Serendipity- Tristan & Jane

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Nem dehogy. De ha a közelben vagyok, lehet ellopom a plüsst.
Gyerekként sokáig gyűjtögettem a plüssmacikat és egyéb tünemémyeket. Puhák, cukik és ölelgetnivalóak, egyszerűen csak mindig fel tudnak vidítani. Sajnos svédországba és az itteni lakásomba nem vihettem el őket, egy kivételével. Ami inkább már párnaként funkcionál. - Oh. Hát lehet, hogy akkor segítene rajtad egy olyan testpárna, vagy mi. 
Mostanában egyre többet látni a neten és nagyjából bármilyen képet rányomtatnak. Régebben perverznek gondoltam, de egy bizonyos értelemben egészen cuki tud lenni. Főleg, ha az ember magányos.
Lehet egyszer veszek Trisnek és ez maradhat a mi közös kis titkunk. 
Ezzel a témával úgy tűnik, hogy feladtam neki a leckét. 
- Ha elárulsz nekem egy szaftos kis titkot, akkor természetesen én is elárulok neked egy valamit.
Ahogy ő tud komoly, pókerarcból kedvessé és vidámmá válni, úgy nekem is megy cuki lányból egyből átváltani, egy kacsintással. Nyilván azt nem teszem hozzá, hogy az a valami, amit elarulnék az nem feltétlenül egy általam őrzött titok lenne, de he észreveszi, annak talán jobban örülnék.
- Még szép! Mindannyian élvezzük, amiben jók vagyunk. Nem?
Illetve többnyire jók vagyunk abban, amit élvezünk. Vagy legalább is mindent megteszünk, hogy a lehető legjobban teljesítsünk benne. Én pedig nagyon szeretném, ha Tristan nem tudna engem elfelejteni.

18+:

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Talán lenéznél egy férfit azért, mert egy plüssel alszik? - ragadom is meg az alkalmat egy kis kekeckedésre, ezért is varázsolom át az arcom igazán komollyá és szigorúvá, melyen most még egy apró mosoly sem lóg ki. Sehol.
- Sajnos nincs szerencséd, én maximum a párnámat szoktam ölelgetni, ha épp nagyon magányosnak érzem magam. - komolyságom pedig egy pillanat alatt tűnik el, ezzel is megmutatva, mennyire hirtelen tudok rezzenéstelen arcot vágni, amit nem röhögök el. Ugyanakkor utóbbi sem túlságosan komoly, hiszen ha valaki nem éppen egy társasági alkat, s nem kapcsolatfüggő, akkor remekül érzi magát egyedül. A “baleset” előtt még időm se lett volna arra, hogy elhatalmasodjon rajtam a magány.  
- Lássuk csak... Titok... - komolyan nehéz erre felelni, s nem azért, mert annyi minden lenne, hanem mert minden bizonnyal túlértelmezem e kifejezést. Jó szokásomhoz híven.
- Titok az, amiről csak én tudok. - ergo az öngyilkossági kísérletem nem az. Sem pedig az, hogy egy cég igazgatója vagyok. Akkor...
- Adhatnál egy kis ösztönzést igazán. Ha én elmondok egyet, akkor te is elmondasz egyet. Rendben? - ezzel igazából csak az időt akarom húzni, amíg eszembe jut valami. Persze, egyszerűbb lenne belökni egy hazugságot, de én sajnos őszinte ember vagyok. Csupán “amiről nem tud, az nem fáj” híve vagyok.
- Ó, szóval szereted a karaoke bárokat? - egyre jobban látszik, hogy Janenel mennyire különbözünk, hiszen eddig egy olyan időtöltést sem hozott fel, amit én szívesen csinálnék. Szörf, jóga, karaoke... Ez mind nem az én fajtámnak való, bár hogy egy kicsit közelebb férkőzzek hozzá, elég könnyen belemennék ezekbe. Kivéve az éneklésbe. Arra sosem tudna rávenni. Egy valamibe azonban nem hogy nem kell erőszakolni, de még magamtól is suhanok előre, felborítva ezzel a kőbe vésett elveimet.

18+:

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Hm? Egy ici-pici titok se? Bármilyen titkot elfogadok. Például, hogy éjszaka egy macival alszol.
Sok-sok dolog lehet pedig, amit egy férfi inkább elrejt az emberek szeme elől, mintsem tudjanak róla. Az, hogy macival alszik, vagy éppen mindig más nővel, maradjon csak a szobája négy falának a titka. Nem tűnik egy hatalmas playboynak, de sosem lehet tudni.
-Nem! Tényleg nem sokam bókolgatnak nekem. Teljesen igazat mondok.
Jókedvűen, kacagva ugyan de igazat mondtam. Nem lehet annyira hihetetlen, hogy nem áll elém annyi ismeretlen ember, csak is azzal a szándékkal, hogy dicsérgessenek. Attól még szerénység vagy nem, de nagyon jól esett, hogy Tristan ilyen véleménnyel van rólam. Nem ismerjük egymást olyan rég óta, de vonz mint a mágnes és nem terveztem ennek az útjába állni. Én mindig is a tedd meg és bánd meg ha kell-féle lány voltam, ahelyett, hogy azon sopánkodjak,..mi lett volna ha. 
-Svédországban au egyetemen találkoztam Bobbyval, Aaronnal és Keith urasággal. Ők akkor már egy három tagú banda volt. Meghallottak énekelni egy karaoke bárban és addig jártak utánam, amíg nem csatlakoztam
 Gabriel csak sokkal később jött.
Nincs egy éve, hogy beugrós énekes lett nálunk, attól még teljesértékű tag.
De most valahogy nem akaródzik a bandára meg más férfiakra gondolni, amikor itt van velem Tristan és lassan, de biztosan eléri, hogy minden és mindenki mást száműzzek a gondolataimból, önmagán kívül. 

18+:

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

Sejtenem kellett volna, hogy túlságosan is magas labdát küldtem a levegőbe, hiszen ezzel saját magamat húztam a csőbe. Arcomra látványosan kiül a gondolkodás, de végül tanácstalanul rántom meg a vállam.  
- Jelenleg egyetlen sötét titok sem jut eszembe. Talán nincsenek is ilyen titkaim. Nem öltem meg senkit, nem vagyok házasságtörő, és... Egyáltalán mi számít sötétnek? - Janetől kérdem a saját szavaim pontos definícióját, hiszen őszintén nem tudom, mit mondhatnék. Számtalan olyan dolgom van, melyet elrejtek a világ elől, de azok nem olyan mocskos, fekete dolgok, hogy szégyent vagy akár bűntudatot kellene éreznem miattuk.
- Őszintén szólva nehezen hiszem. De tényleg. Megeshet, hogy talán nem hallod meg a bókokat? - már ha csak azt az apró tényt nézzük, hogy Jane ritka olyan bájos lány, ki nincs elszállva a saját külsejétől, s kinek indokolatlanul kevés az önbizalma, akkor megeshet, hogy nehezen jutnak el hozzá a szép szavak. Én azért igyekszek a tudtára adni a magam módján a szubjektív véleményem, hogy behálózhassam.
- És hogy sikerült összejönnöd a bandával? Eléggé különbözőnek tűntök. - első gondolatra Janet leginkább egy lányokból álló bandába tudnám elképzelni, akik közös koreográfiával táncolnak a színpadon. Ez a lány nekem túlságosan pompás azokhoz a srácokhoz képest, akik mintha visszafognák a tündöklését. Ezért is kell eljönnie az ügynökségemhez, hogy ott igazán kivirágozhasson.

18+:

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Hű, azta. Na és mi a legsötétebb titkod Tristan?
Az első gondolatom az volt, hogy tovább fonjam vele a bókokról való filózgatást. Őszintének tűnt és nagyon jól is esett minden, amit mondott. Ugyanakkor az utolsó mondata túlságosan is magas labda volt, hogy ne ugorjak fel érte. Mégis milyen titkai lehetnek neki? Már azon kívül, hogy jóval idősebb annál, mint aminek látszik.
- Ha hiszed, ha nem...meg. Persze a szüleim nem számítanak bele.
Nem mintha svédország és a környező országok annyira nyitottak lennének vagy merészek, hogy úton útfelen bókolgassanak idegen lányoknak. Vagy egyáltalán...szóval igen, meg tudnám számolni simán, hogy hanyan neveztek szépnek.
- Az egy nagyon előnyös tulajdonság.
Bólogatok neki, egyetértően mintha mar szakértője lennék az emberi jellemnek. Hirtelen fel sem tudnám idézni, hogy mi mindenre lehet ezzel utalgatni és nem is biztos, hogy merném, anélkül, hogy holmi perverznek érezzem magam.
- Hm. Hát már áltánosban is jártam énektanárhoz, de hivatalosan komolyabban zenélni fősuliban kezdtem el a bandával.
Akikért minden perceben hálás vagyok. Ha ők nincsenek akkor lehet, hogy nem lett volna elég bátorságom belekezdeni egy ilyen dologba. Minden nap bátoeitottak, lelket öntöttek belém, vigyáztak rám és ha kellett meg is drogálrak alaposan. 
Tristan vajon, hogy viselkedne hasonló helyzetben? Ő lenne az a csapatban, aki mindenkit lelkesít mint Bobby? Aki kindenkire vigyáz és megdontolt, mint Keith vagy...mindig készen áll elfogulatlan tanácsot adni, mint Gabriel?
Hihetelten, hogy mennyi mindent nem is tudok róla, mégsem emlékszek, hogy bárkihez is vonzódtam volna ilyen szinten. Szeretnék róla, minél többet megtudni, de az...még ráér. Egyelőre elég az igéret, hogy nem fog nekem hazudni. 

