Serendipity- Tristan & Jane

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

18+
- Ő szerintem már soha. Gyerekkorunkban is állandóan ez ment, a bosszú minden formáját ismerjük már. - ettől függetlenül jó testvérek vagyunk. A munkában ő a tökéletes jobb kezem, a magánéletben pedig leszámítva az ilyen mocskos játékait, egy igazán szerethető ember, akire az életemet is rábíznám. Igen, azt, amit fél éve el akartam dobni... Erről persze jobb, ha Jane nem szerez tudomást. Ki tudja, hogyan reagálna? Kinek kellene egy labilis férfi?
- Csak te. Hát nem nyilvánvaló? Nem vagyok az a kategória, akinek egyszerre több nő kell. Nekem csak egyetlen kell, akinek minden apró kis pontját birtokolni akarom. Újra és újra. - suttogva ejtem ki lassan szavaimat, melyek finoman omlanak szét bársonyos bőrén. - Most te vagy ez az egyetlen, úgyhogy vállald a következményeit. - márpedig én egy cseppet sem túloztam, sőt, felettébb őszintén közlöm vele ezeket. Nem árt, ha már most elhintek apró morzsákat magamról és arról az átkozott birtoklási hajlamról, mely könnyedén megkeseríthet egy olyan kapcsolatot, ahol a másik félnek túlságosan nagy a szabadságra való igénye. Ez olyan dolog nálam, amit nem tudok csak úgy kikapcsolni. Ezért sem bonyolódtam bele eddig komolyabb kapcsolatba a harminchat évem alatt, mert hát kinek hiányzik még a női feszültség a munkája mellé? Jane azonban... Ő annyira... Más. Mintha jól fogadná ezt az elcseszett oldalamat, vagy talán én próbálom ezt ennyire bebeszélni magamnak? Ez hamarosan úgyis ki fog derülni.
Határozottan állíthatom, hogy ő minden szempontból más, mint a többi nő. Nem csak külsőleg, hanem belsőleg is, illetve pontosítanék, még nem fordult velem elő, hogy valakiből ennyire áradjon az élvezet, mint belőle. Még csak pár perc telt el, de már nem csak magamon érzem nedvességét, hanem már a lábaim alatt is, ez pedig még inkább elborítja az elmém, mintha folyamatosan apró szikrákkal hevítene minden pillanatban. A csókja pedig annyira fenséges, hogy bár nem igazán szoktam hangokat kiadni, de kénytelen vagyok újra és újra ajkai közé nyögni és hangosan lihegni, mint valami kiéhezett állat, aki képes lenne felfalni azonnal a prédáját. Fogainak finom harapására tőlem már egy erősebb lesz a válasz, mely először alsó ajkát éri, aztán átugrik a nyelvére, végül megszakítva a heves csókzáport lejjebb siklok újra nyakának érzéki ívére, hiszen egy oda intézett harapás már-már tényleg a tökéletesség határát súrolja, különösen úgy, hogy ujjaim még mindig szorítják a torkát. Sóhajoktól terhes hangja is zene füleimnek, melyet minden pillanatban hallgatnék, most mégis épp ellenkezőleg cselekszem. Váratlanul a nyakát szorongató tenyerem a szájára siklik, rátapasztom azt, s miközben enyhén elhúzódok tőle, addig a másik kezem segítségével megpróbálom őt átfordítani a hasára. Illetve nem csak próbálom, meg is teszem! Újra rásimulok így teljes egészében, s még mindig a száját szorítva kezd el csípőm táncolni a hátsóján, újabb mélységeket elérve nedves és finom falai közt. Tudom, tudom, vannak enyhe szadista hajlamaim... Amik talán nem is annyira enyhék, de még túlságosan nem szabad eleresztem magam, először ki kell tapasztalnom, hogy ő mennyire bírja, ha egy kicsit uralkodnak felette, és nem úgy kezelik, mint egy törékeny porcelán babát.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Hu, ebben a családban igazán jó gének öröklődnek. Ennyi idősen, így néznek ki.
- Negyven? Te jó ég, akkor ebben nem fog megváltozni igaz? 
Jobb lesz, akkor felkészülnöm, hogy gyakran lesz Tris valami ostoba kis bosszú alanya. Remélem, hogy ennél tovább azért nem megy. Nem szeretnék rosszban lenni Tristan testvérével, hiszen ő..Tristan valahogy..nagyon hamar, nagyon fontos lett nekem. Nem akarnám emiatt  elveszíteni. 
- Csak..én?
Mondta már ezt korábban is, a partin de akkor betudtam a helyzet hevének, hogy annyira finoman egymáshoz simultunk, mint egy egésznek a két fele. Két üvegtábla, ami közé került pár csepp folyadék és úgy összetapadnak, hogy nem lehet már akárhogy elválasztani őket. Hooo, várj Jane..ennyire azért ne rohanj előre. 
Attól még annyira jól esett, hogy ezt mondta és ennyire akar engem. Csak engem.
Nos én is csak őt akarom és lehet, ez változni sem fog. Lehet figyelmeztetnem kéne rá? Majd..majd utána.
- Azért majd megprobálok nem gyilkosként tekinteni rá.
Hiszen megölte majdnem azt a tüzet, ami Tristan és köztem lobbant. Majdnem úgy éreztem akkor, hogy beszakad alattam a talaj és kicsit örültem is volna neki. De szerencsére Tristan nem hagyta, hogy így legyen. Nem hagyta, hogy elfújja a lángot, inkább locsolt rá benzint és milyen csodásan tette!

18+:

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

18+
- JarJar negyven éves, de amint láthattad is, néha úgy viselkedik, mint egy gyerek. A komolyság nem tartozik a jó tulajdonságai közé. - azért ha az üzleti élet úgy kívánja, akkor igenis meg tudja magát emberelni, de hát a magánélet teljesen más. Épp úgy, ahogy nálam is. Míg a munkában remekül irányítok mindenkit, egy határozott és szigorú vezető vagyok, addig a magánéletemben már nem ilyen egyszerűek a dolgok, s erre Jane is remek példa.
- Miattam aztán bármi lehet a neve, nem érdekel. Csak segítettem egy bajba jutott lányon, ennyi a történet, nem több. Más egyáltalán nem érdekel engem, csak te. - még tekintetemmel, hanglejtésemmel, s közelségemmel is próbálom őt elbűvölni, hogy higgyen nekem. Azért pár hete még nem gondoltam volna, hogy ilyen szavakat fogok intézni egy nálam nyolc évvel fiatalabb lányhoz, akit már a második alkalommal az ágyamba próbálok bolondítani. Azért is komikus az egész, mert ilyesmire nem szokott példa lenni. Egyéjszakás kalandokkal volt tarkítva az életem, amik bőven jók voltak annak. Sehol egy érzelem, sehol egy kötelezettség. Nem akartam hódítani, nem akartam jónak tűnni. Jane azonban kissé megváltoztatja a dolgokat bennem nagy meglepettségemre, hiszen azt akarom, hogy higgyen nekem, őszintén azt akarom. Rossz lenne, ha most magamra hagyna, és csak úgy elveszne ez az egész különleges bizsergés, ami köztünk van.
- Lehet, hogy sosem fogod megkedvelni. - ám Jarius és a hülyeségei sem érdekelnek tovább, hiszen Jane szó szerint elveszi az eszem. Olyan sóvárgást és birtoklási vágyat érzek utána, amit ha nem csillapíthatok, akkor egész egyszerűen megőrülök és belehalok. Szerencsére végül nem kell tovább magyarázkodnom, mert megadja magát, s hagyja, hogy közelebb simuljak hozzá. Végre olyan közel, melyre már régóta vágytam... Illetve... Annyira régóta nem is ismerem, mégis olyan, mintha évek óta bennem tombolna ez a sóvárgás iránta. Ezért is remeg meg egész testem, mikor végre nedves falai közé hatolhatok, melyek mintha mindig is rám vártak volna. Igen, ez biztos. Ide senki más nem illik, és sosem illett, csak én. Egyedül. Ez a felismerés pedig olyan őrült hatalmat szabadít fel bennem, hogy csípőm hamar elveszti kellemes játékát, s átvált kissé vadabb ringásba.
- Ha rajtam múlik... Már sohasem fogsz... De nem baj, úgyis itt maradsz velem. Majd én vigyázok rád. - héhé, elég lesz, Tristan, még a végén valami őrültnek fog téged gondolni, aki soha többé nem fogja elereszteni őt! Őszintén? Ezekben az élvezetes pillanatokban pontosan ezt érzem. Hogy szívesen bezárnám őt az én lakásomba, hogy csak az enyém legyen, csak rám figyeljen, és soha többé ne találkozzon senki mással. Hű, ez kissé beteg...
Összesimulásunk hangos csattanásokba fullad, melyet szinte még az ajtón túl is lehet hallani. Minden apró kis részét birtokolni akarom, ezért is fogok rá egyik keblére erősebben, hogy onnan aztán feljebb másszon a kezem, és olyat tegyek, ami nem feltétlenül minden nő vágya. Ám én már ott tartok, hogy nem tudok visszafogni semmit még akkor sem, ha rosszul sülhetnek el a dolgok... Ujjaim enyhe remegéssel fonódnak nyakára, melyet szintén erősebben szorítok meg, miközben közelebb hajolok ajkaihoz, hogy érezzem forró leheletén, ahogy akadozva veszi a levegőt.  

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Én el sem tudtam volna képzelni, hogy Jasper szántszándékkal keresztbe tegyen nekem, vagy ennyire kellemetlen helyzetbe hozzon. A mi kapcsolatunk mindig teljesen más volt. Dehát végülis Tristan és JarJar férfiak. Ha Jasper öccse lennék vagy ő az én nővérem, lehet, hogy minden teljesen más lenne.
- És ő..ő hány éves?
Tristanon is meghtem, hogy fiatalabbnak gondoltam magamnak,  mégis nyolc évvel idősebb. Noha Jarjaron látszott, hogy idősebb mint Tristan, de őt sem néztem volna többnek mint harmincöt. Ez az egész család egy seregnyi fiatalos szépség lehet. A Twilight ázsiai verziója.
Ki tudja, hogy nincs-e valahol egy ugyanennyire fiatalos, egzotikus kínai szépség, aki vár rá? Egy valamit tudtam, én szerettem volna lenni az egyetlen nő, akit...akit akar. 
Persze Dr Garcia is egzotikus a maga mexikói bájával. Tristan, nagyjából bárkivel jobban járna mint velem. Ez az igazság.
- Steffi a beceneve, egyébként Estefania Garcia.
Tényleg nem mutatkozott be neki? Minél inkább többet mesélt, anál inkább lett egyre érdekesebb a történet. Mintha egy film eseményeit foglalta volna össze. Jarius már korábban is, még lent, példálozott a gumibabával. Na de nem pont meseszerű az is amit én tapasztalok Trissel? Lehet, hogy ez az ő hatása. Akárki fut vele össze, az akár egy film forgatókönyvébe is illene. 
Hát a miénk egy kissé...korhatáros lenne.
- Nem baj, ha most még nem fogom megkedvelni?
Mi? Jane...már ezért is engedélyt kérsz? Mi lesz legközelebb? A nagy Tristan uraság jóváhagyásával fogod útjára engedni az... élvezetet? 
Ahogy a csipőjével a combjaim között mozgott, ajkai pedig a vállamat kényeztették, még azt is elkepzelhetőnek tartottam, hogy egyszer megtörténhet akár az is. Főleg, amilyen hevesek lettek a mozdulatai, az anyira tetszett, hogy egyre kevésbé tudtam magam a józan emberek közé számolni. 

