Serendipity- Tristan & Jane

Tristan & Jane

"Anyone can catch your eye, but it takes someone special to catch your heart."

- Hmmm hát megeshet. - Cukin pillogtam felé, egy hatalmas mosollyal kísérve. - Vaaaagy te is lóghatsz az enyémen. - Már úgy is rájöttünk, mind a ketten, hogy tetszik nekem nagyjából bármi, amit a nyakammal tehet. Oh, a testemen igen finom borzongás futott végig, az emlékek hatására. Ha nem lettünk volna mind a ketten félholtak a nap izgalmai miatt...könyörögtem volna neki, hogy folytassuk.
- Áh, dehogyis. Semmi előnye nem származik belőlem az embereknek. - Semmit nemntudok felajánlani a kedvességen kívül, nos kivéve Tristannak, neki mással is szolgálhatok, de egyszerűen nem láttam, hogy miről beszél. Nyilván az ismerőseim nem bábként kezelnek. Vagy mégis? Tristan...ő egy komoly férfi és nyilván láthatja azokat az oldalakat a történetben, amit én nem. Dehát nem élhetek úgy, hogy nem bízok senkiben. Nem?
Nem tehettem róla, de Tristan ujjainak az útja szépen lassan eltörölt minden kétséget belőlem, ami esetleg felé iranyulhatna. Szemeimet, a világ összes nyugalmát is magamban érezve hunytam le, kiélvezve az érintését. Igen, Tristan az a személy, aki csak a javamat akarja. Ebben teljesen biztos voltam.
-Hát, ha ennek bármi köze van a PDA-hoz, akkor annak állok elébe.
Kihívóan kacsintottam az ázsiai férfinek, aki hát konkrétan egy olyan világba vezetett be, amire nagyon hamar rá lehet függni. Ejnye. Bizonyára rémesen néztem ki a nagy magabiztos, kacsintásos manőverrel, de nem vonhatok vissza valamit, amit már megtettem. Ha csak egy picivel is több magabiztosság szorult volna belém, az tetszene.
Talán megfelelő irány, hogy a lehető legjobban akartam kinézni akkor, mikor Tristan legközelebb megpillant. Az dob az ember lányának a magabiztosságán. Szerencsére, mire megérkezett a férfi, már teljes harcidíszben támadhattam le a csókjaimmal. Vele..vele átsmaciznék egy teljes napot és az sem lenne elég. Nem is csoda, hogy fültől-fülig ért ajkaim görbülete, mikor kezét a combomra helyezte.
- Kár, hogy most nincs idő...hatástalanítani. Habár őszintén, nekem az sem baj, ha kirobbanó az élmény.
Csak nem kellemetlen ez nekik, igaz? Egyszer egy exem azt mondta, hogy nekik ez fáj és ha nem sikerül elmenniük akkor ténylegesen felrobban meg miegymás. Megsajnáltam, de...a sajnálat nem volt elég, hogy segítsek is rajta. Trisen viszont bárhol, bármikor segítenék.
- Tényleg? - Eeeez az! - Áh, pedig csak feldobtam magamra valamit.
Ahha, majd biztos bevallom, hogy jópárszor átöltöztem, hogy ne tűnjön erőlködésnek, de tényleg jól is nézzek ki. Ez a nőknek egy bizonyos előjog. Elhitetni a férfiakkal, hogy csak ilyen szuperül néznek ki, anélkül, hogy órákat a tükör előtt töltöttek volna.
Az arcpír viszont valódi volt és kezem is őszinte kedvességből simított az ő combján, veszélyesen közel a férfiasságához. Áhhhh...nagyon kicsit sajnáltam, hogy nem valamelyikünk lakására, vagy egy félreeső helyre tartottunk.
Nem Jane! A terv, hogy a fogadott bátyáid és a..khm..Tristan megkedveljék egymást. Ez máshogy nem történhet meg, csak ha együtt lazulunk.
Ja, jó terv...csak le kellett fejelnem a kocsit, hogy ne sikerüljön.
- Ami azt illeti... - Valóban picit bezavarodott a kép, de annyira nem volt vészes, ahogy Aaron túlreagálta. - Tényleg semmi szükség erre, Aaron. Teljesen jól vagyok.
Ő azonban nem figyelt rám, hanem Teistan ujjaira, amik a csuklója köré voltak fonódva. Ha nem ez lett volna a helyzet, akkor lehet rávetettem volna magam Tristanra, dehát nem egy random pali akarta magát rámerőltetni, hanem szokásához híven Aaron aggódta túl a sérülést.
- Tényleg jól vagyok, inkább a kocsit ellenőrizzétek na. - Igyekeztem kedvesen, viccel oldani a feszkót, de Aaronnal valami ma nem volt rendben. Kirántotta kezét Tris ujjai közül - ennek hála az órája megkarcolta az állam, de az már mellékes- és csípőre tette a kezeit.
-Azt hiszem, egyelőre ÉN ismerem Janet jobban, és már évek óta. Lehet jobban tudom, ha szükséges a segítség vagy nem.
Bobby szegény próbált közbeszólni, hogy leállítsa, és én is be akartam segíteni, hogy rászóltam Aaronra. - Aaron, fejezd be! Tényleg minden rendben van. - Finoman Tris jobbja köré fontam a karjaimat, hátha el tudom csalni. -Gyere Tris, menjünk, hogy át tudjunk öltözni a kabinban.

Tristan & Jane

"Anyone can catch your eye, but it takes someone special to catch your heart."

- Hát azt tudom ám, hogy voltak barátnői, de...hát igen, nem mindenki köti a húga orrára, hogy milyen ocsmányságokat művel a nőkkel. Ahogy a hugicák sem áradoznak arról a nagytesóknak, hogy majdnem ájulásig... kényeztette őket valaki nemrég...
Az arcpírom nem csak ennek volt betudható, de titokban én magam is hittem abban, hogy nem szabad gyógyszereket tejjel bevenni, mert akkor nem lesz hatásuk. Ezt azonban hagytam inkább csendben tovakúszni. Még a végén kinevet, amilyen kegyetlen.
- Néha magányos és keserű tud lenni, de hátha mostmár lesz valaki akinek a nyakán lóghatok, amennyit csak lehet. - Hatalmas ártatlan mosoly keretezte a mondandómat. Lehet, hogy még nem is figyelmeztettem, hogy megállíthatatlan vagyok, mikor valakinek a figyelmét magamnak akarom? Márpedig Tristan az a kategória, aki biztosan akkora Jane-dózist fog kapni, hogy azt sem tudja majd, hogyan meneküljön előlem. Sőt minél többet beszélgetünk Aaronról, annál inkább kezdek attól tartani, hogy menekülni akar majd.
- Hát lehet, azt gondolja, hogy hamar...vége lesz majd? Nem tudom..én csak azt szeretném, ha mindenkinek jó lenne, vagy legalábbis az ő esetében minél kevésbé rossz. - Úgy is tudom, hogy nyámnyila libának néz, aki teljesen nem magabiztos. Dehát a fiúkkal ő már évek óta a brancsom részét képezi. Nem romantikus értelemben, de közel állnak a szívemhez és az ilyen személyeket nehéz megbántani. - N..nem? - Okés a szívem is zakatol, nyomás a gyomromban, a mellkasomban.. Mi nem fog menni? Vajon megsajnál, ha spontán infarktust színlelek? Egyáltalán ki az a nemnormális aki ilyet csinálna? Egek, ilyeneken gondolkozok? Nem vagyok normális.
- Tényleg? - Szemeim érezhetően csillannak fel és a mosolyom is ezer wattos megintcsak. S nem csak a mosolyom kapott erőre, de sajnos van az a szeglete is az agyamnak, amelyik mindenféle promiszkuitással telítődik meg és egyből beindulnak odalent is a dolgok. Na ne! Teljesen ártatlan dolgokat mond Jane, fejezd már be ezt és vidd vissza az agyadat a helyére, a koponyádba. - Na és hogy? - Hangom kissé rekedtes lett és kénytelen voltam lenyelni a csomót a torkomból, miután fogaim közül elengedtem az ajkam. Hát mégis kicsúszott a millió dolláros kérdés. Szegény Tristan, tényleg sajnálom, hogy velem kell majd megbirkóznia. Persze hagytam aludni az "éjjel". Olyan jó érzés volt mellette elaludni. Arcom közelebb fúrtam hozzá, mikor az ujjai a hajamba fonódtak. Annyira imádom a palit! Legszívesebben nem mozdultam volna semerre, de ha már esélyt kaptam bemutatni a srácoknak, akkor már élek is vele és hátha több legyet is elkapok egycsapásra. Vagy ha többedik csapásra, de azt az egyet sikerüljön. Pozitív érzéseim voltak a szörföléssel kapcsolatban.
- Délután négy körül? Addigra nem lesz vészes a napsütés és a hullámok is szuperebbek.
Túlságosan is hamar megérkeztünk a lakásomat tartalmazó bérházhoz és sóhajtottam egy mélyet csalódottan. Hát mégis mennie kell... Nyugi Jane, megigérte, hogy eljön a munka után. A csókunk után még egy pillanatig az ő ajkaitól pár miniméterre lezserkedtem. Nem akaródzott egyáltalán. Legalább a bénaságom arra jó volt, hogy elterelje a figyelmem a hiányról arra, hogy kiszálljak a kocsiból baleset nélkül. De mégis miért van Tristannak ilyen kocsija? Hová kell sietnie egyáltalán ennyire? Csak nem valami ázsiai maffia tagja? Áh Jane ugyanmár, nem csak a bűnözők tudnak jól keresni.
Otthon lezuhanyoztam a saját tusfürdőmmel, aminek kellemes, édes virágillata volt. Trisé is csodás, de mégis szeretném ha annyira elkábítaná az illatom, hogy ne akarjon tőlem távolabb lenni mint pár centi.
Helyretettem mindent magamon, amit kellett, válaszoltam egy-két e-mailre. Aztán felptóbáltam a legpofásabb fürdőrucit, ami mehet egy szörföléshez. Kifestettem a körmöm, leváltottam a ruhámat párszor, többféle képpen is átalakítottam a hajamat..az idő egyszerűen nem tudott elég gyorsan telni. Máris hiányoztak Tristan érintései. Mindenével! Mire megérkezett már a bérház előtti lépcsőn ültem a holmijaimmal. A deszkákat Keith cipeli a furgonjával, majd Tristannak bérlünk egyet, vagy akár az én deszkámat is használhatja. Ami türkiz mint a tenger és rózsaszín hibiszkuszvirágok vannak rajta. Nem biztos, hogy annak örülne, de bűnöztem kicsit és elképzeltem a lányos deszkán. Csendben kuncogtam pont ezen, mikor megérkezett. Egyből felpattantam, meg sem vártam, hogy kiszálljon a kocsiból, már be is támadtam egy hatalmas, kicsit sem ártatlan csókkal.
- Bocsi de ezt már muszáj volt, különben felrobbantam volna.
Kacagtam egy jót és pár perc múlva már a cuccaimmal együtt mehettünk a part irányába. A kocsiban ülve viszont, csak az volt a fejemben, hogy a fehér rucim milyen szépen ráncolódna a keze nyomán, ahogy halad felfelé a combomon. Vágyakozó sóhajjal nyugtáztam a dolgot és már sokkal játékosabb vigyorral kémleltem Trist. Annyira hihetetlen, hogy hajlandó volt velem eljönni. - Tudod, amiért ilyen szuper vagy hozzám, ezt még meg fogom hálálni. - Sokatmondóan kacsintottam és utána hátradőltam az ülésen míg meg nem érkeztünk. Utolsókként, hiszen már Ketih, Bobby és Aaron is készen a fürdésre álltak egy pléd felett. Megfogtam Tris kezét és úgy vezettem a többiek felé.
- Sziasztok srácok! Nos engedjétek meg, hogy bemutassam a lovagomat...- Hátrafordultam gyorsan megnézni jobban Tris járművét... - ..fekete lovon.
Jógáz, de fogalmam se volt, mégis milyen a márkája, szinte meg sem láttam azt amivel jött. Tris körül kevés dolgot veszek észre. - Látom elhoztátok a deszkákat, remek!
Megfordultam, hogy odakapjam a tekintetem, de sikerül lendületből lefejelni a kocsi csomagtartójának az ajtaját, aminek hála egyből beszédültem. Mi a legnagyobb gond? Aaronazonnal ugrott és valamiért nagyon ellenőrizni akarta, hogy mennyit látok belőle..ehhez az arcomat kellett a kezei közé fognia. Mivel mellettem Tristan, mögöttem a kocsi volt, sok felé nem tudtam kitérni.