+18 !:

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Egy bók sokszor nem fedi a valóságot. Sokan felértékelnek egy külső jegyet, és abból lesz a “bók”. Én ezzel szemben a valóságot közlöm, és mikor azt mondom például, hogy a szemeiddel olyan igézően tudsz nézni, hogy hirtelen a legsötétebb titkomat is kész lennék elmondani neked... Akkor bizony egy kicsit sem túloztam. - azért megy ám a szövegelés, ha egy kicsit odateszem magam. Jelen esetben mondjuk nem kellett megerőltetnem a spontán helyzetekre fókuszáló beszédkészségem, hiszen pontosan úgy gondolom mindegy egyes szavam, ahogy kimondtam. Ha én valakit dicsérő szóval illetek, akkor az úgy is van, egy hajszálnyi erőltetés nélkül.
- Egyáltalán meg tudod számolni, hányan neveztek már szépnek? Fogadni mernék, hogy nem. Sőt, ha engem kérdezel, ez a jelző egy idő után kikopik, elhasználják. Egy olyan lány, mint te, többet érdemel annál, hogy “szép”. - JarJar most büszke lenne rám, ha ezt hallaná, s az első kérdése az lenne felém, hogy ezt mégis hol a faszba tanultam. Hát, erre kurvára születni kell! A modellek világában eleve egy kicsit átértékelődnek a dolgok, s amit egy átlagos ember szemrevalónak tarthat, az nálam csak egy a sok közül. Szakmai ártalom.
- Pontosan! Fáradhatatlanok vagyunk. - talán ha nem lenne minden másfeledik mondatomba beférkőzve egy rejtett utalás, akkor nem nehezíteném még jobban a saját helyzetem. Így azonban a saját magam által ásott verembe esek újra és újra.
- Mióta is foglalkozol énekléssel? - az érdeklődésem csillapíthatatlan, persze azért ügyelek arra, hogy ne menjek bele egyelőre túlságosan személyes dolgokba, elvégre csupán a második véletlen találkozónk tart éppen, kár lenne elrontani egy eltúlzott nyomulással. Minden bizonnyal senkinek sem hiányzik, ha valaki ilyen korán túl sok személyes kérdést tegyen fel, de az én esetemben bizony hamar fellángol a kíváncsiság. Az emberek szeretnek úgyis magukról beszélni, különösen akkor, ha valaki érdeklődést mutat az irányukba, s ilyenkor általában elfelejtődik nagy szerencsémre, hogy az érdeklődés felém is irányuljon, s mire észbe kap a másik, már ott tartunk, hogy én mindent tudok róla, ő pedig szinte még a nevemet sem. S talán ez így is van rendjén.

18+:

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- Szóval nem akarsz nekem bókolni?
Természetesen jól esett az is, hogy bájosnak tart, de nem hagyhattam ki, hogy egy kicsit odaszúrjak. Nem lett volna az igazi enélkül. Tristan is igazán bájos külső vonásokkal rendelkezett, de már jobban tudva, inkább visszatartottam az ilyesféle elszólásokat.
Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy ez az ártatlannak és túl fiatalnak tűnő test, egy igazán pikáns humorral rendelkező férfit rejt. Ezt pedig nagyon izgalmasnak találtam. Tristan olyan volt mint, igazából soha senki akivel eddig találkoztam az életem során.
- Hogy ha kitűztök egy célt, akkor szinte fáradhatatlanok vagytok?
Volt egy nagyon erős elképzelésem, hogy mire céloz az ázsiai férfi, de inkább játszottam az ártatlant, akinek nem esett le. Van, hogy tényleg nem jövök rá azonnal, hogy ki-mire céloz, de Tristan mozdulatai után esélytelen volt másra gondolni.
Ezt valószínűleg ő maga jobban tudta, mint én. Lehet, hogy nem is egy angyallal van dolgom, hanem egy démonnal készülök "szerződést kötni"? Nos majd kiderül.
- Hallgatni mindent szeretek egy kicsit, de a kedvenc műfajom, amiben énekelnék az alternatív/indie. Lassabb és élvezhetőbb, sokkal inkább ki lehet énekelni nomrálisan egy hangot.
Szeretek kis részletekre odafigyelni, ha már éneklek, pont mint Mirana cica esetében, amikor az énekébe bevittem azt a kis dorombolást. Mindenki el volt tőle ragadtatva. Egy gyorsabb, pörgősebb szám viszont nem tette volna lehetővé.
- Áh inkább ne akard azt látni. Nem vagyok rá valami büszke.
Van, hogy elszáll az agyam és nem figyelek arra, hogy milyen következményei vannak a tetteimnek és jobb, ha megy ki merre lát. Engem az érzelmeim, az indulataim vezérelnk és hiába is próbálo kinőni, nem megy. Talán nem is akarom eléggé.
Ha gátat akarnék ezeknek szabni, akkor nem lennék most Tristannal egy szobában. Lehet, életem egyik legemlékezetesebb eseményéről maradnék le.

+18 !:

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Akkor hát, Jane, igazán bájos lány vagy. És nem, ez nem bók volt. Ez tény. - na kinek van kibaszott jó dumája? Hát, nem neked, Tristan, az biztos. Idejét sem tudom már annak, mikor próbáltam udvarolni utoljára. Talán nem is történt konkrétan ilyen, hanem egyszerűen csak megtörténtek a dolgok az évek alatt bármiféle erőlködés nélkül? Ilyeneken ritkán agyalok, de Jane különleges személyisége eléggé sok mindent lángra lobbant bennem. Harminchat évesen talán ideje lenne most már kicsit odatennem magam komolyabban, és elgondolkozni azon, hogy talán nem egyedül kellene elrohadnom ebben a szörnyen rossz irányba tartó világban... Nem is tudom, hogy esetleg túl rámenősnek vagy illetlennek tarthat a mozdulatom hatására, de mikor megszólal, kénytelen vagyok elnevetni magam.
- Ki tudja? Sok sztereotípia létezik az ázsiaiakról. - biztos vagyok benne, hogy érti a célzásomat, melyhez egy fesztelen vigyor társul. Szerencsére nem minden előítélet igaz, szerintem fel is kötném magam az első fára... S mivel nem akarok átlépni egy határt nála - már ha ezzel nem tettem még meg -, így eléggé hamar eleresztem a kezét, mely ettől függetlenül nagyon is jó helyen pihent meg rajtam.
- Milyen stílus áll hozzád egyáltalán a legközelebb? Én ritkábban szoktam zenét hallgatni, akkor is legtöbbször rádió szól a kocsimban, ha megyek valahova. - mindenevő vagyok, de leginkább a kicsit tempósabb zenékre tenném le a voksom. Sajnos kevés olyan dolog létezik e világon, ami felkavarná érzelmeim tengerének nyugodt vizét, legyen az bármi. Jane azonban olyan, mint a távolból közelgő örvény, mely szép lassan mindent magába ránt...
- Keres és pusztít? - néhány pillanatra szélesedő mosollyal figyelem vonásait. - Hol kell arra benevezni, hogy ezt külső szemlélőként lássam? - nehéz lenne róla elképzelni, hogy átváltana másra a kedvességéből, de hát lényegében ez csupán a második találkozónk, egyáltalán nem ismerem őt, hogy milyen valójában. Ezért sem gondoltam volna, hogy ez a bájos, barátságos, ártatlannak és jólneveltnek tűnő lány ennyire erősen ragadja meg a nem is annyira enyhének mondható célzásaim.

18+:

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

 -Fura lenne  ha ezt hallanám egy férfi szájából, de a bájos, az bármikor jöhet.
Tristan, ahogy vékony hanggal kimondja a "cuki" szót... Valahogy illúzióromboló lenne. Teljesen más képet festettem le róla gondolatban és nekem az a kép tetszett. Pláne ez a mozdulat, hogy játszadozik a hajammal és finoman megérint, az nagyon tetszett. Nem tudtam, hogy miből meg, honnan jött ez a felindulás tőle de ha magammal is őszinte akartam lenni..tetszett. Túlságosan is.
-Hát...
Hatmas, mély levegőt veszek az orromon és próbálom irányítani a remegő ajkaimat és ujjaimat, mikor egyenesen a nadrágjára vezényeli a kezemet. Igen, egyértelműen névjegykártya van benne...kicsi, lapos, vékony és nyilván papír. - Hát nagyon remélem, hogy most azt fogom.
Enyhe célzás, hogy remélhetőleg nem más az a nadrágjában, ami ilyen paraméterekkel rendelkezik, mint amit gondolatban felsoroltam. 
S habár hamar elengedte a kezemet, még éreztem rajta az övenek a jelenlétét.
-Hát, mi mások vagyunk. Azt adjuk, amit a közönség kíván. Az összes számot ezek alapján választottuk ki. Bár beismerem, hogy nagyon élveztem így kibújni a "komfortzónámból".
Pláne Eminem, Loose Yourself című számánál. Nagyon imádtam. Olyan ritmusa van, a szövege is nagyon megfogott. Otthon le is töltöttem egy régebbi albumát. Az egy hatalmas plusz volt, hogy Tristannak ez bejött. Kapott is érte egy hatalmas mosolyt.
- Ez igaz. - Egy pillanatra elkacagtam magam, hiszen én is valóságos szörny tudok lenni, de mindig próbálom magam olyankor elzárni az áldozatjelöltek elől.- De ha később kiderül az igazság, az sokkal rosszabb. Akkor nem kellenek hormonok, hogy beinduljon a "keres és pusztít" üzemmód.
Sajnos nem vagyok az a kedves és elnéző fiatal hölgy, mint amilyennek mindenki gondolna. Ha valaki egyszer átver, azért nagyon nehezen tudok megbocsájtani. Mint amikor eltörsz egy tükröt, mindig ott maradnak a repedés nyomai, hiába ragasztod össze.
Tristan az az ember akivel nem is tudom, hogy teljes mértékben tudnék is bánni. Olyan nyugodtnak tűnik és kedvesnek. A mozdulatai, a szavai...mind az bizonyítják, hogy olyan mint a tenger, aminek a szél ha felkorbácsolja a hullámait, akkor mindent képes vinni. Engem is és nem szándekoztam elúszni előle.