18+:

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

18+
- Ő mindig ilyen rohadtul laza. Az öccse vagyok, és az az életcélja, hogy megkeserítse az én életem. Bár jelenleg inkább a bosszú vezérli, hogy elcsesztem egy randiját. Nálunk mindig ment az adok-kapok játék az élet minden területén, bár tény, hogy ezzel most eléggé túllőtt a célon. Sajnálom... - piff, Tristan, ezt is megértük, hogy te egy nőnek sajnálkozol olyanért, amit nem is te csináltál! Sötét tekintetem kérlelő, s annak csillogásával is próbálok hatni Janere, hogy eloszlassam a kételyeit. Biztosan most olyannak gondol, aki minden másnap más nőt fektet meg, pedig ha tudná, hogy ez mennyire nincs így!
- Miért, nem ez a neve? A családnevét nem tudom. - szemöldököm majdnem értetlenül feljebb kúszik, hiszen fogalmam sincs, hogy mi a baj azzal, ha Steffinek hívom Steffit. Lehet, hogy ez valami kamu név? Doktor valakinek nem hívhatom mégsem, hiszen nem kórházi körülmények között találkoztunk, s személyes véleményem szerint igazán arrogáns is lenne, ha doktorként hívatná magát a munkahelyi körülményeken kívül. Én sem szoktam kérkedni, hogy egy világhírű cég igazgatója vagyok... Ó, a kurva életbe! Hiszen ezt Jane sem tudja...
- Még soha. Előtte sem, és utána sem. Akkor is csak azért engedtem be őt ide, mert egy férfi követte őt. Valami zűrös alak, aki már máskor is csinált ilyet vele, aztán nagyon megijedt. Itt maradt, amíg a testvére el nem jött érte. És hát JarJar nem találkozott vele, csak... - ezt a történetet mégis hogy mondom el úgy, hogy el is higgye nekem? Eléggé abszurdnak tűnik az egész.
- Szóval akkor is lényegében kurvára kellemetlen helyzetbe hozott a bátyám, ugyanis azelőtt ment el épp, amikor Steffi megjelent, és hát... Nos... Hagyott egy szexbabát a nappaliban NEKEM. Steffi pedig, szerencsétlen lány, ezt sikeresen meglátta, mikor beljebb engedtem. Képzelheted, azt hittem, hogy elsüllyedek szégyenemben... - még az emlékre a pulzusom is felmegy! Persze, azt az apró részletet azért kihagyom, hogy még az italunkba is kevert valamit, amitől hát hogy is fogalmazzak... Inkább sehogy.
- Aztán végül is úgy döntöttünk, hogy megleckéztetjük őt. Steffinek odaadtam a telefonom, és felhívta JarJart, mintha ő lenne a mostani nője és a gyerekének az anyja, és az egész beszélgetést végig hallgatta az a nő, akivel épp randija volt. Gondolhatod, úgy kidobta, hogy még a lába sem érte a földet! - ezen azért már kénytelen vagyok nevetni, hiszen amilyen balhét rendezett utána itthon, öröm volt nézni! - Szóval, ez a mostani most annak a bosszúja, és sajnálom, hogy te voltál az áldozat. Amúgy nem rossz ember... Csak idióta. De majd megismered te is. - hoppá, Tristan, ez most eléggé komolynak hangzott, ideje kicsit lassítani! Remélem, hogy ennyi magyarázat elég lesz, hogy eloszlassam a kételyeit, mielőtt még megfertőzné őt a féltékenység. Az bizony egy mocskosul nagy szörny, ami elronthat mindent... De nem most! Vállára és nyakára intézett csókjaimat átjárja a szenvedély, s az, hogy mennyire nagyon akarom őt. Ez a magyarázkodásomból is jól kivehető volt, nem fogom őt csak úgy elengedni JarJar hülyesége miatt.
- Probléma... Megoldva... - hát még szép, hogy azonnal kapok az alkalmon! Ahogy kimondja a szavait, egyből kapaszkodok is bele a bugyijába, s úgy tépem le róla, mint egy Afrikában élő éhező kölyök a segélycsomagot. A felsőjétől is azonnal megszabadítom őt, aztán az én nadrágom is hamar a földön landol. Gondolkodás nélkül ragadom meg Jane hátsóját, hátrébb rakom őt az ágyon, aztán már mászok is a lábai közé türelmetlenül, mert most már nem csak a számmal és a kezemmel akarom érezni mennyei bölcsőjét, hanem most már igazán kijár nekem, hogy a mélyére hatoljak! Benyálazom hát ujjaimat, végigsimítok magamon párszor, s már érintem is hozzá kissé hevesebb módon Janehez isteni bölcsőjének a megrontóját, s meglehet, hogy most okozok neki egy kis fájdalmat... De egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy finoman mozduljak, így a csípőm akaratlanul is vadabbul mászik hozzá közelebb.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Azóta, hogy a lámpa fénye bevilágította az előszobát, az idő mintha sokkal lassabban telt volna. Minden egyes másodperc, mintha órák lettek volna, míg vártam, hogy Tristan megmagyarázza az esetet. Minden jel arra utalt, hogy megint egy olyan férfi kezd el számomra túl sokat jelenteni, akivel én hát...sosem fogok maradandót alkotni. 
Dehát olyan könnyen beleolvadtam az érintéseibe, hogy mi más is lehetne rólam a véleménye? 
Lehet azt hiszi, hogy bárkivel eljöttem volna. Pedig Jasper is mondta nekem régen, hogy: Hugicám, ha egy nőért nem kell megküzdenie egy férfinek, azt a nőt nem is fogja értékelni igazán. 
Dehát Tristan, ő olyan volt mintha már réges régen is ismertem volna. Egyszerűen nem tudtam volna megmagyarázni. De ő, Trsitan viszont remélhetőleg igen. 
- Dehát olyan természetesen viselkedett.
Habár ez tényleg a legkevesebb, bárki lehet jó színész, de eljátszani, hogy ennyire lazán veszel mindent. Egek, kb egy bikinialsóbán feküdtem én, mint idegen nő az öccse alatt és csak úgy simán.. Legalább nem várta meg, hogy Tristan eredményesen... meghódítsa a Jane barlangot. 
A kedvessége és törődő mozdulatainak hatására hagytam neki, hogy ismét hozzám érjen. Igazából nagyon is vágytam a közelségére.
- Dehát, Steffinek nevezitek.
Dr Garcia nem hagyja ám akárkinek, hogy így becézgesse. Ha engedte is Tristannak, akkor Jarius honnan tudta meg, hogy mi a neve és azt, hogy mexikói? - Találkoztatok vele máskor is? - Az izmaim megrándultak a kezei nyomán, fejem oldalra döntötten kicsit, hogy több teret engedjek neki a vállamnál. Egyszerűen jött mint a reflex, Tristanra talán sosem tudnék igazán, hosszútávon haragudni. Sosem tudnám eljátszani, hogy nincsenek rám hatással az érintései. A hangom gyenge volt és bizonytalan, nem számonkérni akartam, csak tisztán akartam látni. Azt akartam, hogy mindent elmagyarázzon és nekem ne kelljen mindenfélét kitalálni egy unatkozós szombat estén.
- Hinni akarok neked Tris. El sem tudod képzelni, mennyire vágyok arra, hogy az legyen az igazság, amit mondtál. 
Mert magamnak akarom és azt akarom, hogy ő is csak magának akarjon engem. Csak engem. Nem akartam, hogy rajtam kívül mást is akarjon, hogy mással is ugyanezeket tegye és másnak is ezeket mondja. Hagytam hát neki magam ismételten. 
Nem is tehettem volna mást, mert ő annyira...meggyőző. Mire észbekaptam már a combjaim közé szorítottam a lábaimmal, kezem maszírozta a tarkóját, míg a balommal az oldalát cirógattam a körmeimmel.
-Mostmár csak egyetlen egy problémám van.
Az ajkainak suttogtam halk sohajok közepette, mielőtt adtam volna rájuk három pihekönnyű puszit. - Még mindig túl sok rajtunk a ruha, pedig annyira szeretnélek érezni.
Egyelőre kidobtam az ablakon minden mást, akár egy követ és csak Tristanra figyeltem.

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

A csillapíthatatlan tűz olyan hirtelenséggel vált át dühbe és kétségbeesésbe, hogy nem is gondoltam volna, hogy ennyi érzés képes rajtam keresztülhasítani egyetlen kósza perc alatt. És ez mind Jane miatt. Másnál talán magasról tennék arra, hogy JarJar keresztbe próbál tenni nekem, de ennél a lánynál egy kissé más a helyzet, hiszen ő mást is megmozgatott bennem a nadrágomon kívül, márpedig görcsösen rá akarok jönni, hogy mégis mi köztünk ez az egész. A vágyaim még most sem csillapodnak, meg akarom kaparintani őt magamnak, csak és kizárólag magamnak, a testét, a lelkét, mindenét, és nem fogom hagyni, hogy a bátyám elbassza ezt most nekem.  
Átölelem Janet hátulról, úgy terelem felfelé őt a lépcsőn, egyenesen a szobámba, melynek ajtaját jó erősen berúgom magunk mögött. Borzalmas nézni, ahogy ilyen erőtlenül hullik le az ágyam szélére, nem is hagyom hát egymagában búslakodni, egyből lerogyok elé a földre, s lábai közé fúrom magam.
- Ugye nem hiszel neki? - mindkét tenyerembe belesüllyesztem arcát, s úgy emelem magam felé. - Csak ki akar cseszni velem, mert elrontottam egy randiját, és azóta lesi a pillanatot, hogy mikor vághat vissza. Mindig is egy idióta volt... Csak rá kell nézni! - mosolyommal próbálok neki némi megnyugvást hozni, miközben eltűrök egy tincsek az arca előtt, azonban túlzásba sem szabad vinnem az egész magyarázkodást, mert azzal csak ellenkezőjét érhetem el. Kicsit sincs egyszerű dolgom, hiszen aközben kell vigasztalnom egy nőt, miközben a nadrágomban bujkáló fenevad még mindig olyan kemény, hogy még a combjánál is érezheti.  
- Tényleg ismerem Steffit, de nem a kórházból. Igazából a véletlen műve volt az egész, hogy nálam kötött ki, ugyanis múlt héten egy öregasszonytól ment hazafelé, és elkezdte követni valami tag. Én meg kint voltam épp a ház előtt, ő segítséget kért, én pedig egy időre beengedtem, és itt volt addig, amíg érte nem jött a testvére. JarJar, vagy értelmesebbik nevén Jarius, a bátyám meg úgy jön a képbe, hogy épp akkor is egy hadjáratot csinált ellenem, és mikor lelépett itthonról, itt hagyott nekem egy szexbabát a kanapén, amit persze Steffi észrevett. Összebarátkoztunk, aztán visszavágtunk neki. Szóval, a bátyámnak lételeme az, hogy kurvára kellemetlen helyzetekbe hozzon, és amint láthatod, sikerül is neki... - elég is a magyarázkodásból! Még közelebb hajolok hozzá úgy, hogy egyik kezem leejtem a combjára, másikkal pedig óvatosan végigsimítok a karján, miközben ajkaimat leheletnyire érintem a vállához.
- Olyannak nézek ki, mint akit minden nő ennyire bekapcsol, mint te? Szerinted ez itt... - itt tartok egy kis szünetet épp addig, amíg csípőm mozdul egy erősebbet felé, hogy jól érezze, mire is célzok épp. - ...minden nőre így vágyik, mint rád? Ugyan, Jane. - ajkaim feljebb kúsznak vállán, s nyelvem egy finom csíkot húz felfelé a nyakán. - Ne okozz apunak csalódást... - mindkét kezem most már a hátsójára mászik rá, annál fogva rántom magamhoz közelebb úgy, hogy az alsónadrágom mögött bújó keménység tökéletesen simuljon Jane lábai közé. Újra és újra. Így mozgatom őt magam előtt, már ha egyáltalán képes vagyok rá hatást gyakorolni, és nem taszít el magától. Ajkaimat az övéihez simítom, de egyelőre nem csókolom meg, csak forró sóhajaim omlanak szét rajta visszafojtott nyögéssel, mely csípőink ritmusára meg-megszakad, s érezhetően nagyon ki akar már törni belőlem.  