Tristan & Jane

"Anyone can catch your eye, but it takes someone special to catch your heart."

Valóban kivételesen remek kis helyzet volt az előszobában az amit Jarius Park felbe mert szakítani. Bár talán jobb is, hogy tudtunk róla, hogy a házban van...csak nem ártott volna azt a nyomi bosszút elfelejteni. Végülis szerencsére, jóp végződött az eset és csak sikerült Tristan karjai közt kikötni.
- Hát a bátyám, Jasper és én..mi..nem akarunk tudni egymás kavarásairól. Sosem hozott haza csak azért lányt, éb pedig sosem mutattam be senkit. Szerintem máig azt hiszik, hogy szűz vagyok. - Sőt, apám máig állítja. Kacagtam, majd folytattam az ismertetést. - Egy ideig az unokanővéremmel, Aileennel éltem, de muszáj volt külön költözni a..munkája miatt. Szóval most teljesen egyedül élek.
Lehet, hogy nem ártana az én lakásomat látogatnunk akkor, nehogy véletlenül pont Jarjar hódításával kelljen szembetalálkoznom a folyosón. Már ha Tristan továbbra is látni akar, ami szerintem kezd egyre inkább valósággá válni.
- De szoktam... - Éppen belekezdtem az évszázad ellenkezésébe, azonban sikerült saját füllel hallanom, hogy mennyire gyerekesen hangzott, szóval inkább hallgattam és érdeklődő tekintettel pislogtam Tristan gyorstalpalójára..az ölében és hát...nem a legtisztább gondolatokat mosta parta képzelezem tengere. Ha ciki ha nem, ezt az ötletet fel fogom vetni neki a későbbiekben.
Későbbiekben, mert valamiért inkább éreztem úgy magam, mint akit a szamárpadba ültetnek.
Nem is tudtam mit mondani erre. Egyrészt igaza van és hát, amíg nem volt senki kilátásban szerettem egyszerűen a homokba dugni a fejem és úgy tenni, mintha észre sem venném a kiskutya pillantásokat, amiket Aaron vet felém. Ezen muszáj leszek változtatni.
- Aaron nem egy rossz ember, hátha csak annyi kell neki, hogy meglássa, hogy veled vagyok és akkor...realizálódna benne.
Látott minket a bulin is, ez igaz de akkor azt gondolhatta, hogy nem komoly, pedig a részemről nagyon is az.
Igazából én eléggé kettős személyiség vagyok. Egyrészt mérges voltam, hogy néha egyszerűen nem hagyják a körülöttem lévők, hogy magamtól döntsek, másrészt az az utálatos kis naiva reménykedik. Mélyen, legbelül reménykedik abban, hogy ha Tristant elviszem a bandával találkozni, akkor valahogy majd megbékülnek egymáddal és talán meg is kedvelik egymást. Az igazán boldoggá tenne.
Most azonban, a pizza és Tris ellenállhatatlan párosa tesznek maradéktalanul boldoggá. Fogtam egy tányért magamnak és egyet pluszba bevittem, hátha Jariusnak is kell majd. Visszaérkezve kényelembe helyeztem magam Tristan mellett, elvetten egy szelet csodálatos pizzát és minden falatot kész voltam maximálisan kiélvezni.
- Oh, akkor majd reggel kérem a következő menetet.
Ajkaim lefelé konyultak, mint egy hervadt tulipán szirmai, persze semmi valós csalódottság nem volt benne, mivel már én magam is kifáradtam a koncert meg a sok miegymás után.
A pizza felét bírtam csak megenni, de szívesen átruhátam a fiúkra a maradékot, utána örömmel vonultam fel Tristannal, vissza a szobájába, hogy aludjunk is egy kicsit.