18+:

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Ha nem bánod, akkor a “cuki” szó az én számat sem fogja elhagyni. Viszont bájosnak azért én nevezhetlek? - ahogy mellettem áll, vállánál egy kósza fürtöt ujjaim közé csípek, s azok között húzom végig, finoman érintve a vállát. Az orvosomnak talán igaza volt, annyira nem is szörnyű ez az este, mint amilyennek elsőre tűnt...
- Ki tudja már, mi volt? - ujjaim váratlanul gyengéden szabad kezének csuklójára fonódnak, s odahúzom a zsebemhez, ahol az a bizonyos névjegykártya lapul. Tenyérrel lefelé simítom a fekete farmerre a kezét, s a sajátomat is ráfektetem.
- Szerinted ez egy névjegykártya? - kicsit rászorítom ujjait a keményebb papírra, mintha csak elvárnám tőle, hogy pontosan kitalálja, hogy miféle írás lehet rajta, s hogy ezzel még inkább elbizonytalanítsam. Elvégre, az első kívánságom az volt, hogy ezt a kis ajándékot csak otthon lesse meg. S reményeim szerint él is majd a lehetőséggel. Természetesen hamar elengedem feltűnés nélkül, mintha mi sem történt volna az imént.
- Azért egy Nirvana elég durván szól egy ilyen lány szájából, mint te vagy. Azt gondolnám először, hogy inkább érzékibb zenéket énekelsz, de be kell vallanom, hogy ott a medencénél jobban tetszett, mint az eredeti. - bólintok biztatóan már akkor, mikor Rose végleg távozott köreinkből. Hű, Tristan, ez most valamiféle udvarlás akar lenni? Nem szoktam ennyit bókolni senkinek, sőt, bókolni sem szoktam, hanem tárgyilagosan elismerem a jó tulajdonságokat. Jane esetén azért annyira nem megy az a túl hivatalos forma.
- Megmondom az igazat, ígérem. Ettől függetlenül megbántani sosem szeretnélek, mert hát... Nőből vagy te is, és ha épp olyan napok vannak, akkor egy egyszerű “sziában” is a rosszat látjátok. - csipkelődve vigyorgok felé, már csak azért is, mert teljes mértékben igazam van. Néha a nőknek olyan hangulatuk van, hogy már csak valaki puszta létezéséért is ölni tudnának. Hát még ha meg is szólal!
Nem szoktam ilyen játékokba belemenni, s bevallom, először Jane jelenlétében is próbáltam ellenkezni, ám ő azt a bizonyos falat pár különleges pillantással nagyon hamar lerombolta, s elérte, hogy úgy menjek utána, mintha egy erős mágnes lenne benne, mely minden helyzetben vonz magához. Hogy sejtettem-e, hogy ma egy szobában fogunk kikötni mi ketten? Álmaimban sem gondoltam volna. Jó, elalvások előtt talán...

18+:

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

    18+ 
- Jól van, jól van. Nem nevezlek többé se bájosnak, se szépnek, se cukinak.
Igyekeztem mindent felsorolni, ami eszembe jutott róla. Fene sem gondolta volna, hogy tényleg nem tetszik neki és annyira ráadásul, hogy még most is felhozza. - Megegyeztünk?
Kedves ,diplomatikus mosolyom általában eléri a celjaimat. Mégpedig, hogy megbízzanak bennem az emberek...nos amíg meg nem ismernek és innantól kezdve semmibtörekenyet nemnadnak a kezeim közé.
- Azon a papíron? Dehát az nem egy névjegykártya volt?
Megmertem volna esküdni a papír minőségéből és a hivatalos leveleken alkalmazott betűtípus használatából. Fogalmam sincs, hogy miféle lehet, de  ha Tristan adta, akkor rossz dolog nem lehet.
- Ez tény, de általában belőlem sem nézik ki, hogy Nirvana  számolat éneklek, vagy Eminemet. Nem?
Hiszen tényleg sosem szabad látszatból ítélni, ahogy Tris harminchat évesnek se néz ki.
Majd ráérez a szörf ízére és a jógáéra is, hamár eléggé lazák lesznek az izmai és nem okoz majd neki gondot a pózok kitartása.
-Vagyis magadra nézve is veszélyt jelentesz.  
Tristan egy kenyszerzubbonyban leszedálva, na ez az a látvany amit nem bírnék nézni. - Oh jajj, nem is foglak. Nem szokásom, persze kínozni sem akarlak. Legalább is nem úgy.
Nem szószerint, de van az a féle izgalom, amiért megéri a szenvedés és itt álljunk is meg ennél a gondolatmenetnél. Még ha felajánlotta is a kéróját, akkor sem szabad egyből arra gondolni. 
-Szerintem emiatt igazán nem kell aggódnod, de ez ugyanígy igaz itt is. Mindig mondd meg az igazat. Jó?
Megadom neki azt a bizalmat, amit mindenkinek sőt kehet, hogy még egy kicsit többet is annál. A szemeibe nézek és valahogy beszippant az örvény. Úgy vonz mint egy mágnes. Csak remélni tudtam, hogy ezúttal nem lövök bakot.
Ígyhát teljesen átadom magam az egésznek, mindennek ami Tristan és ami vele együtt járhat. Hiszen olyan intenzitást hordoznak a mozdulatai, a hevessége, a hangja, minden, hogy nrm tehetek mást. Minden is kell, ami ő. Ha ehhez le kell vetkőznöm a gátlásaimat és úgy viselkedni, mint soha eddig, akkor ez lesz. Csak ne hagyja abba, bármit is csinál velem.
Viszont úgy látszik, ő is értekeli az én mozdulataimat amik úgy jönnek maguktól mint a vízesés és ezt mind gondolkodás nélkül rázúdítom. Csak érezni akarok.
Az ujjai a bőrömön perzseltek, akármerre is vezetett útjuk és ez újra és újra táplálta a tüzet amit csiholt bennem.
Ugyanezt szerettem volna elérni a mozdulataimmal, nála.
Ahányszor csak megérintett megremegtem és egyre inkább vitt magával a dolog. 
Egy valami volt számomra furcsa: Ismételten nem bírtam a hangommal, amikor belekapaszkodott a hajamba és a szívverésem is sokkal hevesebb lett. Hirtelen szomjazni kezdtem és tudtam, hogy Tristan az egyetlen aki ezen segíthet.
Ilyen még sosem fordult velem elő és biztos voltam benne, hogy nem is fog. Tristan ennyire egyedi eset.
A mozdulatai nem voltak éppen finomak. Sem gyengéd, romantikus simítások, mégis elolvadtam tőlük teljesen és a lábaim között is egyre inkább elöntött a forróság. 
- Trsitan ...- Hangom megremegett és úgy hagyták el egy sóhaj formájában az ajkaimat, amint az ujjai elérték a lábaim közötti intim részemet. A combjaim reflex szerűen összezártak, a fejem is hátrabiccent. Uramatyám, olyan rég nem éreztem ilyet, vagy egyáltalán. Közben az ujjai gond nélkül csúsztak el, bármerre is irányította őket. 

Csak saját felelőssegre:

