Mordus&Linnea - The shark and the mermaid

Tárgy: Mordus&Linnea - The shark and the mermaid Szomb. Júl. 24, 2021 10:34 pm

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

Gyakran alkalmazott közhely, hogy "Mindenütt jó, de a legjobb otthon." Nos ez erősen attól függ, hogy mit tartunk otthonnak, hol van az a hely és milyen emlékek kötnek hozzá.
Én finnországban születtem, ott élnek a szülők akik világra hoztak és ott is éltem, egy darabig. Azonban az én otthonom valójában itt van, ausztráliában. Hála nagypapinak, rá tudtam lelni az igazi családomra akik nagyonis hasonló ízléssel rendelkeznek mint én, akik ugyanúgy tovább bírnak látni az emberi korlátokon. Nem jó testben, nem a megfelelő faj képviselőjeként születtem ugyanis.
Nehéz mindennap ezzel a tudattal ébredni, de megtanultam elviselni a helyzetet és kihasználni azt ami megadatott.
Az öltözőben készültem a többi lánnyal, felpakolták ránk a vízálló sminkeket, belőtték a hajunkat és mentek is dolgukra. Én kaptam némi extra kiegészítőt, a csodálatos alapjáraton kék uszonnyal, amiben a szivárvány több színe is felcsillan mikor a megfelelő szögben éri fény.
Bizony nagyszabású rendezvény, az LMBTQ által rendezve, egyszóval minden vidám, kicsattanó és csillogó.
Ami viszont a leginkább tetszett az egészben, hogy végre akváriumban lehetek, a tengert, a korallzátonyokat imitálva eljátszva a sellő elegáns, törékeny szerepét. Ez az igazi! A nekem való hely. Elmerültem hát a tökéletes sűrűségű vízben, éveztem a simogatást a bőrömön. Imádtam! Az embereket valósággal megbabonáztam, bárki aki meglátott, megállt és csak nézett. Ámulva. Majdhogynem jobban imádtam a vsodálatban úszni, mint a vízben. Majdnem. A vizet ugyanis semmi sem pótolhatja igazán. Márcsak egy finom "szufflé" hiányzik.
Épp egy látványosabb fordulatot tettem a tengelyem körül, amikor megláttam valami igazán...érdekeset.
Először egy férfi profilját, világos íriszekkel, fekete hajjal, ruházata tipikusan nem olyan, amilyen a nagyapám s így az én köreimben mozogna.
Mégis megragadott valamivel, olyan..falnivalónak tűnt. Annyira, hogy a gyomrom is majd megkordult. Reménykedve, hogy egyszer csak észrevesz, ott maradtam a közelben és próbáltam úgy tenni montha fel sem tűnt volna. Valószínűleg valamelyik mellette sétáló szépfiú a szerelme, de valahogy nem érdekelt. Túlságosan is tetszett a látvány.

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

Minél híresebb az ember, annál több mindent varrnak a nyakába a szponzorok és a támogatók, és mivel egy kibaszottul szánalmas elfogadó és egyenlőséget erőszakoló világban élünk, ezért már az én csapatomat is elérte ez az egész rasszizmus ellenes és szivárványos őrület. Jó, nem mintha én nem dugtam volna már férfivel, de ettől függetlenül magasról leszarom, hogy ki hova dugja a farkát, meg ki hova rakja a vagináját. Mégis az ilyen szarságok együtt járnak a hírnévvel, így meg kell jelennünk nekünk is egy LMBTQ rendezvényen a tengerparton, ami nem elég, hogy tele lesz idiótákkal, még jelmezbe is kell öltöznünk. Kurvára semmi kedvem ehhez a bohóckodáshoz, de muszáj jópofát vágnom az egészhez, mert természetesen szép kis pénzt kapunk azért, hogy mi is megjelenjünk.
A rendezvény előtt vagy két keserves órán keresztül dolgoznak a külsőmön. Megmondtam, hogy leszarom, hogy mibe öltöztetnek, de ne valami kibaszott buzis csillámpóni legyek, különben nem vagyok hajlandó megjelenni. Sőt, szivárványos dolgot sem vagyok hajlandó húzni, így ezt felejtsék el. Mikor végre kész vagyok, és a tükör elé állok, meglepő módon egészen elégedett vagyok a látvánnyal. Nem egy kontár munka az a sötétebb cápa-jelmez, amit rám aggattak, de leginkább a durva kis smink, no meg a hegyes fogakkal borított élethű fogsor az, ami mocskosul tetszik.
A többiek is mindenféle állatot és misztikus lényt öltenek magukra, s mikor végre mindenki elkészül, akkor indulunk meg egy kisbusszal a tengerpartra.
- Egy kis jó kedvet erőltess már magadra, baszki! Ez az unott fej fog virítani minden oldalon. Tudod jól, hogy a pofánkba fognak tolni minden kamerát meg telefont. - Kentin próbál lelket önteni belém, meg aztán a többiek is, de túl nagy sikert nem aratnak. Én azért igyekszek viselkedni, de hát őszintén... Kurvára nem vagyok kíváncsi ezekre az emberekre és a nagy elfogadási vágyaikra. Csak vonuljunk végig, aztán húzzunk a büdös picsába.
Eleinte bemutatjuk magunkat a szervezők előtt, aztán egy kicsit belevetjük magunkat a rajongók közé, végül szabadjára engednek minket, hogy vonuljunk végig, és mutassuk meg magunkat mindenhol. Szánalmas.
Nagyjából fél óra múlva már fizikai fájdalmat érzek, s ha még ugyanennyi időt kellene itt töltenem, teljesen biztosan belehalnék az unalomba. Az egész rendezvény azonban akkor kap értelmet, mikor egy igazán különleges akvárium előtt állunk meg. A vizében mintha csillámpor lenne az állatok melle, ami kissé gáz, de eléggé látványos. Aztán látok meg valakit a víz fodraiban... Azta... Na, ennél látványosabb és találóbb fellépést nem igazán láttam mostanság. Mintha egy igazi sellő úszkálna az akváriumban, nem is látszik rajta, ahogy visszatartja a levegőt, s mikor a felszínre bukik, azt is olyan meseszerűen csinálja, hogy ha lenne bennem cucc, teljesen biztosan elhinném, hogy egy igazi sellőt fogtak ki a tengerből. Ámulatomból Kentin ráz fel, aki hápog nekem, hogy menjünk tovább, de én lefejtem magamról a kezét, és közlöm vele, hogy húzzon a picsába, mert én bizony itt maradok. Közelebb lépek az üveghez, tenyereimet rátapasztom, homlokom neki döntöm, onnan integetek a lánynak egy igazán széles mosollyal. Nyugtom azonban nem sok marad, hiszen a rajongók követnek természetesen idáig, s egyből körbevesznek, ahogy pár percen túl egyhelyben maradok. Én azért még gyorsan meglehelem az üveget, s egy vaskos, rejtélyes kérdőjelet rajzolok oda, melyet igazából bárhogy értelmezhet. Ki tudja, hogy én minek szántam? Ezután fordulok el egy kis időre, hogy végre aláírjam azt a sok hülye szart, amit elém tolnak.

