"You look deep into my eyes,
As your mouth opens wide.
Lips moves up and down,
Soon in demon seed you'll drown."
Tartózkodási hely :
Valahol egy tóban lebegve
Foglalkozás :
Chippendale
∆•∆ :
(s)AINT
Hold the S because I am an ain't...
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Hétf. Júl. 12, 2021 4:43 pm
Carolin & Mordus
"Obey to the system, They wanna hold on your mind, Your mind is the land to invade, Your mind is the land to detain."
- Ilyen az, amikor észnél vagy? Milyen lehet, amikor nem vagy észnél? - kérdezem tőle hatalmas iróniával. - Bedrogoztak téged, úgyhogy nem kell itt durcáskodni, egyszerűen csak fogadd el a helyzetet. Úgy csinálsz, mintha annyira nagyon tudatában lennél a cselekedeteidnek... Hahó, épp egy földön fekszel egy másik idegennel, aki szintén megerőszakolhat ám! - erre a szövegemre már egy gúnyos röhögés tör fel belőlem. Bevallom, élvezem a helyzetet, hiszen én arathatom le más tettének a gyümölcsét. Hogy mit tervezek Aranyhajjal pontosan, azt még egyelőre magam sem tudom, de ha továbbra is játssza ezt a buta kislányt, akkor lesz egy-két ötletem, hogy öljem meg benne örökre azt a bizonyos kislányt... Biztosan lakozhat benne több is ennél, mint amit most mutat, miért ne sodorhatnám őt a határokig? - Pascal?! Pascal... - halkan hümmögve ízlelgetem a szót, s bár először nem tudom hirtelen, hogy kire gondol, de mikor bevillan... Akkor aztán feltör belőlem a nevetés! - Te babám aztán hamar kiismertél! - biggyesztem hősiesen ujjam a mellkasomra. - Valóban én vagyok a nyomás mértékegysége, jól mondod! - ennél tökéletesebb névvel még soha senki sem illetett, így hálálkodva pislogok felé. Mintha csak belém látna! Mikor pedig közelebb araszol, én is arrébb tolom a fejem, nehogy véletlenül lemaradjak arról a hatalmas titokról. - Akkor biztosan nem fog feltűnni senkinek, ha eltűnsz velem egy kicsit az éjszakában, amíg kitisztulsz. Mert hát ilyenek a barátok, segítenek a másiknak, nem igaz? - sátáni vigyorom szélesen görbül felfelé, ahogy töretlenül csak a szöszit lesem. Vajon valójában is ilyen kis ártatlanul és naivan viselkedik, vagy ez mind csupán a szer hatása? Jobb lesz, ha kiderítjük! - Imádom a sajtburgert! De ha már odamegyünk, akkor bezabálunk rendesen! Én állom a kaját, bébi. - emelem meg a szemöldököm kacérkodva az egészségtelen szenny étel gondolatával. Az én testemnek ilyen mocskokat nem kellene magához vennie, de hát néha nem ártanak ilyen kilengések, különben belebolondulnék a sok egészséges szarba. Amúgy is rohadtul fel tud cseszni, ha a tányérom tele van minden hülye zöldséggel. Feltápászkodok hát a földről, majd nyújtom kezem Aranyhajnak is, hogy felsegítsem, hátha egyedül képtelen rá. - Mesélhetnél magadról egy kicsit, ha már így összebarátkoztunk. Például kezdjük azzal, hogy... Hogy... - kissé beállva sosem a legegyszerűbb gondolatok jönnek, épp úgy, ahogy most sem. Nem kell azonban hosszasan töprengenem, hamar bevillan a legjobb kérdés a világon. - Mi jelenti számodra a legtökéletesebb randit? - epekedve várom a válaszát, kíváncsi vagyok, hogy a drog milyen szavakat diktál az ajkainak. Közben ha készen áll, részemről megindulhatunk a sarkon levő Meki felé, mely ugyan nincs messze hivatalosan, mégis úgy érzem, hogy kilométerekre vagyunk tőle. Legalábbis gyomrom korgása épp erre utal.