Másnap reggel a csodálatos ázsiai férfi mellett ébredtem, kissé zilált köntösben és valószínűleg rémes hajjal. Annyira nem akaródzott felkelni, de rémes alvó vagyok, hamar megébredntem a telefonom rezgésére. Nem is figyeltem fel rá, hogy egyáltalán elhoztam, de ezek szerint nem ment ki a fejemből, mint minden más, Tris hatására.
Bobby keresett, sajnos lemondták a szombati fellépést, mert a pár mégsem házasodik össze. Pech. Dehát ez van, helyette pedig úgy döntöttek a srácok, hogy menjünk ki a partra.
A lehető leghalkabban, kissé rekedt hanggal, jeleztem, hogy ha ráér, akkor szeretném Tristant is elhívni. Bobby nem ellenezte szerencsére, Keith sem fogja nyilván. Aaron pedig majd megbékél vele, ha Keith beszél kicsit a fejével.
Letettük a telefont és visszabújtam Tris takarója alá, a mellkasára fektetve a fejem.
Ha felvolt, akkor mellkasán rajzolni kezdtem random vonalakat, míg felnéztem rá.
-Felkeltettelek?
Ugyan próbáltam minél halkabban beszélni a telefonba, de sajnos nagy a valószínűsége, hogy ennyi is elég volt a szingapúrinak, hogy megébredjen.
- A mai próbált elhalasztjuk, de helyette kimennénk a tengerpartra és szeretném, ha ott lennél.
Igyekeztem minnél szebben rebegtetni a pilláimat, hátha tud erre is időt szánni, mert annyira nem akaródzik elválni még tőle.
Mire átöltözött, felkaptam azt a minimális kis holmit, amivel nála rendelkeztem és indulhattunk is hozzám.
- Szerencsére még megvan a fürdőruhám, amibe ki szoktam menni a partra, de a bikinim felsőjét be fogom rajtad vasalni. Könyörtelenül Mr Park. - Vetem neki oda, amint megérkezünk és kapcsolom is ki a biztonsági övet.
- Feljössz?
Kérdem mikor odahajolok hozzá egy talán búcsúcsókért.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Akkora csalódást talán nem okozott volna később, most is inkább a meglepetés volt nagy..meg, hogy olyan helyzetben látott engem. Akkor a földön mi..- Hiszen, akkor Tristannal épp a "hangulat" tetőfokára hágtunk és éppen arra készült, hogy elsőre a magáévá tegyen, én pedig szinte könyörögtem alatta, hogy siessen. nem akarom, hogy más is lásson olyan állapotban. Legszívesebben hagytam volna, hogy kettényíljon a föld alattam és elnyeljen. - Akkor éppen eléggé kompromitáló helyzetben voltunk.
Meghát na, ha házipornót akarnék, akkor azt is csak úgy ha Tristan és én láthatom csak. Más nem. Soha. Semmiképp. jajj, még én sem biztos, hogy meg merném nézni.
Azonban, most is mint mindig csak később esik le a mondandójának a jelentősége. Inkább most mint később. Ezekszerint ő is szeretne belőle többet és nem csak én képzeltem bele valamit, ami nincs is ott.
- Tényleg, megtennéd? Ezt így, nagyjából mind a kettőre, bár az utóbbi miatt nem hiszem, hogy aggódni kéne, max azért bámulnának meg, hogy ki akkora idióta, hogy köntösben járkáljon.
Habár nagyon jót nevettem a viccemen, de valahogy aranyosnak találtam, hogy Tristan ilyeneket mond. Tetszik, hogy ha csak viccel is, de ennyire szeretne magának. Eh, igen, talán nem kellett volna eltépni a bikinifelsőm, dehát életem egyik legjobb piallanata volt. Ha tehetném, mindenemet letépetném magamról vele, ha az következik utána, amit fent műveltünk a szobájában. Muszáj voltam, ha minimálisan is, de utat engedni a jóleső borzongásnak.
- Jól hangzik? Megnézném ezt a beszélgetést, mikor a szüleim előtt mondod ezt. Utálják.  De ez is egy munka, amíg nem futunk be igazán. - Megrántottam a vállamat, az arcomon egy miniméternyi rész sem jelezte a keserűséget. Már beletörődtem, hogy sosem fogják elfogadni a pályát, amit választottam. Tristan pedig úgy néz ki, hogy nem néz le emiatt, sőt magához is ölelt!
Pedig sokan nem szeretik az ilyen embereket mint én, de nem is érdekel szerencsére minden embernek a véleménye, ha már a szüleim akarata ellen cselekszek úgy is.
Dehát azt mondják, hogy egyszer fent, egyszer lent s amíg én őszintén aranyosnak találtam Trsitan korábbi megjegyzését a köntössel kapcsolatban, addig Aaron említésével egyre inkább azt éreztem, hogy csúszok bele egy tóba és hiába hátrálnék, annak a partja egyre inkább omlik be a talpam alatt.
Aaron közel nem egy igazán jó barát és végképp nem románc már egy jó ideje, de mégsem nevetgélnék, ha Tris az ő végzetét emlegetné. Azt meg főleg nem akartam, hogy miatta haragudjon rám az ázsiai férfi.
- Ezt, hogy érted Tristan..hogy csak a jelenlétedben, nem?
Hiába igyekeztem nem kimutatni, de az én arcom egy nyitott könyv és kezdtem kétségbeesett lenni, hogy valamit most nagyon félreértett abban amit mondtam, vagy én értettem félre ezt a kijelentést. Akárhogy is, de szerettem volna minél hamarabb tisztázni a helyzetet. Annak a bizonyos tónak a partja szépen süpped, mint valami ingovány. Tris az egyetlen akibe tudnék kapaszkodni, de mintha ő csak távolodna.
Leveszi a kezeimet az arcáról, hogy ki tudjon menni a pizzáért és biztos voltam benne, hogy örökké ott maradok, egy helyben, nyakik a mocsárban míg nem jön egy dagály és meg nem fulladok.
- Jó... - csak ennyit tudok kilehelni az ajkaimon. Már hogyisne maradnék? Olyan gyengék lettek a lábaim, hogy nem is vinnének el a futárig. Egy örökkévalóságot töltöttem ott egyedül, ahol addig Tristannal ketten ültünk, a helye már egészen hideg volt még a levegő is. Hiába nyomott egy csókot a kézfejemre, ha azt olyan arccal tette, amit többé nem akarok rajta látni. Ijesztővé vált az egész álomszerű szituáció.
Nem baj! Ha eljön a próbára, akkor maga is meg fogja látni, hogy Aaron mégcsak felénk sem pillant. Remélhetőleg. Még sosem kellett megbirkóznia azzal a látvánnyal, egészen a medencés rendezvény előtt, hogy valakivel én összegabalyodnék. Jó, betörtek majdhogynem, de bizonyára csak aggódtak értem. Lettem már rosszul fellépés után.
Rendben, sejtem, hogy Aaron esetében más is benne volt, de nem léphetek ki az egész bandából csak azért mert ez történt. Egyszer muszáj lesz úgy is letennie a dologról, hiszen én sosem adok neki okot, hogy azt gondolja, még alakulhat valami.
- Jövök, Tris.
Legszívesebben a lábai elé vagy a karjai közé olvadtam volna a mosolytól és attól, ahogy kitartotta felém a kezét, amit nem is felejtettem el a nagy kétségeim közt megfogni. Ránézni azonban nem mertem, amíg nem vezetett minket a nappaliba, ahol a pizza pihent, csodásan..szinte flegmán, hogy tudja, nála kevés étel van, amit jobban imádnának. Milyen jó is lenne pizzának lenni. Olyan egyszerű.
Leültem mellé a kanapéra és azonnal kerestem a tányérokat, hogy a szelet alá tudjam majd tenni.
- Hozzak tányérokat...esetleg?
A lakás makulatlan állapota tökéletes jelzés, hogy a tulajok nem szeretik a rendetlenséget s habár a szüleim simán meg tudnák fizetni, ha bármit tönkretennék egy lecseppent pizzaszósszal, de én nem. Talán kicsit reméltem, hogy tényleg megenyhül, ha azt látja, hogy nem akarom magam kiszolgáltatni teljesen. Vagyisház, nem is tudom..bármit csak ne haragudjon rám, mert azt...azt nem tudnám elviselni. Ha hagyta és elmodta, merre menjek, akkor azonnal feláltam, egy egész jó próbálkozással a msosolyra és elmentem tányérokért.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Egy furcsa, kellemes érzés öntött el belülről, mikor Jarius tovább gondolta az ötletemet, egészen egy új ajándékötletnek Tris számára. Mintha valamilyen szinten már én is beletartoznék valamibe, egy bizonyos belsőkörbe. 10 pont a Gryffendélnek, Jarius hirtelen már nem is akkora...akkora f*szarc.
Ami nem hátrány, ha Tristannal több időt is szeretnék tölteni, márpedig szeretnék. Imádnám. Ez minden vágyam jelenleg, ahogy a pizzák között válogatunk.
- Ahányszor csak eszébe jut ránknyitni, megzavarni meg közbelépni, annyiszor csípjen neki.
Nem mondanám magam gonosz némbernek, de nagyon is rudok bosszút kívánni és a Carolina reaper pont ennek lesz most az eszköze és pont Jarius ellen. Hátha majd ebből tanul, bár ha nem..akkor is vicces lesz látni a piros, duzzadt ajkait.
A pizza megrendelve, telefon félredob, Jane Tristan ölében landol. Tökéletes, pont amire vágytam, minél közelebb lenni a férfi melegéhez, aki amilyen heves velem zárt ajtók mögött, most olyan gyengéd velem kint a szabadban, míg a tücskök ciripelése úgy átjárt mindent, mintha egy elegáns étterem zenészei lennenek.
-Hm? - Ujjaim elkalandoztak Tristan hajában, simogatták a finom arcbőrét és vállát, mert mindent is érezni akartam belőle. Arra az esetre, ha haza kell majd mennem. - Holnap nem dolgozok. A bandával lesz majd próbám, de csak délután.
Amint feje a mellkasomon pihent, az arcomon egy nyugodt mosoly díszelgett, úgy maszírozgattam lágyan a rarkóját. Olyan kellemes érzés. - Egy kicsit én is így érzem most. Nem olyan rémes ő, mint először gobdoltam.
Biztosan kepes leszek neki hamar megbocsátani az egészet, de kíváncsi lennék rá, hogy mi történt ha olyan sikeres a Jarius féle expedíció, hogy fogom magam és egyszerűen kisétálok az ajtón és ezzel együtt Tristan életéből. Pár óra múlva már szent is lenne a béke? Bizonyára. Csak mert...közel álltam hozzá
- Már annyira kezdők nem vagyunk, hogy ne fedezzék a megélhetésünket a fellépések, de mellette szoktam éttermekbe beugrani. Van mikor énekelek, van amikor én vagyok a pincérnő. Mikor-mi.
Megrántottam a vállamat, mert ez is egy munka, én pedig egyaltalán nem szandékozok megélni abból amit a szüleim havonta tolnak a számlámra.
Szerettem volna megkérdezni, hogy ő mivel foglalkozik megis, de az ajkai ismételten beindították bennem azt a reakciót. Ajkak remegnek, arc kipirosodott, lábaim köze ismételten csak melegedni kezdett. Lesz valaha olyan pillanat, mikor nem így fogok Tristan közelségére reagálni? Szinte biztos, hogy nem...Már épp sóhajtozni kezdtem, fenekemmel mocorogtam az ölén, hogy jól érezze ő is, mire elhúzódott.
"Naaaaah, gyere vissza."
-Mmmhhh?
Mi történt? Ki történt, hogy került ez elő?
- A fekete hajú vagy a szőke?
Oh tényleg, végül olyan sietősen távoztunk, hogy nem jutott idő őket bemutatni. Tán említettem neki, hogy Aaron kicsit jobban szeret vigyázni rám. De az egész sztori?
A tekintete szigorú egy kissé és a hangján is fellelhető, nyomokban, némi...nem is tudom.
Kezeimet az ölembe helyeztem mint egy kislány, akit éppen megdorgálnak.
- Bobby, a sötéthajú olyan mintha a bátyám lenne, a szőke..nos..Aaron pár éve a párom volt egy majdnem három hónapig és talán még lehet, hogy kicsit tetszek neki.
Őszintén fogalmam sincs, hogy ő most hogyan áll a dologhoz. A szakítas után pár nappal megbeszéltük a dolgot és én sokáig abban a hitben voltam, hogy ő is inkább rokont lát bennem mint én benne.
Keith nyitotta fel a szemeimet, hogy ez nem így van.
- De teljesen ártalmatlan, nem mondhatnám, hogy kimondottan nyomulna rám.
Néha elcsípek egy-két bánatos pillantást, de ennél többet sosem. Nem akartam emiatt rosszban lenni Trissel. Megigazítottam magama az ölében, arcát kétoldalt megtartottam a kezeimmel és leheltem egy mézédes csókot az ajkaira.
- Nem akarom, hogy emiatt haragudj rám.
Sőt, soha semmiért se haragudjon rám! Nekem az kell, hogy mindig ilyen legyen velem..
Újabb csókért indultam volna, de a telefonja csörgése megszakította az utamat. -Azt hiszem, itt a pizza.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Az maga lenne az álom, ha én is annyit ehetnék.
Álmodozva képzelem el, ahogy bevágok három szelet nagyon sajtos pizzát, majd egy nagy szelet meggyes pitét és meg se kottyan, hogy a kedvenc fagyimnak is maradjon hely. A most rendelt pizzát is valószínűleg ők fogják elpusztítani. Egyrészt mert nem akarok annyira elszállni a kalóriákkal, másrészt mert úgysem fogom bírni megenni mind.
Persze a srácok tökéletes alakjának nem fog ártani néhány plusz szelet. Úgy értem, Jariusról fogalmam sincs, de Tristan felső nélkül is hát...igen szemrevaló látványt nyújt.
- Uramatyám! - Hangosan felnevettem, mikor kiejtette, hogy jó a hátsója ezekben a művészi alsókban. Elképzeltem, hogy áll a tükör előtt oldalasan és elismerően nézegeti.
- Szerintem, igazából...ez egészen találó.
Félholdas mosoly terül el az arcomon közben és hát igen, rendesen végignéztem rajta. Cserében, ő is annyiszor és úgy nézhet meg amennyiszer csak akar. De előtte, pizza!
Pedig legszívesebben beleolvadtam volna az ölelésbe és örökké úgy maradtam volna, csakhát a nevetésének levegője csiklandozott. Én pedig rémesen csiklandós vagyok.
No nem baj, majd kint a kertben odavackolom magam hozzá. Nem létezik, hogy távol tudjonvtartani engem bárki vagy bármi is Tristan tökéletes melegségétől.
A kert pedig...egyre közelebb volt, ahogy a lépcső tetején álltunk. Érdekes...fel sem fogtam felfelé jövet, hogy lépcsőn haladunk éppen.
- Oh, köszi. Egy "Tilos a belépés!" fityegő Tristan ajtajára megteszi! Különben Trisnek sosem lesz esélye véletlenül nagybácsiva tenni téged... - Az utóbbi mondatot már alig hallhatóan motyogtam, de az eleje számára is jól hallható volt. Halálosan komolyan gondoltam ám. Ha mégegyszer ugyanis meg mer minket akasztani Jarius, akkor lehet, meglátja Tristan V.I.P páholyból, hogy milyen a Jane Doe-féle "keres és pusztít" üzemmód.
Tristannak pedig teljesen igaza volt. Kényelmes és modern volt a kert ezen része, ráadásul nagyon hangulatos. Remek ízlésük van a srácoknak azt meg kell hagyni.
Miután Tristan helyetfoglalt, leültem pont oda, ahol megpaskolta a párnát és azonnal közelebb bújtam, átlendítve a comján a hozzá közelebb eső lábamar...Hát kellett a kontakt nah, a fejemet megtámasztottam a vállán, úgy nézegettem a pizzákat vele, de mivel úgy is tudtam, hogy mik vannak, kiválasztottam a 6 sajtos pizzát, sonkával és kukoricával, majd utat engedtem neki.
Ki tud engem hibáztatni egy olyan férfi mellett mint az ázsiai alfám? Ajkaim megtalálták a finom bőrt a vállon, amin korábban fejem pihent és elkezdtem apró csókokat hagyni rajta. - Ne felejtsd el Jariusnak a Carolina reapert. - A puszilgatást addig is abbahagytam, amíg ujjammal ráböktem a telefon képernyőjén az extra-extra csípős paprikára, majd visszatértem a kényeztetéshez, amíg bűvölte a telóját. Csak arra vártam, hogy befejezze mert az ölébe vágytam már és úgy akartam a karjait magam körül élvezni. Lehet, hogy túl tapadós vagyok, de annyira jól esett a közelsége.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