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Átestem én már sok mindenen életemnsoran, amik elűztek egy teljesen másik kontinensre. Néztek már le, neveztek hülyének több ízben, törte össze a szívem ugyanaz a személy kétszer is és mégsem volt egyik sem olyan rossz érzés, mint amit Tristan otthonának padlóján tapasztaltam. 
Hiszen olyan közel jártunk Tristannal, a férfivel aki ilyen rövid idő alatt magával ragadott...ahhoz, hogy testünk egybeforrjon. Könyörögni tudtam volna azért, hogy magamban érezhessem végre és megszüntesse az űrt  amit csak ő tudna kitölteni. Erre tessék. 
Igen, kínos volt az, ahogyan Tristan valamelyik rokona megjelent és és úgy tett mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Tristant rajta kapja így egy nővel. 
Én is olyan nő lennék? Elvégre szinte rávetettem magam minden további nélkül. Azt sem tudtam, hogy van-e barátnője. Éreztem a gondolatra, hogy a könnycseppek, apró, ezernyi tűi szúrják a szemeimet, nem is mertem Tristanra nézni akkor, mert tudtam, hogy el is sírom magam.
- JarJar?
Lehet el is nevettem volna magam a nevén, ha nem akkor jön a következő pohár hidegvíz a nyakamba. Már miért is említett volna engem a bátyjának? Míg azt a bizonyos mexikóit, Steffit igen?
Természetesen nem fogadtam el más nő köntösét, mivel azon kaptam magam, hogy tudatalatt a kezeimmel, enyhe nyomást gyakoroltam a rajtam fekvő férfi vállaira. Várjunk csak, mennyi Steffi nevű mexikói él a városban?
- Doktor Garcia?
A szemeim a két férfi között jártak, míg végül Tristan madulavágású tekintetébe fúródott, kérlelve a tulaját, hogy adjon valami magyarázatot. Estefania Garcia a St.Claire lelkes és iszonyat szexi rezidens orvosa. Megint csak egy orvos. Mi esélyem lenne ellene, ha őt megemlítette már "Jarjarnak" Tris...Tristan. Jelek szerint mindig alul fogok maradni az orovsokkal szemben.
Őszintén a szexbabás dolog már meg sem kottyant, mikor az idősebbik ázsiai férfi felhozta.
"Kislány.." Mennyivel másabb volt Tristan ajkaival ezt hallani. Sokkal alantasabbnak éreztem magam, mint egy a sok közül, de még így is mélyen, legbelül csak azt vártam, hogy Tristan adjon valami magyarázatot erre. 
Tartozik egyáltalán bármiféle magyarázattal? Semmit nem kérdeztem, semmi nem érdekelt, csak megélni a tüzet, ami köztünk van..volt. 
Hagytam, hogy felsegítsen és rámadja a felsőt, ami szinte halottnak a csók, a horgolt anyaga miatt. Persze, hogy ennyi takar. Tristan eltépte a bikini felsőm és..engem akkor nem zavart.
A szemeim keresték kétségbeesetten Tristan tekintetét. Látni akartam benne valamit, ami a bizonyítja számomra, hogy nem. Nem vagyok egy a sorban álló nők közül, akire most éppen esett a választás, mert éppen más nem volt eléggé...rámenős.
- ...Jó.
Szánalmasan gyenge volt a hangom mimor bólintottam felé, de felmerült a lehetősége, hogy kiderül: Az egész csak egy rossz álom, egy vicc..akár egy teszt. Bármi csak nem az, aminek nagyon is kinéz a dolog, mert abba. Abba lehet, hogy belehalnék szégyenemben. Is.
Én tényleg úgy éreztem, hogy azért találtunk Tristannal ennyire hamar egymásra, mert ha nevetségesen is hangzik, de neki lettem teremtve. Milyen bolond vagyok, hogy ilyen hamar így elaléltam tőle és az érintéseitől.
Hagytam, hogy felkísérjen a lépcsőn amerre csak akar, majd mikor az ajtó bezárult, leültem az ágyra, összeszedtem minden bátorságot és keményseget ami bennem rejlik és mélyen a tekintetébe fúrtam az én, zöldes kék íriszeimet. Szólni azonban nem tudtam, csak némán bámultam rá.

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

Már a taxiban ülve is a világ legnehezebb dolgának tűnt az, hogy távolabb tartsam magam Janetől úgy, hogy közben érzem a bőrét az ujjaim végén, a halk lélegzetét az arcomon, s finom illatát az orromban. Még mindig különös, hogy ennyire mérhetetlenül képes bekapcsolni bennem azt a valamit, amit talán ennyire még senkinek sem sikerült soha. Nem hiszek a sorsban, sőt, magasról teszek rá, de azért be kell valljam, hogy most örülök annak, hogy belementem az orvosom ötletébe, s ellátogattam arra a bulira, ahol ő is ott volt. Most pedig eléggé hamar az én ajtómban kötünk ki, ahonnan bizony már nincs visszaút.
A türelmetlenségem minden pillanatban felemészt, éget belülről, s úgy érzem, mintha Jane lenne számomra az a menedék, melyben el kell merülnöm. Talán örökre. Ezért sem bírok várni még arra sem, hogy fellépkedjünk a szobám felé a lépcsőn, nekem most azonnal kell ő, és magamévá is fogom tenni itt helyben az előszobában. Kéjsóvár sóhajaim forrón omlanak szét rajta, miközben ajkaimmal szívesen felfalnám őt, s ettől a mérhetetlen tűztől úgy megharapnám őt, hogy... Az minden bizonnyal már túl durva lenne, de kit érdekel ez most? Érezhetően Jane nem az a királylány, akinek elsőre tűnt, s akinek talán az egész környezete hiszi. A tekintetében épp olyan kéjtől izzó lángok lobognak, mint az enyémben, amik egyáltalán nem finom simogatásra vágynak. Hanem arra, hogy valaki végre úgy kezelje, mint egy igazi nőt. A lába közé férkőzve hamar megérezheti keménységem már a nadrágon keresztül, amit sajnos nem tudok kibontani, nem tudom Janebe tolni, mivel egy kibaszottul ismerős hang olyan sokként szólal meg a nappali felől, hogy kis híján megáll a második szívem is.
- Mi a lófaszt csinálsz te itthon?! - pánikszerűen simulok rá Janere, s úgy kezdem el őt takargatni, mint valami kincset, ami csak az enyém, és soha nem láthatja meg senki.
- Jaj, ugyan, ne zavartassátok magatokat! - a képén az őrült, bosszúálló, diadalittas mosoly egyszerűen hányingert kelt bennem... A földön kapálózva próbálom elérni Jane felsőjét, de ez a seggfej alig észrevehetően kicsit elhúzza onnan a lábával, hogy ne érjem el, aztán közelebb lép hozzánk, s lehajol kezét nyújtva.
- Hello, JarJar vagyok, Tristan bátyja. Rólad még nem is mesélt! - már most érzem, hogy mindent el fog nekem baszni, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fogas felé sétál, ahonnan leemel egy számomra teljesen ismeretlen piros bársony köntöst, majd Jane felé nyújtja.
- Nem tudom, melyik lány hagyhatta itt, de rád biztosan jó lesz. Várj, Tristan, nem az a kis mexikói bige, akivel annyira elvoltatok múlt héten? Hogy is hívták? Á, igen, Steffi! - kitépem a kezéből, elhajítom oldalra, s legszívesebben belefojtanám most a saját kurva vigyorába! Szabadkozva pillantok Jane felé, teljesen halálra rémülve, hogy mit gondolhat rólam.
- Az nem úgy volt, tényleg, csak segítettem neki, mert követték, és... - ekkor JarJar visszaszól a konyhából, mert közben arra sétált.
- Ó, tényleg, neki is majd mutasd meg a szexbabádat! Eléggé hasonlít rá! Baszki... Lehet, hogy róla mintázták! - aljas röhögése szinte beteríti az egész lakást.
- Kérsz narancslét, kislány? Ha már az öcsém ilyen bunkó paraszt, és nem kínál meg semmivel. - és már gondosan is kezdi töltögetni az italokat, mintha ez annyira természetes lenne. Míg nekünk háttal van, addig elmászok gyorsan Jane felsőjéért, s szinte felkapom őt a földről, majd ráadom a ruhát, mintha tényleg egy baba lenne.
- Ő egy seggfej, ne figyelj rá, fent mindent elmagyarázok, oké? - türelmetlenül próbálom őt felfelé terelni, és remélhetőleg JarJar szava kevesebb, mint az enyém, és Jane nem dönt úgy, hogy elmegy. Akkor kénytelen lennék utána csúszni a földön, mert most már biztos, hogy nem fogom csak úgy annyiban hagyni! Az enyém lesz és kész!

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Akármilyen gyorsan is igyekeztem vissza Tristan karjaiba, az annál lassabbanak tűnt. Tristan Sheon Park teljesen megbolondított. 
- Ezr tartsd akkor észben, későbbre.
Egy kacaj még belefért a csók előtt, ami igazán lehengerőlre sikeredett. Bár fogalmam sem volt, hogy Trsitan képes-e bármit úgy kivitelezni, hogy az ne legyen...varázslatos. Az ajkaink a taxiban is egybeforrtak és másra sem vágytam, minthogy a bőrünkkel is át tudjuk ezt érezni. Minden szempontból és mindenhol ezt akarom, a combomon felfelé közeledő ujjai, pont ebből adtak volna nekem egy kis...Hogy is mondana Tristan? Előkóstolót?
Az ajkaimat csak egy pillanatra vontam el tőle, hogy egy csendes sóhajjal tudjam neki jelezni, mennyire szeretném, hogy folytassa a hódító útját.
"Khm.."
Óh bakker! Hogyan is felejthettem el a sofőrt. Szegény embernek nem lenne kötelessége ezt eltűrni és hát abból kiindulva, amilyen hatása van rám Tristan mozdulatainak...Nem csodálom, hogy nem akart ezzel kellemetlenségeket magának később.
- Na de Trist...
Már éppen készültem csúnyán nézni a...az alfámra, amiért kiosztja a szegény embert a volánnál, de akkor meghallottam, hogy gyönyörűnek nevez és a parancsoló hangnemének hála, én magam is majdnem előre figyeltem, hogy folytassam a vezetést.
Tristan egyszerre tudja elérni nálam, hogy olvadozzak és riadtan tegyem azt, amire parancsol. 
Szerettem volna az út további részén, jó kislanyként viselkedni, aki tud uralkodni magám de ki tud ellenállni az ázsiai lovagom csókjainak?
Hát nem én az biztos. Főleg nem mikor ismét combomon van a keze és kénytelen vagyok őket összeszorítani, hogy könnyítsek a kényelmetlenségen a közöttük.
Sosem volt még taxi út ennyire hosszú és ennyire jó. Megérkezvén, kifizette szegény taxist és végre úton voltunk befelé, alig várva, hogy zárt ajtók mögött lehessünk. 
Na azért arra nem számítottam, hogy szószerint belök az ajtón. Megfordultam, szemeim kissé szúrósak, ajkaim nyílnak, ismét szidásra készen. Ezúttal a karjainak hála, amikkel magához vont és ajkainak nyakamon, elfelejtettem minden csepjét haragomnak. Nem lesz ám jó, ha mindig engedek neki ilyen egyszerűen. 
- Tristan...
Ajkaim halkan sóhatják a nevét, s már emelem is a karomat, hogy levegyen rólam mindent, ami zavarja. A gyors, mohó, vággyal teli mozzanatai rám is rámragasztották ugyanezeket az indulatokat. Így hagytam, hogy markoljon, cserébe simogattam, éreztem, csókoltam ugyanazzal az elánnal.
- hm..? - Fel se fogtam, hogy mi történik de már nem takart a felsőm és az ázsiai hangja olyan mélyen szólt a lelkemnek, hogy ha akartam volna sem tudtam volna haragudni. Még azért a mondatért sem, mely olyan illőn hagyta el az ajkait, hogy beleremegtek a lábaim. Nem volt még ilyenre példa, hogy valaki ilyen szavakat intézzen hozzám. Mindenki úgy bánik velem akár egy babával, ami üvegből van és bármikor eltörhet egy csúnyább tekintettől is. Ezért volt Tristan olyan más. Ő nem sajnált, ő nem tekintett gyereknek. Nőként kezelt. Gyönyörű nőként. Az érzés pedig addiktív volt.
Hála háza rejtekének, nem fogtam vissza a hangom mikor a szája utat talált mellemhez. Kicsit sem érdekelt, hogy hol vagyunk, nem kellett nekem az ágy sem, ha kintbtörténne mindez a verandán, vagy a taxi hatsó ülésén lennénk sem érdekelt volna, csak végre magamban érezhessem. 
A padlón fekve, két kezemmel az arcát megtámasztottam és magamfelé vontam, míg ő a nadrágjával foglalkozott.
- Siess kérlek..
Hangom meg sem ismertem, olyan gyenge volt és szinte kétségbeesett...
A bal lábam épl megemeltem, hogy a combjaim közé férkőzhessen végre.
"- Hello, Tristan." 
Ezzel a sokkal együtt kapcsolódott fel egy lámpa, felfedve egy  újabb ázsiait. Csak meredt szemekkel bámultam egy pillanatra, majd eszembe jutott az alulöltözöttségem, s felsőm híján az említett férfit, Tristant húztam magamra. 