▽

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

Ez az, végre!
Egyik látványosabb fordulatom közepette vettem észre, hogy nemcsak sikerült elérni, hogy a pasi felfigyeljen rám, de még az üvegre is rátapadt, úgy integetett nekem.
Hát nem tök édes?
Játszva a tökéletes Disney hercegnőt, lágyan mosolyogtam, megemeltem a kézfejem és illedelmesebben köszöntem neki, mint a brit hercegnő. Így volt alkalmam tüzeteseben felmérni, külső adottságait. Már amennyit nem maszkíroztak el rajta, de én mondom, cápaemberként is igen...szemrevaló. Az alkata nem túl hatalmas, inkább szálkás mint tömeges, jóval magasabb is nálam. Szemeit azonban kontaktlencse takarja. Zöld lehet, kék vagy mogyoróbarna?
Reméltem, hogy kék szempár dukál a fekete hajához. Van valami különleges a kék szemekben, mintha sokkal mélyebb érzéseket és nagyobb fájdalmat tükröznének mint a többi.
Nagyon szerettem volna, hogy jelen lehessek a nagy leleplezésnél. Akkor..akkor..lehet,nem akarnám felszolgáltatni mint ebéd. Szószerint.
Nem csak azért szeretek víz alatt lenni, mert ez az elemem, hanem mert semmit sem hallani a kiábrándító külvilágból.
Ez alkalommal azonban nagyon is zavart ez a csend. Azt sem tudtam elképzelni, hogy ezen a fesztiválon, az ÉN előadásom közben, mégis mi lehetett az a pár pillanatnyi zavartsága.
A fejemet kérdőn oldalra biccentetten, szemeim követték a görbét, mit a párába rajzolt. Egy pillanatra azt hittem, hogy szívecskét szándékozik belőle kerekíteni, de végül egy egyszerű kérdőjel lett. Szinte éreztem a saját fejem körül megjelenő kérdőjeleket.
Mit akart ezzel kérdezni? Hogy ki vagyok? Hiszen konkrét plakát van kint rólam. Hogy mi a fenét csinálok? Az is magától értetődik. Lehet egy izgalmasabb szakmai titkot szeretne megtudni? Hát legyen!
Csakhát, mire eldöntöttem, hogy jelzek neki, addigra elfoglalta magát egy rakás emberrel. Mi a fene? Legyen ő akár a kualalumpuri nemesi család sarja, most ÉN vagyok a látványosság és neki is engem kéne néznie!
Na már most, én nem szoktam ilyen kicsinyes bosszúkkal foglalkozni, de ezek megérdemelték, amiért ellopják a Show-mat.
Úgy is mennem kellett fel levegőért...Nagy lendületet vettem, a felszínre úsztam, lebegtem egy pár pillanatra a víz felszinén, majd visszatérvén a csendes kis világomba, még fent csaptam jókorát az uszonyommal, eláztatva mindenkit, aki közel állt az akváriumhoz.
Mire felocsúdtak, én már nagyon hamis bocsánatkéréssel mutattam lefelé, ahol egy táblán piros betűkkel állt a figyelmeztetés, miszerint az akvárium közvetlen közelében, magas az esély az elázásra.
"Na, mostmár figyel rám őnagysága?"
Pont ezt olvashatta le az arcomról, míg a rajongótábora otthagyta a cápasrácot.
Jobbom mutatóujjával jeleztem neki, hogy jöjjön fel az emelvényére, ahová néha ki szoktam ülni, fésülni a jelenleg szőke hajzuhatagom. Valamivel hamarabb érhetett fel, addig is még egy pár kecses mozdulattal kápráztattam el a népet, majd nemes egyszerűséggel felúsztam a felszínre.
Elegánsabban mint Ariel, mikor a víztükre felé tör, hátam szép ívet kapott, hajam hátrafelé csaptam a naplementében mielőtt lassan felé lebegtem volna.
-Üdvözöllek, Mr cápa.
Kis mosolyom valamennyivel szélesebbé vált, s ragyogó szemeim vidámságot árasztottak. Valószínűleg fogalma nincs és nem is lesz róla, hogy habár ő van ragadozónak öltözve, kettőnk közül én vagyok az, akitől tartania kéne.
- Mit szeretnél tudni tőlem?
Oh reméltem, a telefonszámom mert valami durva kis kisugárzása van és alig bírtam volna kivárni, hogy a prédájává tegyen. Legalábbis megpróbálja, hogy végül forduljon a kocka és ő legyen az én prédám.

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

A rajongók igényeit mindig ki kell elégíteni, még akkor is, ha mocskosul nincs kedvem mindenféle szánalmas papírt aláírni. Egyedül az imádatuk kell nekem, amiért cserébe megkapják a plátói testem, vagy egy-egy szerencsés talán az érintésem is. Tudtam jól, hogy ezen az LMBTQ eseményen egy látványosság leszek a srácokkal együtt, bár be kell valljam, hogy ez a sellő hercegnő sokkal jobban felkelti az én érdeklődésem, mint vártam. Pedig elkönyveltem magamban, hogy egy unalmas szar lesz az egész, melytől mihamarabb szabadulnék, erre tessék, a leányzó megjutalmaz a titokzatos kérdőjelemért egy rakás vízzel. S hogy haragszok-e? Kicsit sem! A körülöttem levő tömeg szinte egy emberként sikít fel, hiszen az uszonyos szépség nem csupán az aláírásom áztatta el, hanem a ruhák mellett még a telefonokat is. Én azonban egy felettébb széles vigyorral fordulok meg, végighúzom ujjam az arcomon, majd felé mutatom azt, s eltátogom, hogy “vízálló”. Pár lelkes rajongó még azért marad nézelődni, az én figyelmem azonban visszaterelődik a szöszi szirénre, és innentől úgy döntök, hogy rajta is marad.
S miről ismeretes Mordus Andersson? Arról, hogy egy cseppet sem tiszteli a szabályokat, a rendszer ellensége, s ott megy vele szembe, ahol tud. A sellő kisasszony intésére tekintetem az emelvény felé emelem, mely mellett természetesen egy biztonsági őr bámészkodik, közvetlenül a “Tilos az emelvény használata” tábla előtt. Szóval próbára teszel, kislány? Ám legyen! Mikor a nagydarab néger ívesen oldalra pillant, én azonnal meg is ragadom az alkalmat, s mint valami kibebaszott zerge, úgy ugrok át a korláton, s már nyargalok is felfelé.
- Uram, oda tilos felmenni, jöjjön le, kérem! - középső ujjam meglengetésével adom tudtára, hogy kurvára nem érdekel, amit magyaráz. Lecövekelek az emelvény szélén, s nem vagyok hajlandó mozdulni akkor sem, mikor lassan megindul felém, mintha valami kibaszott fegyveres rabló lennék. A szirén közben meseszerűen lebeg a felszínre, s ha nem figyelnék magamra, akkor a pofám teljesen biztosan tátva maradna.
- Hello, Ariel! - nyújtom felé kezem, s ha belerakja a sajátját, akkor ál-illedelmes csókot hintek vízcseppekkel borított kézfejére. A biztonsági őr közben egyre inkább közeledik hatalmas hanggal, milliószor felszólítva, hogy takarodjak Arieltől a picsába, s hallhatóan közben erősítést is hív.
- Az első kérdésem természetesen az, hogy vár-e a kis hableányra otthon egy Erik? A második kérdésem pedig az, hogy... - ekkor az őr megkapaszkodik a bokámban, elkezd húzni lefelé, s még az erősítés is megérkezik. - Hogy mikor végzel? - rúgok egyet a niggeren, mire megtántorodik, elenged, de láthatóan ennyi nem riasztja el. Nos, nincs mit tenni...
- Vigyázz, kislány, érkezem! - kiáltom el magam vigyorogva, s azzal a mozdulattal bele is vetem magam mellé a vízbe. Tudom, hogy rohadtul meg fogom ezt még szívni, de hát... Egyszer élünk, nem igaz?

▽

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

Hát én aztán olyan elégedett voltam!
Tökéletesen kiviteleztem a mozdulatot is és célt is ért mind az a víz, amit az akváriumnál összegyűlt táborra szántam. Úgy kell nekik! Nemcsak mert engem kellett volna nézniük, de azért is mert annam a fekete hajú srácnak a figyelmét magamnak akartam. Micsoda véletlen, sikerült is azt visszaszereznem. Miután kilestem, hogy miket is ir alá. Tehát híresség.
Biztosan nem ismerhettem. Nagypapi vityillójábsn, csak gramofon van, meg egy nagyon régi rádió. Ő az egyszerűséget szereti. Ilyen fiúbandákat meg nem gyakran hallok.
Meglett a figyelem, a srác vette is a lapot. Már csak at érdekelt, hogy képes-e átjutni a védelmi vonalakon. Lassan felevickéltem, s addigra meg is érkezett a préda. Önként szaladt hozzám!
Igazán bejött a kitartása, meg a harciasság.
-Erik? Minek nekem nem a herceg kell, hanem egy...
Ártatlan tekintettel, de mégis sokatmondóan futtattam rajta végig szemeimet, megjegyezve az ő saját jelmezét. Igazán tetszetős látványt nyújtott. - Két..
Óra múlva, ez a két szó szűnt meg létezni a gondolataimon kívül, hiszen a srác bebombázta magát mellém, a vízbe.
Hatalmas szerencséje van, hogy éppen megtetszett, mert az efféle birtokháborítást általában nem díjazom. Őt mégis meg akartam menteni.
Mikor felbukkant, cinkos mosollyal jutalmaztam, s az őr felé fordultam.
- Ez már le lett beszélve, Mike. Mr Andersson egy VIP vendég, hagyjátok csak itt.
Itt most sztár vagyok, a szekrénysornak nem volt más választása, mint nyugtonhagyni minket.
- Visszatérve, két óra múlva végzek, mikor majdhogynem lemegy a nap.
Kivilágított akváriumért nem fizettek, sötétben meg úgy sem látnak néküle.
- Na és te? Mennyi időd van rám?
Hiszen az aláírásokból látszik, hogy celeb.. ki tudja, nem-e kell valahol fellépnie vagy megjelennie?