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Vas. Jún. 27, 2021 4:55 pm
Mordus & Carol
- Na, azért még észnél vagyok. - Micsoda költői túlzásokba esek. Szerintem most minden vagyok, csak észnél nem. Durva, hogy mi le nem játszódik a fejemben, szerintem azt senki sem akarja sem látni, sem hallani, ami ott megy. Amúgy is elég fura hely a fejem, szóval szerintem normális esetben sem biztonságos a földi halandóknak, de most aztán különösen gázos a buli, ami odabent folyik. - Naaa, én legalább annyira határozott vagyok, mint amennyire észnél - válaszolok kissé durcásan. Nem vagyok én határozatlan. Bár ha emlékeznék az előző mondatra, ami elhagyta a számat, lehet, hogy abszolút nem így gondolnám. Sőt, biztos, hogyha olyan állapotban lennék, akkor nem így gondolnám. De nem vagyok olyan állapotban, ezt szerintem még a vak is látja. Valami kavics közben beleáll a hátamba, én meg elégedetlen fintorral próbálom kifürmölni magam alól. Nem, véletlenül sem fogom meg a kicsi kezemmel, inkább addig forgolódok, míg odébb nem kotródik. - De ha én vagyok Aranyhaj, akkor te vagy Pascal - állapítom meg az egyértelműt. Ijesztő, hogy az ember mire nem emlékszik még olyan állapotban is, amikor meg sem gondolnánk, hogy egyáltalán bármire emlékezhet. Na de úgy tűnik az Aranyhaj örök, és előbb idézem fel a szereplők nevét, mint a sajátom. Kezet gogunk, úgy a földön fekve, totál dilisnek kinézve, de mit zavartatjuk mi magunkat. - Elárulok egy titkok - mászok közelebb legalább arccal a sráchoz. - Ők még nálam is részegebbek - kuncogom el magam a mondat végén. Mert hát milyen szórakoztató már, nem? Nem. Hát ilyen ez, nem megy az a humor olyan könnyen, mint szeretné az ember. - Lehetsz a barátom, megengedem - bólintok komolyan, mintha ebbe egyrészről lenne beleszólásom, másrészről pedig komolyan meg kellene engednem ezt, vagy ilyesmi. De amúgy jó arcnak tűnik, szóval nem látok ellenérvet, hogy miért ne lehetne a barátom. - Úristen, igen! Egy sajtburgerért ölni tudnék - lelkesedek fel, és az sem fogja vissza örömömet, hogy füle hirtelen a hasamon landol, vagy mi. Nem értem pontosan mi történik, de nem is érdekel különösebben. - Na de akkor Meki? - teszem fel a nagy kérdést. Szerintem ideje lenne nekilendülnünk.
"You look deep into my eyes,
As your mouth opens wide.
Lips moves up and down,
Soon in demon seed you'll drown."
Tartózkodási hely :
Valahol egy tóban lebegve
Foglalkozás :
Chippendale
∆•∆ :
(s)AINT
Hold the S because I am an ain't...
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Csüt. Jún. 03, 2021 6:04 pm
Carolin & Mordus
"Obey to the system, They wanna hold on your mind, Your mind is the land to invade, Your mind is the land to detain."