18+
- Ugyan, nekem ezt nem meséled be.
Félig-meddig viccnek szántam ugyan, de talán egy kicsit azért sejtettem, hogy lehetett valami abban, amit Jarius mondott. Ha nem is túl gyakran, de...száz százalékosan voltam biztos abban, hogy tőlem milliószor jobb nők, de minimum olyanok lógnak, mint én.
Ennek ellenére, ha megkellene válaszolnom azt a kérdést, hogy mi az ami a legjobban megfog Trsitanban, akkor nem tudnék rá válaszolni máshogy. Az egész lénye, minden apró kis részlete eddig, külső s belső egyaránt, egy nagy egésszé válnak és ő így az eddig nem is ismert vágyam lett. Ezért nem igazán szeretném elengedni. Lehetek egy kicsit én is önző és hagyom, hogy addig is mellettem maradjon ameddig jónak tartja.
Remélhetőleg, minél tovább mert sosem éltem még át ilyen gyönyöröket, mint vele, pedig nem is láttam még mindent valószínűleg. Készenálltam hát, hogy megmutassa nekem a valóját, az összes oldalát. A ragadozót, az alfát, a főnököt és mindent! Nem létezett olyan amit ne akartam volna átélni.
Na jó, mikor az ajkaim között kicsit túl mélyre jutott el, azt szívesen kizártam volna a repertoárból de annyira élvezte, én pedig biztosan meg fogom tudni szokni a dolgot.
Csak fellépések előtt kellene kicsit mellőzni.
Már ha tényleg hosszabb távra tervez velem.
Hát...ahogy az ajkai bánnak velem a legérzékenyebb pontjaimon, eldöntöttem, hogy márpedig meg fogok tenni mindent annak érdekében, hogy maga mellett akarjon tartani. Mégsem bírtam sokáig szuflával, ott a falnál, muszáj voltam kényelmesebb helyzetbe hoznom magunkat. A csempézett padlón, az ölében hullámozva, egymást csókolva. Minden érzékemet lefoglalta. Testeink egymásnak csapódásának a hangja, bőrének illata, ajkainak az íze, az érintései a bőrömön, az ő finom takarója alatt található izmok tapintása. Minden annyira tökéletes volt, hogy ennél márcsak a befejezése lehetett jobb. Majdnem sikerült egyszerre elélveznünk, csak nekem egy picit hamarabb sikerült meglógni...majd legközelebb megpróbálom kivárni, de egyelőre egymáshoz simulva, pihegve voltam kénytelen kacagni a kérdésén azután a finom csók után.
- Ki mondta, hogy el kell engedned? Örökké itt fogok maradoni, rajtad.
Combom kissé zsibbadt is meg, olyan jó érzés volt a vállára hajtani az orcám és csak kifújni magam. Különben, ilyenkor olyan csodásan lehetett érezni a másik testét és a szívének egyre lassabb lüktetését. Hiába volt rossz a térdeimnek, simán el tudtam volna aludni a zuhyany alatt is vele.
- Oh, tényleg. A pizza! Még a végén Jarius éhen hal.
Elfogadtam a tusfürdőjét, kb olyan örömmel, mintha a világ legdrágább parfümjét tartanám a kezeim közt. Olyan Tristan illatot akartam magamnak, hogy mindenki érezze rajtam, hogy vele zuhanyoztam. Szóval, nem sajnáltam magamtól. Azért zuhanyzás közben még adtam az ajkaira egy gyors puszit, mielőtt kiléptem volna a zuhany alól. Megtöröltem magam, amennyire tudtam és elgondolkoztam, hogy mégis milyen pizzát kéne most enni.
- Uh, Rossita! Nincs jobb pizzéria, olyan vastag a tészta és olyan tökéletes arányban vannak a feltétek és ahh....
Csak a gondolatra átéltem volna korábban egy orgazmust, dehát Tristan tette velem ezeket a dolgokat és tudom, hogy azért ahhoz közel sincs semmi.
- Hm lássuk csak. Oh!
Megláttam ám egy olyan stóc alsót, amikre mintha lenne valami nyomtatva is. Rögtön elkezdtem válogatni. Az olalán volt egy fehér csodalámpás és az volt ráírva... - Rub for wishes? Hát ez meg honnan van? Baj, ha ezt választom?
Nem akartam szegény kinevetni, merthát nah! De olyan aranyos volt, márcsak elképzelni benne nyomulni. Oldalt észrevettem egy fekete selyem köntöst is. Tristan aztán nem bánja a finom anyagokat. Feltartottam a két kiválasztott ruhadarabot, hogy bólintson rá és akkor fel is merem venni.
Ha ez meg is történt felvettem a kiválasztott ruhadarabokat és körbefordultam benne neki, majd a forgásból közelebb is pördültam hozzá és a két karomat a vállaira támasztottam, alsó ajkamat a fogaim közé húztam, lábbujhegyre álltam, majd a füléhez hajoltam és belesuttogtam, érzékien.
- 6 sajtos pizzát kérek, sonkával és kukoricával.
Gyorsan nyomtam egy csókot az arcára és elléptem tőle, szorosabbra húztam a köntöst, készen akár a Jarius 2 felvonására is.
- Nos, tessék akkor megmutatni azt a kertet főnök úr.
Éééés a papucsomért még el kellett mennünk az alőszobába. Huh korábban meg sem néztem, hogy miylen kis elegáns a lakás. Itt lakik vele Jarius is vajon? Pofám nem volt, hogy megkérdezzem, tulajdonképpen mivel is foglalkoznak, szóval hagytam egyelőre az egészet.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