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

A kérlelés és könyörgés sosem volt rám jó hatással, s általában az emberek ezzel felébresztették bennem a dacos és makacs énem, és ilyenkor már csak azért is egy rendíthetetlen nem volt a válaszom az adott kérésre. Jane azonban ezt is képes egy másik oldalról megközelíteni, s hirtelen minden vágyam lesz táncunk közepette az, hogy órákig hallgathassam a kérlelését és könyörgését. Ugyanis ez most a legcsodálatosabb zene a füleimnek, s mivel minél előbb akarom már hallani ezt a kéjes nyögéseivel karöltve, ezért hagyom végül magára sietősen, hogy hívjak egy taxit magunknak, s búcsút mondjunk hamarosan a világnak.  
Egyetlen percre sem fordul meg a fejemben már a kapunál ácsorogva, hogy esetleg Jane meggondolja magát, vagy azoknak a kis senkiháziaknak sikerül lebeszélniük rólam. Az a tűz a szemeiben kiolthatatlannak tűnt... Ezt pedig be is bizonyítja, mikor úgy repül felém, mint egy földre szállt angyal. Legszívesebben elkapnám és megpörgetném, de azért na, csak ne olyan sietősen!  
- Épp ellenkezőleg! Egy nő ilyen gyorsan még sosem készült el. - szélesedő mosolyom ajkaiban veszik el, s mikor már épp akaratlanul is átváltanék mohóba, mert hogy most már igazán megérdemelnék komolyabban is ezt meg azt, akkor fut be a taxink. Rendben, hazáig talán kibírom valahogy. Talán! Mondjuk az autóban ülve Jane sem segít a helyzetemen, hiszen még ujjaiba is olyan szívesen beleharapnék, melyek az állam alá kúsznak! Borzalmas, hogy egy férfinek milyen kínszenvedéseket kell kiállni néha! Hozzá közelebb eső karom átlendítem a vállán, s miközben csókjaink újra összeolvadnak, kicsit közelebb húzom őt magamhoz. Másik kezem természetesen nem kallódik idétlenül az ülésen, hamarosan megtalálja magának a legtökéletesebb helyet Jane combjai között.
- Khm... Uram... Kérem... - ebben a pillanatban néz ránk szúrósan a sofőr a visszapillantóból.
- Parancsol? - én pedig persze számonkérő tekintettel nézek vissza rá, mint aki ki akarja kérni magának, hogy neki bárki megmondja, mit csináljon.  
- Uram, legyen kedves, ne az autómban... -  ezt a figurát sem áldották meg túlságosan sok határozottsággal, az már biztos.
- Már ne is haragudjon meg, de magát miért zavarja az, ha ezt a gyönyörű nőt itt mellettem csókolgatom? Fordítsa vissza a tekintetét, és az utat figyelje inkább! - utasítom ellentmondást nem tűrően. A hangomból természetesen kimarad a harag és az indulat, ezek párosa egyáltalán nem jellemző rám. Ezért vagyok képes hatásos lenni, hiszen közömbös és parancsoló hanggal több mindent el lehet érni, mint dühvel. A sofőr hallgatása, aztán a Jane felé intézett mosolyom is ezt tanúsítja. Márpedig ha én meg akarom őt csókolni, akkor meg is fogom! Enyhén közelebb is hajolok hozzá úgy, hogy feje az ülésnek simuljon, s az alatt a kis idő alatt, amíg el nem érünk hozzám, így is maradok. Egyedül a kezemre figyelek jobban, hogy ne másszon feljebb a combján, de bevallom, ez mocskosul nehéz feladat. Megint.  
Mikor végre megérkezünk, egy kacsintás kíséretében hagyok a sofőrnél vaskosabb borravalót, kinek ábrázatából egyből látszik, hogy hirtelen el is felejtett mindent.
- Jó szórakozást! - megjelenik egy elégedett vigyor a képén, aztán már tovább is hajt, miután kiszálltunk. Én pedig egyből megragadom Jane kezét, s már húzom is magammal a ház felé, fel a verandára, onnan pedig az ajtóhoz. Érezhetően eléggé sietősre veszem, s mikor végre sikerül feltárnom az ajtót, akkor Janet egész egyszerűen beljebb lököm.
- Végre! - morgom nyakához közel már most egy nyögéssel, hiszen eddigre már kezeim őt ölelgetik. Az ajtót egész egyszerűen berúgom magunk mögött, közben pedig pár gomb leszakadásával lecibálom magamról az inget először. Aztán már rángatom is le Janeről a kötött pulóvert természetesen úgy, hogy közben nem egyszer siklik tenyerem keblére, hogy alaposan megmarkoljam magamnak. Hohó, Tristan, nem gyors egy kicsit ez a tempó? Nem, kurvára nem gyors, ezt most már mindketten megérdemeljük! Szenvedélyes csókommal lehetetlen nem ostromolni őt, de nem csak ajkait akarom már, úgyhogy megpróbálom kibontani bikinijét hátul, ám az a kis rohadék csak nem adja meg magát!
- Majd veszek neked másikat. - súgom ajkainak mélyére kérdezés nélkül, s már szakítom is el hátul az anyagot. - Jane, úgy megduglak, hogy holnap lábra sem bírsz állni... - nyögöm már lefelé menet a nyakánál kicsit sem illedelmes módon, s meg sem állok a kebléig, hogy végre újra a számban tudhassam ezeket a gyönyörűségeket. Ekkor pedig tudatosul számomra, hogy nem fogunk eljutni a szobámig, úgyhogy egy mozdulattal döntök egyet Janen óvatosan, erős jelét adva annak, hogy itt fogjuk csinálni az előszobában. Ha sikerül lefeküdnie, akkor pedig mászok is rá egyből, mint valami kéjsóvár vadállat, s már gombolom is kifelé a nadrágom, hogy végre belé hatolhassak úgy igazán, durván és mélyen, mikor is felkattan jobb oldalon a nappaliban a kislámpa...
- Hello, Tristan.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Az a pillanat, amikor Tristan leteremtette a körülöttünk lévőket, ők meg abba hagyták a gúnyolódást és mentek foglalkozni a saját kis dolgaikkal, az a perc igazán...nem is tudom, mihez hasonlítsam Tristant. Büszkének tűnt és magabiztosnak, mintha azóta, hogy találkoztunk, most először érezné magát igazán elemében. Mint, aki mindig is másoknak parancsolgatott és jól. Vajon mivel foglalkozhat, ha ez ilyen természetesen jön neki?
"Mindig a csendesek Jane..mindig a csendesek!" 
- Akkor hol kezdődik?
Lett volna rá egy igazán jó ötletem, de az közel sem állt ahhoz, amit Tristan tettei mutattak.
Ő igazán...kreatív.
Az ujjai szinte perzselték a bőrömet s miután közelhúztak, a testének melegétől is majd elolvadtam. 
- Akkor mutasd meg Tristan. Kérlek.
Az ajkai a nyakamon, a nyelve...Óh, mit meg nem tettem volna, hogy folytassa, hogy legyen kicsit intenzívebb, hogy érezzem a fogait. Hű..azt nagyon. Úgy magamhoz húztam volna és remegő hangon kértem volna, hogy folytassa. Bár így is megremegtek a térdeim, mi lett volna, ha a fantáziám teljesül és nem csak egy kis nyalintást kapok?
Az ázsiai férfi lassan kezd azzá válni, amit egy nő csak könyvekben olvashat. Lehet én idéztem meg egy alkalommal? " Jajj már Jane...ne legyél abszurd!"
Annyira vágytam az ajkaira, mikor közel hajolt az enyéimhez, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy szeretném ha megcsókolna, újra. 
Mindig mondták, hogy az ázsiai emberek nagyon inteligensek, Tristan ezt tökéletesen bizonyította. Előállt a világ legjobb ötletével.
- Vigyél haza apuci.
Egy puszit adtam a nyakára, pont oda, ahol a nyelvét használta rajtam az imént. A szívem is nagyon hevesen vert, vért és izgalmat pumpálva minden egyes porcikámba amik eddig is Tristanért könyörögtek. Reméltem, hogy az övéi is értem.
- Sietek!
Az igéretemet betartva siettem a bandához. Gabriel már rég lelépett, magával vitte a felszerelést a furgonján. Keith és Bobby az ital bárnál táboroztak le. Aaron sehol sem volt fellelhető. Kicsit sajnáltam, hiszen nem rejtettem el a tömeg elől, hogy Tristan az aki igazán vonz.
A két sráctól elbúcsúztam és mentem a holmijaimért. Azt ajtó belülről volt zárva kulccsal, így nem tudtam kinyitni. Bizrosra vettem, hogy Aaron van a másik oldalán így, annyiban hagytam a bejutást és úgy, ahogy voltam a bikiniben és horgolt ruhámban szeltem át az udvart, kinyitva a kaput.
- Remélem, hogy nem kellett sokat várnod.
Tristanban nyilván van valahol egy Jane mágnes. Amint a szemeink találkoztak, már húzott is maga felé. Minden gondolkodás nélkül léptem hozzá és csókoltam meg, a törzse köré fonva karjaimat.
Nagyjából ez lehetett a pillanat, mikor a Taxi az utcába érkezett és megállt nálunk. 
Miután beszálltunk a kocsiba és megkapta a sofőr az irányokat, gondolozás nélkül az alfám állára helyeztem lágyan az ujjaim, hogy magamfelé fordítsam az arcát és lophassak egy újabb finom csókot. Lehet, vissza kellett volna fognom magam, dehát annyira kívántam már, hogy tudtam, ha nem lehetek az övé, akkor nekem annyi.
- Tristan... Mormoltam a nevét lágyan, alig hallhatóan, de szemeimből mindent kiolvashatott. Azokkal sosem tudtam hazudni.

Jane & Tristan

"Kiss from a rose on the gray."