Az erőszakról én nagyon sokat tudnék mesélni. Túlságosan is sokat... Én mégsem az a sunyi és aljas kategória vagyok, aki lesi az áldozatait, és gerinctelen módon kever valamit az italukba, hogy aztán a felére se emlékezzenek a lányok. Persze nem vagyok az a férfi, aki minden hétvégén megerőszakol valakit, de hát az én világomban, amit átsző a drog, s még az agyam sem tiszta alapból... Nos, megesik, hogy becsúszik olykor egy kis baj, ha épp a rosszabb pillanataimban vannak körülöttem. Szerencsére most ettől én eléggé távol vagyok, inkább az unott kiábrándultság ül most épp rajtam a pusztító tűz helyett. - Ebben az állapotban lehet észre sem vetted volna, ha megfektet. - mert még nagyon az elején van annak a cuccnak, amit belekevertek az italába, és ki tudja, mi lesz vele később? Holnap talán a felére sem fog emlékezni annak, ami ma történt. - Egy kicsit gyakorolnod kellene még a határozottságot, nem gondolod? - ezen azért felröhögök, hiszen ez a lány annyira rettentően könnyű préda lenne igazából bárki számára, hogy már komolyan vicces az egész szituáció. Nem könnyíti meg a saját dolgát sem, hiszen még ki is terül a földön, de hát akkor sodródjunk az árral. Levágódok én is mellé, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy a város közepén a betonon csak úgy... Henyélünk. - Mordus vagyok. Téged viszont inkább Aranyhajnak hívlak, az sokkal jobban illik rád, mint a Carolin. - csak rá kell nézni erre a káprázatos hajzuhatagra, és máris elfelejti az ember a rendes nevét. Kezem közben nyújtom felé a földön, ha már ilyen remekül megismerkedtünk. - Fel sem tűnt a barátaidnak, hogy csak úgy leléptél egy idegennel? Micsoda emberek vesznek körül téged! - színpadiasan lengetem meg a kezeim a levegőben, bár nem tudom, hogy ebből a nagy iróniából egyáltalán érzékel-e valami Carol. - Mit szólnál hozzá, ha mostantól én lennék a barátod? - az én agyam sem teljesen tiszta, így random elhagyhatják hülye ötletek a szám, de szerencsére egyáltalán nem vagyok olyan szinten kiszámíthatatlan, hogy holnap ne emlékezzek semmire, és esetleg ma este eltörjem valakinek a nyakát. A cucc inkább ahhoz adott hozzá, hogy ne gubbasszak egyedül a szobámban, és ne forduljak magamba ezen az álmatlan éjszakán, amikor a srácok közül mindegyik egy lusta szar. Úgyhogy ezennel Carol lett a kiválasztott, és innentől ő fog szórakoztatni addig, amíg végkimerülésemben el nem alszok valahol. - Fel kell tennem neked a világ legfontosabb kérdését most, hogy a legjobb barátod lettem. - amibe igazából nem is kellett beleegyeznie, kineveztem én saját magam! Még egy nagy szusszanással és nyakam halk roppantásával is felkészülök a nagy szavakra, amik mintha világokat akarnának megrengetni. Azonban gyomrom hirtelen korgása valamiért azonnal elűzi azt a nagy kérdést, amit fel akartam tenni, és helyette valami egészen más jön felőlem. - Szereted a mekis kaját? Kurva éhes vagyok. Te nem? - ahogy felteszem az utolsó kérdést, hirtelen már mozdulok is Aranyhaj felé, és a fülem egész egyszerűen megpróbálom a hasára fektetni, mintha csak meg akarnám hallgatni, hogy... Mennyire éhes. Igen. Faszság. De ez van. Ha sikerül, nem maradok ott erőszakkal azonban, bármikor le tud magáról hámozni, amikor csak akar.