18+
- Nos..nem mindenkin olyan nő lóg mint én.
Nem a stílusom forgatni a szemeimet, dehát nem kell túlozniay nagyon is sokan nem akarják, hogy olyan lógjon rajtuk, mint én. De...annak nagyon örültem, hogy Tristan valamit ennyire meglátott bennem. Már csak azt reméltem, hogy nem csupán látja benne, amiket hagyok neki. Tudom, hogy még igen korai abban reménykedni, hogy emberként is megfogtam, mert..nem mindenkinek vannak ilyen "vattacukros" világnézete mint nekem, hogy máris bármit aláírtam volna neki, ha a lelkemet kéri cserébe..azt is.
- A minden, az egyetlen őszinte válasz.
Ezt már úgy ejtettem ki az ajkaimon, hogy már szinte remegtem azért, hogy hozzám érjen.
Annyira addiktív volt, féltem attól, hogy nem leszek képes arra, hogy távol tartsam magam tőle huzamosabb ideig. Nem akarok azok közé a nők közé tartozni, akik nem veszik észre, mennyire sok már a jelenlétük a másiknak.
Egyelőre viszont, nem akarok ezen gondolkozni, csak Tristan érezni. Az ujjait a hajamban...a fogait a bőrömön..a mindenét, amiért Tristan tesz is.
Kényeztetem őt a kezemmel, az ajkaimmal, a nyelvemmel még akkor is mikor ajkaim körézárulnak.
Szerettem volna neki minél több élvezetet nyújtani és a mozdulataiból ítélve már sejtettem, hogy mit akar hiszen már megkísérelte a bulin is. Én pedig nagyon akartam, de van amire akarattal sem képes a testünk, így mikor mélyebbre jutott a torkomnál, párszor tényleg azt hittem, hogy gondok lesznek. Az izmok összezárultak, köhögtem volna, öklendeztem volna de csak a könnycsepp, ami legördült az arcomon, az jelezte a testem igényét a levegőre.
Én magam mégsem akartam ellenkezni, ezért sem hagyta el igazán panasz szó a számat. Egy lehelet sem. Lehet, nem is jött volna ki olyan könnyen. Ha jött volna, a csókjától akkor is azonnal elfelejtettem volna mind. Imádom a csókjait és azt a felszabadultságot amit egymással élhetünk át.
-Én..
Amint Tristan megemelte a lábamat, a szivverésem is felerősödött az izgatottságtól. Emlékszek ám, hogy milyen zsenin használta a száját, a nyelvét..az ujjait.
- Ahh, igen Tristan. Nagyon rossz voltam!
Azonnali remegésbe kezdett a testem, azt hittem, hogy a lábam is összecsuklik alattam. Megkapaszkodtam a hajában és imádkoztam azért, hogy állva is maradjak. Annyira meleg lett az arcom, hogy a meleg zuhanyvíz is langyosnak tűnt, nedveim melegsége is szinte már égették a combom ..de Tristan mindent megérdemelt, amit adhatok neki.
Legszívesebben bezárkóztam volna vele a szobájába  vagy az enyémbe, vagy teljesen mindegy csak ketten legyünk és így érezhessem. Azonban elérkezett az a pont, hogy mást is akartam már magamba.
- Tristan, érezni akarlak magamban..annyira.., hogy ne tudjak járni se.
Huha. Ez mégis honnan jött? Ki fog akkor vele kimenni a kertbe a lassan csillagos ég alá? Még haza is kéne jutnod éd felsétálni a lépcsőn a lakásodhoz!
Ezt a hangot mind elnémítottam és hagytam, hogy Tristan az összes ismeretlen vízre elevezzen velem.
Szóval egy ideig hagytam ezt így, hogy irányítsa az eseményeket. A falnak dőltem teljesen, hogy támasszam magam, de sajnos ember tervez, Isten végez. Jeleztem, neki azzal, hogy finoman rámarkoltam a vállára és igyekeztem tolni, amiből inkább húzás lett. Végül sikerült a földre rogynom és ha nem folytatta ott, amit elkezdett, két térdem közé szorítottam a csípőjét majd szép lassan elkezdtem magam ráengedni arra, amire már annyira vágytam. Ajkaimmal a nyakát, amellkasát kényeztettem csókokkal, csípőm pedig egzotikus táncot lejtett ez övén.
-Annyira..ez annyira jó érzés Tris, hogy bennem vagy.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

18+
- Oh, én a helyedben nem dobálóznék ilyenekkel, mert még a végén beteljesül.
Istenem, annyira szeretnék mindig vele lenni és akár az ágyban...bárhol, csak vele. Ugyanakkor annyira szeretném, ha soha nem unna meg, pedig ez egy valós rizikófaktor...nem én vagyok a legizgalmadabb ember a világon és még kimondottan okos sem. Olyan kis..átlag..fene tudja, hogy Tristan mit vett észre bennem.
Mégsem tudok ellenállni a közelségének, mikor a lélegzete simogatja az ajkaimat. - Minden. - Nem jutott más eszembe, mi leírhatta volna ennél jobban az óhajaimat az irányába. Én akarok lenni az a nő, akire a legtöbbet gondol, ako után mindig vágyakozik, akitől nem tudja magát távoltartani...akiben megbízik annyira, hogy elmondja, miért is volt azon a rendezvényen. De ezt mind nem sorolhatom fel, mert még elijesztem. A hazugság mégsem az én fegyverem, így egy szóban leírtam neki, őszinteségtől ragyogó szemekkel. Nem tudom, hogy sikerült már most ennyire belegabalyodnom, de ha már így sikerült, nem fogom magam kínozni. - Legyen, akkor...akkor igyekszek majd résen lenni és elnyerni a bizalmad, amíg te is megszerzed az enyémet.
Bár előtte én egy nyitott könyv vagyok, semmi extra, semmi bonyolultság, de annál őszintébb.
Pont mint a mozdulatai, amikkel egyszerűen nem lő mellé. Imádom a hevesseget, a...birtoklást, ami árad belőle. Saját mozdulataimmal igyekszek bizonygatni, hogy az övé vagyok...hátha hagyja, hogy az is maradjak. Nincs olyan ember, akihez jobban akarnék tartozni, mint ő.
Fogjon rám akármilyen erősen, hatoljon belég szinte állatias, vad elánnal, nekem egyik sem fáj. Néhol érzem, hogy igen, ennek most nyoma fog maradni, de mégis izgat az egész.
Csak attól tartottam, hogy be fogjuk törni a falat.
S ahogyan csókol, te jó ég...esküszök, hogy függővé fog tenni. Tristan csókjaira fogok rászokni olyan szinten, hogy ki tudja, meddig fogom kibírni nélküle?
Remélhetőleg nem kell majd túl sokáig soha...tenni fogok érte. Ha kell 24/24 az ölében fogok ülni.
Pár percbe telt és ismét közelítettem...már a csókjától, remegtek a combjaim, a lélegzetem is szaporább lett. Lehet Tristannal való együttlét soran fogok a sok élvezettől meghalni. De nem most! Lábaimat elengedte, magához vont és a fürdőbe tolt míg a fogai a nyakam bőre köré zárultak, újra és újra majd mikor szívni kezdte. Ahhh. De, mégis most fogok elhalálozni, Tristan karjai közt.
A combomon éreztem a saját nedvességem, mi egyre lejjebb lezdett el araszolni bőrömöm a csempe iranyába.
" - Térdelj le..."
Az alfám parancsolt, s én teljesítem. Térdeimet berogyasztva, térdelek le elé. Elismerve őt, mint a... mint aki hamarosan ugyanúgy a mindenem lesz, a világom közepe, ahogy én akarok lenni az övé.
Kezeim megtámaszkodnak a combján, s habár egy ideig a rajta legörülő vízcseppek elterelik a figyelmem, szemeimet képtelen voltam az övéitől távoltartani. Az arcommal is közelhajoltam, tartva a szemkontaktust, nyelvem kiszabadult a fogaim, majd ajkaim között egyenesen Trsitan makkját lassan végigsimítva.
Szerettem az ízét, még akkor is ha mpst főleg magamat éreztem rajta. Jobbommal elengedtem a férfi combját, erősen ráfogtam a férfiasságára és úgy húztam végig a nyelvem a teljes hosszán, míg az út végén be nem kaptam amit lazán bírtam a számba, hogy nyelvemmel tudjak az érzékeny testrészen körözni.
Én akartam lenni az, aki a legügyesebben tudja ezt csinálni vele.