Tengernyi kívánságom van, amiket nem lehet belenyomorgatni abba a kettőbe, ami maradt nekem a háromból. Sötét tekintetem kacér csillanása is arról árulkodik, hogy nagy tervek készülődnek itt a háttérben, amiket természetesen egyelőre nem fogok Jane tudtára adni. Mindent a maga idejében! Ennek a leányzónak azonban van egy olyan különleges képessége, hogy könnyedén magához vonzza a balszerencsét, ami most éppenséggel még az én előnyömre is vált, de a jövőben könnyen megakaszthatja a terveimet, főleg mert mintha rám is átragadna ez a jelenlétében. Most azonban úgy tekintek le rá a karjaim közé, mintha egy félénk őzsuta lenne, én pedig a farkas, aki mentette őt a többi farkastól. Azoktól a szánalmas patkányoktól, akiknek esélyesen ennyire hitvány életük lehet, hogy egy emberként képesek röhögni Janen, akinek a széke egy kicsit megadta magát. Én pedig az ilyesmit nem tűröm jól... Nagyon nem. Ezért is az a hatásos üvöltés, melytől úgy szélednek szét, mint a megszeppent gazellák, ezáltal azonban remek lehetőség kínálkozik nekem, hogy én legyek az a bizonyos “hős” Jane szemében. Ezt pedig igazából kisujjból kirázom, nincs ebben semmi erőltetés. Ő olyan lánynak tűnik első érzésre, aki talán hagyná, hogy... Mi is lenne erre a jó szó? Hogy uralkodjak felette? Nincs mit ezen szépíteni, egy ilyen irányításmániás embernek, mint én vagyok, arra van szüksége, hogy irányítson, engem pedig nem elégít ki, ha csak a cégemet vezetem. Nekem a magánéletben is ez kell, s ha azt látom, hogy ez még tetszik is Janenek úgy igazán, akkor nem leszek rest kihasználni a helyzetet. Ehhez persze kell egy kis udvarlás, nem lehet fejest ugrani mindenbe, egy virágokkal borított ösvényre kell őt rávezetnem, ahol istennőnek érezheti magát, hogy aztán az út végén ott várja az isten. Azaz én! Ezért is megyek bele egy könnyeden összesimulós táncba, bár más esetben egy egyszerű légyottért nem feltétlenül tettem volna meg ezt a lépést, de Jane egy kissé más... Mint a többi nő. Hagyom hát, hogy húzzon magával a táncparkett közepére, bár kicsit sem segít a lelkemen, hogy a nedves ruhája még mindig arra a gyönyörű testére tapad.
- Majdnem pont elég közel? - ezen a kombináción muszáj elnevetnem magam. - Az nálam nem itt kezdődik. - ahogy pedig ezt kimondom, mindkét kezem elsiklik oldalánál, hogy aztán derekán tapadjon meg a tenyerem úgy, hogy pár ujjam lekússzon a hátsójára. Egyből közelebb is húzom magamhoz, s ezzel a mozdulattal behajlítom hátam, hogy arcomat a nyakához fúrhassam.
- Így már jobb. - súgom halkan bőrére tincseinek zuhatagában, aztán megindítom az én csípőmet is a zene ritmusára. Még mindig nem élem ezt az egészet, s most is egyedül Jane adja a hangulatot. Ha nem szólna zene és senki sem lenne körülöttünk, ám ugyanígy mozognánk, az még jobban is tetszene.
- Mondjuk nálam még mindig nem itt kezdődik a “majdnem pont elég közel”. - súgom halkan füléhez, majd ajkaim lassan szöknek lejjebb, finoman érintve nyakának fenséges ívét, melyen egy egészen apró pillanatra megérezheti a nyelvem. Azért eléggé erős visszafogás szükséges a részemről, hogy ez a mozdulat ennyiben is maradjon, de egy kis gonoszságnak tökéletes.
- Őszinte leszek veled. - még mindig suttogok. - Semmi kedvem már ezek között az emberek között lenni. Nem vagyok kíváncsi rájuk. Csak rád. - ekkor elhajolok tőle egy kicsit, ám a távolságot nem töröm meg, egész egyszerűen számat az ajkaihoz érintem.
- Úgyhogy hazaviszlek. Hozzám. - hoppá, Tristan, lassíts! Nem ártana ezt a határozott kijelentést inkább kérdéssé formálni és visszafogni azt a kibaszott birtokló éned, nem gondolod? Most már mindegy. Ha Jane nem akar velem jönni, azt úgyis a tudtomra fogja adni, hiszen még ha nem is mondja, egy nő nemtetsző reakcióit lehetetlenség figyelmen kívül hagyni, nekem pedig nem célom erőszakkal elrángatni innen. Ha viszont nem mutat ellenkezést... Abban az esetben kapok is az alkalmon.
- Akkor én összeszedem a cuccom, hívok egy taxit, te pedig vegyél könnyes búcsút a barátaidtól. A kapunál találkozunk. - remek, kedves Tristan, azt esetleg nem akarod neki megmondani, hogy mikor vegyen levegőt? Te idióta... Hiába ül a vállamon mindig egy kurva angyal, aki állandóan duruzsol, ha rosszat teszek vagy mondok, a másik oldalon ücsörgő démon ezt mindig elnyomja. Így végül ha belemegy Jane a remek ötletembe, úgy egy igazán szenvedélyes csók után lépek el tőle, hogy egy kacsintás után eltűnjek a házban. Nem szórakozok sokáig, pár perc múlva már ott támasztom magam a kapunál karba tett kezekkel, végig az ajtót lesve, mikor nyitódik végre.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Soha nem gondoltam volna, hogy valakivel ennyire egymásra tudunk hangolódni, ilyen rövid idő alatt. Olyan mintha zongora lennék, Tristan pedig a zongorista, aki már tökéletesen tudja, hogy melyik billentyű lenyomásával, milyen dallamot ér el. Ugyan nem tudom, hogy ezt a hatást mindenki másnál is eléri-e...de abban biztos vagyok, hogy az érzés...addiktív. 
A keze a csuklómon, a bőre az enyémen, a finoman zengő hangja a fülemben. Igen, ő pontosan tudja, hogy mit művel velem. 
- Végülis még van kívánságod, nem?
Ártatlan angyal pofival pislogtam fel rá, mintha a világ legegyszerűbb dolgára kérdeztem volna rá, viszont tudjuk, hogy hová vezetett az első kívánsága és azt...azt bármikor szívesen folytatnám. Túl jó érzés volt akkor az ölében ülni. Jajj, ne nem szabad!
Érzem, hogy az arcomra pír szökik és melegség lett úrrá rajtam. Mégis, hogyan tudná..?
- A te szádból ez egészen jól hangzik.
Ez volt a legutolsó mondatom a nagy vetődés előtt és hát annyira el voltam azzal foglalva, hogy van-e agyrázkódásom, hogy észre sem vettem a nevetést, vagy Tristan közeledését csak mikor már az ölébe kapott. Minden gond nélkül. Wow. Na és az ahogy kiállt értem... Valami baj lehet a fejemmel, mert szuper alfa Tristantól beindult a fantáziám éd csak azt tudtam észrevenni, hogy milyen jól áll neki a magabiztosság.
Gondolom mont valami megszeppent kislány, piros arccal...úgy pislogtam fel rá, a karjai közt.
Meg amikor letett a földre, akkor is féltem egy pillanatra, hogy el fogok nélküle kavarodni. 
- Jobban nem is lehetnék, ha a közelemben vagy.
Az ajánlatára, hogy menjünk táncolni, hatalmas mosoly varázsolódott az arcomra. Még ezt is megtenné, hogy jobban érezzem magam!
- Muszáj vagyok kapni az alkalmon!
Megfogtam a kezét és nem húztam magam után, megvártam, hogy mellettem sétáljon és úgy tértünk a táncoló emberek közé. 
Szembefordultam vele és lazán a vállaira helyeztem a kezeimet. - Végülis csak elértem, hogy majdnem pont eléggé közel légy hozzám. - Jelentettem ki kacagva, hiszen jobbra- balra ringatózó testeink között csak egy pár centiméternyi távolság állt, de nem akartam még azt mutatni neki, hogy azonnal rátapadok. Bármennyire is vágytam rá, hogy egy leheletnyi hely se legyen köztünk. 

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

Nehéz nem arra gondolni, hogy mi lett volna, ha azok a nyomorult kis seggfejek nem kezdenek el dörömbölni az ajtón, és nem szakítják meg a mi szórakozásunkat. Mostanra már minden bizonnyal ő és én... Nem is szabad erre gondolnom, mert az agyam beindítja a testem bizonyos részeinek a működését, és akkor azt hiszem, el is áshatom magam ma végleg nem csak mindenki szemében, de Janenében különösen. Nem vagyok én nyíltan egy perverz alak, és jó lenne, ha ez így is maradna, hiszen figyelnem kell a hírnevemre. Szerencsére nem mindenki ismeri az arcomat a modellügynökség által, de sosem lehet tudni, mikor bújik valahol egy hülye kis féreg, aki pont jókor van jó helyen egy kellemetlen kép erejéig. Egyelőre azonban erre most semmi sem utal, s ez maradjon is így.
- Szóval bármit... - közelebb hajolok Jane nedves tincseihez, melyek csiklandozzák az arcomat, s azokon keresztül súgok felé. Ujjaim közben észrevétlenül is a hozzám közelebb eső csuklójára simulnak, melyet váratlanul erősen megszorítok.
- Akkor erre emlékezz majd a tánc után is, mert behajtom rajtad. - szorításom enyhül, ujjbegyeim végigsimulnak végül a karján, s úgy omlik le róla a kezem, mintha mi sem történt volna. Azért jól érzékelem Jane apró célzásait, és ha így akar játszani, akkor játszunk így! A pizzát már egy felettébb elégedett vigyorral folytatom, s még szemöldököm is kacéran és diadalittasan kúszik a magasba.
- Talán én is egy kicsit megtolhatom a te... Komfortzónád. - felelem halkan és célzóan, miközben felém araszol a székével, s már tartanám is hirtelen ajkaim egy csókra, de szavaim mintha inkább átokként szállnának felé, semmint áldásként. Ugyanis Jane egyszer csak eltűnik az asztal alatt, s szinte ebben a pillanatban hallom meg a körülöttünk levő röhögést, mely beteríti egyetlen pillanat alatt az egész teret. Ezzel párhuzamban az én agyamban is kattan valami, s nagyon hamar felmegy bennem az a bizonyos pumpa. Én valahogy nem tudok együtt röhögni ezekkel a bunkókkal. Így egyből felállok helyemről, lehajolok Janehez, ám ahelyett, hogy felsegíteném, hirtelen egyik kezem a combja alá süllyesztem, másikat pedig a hátára, majd egy mozdulattal felemelem őt a földről.
- Kuss legyen! - üvöltöm el magam rémesen határozott és parancsoló hangon, mintha gyakoroltam volna már ezt. Ó, ha tudnák ezek az ostobák, hogy ki vagyok valójában... Haragosan lesek végig a tömegen, kik hamar érzékelik, hogy nem biztos, hogy tovább kellene röhögni, így inkább elhallgatnak, s úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna. Ilyen szánalmasan illetlenül viselkedni egy nővel, még a gyomrom is felfordul... A mérgem persze azonnal elillan, mikor csillogó, sötét tekintetem Jane felé irányul a karjaimban, aki remélhetőleg nem ijedt halálra a hangomtól, s nem mászott még ki a kezeim közül. Ugyanis rá mosolygok, szélesen és békésen, vidáman és kissé átszellemülten.  
- Nem ütötted meg magad? - kérdem tőle, s ezen a ponton helyezem le a saját lábaira. - Azt hiszem, ideje lenne megejtenünk azt a táncot, mielőtt még eltöröd itt nekem valamidet... - lépek közelebb hozzá, s nyújtom felé a kezem.  