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Kedd Május 25, 2021 10:32 pm
Mordus & Carol
Be vagyok lassulva. De így nagyon. Mármint annyira, hogy kell némi idő, hogy feldolgozzam a szavait, meg ahogy megrántja a felsőm. És ha elszakadt volna? Micsoda bunkó férfiak léteznek, én mondom. – De hát én nem akartam vele lefeküdni. Szóval az… erőszak, nem? – Kis szerencsével erre az éjszakára holnap reggel csak egy kiadós fejfájás fog emlékeztetni, és más semmi. Mondjuk most is jobban örülnék, ha az ágyamban fetrenghetnék, de egyelőre kicsit nehézkes lenne a hazajutásom. Azt sem tudom merre van az arra. - Aha. Hát az mondjuk lehet. – A józan Carol talán itt vágná pofán a részeg Carolt. Alapjáraton egyáltalán nem tartom magam ilyen bambának és gyerekesnek, és nagyon idegesítenek is az ilyen emberek, akik nem képesek úgy viselkedni ahogy kéne. Na ezért nem szoktam én inni, mert a létező és valaha volt legrosszabb formámat hozom. Na de hát ez nyilván nem zavar így, hogy nem látom magam kívülről. - Igazából azt hiszem, nem is tudom valójában. – Szép összeszedett mondat lett ez is, gratulálok Carol. Össze kéne kapjam magam, hogy egy kicsit normálisabban tudjak viselkedni, de nem nagyon akarok tisztulni. Valahol megragadtam az édes és mámoros bambaságnál, amikor is csak nézek és tátom a szám, aztán ha mondok is valamit, akkor jobb lett volna, ha inkább befogom. Várnám, hogy hogy folytatja tovább, de akkor csodás esésemmel belé fojtom a szót. Nem is tudom igazából hogy mi történik, lehet egy röpke pillanatra elvesztem az eszméletem is, mindenesetre mikor földet érek tökéletesen magamnál vagyok. talán ráestem a kezemre, mert mintha fájna, de olyan tompán, messziről érzem csak, mintha nem is velem történne. Átgördülök a hátamra, gyakorlatilag abban a pillanatban, hogy a srác elnyúlik mellettem. Ettől nevetnem kell, és azt hiszem, nevetek is, bár nem vagyok benne egészen biztos, hogy mi történik. Kezdem kicsit elveszteni önmagam. - Én Carolin vagyok. Te? – oldalra fordítom a fejem, úgy nézek rá, a szavak lassan de biztosan hagyják el ajkaimat.
"You look deep into my eyes,
As your mouth opens wide.
Lips moves up and down,
Soon in demon seed you'll drown."
Tartózkodási hely :
Valahol egy tóban lebegve
Foglalkozás :
Chippendale
∆•∆ :
(s)AINT
Hold the S because I am an ain't...
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Szer. Május 12, 2021 4:46 pm
Carolin & Mordus
"Obey to the system, They wanna hold on your mind, Your mind is the land to invade, Your mind is the land to detain."
Minden átkozott éjjel olyan számomra, mintha napról napra egy lépéssel közelebb kerülnék a Pokol kapuihoz, s a valós világ egyre távolabbról derengene fel mögöttem. Néha már azt sem tudom biztosan, hogy a jelen az a valóság, vagy egy újabb nyomorult álom, ami nem csak az elmémet kárhoztatja pusztulásra, de a testemet és a környezetemet is. Aiden halála óta nem lelek békére... S talán már meg sem érdemlem azt. Miért ne legyek akkor az éjjelek egy fura árnya, ki fertőzött kezeivel a világot mérgezi? Még akkor is, ha most inkább egy elcseszett hős képében díszelgek, aki talán megmentette egy kislány szüzességének az elrablását. És talán az életének is. Az idegen alakját egészen addig követem, amíg amaz el nem tűnik az egyik sarkon, ahonnan már vissza sem néz ránk. Ismerem a fajtáját. Nem erőszakos, nem akaratos, egyszerűen csak bízik a szerencséjében és kezének láthatatlan játékában, mellyel a port hintheti fiatal lányok italába. Ha valaki felfedezi őket, nem szállnak harcba, egész egyszerűen felszívódnak, s majd máskor, egy másik helyen újrapróbálkoznak, hátha egyszer sikerül megkaparintaniuk egy önkívületi állapotban tengődő lányt. Ám kérdem én, nem élvezetesebb, ha az áldozat... Sikít? - Nem lett volna az erőszak, kislány. - tengerkék szemeim lassan pásztázzák