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

18+
- Hülyén hangzik, ha azt mondom, hogy nem akarom, hogy akár egy pillanatra is leszállj rólam innentől? - túlzok? Egy cseppet sem. A birtoklási vágy olyan fertő, ami elborítja az agyam pillanatokon belül, mikor felbukkan bennem. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor álltam közel ehhez az állapothoz, de mind közül Jane az, aki igazán bekapcsolta ezt bennem. Talán érezheti is, hogy egyáltalán nem viccelek a szavaimmal... Tényleg azt akarom, hogy ne szálljon le rólam, hogy a nap minden percében itt legyen és figyelhessek rá és irányítgassam. Mármint... Nem úgy, hanem... Áhh, ezt még át kell gondolnom.
- Mi szeretnél még lenni titkos fegyveren kívül, mondd csak... - lehelem felé halkan. Őszintén kíváncsi vagyok a komoly válaszára, s talán az enyémet is megkaphatja egy burkolt verzióban, ha jól viselkedik.
- A bizalmat jobb szeretem kiérdemelni, mint hogy vakon nekem ajándékozd. Nem akarom, hogy csalódj. - mondom igazán komolyan, hiszen ez az igazság. Én nem elégszek meg az ócska rózsaszín köddel, ami minden hülyeségre ösztönzi az embert. Én mindent akarok. Mindenféle színű rohadt ködöt! Ezért sem elég Janeből, most úgy érzem, hogy soha. A lábai közt a helyem, ott akarok lenni, ezért is emelem fel az ágyról, s húzom magamhoz szorosan, hogy még egy egyszerű zuhanyt is feldobjunk a magunk módján. Szerencsére neki sincs ellenére... Csípőmmel szorosan simulok hozzá a falnál, s e mozdulatban mikor meghallom nedvességének a hangját, mely olyan csodásan omlik szét rajtam újra, akkor az azért eléggé rendesen elpattint bennem egy szikrát. Enyhén elhúzódok, de épp csak addig, hogy míg egyik kezemmel tartom Janet, addig a másikkal megragadjam magam, s pillanatokon belül beljebb toljam a szerszámot. Aztán hevesebben lököm neki a falnak újra és újra, mely lévén, hogy nem túlságosan vastag, úgy dübörög mögötte, hogy lassan az egész ház zengeni fog tőlünk. Ajkaim az övéire tapadnak türelmetlenül, mint aki legszívesebben azonnal felfalná minden porcikáját. Nyelvem vadul mászik át hozzá, érezni akarom a nyálát a számban, a számon, mindenhol a testem egészén...  
Ez a póz egy ideig tökéletes, aztán hamarosan leeresztem a lábait a földre, s eltávolodok tőle enyhén, de nem lépek távol. Különben hogy fonódhatnának ujjaim a hajába, s húzhatnám magamhoz nagyon közel őt a fürdő felé lépkedve? Ezt teszem, miközben beleharapok a nyakába többször, sőt, meg is szívom bőrét, hadd legyen csak jó foltos, hadd lássa mindenki, hogy ez a nő bizony kurvára foglalt... Ha sikerült őt behúznom a zuhany alá, úgy magunkra engedem a vizet, de természetesen itt még közel sem végeztünk.
- Térdelj le szépen, Jane. Ide elém... - mutatok a lábaim elé már úgy, hogy végigfolyik rajtam a víz.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Szóval...szabad a pálya, hogy bármikor rádvethessem magam?
Tristan valahogy olyan hiper-szuper extra vonzerővel bír, hogy legszívesebben folyamat érintkeznék vele valahogy. Érinteném, tartanám, ölelném, ízlelném, csókolnám..feküdnék rajta vagy alatta.. Csak legyen valami kontakt. Mint az esemény után is az ágyban.
-Hát..igen! Az tetszene és hát... - A mutató ujjam a mellkasától futott végig, egészen a köldökéig, majd elhúztam a kezem mielőtt célt ért volna, pár centivel alatta. - Nem lehet egy hátrányos pozíció.
S lám, eddig azt gondtam magamról, hogy józan, tiszta észjárású, felnőtt nő vagyok. Mégis azonnal olyan képek villantak fel a gondolataimban, amik nem voltak túl ártatlanok.
Persze JarJar, mint - minden jónak az elrontója- pont tudta, hogy mikor és hogyan tegyen tönkre egy bensőséges pillanatot. Leszívesebben csak kieresztettem volna egy hatalmas, keserves sóhajt, de tartottam magam.
- Lehetek a titkos fegyvered! Nos...többek közt.
Bármikor szívesen állok az oldalán is, ez ellen a... A testvére ellen. De ne is gondoljunk rá, mikor itt van A Férfi a karom és lábam alatt, míg ő magához ölel.
Nem lehet rá más szót találni. Egyszerűen tökéletes.
- Nem kéne megbíznom benned?
Ujjai útmutatására, arcon felé fordítom, az övéibe olvasztva a tekintetem. Ezen sajnos én nem tudok segíteni, majd ha egyszer tesz valamit ellenem, akkor elveszíti a bizalmam, de nagyon jó megérzéseim vannak vele kapcsolarban.
- Na és hogyan?
Igazi nindzsa módjára fordít Tristan a helyzetünkön, kiváltva belőlem az eddigi nap legjátékosabb kacaját, ami hamar csalódott ajak biggyesztésbe váltott át, mikor lemászott rólam az ázsiai.
"Ne, Tristan. Ne menj el! "
Oh, de nem is tette. Meglepetésemre a bokáimnál fogva magához húzott, pedig aztán nem vagyok egy vékony lányka.
- Apunak én mindig jó kislány leszek!
Oh, én igen alaposan készen álltam az egzotikus férfi közelségére. Ajkamat a fogaim közé húztam és egyből átkaroltam, majd amint felemelt, a lábaimat is körézártam.
- Mmmm, hogy te milyen segítőkész vagy Tris.
Neve már sóhajaimmal együtt hagyta el a fogaim börtönét, mert annyira nem evilági volt az érzés, amit számomra nyújtott az ajkaival, a nyelvével a nyakamon, hogy a falaim odalent egyből összerandultak a kellemes érzéstől, s ismét csak elindította nedveim termelődését.
Mind Tristanon végezte, a szobája egyik falánál állva. Korábban hajbókoltam volna bocsanatáért, de mivel a nap folyamán kiderült, hogy ő ezt még élvezi is, csípőmet finoman csúsztattam rajta fel s le, hogy elkenhessem rajta mindenem amim volt.
- Mmmh...Még várhat ah..pizza?
Jobb kezem hosszabb körmei megtalálták a hátának tökéletes bőrtakaróját, hogy érzékien szánthassák azt végig, nem felsértve a felszínét.
Biztos voltam benne, hogy hamarosan ismét a sóhajaink, pihegéseink töltik majd meg a szobát.