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Huh, hát igen. Olyat már én is rég ettem.
Szinte éreztem is az ízét a számban, az állagát. Gondolataimból viszont, a levessel kapcsolatban Tristan csalogatott vissza. - Profin. 
Magaboztos, felholdas mosolyomat nem törölhette volna le semmi. Nyertem már vesrsenyt is bénaságom ellenére. Ha ételről van szó, akkor Jane Doe bizony nem egy elveszett arc a tömegben. Nagyon bírok ám enni. Nem csak ételt, de Tristan szavait is és az érzést, amit az érintése kelt bennem. Na és ez a plusz kedvesség a tekintetében minden korábbi fenntartásomat elűzte. Mintha ott sem lett volna az után, hogy megzavartak minket Aaronék. Tetszett, hogy ilyen gyengéd hozzám miután bent meg olyan...olyan.  Jane, ezt azonnal fejezd be.
Ugyanis Tristannal elég csak belegondolnom, hogy ismét hangulatba jöjjek. 
- Nem fogsz a fejeden pörögni? Oh ajjaj, azt hiszem, azt inkább megköszönném.
Vele egy időben szabadult ki a nevetés az ajkaim mögül. Aztán úgy hallgattam a további feltételeket, amkket szabott a tánchoz. - Nagyjából bármit. Mondd csak Tristan, mi  kéne ahhoz, hogy az a test...hozzám simuljon egy-két tánc erejéig?
Felemeltem a szemöldököm kacéran. Valamiért nem tudok neki nem elhinteni itt-ott, ilyen utalásokat. Ha ciki ha nem, csak úgy dől belőlem.
- Az én konfortzónám eléggé ki van tolva.
Gondkoztam és gondolkoztam, hogy a bűntényeken kívül mik nem jöhetnek nálam szóba, amikor eszembe jutott valami. Gondoltam odasúgom neki, mintha valami hatalmas titokba akarnám bevonni. Letettem a tányérom, megfogtam a műanyag szék két karfáját és közelebb akartam hozzá magam vonszolni. Csakhát miért úsznam meg ennyivel?
A szék egyik lába besüppedt egy lyukba a puha pázsiton és
nemes egyszerűséggel hátravágódtam  a székkel együtt. - Hogy engem miért utál ennyire Fortuna?

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Egy igazi, tökéletesen elkészített édes-savanyú levest mondjuk most is be tudnék vágni! Viszont a legfontosabb kérdés az, kedves Jane... - tekintetemet hirtelen tettetett szigor járja át, s mandulavágású szemeimet még összébb is húzom a hatás kedvéért. - Tudsz pálcikával enni? - igen, szívesen megnézném, ahogy azok a finom, de hatásos ujjak két pálcikával ügyetlenkednek. Teljesen biztosan kinevetném, sőt, még finoman a magam módján ki is gúnyolnám őt, persze nem úgy, hogy tiszteletlen legyek, vagy őt kellemetlen helyzetbe hozzam. Furcsa, de kettőnk közt leesett egy bizonyos sziklafal, melytől sokkal közvetlenebbül tudok vele viselkedni, mint bárki mással. Holott csak most találkoztunk másodjára, aztán tessék, meg lehet nézni, hol tartunk most... Ilyen tempóban egy hónap múlva feleségül veszem.
- Igazából nincs ellenemre, hogy begyűjtsünk pár közös emléket. - a felé intézett mosolyomból most kiveszik a kacérság, s helyébe a viszonzott kedvesség költözik. Ezt megerősítve pedig finoman simítok végig karján a csókunk után, s csak ezt követően lépkedek az íncsiklandó pizzák felé. A múltban nem ettem sűrűn ilyesmit, de az utóbbi hetekben valahogy két nőnek is sikerült elővarázsolni belőlem a pizza iránti vágyaimat. Steffivel különösen hangulatos volt otthon este, mintha csak két kamasz lettünk volna, akik belecsöppentek egy akció-vígjátékba. Most pedig elveszek egy szeletet, s az egyik fűbe helyezett asztal mellé letelepedek pár percre, mielőtt még véletlenül egyikünk megfulladna egy falattól. Egyáltalán nem lennék meglepődve...
- Attól függ, hogy mit. A fejemen kizárt, hogy fogok pörögni, meg a csípőm sem fogom úgy pörgetni, mint egy latin macsó. - egy pillanatra el is képzelem ezt, ezért is köpöm ki kis híján a falatot, miközben felnevetek, de szerencsére még az utolsó pillanatban bent tartom, mielőtt Jane keblein ott virítania egy darab csirkemell.
- Viszont ha valami lassú zene menne, te pedig csak belém kapaszkodnál, én meg átölelnélek, és azon kívül nem kéne semmit sem csinálnom, hogy ide meg oda lépkedek... Abban talán benne lennék. Ismétlem, talán! - nagyképűen vonom fel a szemöldököm, utalva arra, hogy ezért a táncért bizony meg kell dolgoznia! - És mennyit érne neked, hogy ez a test itt bénázzon egyet mindenki előtt? - mutatok végig magamon, mert hát nincs ám ez ingyen! Janenel pedig igazán jó szórakozni, bár ha őszintén megkérne, hogy táncoljak vele, természetesen nem mondanék nemet. Nem vagyok azért egy félénk, töketlen majom, akit úgy kell körbeugrálni, hogy végre megmozduljon. Egész egyszerűen nem lépek ki egyik pillanatról a másikra a komfortzónámból, ezért is várom el, hogy Jane igazán akarja.
- Mondjuk azért az is érdekelne, hogy mi az, amibe te nem mennél bele szívesen? Olyan lánynak tűnsz, aki szeret élni, szeret szórakozni, de biztosan van olyan, ami neked is sok lenne. Mi az? - könnyed csevegésként kérdezem a tempósabb dallamokon át, de eddigre már az utolsó falat pizzámat is elpusztítottam. Most már csak egy kis gátlásoldó alkoholra van szükségem, de arra mocskosul, hogy élvezni tudjam, hogy Jane kiszakít éppen a határaimon túlra.  

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Hm. Hát ez maradjon meg az én titkom, hogy miből gondolom.
Próbáltam minél misztikusabb mosolyt varázsolni az arcomra. Van amikor egy viccet jobb nem túl sokáig húzni, csak úgy meghagyni a legtisztább formájában.
- Igen, igen. Ezért fogsz velem eljönni a Pandába. Nincs jobb hely itt, ahol kínai ételt árulnának. 
Teljes vállszélességgel kiállok a Panda mellett. Szeretem a kínai ételt és sok éttermet kipróbáltam már, de nem találtam mesésebbet mint az említett hely. 
Tekercsek, gombócok, levesek, húsok. Nem csalódtam semmiben sem, amit ott kóstoltam és ki tudja? Lehet Tristan jelenléte csak méginkább ad majd a hely varázsához.
- Igazán? Hát akkor szerezzünk sok emléket, amire később visszagondolhatok. 
Egy kedves, őszinre mosoly díszitette az arcomat. Szeretném én is, ha minél élesebbek lennének az emlékeim erről a napról. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy lesz még ennek az estének és Tristannak bőven szerepe az életemben.
Nem mintha gyakran sikerülne magam rettenetesen leinni. Életemben egy vagy két alkalommal "büszkélkedhetek" és akkor sem hánytam. Isten ments, hogy ez a férfi itt, olyan állapotban lásson. 
Hiszen még az ilyen pillanatok is, amikor megcsókol, már attól képes megszüntetni mindent, ami körülöttünk van. Egyszerűen semmivé válnak mint a hamu. Dehát sajnos egy nagyon hangos sikítás a medence felől, eszembe juttatja, hogy talán nem kéne másnak az ingyen műsor.
-Megeshet, hogy azt nagyon meghálálnám. 
Utánzom le a mosolyát és lépdelek vele az ételek irányába. Nem mondhatnám, hogy nem vagyok éhes, hiszen a fellépések előtt sosem eszek, nehogy balesetek történjenek, amikor mikrofon van a kezemben. - Igaz, dehát minden remekül néz ki innen.
A kezembe kaptam egy hatsajtos pizzát, amin volt kukorica, paradicsom és sonka is. 
- Na és mond Tristan, ha eleget iszol, hajlandó leszel velem tancolni?

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

Tudom, meg kell próbálnom lazítani, s nem túlgondolni mindent, hiszen pontosan a szórakozás miatt lett elküldve a terápiás csoport erre a bulira, mégis mikor kifelé sétálunk a szobából Janenel, már ezernyi gondolat kezd cikázni a fejemben. Például az, hogy úgy viselkedek, mint valami ostoba tinédzser, holott harminchat évesen illő lenne inkább követni a hagyományokat, s mondjuk hivatalosabb keretek közt behálózni ezt a lányt. Nem pedig csak így hirtelen, minden tervezés nélkül. Aztán ott van bennem az is, hogy ha már így alakult az este, s valójában nem is ismerjük egymást, egész egyszerűen el kellene engednem a bandatársai iránt gyűlő gyomorforgató ellenszenvem, s vissza kellene mélyen tuszkolni magamban a késztetést, hogy ezt az ártatlan lányt elkezdjem úgy irányítgatni, mint valami bábot. A világ szemében talán nem is vagyok olyan borzalmas, de valójában párkapcsolati szinten megeshet, hogy sok negatív tulajdonságot birtoklok. Ezek pedig talán jobb, ha velem együtt szállnak a sírba, mielőtt még egy ilyen kedves lányt lehúzok az én világomba.
- Mit értesz mégis az alatt, hogy predátor vagyok? - kérdezek vissza félig felvont szemöldökkel, szórakozott mosollyal. - Az ázsiai konyha eléggé változatos, és bár nem utasítok el semmit, mert hát nem lehet mindenhol azért rendes ázsiai ételhez jutni, viszont nem mondanám magam annyira nagy húsevőnek, hogy minden húst hússal ennék. - amilyen pörgés volt az életemben, örültem annak egyáltalán, hogy időt tudtam szakítani az étkezésekre, melyeket csak akkor élveztem ki egyedül, mikor éppen hazalátogattunk JarJarral anyánkhoz. Addig meg azt ettem, amit lehetett, bár ügyeltem arra, hogy ne csak pár falat legyen az. Sosem akartam túlságosan vékony lenni. Bár a mostani időszakban sikerült ledobnom pár kilót akaratlanul is, nem árt, ha elkezdem azt visszaszedni, ehhez pedig egy pizza tökéletes választás lesz, főleg Jane társaságában.
- Leitatni? Ugyan. Én azt akarom, hogy teljesen magadnál legyél minden pillanatban, és mindenre emlékezz. - kacsintását magam is viszonozom, valóban nem szeretném őt túlzottan bódult állapotban látni, mert az egyrészt nem túl nőies, másrészt pedig kedvem sincs senkinek sem a haját fogni hányás közben. Szerencsére Jane egyáltalán nem tűnik olyan lánynak, aki szereti a túlzott alkoholfogyasztást, de szerintem nem bűn még, ha pár lassú pohárkával legurítunk az éjjel maradék részében. Egyelőre azonban megszakítom a sétánkat egy csókkal, melyet ugyan én kezdeményezek, mégis ő átveszi az irányítást egyetlen pillanat alatt, mellyel hát egyáltalán nem tudok vitatkozni. Átkarolom szorosan a derekát, magamhoz húzom, de szerencsére nem tart olyan sokáig ajkaink játéka. Már nem azért szerencsére, mert rossz lenne, hanem mert Jane egyetlen pillanat alatt indít be bennem mindent, ami egy férfinél bizony eléggé látványos lehet. Nekem pedig nem célom sem őt, sem pedig magamat kellemetlen helyzetbe hozni. Ezért egy elnyújtott, morgással vegyített sóhajjal hagyom, hogy elhajoljon tőlem, de azért nemtetszésemet remekül láthatja.
- Megeshet, hogy még kapsz pár ilyen meglepetést ma. - vonom fel szemöldököm kacér mosollyal, s mintha mi sem történt volna, úgy lépünk tovább. - Előbb inkább együnk, utána jobban fog esni az ital. Úgyhogy... - kinézek magamnak egy olyan szelet pizzát, melyen láthatóan fokhagymás-tejfölös alap van, lila hagyma, tarja, s jó vastagon a sajt. Az étvágyam mostanság nem a legjobb, de remélhetőleg ezt még le tudom gyűrni.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Hát..nem tudom. Csak ijesztőek, azt hiszem. Nem sok horror film dolgoz fel ilyesmit, szóval...
Fogalmam sem volt, hogy van-e bárminek is köze abból, ami az életemben történt eddig, ahhoz, hogy miképpen viszonyulok a beszélős plüssökhöz. Csak úgy kialakult. Azt hiszem.
- Velem? Ennyire agresszív vagy reggelente vagy csak engem szeretnél darabokban látni?
Jobb ezt tisztázni még mielőtt...még úgy minden előtt. Tristan nem tűnik kimondottan agresszív embernek, sőt egészen lazának és viccesnek látszik, amikor elhülyéskedik velem. Vagy lehet ez csak egy álca? Ugyan...A titkon rosszfiú, kedves csávók csak a könyvekben és filmekben léteznek. Tristan pedig legyen akármilyen is, az biztos, hogy olyan hatással van rám, mint talán még soha senki.
- Hű...Micsoda szerénység.
Az utolsó szavam már nevetésbe fulladt, hiszen főleg viccnek szántam. De ami igaz az igaz. Ennyi ismertségből ítélve Tristan nagyon magabiztos és igazán tisztában van magával, ami nagyon vonzó tud lenni. Óh de még mennyire magabiztos, legalább is amikor a szobában voltunk, akkor megismertette velem azt a dominánsabb oldalát is, amit előtte nem néztem volna ki belőle. Vagy magamból, hogy annyira fog tetszeni, ahogy reagáltam rá. Minden érintése, mintha az agyamba túrt volna és onnan szedte volna az ötletet, hogy mit csináljon. Dehát minden csoda nagyjából harminc percig tart. Még szerencse, hogy nem korábban jöttek utánunk a srácok. Lehet, nem kaptak volna ilyen kedves választ tőlem. Vagy egyáltalán választ.
Ezek után a kedves, barátságos Tristan egy harmadik arcát is megmutatta. Azt amelyik tud gúnyos lenni, amelyik esetleg nem fogja kedvelni a barátaimat. De miért is kéne nekik egymást kedvelni? Az ázsiai pasas nem igért nekem semmit, nem adott nekem semmilyen titulust. Talán csak egy-két randit beszéltünk meg, amit ezek után már lehet, hogy inkább vissza fog mondani. Nem örültem volna neki, hiszen ennyi kellett ahhoz, hogy elkezdjek hozzá...kötődni. Lehet, hogy buta dolog? Hát tenni már nem tudtam ellene, úgyhogy sodródtam az árral és egy mosollyal jutalmaztam, hogy hajlandó volt még azután is velem mutatkozni, hogy kiléptünk a főbejáraton. Sőt a humoromra is vevő volt.
- Őszintén? Van egy bizonyos aura ami körbeleng téged, ami azt sugallja, hogy igazi predátor vagy.
De persze a pizza teljesen jól hangzott, sőt mivel én egyenesen imádom, már igyekeztem is vele együtt a mennyei étek oltáraként szolgáló asztalhoz. Útközben körbenéztem, hogy látom-e a srácokat, de nem láttam ki valami jól a tömegből. Megrántottam a válam és egy félholdas mosollyal fordultam Tris felé.
- Szerintem bizonyítottam, hogy nem kell leitatnod semmihez, de állok elébe.
Kacsintásom után a szemeim egyből az ételt kezdte felmérni. Nem számítottam a férfi kezére a csuklómon, sem a csókra, de ha már ezt meg merte lépni, én nem leszek az adósa. Egy szörnyet szabadított magára szegény, csak még nem tudja. Egy szörnyet, aki imád smacizni.
Egy pár pillanat...ennél a pasasnál a csók mindig eddig fog tartani? Hát sajnálom, de nem!
Kezemet felcsúsztattam a nyakán, a tarkójára, minimálisan a körmeimet is belenyomtam a bőrébe, hogy éreztessem vele. "Most aztán itt maradsz és kényezteted az ajkaimat. " Addig a jobbomal átkaroltam a derekát, a felsőjét az öklömben szorítottam. Sosem érdekelt, ha néztek mások. Most sem, amikor a nyelvem finoman kiszökött az ajkaim mögül és megkóstolta az ő ajkát. Végül egy finom puszival búcsúztam tőle.
- Nem tudom, mire fel jött ez, de szeretem az ilyen meglepetéseket.
Halk suttogásból váltott a hangom egyre hallhatóbbá. - Szóval miylen italra gondoltál?