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

- Hanem beéred Ursula egy eltitkolt fattyával? - ez lennék én! Legalább most már értelmet nyert ez az ostoba cápajelmez ennek a szirén leányzónak köszönhetően. Ahogy az is az ő számlájára írandó, hogy nem fogom magam rögtön, s lépek le erről a szánalmas rendezvényről. Még akkor sem, ha a biztonsági őrök szívesen kidobnának, de hát ezt természetesen nem hagyhatom, ezért is vetődök be a leányzó mellé az akváriumba, ahova biztosan nem fognak utánam jönni. Az a dagadék meg amúgy is cunamit gerjesztene, ha beugrana közénk... A kishableány azonban a védelmébe vesz, mikor már mindketten a felszínen vagyunk.
- VIP vagyok, köcsög... - jegyzem meg gúnyosan barna bőrű barátunknak, miközben meglengetem felé a középső ujjam. A testtartása és a szavai is arról árulkodnak, hogy most aztán vérig lett sértve. Ki a faszt a érdekel?
- Két óra az még kurva sok idő. - jegyzem meg szemforgatva, aztán mivel elmúlt a “veszély”, így fogom magam, s kiülök az emelvényre úgy, hogy a lábaim belógnak a vízbe. Kicsit megereszkedett a ruha, de mivel eléggé minőségi cucc, így még most is eléggé menőn néz ki. Ha már fizetnek azért, hogy megjelenjek, akkor illő is normális szerelésbe öltöztetni.
- Tizenegyig van időm, utána fellépésem lesz, amit nem hagyhatok ki még a két szép szemedért sem. Úgyhogy nincs sok időnk, de egy menetre elég lesz. - vigyorodom el szélesen. Lehet, hogy kissé bunkónak tűnök, de nekem valahogy sosem ment az úriemberkedés, talán mert senkinél sem akartam jó pontot szerezni, vagy mert egyetlen ember sem érdemelte meg a bókjaimat.
- Ezen a cuccon amúgy van lyuk? - pillantok a víz alá az uszonyai felé kíváncsian. Nem mintha azt tervezgetném, hogy meghágom őt élő adásban a vízben, de azért na, az ilyen jelmezek mocskosul izgatóak tudnak lenni, és hát sellővel még sosem dugtam. Vagy legalábbis nem emlékszek rá.
- Na jól van, én lelépek, mielőtt elveszem tőled a showt. Mindkettőnknek fizetnek úgyis, hogy itt legyünk... - kacsintok a leányzó felé, majd kimászok teljesen a vízből. - Akkor két óra múlva találkozunk annál az idétlen halszobornál a kajás bódék mellett. Ott legyél, különben megkereslek, de abban nem lesz köszönet! - vigyorgom felé, miközben célzóan felemelem az ujjam. Hacsak nem akar minden erejével ott tartani, abban az esetben én folytatom a körutamat, mert előírás, hogy merre kell megjelennem és mennyi ideig, még akkor is, ha nincs kedvem hozzá. Ha pedig beleegyezik, akkor két óra múlva én is befejezem a kötelező köröket, s még mindig abban a hülye cápajelmezben telepedek le a halszobor aljzatára a rendezvény közepén. Egy ideig még itt kell maradnom, de legalább most már szabadfoglalkozás van... S nagyon remélem, hogy nem vert át a kislány, mert akkor bizony kénytelen leszek őt megkeresni.

▽

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

- Beérem? Neeem. Hiszen ha valami eltitkolt az sokkal izgalmasabb falat, mint akiről mindenki tud, nem?
Egésznap víz alatt vagyok, mégis finomam végigszaladt a nyelvem az ajkaimat súrolva, még a hatalmas, túl kedvesnek tűnő mosolyom előtt. Hát nem izgalmasabb, titokban kivenni a sütit a csuporból, mint amikor engedélyt kaptál hozzá? Ugyan már.
A gondolatra végig is futott ég szín tekintetem a cápasrácon. Vajon melyik testrésze lehet a legfinomabb? Nincsa rajta sok zsír, tehát biztosan nem lenne tele mócsinggal, amit úgy utálok és fiatalka. Zsenge, finom husi.
Ezt azonnal be kell fejeznem, különben még beindul a nyálelválasztásom. Egy hercegnő nyála sosem folyik, pláne nem, mikor őrök, egy dögös fattyú vagy egy rakás gyerek nézi, csillogó szemekkel.
- Egy hercegnő nem ficánkolhat el, mielőtt teljesítette a feladatát.
A munka az munka...nem mintha nekem szükségem lenne a munkára, de egyszerűen imádom ezt csinálni.
A sok-sok ámuló tekintet, mind imád, mind a közelemben akar lenni, miközben rettegniük kellene tőlem. Cápasrácnak is ezt kéne tennie, mégis látni akar a műsor után. Van neki egy különös, sötét aurája ami körbelengi. Valami megfoghatatlan. Látni akarom, ki kell derítenem, hogy mi ilyen vonzó benne.
A stílusa is igen nyers. Ajkaim ártatlan mosollyá formálódnak, s mivel ő kiült a meremre, én közel úsztam hozzá. Igazán közel.
Két tenyerem megkapaszkodott a peremben, pont a két vízben ázó lábai közt, én pedig a palánkhoz húzódtam teljes testemmel.
- Két szép szemem, akkor még ma látni fog téged.
Tudtam, hogy ez nem az a jelenet, amire mindenki kíváncsi, de akkor éppen nem érdekelt. Nálam jobbat, formálhatóbbat úgysem fognak találni sosem egy ilyen szerepre és úgysem vettem ki a szünetemet. Mivel olyan kis kíváncsi volt, a karjaimat kiegyenesítettem lágyan, erőlködés nélkül. Ezzel majd egy szintre került vele az arcom, ajkaimat füléhez illesztettem. Tetszett a testemnek az ő bőrének a közelsége.
-A kedvedért...lehet, nyílna ott egy rés.
Hangom akár egy igazi szirénnek, kisujjam szinte láthatatlanul simított végig a combjának belsején, majd játékosan nyomtam az arcára egy gyors puszit, mielőtt visszaereszkedtem a vízbe, mely úgy fogadott vissza, akár egy anya az ölelő karjai közé.
Kíváncsi voltam a tekintetére, a reakciójára ha már tűzdelt némi erotikát a szavai közé.
Szívesen vagyok ebben partnere, még akkor is, ha valójában soha nem lehetek az övé... A testem, sosem lehet az övé, hiszen nem sokára azé leszek, aki a legtöbbet fizet. Így megy ez a családban és nem én leszek az aki olyan régi hagyományokat rombol le.
- Jujjj, félelmetes ez Mr Cápasráctól, de ott leszek Mordus Andersson.
Még szerencse, hogy láttam a nevét, mikor autógrammpt osztogatott, különben nem tudtam volna megmenteni a kidobóktól.
Nélküle pedig nem volt ugyanolyan. Imádom a sellőlétet, jól esett a víz, elégedettséggel töltött el a sok integető gyermek. Mégis kicsit unatkoztam bent egyedül.
Hamarabb jött a váltásom, én elköszöntem mint egy igazi királylány, aki emberré vált és most indul megkeresni a "herceget".
Talán egy kicsit hamarabb is értem oda, de nem a szobornál álltam meg. Egy standnál vártam, immár a szőke paróka nélkül, jelenlegi hajszínemmel és egy csinos fehér, fesztivál ruhában. Kezeim közt pedig tartottam egy meglepetést. Csak neki.
Hamar megérkezett a préda, a szirén pedig elkezdte felsorakoztatni a lehetőségeket. Sétáljak elegánsan, kecsesen felé, akár egy délibáb? Lepjem meg hátulról? Várjak, amíg elindul megkeresni?
Őszintén, hajlottam az utóbbi felé. Kíváncsi voltam, hogy levadászna-e. Végül mi van, ha nem keres meg, csak hazamegy? Azt nem hagyhattam.
Lopakodva, mint egy ninja, a háta mögé sétáltam és lehajoltam, ismét a fülébe suttogva.
- Buuu.
Elélépdeltem és kinyújtottam felé a vízhatlan táskát, amiben a meglepije lapult.
-Nézd! Hoztam neked meglepit.