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

- Reméltem, hogy ezt mondod. Nem annyira az eseteim a félénk nők úgysem, szóval... - pillantok végig rajta kacéran úgy, mintha csak a tudtára akarnám adni, hogy itt bizony még nem ért véget az éjszaka. Jane eleinte ugyan nem tűnt egy bátor és vakmerő leányzónak, de hát nagyon hamar bizonyította, hogy az ártatlan külső miket is képes elfedni a világ elől. Fedje csak el! A gyomrom kifordul a ribancoktól, márpedig a Janehez hasonló temperamentumú nők gyakorta lesznek ribancosak, s kavarnak fűvel és fával. Aki viszont velem kavar, az nem mehet máshoz.  
- Esetleg cipeljem ölben a hátsó feled a lakásban? Ezt szeretnéd, mi? - kérdem halkan egy széles mosollyal, mikor ajkaink újra eggyé olvadnak. Piff, Tristan, eljutottunk oda, hogy már nem lenne elég egyetlen este? Nagyon úgy látszik, hiszen ez a leányzó érezhetően nem csupán egy eszköz volt arra, hogy levezessem rajta a fáradt gőzt, hanem úgy beindította a fantáziám, hogy amaz fertőként terjed a gondolata körül. Amit sikerül egy kicsit JarJarnak megakasztania... De szerencsére Jane kitartóbb annál, mint hogy a seggfej bátyám eltántorítsa tőlem.
- Na, ezt már szeretem! Kaptam egy társat a harcban? - vonom fel alattomosan egyik szemöldököm. Tökéletes ötlet az extra csípős pizza, Jarius úgyis a túlságosan csípős dolgoktól kissé ki tud készülni... Amilyen hülye, képes és legyűri az egészet már csak büszkeségből. Addig is mikor Jane közelebb húzódik, én átvetem karom a vállán, úgy ölelem magamhoz.
- Nem tudnál utálni soha? Még nem is ismersz... Korai a bizalmad, nem gondolod? - enyhén megemelem a fejem mosolyogva, s ujjammal magam felé fordítom az arcát. Békés mosollyal találkozhat, mely mintha azt tükrözné, hogy bár nem ismer, de nincs ellenemre, hogy egy kicsit tovább menjünk a szexualitáson. Úgysem szoktam hagyni magam senkinek... Harminchat évesen talán ideje felengedni.
- Szerintem még lábra tudnál állni egy kicsit, de ezen segíthetünk. - mikor rám helyezi lábát is és átölel, egyetlen mozdulattal fordítok a pozíción, s mászok rá egyből. Azonban nem maradok rajta, feltérdelek, lelépek az ágyról, majd a bokájánál fogva rántom magamhoz közelebb.
- Talán belefér még pár menet, ha jó kislány leszel... - megragadom magam odalent, párat rántok a szerszámon, mely úgy éled fel, mintha el sem szunnyadt volna az utóbbi percekben. Az pedig számomra nem is kérdés, hogy Jane akarja-e, hiszen ahogy elmormolom szavaimat, már hajolok is le hozzá, kezeimet hátsó fele alá helyezem, majd egy mozdulattal felemelem őt, remélve, hogy azonnal átkulcsol a lábaival. Egy fürdő valóban nem ártana... S mint egy kiapadhatatlan, feneketlen háborgó tenger, úgy kezdem el falni azonnal a nyakát ismét, mely a harapásomtól most már igazán érzékeny lehet. Ám minden az ő hibája! A saját fürdőm a hálómból nyílik, így afelé indulok meg ölemben tartva Janet, persze a fürdő melletti falnál már megakadunk, hiszen egyből annak tolom neki türelmetlenül, mint aki megérezte a mennyei mannát, és soha többet nem akarna megválni tőle.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Rámdobta a zsepit, minden szó nélkül rámdobta a zsepit! Még ez is új volt számomra...igaz az is, hogy miattam is szükséges a zsepi..vagy egyáltalán, hogy olyan legyek a végére. Ráadásul életemben először most maradt el a...a védelem használata. Eszembe sem volt, pedig ha folytatódni fognak Tristannal ezek a heves pillanatok, akkor nem szabad leállnom az antibébivel.
-Ez esetben kénytelen leszel bővebb nadrágokat hordani,
mert én bizony nem fogom vissza magam.
Ezt bizony veheti fenyegetésnek vagy akár ígéretek, hiszen már így is alig bírtam távol tartani magam tőle. Most, hogy felém fordult és olyan ellenállhatatlanul nézett rám azokkal a rejtélyes szemekkel, legszívesebben újra kezdtem volna.
- Szerintem egy kis ideig most úgysem tudnék lábraállni. Kénytelen leszel még elviselni engem addig is.
Kihasználva, hogy közelebb hajolt, ajkaimat az övéire tapasztottam. Olyan természetes volt és jóleső.
- Nem. Sőt..ami azt illeti.
Csak maga az emléke az érzésnek, mikor belém mélyesztette a fogait, már az is elég volt a finom borzongást előidézni a testemben, mit a bőröm hamar libabőr formájában is jelzett. Olyan volt, mintha Tristan innentől kezdve több értelemben is a magáévá tett volna.
Ez pedig újra indította azt a bizonyos tüzet, mi még a bulin élet fel.
- Csodásan hangzik Tris. Mi le..
Már azt sem tudom, mit akartam mondani. Egy takaró borította be a láthatárt, melynek erősen Tristan s már kissé Jane illata is volt, mire az ajtó kitárult. A gond csak az, hogy a kép kitisztulásakor nem Tristan tökéletes arcvonásait üdvözölhettem, hanem Jariusét. De mégis mi a vétkes fenét csinál köztünk? Nem voltam tán elég hangos? Képtelen voltam visszatartani a grimaszt az arcomról.
- Ebben sajnos egyet kell értenem az öcséddel.
Próbáltam finom és nőies lenni, hogy ne utáltassam meg magam annak a férfinek a bátyjával, akit ennyire hamar a szívembe zártam.
Lehet, ő tényleg azt gondolta, hogy egy egyszerű egyéjszakás kaland vagyok az öccse számára, de ha már meghallotta, hogy békülünk..minek csörtet be ide?
- Rá nem haragszok. - Mormorlom alig hallhatóan az orrom alatt. Lehet, hogy a maga bolond módján akart segíteni Trisnek vagy velem békülni? Nem ismerem eléggé, de az biztos, hogy nem ez a módja.
Szerencsére hamar távozik, kiadva az ukászt,bhogy mit rendeltünk neki IS. Mégis melyik bolygóról származik ez a figura?
- Pfff..ne pepperonit rakassunk a pizzájára, hanem Carolina Reapert. Nézzen csak úgy ki a szája, mint a pávián..hátsója.
Ártatlan mosollyal hajoltam Tristan orcájához és adtam neki egy puszit, mielőtt a mellkasára hajtanám a fejem, ha hagyja és a körömmel mintákat kezdtem rajzolni a bőrére. Egyszerűen hibátlan volt.
- A testvéred egy barom, de nem utálom..téged sem tudnálak megutálni. Soha.
Attól még skorpió énemhez méltóan, már számíthat a bosszúra. Kamatostól. Tristan remélhetőleg a segítségemre lesz ebben. Igaz, hogy általában vattacukros, unikornisnak néznek, de kevesen ismerik az oldalam, ami cseppet sem ilyen kellemes.
-Na, szerinted menni fog nekem a járás? Ruhám sem sok maradt, pedig csinálnék egy igazán finom limonádét, ha már kimegyünk a kertbe.
Ennek ellenére a lábam átlendítettem az övén és a karommal is átöleltem a derekát. Ajkaim finom puszika látták el a mellkasát, ahol fejem pihent.

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

Ilyen kegyetlenül euforikus élmény is nagyon ritkán adatik meg számomra. Talán azért, mert túlságosan is a hibát keresem mindenkiben, melyet szinte azonnal meg is találok, s egyből kiábrándít másoknak a tökéletlensége. Jane azonban... Nehezen tudnék felsorolni bármi hibát. Annyira összepasszolunk minden szempontból, mintha én lennék a túlságosan is egyedi kulcs, mely végül megtalálta azt az egyetlen zárat, amibe tökéletesen beleillik. Hogy mikor volt utoljára ilyen orgazmusom? Talán soha. Kis híján bele is szédülök Jane lábai közé, ahogy a gyönyör robbanásszerűen veszik el benne. Eszméletlen nagy boldogságáradat lesz hirtelen úrrá rajtam, ami arra késztet, hogy még véletlenül se engedjem el Janet. Ő az, aki esetleg el tudná viselni azt a birtoklási vágyat, melyet képtelen vagyok kiirtani magamból. Ám ez még a jövő zenéje...  
Halk lihegéssel távolodok el tőle, majd elnyúlok pár zsebkendőért az éjjeliszekrényen, melyeknek egy részét Jane hasára dobom, a maradékkal pedig letörlöm magamról azt a temérdek nedvet, mellyel megjutalmazott, s mely ennyitől természetesen nem fog eltűnni.
- Már ne is haragudj, de én szarabb helyzetben vagyok ám, mint te! Ugyanis az én gatyámon egyből látszik, ha felizgatsz... Veszélyes vagy, Jane! - elnyúlok mellette az ágyon oldalasan, s fejem kitámasztom egyik kezemmel, úgy fürkészem tovább őt. Sötét tekintetemben őrült rajongás csillan, ahogy végigmérem őt.
- Remélem, nem akarsz egyből lelépni. Maradhatnál holnapig, aztán hazaviszlek délelőtt. - mintha nem is kérdezném, hanem kijelenteném. Közben egyik ujjam körkörösen elkezdi simogatni a hasát, s közelebb hajolok ajkaihoz.
- Nem fájt nagyon? - simítok végig célzóan nyakán és vállán, melyen ott éktelenkedik egy vörösebb folt, ami teljesen biztosan megmarad holnapra is. Helyes! Mintha az én tulajdonom lenne, aminek ott van a pecsétje a testén.
- Mi lenne, ha lezuhanyoznánk, rendelnénk valami kaját, aztán kiülnénk a hátsó kertbe? - vetem fel remek ötletem, ami egészen addig a pillanatig jól is hangzik, amíg nem hallok meg hirtelen lépteket az ajtó elől, ami váratlanul kinyitódik. Én pedig úgy hajítom Janere a takarót, hogy még az arcát is sikerül beborítanom vele.
- Jaj, sajnálom! - egyből kihámozom, de eddigre már egy szép kis vetődéssel ott terem közöttünk... JarJar...
- Na mi van itt, fiatalok? Hallottam, hogy elcsendesedtetek, úgyhogy gondoltam megnézem, nem ájultatok-e el. - a hátsó felével helyet fúr magának köztünk, én meg teljesen lefagyva, értetlenül pislogok felé.
- Te meg mi a faszt csinálsz itt? Húzz már a büdös picsába, Jarius! - aztán egy jól irányzott mozdulattal képen törlöm az egyik kispárnával, de ő csak elkezd röhögni. Jó, majdnem én is.
- Amúgy Jane, ne Tristanra haragudj, tudod, van nálunk ilyen kis adok-kapok játék, amit minél előbb törlesztenem kellett ennek a seggfejnek. Úgyhogy most te jössz, öcskös. - rácsap egyet a mellkasomra, aztán végül feláll, majd távozóra fogja. Az ajtóból azonban még visszaszól.
- Hallottam, hogy kaját akartok rendelni, úgyhogy nekem jöhet egy pepperonis pizza. Na pá. - azzal bevágja maga mögött az ajtót, s eltűnik. Szerintem most már végleg.
- Teljesen megértem, ha utálod... Csak engem ne utálj. - megint csak bocsánatkérően pislogok Jane felé, akit sikeresen újra kellemetlen helyzetbe akart hozni a seggfej bátyám.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Annyira jól alakult minden Tristannal, szinte mint a mesében. Legalábbis amióta betárult szobájának ajtaja. Szinte már féltem, hogy ismét le fog csapni a Jane-átok. Szinte. Mert éppenséggel nem tudtam azzal foglalkozni, hogy ugyan mi mehet tönkre, mikor minden annyira passzol.