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Fogadjunk, hogy túl sok horrorfilmet néztél. Vagy ez valami gyerekkori “trauma”? - tehát kuss a plüssnek, és minden rendben. Azért be kell valljam, szívesen lennék egy külső szemlélő akkor, mikor Jane a legszebb álmait alussza, s megszólal hangosan egy vékony hang az ágy végéből: “leszel a barátom?” Bár minden bizonnyal ez csak nekem lenne vicces...  
- Nem, ezt én művelném veled, ha plüss lennék. Illetve... - a levegőben büszkén meglengetett ujjam ezen a ponton konyul lefelé tehetetlenül, hiszen eléggé hamar sikerül a saját ócska poénomba belekeverednem. - Maradjunk annyiban, hogy nem lennék jó játékszernek. - lemondás helyett azonban sejtelem csendül hangomban, s ezt még egy könnyed kacsintással is megtoldom. Nem is emlékszek, mikor beszélgettem utoljára bárkivel ilyen világi dolgokról, aki nem egy alkalmazottam volt. Azt hittem eleinte, hogy nem fog ez egyszerűen menni, ezért is vonakodtam attól, hogy eljöjjek erre a partyra. Azonban Jane mellett valahogy túlságosan könnyedén jön minden. Érdekes.
- Vagy inkább én veszem át tőled a balszerencséd egy részét, mert ilyen kedves és együttérző férfi vagyok, és nem akarom, hogy bajod essen. - hamis mosollyal súgom ezt vissza neki, hiszen csak az utolsó rész igaz abból, amit mondok. Sok mindennek tartanak, de kedvesnek... Együttérzőnek... Na, azt nem mondanám. Én nem szeretem a munkában a kifogásokat, melyeket az esetek többségében nem is fogadok el. Rend és fegyelem, ez az alapja mindennek. Ahhoz, hogy ne uralkodjon el a káosz a cégemben, bizony erős kéz kell, egy olyan, kit nem lehet megvezetni érzelmekkel, s kinek tekintélye nem a szeretetében és odaadásában rejlik. Hiába, az egyensúlynak meg kell lennie, így amilyen sikeres vezető vagyok, épp annyira nehezen mennek az érzelmi dolgok. Bőven van még mit tanulnom e téren még harminchat évesen is. Vannak azonban olyan dolgok, melyek ösztönszerűen törnek fel belőlem, s ezt Janenek remekül sikerült elérnie nálam. Igazából egy kicsit megbolondította az agyam. Kicsit nagyon... Ebből a különös álomból azonban annak a két senkiházinak sikerült visszarángatnia a valóságba, s emlékeztettek, hogy nem valami ostoba kamasz vagyok, akinek mások elől kellene bujkálnia egy nővel, hanem én vagyok Tristan Kibaszott Sheon Park, egy rohadt cég feje.  
- Bélszínt! Ennyire nagyigényűnek tűnök? - tettetett felháborodással söpröm el homlokom elől a vizes tincseket, mikor újra kilépünk az egyre fogyó tömegbe. Pár ember nagy örömére... Én pedig egy halk, morgással vegyített sóhajjal próbálok visszafojtani magamban egy késztetést, ami bizony egyáltalán nem lenne méltó hozzám. Nincs szükségem arra, hogy kifejezzem, hogy ki itt az alfa. Ugyanis egyértelmű, hogy én vagyok. Mégis szívesen móresre tanítanám azokat a kis köcsögöket... Kár, hogy Jane nagyon jó barátai. Most ha egy képregény főhőse lennék, teljesen biztosan az egyik vállamon egy ördög, a másikon pedig egy angyal ücsörögne.
- Megelégszek a pizzával, ha jól láttam, az is volt még. Na és te? Jöhet egy újabb kör ital így, hogy már nem fogsz énekelni? - vonom fel szemöldököm kacérkodva az ötlettel. Mielőtt azonban odaállnánk az ételekkel borított asztalhoz odakint, feltűnik a szemem sarkából, ahogy a banda tagjai minket figyelnek. S ekkor válik az a bizonyos angyal egy ördöggé. Megragadom hát váratlanul Jane csuklóját, kicsit erősebben magamhoz rántom őt, s pár pillanat erejéig szám az ajkaira fonódik. Elég lesz ebből a bohóckodásból. Jane egy felnőtt nő, s ilyen bánásmódot is érdemel. Majd tőlem megkapja, ha ezektől a kis nyomorékoktól nem tudja...

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Hát...Nos, igen. Puhák, aranyosak, ölelgetnivalóak. Igazából még Hulk is az lesz, amint plüsst készítenek belőle.
Teljesen mindegy, hogy a valóéletben milyenek, egy plüss nem lesz sem ijesztő, sem húsevő. - Bár azoktól frászt kapok, amik "beszélni" tudnak.
Akár egy horror filmben. Kaptam annó egy kikutyás plüsst, amelyik cuppogó hangot adott ki és azt mondta, hogy "I love you". Hát nem is számolgattam, hogy hányszor voltak vele rémálmaim.
- Igen, mert tudod... Mi? Te ezt művelnéd egy plüssel?
A szemeim egy pillanatra elkerekedtek, ahogy belegondoltam, hogy mégis ki az aki egy plüsst elemeire akarna szedni. Meg miért tenne olyat? Hál Istennek elnevette magát, ezért ki tudtam engedni egy igencsak megkönnyebbül sóhajt.
- Igen, hát eddig két találkozásból már egy nap alatt is kétszer zuhantál. Egyszer ki a mosdó ablakából, egyszer pedig a medencébe. - Közelebb hajoltam hozzá és a jobbommal oldalt eltakartam az ajkaim, mintha a világ leghihetetlenebb pletykáját osztanám meg vele éppen. - Úgy néz ki, hogy rádtapad a balszerencsém.
Elégedetten dőltem vissza, kezdeti pozíciómba. Na de miért is voltam elégedett? Hát nem elijeszteni akarom, hanem..hanem bevonzani. Nem is kicsit. Nagyon akartam neki tetszeni és annyira vonzott ő is engem viszont, hogy egyszerűen már nem tudtam felhozni egyetlen egy észérvet sem amellett, hogy miért ne kéne vele bezárkóznom a szobába és engedni minden indulatnak, ami azóta volt bennem, hogy megpillantottam itt, a bulin.
Nem is sikerült megbánnom. Éreztem, hogy ez különleges eset. Tristan azért lett megteremtve, hogy bemutassa nekem, hogy milyen lehet igazán élvezni a másik érintését. Az összes mozdulata túl tökéletes volt ahhoz, hogy ez ne így legyen. Még amikor éppen én voltam az, aki őt akarta lenyűgözni. Az a kpogás és közjáték Bobbytól és Aarontól nem hiányzott, de már annyira megszoktam, hogy igazából nem is érdekelt. Sőt, amikor megláttam a kacér kis mosolyt az arcán, szerettem volna inkább bedobni az ötletet, hogy maradjunk itt. De aztán...valami megváltozott és éreztem, hogy nem éppen a legjobb irányba.
Ha nem lett volna benne az a hangsúly... még megmerem kockáztatni, hogy kicsit be is indultam volna, hogy csak magának akar. Lehet vicceltem volna vele, dehát éreztem az élt, hogy nem tetszett neki a jelenet. Biztosra vettem, hogy nem féltékenységről van szó, Tristan nem olyannak tűnik akiben nem lenne magabiztosság az ilyesmihez. Én lennék az akiből kiábrándult emiatt? Biztosan nem tetszik neki, hogy ennyire babusgatnak és most valami életképtelen luvnyának néz. Nem is nagyon tudtam neki mit mondani rá, ami nem szította volna tovább a dolgokat.
Csendben néztem, hogy elsétál mellettem és elkezdi magára venni a fürdőnadrágja helyett, vissza a vizes ruhákat. -Dehát már látták, hogy jól vagyok...Nem hozzájuk sietnék ki.
Igaz, hogy ott volt megint a mosoly az arcán, dehát az imént is láttam, hogy tud nagyon mást mondani, mint amit az arcából le lehetne olvasni. Magamra kaptam egy strandoláskor használt, horgolt hatású köpenyt, a bikinire és elindultam én is az ajtó felé. Kicsit hülyén éreztem magam az egész miatt. S habár egy pillanatra felcsillant a remény, hogy nem ment el tőlem a kedve, miután hát igen...kicsit többet mutattam neki magamból a szobában, mint másoknak.
- Nézzünk valami harapnivalót.
Próbáltam úgy vigyorogni, mint bármikor máskor tettem volna, de ehhez képest amikor elindult kifelé, nem tudtam, hogy miként lépünk ki a főbejáraton. Valószínűleg, mint két barát, akik hirtelen úgy döntöttek, hogy adnak a feszültségnek, ami van köztük. Illetve reméltem, hogy még van és nem csak az én oldalamon maradt ez meg. Csak nem azért tette azt az utoló megjegyzést az ajtóban, mert már látni sem akar, csak jófej akart lenni. Áh, nem olyannak tűnik, mint aki ezzel fáradozna.
Egy pillanatra elpirultam, hiszen nagyon sok mindent nem néztem volna ki belőle még majd háromnegyed órája. - Na és milyen ételt szeretnél enni? Láttam a büfé asztalt, itt biztosan nem fogsz oldalast vagy bélszínt találni.
Azért igyekeztem visszatérni a normál kerékvágásba és viccelődni.