őt végig tetőtől talpig, s enyhén megcsóválom a fejem. - Lehet, hogy ezzel rontottad el... - váratlanul odakapok felsőjének aljához, s enyhén lejjebb húzom azt, hogy szélesebb terület látszódjon keblei felett. Egyetlen másodpercet ölel át a mozdulat, így ha esetleg kapálózni kezdene vagy ellenkezni, abban az esetben már nem találná magán a kezem. - Legközelebb próbálj ribancosabban kinézni, mert így világít az ártatlanságod a sötétben. - ezen azért már eléggé szélesen elmosolyodom. Egyértelműen nem tudok róla semmit, de a kisugárzása és az öltözéke alapján megkockáztatnám, hogy még talán nyelv sem ízlelte őt meg a lábai között. - Szóval, kétlem, hogy erőszak lett volna, mert te úgy sétáltál vele, mint akinek cukorkát ígértek. Mit mondott mellesleg, hova kísérget téged ilyen készségesen? - úgy lesek felé karba tett kezekkel, mint egy elbaszott igazságosztó, aki kislányokat oktat az erőszak veszélyeiről. Igen, pont én... Van egy olyan sejtésem, hogy ettől a portól Aranyhaj vígan végignézte volna, ahogy megerőszakolják. Aztán élete végéig nyöghette volna a pszichológusokra a pénzt... - Mellesleg... - épp folytatnám a hegyi beszédemet, mert közben rájöttem, hogy milyen jól áll a prédikálás, mikor is a szőkeség egész egyszerűen kiterül előttem. Igen, tudom, úgy illene, hogy lehajolok mellé, mint egy úriember, s felsegítem őt a földről, aztán egy padhoz támogatom, majd a kellemes szavaimmal átsegítem őt a drog okozta kellemetlenségeken. Meg a nagy faszt! Egy hirtelen gondolattól vezérelve fogom magam, és egész egyszerűen lefekszek mellé magam is hűvös kőre. Jó, én sem vagyok teljesen tiszta, úgyhogy ezek a fura reakciók betudhatók annak a gyenge kis amfetaminnak, amit még a hotelben szívtam fel. - Hogy hívnak, Aranyhaj? - fejem felé fordítom oldalra, onnan vizsgálom őt tovább. Egy hős vagyok. Egy kibaszott hős! Vagy egy aljas, mocskos, gerinctelen féreg, aki learatja más munkájának a gyümölcsét? Ki tudja... Az éj sötét és tele van iszonyattal.
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Szer. Május 05, 2021 11:13 pm
Mordus & Carol
Esküszöm, tök rendes ez a fickó. Úgy támogat, olyan kedvesen szól hozzám. Nagyon rendes, több ilyen kéne a mai világba, ahol mindig csak azt mondják, hogy a férfiak hogy használják ki a nőket. De látszik, hogy a romantika és a lovagiasság még nem halt ki egészen. Bárgyú vigyorral vigyorgom fel rá, hátha ezzel megköszönhetem neki, hogy ilyen kedves. Ő csak ideges mosollyal néz rám, mintha félne valamitől vagy én nem is tudom. Talán megijesztettem? Ja, biztosan megijesztettem. Kicsit részeg vagyok, azt hiszem, nem csoda, ha ettől megijedt egy picit. Részegen fura vagyok, nehezen mozdulnak a végtagjaim és ráadásul össze-vissza beszélek. Vajon most is össze-vissza beszélek, vagy csak a gondolataim ilyen hangosak? Azt hiszem, a szám nem mozog, ami jó, mert akkor legalább nem én vagyok a hibás. Vagy mit tudom én. Talán nem is érdekel. Épp közeledünk az autójához, mikor valaki megszólít minket hátulról. Vagyis gondolom, hogy hozzám beszél, mert a srác is hátrafordul, meg nagyon én se látok más szőkét, akit Aranyhajnak hívhatna. – Mi? – nézek rá értetlenül nagyra nyitva kékjeimet. Míg én ennyit kinyögök a srác, aki eddig a derekam átkarolva támogatott elillan. Egyet pislogok, és már ott sincs. – Most ez miért ment el? Komolyan meg akart erőszakolni szerinted? – nézek a fickóra olyan ártatlan naivitással, ami ha nem lennék ennyire részeg és bedrogozott valószínű nem jönne elő. Lábai itt döntenek úgy, hogy feladják a küzdelmet, nemes egyszerűséggel elterülök a hideg járdán, mint a liszteszsák. Fájdalmasan jajjdulok, mert azért még képben vagyok, szimplán a végtagjaimat kezdem el szépen lassan nem érezni, mintha nem is lennének. Fura érzés, nem is tudom, nem jó, az egészen biztos. Remélem valaki felkapar innen.