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

18+
- Ami azt illeti, igen. Lehet, hogy a barátaid hozzá vannak szokva az ilyen jelzőkhöz, de én... Én aztán nem! - lengetem meg az ujjam a levegőben felnevetve, hiszen nem csupán a korkülönbség látszik köztem s azok között a bandatagok között, de a társadalmi különbséget is én személy szerint észreveszem. Ők sokkal szabadabbak, élettel telibbek, s gondtalanabbnak tűnnek, mint én. Tényleg el tudnám képzelni, hogy őket a “bájos” és hasonló jelzők egyáltalán nem hatják meg, sőt, talán még jól is esik nekik. Ám ha egy magamfajta alakot neveznek hasonlóan, az bizony csorbítja azt a bizonyos férfi büszkeséget! Még szerencse, hogy Jane túl édes lány ahhoz, hogy ilyenen komolyan fennakadjak, s igen, sokáig fogja még hallgatni ezt tőlem!
- Azon a papíron kell jelentkezni, amit visszaadtál nekem. - és ami meglehet, hogy nálam is marad, ha Jane véletlenül elfelejteni visszakérni? Pedig aztán nagy lehetőségtől úszna el, abban biztos vagyok. S nem csak ő, hanem én is.
- Hogy teljesen őszinte legyek, eléggé nehezen tudnám magam elképzelni egy deszkán. Mármint... Most nézz rám. Nem vagyok egy hullámlovag típus. - mutatok végig magamon és az elegánsnak - és egyben lazának - mondható öltözetemen. Ehhez a megjelenéshez és aurához kicsit sem illik a szörf, de hát... Ha Jane szereti csinálni, miért ne próbálhatnám meg én is? Ahogy azt a bizonyos “kis akciót” is. Hűha, Tristan, forrósodik a talaj, kicsit sem utasította vissza a lakásod! Jól van, nyugalom, nyugalom baszdmeg!!! Kurva élet, őszintén mondom, egy ilyen nővel az adok-kapok játék sokkal stresszesebb, mint egy kibaszott főnöknek lenni egy cég élén!
- Veszélyes? Én? Ha emlékszel, nem is olyan rég egy vécé ablakán másztam ki egy kislány elől... - és pontosan Jane lábai elé sikerült esnem, mintha egy hülye romantikus filmbe csöppentem volna. - Legyen, dolgozz meg rendesen, nem kell kímélni. - bólintok határozottan. Természetesen megint egy olyan dologba rúgom bele magam, ami nem érdekel, de ha Janet igen, hát akkor... Egy próbát megér, nem?
- Akkor egyetlen dolgot kérek tőled. Velem legyél őszinte és kíméletlenül pattints le, ha már nem kellek, rendben? - felnevetek kicsit sem kelletlenül, hiszen tartom magam olyan figyelmesnek, hogy felfedezzem, ha Jane már nem annyira akar a társaságomban lenni. Megeshet, hogy ez történik, hiszen emberek vagyunk, nem mindenki passzol mindenkihez. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ő és én, hogy is fogalmazzak, most nagyon-nagyon akarunk passzolni egymáshoz...
S ha már azt mondta, hogy lehet három kívánságom azért, mert itt “kell” maradjak vele, hát akkor bizony kihasználom! Ötletemet így azonnal egy fenékre csapással adom a tudtára, hiszen amióta csak érintőlegesen beszéltünk az öltáncról, azóta valahogy nehezen tudtam kiverni a fejemből azokat a képeket, amik akaratlanul is a hatalmukba kerítettek. Most pedig itt van előttem, s egyetlen, apró, felesleges szövet van már csak rajta. Mikor közelebb hajol, s ajkai halványan érintik a bőröm, akkor érzem meg hirtelen, hogy milyen régóta nem éreztem már ilyen bizsergést. Sőt, talán még senki sem váltott ki belőlem olyan kellemes borzongást, mint Jane, s mondhatni nem is tudtam, hogy ilyen létezhet. Ez lenne az a bizonyos kémia?  
- Megtartalak, ígérem. - súgom a világos barna tincsek közé, melyek közül egyetlen rakoncátlant ujjaim közé fonok a nyakánál, s bőrén simogatva végig húzom azt le kebleihez, s onnan omlik le róla a kezem. Hogy lehet valakinek ennyire puha bőre? Mikor eltávolodik, a tekintetem szinte égetni tudná őt, hiszen testének minden apró kis szegletét úgy lesem, mint valami őrült gépezet, aki a legapróbb rezzenést is képes feltérképezni. Mint mindig, azonnal meglátom a legkisebb hibát mindenben és mindenkiben, ezért is hihetetlen, hogy Jane egyszerűen tökéletes minden érzékemnek. Ezek az érzékek pedig nagyon hamar látványos formát öltenek a rajtam levő felesleges szövet alatt, különösen akkor, mikor ismét a közelembe kerül. Halkan sóhajtok a levegőbe érintésének hatására, mire az én jobb kezem is mozdul oldalára, s szinte vele egyszerre haladva lefelé kúszik le róla valahol a térdénél. Mikor szétteszem lábaim és leguggol előttem, én akaratlanul is hajába simítok balommal, enyhén beletúrva, s már-már majdnem megkapaszkodva benne, ám utóbbi mozdulat elveszik az érzéki fordulásban, így ujjbegyeim a tincseiről a hátára ugranak, onnan pedig mindkét kezem a csípőjére mászik. Hátsójának finom körözése alatt ő is érezheti, milyen hatással van rám, de ezt mellkasom mély süllyedése és emelkedése, s visszafoghatatlan sóhajom is remekül jelzi, mely már ekkor bőrén omlik szét, hiszen ajkaim csókká formálódva másznak oldalára, ezzel együtt pedig kicsit átveszem a hevesség irányítását, hiszen szorosabban húzom magamhoz. Ezen a ponton azonban kibukik, hogy én nem lettem megáldva a romantika minden finom kis cseppjével, ugyanis gyengéd simítás helyett újra hajára fogok rá egyik kezemmel, közelebb húzom magamhoz annál fogva, másikkal pedig előre nyúlok a hasánál, s egy hevesebb mozdulattal lejjebb csúsztatom rajta a tenyerem, egészen az alá a felesleges bugyi alá. Nem könnyű távol maradni tökéletes és selymes bőrétől, így ajkaim nyakára másznak most, miközben ott lent elkezdem őt simogatni. Ölem sem tud nyugton maradni, újra és újra hátsójának feszülve hullámzik rajta erősen, ám hogy is lehetne sokáig bírni így, hogy még elválaszt tőle valami? Elengedem hát haját, enyhén megemelkedek az ágyról, s a fürdőgatya jobb oldalát lejjebb húzom épp addig, hogy alóla már úgy másszon ki a Janere vágyó testrészem, hogy megérezhesse hátsóján, milyen heves lüktetést vált ki belőlem már csak a puszta közelsége is. S bár ő nem tudja, de más esetben sosem vetemednék arra, hogy egy ilyen összejövetelen ilyet műveljek. Annál kifinomultabbnak gondoltam magam. Erre tessék...

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

A nyelvemet a szájpadlásomon csettintettem, kifejezve durcásságomat. - Hát ezért már egész életemben bűnhődni fogok?
Egyszer dicséri meg az emberlánya és tessék, lépten-nyomon felhozza. Attól még bájos az arca, ha akarja, ha nem.
- Nem olyan rossz étel, de nagyon szeretem az állagát. Se nem túl folyós, se nem szilárd. Olyan krémes, amit imádok.
A kedvenc állagom, ha ételről van szó. Nagyon megszerettem a főzelékeket és a krémleveseket is imádom. Majd egyszer készítek Tristannak, biztosan fog neki ízleni. Na nem a tökfőzelék, ezek szerint.
- Igazán? Hol kell ilyesmire feliratkozni? 
Na nem mintha zavarna, hogy a csípőm szerencsére eléggé jól mozog, de kíváncsi lennék, hogy hol szerezte eme képesítését. Meg, hogy mennyire jó benne. Az utóbbira egyre jobban.
-Ha hiszed ha nem a negatív kritikát sokkal méltóságteljesebben tudom fogadni  mint a pozitívat.
Attól zavarba tudok jönni és csak hebegek-habogok és akármit is mondasz rá, nem ...nem tudsz belőle úgy kijönni, hogy ne legyen kicsit kínos. Általában lesütöm a szemem es kibökök egy 'köszit', vörös fejjel. Az egész egy katasztrófa. A piros sem áll jól. 
- Úgy értettem az elején elég, ha csak állsz. A komolyabb mutatványok később jönnek. Bár én imádok rajta végig feküdni, vagy ülni rajta és csak élvezni, ahogy hullámzik alattam. 
Olyan megnyugtató tud lenni az is, már eleve deszke nélkül is szeretek a vízfelszínén lebegni. Nincs más ami annyira ki tudna kapcsolni. Igazából a víz eleve ilyen felszabadító hatással van rám. Éppen, hogy érinti a lábam a vizet és mintha elszállnának a gondjaim.
- Hm? Komolyan? Az jó ötlet és talán, ha már lesz hely...akkor nem csak egy "kis akció" fér majd el. 
A mosolyom ekkorra kevésbé volt talán angyali, de nem tudtam nem lecsapnk a labdát, ha már szerválta nekem. Elkalandoztam egy pillanatra gondolatban. Tristan egybelegáns férfinak tűnik, biztosan modern és praktikus lakása van. Mindig érdekes később meglepődni az embereken, amikor a házaikba lépünk. Például Aileen lakása is sokkal kedvesebb és nőiesebb mint azt gondolnánk. 
-Te egy veszélyes pasas vagy Tristan. Gyeremkoromban, velem ezt csinálta. Tőlem viszont nem kell tartanod, én türelmesen dolgoznék azon a hajlékonyságon, rengeteg jó nyújtó praktika létezik 
Némelyik jobban igényli, hogy hozzá is érjek, de csak nem fogja annyira zavarni a dolog. Hallottam, hogy az ázsiaiak nem szeretik a felesleges vagy a túl sok érintkezést más emberekkel. Véletlenül sem szeretném valami olyasmibe kergetni, ami neki kellemetlen 
- Csak nem akartam megbántani.
Az orrom alatt motyogtam de tudtam, hogy igaza van. Sokkal több kellemetlenséget megspóroltam volna, ha nem engedek neki és szépen lassan vagy eltávolodok vagy ismét képesek lettünk volna jó barátok lenni. A korábbi őszintén, eléggé fájt volna. Hiszen habár nem férfiként, de tiszta szívvel szeretem mint a banda többi tagját és nehéz lenne elveszítenem. 
A medencés kis baleset után mindenki más teljes mértekben elhagyta gondolataim legapróbb miniméterét is és Tristan uralkodott teljahatalommal. Minden gondolatom az övé lett, mintha a hangja hipnotikus hatással lenne rám. Csak becsuktam a szemeimet és sodródtam az árral.
- Igen, szeretném...Pont erre vágyok Tristan.
Halk suttogásom a levegőben bizonyára elérte az ő tudatát is. Sosem voltam olyan nő, aki engedett volna ilyen hamar a vágyainak, vagy egyáltalán. Nem "büszkélkedhetek" hosszas listával a talasztalataimró, de olyan vagyok aki ha úgy érzi, hogy egy jó áramlat érkezik akkor hagyja, hogy elsodorja mert pont oda fogja vinni a víz, ahol lennie kell. 
Úgy érzem Tristan egy ilyen áramlat. Kedvező lesz számomra a végkimenetel vagy letaszít egy szakadékba? Nem tudhatom, de éreztem, hogy ennek így kell lennie.
Lehet, önző voltam de szinte csak hagytam, hogy azt tegyen amit szeretne, beleolvadtam a csókjába, az érinteseibe, a karjai közt és nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy ennél még intimebb módon is szeretnék vele egybeolvadni. 
Ennek ellenére eltávolodott tőlem és a fenekemen csattant a keze. Nem volt erős, de majdnem felrenyeltem a nyálam es vörös arccal tudakoltam, hogy ismét kiszökött az ajkaimon egy hangosabb sohaj, szinte nyögés.
Olyan hatással volt rám, hogy amikor megemlítette, hogy van még egy kívnsága és azt szeretné, ha táncolnék, csak pislogtam. Kívánság? Tánc??? Tánc.

Már rég nem rémlett, hogy ugyan honnan lenne neki kívánsága, de ha Tristan azt kívánja, hogy lejtsek neki egy táncot, itt a szoba rejtekében, akkor Jane lejt neki egy táncot. 
Közel sétáltam hozzá és lehajoltam, hogy az ajkaimat végig húzzam az állától a füléig és belesúgjak.
- Aztán vigyázz majd, le ne essek.
Ahogy kint a buli egyre inkább haladt tovabb a zenék is merészebbek lettek, ami pont megfelelt nekem.
Eltávolodtam tőle, de nem annyira, hogy ha nagyon akarna akkor ne tudjon elérni. Hátatfordítottam neki, első mozdulatként a hajamat kétoldalt áthúztam a vállaim felett, hogy a melleimet takarják. Magasba emeltem a karjaimat és a fenekemet kezdtem el jobbra-balra ringatni, lágyan mint a tenger hullámzása, amíg a tenyereimet végig simítottam magamon. 
Tristan csak sejthette, hogy mely részeimet érintem éppen. 
Ezek után lesimítottam a lábaimon majd fel, leguggoltam és széttártam a lábaimat. Miközben a térdeimtől végigszaladtak a kezeim a combjaimon egyszerre, hátranéztem, hogy láthassam Tristan reakcióját.
Miután felegyenesedtem, könnyedén megfordultam aztán egy lépéssel már előtte is voltam. 
- Annyira imádom, ahogy nézel.
Egy egyszerű vallomás, mely érvenyes volt korábbi fellépésemre is. Valahogy feltüzelt a tény, hogy engem figyel azokkal a különleges szemekkel.
Lehajoltam, adtam egy csókot a nyakára, a bal kezemmel megtámaszkodtam a jobb combján, a jobb kezem lassan végigsimította a felsőtestén. 
Elvarázsolt a látvány, a bőrének a tapintása, hogy a puha bőre alatt milyen finoman tónusos.
Még nem értem hozzá ott, ahol szerettem volna. Még nem volt itt az ideje, de amint lehúztam a térdeig a tenyerem, a masik kezem csatlakozott, finoman jelezven, hogy tárja szét a lábait.
- Érinteni ér.
Benne megkapaszkodva, hullámzó mozdulattal guggoltam le, ott megfodultam és már a hátsómat kitolva emelkedtem fel, de csak addig, hogy bele tudjak ülni az ölébe. Ott finoman körözni kezdtem a csípőmmel, kezeim pedig fel-le simítottak a combjain.

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Hála égnek, már kezdtem megijedni, hogy nem egyszerűen bájos a képem, de olyan elcseszett is, mint valami tökből készült kaja. - utalok vissza Jane kórházas kijelentésére, amivel a férfiasságom sikerült egy kicsit elásnia, függetlenül attól, hogy már a génjeim miatt sem vagyok például egy szőrös majom, vagy hájas disznó, esetleg egy göcsörtös képű rondaság.  
- Így már értem, miért a fintor a kölykökön. - nem hangzik túlságosan nagy eresztésnek ez az étel, bár ha Jane akarna meglepni véletlenül ilyesmivel, természetesen töretlen lenne a mosolyom. Még ha a gyomrom inkább kiszakadna a testemből.
- Egyet se félj, az irányíthatatlan csípők kordában tartása a szakterületem. - nevetem el magam, főleg azért, mert lényegében eléggé sokszor belepofázok abba, ha épp gyakorláson kapom a modelleket, s nem tetszik a járásuk. Van, akinek jól áll, ha csípőrázással egészíti ki a felvonulását, de egyeseknek kifejezettnek elrontja az összképét. Jane esetén, nos... Esélyesen semmi sem rontaná el az összképet, s még szerencse, hogy nem az ügynökségnél ismertem meg őt. Könnyen elfogulttá válnék.
- Ezek szerint nehezen bírod a kritikát? - vonom fel enyhe kekeckedéssel a szemöldököm. A legtöbb ember azt mondja, hogy bírja, holott a sok éves tapasztalatom azt mutatja, hogy az emberi önbizalom oly törékeny, mint egy finom porcelán. Sikerült sokakat már eltörnöm, de ha mindenkinek csupa szépet mondtam volna, akkor a cégemet is eláshattam volna nagyon hamar. A szeretetszolgálat nem az én kapuimban kezdődik.
- Csak az első alkalmakkor álljak? Később nem is akarod? - szörnyen nehéz nem elröhögnöm magam, s nem is sikerül ezt bent tartanom, mikor Jane közli, hogy nagyon csúszós volt neki az első. Azzal az ártatlan arccal... Hihetetlen...
- A jövő szerda tökéletes. Ha véletlenül nem lesz nyitva az edzőterem valami okból, hozzám is mehetünk akár, ott bőven van hely egy kis akcióhoz. - utalok a jógára teljesen ártatlanul, hiszen miért legyek olyan irigy, hogy nem dobom be a közösbe a két szintes lakásom? - Ó, édesanyádnak biztosan van jobb dolga, mint hogy egy olyan bénával foglalkozzon, mint én. Ha egy spárgánál letolna a földig, akkor kiverném a magas C-t, az biztos. Te meg nem lennél ilyen kegyetlen velem, igaz? - megrebegtetem a szempillám felé, bár még mindig nem igazán foglalkoztat a jóga. Nekem az nem éppen a legférfiasabb sport, már ha lehet egyáltalán annak nevezni.
- Az inkább “nem élet 250 kg felett”. - nemtetszésem szemforgatással jelzem. Nálunk is vannak plus size modellek, de azok sem ilyen kóros elhízásnál kezdődnek...  
- Nem mindig jön be az, hogy tizenévesen meglátsz valakit, és vele éled le az életed. Kár erőltetni azt, ami nem működik, elvégre egy életünk van. Miért pazarolnánk olyanra, akivel még egy kis szikra sincs? - ha jellemezni kellene azt, hogy mi kering körülöttem Jane hatására, akkor a legjobb szó a tűzorkán lenne. Mit kis lófasz szikra... Ez pedig minél inkább közelebb kerülök hozzá, annál jobban elemészt.  
- Nem szokásom abbahagyni az előételnél. - lehelem bőrére szavaimat. - Bár, ha szeretnéd majd azt ismételgetni, hogy “igen, igen, igen”, csak tessék. - mikor tenyere kézfejemre simul, akkor ujjaim egy halk nyögés kíséretében szorosabban fonódnak rá keblére, melyet kicsit erősebben megszorítok. Testének apró rezdüléseiből is érzem már, hogy nyakára csúszott ajkaim milyen hatást váltanak ki, de hát a reakciói még inkább elborítják az elmém azzal a bizonyos vörös köddel, ami könnyedén elveszi az ép ész utolsó cseppjeit is. Én is beleremegek ajkainak érintésébe, de most sokkal inkább vadít a gondolat, hogy mi lapulhat Jane ártatlan külseje mögött, hogy mégis egy ilyen kedvesnek és jólelkűnek tűnő lány mire lehet képes, ha a fantáziája hatalmába keríti... Ahogy lejjebb tolja a nadrág egyik felét, úgy én vízszintbe hozom azzal a másikat is, de hát öv nélkül a fekete farmer pillanatokon a földön landol. Kérlelésétől pedig még a szívem is megáll pár másodpercre, s olyan tombolással kezd újra verni, hogy talán még fedetlen hátán is érezheti, milyen erősen kalapál a mellkasom. Ha most nem fog megállni, akkor soha... Hevesebben és türelmetlenebbül simulok hozzá, s most az alig érezhető, leheletnyi csók helyett váratlanul ajkaim mohón kúsznak bőrére, s először vállát kezdem ostromolni, majd mikor elérek nyakának közepéig, onnantól már csak nyelvem hegye mászik feljebb, mely arcának élénél leomlik róla, szabad kezemmel pedig ekkor érintem meg állát, hogy oldalra fordítsam fejét, s ajkaink végre összefonódjanak. Halk zihálásom a mélyükre zúg, de csókom nem tart olyan sokáig, hiszen tekintetem vágyja az édes látványt, így elhajolok tőle hamarosan, s szemeim valahova lejjebb kúsznak a domborulataira. Kénytelen vagyok még halkan fel is szisszenni a látványtól, hiszen Jane testének minden egyes apró szeglete tökéletes.
- Maradt még kettő kívánságom, igaz? - súgom kócos és vizes tincsei közé, majd váratlanul rácsapok egyet a hátsó felére, s ellépek tőle. - Akkor táncolj! Itt és most. Ez lesz a második kívánságom... - azt a kurva életbe, nem is tudtam, hogy a hangom képes ilyen kacér élt megütni! Márpedig nagyon is ez történik, s ajkaim szélét beharapva ülök az ágy szélére, várva a jutalmam nem kis türelmetlenséggel, ugyanis Jane puszta látványa is már mozdítja a fürdőgatyám rejtelmét, így kénytelen vagyok rásimítani a kezem, s egy kicsit csitítani szegényt, nehogy idő előtt támadjon rá Janere.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

- A reakció! Nem maga az étel.
Egy sor kacaj után átgondoltam, hogy végülis miként tudnám elmagyarázni, hogy mi is az a tökfőzelék. - Nos tökből készült, lágy étel. Megfőzik a tököt, aztán összefőzik ilyen tejes cuccal és pépes állagú lesz. Svédországban mutatta meg nekem egy barátnőm, ő óvodákban is gyakornokoskodott. 
Ennél jobban nem tudtam elmagyarázni, sosem voltam egy lángész, ha magyarázatot kell adnom valamihez. Az ételt is inkább elkészítem, minthogy elmondjam, hogy kell.
-Hát ez igazán figyelmes! - A széles mosolyom addig tartott, amíg nem követtem a tekintetét és jutottam el...oda. Gyorsan fel is kaptam a tekintetem, a szemeire. Uramatyám az ágyékát néztem! Ne...Biztos szimplán az ölére célzott és nem arra, hogy onnan nem esek le. Vagy mégis? - Viszont elég nehéz velem bánni, sokat mocorgok és a jó ritmusra teljesen iranyíthatatlanná válik a csípőm.
Például ott vannak a latin zenék. Azokat nagyon tudom élni, ha eljutok egy buliba. Kicsit zavaró, hogy olyankor azzal próbálja leplezni a csípőmozgás hiányát a  srácok, hogy mögéd állnak és csak döfködnének. Ámbár azt nem bánnám, ha Tristant erre kéne tanítanom az este folyamán. Amennyiben szüksége van rá...
- Kevés ember véleményére adok, akikére meg igen, azok nem bántanának meg az igazsággal.
Ez egy egyszerű zsákutca, ezek az emberek akik szeretnek, nem mondanának olyat, hogy "Jane, el vagy hízva." "Vagy Jane zömökek a lábaid, ne vegyél fel szoknyát!"
Tristan megmondaná az igazat szerintem, de kételkedni kezdek amint eszembe jutnak a dicséretei. Lehet, csak azért momd ilyeneket, mert figyelmes és nem akarta, hogy megharagudjak. Neeeem. Ahhoz túl..hivatalosan mondta el. 
- Hmmm. A szélcsend még nem is lenne olyan rossz. Elég ha az első pár alkalommal csak megprobálsz felállni.
Ez most úgy hangzott mintha bénának nézém, aki ennyire sem képes, de védelmemben szóljom, hogy nekem tényleg nem volt könnyű. - Akarom mondani, biztosan ügyes leszel, csak magamból indultam ki. Nekem nagyon nehéz volt az első, csupa csúszós volt minden.
Ezt meg most még félreérthetőbb, jobb lesz ha okosan csendben maradok és befogom a számat. A kezemet végigcsúsztattam egyszer az arcomom, hátha lejön az arcpír a mozdulattal együtt.
-Jövőhét szerdán? Akkor reggel lesz próbánk és utána összefuthatunk az edzőteremben. A lakásom nem elég nagy két embernek kényelmesen. Ha pedig oda viszlek anyáék házába, abból biztosan csak kellemetlenségek fognak születni.
Meg edzeni is szerdánként járok a terembe. Olyankor vannak a legkevesebben ott és egeszem hangulatos a terem. Nem csupa üveg, hogy tudjanak közben bámulni.
- Már csak az a kérdés, hogy anyámat is hívjuk-e. Nagyon elfoglalt, de biztosan eljönne, ha kérnénk. 
Viszont ő tényleg nagyon kíméletlen. Amikor gyakoroltatta velem a spárgát és nem ért le a fenekem a földre, fogta a vállaimat és lenyomott. Nagyon sokáig fájt...a szadista.
- Attól függ, hogy mit eszel. De ezt mondd azoknak akik a TLC csatornán vannak. Hogy is hívják? Élet 250 kiló fölött? 
Na nekik nem válna be mint testmozgás. Még az a fajta sem, amelyikre gondolok, már egy ideje. Elképzelni, hogy Tristan felettem van és végzi ezeket a testmozgásokat...közben mélyen a szemeimbe néz, azokkal a szemekkel... Jajj. Túl sok könyvet olvasok.
- Majd lesz valahogy, de nincs köztünk már semmi. 
Nem voltam benne biztos, hogy Tristan ez tényleg érdekli-e. Az, hogy Aaron még talán egy kicsit szeretné ha megint együtt lennénk. Nyilvánvalóvá vált, hogy Tristant sem hagyom hidegen. Az a különbség, hogy Tristan sem engem és nem biztos, hogy ellen tudnék neki állni, akkor is ha kiderül, hogy ez csak egy gyors fellángolás a részéről és egy alkalom pont elég lenne neki belőlem. -Úgy értem, hogy bármilyen módon is annak tekinthessen.
Illetve annak tekintheti, csak nem lenne az mert engem már akkor sem érdekelt, mint férfi, amikor belementem, hogy járjunk. 
Csak esélyt akartam adni neki. Nagy hiba volt és most mind a ketten szívunk miatta.
A vízbeesést látták, de szerencsére nem követtek minket a szobához, ahol a biztosnág kedvéért bezártam az ajtót kulcsra. Biztos, ami biztos.
- Te sosem zavarsz és egyébként is pont kéznél voltál.
Próbálja az ember lánya daccal leplezni a zavarát, de mind hiába. Amikor egy ilyen férfival áll szemben mint Tristan, akkor teljesen lehetetlen a dolog ellen harcolni. 
Olyan hatással van rám, amit még sosem éreztem. Teljesen ...magával ragad és szószerint izzik mindenem.

-Úgy ám. 

Nem ragoztam tovább, nem is kellett és nem is akartam. A kislány megszólításért kijárt és úgy nézett ki a dolog, hogy bejött neki. Valami furcsa megmagyarázhatatlan okból tetszett, hogy így szólít, hogy ilyen magabiztos, a hangja, amiket mond és hirtelenjében, egy pillanatra sem bántam, hogy olyan hamar, minden finomságot nélkülözve, letolta rólam a ruhát. Akkor az sem zavart volna, ha a ruha elszakadt volna, csak többet érezhessek belőle a bőrömmel.
- Reméltem, hogy ilyesmire céloztál odakint.
Nem voltam hangos, visszafogtam nagam egyelőre, attól tartva, hogy valaki meghall minket és az egész egy hirtelen jött, lopott pillanat marad.
Hogy közelebb húz, hogy a sóhajait és nyögéseit a nyakamon érzem az ajkaival együtt. Fogalmam sem volt arról, hogy ez engem ennyire beindíthat.
A csípőink jártak valami erotikus táncot, annyira szédítő az egész, hogy azokra a pillanatokra ameddig eltávolodott, levenni a rajta lévő inget, panaszosan sóhajtottam. 
Ellenben mindent megért a végeredmény.
-Mmmm. Olyan finom, meleg a bőröd Tristan.
És az illata is annyira mennyei volt, az erintései is. A nadrágja kilazítása után sokkal, sokkal jobban éreztem őt, a hosszát, hogy valóban igazán érdeklem. 
Ahogy a keze a hasamon araszolt egyre feljebb, az én karom is megemelkedett. Rátettem a kezem az övére, de nem állítoztam meg, nem is az volt a cél hanem, hogy ha esetleg meggondolná magát, akkor tovább tudjam vonni. Ígyhát elérte a keze a célt a mellemen.
Szinte már el is felejtettem, hogy milyen érzés és így is biztos vagyok benne, hogy ezt sokkal intenzívebben éltem meg mint a korábbi párat. A pulzusom is felszökött az egekbe és a sóhajaimnak hála be kellett nedvesítenem az ajkaimat.
- Hmmm. Nem is tudom. Ha azt modnom igen akkor abbahagyod?
A szavaim a továbbiakban teljesen elakadtak. Megcsókolta a nyakam. Egy rövid puszika volt, de már ettől is megremegtek az ajkaim és egy pillanatra a labaim is.
 - Ezt...mégegyszer.
A fenekem lassabb és mélyebb mozdulatokat tett, elfordítottam a fejemet és egy annál sokkal hosszabb csókot leheltem a nyakára, mint ő az enyémre. -Kérlek.
Az a kezem amelyik nem az övén pihent a mellemen, azt lecsúsztattam a csípőjére és végigsimítottam rajta, egy ici-picit lejjebb tolva a nadrágot róla.

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

Jane állításán megint csak el kell nevetnem magam, hiszen ennyire színesen még senki sem jellemezte az arcom, mint ahogy ő tette a két találkozásunk alkalmával.  
- Nem is tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak, hogy a tökfőzelék jutott eszedbe a képemről. - színpadiasan megcsóválom a fejem. - Amúgy meg azt sem tudom, mi az. - viszont a szövegkörnyezetből ítélve olyan étel lehet, amit utálnak a kölykök. Még magát a szót sem igazán ismerem, hiába beszélem tökéletesen a nyelvet már a húszas éveim elejétől, még mindig vannak olyanok, melyeket először hallok.
- Egyet se félj, megtartanálak könnyedén, innen aztán nem esnél le. - tekintetem egy egészen apró, halovány pillanatra ölem felé táncol, ha már öltáncról esett a szó, bár azt azért nem konkretizálom, hogy egészen pontosan mire is gondolok. Abban ugyanakkor biztos vagyok, hogy Jane mozgása tökéletes lehet, hiszen már a puszta járásból is könnyedén lehet következtetni arra, ki milyen hajlékony és laza. Jó szemem van ehhez, nem tudnám megszámlálni, hány modellt néztem végig az elmúlt években, s növeltem a statisztikám.
- Lehet inkább másnak kellene dolgoznia rajta. - a magabiztosság törékeny, s aki nem tud elegendő erőt nyerni önmagából, annak bizony szüksége van a környezet megerősítésére. A cégemhez vezető kártya talán még hasznosabb lehet majd a számára, hiszen ott teljesen biztosan kapna sok pozitívat.  
- Amilyen szerencsénk van, szinte biztos vagyok benne, hogy ha együtt mennénk, vagy olyan szélcsend lenne, hogy még egy apró hullámunk sem lenne, vagy pedig olyan viharos idő kerekedne, hogy esélyünk sem lenne bemenni. - ha már őt körbelengi a balszerencse, s úgy tűnik, hogy mostanság engem is, akkor ha a kettő egyesül, lehet még kirobbantanánk a harmadik világháborút is! Azért örökre a tudatomba égett a kép, ahogy filmbe illően nekiment annak az oszlopnak.
- Ez esetben egy jóga órát is lefixálhatunk, mondjuk... Mikor is? - kérdem tőle, de eléggé nehéz komolynak maradnom, mikor átfut az agyamon, hogy hogyan is szerencsétlenkednék jóga közben. Akarja a franc! Inkább leülök és relaxálok, miközben Janet nézem.
- Végül is evés közben is van testmozgás, nem igaz? - a részletekbe inkább nem is megyek bele, hagyok némi rejtelmet a szavaim felett, hiszen ha elkezdeném boncolgatni, mire is gondolok pontosan, az már túlságosan is... Erős lenne.
- Akkor vigyáznom kell ezzel az Aaronnal, nehogy riválisnak tekintsen. - mosolyodok el szélesen kétértelmű szavaim hatására. Elvégre lehet úgy is értelmezni, hogy annak a baromnak nincs mitől tartania, ám én inkább úgy értettem, hogy esélye sincs, ha Tristan Sheon Park beveti a sármát. Ehhez pedig túl sokat nem kell várni, hiszen mikor végre elzárjuk magunkat a kíváncsi szemek elől, akkor bevetek egy-két apróságot annak érdekében, hogy megtudjam, vajon Janeben is épp olyan indíttatások vannak, mint bennem.  
- Ó, szóval az nem zavar, hogy én itt vagyok? - pillantok a bezárt ajtó felé, amin át bizony nem fog minket kellemetlen meglepetés érni. Ugyan nem éppen az volt a tervem a mai napra, hogy ilyen játszadozásokba belemenjek, de hát ennek a leányzónak a jelenléte megint a feje tetejére állított mindent. Túlságosan is jó értelemben, hiszen már csak halk sóhajától, s nevem ajkaira szökésétől is érzem, hogy a testem minden sejtje mozdul és forrósodik. A sok munka, a baleset, s minden más... Nem is emlékszek, mikor voltam utoljára nővel, sem arra, hogy volt-e egyáltalán valaki ilyen hatással rám.
- Apuci? - kérdezek vissza halkan, de hanglejtésemből szinte érezheti, milyen szélesen vigyorgok. Akkor hát ezért volt olyan furcsa Rose szájából nemrég, mikor apunak hívott... Azért Jane ajkai közül ez egészen máshogy hangzik. A kétértelmű célzások és mozdulatok pedig pillanatokon belül összefutnak, mikor közelebb lép hozzám, s úgy simul a háta a mellkasomnak, hogy egész testemen végigfut egy meleg borzongás, mely nagyon hamar beindítja bizonyos dolgok működését. Szinte még arra sincs szükség, hogy magához húzza a kezem, hiszen az önállósodik, s mikor ujjaim bemásznak a ruhája alá, azt egyetlen határozott mozdulattal lököm le róla.
- Akkor te oktatsz, én pedig öntök beléd egy kis... Önbizalmat. - lehelem halkan nyakára, mikor közelebb hajolok hozzá, s ajkaim enyhén érintik forró bőrét. Nem csupán leheletem érezheti meg magán, hanem pillanatokon belül egy halk, nyögésbe fulladó sóhajt is, hiszen hátsó felének lágy ringására bizony reagál a testem. Nem is kicsit. Erősebben ragadom hát meg csípőjét, úgy húzom közelebb magamhoz, s még a fekete farmeren keresztül is megérezheti, hogy milyen hatást sikerült belőlem kiváltania. Egyik kezem közben hátrahúzom, s a maradék gombot is kigombolom csíkos ingemen, melyet aztán elhajolva tőle a földre hajítok. S ha ez még nem lenne elég, akkor ujjaim övemet is kiszaggatják helyükről, a nadrágomon levő cipzárt pedig lejjebb húzom, csak hogy végre kapjon egy kis teret a fürdőgatya alatt lapuló játékszer. Így húzódok újra közelebb hozzá, pont olyan szorosan, s talán kissé türelmetlenebbül, mint az imént. S hiába tűnhettem egy poénos, tisztelettudó férfinek eddig, most ezt a képet egy kicsit felborítom magamról, ugyanis jobb tenyerem végigsimítva hasán egészen egyik domborulatára kúszik fel, melyet már nem is olyan halk nyögéssel markolok meg.
- Érzed már azt az önbizalmat? - sóhajtom nyakára, csípőm pedig hullámzik felé épp akkor, mikor ajkaim alig érintve bőrét egy egészen apró, aljas csókot hagynak nyakán. Már csak abban reménykedek, hogy kettőnk szerencsétlensége most kurva messzire el fog minket kerülni.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Gonosz emberi lény vagyok, itt meséli nekem Tristan, hogy mennyire kellemetlen tud lenni a túlragaszkodás és pedig kinevettem. Nem tehettem róla, az arca olyan fura fintorba gyűrődött.
- Sajnálom! Esküszöm, hogy nem azon nevetek, hogy neked rossz! Csak a pofid olyan, mint amikor óviban a gyerkőcök elé tolják a rettegett tökfőzeléket.
Tényleg olyan volt, de próbáltam komolyságot csempészni a saját vonásaimra, elvégre ezek után szó szerint elkezdett bombázni különféle megjegyzésekkel, amiknek akár...pikánsabb éle lehet és úgy véltem, hogy volt is.
- Hátrafognád a kezem? Akkor, hogy kapaszkodjak meg benned, hogy el ne essek? Tudjuk, hogy nálam ez nem lehetetlen.
Ártatlanul pislogtam rá, de az arcom egyre vörösebb lehetett, hiszen pontosan tudtam, hogy miről beszélünk. Illetve reméltem, hogy ugyanarról beszélünk. Ha nem? Akkor majd felfogom úgy, hogy húzta az agyam mint a srácok szokták. Attól még kicsit...rosszul esne.
- Ez ám a lelkesedés Tristan! - Nagyon ritka, hogy valaki csak így lecsapjon valami olyasmire, amit sosem gyakorolt még, de örültem, hogy szeretne még velem időt tölteni.- Hát öhm...dolgozok a magabiztosságomon.
Ennél kevésbé cikisen nem tudtam volna kimondani, higy "De. De, képzeld Tris...sosem volt önbizalmam, ha a külsőmről van szó. Sokat mosolygok és pozitív a kisugárzásom, de nekem is vannak ugyaúgy problémáim. Utálom a rövid lábaimat, hogy nincs nagyobb mellem és valamivel jobb lenne magasabbnak lenni. Ezt másoknak nem kell tudni, pláne nem Tristannak.
-Bénázunk együtt, néha nekem is meggyűlik a bajom  a deszkára állással, de valami csoda folytán mindig megoldom.
Az életem ilyen szempontból egy valódi csoda. Annyi minden történt már velem és kivétel nélkül mindet túléltem. Mindent is megoldok és felállok a porból. Újra és újra.
-Durva és merev? Azok a kedvenceim, szerencsére egészen meggyőző tudok lenni.
Nem sok újonccal volt még dolgom, de nagyjából megvannak a lépések, mit -mivel lehet lazítani és olyan jó érzés másokon segíteni. Pláne ha az a valaki Tristan, akin nagyon is szívesen segítek. A gondolatra elöntött a forróság. Sosem volt igazán részem semmiben ami durva lenne. Tristanból sem néztem ezt ki. Olyan túl tisztának és érettnek tűnik hozhá. Nem vagyok teljesen naiv, én is olvastam ezt-azt de akkor tetszett a téma, meg izgalmas volt. Az viszont csak egy könyv. A valóság gyakran teljesen más. 
- Testmozgás előtt ilyet enni? Nem félsz, hogy végül nem jutnánk el szörfözni?
A mosolyára reagálva kossé jobbra döntöttem a fejem és úgy néztem fel rá, hogy a fogaim közé húztam az ajkamat, amit csak pár másodpercig tatottam ott. Vettem a lapot, az arcom tűzforró volt, de tetszet ez a kialakult kis adok-kapok. Teljesen felpezsdült a vérem. Egy pár pillanatig rosszul éreztem magam  hogy itt flörtölgetek, amikor Aaron bármikor megláthat. Azonban lehet, hogy pont ez kell neki. Lehet pont ez indítja majd el, hogy tovább lépjen, úgy igazán. - Nagyon komolyan tudják venni a védelmezést és Aaron...-Remek pont nem akartam megemlíteni. - Aaron egy kicsit jobban szeret rám vigyázni mint a többiek.
Úgyis meg kell tudnia, ha esetleg egymásba gabalyodnánk Tristannal, hogy ne lepje meg a dolog ha féltékenykedésbe kezdene Aaron. Szerencsére nem is kell sokkal tovább ragozni, a balszerencse szegődött mellénk, megúsztatva minket idő előtt a medencében. A kedves mosolyát egy ugyancsak lágy mosollyan jutalmaztam és hálás voltam, hogy segített megszabadulni a sminkem által húzott fekete csíktól.
Meg is volt a terv. Leveszem a rucit, felveszem a bikini felsőm és visszük a ruhákat száradni.
Csak ugye, semmi sem lehet olyan egyszerű mint amennyire azt mi szeretnénk és beakadt a cipzár. Eszembe nem volt a srácokat hívni, ők a testvéreim. Az fura lenne, lányokat pedig nem ismertem. 
Ott volt kint viszont Tristan, akivel valamilyen szikra csiholódott és kész voltam erre olajat locsolni.
Behívtam, pontosabban...bevonszoltam. Nem mintha nehéz lett volna. Az ajtót azért kulcsra zártam. -Nem akarom, hogy benyissanak, amig pucérkodok. - Magyaráztam neki. Az kéne még, hogy valami perverznek nézzen, aki korlátozza a személyi szabadságában...
Tristan mögém állt és csak vártam és vártam. Először annyit éreztem, hogy a hajammal babrál valamit. "Biztosan csak félresepri." Ezt gondoltam, de az évtized meglepetése várt. A hajamat meghúzva egy kicsit magafelé volt. Nem ez volt a legmeglepőbb, bár ezt sem vártam.  Hanem az, hogy tetszett. A testem eddig sosem érzett reakciókkal válaszolt rá. Egy lágyabb nyögés szaladt ki az ajkaim közül, az arcom égett, az ajkaim és a lábaim is megremegtek.
A tenyerétől, ami a vállamon pihent meg, libabőr kúszott végig a vállamon és a mellkasomon és a légzésem is szaporább lett -Tris.. - A beceneve alig hallható suttogásként jelentkezett. Ennyi volt. Akarom a pasast. Soha senki sem váltott ki belőlem ilyet még az a doktor sem. Végighúzta  finoman a gerincem mentén az ujját, le egészen a hátsóm aljáig. 
- Igaz. Talán te most megtanítasz vetkőzni Apuci.- Szerettem volna ezt csipkelődéskent tálalni, de nagyon nem úgy jött ki. Fel sem ismertem a nőnek a hangját aki ezt mondta. Mint Tristan mozdulatai a mondat es a hang amin megszólaltak a szavak is tele boltak töltve erotikával. Vággyal. -Szerintem még nem végeztél. - Kihasználva, hogy nem lépett távolabb, én egy lépést köueledtem. A hátam teljesen hozzásimult, a fejemet hátra és kicsit jobbra döntöttem, a vállán megpihentetve. A kezét a csípőmre irányítottam, hogy fogja meg, vizes ruhámnak az anyagát és szabadítson meg tőle. - Itt az ideje az oktatásnak Tristan. 
Lehunytam a szemeimet és a csípőmet fel-le mozgattam. Lassan, mintha csak egy számra táncolnánk egy szórakozó helyen. Mind eközbem csak remélni tudtam, hogy nem gondol holmi olcsó nőnek, hogy ennyivel hangulatba tudott hozni. 