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Ez olyan lányos dolog, nem nagyon tudok véleményt alkotni erről, de tény, hogy fura lenne, ha egy plüss feküdne mellettem az ágyon. Mi olyan jó bennük? Pótolják valamilyen szinten a háziállatot? Vagy talán elűzik egy kicsit a magányt? - kérdésem között remélhetőleg arra is kitér majd, hogy pontosan miféléket kedvel, hogy ezt is lejegyezhessem magamnak, hátha egyszer szükségem lesz erre az információra. A személyes tárgyakat úgyis szeretik a lányok, melyekre ha ránéznek, akkor eszükbe jut az, akitől kapták. Ezzel pedig meg is válaszoltam a kérdésem egy részét.
- Én vagyok a maci? - tanácstalanul pislogok felé, s próbálok értelmet adni a szavainak, de azt hiszem, rossz helyen keresgélek. - Szóóóval kellemes lenne, ha elkezdenélek mondjuk... Marcangolni? - az ilyen idiótaságok sajnos spontán jönnek, de érezvén, mennyire nagy hülyeséget mondok poénból is, kénytelen vagyok elnevetni magam. Minden bizonnyal nem egyre gondoltunk.
- Lenne okom arra, hogy elmeneküljek tőled? - szemöldököm sejtelmesen emelkedik meg, ugyanakkor az első benyomás alapján nem tudnék olyat mondani, ami eltántorítana. Aztán ki tudja, hogy később a személyiségének mely tulajdonsága bontakozik ki? Lehet, hogy ez a bájos lány valójában egy hárpia. Én sem vagyok ez a jóvágású ázsiai, mint amilyennek tűnök... Hopp, eszembe is jutott egy olyan titok, melyről csak én tudok. Ám ha ezt közölném vele, akkor megeshet, hogy inkább távol akarna maradni egy irányításmániás, birtoklásra hajló férfitől. Addig is inkább kihasználjuk a helyzetet ahelyett, hogy felesleges beszéddel töltenénk az időt, ugyanis a feszültség már egy ideje pattanásig feszült köztünk, amit muszáj volt kicsit csillapítani. De csak egy kicsit, adtunk rendesen az előételnek... Ami egyelőre úgy néz ki, hogy ennyiben is marad, hiszen ezek a suhancok azt hiszik, hogy ők a Nagy Testvér, s elkezdik zaklatni Janet. Ez a része mondjuk kicsit sem tetszik, hogy úgy viselkednek vele, mint egy kamasz kislánnyal. Mikor azonban végre elmennek, s kinyitja a szekrényt, akkor sejtelmes, kacér mosolyommal találkozhat.
- Szóval, ha téged akarlak magamnak, akkor a barátaidat is örökbe kellene fogadnom? - vigyorom kiszélesedik, s hiába akarom visszafogni, mégis kiérezhet a hangomból némi gúnyt és nemtetszést. Ez a jelenet kifejezetten taszító volt számomra, hiszen olyan érzés volt őket hallgatni, mintha lealacsonyítanák Janet tényleg egy kislány szintjére. Szerintem ha ennyire vigyázni akarnak egy nőre, akkor mondjuk... Szerezzenek egy barátnőt, ne pedig azon éljék ki az ilyen szánalmasan védelmező hajlamaikat, akit mondjuk én akarok magamnak. Hű, Tristan, túl gyorsan szivárognak fel a birtokló hajlamok, jobb lesz ezeket sürgősen visszafogni!
- Azt hiszem, jobb lesz, ha nem váratod meg őket. - mosolyom békéssé alakul, miközben ellépek mellette, s elkezdem visszagombolni magamra a nedves, fekete-fehéren csíkozott inget. Tényleg nem hiányzik az, hogy minden léptünk figyelve legyen, így inkább legyenek boldogok, hogy láthatják Janet odakint. Nem mintha nem láthatnák amúgy is sokat...
- Nem eszünk valamit? Mindenhogy megéheztem tőled. - kacsintok felé az ajtóból, mikor kezem óvatosan a kilincsre helyezem, s résnyire kinyitom azt. Ha Jane is készen áll, akkor körbenézek, s mikor megbizonyosodok róla, hogy tiszta a terep, akkor gyorsan kilépek, mintha soha ott sem lettem volna.  

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Persze. Mit lehet bennük NEM szeretni?
Illetve...a valódi, élő állatokat is szeretem csak a nagyrészüknek a szőrére allergiás vagyok. Viszont úgy tűnt, hogy Tristan véleménye eddig nagyon jó rólam és nem akartam ezzel is belerondítani a képbe. Pont elég, hogy tudja, mennyira bamba tudok lenni.
- Oh. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy te olyan macis vagy. Szerintem nagyon... - Ki ne mondd Jane, hogy cuki!!!- kellemes tud lenni, amikor éppen te vagy a maci..
Sosem voltam abban a helyzetben, hogy én legyek a plüss, de biztosan jó lehet, ha olyan zár a karjaiba, akivel biztonságban érzed magad. meg nem mondhattam végig, hogy milyen cuki már az amikor valaki plüssel alszik. Nem ez a kép jön le Tristanről sem, de egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy egy kismacskás testpárnát ölelget.
- Hát jó, legyen, amennyiben még a későbbiekben is látni szeretnál és nem menekülsz el.
Bizony én aztán bármit elárultam volna neki magamról. Nincsenek sötét, kínos titkaim amiket magamnak megtartanék. Nyitott könyv vagyok. Illetve, amint bezáródik a szobának az ajtaja, kiderülnek rólam olyan kis titkok, amikről még én magam sem tudtam. Ezért nincs más hátra, mint fejest ugrani az ismeretlen mélyvízbe és Tristan segítségével illetve Tristnnal együtt felfedezni, hogy miket rejt a Jane-tenger.

18+:

Azonban, minden jónak egyszer véget kell érnie, s ez most a hangos kopogtatás és a bandatagok hangjának hatására tértént meg. Tristan hamarabb reagált, s mire én magamhoz tértem és felálltam még meztelenül, rajta már rajta volt a vizes farmer és adott egy csókot mielőtt bebújt a szekrénybe. Komolyan mintha tinik lennénk és apa kopogtatna az ajtón. A srácoknak meg kell tanulnia, hogy ezt így nem lehet. gyorsan ittam egy pohár vizet, ami az asztalon volt és magamra kaptam a bikinimet. Furcsa belegondolni, hogy miért is került le rólam, de arra jobb volt, hirtelen nem gondolni, mert tuti, hogy a vörös összes árnyalatát flvenné az arcom. Vártam egy ideig, szemöldököm megemeltem, mert kíváncsi voltam, hogy meddig dörömbölnének. Aztán egyszer csak kinyitottam az ajtót. Bobby és Aaron álltak ott, Aaron keze a levegőben, mint aki éppen készül leadni egy újabb sorozatnyi kopogást.
- Jane! Na végre, már kezdtünk aggódni érted. Mi tart ilyen sokáig?
- Orgiát rendeztem, Aaron...- A hangom kissé rekedt volt, de még így is érkézelhető volt számukra szenvtelen hangszínem. - Fájt a torkom, szóval itt maradtam egy kicsit, meginni egy pohár vizet és aszpirint, mint mindig, amikor sokat kell énekelnem.
- Orgiát... Fúj Jane... Na menüjnk Aaron. Akkor majd jössz?
- Majd megyek.
Szerencsére Bobby megtanulta, hogy ha én magányra vágyok, akkor hagyni kell és kész, de gondolom, hogy eleve Aaron rángatta ide, akit most kissé nehézkesen sikerült elvonszolnia. Bezártam ismét az ajtót, majd a szekrényhez lépve kinyitottam annak az ajtaját.
- Tiszta a levegő, előjöhetsz apu.
Ott a szekrény sötétjében is igazán vonzó volt a számomra és legszívesebben bemásztam volna hozzá, de ideje kint is megjelennünk.

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

Egyből feljegyzem magamnak a rejtett ajándék ötletet, hátha szükségem lesz rá a jövőben, hiszen ha egyszer eljutunk odáig - már ha erre egyáltalán sor kerül -, akkor nagy gondot kell fordítanom még az apróságokra is.
- Ezek szerint szereted a plüssöket? - kérdésem ártatlan érdeklődésnek tűnik csupán, semmi többnek. Én azért előveszem a jó öreg képzeletbeli jegyzetfüzetem, s levésem Jane szavait.  
- Azért ne vedd ennyire komolyan a szavaim! Semmi szükségem testpárnára, sőt, maga a gondolat is már kellemetlen. - hogy segítene-e rajtam? Még a viccelődéseimtől is ennyire szánalmasan magányosnak tűnök Jane szemében, hogy idióta testpárnákkal jöjjön? Főleg úgy, hogy közelében sem vagyok a magánynak. Ajajj, Tristan, Jane még a végén így nagyon félre fog ismerni!
- Elárulnék neked szívesen egy titkot, de... - kezeimet széttárom, hiszen az elmúlt percek egyáltalán nem voltak elegendőek arra, hogy szaftos titkokat keressek magamban. Titokzatosnak tartanak, mégsincsenek titkaim, egyszerűen csak nem teregetem ki a lapjaim mindenkinek. S e kettő nem ugyanaz.
- Sajnos semmi sem jut eszembe. Őszintén. Úgyhogy ezt az alkut majd eltesszük későbbre, hátha egyszer mégis sikerül találnom valami hatalmas rejtélyt, amit elárulhatok neked. - és ezzel inkább lezártnak is tekintem a témát, hiszen hiába erőlteti, akkor sem tudok semmit sem mondani neki. A szavakra pedig hamarosan egyáltalán nincs szükség, mindent felváltanak végre a tettek.

18+:

Hirtelen heves kopogás töri meg a sóhajoktól terhes szoba légkörét, melyet ismerős hangok is követnek, s nem úgy tűnik, mint akik könnyen odébb állnának. Én persze reflexből elugrok Janetől, mint valami ostoba tini, akinek épp menekülnie kellene, mert esélyes, hogy rajtakapják. Holott az ajtó egyelőre zárva van, de ezek a kis bunkók már annyira aggódóak, hogy legszívesebben én magam ráznám őket gatyába, hogy akadjanak már le Janeről, aki nem egy kislány, hanem egy érett nő, és semmi szüksége arra, hogy pár ilyen ostoba kölyök a nagy testvér szerepét játssza... Így most legszívesebben én magam nyitnám ki az ajtót, hogy elküldjem őket melegebb éghajlatra, de... Akkor minden bizonnyal teljesen elvágnám magam Jane előtt, s ennek bizony pont az ellenkezője a célom. Most már biztosan... Így hát nagyon gyorsan visszaaggatom magamra a vizes, fekete farmert, egy széles vigyorral visszalépek a lányhoz, majd lopok tőle magamnak egy titkos csókot. Aztán gyorsan bemászok az egyik szekrénybe, s halk kopogással jelzem, hogy miattam aztán beengedheti őket, hogy kimagyarázza magát.