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

- Én minden falatot szeretek, főleg az olyan különlegességeket, mint te. Mert hát nézd csak meg ezt a sok szánalmas alakot és kölyköt... Te vagy a kedves disney hercegnő, egy sellő, akit imádnak a kölykök, mert annyira kibaszottul mesebeli. Aztán csak a szemedbe kell nézni, és ez a kellemes illúzió nagyon hamar eltűnik. - szavaim egy cseppet sem rosszak, s remélem, hogy nem is annak tartja őket. Ez tőlem inkább egy rohadt nagy bók volt, s ezt remekül jelzi az a vágyakozó sóhaj, ami felszakad belőlem a leányzó kibukkanó nyelvének a hatására. Kár, hogy egy egész sereg van most körülöttünk, hiszen szívesen megragadnám azokat a szikrákat, amit ez a kishableány szór magából nagyon durván. Mikor pedig kezei a peremre siklanak épp a lábaim közt, én egy cseppet előrébb tolom a csípőmet pontosan úgy, hogy a nadrágom hozzáérjen az ujjaihoz. Persze, azért csak óvatosan, hiszen egy nép figyel minden mindenhonnan.
- Na, ezt már szeretem! Jó kislány. - így kell lebeszélni pár perc alatt egy randit! Megveregetem képzeletben a vállam, hiszen nagyon is jó munkát végeztem, de hirtelen el sem tudom dönteni, hogy most ki csábítgat kit? Ahogy közelebb siklik hozzám, legszívesebben rámarkolnék a hátsójára, de hát ezt most tényleg nem tehetem meg a kamerák előtt, így alig láthatóan végigkarmolok az uszonyán, amit nem is biztos, hogy megérez alatta a bőrén.
- Csak lehet? Rossz válasz. - mélykék szemeim innentől csak ajkait bámulják vágyakozva egészen addig, míg el nem nyelik őt a habok teljesen. Hű. Kezdem érteni, hogy a sziréneknek hogy sikerült elcsábítaniuk azt a rohadt sok hajóst a tengeren. Egy ilyen nőért még lehet én is a halálba mennék...
Egy kis idő azért kell, amíg felébredek ebből a sokkos állapotból, amit ez a leányzó okozott az egész jellemével és megjelenésével. Meg kell szereznem, ha csak egy éjszakára is... Lófaszt, egy éjszaka teljesen biztosan nem lenne elég egy ilyen lányból. Eléggé fiatalnak tűnik, még az sem érdekel, ha nincs tizennyolc.
A szobornál szerencsére nem kell sokat várnom rá, hiszen rohadtul gyűlölöm, ha bárki is megvárakoztat. Ez a leányzó azonban éppen olyan kecsesen libben be civilben is, mint hercegnőként.
- Nocsak, valaki lábat növesztett? - pillantok végig rajta elismerően bólogatva. - Azért ez sem rossz. - vigyorom kiszélesedik, aztán elveszem tőle a táskát, amit hozott. Az első pillanatban fogalmam sincs, mi rejtőzhet benne, így hát belelesek kíváncsian, aztán mikor meglátom... Az arcom nagyon hamar kacérrá változik.
- Ez csak akkor ér valamit, ha rajtad van. Nem akarsz nekem inkább egy privát showt csinálni, ahol csak én vagyok a néző? - ekkor látványosan körbetekintek a tömegen, mely kicsit ugyan csillapodott, de még eléggé sokan lézengenek. Hamarosan azért bezár a bazár, és mindenki hazatakarodik a picsába.
- Te talán zárás után is bejuthatnál az akváriumba, nem? Amikor már nincs itt senki. Csak te és én... - vonom fel sejtelmesen szemöldököm. - Addig is menjünk kajálni, mert kurva éhes vagyok. Te talán kaphatsz egy halat a szádba. - nevetem el magam, aztán mellé lépek indulásra készen. Már ha velem tartana. Ha nem, abban az esetben erőszakoskodnom kellene vele, de az senkinek sem tenne jót. Különösen nem neki.

▽

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

- Sok különlegesség azért izgalmas, mert mérgező is egyben. A szemeim neked tán ezt sugallják?
Szépen rebegtettem felé a szempilláimat, de nem is tudtam és nem is akartam eltakarni azt a büszkeséget, ami elárasztott a szavai hatására. Ráadásul, igen érdekfeszítő is volt, hogy a tömegből...sok száz ember közül ő az egyetlen, aki a Disney hercegnő csillámporos fellegei mögé lát. Az ilyet díjaznom kell. Nem igaz ?
Mikor csípője közelebb csúszik, nadrágjának anyaga érinti az ujjam és...piszkosul tetszett ez a nyers, kendőzetlen hozzáállás. Szemeim lassan követték felsőtestének a vonalát, fel a kecses nyakán, az ajkaiig amiken keresztül sóhajai végül célt találtak nálam, egészen fel a két szép szeméig. Hirtelen olyan forróság öntött el, csodáltam, hogy az engem ölelő víz nem forrott fel tőlem.
Meg is jutalmaztam. Középső ujjam körme futott fel s le, középen, a nadrágján, éreztem a durva anyag érdességét a körmöm alatt, enyhe rezgést biztosítva.
-Hiszen ez egy hercegnő legfőbb erénye, nem? Hogy egy igazi jó kislány.
Jajj de nem vagyok az pedig! Sőt valójában én lennék aa főgonosz, aki a Hold fényében szörnyeteggé válik és mindenkit kinyír, aki az útjába kerül, felfalva az ízletesebb részeiket. DE Mordus szájából tetszetős volt a dicséret és mégtöbb hasonlóért áhítoztam, a kedvéért igazán jó kislány tudnék lenni. Glóriával a fejem fölött, amíg arra van igénye. Aztán...aztán lehet, ő lesz a desszertem.
- Oh, jajj. - Kaptam az ajkaimhoz, szinte meglepetten, hogy netán valami rosszat mondtam. Szemeim nagyságát és ártatlan csillogását még a manga karakterek is megirigyelhetnék. - Büntess meg később.
Kacér mosoly, kacsintás és már el is tűnök a víz mélyében.
Igyekeztem...nem igyekezni, hiszen már kézzel-lábbal siettem volna a kis fattyúhoz, dehát azzal ha én sietek, nem fog gyorsabban telni az idő, én pedig vérbeli szirén és profi révén, nyugodtan és elegánsan szeltem a vizet. Az arcomon sosem olvassák le, de fejben már különböző pózokban és módon étkeztem Mordus testéről és..testéből. Egy hozzá hasonló férfit viszont nem lehet ennyivel elintézni. Biztos van valami extra a vérének ízében, mi többszöri kóstolást követel majd.
-Kevésbé szép, de sokkal praktikusabb. Lehet velük sétálni, táncolni, ugrani és nem utolsó sorban..sokkal erősebben körbezár egy derekat, mint az uszony.
Pillantásom az ő derekára esett. A lábaim kecsesek és egész hosszúak, az ő derekába igen tökéletesen tudnának kapaszkodni. -Ugyanis, mint minden sellőhercegnőnek, most olyan nekem a séta, mintha üvegszilánkokon tanulnék járni.
Mosolyom így görbült sunyi vigyorrá. Imádok kecsegtetni, célozgatni és ínyencségekről beszélni. Mordus vonásai őszinték és megkapóak. Látni akartam, ahogy egyre sötétebbe borulnak az eleve mély kék szemei. Akartam őt de mégjobban akartam, hogy ő akarjon engem. Megállíthatatlanul, könyörtelenül, olyan hevességgel ami ellen nem tud küzdeni. Én akartam lenni a világának a közepe.
- Munkaidő után, a privát műsornak bizony ára van. De neked nem fellépésre kell igyekezned, hm?
Mi lett azzal? Ha azt hiszi, hogy én itt majd szépen megvárom, akkor nagyon téved a drága. Na de privát műsort? Sosem volt még ilyen, neki pedig akkor már valami különlegességgel kéne előrukkolnom. Valamivel, amit sosem felejt el.
- Én megoldhatom, igen. De addig is menjünk étkezni. - Belékaroltam, melleim közé véletlen beékelődött a karja, lábbujhegyre álltam és a dülébe duruzsoltam. - Elárulok egy titkot. Én...teljesen másféle húsra vágyok most.
Ha tudná...hány testrészét kóstoltam már meg, amióta megláttam. Egyébként sem vagyok fóka, hogy egy hallal beérjem. Ha már eszek, akkor valami tartalmas legyen és finom, rozéra sütve.
-Ma és mióta műveled a szakmád, Mordi?
Higyje csak, hogy gondolatban éppen nem futtatom végig bőrének felszínén a fogaimat.

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Tárgy: Re: Mordus&Linnea - The shark and the mermaid Kedd Aug. 17, 2021 4:19 pm

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

- Hogy őszinte legyek, igen. Van valami nagyon furcsa a tekintetedben, ami kicsit sem jó. Belátok én az ártatlanság mögé, kislány... - simítok végig egyik ujjammal az állán. - Eladod itt magad, mint mindenki kedvenc disney hercegnője, miközben az otthonodban ártatlan férfiak szívét sütögeted magadnak vacsorára. Valld csak be, hogy így van. - néha ~~gyakran~~ szeretek túlzásokba esni a viccelődés terén, de hát most istenem, ez volt az első gondolatom róla, amikor közelebb jött! A tekintetében van valami nagyon nyugtalanító, ami arra kéne, hogy ösztönözzön, hogy inkább álljak odébb, hiszen volt már szerencsém elmebeteg rajongóhoz, akit a rendőrség tudott rólam csak levakarni... De ez a kishableány egy kissé más, mint a többi nő. Benne van valami kis... Plusz. Ami nekem mocskosul tetszik, és ha rajtam múlik, akkor bizony az enyém lesz az elkövetkezendő napokban. És most jöhetnék azzal a sablon szöveggel, hogy meeert én olyan férfi vagyok ám, akit nem a farka vezet! Ez faszság. Minden férfit a farka vezet, épp úgy, ahogy engem is. Egy különleges nő mocskosul meg tud bolondítani, ezért mikor végigsimít rajtam ott lent, a nadrág alatti fenevad bizony nagyon hamar reagál rá.
- Azért ezzel jobb lesz vigyázni... - pillantok lefelé célzóan. - Nehogy véletlenül mindenki szeme láttára a torkodon akadjon, engem meg lecsukjanak közszemérem sértésért. Hát elviselnéd, ha nem láthatnád többet a te legnagyobb rajongódat? - mosolyom alattomossá válik, ahogy őt figyelem. Valóban veszélyes terepre evezett, hiszen azért a férfiaknál egy kicsit konkrétabb a dolog, ha épp izgalmi állapotba kerülnek, s mivel ezen az LMBTQ-s faszságon gyerekek is vannak, így ideje egy kicsit leállni. Még szerencse, hogy épp ebben az időben lép közbe biztonsági őr barátunk, de azért ez a kis szirén még felrakja az i-re a pontot az utolsó szavával... Szóval büntetésre vágyik? Mordus bácsitól azt bőven kaphat... Egy igazi ribancnak érezheti magát mellettem! Hiszen erre vágyik a nők többsége, nem igaz?
Nagy szerencséjére időben érkezik az újabb találkozónkra, és még ajándékot is hoz nekem! Nagyon szeretem az ajándékokat, ő pedig tökéletesen eltalálta, mire is vágyok éppen. Egy kibaszott sellőuszonyra, hát persze!
- Dehogynem, tízkor le kell lépnem, tizenegykor pedig fellépés. De max egy órás lesz, utána lépek hozzád. Na? - hát nem remek ajánlat? Csak egy kicsit kellene várnia a testemre, csak épp addig, amíg a többi nő kiélvezi a látványomat. Aztán ő pedig learathatja a babérokat, ez azért több, mint nagylelkű ajánlat!
- És mennyiért vállalod a privát showt egy kis extrával, bébi? - vonom fel a szemöldököm kacéran. Igazából az sem érdekelne, ha kurva lenne. Nem először fizetnék a szexért, egy ilyen luxus nő pedig mindent megér. Ha már megdolgoztam a pénzemért, élvezzem is ki, nem igaz?
- Éppenséggel hal helyett majd mást is a szádba rakhatok, ha szeretnéd. - belém karol ugyan, de én kibontom a karom a kezei közül, s inkább átvetem azt a vállain. - De azért szólj, ha sok lennék. Megesik, hogy túlzásokba esek a fasz stílusommal. - ezt vigyorogva mondom ugyan, de teljesen komolyan. Nem hiányzik nekem, hogy a hülyeségeim miatt elveszítsek egy ilyen jó partit, mint ő.
- Tíz éve táncolok. Durva, mi? Szaros tizenhat évesen kezdtem. Na és te mióta csinálod ezt a hercegnősdit? Eléggé profinak tűnsz. Hány éves is vagy pontosan? Nem mintha számítana bármiben is. - kacsintok felé. Egy levegővel nem egy kérdést teszek fel a számára, de hát őszintén érdekel a válasza. Jó, persze, nem az a célom, hogy holnap bemutasson az anyjának, de azért na, melegen kell tartani a fantáziámat is, márpedig a háttér infók erre remekül rá tudnak segíteni.
- Na mit kérsz, Ariel? Én szerintem bevágok egy pizzát. - állok meg a kajás bódék előtt, s rábökök az egyik standra, ahol talán ketten állnak. Természetesen meghívom a kislányt, már nem illendőségből, hanem mert megtehetem. Lássa csak, hogy kivel van dolga!

▽

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

Még mindennek az elején, mikor azt láttam, hogy ez a cápának öltözött srác ellopja a rajongóimat, azt gondoltam, hogy ő egy piti kis tini popsztár. Olyan One Direction-féle. Sosem gondoltam volna, hogy vannak mély rétegei neki is.
Sőt, hangja s ujjának útja az államon, szinte hipnotikus hatással volt. Egyszerre haraptam volna le az ujjat és táncoltattam volna meg a nyelvemet az övével. Ezt mind annyival zártam le inkáb, hogy fogaim közé húztam az alsó ajkamat.
- Ilyet nem vallhatok be, hiszen nem is magamnak sütögetem őket.
Hanem van rá kijelölve külön séf, aki tökéletesen tudja, hogy én hogyan is fogyasztom el a különböző husikat. Általában nem vagyok a belsőségektől elragadtatva, de az emberi szív..na az egy pompás fogás tud lenni. Szegény Mordusnak pedig fogalma sem lehet arról, hogy mennyire közel is jár az igazsághoz.
Tetszenek azok a mindenen átlátó szemek.
Kíváncsivá tettek, hogy milyen színűek, hogyan fénylenek mikor a szituáció kissé veszélyes. Mint ez, mind a kettőnk számára, hiszen pont olyannal kecsegtetek éppen, amit igazából nem fogok...nem tudok odaadni neki. Hiába vezetem az ujjam végig pontosan ott, ahol érzékeny pontja lehet minden férfinek.
- Ha cserében te leszel a legnagyobb rajongóm, akkor bizony meggondolandó lenne a csere.
Torkomon akadni? Ugyanmár. Ha tudná, milyen tökéletes fogacskák helyezkednek el ajkaim mögött arra, hogy semekkora falat se akadjon a torkomon...
Természetesen mindezektől függetlenül megjelentem a találkozón. Kíváncsivá tett Mordus Andersson valós énje. Vajon mi mindenre képes egy ilyen férfi a zárt ajtók mögött? Én magam is, amilyen ártatlannak tűnök, olyan olyan különleges az étrendem.
Mordusra pedig hamarosan rákerül a mikroszkóp, hogy sokkal jobban megismerjem.
- És addig én várjak itt rád, mint valami magányos szellem?
Igazából..ez nem is lenne rossz ötlet egy legközelebbi fellépéshez. A hegyszírt gyönyörű szelleme, aki a szerelme halálhírére a tengerbe vetette magát. Áh, tetszik nagyon a téma. Lehet fel is vetem az ötletet legközelebb a gyűlésen.
- Már maga a külön műsor is egy extra. Ám lásd, milyen nagylelkű vagyok...majd az "extra" után, megszabom az árat.
A pénzére nincs szükségem, csak a figyelmére, a veszélyre ami őt szinte auraként körbelengi. Az izgalomra.
S így eszembe is jutott, hogy mihez is kéne kezdenem abban az egy óraban, amíg ő a rajongóinak teszi magát.
- Nem félted, hogy leharapom és "megsütöm", mint a szíveket?
Aggodalomra ok nincs, nem hiszem, hogy még ma este kiderül, hogy melyikünk is igazán sok a másik számára. Sosem lehet tudni, Mordi éppen nem-e csak eljátsza a veszelyes alakot, aztán mikor meglátja bennem a szirén valós arcát, fülét- farkát behúzva szelel el. Lehet, vissza kell majd fognom magam. Túl különleges ahhoz, hogy azonnal elijesszem.
- Ha valaki profi akar lenni, nem lehet elég korán kezdeni. Én pár éve csinálom, csak most vagyok tizenhat.
Megrántottam a vállam, amolyan "Ez van" jelzésként. Rég elmúltam már tizenhat, vajon őt ez mennyire tántorítja el? Mármint ha azt gondolja, hogy csak tizenhat vagyok.
Ha nem számít a kor, akkor végülis minek kérdez rá? Hát majd kiderül. Úgyis mindig fétisem volt a fiatalabb nő- idősebb férfi párosok.
- A szokásos lesz.
Bájos, hercegnő mosolyom villan Edmundra, a standos férfire. Tudja már ő, hogy mit is szeretek igazán. Nyárson husi, barnacukros mázzal. Szeretem a sós-édes ízek kavapkádját és mi sem jobb mint a barnacukor egy finom kis, szaftos husira karamellizálódva?
Mikor kézhez kaptam és Mordi fizetett, egyből vettem is egy kóstolót a husit takaró mázból. Nyelvem végéről az íz hamar szétomlott az egész szájüregemben, amit csukott szemekkel és halk, elégedett nyögéssel élveztem ki.
- Végy egy kóstolót Mordi...
Lassan nyitottam ki szemeimet, s emeltem rá az égszínű tekintetem. - A nevem egyébként Freydis.
Ha megkóstolta a husit, utána magamhoz vettem a többit és csócdálni kezdtem, ha megkapta a pizzát, akkor megfogtam a csuklóját és úgy húztam el a titkos kis helyemre, ami a régi játszótér.
Szinte minden hinta le van szakadva, minden kopott, kísértetiesen nyikorogtak a fémrészek. Senki nem jár erre, csak én. Ha Mordi helyetfoglalt valahol, én egyből az ölébe ültem.
- Itt megbeszélhetjük a részleteket Cápa úr.