"You look deep into my eyes,
As your mouth opens wide.
Lips moves up and down,
Soon in demon seed you'll drown."
Tartózkodási hely :
Valahol egy tóban lebegve
Foglalkozás :
Chippendale
∆•∆ :
(s)AINT
Hold the S because I am an ain't...
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Kedd Ápr. 27, 2021 9:20 am
Carolin & Mordus
"Obey to the system, They wanna hold on your mind, Your mind is the land to invade, Your mind is the land to detain."
Nem telik el úgy egyetlen átkozott nap sem, hogy egy szürke tekintet láttán azon kezdenék el merengeni, hogy milyen jó lenne valaki másnak az életét élni. Egy unalmas életet, családdal, feleséggel, hangos kölykökkel, egy dögunalmas, mégis jól kereső munkával, pár egyszerű hobbival... És Aidennel. Már tíz gyötrelmes éve vesztettem el az ikertestvérem, s azóta menthetetlenül próbálok rálelni a saját utamra, de mindig be kell látnom, hogy az az út abban a pillanatban leomlott, hogy ő belefulladt a tóba. Talán szeretem azt, amit csinálok, szeretem a rivaldafényt, mégsem vagyok képes elérni a teljesség érzetét. Valami mindig hiányzik. Illetve valaki... S tessék, megint jönnek ezek az ostoba önmarcangoló gondolatok, hiszen mindegyik puhány fasz alszik a bandából, én meg itt próbálom magam szintre hozni az alkohollal. Ez van, ha egyedül maradok, nagyon könnyen belecsúszok abba a gödörbe, amiből viszont mocskosul nehéz kimászni. Ezért is döntök úgy, hogy ha kell, akkor kényszerrel, de szerzek ma magamnak valakit, aki szórakoztat. Legyen nő vagy férfi, fiatal vagy idős, teljesen mindegy. A lényeg, hogy elűzze messzire a gondolataimat. Nem sok reményt fűzök ugyan hozzá, hogy első pillantásra meglátom ezt az embert, ezért is kiábrándult, halálunott arccal nézek körbe a bár vendégein. Ócska kislányok, kivénhedt “nagylányok”, s lúzer férfiak. Ez aztán a felhozatal! Azonban a nagy körbepásztázásom közepette pont feltűnik, ahogy a tőlem nem messze ácsorgó alak a kezében szorongatott zacskó tartalmát egy pohár alkoholba szórja, mely azonnal feloldódik benne. Egész idegesnek és zavartnak tűnik... Hát, ha társaságom talán nem is lesz, egy kis mozit azért megérdemlek. Jól sejtem, hogy Aranyhajnak címezte a fehér poros italt, aki annyira naivnak és ártatlannak tűnik, hogy természetesen elfogadja. Majdnem felröhögök. De csak majdnem. Az alak tervei úgy tűnik, hogy sikerülnek, hiszen a leányzó megindul kifelé, ő pedig ott liheg a nyomában. Végül is, egy cigit elszívhatok én is... Lassan lépkedve haladok mögöttük odakint, miközben rágyújtok. Érezhetően a seggfej egy irányba próbálja terelni Aranyhajat, s a zaklatott ábrázatából, no meg abból, hogy állandóan maga köré les, valahogy azt szűröm le, hogy nem éppen az a célja, hogy fésülgesse azt a hosszú hajzuhatagot. Nekem is voltak ugyan a múltamnak mocskos, sötét és véres mozzanatai, mégis én sosem csináltam olyat, hogy egy nőnek belekevertem valamit az italába. Erre csak az ilyen puhány patkányok vetemednek, mint ez is a figura is, akinek az esélye a nőknél általában egy kibaszott nagy nulla. Én pedig