18+:

Olyan nyers volt, olyan igazi és bámulatos. Soha többé nem akartam mást, csak őt. Csakis Tristan tudja ezt, senki más. Ha elengedett, én már remegő lányaimmal és karjaimmal nem tudtam magam tartani. Ledőltem a párnák közé, melyeknek hamisítatlan Tristan illata volt és reméltem, nem bánja, hogy mostmár mindennek Jane-illata is lesz. Állítása szerint nem csak megkapni akart és dobni is, ezért nem igyekeztem a felkeléssel és öltözéssel. Még a falaim lüktettek, így pihegve szúrtam zöldes-kék iriszeimmel tekintettem, Tristan misztikus mandulavágású
lélektükreibe.
-Ezek után, mégis hogyan menjek el veled szörfözn, ha mindig rádvetném magam? Vagy jógázni..
Csak legyünk kettesben és már látom is magam előtt, ahogy próbálok neki hízelegni, hátha elvonulunk, hogy...nos az iménti eseményt folytassuk.

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

18+
Talán a bátyámnak volt igaza. Ő a balesetem óta egyre csak azt hajtogatta, hogy szerezzek magamnak végre egy nőt, aki eltereli mindenről a gondolataimat. Nem olyan nőt, akit megdugok párszor, aztán mehet haza, hanem egy igazi nőt, akiről gondoskodhatok. Szerinte ez lehetett a probléma, hogy túlságosan sok terhet cipeltem egyedül, amiből teljes mértékben hiányoztak az érzelmek. Nem igazán randiztam, egyéjszakás kalandjaim voltak csupán, amik azon kívül, hogy könnyítettem magamon, nem jelentettek semmit. Janenel azonban valahogy sokkal nagyobb a szikra, mint bárki mással, s hiába sodródtunk az ágyamba, akkor is érzem, hogy nem biztos, hogy el kellene őt engednem.  
Ám ezek a gondolatok egyelőre elúsznak, és most épp semmit sem az eszem vagy a szívem irányt, hanem egy sokkal élvezetesebb testrészem, mely épp megtalálta a tökéletes helyét mélyen Janenben. Ő pedig olyan magaslatokat ér el attól, hogy ujjaim a nyakát szorongatják, hogy még nekem is muszáj egy kicsit lassítanom, mielőtt még idő előtt élveznék el már csak attól, hogy a remegő testének és mennyei nedvességének a hatása alá kerülök. Nem olyan egyszerű azért visszafognom magam, különösen azért, mert ennyire élvezi azt a durvaságot, amit lássuk be, azért nem sok nő kedvel. Főleg nem az első alkalmakkor. Ő azonban még ebben is más.
Természetesen itt nem ér véget az egész, hiszen muszáj látnom a hátát, mert ez a rész egy nőn - a többi mellett persze - túlságosan is a gyengém. Egy gyönyörű ív, tökéletes bőr úgy beindítja az agyam – vagy épp elveszi az eszem -, hogy teljesen kizárom a külvilágot. Nem létezik semmi más, csak ő és én, a fülledt sóhajok és vad nyögések, amik egyre inkább szaporábbak lesznek. Én pedig már képtelen vagyok arra, hogy finoman érjek Janehez, ezért is markolok rá erősen a hátsó felére, miközben csípőm hevesen táncol mögötte, olykor azonban egyik kezem eltávolodik, hogy egy igazán hangos csattanással jutalmazzam meg őt. Nem is kérdés, a harmadik ilyen ütésnél már tökéletesen körvonalazódik a kéznyomom a hátsóján.
Ő pedig hamarosan módosít kicsit a pozícióján, lehetővé téve számomra, hogy még mélyebbre hatolhassak. Olykor már lelassul annyira a tempóm, hogy egyszerűen csak megtartom magam benne, így érezheti, hogy milyen erősen lüktetek, s ez bizony csak és kizárólag az ő érdeme. Aztán hamarosan közelebb simulok hozzá, ahogy óhajtja, s csókunk közepén fogaim enyhén rásimulnak alsó ajkára. Figyelnem kell rá, hogy tényleg enyhe legyen ez a mozdulat, ugyanis az élvezetek közepette könnyedén elveszíthetem az eszem, és esetleg úgy megharaphatom, hogy ömleni kezd a szájából a vér... Azért ez elkerülendő, így túlságosan sokáig nem is merek elmélyedni a csókjában, remegő ajkaim nemsokára elhúzódnak, hiszen a hangja és a becézése újabb szintekre emel.  
Egyből meg is kapaszkodok hát a hajában, s úgy húzom fel magamhoz, de ekkor még nem eresztem el. Újra gyorsabb tempóra kapcsolok, s csak hogy fokozzam az egészet, alaposan megmarkolom keblének apró és kemény gyöngyszemét, melyet ujjaimmal hevesen kezdek morzsolni.  
Azért büszke vagyok magamra. Nem engedtem ki az összes durvaságom, és nagyon úgy tűnik, hogy Janet sem sikerült elriasztanom. Talán szép lassan beadagolhatok neki mindent a jövőben... Mert hogy ezek után nem fogom elengedni, az biztos! Érzem már, hogy nem bírom sokáig, s az állkapcsom szinte feszül azért, hogy harapjon... Ezért is mélyesztem bele váratlanul a fogam a nyaka és a válla közötti részbe, majd az utolsó lökéseimet meggyorsítom, s mikor elérkezik az a tökéletes, függőséget okozó pillanat, a fogaim talán a kelleténél jobban feszülnek bőrébe. Lüktetésem eléri benne a csúcspontot, s megérezheti, ahogy zihálásom közepette mindent eláraszt benne az élvezetem, mely számára lehet, hogy egy kicsit fájdalmas lesz.  

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Igaz, még mindig nem értettem igazán meg ennek a testvéri duónak a dinamikáját és talán sosem fogom átlátni, hogy egy-egy hecc kedvéért még milyen messzire tudnak elmenni, de úgy döntöttem, egyelőre jobb nem szekírozni a témát. Majd egyszer átlátom a helyzetet, remélhetőleg. Persze amennyiben Tristan engedi, hogy mellette maradjak.
Nagyon szerettem volna, ha kidrül, hogy ez nem egy egyszeri alkalom lesz vagy egy barátság extrákkal kapcsolat. Van valami Tristanban amit meg akarok érteni és nagyjából mindent érezni szeretnék belőle...és vele.
Olyan oldalaimat ismerem meg általa, amikől én magam sem tudtam, hogy léteznek és ez nagyon izgalmas volt számomra.
Na de mi van akkor, ha tényleg nem szeretné, ha a párja lennék vagy elutasít bármilyen kapcsolatot kettőnk közt a barátságon kívül. Képes lennék ezek után visszafogni magam a jelenlétében és nem sóvárogni az érintései után, képes lennék nem-et mondani ha megnt esetleg ágyba akarna csábítani? Valószínűleg nem. Legalábbis nem túl sokáig.
Így nem tehetek mást, elhiszek mindent amit mond. Elhiszem, hogy én vagyok az egyetlen aki kell neki.
- Tárt karokkal várom a következményeit.
Ugyan nem biztos, hogy teljesen megértettem, hogy mit is akar sugallni ezzel az egésszel, de bizonyára ő sincs teljesen tisztában azzal, hogy ő mit vállal velem. Igazából még én magam sem tudom, hogy Trsitan mit vállal. Még sosem fordult velem elő ilyesmi, sosem voltam együtt olyannal akire tényleg ennyira vágytam volna. Sosem létezett olyan személy.
Lehet Tristan az, akire várnom kellett.

18+: