Lena Peterson

Lena Peterson

"You're my hiro"

válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz

Már düllőre jutottam azzal kapcsolatban, hogy elválalom azt a tanári állást Sidneyben, mert végül is nem látok eséjt arra, hogy bármi kialakuljon köztem és Kara közt. Már egy ideje együt lakunk, bennem egy ideje már kezd iránta több lenni, puszta barátságnál, hisz szerelmes vagyok belé és mindig Kara jár a fejemben, de eddig nem tudtam elmondani, mert féltem a barátságunkat. Tudom jól, ha elmondanám neki, hogypontosan mit érzek iránta, azzal minden megváltozna és a barátságunk is megszakadna. Vagy esetleg csak én gondolom túl az egészet, ami szokásom sokszor, de ez vagyok én. Egy ideje állok Kara szobájának nyitott ajtaja előtt, mire veszek egy nagy levegőt, majd bekopogok az ajtón.
- Gyere be. - Hallom meg Kara rövid feleletét a kopogásomra, én pedig belépek és egyenesen Kara ágya felé lépkedek, majd annak a szélére ülök, közben iszom egy kortyot a kávémból. A maradékot, ami a bögrében van még, azt az éjjeliszekrényére teszem, majd pedig minden bátorságomat össze szedve, nyitom szólista a számat.
- Kara, tudod van az a Sidneys tanári állás, és úgy tervezem, hogy elválalom, hacsak valaki nem mond olyat amitől meggondolom magam. - Itt persze, konkrétan Karara gondolok, de nem mondom ki szavakkal, elvégre szeretem ha valaki elgondolkodtató azon, hogy mit is szeretnék pontosan.
- Rendben. - Kara ezen egy szava, nem esik jól mert nem pont erre a válaszra számítok, főleg mert annak örültem volna, ha Kara lebeszél a tervemről, de nem így lett és ez kicsit bánt.

"You're my hiro"