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

Annyira nem is sikeredik rosszul ez a szánalmas LMBTQ party, ami erről a rohadt nagy elfogadásról szól. Hát hol érdekel engem, hogy kinek nem tetszik az, ha egy transzvesztita kurvával dugok? Valószínűleg nem fogok róla egy kibaszott videót csinálni, hogy megosszam azt mindenkivel, aztán parádézzak, ha nem fogadják el ezt az emberek. Szánalmas. Érthetetlen. Ezért is az egész rendezvény egyetlen értékelhető gyöngyszemére nagyon gyorsan le is csapok, és csak reménykedni tudok benne, hogy megszerzem őt magamnak legalább erre az éjszakára. Vagy egy órára, az is elég.
- Hé, én is vártam rád, bébi, ha emlékszel! - biccentem felfelé nagyképűen az állam. - A te munkád az, hogy elkápráztasd a népet a hercegnős dolgaiddal, az enyém meg az, hogy a testemmel. De nem fog sokáig tartani. - célzásként végigsimítok magamon, s megjegyzem magamnak, hogy jobban kamatoztatni kéne ezt a luxuskurvás dolgot. Túlságosan tökéletes vagyok az összes nőhöz, szerintem pár vén kurva még a vagyonát is rám íratná, ha meghal. Na de azért nekem is vannak vágyaim, s az egyik jelenleg épp az, hogy megdugjak egy sellőt.
- Nincs olyan, amit ne tudnék megadni neked. - önelégülten söprök egyet a vállamon, hiszen van pénzem, hatalmam is, imádnak az emberek, rohadt jól nézek ki, mi kell még? Az érzelmeken kívül, persze. Azokkal sajnos nem szolgálhatok, nem kell kapcsolat, nem akarom, hogy bárki lekössön.
- Hát, ha leharapnád és megsütnéd, akkor neked lenne szar, mert sosem érezhetnéd többet magadban. Sem a nagyszerű társaságomat magad körül... Inkább a halált választom, mint hogy pénisz nélküli életet éljek. - hű, ez milyen bölcs volt! El is meredek a távoli naplementébe, s mindjárt el is lovagolok arra...
- Tizenhat?! Aztakurva! - elkezdem őt erősen bámulni, de hát a vonásai valóban nagyon fiatalosak. A jelleme sem éppen egy érett nőhöz hasonlít, de ez meg jó is, nem bírom a komoly fapinákat.
- Mondjuk nincs bajom a fiatal csibékkel, amíg rám nem uszítják a rendőröket. - vonom meg a vállam. Azért egy kicsit necces a helyzet, hiszen nem egy híresség belefutott mostanság abba, hogy egy tizennyolc alatti vérmes ribancot megdugott, aki aztán adta az ártatlant, és a szart is kiperelte a tagból, aki aztán elesett kurva sok munkától. Nem akarok erre a sorsra jutni, de hát az élet egy hatalmas kockázat. A tizenhat pedig tizenhat!
Éhes vagyok, mint mindig, néha úgy érzem, hogy a gyomrom egy feneketlen mélység, egy kibaszott ördögkatlan, ahova még embereket is be lehetne tuszkolni. Most azonban megelégszek egy pizzával, na meg a kishableány mézesmázos nyársával, melyről nem kis erotikát és érzékiséget belevíve húzok le egy apró húst. A szájmozdulatok eléggé profin mennek, sokkal élvezetesebben tartok a számban egy farkat, mint egy nő. Meglátszik.
- Freydis. Ez valami kamunév? Te is északi vagy? - kérdezem tőle, mikor várjuk az én kajámat, melyet hamarosan kézhez is kapok egy kis dobozban. Én fizetek mindent természetesen, lássa csak, hogy kurvára megtehetem. S bár szívesen szavaztam volna egy egyszerű asztalra, egyesek egy sokkal izgalmasabb helyre vezetnek el, ahol letelepedek egy alacsony, szívecskés, rózsaszín padra. Eléggé komikusan festünk ott, az már biztos, főleg, mikor az ölembe ül.
- Te aztán nem szarozol... - lehelyezem magunk mellé a dobozt, mert hát most ki akar a kajára figyelni, ha az épp az ölében ül? Alsó ajkam beharapva nézek végig rajta úgy, egészen ajkaitól kezdve, mellén elidőzve, megállva a combjainál, melyekre rá is helyezem egyik tenyerem, másik pedig a derekára csúsztatom.
- Szeretek alkudozni, szóval mit kéne azért tennem, hogy most megmutasd a cicid? - vonom fel kacéran a szemöldököm. Ez a leányzó talán nem bánja, ha magamat adom, azt az alpári parasztot, aki ilyen fasz módon tud nyomulni nagyon hamar. Nekem nem kell ismerkedés, meg randi, meg a tököm tudja, micsoda, ha én szépnek látok valakit, akkor akár egyetlen perc ismerkedés után is megdugnám. Úgyis csak ez számít.