akkor döntök úgy, hogy közbelépek, mikor megtorpannak egy autó mellett nem is olyan messze a bártól. Talán azt kellene csinálnom, hogy egy hős álcáját veszem fel, s másnak adom ki magam, hogy így hozzam el onnan a lányt, de hát én kurvára nem vagyok egy hős. Úgyhogy megállok mellettük, s a képemre odamászik egy Joker-szerű, széles vigyor. - Nem akarok közbeszólni, de hé, kislány, azt vágod, hogy te hamarosan ki leszel ütve a piádba kevert fehér portól és meg leszel dugva ebben az autóban itt? Vagy máshol. A lényeg ugyanaz, Aranyhaj. - még a kocsit is megpaskolom elégedetten szavaim közepén, bár fogalmam sincs, mi lesz a reakció a másik kettőtől. Lehet, hogy ez az ártatlannak tűnő lányka nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik, s pont, hogy nekem oszt majd ki egy pofont, mert megzavartam ezt az idilli randit.
Tárgy: Re: Every damn day - Carolin & Mordus Pént. Ápr. 23, 2021 4:38 pm
Mordus & Carol
Szóval megvolt a vizsga. Túl vagyok azon az istenverte átkozott vizsgán, és úgy érzem, hogy sikeresen. Ezért mondtam igent mikor a többiek hívtak magukkal, hogy menjünk, ünnepeljük meg. Persze nem kéne előre innom a medve bőrére, mert aztán majd koppanok egy jó nagyot, ha kiderül, hogy mégsem mentem át, de könyörgöm, nem voltam ilyen jellegű helyen már vagy két éve. Nem fogok beleszakadni, ha most bedobok néhány italt a csajokkal, főleg, hogy a héten amúgy éjszakás vagyok, tehát reggel nem kell korán kelnem. Hogy a boldogságtól vagy attól, hogy most próbálok meg bepótolni mindent, ami eddig kimaradt azt nem tudom, de biztos, hogy már nem vagyok józan. Nagyon nem. Őszintén nem is emlékszem, hogy mit ittam, a nagyrészét különböző srácok fizették, akik azt hitték, hogy ettől majd beadom a derekam és az ő ágyukban kötök ki. Én meg jól kihasználtam őket, mert úgy döntöttem, hogy ennyit megtehetek. Mert megérdemlem. Önző hozzáállás? Igen, abszolút. Érdekel? Nem. Épp nagy sztorizgatásokban vagyunk, mikor az a magas barna odalép hozzám, kezében egy itallal, hogy ezt nekem hozta. Mekkora jó fej, komolyan! Bájos mosolyommal köszönöm meg az újabb italt, majd húzóra eltüntetem, mint ezelőtt már olyan sokat. A barna a közelben marad, néha rám néz, én rávigyorgok, ő vissza. Nem tudom mennyi idő telik el, mire észlelem, hogy valami nem oké. Persze, hogy lenne oké bármi is, mikor ennyit ittam. Ki kéne mennem a friss levegőre, azt hiszem, az segítene. Egyedül indulok neki, elvégre a többiek estéjét nem akarom elrontani, de hirtelen társaságom akad, mégpedig az előbbi barna. Olyan kedvesen támogat, hogy szinte el sem hiszem. Tisztára hálásnak kéne lennem.
"You look deep into my eyes,
As your mouth opens wide.
Lips moves up and down,
Soon in demon seed you'll drown."
Tartózkodási hely :
Valahol egy tóban lebegve
Foglalkozás :
Chippendale
∆•∆ :
(s)AINT
Hold the S because I am an ain't...
Tárgy: Every damn day - Carolin & Mordus Szomb. Ápr. 10, 2021 8:43 pm
Carolin & Mordus
"Obey to the system, They wanna hold on your mind, Your mind is the land to invade, Your mind is the land to detain."