▽

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

Az ember életében ritkán fordul elő, hogy rátaláljon valakire, aki igazán megéri az idejét, hát még ha ez a valaki egy szirén, akkor meg végképp sokkal nehezebb. Mégis megjelent az akváriumom előtt ez a híresség és bizony olyan szórakozáddal kecsegtet, amit nem igazán kéne elmulasztani, mert hát.. Ki tudja lesz-e még rá lehetőség?
- Áh igen, ez tetszik. Szólíts még úgy, hogy "bébi".
Szinte nem is hallottam már utána mást. Olyan izgatóan hangzik a szájából ez a becézés, hogy teljesen elöntötte az elmémet, visszhangzott és más már meg sem ragadt.Csak a vége. - Nem fognak kifárasztani, mire elérsz hozzám?
Lihegő, elernyedt állapotában már mihez tudnék kezdeni? Például önthetnék valamit az italába és..hazavihetném, hogy vagy legyen az új kiskedvemcem vagy az új főfogás az asztalunkon. Mmmmmh, milyen isteni lehet a hús a combján.
Gyorsan végigpásztáztam szemeimmel az említett alsóvégtagot. Oh igen, ruganyos, friss, tónusos. Szinte érzem is a nyelvemen az izom rostjait szétmálni.
- Bármit kérhetek érte?
Nincs szükségem igazából pénzre és nem is igazán kellene ilyenekkel kecsegtetnem neki, de nem bírtam megállni. Hihetetlenül izgalmas és izgató vele ez. Olyannyira amibe még nem igazán volt részem. Lehet azért mert legbelül ő is olyan mint én? Mert érzem, hogy neki nem csak a szája nagy, hanem cselekedne is.
Na de várjunk csak? Eddigi tapasztalataim alapján, ő még illene is az ünnepségbe és még licitálhatna is! Áh..nagypapi iszonyat dühös lenne, ha egy idegent invitálnék meg, aki elárulhatja a tevékenységeinket a rendőrségnek.
- Magamban? Akkor talán tényleg nem kellene ártanom a legkedvesebb testrészednek.
Rengeteg olyannal találkoztam már, akik szintén szerették volna bennem tudni magukat. Persze azóta mind halott, haha, de lehet, Mordus másként járna. - Hahaha, persze csak viccelek, hogyan is tudék ártani neked vagy bárki másnak?
Légies, úrilánykához illő kacajom után a mosolyom ártatlanságot tükröz. Bár nem kizárt, hogy ő ismét atlát rajta, mert bizony a szem a lélek tükre, neki pedig valahogy nem akaródzik hazudnom.
-Mennyire lennél csalódott ha annál is fiatalabb, vagy jóval idősebb lennék?
Tehát Mordus Andersson nem bánja, ha sokkal fiatalabb lánykák ugrálnak érte, amíg persze nincs feljelentve. Nem vagyok vak, sem hülye..nagyon jól tudom, hogy mikre képesek már a tinédzser lányok akik, nos már tizenévesen is előttem járnak tapasztalat terén.
Mordi is előttem járhat, abból ítélve, ahogy lehalaszta a húst a pálcikáról. Hát...nem semmi! Ezekre igazán megtaníthatna egyszer.
- A művésznevem, de egyébként Linnea vagyok, finnországból. Na és te? Svéd vagy vagy esetleg dán lennél?
Neve alapján mind a kettő lehet, nekem pedig jó érzés találkozni valakivel, aki szintén nagyon messziről érkezett. Több van ebben a daliás fiatalemberben, mint az elsőre gondolnánk.
Pédául egy igazi ragadozó.
- Minek húzni azt az időt, amiből olyan kevés jár?
Elhelyezkedek rendesen az ölében és ráteszem a dobozára a husimat, amíg el vagyunk egymással foglalva.
- Ha megcsókolsz, azokkal a gyönyörű ajkakkal és tetszeni fog.. lehet, még meg is foghatod az egyiket egy percig.
Mondandóm közepette, bal oldalán, az arcához közel hajolva duruzsoltam a fülébe, míg jobb kezem felszaladt a mellkasán, a nyakán, aztán az ajkai vonalát követtem két ujjammal mielőtt ujjaimat a nyárs köré zártam volna.
Lehúztam a fapálcikáról egy szelet húst és a cápasrác ajkaihoz emeltem, hiszen a plusz íz, az sosem árt.

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

- A tánc számomra kicsit sem fáradság, élvezem minden egyes pillanatát. Meg hát ebben most semmi extra szolgáltatás nem lesz, hogy kifárasszanak... - kacsintásomat megfűszerezem némi erotikus hangulattal, csak hogy enyhén utaljak arra, hogy nem vagyok egy házasságpárti figura, akit otthon vár a felesége. Ennek még a gondolata is szánalmas az én esetemben, azért ezt valljuk be.
- Teljesíthető kereteken belül bármit. Sajnos a csillagokat nem fogom tudni lehozni neked, bármennyire is hangzik ez romantikusan. - rándítom meg a vállam. - Nem vagyok egy túlságosan romantikus alkat a látszat ellenére. - vigyorom kitágul, ahogy ezt a leányzót figyelem, aki szintén nem tűnik egy túlcsöpögő érzékeny kislánynak. Mindegyiknek megvan a maga bája, de hát aki romantikát vár tőlem, az bizony kurva rossz ajtón kopogtat.
- Valóban nem, főleg, ha használni is akarod párszor. Viszont... - kíváncsian húzom összébb szemeim. - Milyen kis agresszív lány vagy te, hogy így darabokra szednél. Elég sok horrorfilm így kezdődik, nem? Aztán egyszer csak leütsz valamivel, és valami dohos pincében ébredek fellógatva egy kampóra. Az mondjuk... Elég menő lenne baszki! - szívom be alsó ajkam lelkesen. Már megint csak megmutatkozik, mennyire szeretem a szerepjátékot, legyen az egy hercegnős jelmez, vagy annál valami sokkal durvább.
- Túl jól játszod az ártatlant, mondták már? - még a nevetésében is van valami sötét és megmagyarázhatatlan, amit egyáltalán nem tudok hova tenni. Különös érzésem van ezzel a lánnyal kapcsolatosan, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, mint valami vészvillogót, ami egyre többször kapcsol be a jelenlétében, s ösztönöz arra, hogy inkább hagyjam a picsába az egészet, mert megüthetem a bokám. Azonban szeretek dacolni a sorssal, s meg is teszem!
- Semennyire nem lennék csalódott, nem igazán érdekel alapból, hogy ki hány éves. Nem hiszem, hogy az számítana. - egyedül az érdekelt, hogy kiskorú-e, de így, hogy megtudtam, hogy az, leginkább csak óvatosabban kell kezelnem a dolgokat, mielőtt még a rácsok mögött kötök ki szexuális zaklatásért és pedofíliáért. Mondjuk van benne valami izgató, de hát nem akarom még ketté törni a karrierem.
- Svédországban születtem, aztán jó pár éve járom a világot a srácokkal. Sok helyen eléggé híresek vagyunk, Ausztráliába még csak most kezdünk betörni. - felelek készségesen a kérdésére, mikor megindulunk egy nyugalmasabb hely felé. Jobb is, a tömeg most kicsit sem kedvez nekünk, főleg ha az ölembe akarom ültetni, mint egy kislányt.
- Nem tetszik a feltételes mód, bébi. Olyan nincs, hogy én rosszul csókolnék. - mikor közelebb hajol hozzám, én kész vagyok bevetni az Andersson-sármot, aztán kissé fura dolgot tesz. Odaemeli a számhoz azt a rohadt húsdarabot, mire én értetlenül, mégis vigyorogva szólalok meg.
- Neked aztán furcsa perverzióid vannak... Ez is olyan, mint mikor az emberek felizgulnak az ételtől? - kérdem őt halkan, de hát ha ezt szereti, én aztán nem akadályozom meg! A számon a sós ízzel hajolok hozzá közelebb, s ezzel párhuzamosan kezem felsiklik egyik mellére, melyet jó alaposan megmarkolok. A csókom nem túlságosan vad egyelőre, inkább mondanám szenvedélyesnek, s talán kissé türelmetlennek. Ezekkel egy időben azonban megérezheti, ahogy ölemben a hátsója alatt kissé megmozdul valami.
- Oké, működik a kémia. - röhögöm el magam halkan, miközben elhajolok tőle. - És most látni is akarom. Csak egy kicsit, na! - megkapaszkodok felsőjében, de csak engedélyre húzom lejjebb. Szeretek alkudozni, főleg ilyen témában.

▽

Mordus & Linnea

"Whenever you tell me I'm pretty, that's when the hunger really hits me. You're little heart goes pitter-patter, I want your liver on a platter."(:

- Most? Igen gyakran adsz extra szolgáltatásokat?
Sosem voltam fiú-banda tagja és nem is voltam egy ilyen koncerten sem, ígyhát fogalmam sincs, hogy iagzából mi az ami történik az ilyen előadások alkalmával..vagy utána. Mordusnak pedig van egy kisugárzása, ami eléggé kívánatos fogássá teszi. Aztán, lehet, hogy végül az asztalomon végzi, de ígérem a csini arcához nem nyúlok! Máris rosszra gondolsz Linnea, ejnye!
- Pfff csillagok? Nekem valami kézzelfogható kell Mordim. Valami, ami húsból van és vérből és lehetőleg, puha bőr fedi.
Mosolyom hozzá hasonlóan széles, mégis a megszokott angyali érintéssel, amit még azok a szárnyas kis nyomik is megirigyelnének odafent. Ártatlanságért nem kell ám a szomszédba mennem, nagyjából bárkit átverek az arcom vonásaival. Ha nem így lenne, nem lennék egy baszó kis Disney hercegnő.
- Hmmm, valóban. De én olyan kis türelmetlen vagyok és nem véreznél ki elég hamar. Bááár, ha fejjel lefelé lógnál, az megoldaná ezt a kis problémát nem?
Összecsaptam a tenyereimet, mintha csak tapsoltam volna egyet a terv elhangzására és a kacajom is édesen csilingelt mellé. Néha olyan zseniális tudok lenni, Mordinak pedig remek ötletei vannak, azt meg kell hagyni... s ahogyan az ajkai a fogai közé kúsztak, legszívesebben a saját fogaimmal kóstolgattam volna a telt, húsos érzékszervet.
Már igazán kíváncsi lennék, hogy milyen énekhang hagyja el a torkát.
- Nem, még senki sem állította rólam, hogy csak játszanám az ártatlanságot. - Ujjam egy kósza, selymes tincset forgatott magára és úgy néztem Mordusra, hatalmas kék szemeimmel, míg a hajammal játszottam. Hasonlóak az ő íriszei is, lehet épp ez az indok, hogy máris átlát rajtam. Túl hasonlóak vagyunk. - A kérdés az, hogy ez neked még be is jön?
Azért ennyi erővel szemezhetne egy viperával is akár vagy kockamedúzával. kell ehhez egy bizonyos életvitel, felfogás és beteg elme, hogy valakinek pont az tetszen, ami veszélybe is sodorhatja. Nálam jobban pedig kevés nő lenne erre alkalmasabb ausztráliában, minden nagyképűség nélkül.
S minnél inkább haladunk előre, annál biztosabb vagyok, hogy ennek a férfinek inkább van helye mellettem, mint bennem. Már ami az étkezést illeti.
- Lehet, hogy még nálad is idősebb vagyok Mordus Andersson, annak annyira nem örülnék, az idősebbekre bukok általában. Szóval ki vele, mennyi az annyi, én fattyú hercegem?
Kérlek, azért legyen legalább huszonhárom, kérlek! Mondjuk eddig bizonyította, hogy nem egy kis hülyegyerek, aki még mindig a gép előtt pazarolja a magvait, de azért menniyvel jobb lenne, ha idősebb lenne mint huszonhárom! Biztosan nincs harminc, de az nem is baj. Huszonháromnál legyen idősebb és be is teljesítette minden fantáziám..
- Nem lenne rossz, ha itt is maradnátok. Javítanád a statisztikát az országban, annyira unalmasak a szörfös pasik, pedig ez ausztrália egyik fő látványossága, elvileg.
Nem mondom, hogy még sosem szemeltem ki egy olyat, vagy sosem érdekelt, hogy az állandó napsütés és sós levegő, mennyire változtat a husin, dehát nem eléggé, hogy akedvenc fogásom legyenek. Külsőre pedig egyáltalán nem az eseteim. Mordus, na ő már annál inkább. Nem lenne rossz, ha sikerülne elcsavarni kicsit a fejét és főleg engem szórakoztatna innentől kezdve pirvátban. Annyival könnyebben telnének a napok ha nem unatkoznék egy pillanatra sem.
- Hát.. itt a lehetőség, hogy... bizonyíts.
Már teljesen beleizgultam a helyzetbe, hol érdekelt már, ha látnak vagy sem? Úgysem ismer meg így senki.
- Nem, ez olyan kóstold meg nyugodtan az ízlésem és okozz nekem egy kis plusz örömöt.
A husidarabot szerencsére megette és így már biztos voltam, hogy mennyei lesz a csók. Na és mennyire az volt. Annyira tetszett, hogy nem fogta vissza magát és azonnal a lényegre tért. Pont ezt szeretem, ha nem haboznak és mennek a vágyaik után, ahogy általában én is tenném. Egy gyáva kis nyominak, nincs helye alattam, vagy felettem sem pedig mellettem. Nyelvem elcsúsztattam az övén, átvéve a megmaradt ízt és ezzel együtt csúszott előrébb is a csípőm, a lelkesen megmozduló szerszámán..adva neki kis plusz nyomást. Még sosem csináltam ilyet, de olvasok...nagyon sokat és tanulok így nagyjából képben vagyok.
Nevetése és elhúzódása ellenére én követem az irányát és végighúztam az orrhegyem majd az ajkaim a nyakának ívén, mélyen belélegezve az illatát. - Mhhh?
Egy csókot nyomtam állának a szegletére és kicsit hátrébb toltam a fenekem a combján, hogy ha annyira szeretné most, akkor végre tudjam hajtani a feladatot, de az arcom az övéhez közel maradt. - Itt mindenki előtt szeretnéd?
Lassan kiegyenesedek és megfogom a csuklóját finoman, hogy felfelé húzzam, amíg fogta a felsőmet. Szép lassan, nem siettem sehová, de mégis türelmesen, megvárva a válaszát. Már a felsőm pereme a melltartóm szegleténél volt, csak egy mozdulat és a melltartó-fedte keblemet láthatja is. vajon mennyire bátor?

szavak: ###; zene: ide; megjegyzés: ide;

Linnea & Mordus

"One person's craziness is another person's reality."

- Olykor megesik, hogy extra szolgáltatást is adok, de azt nem szegényeknek találták ki. Kurva sok pénzbe fáj, hogy ez a test többet is adjon egy táncnál. - és hát azért túlságosan nagy rendszert nem is csinálunk belőle a srácokkal, mert hát nem kurvák vagyunk, hanem táncosok. De hát néha egy kis kurvulás azért belefér jó pénzért. Élvezem, hogy mennyi zöldhasút ki tudnak adni egyesek a kezeik közül, hogy megdugjam őket.
- Húsból van és vérből? - természetesen tudom nagyon jól, hogy mire gondol, mégis ez a megfogalmazás valahogy... Szinte már beteg.
- Érdekes egy lány vagy te, Linnea. Kissé pszichopata, de érdekes. Nem kínoztál állatokat gyerekkorodban? - kérdezem tőle teljesen komolyan, és majdnem az is kicsúszik a számon, hogy nem molesztálta-e az apja vagy bátyja gyerekként, de azért ennyire nagyon paraszt még én sem vagyok, főleg, mert nem lennék biztos a válaszában. És ha tényleg molesztálták? Azért ilyen... Fura?
- Már őszintén nem tudom eldönteni, hogy dugni akarsz, vagy kinyírni engem és megfürödni a véremben. - félrebiccentett fejjel válaszolok, mert hát kezd ez a kislány eléggé belemászni a témába. És nem, nem a szexuálisba, hanem abba, hogyan pusztulhatnék el az ő kezei által.
- Az nem is kérdés, hogy bejön vagy sem, de inkább az érdekelne, hogy mit próbálsz leplezni ezzel a nagy ártatlansággal? Nagyon jó kis álca, meg kell hagyni. - engem aztán nem basz át. Lehet, hogy ezt a sok ostoba kölyköt és szülőt átejtheti, de engem biztosan nem fog. Lehet, ha őt megdugnám, az lenne életem utolsó élvezése, mert a farkamnál volna akasztana fel egy fára, hogy megerőszakolja a torkom.
- Apakomplexusod van vagy mi a fasz? - vonom fel a szemöldököm. - Sajna az én huszonhat évemmel nem lehetek az apád. - rántom meg a vállam. Ez a csaj tényleg egyre furább. Most már biztos, hogy molesztálták, és ez valahol izgató, de egyben ijesztő is. Meglátjuk, mi lesz ennek a vége, de azért ha hullákkal lesz kitapétázva a szobája, lehet inkább csinálok egy hátraarcot. Ám addig is előre, próbálom elkápráztatni őt a feledhetetlen csókommal, ami egészen élvezetesre sikerül, és ezt Linnea is megérezheti hamar a hátsója alatt.
- Csak benézek a felsőd alá, nyugi, semmi több. - hagyom, hogy vezesse egy kicsit a kezem, de hát én túlságosan sokat nem szeretek játszadozni, így mikor kezem a melltartójához ér, rácsúsztatom az ujjaim, és egy pillanatra lejjebb húzom azt rajta, hogy megcsodálhassam azokat a szép kebleket. Úgy nézek fent a felsője nyakánál befelé, mintha valami kincset próbálnék meglesni.
- Ez igen! Mikor lehet az enyém hivatalosan is? - elhúzódók tőle, mielőtt még túlságosan is felizgat, mert hát nyílt terepen vagyunk, és ha túlságosan behergelődök, akkor annak nem lesz jó vége. Sem neki, sem pedig nekem. Ekkor azonban csörög a telefonom, melyet kicsúsztatok zsebemből, s látom, hogy Kentin az.
- Ezt sajna fel kell vennem. - odaemelem fülemhez, mire közli velem, hogy lassan megjelenhetnék, mert indulnunk kellene készülődni. Sajnos ilyenkor nem ellenkezhetek, mert legyek bármilyen link seggfej, a munkámat nagyon is komolyan veszem.
- Hát, kislány, nekem most lépnem kell. Akkor innen hogy legyen tovább? - megpaskolom hátsóját, hogy mozdulásra ösztönözzem őt, mert lassan indulnom kell.

▽

Ajánlott tartalom

» Linnea Miisa Waltari
» Mordus Andersson
» Every damn day - Carolin & Mordus
» Dreamland - Steffi & Mordus