- Gyerünk már, ti puhány faszok, mozgás! - Kentinnek meglököm a vállát, Alexandernek belebokszolok a karjába, s a többieket is próbálom indulásra ösztönözni vigyorral társult, hatalmas lelkesedéssel, de mindegyik úgy fest, mint egy élőhalott. - Bocs, tesó, de nekem mára ennyi volt. - és szép sorjában mindenki elkezd a hotelszobája felé sétálni, én pedig némi sértett undorral tekintek utánuk. Még fejemet is elfordítom, mikor Ken megveregeti a vállam. - Nekünk is kell pihenni, már két napja talpon vagyunk miattad, szóval... - beletörődő sóhajjal seprem le magamról a kezét. - Tudom, tudom. Basszátok meg. - megadó mosolyt villantok felé, de az hamar lehervad rólam, mikor már egyedül lépem át a hotel küszöbét, s vetem bele magam az éjszakába. Én teljesen megértem, hogy a srácoknak nagyobb igényük van az alvásra, mint nekem. Illetve... Nekem is lenne, de amilyen kavarodás van mostanság a fejemben, egyszerűen rettegek attól, hogy mi lesz, ha egyszer elalszok, s nem kórházi körülmények között "ébredek". Barbár módszernek tartom a mai napig a szíjakat, mellyel már kikötöztek, de tény, hogy hatásos. Lehet, hogy be kellene szereznem magamnak is párat saját használatra... Én igazán nem akartam sokat, csak legurítani pár kört, s még egy kicsit húzni az estét, mely még bőven éjfél előtt tart. Ám ezek puhányok, amit igyekszek megérteni, én mégsem vonulhatok vissza a szobám magányába, mert amennyire ők fáradtak, én talán a duplájuk lehetek. Márpedig addig kell fárasztanom magam, amíg annyira el nem gyengülök, hogy pár másodperc alatt zuhanok olyan mély álomba, melynek során nem kelek útra. Mintha csak annyira tisztában lennék azzal, hogy működik az elmém... Utam a hoteltől pár saroknyira levő bárhoz vezet, ahova végre nem egy fellépőruhában érkezem, hanem egy egyszerű fekete rövid ujjúban, egy bőrhatású nadrágban, no meg az elengedhetetlen bakancsban. Jelenleg azt sem tudom eldönteni, hogy vágyok-e egyáltalán társaságra, így anélkül, hogy megnézném a felhozatalt odabent, kezdetnek letelepedek egy a pult előtt ácsorgó bárszékre, s ott várom ki a sorom. Némi jéggel és citrommal hintett whiskyt kérek, s az első korty után már tudom, hogy ma bizony ebbe az italba fogom fojtani a bánatom és a fáradtságom. Pedig milyen jól szórakozhatnánk a többiekkel... Illetve, ők szórakoztathatnának engem, hogy ne jöjjön rám az álom, s ne csináljak olyan őrültségeket, melyeknek bizony ők a leggyakrabban a szemtanúi. Ilyen távlatból pedig azok a szíjak bizony kicsit sem tűnnek őrültségnek... Épp a második körömbe kezdenék bele, mikor feltűnik egy különös alak nem messze a pulttól. Nem vagyok paranoiás, hiszen sokan felismernek, de ez az alak bizony most egyáltalán nem engem pécézett ki magának, hanem elnézve magam mögé, s követve a tekintetét, ő bizony Aranyhajat lesi. Illetve nem ismerem a lányt egyáltalán, de a hosszú, szőke hajáról egyből ez jutott eszembe. S tessék, unalmamban már képes vagyok azt figyelni, ahogy egy férfi megpróbál összeszedni egy lányt. Vagyis nem próbálja, csak sunyi módon lesi őt, s valamit szorongat a kezében. Én meg inkább unott morgással fordítom vissza a fejem, s egy rosszalló pillantást vetek a saját tükörképemre. Mit csinálok mégis itt?