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Persze, hogy előle! Teljesen rám akaszkodott. Szerintem, ha nem közöltem volna vele, hogy nem az apja vagyok, akkor hazajön velem, hogy betakargassam. - ebben talán lehetne némi perverzió is, de kivételesen most Rose teljes ártatlansággal közeledett felém, bár azért megjegyeztem magamnak, mikor egyszer véletlenül apunak hívott... Furcsa tapasztalat volt, az már biztos.
- Akkor feltétlenül maradnom kell egy ilyen élményért, legalább megmutathatod, hogy tudsz rögtönözni, sőt, a kihívás kedvéért majd akadályokat is állítok eléd. Például lefogom hátulról a kezed, hogy nehezítsek a dolgodon. - bal szemöldököm homlokomra csúszik, s apró félmosolyom közepette akaratlanul is fogaim enyhén ajkaimba harapnak. Nem tudom eldönteni, hogy ez az egész egyszerű poén, vagy a tőle érkező utalások is épp olyan tartalmúak, mint az enyéim. Ezt sürgősen ki kell nyomoznom, mielőtt még tényleg kellemetlen helyzetbe hoznám magam, főleg mert nem annyira nagy szokásom így fűzni a lányokat, sőt, nem is emlékszek, mikor voltam utoljára valakinek a lábai között. Az még a másik szívemmel volt, az új nincs még felavatva...
- Akkor jövőhét vasárnap. - csapom le egyből az időpontot. - Miért nevetnélek ki bikiniben? Jaj, ugye te nem olyan vagy, hogy nulla az önbizalmad, és azt hiszed, hogy rosszul nézel ki?! Nyugtass meg kérlek, hogy nem így van. - enyhén megérintem vállát szabad kezemmel, persze nem legeltetem ott sokáig, csak öntök bele egy kis önbizalmat. Illetve öntenék...
- Szerintem még szörfdeszkát sem láttam élőben, szóval legalább feldobom a napotokat a bénázásommal. - és hivatalosan is begyűjtök egy hobbit, melyet felírhatok magamnak, s mely jó pont lesz majd az értékelésemhez még akkor is, ha nem fog tetszeni. Elvégre haladás lesz, ha pár “haverral” elmegyek kikapcsolódni, csak a különbség annyi, hogy a másik kettő nem érdekel. Csak Jane. És ő sem haverként... Bár az is erősen ajánlott volt, hogy szerezzek magamnak valakit, de mikor felháborodottan közöltem, hogy az nem megy csettintésre, és olyannal nem fogok kavarni sem, aki csak egy kicsit fog meg, akkor bizony el is kaszáltam magamban hamar a lehetőséget. Jane rendes, kedves, jólelkű lány, nem is tudom, hogy egyáltalán készen állna-e egy olyan alakra, mint én.
- Én lehet durva és merev leszek az elején. - bólogatok aprókat, s ajkaim rezdüléséből látszik, hogy nem kell sok, hogy elröhögjem magam. De hát csak a jógáról beszélünk, nem igaz? Az ilyen finom mozdulatok nem éppen egy férfihez illenek...
- Szörfözés előtt nem lehetne esetleg megkóstolni Jane Doe híres ízkombinációját? Szeretem az előételt, nagyon is, megadja a tökéletes löketet a főételhez. - nagyokat pislogva sandítok felé, s ha érzékelem, hogy veszi a lapot, akkor még egy kacéran ívelt mosolyt is kaphat tőlem. Mondjuk, abban egy percig sem kételkedek, hogy függőséget okozhat, már most érzem, hogy az aurája olyan szinten maga körül tart, hogy még ha akarnék sem tudnék szabadulni.
- Miért járkálnának utánunk? - kérdezem meglepetten, remélve, hogy a bandatagok nem érzik úgy, hogy ők Jane kutyái, és őrizgetni kell folyamatosan. Szerencsére eddig nem zavartak be, s ezután sem lesz ilyen remélhetőleg. A sors nélkülük is játszadozik velünk, hiszen mindketten sikeresen a medencében landolunk. Jane elmosódott sminkje pedig, hogy is fogalmazzak... Nehéz szavakba önteni, s talán most jelenleg jobb is, ha nem kezdek azon agyalni, mit vált ki belőlem. Túl sokan vagyunk hozzá. Inkább csak arcához nyúlok, s mosolyogva, lassan letörlök róla egy apró, nedves, fekete csíkot, minden erőmet bevetve, hogy még véletlenül se nézzek egy arasznyival sem lejjebb. Persze, ez nem sikerül, nem csak az agyam, de minden testrészem azért küzd, hogy szemeim mozduljanak, s ez egy egészen kicsiny pillanatra meg is történik, mely alatt lefotózom magamban az áttetsző ruhát, s el is kapom a tekintetem. Látványosan. Ilyet nem lehet finoman csinálni... Megindulunk végül valahova a ház egy szobájába, én titkos reményekkel, de mikor közli, hogy várjam meg az ajtóban... Akkor érzem, hogy ez bizony az a kurva barátság zóna lesz! Remek, Tristan, hamis illúzióba rángattad magad, és tökéletesen félreértetted az utalásokat. Megfordulok csípőre tett kézzel, s fejemet csóválva elengedek egy megkeseredett sóhajz. Ez bukta. Illetve...
- Jövök! - amint nyitódik az ajtó, egyből megpördülök a tengelyem körül, s már akkor beszélek, mikor még be sem fejezte a mondatát. Oké, az előbbi hisztit vegyük úgy, hogy meg sem történt. Hagyom, hogy húzzon, sőt, úgy lebegek utána, mint aki kész elfolyni a padlón... Szóval segítsek lehúzni a cipzárját? Azt hiszem, itt az ideje egy konkrét jelet adnom neki, melyre ha nem reagál, vagy kellemetlen lesz neki, akkor legalább biztos lehetek benne, hogy kár lenne tovább folytatnom az akciót. Ha viszont ő is legalább annyira érdeklődik, mint én magam, akkor teljesen biztosan venni fogja a lapot. Beállok hát mögé, s most már nem kell rejtegetnem kíváncsi pillantásaim, pár pillanat erejéig végignézek rajta hátulról, s mikor látom, hogy az a bizonyos cipzár milyen sokáig lenyúlik, áldom a sok homokos divattervezőt, hogy ilyen ruhakölteményeket találtak ki a nők számára. S hogy ne váljon olyan komollyá hirtelen a helyzet, hogy megfagyjon a levegő, váratlanul jobbommal megkapaszkodok a hajában alul, s kicsit magam felé húzom.
- Hoppá, beakadt a cipzárba. - elengedem, majd ujjaim lejjebb kúsznak, miközben bal kezem a vállára fektetem. Így kezdem lassan lefelé húzni a cipzárt, persze, ez a mozdulat sem lesz egyszerű, hiszen úgy csinálom, hogy ujjam végig hozzáérjen a bőréhez, mintha végigsimítanék rajta.
- Na szép, az ilyen kislányokat még vetkőzni sem tanították meg... - szólalok meg egészen halkan, mikor már hátsó felénél járok, de még ott sem távolodok el puha és meleg bőrétől, hanem hegyvidékeinek völgyénél is tovább simítom, mígnem ruhájának a végéhez nem érek, mely pillanatokon belül szétnyílik előttem. Én pedig két kezemmel vállához nyúlok, úgy lököm le róla a pántokat.
- Kész is! - szólalok meg határozottan és vigyorogva, mintha mi sem történt volna az imént, mintha kicsit sem töltöttem volna meg egy kis erotikával a mozdulataim. Aztán elválik, hogy reagál... Vagy megjutalmaz egy hatalmas taslival.  

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

-Áh. Szóval előle menekültél?
Mintha a Világon a legnagyobb titokra derült volna fény, nagyjából úgy jelentettem ezt ki. Pedig Rose nem tűnt igazán ártalmasnak. Kicsit tapadós, dehát Istenem. Melyik nő nem nyomja a mellei közé a pasinak a karját  akit nem csak kedvel? Jó, nálam teljesen nem indokolt, de azért én is eljátszadozok a gondolattal, hogy szerzek szilikon cickókat és kihasználom maximálisan. Hogy is kerültem ide a műmellek ingoványos talajára? Jah igen Rose.
-Nem. - Elnevettem magam már a gondolaton is. - Tényleg fura lenne, de én nem erre értettem. Hanem tudod, csak úgy lazán kicsit mindent is bele stílussal.
Azért szeretem az RnB partikat, merr kevert a stílus és egy bulin válhat belőled latin bombázó, arab hastáncos és kemény hip-hopos. Mindhez értek egy kicsit és nem félek kihasználni.
- Ha itt maradsz a bulira, lehet, még rá is tudsz beszélni.
Nem tudtam nem visszavágni neki ezzel ésbegy kacsintással.  Tetszett, hogy Tristannal ilyen hamar megtaláltuk a közös hangot. Ritka az ilyen, szóval hálás voltam, hogy aznap lesmároltam az oszlopot és, hogy ma eljöttem ide.
- Az...- Kezdtem bele aztán elhallgattam. Tristan szavai már másodjára sodortak akarata ellenére is olyan mederbe, hogy nem tudtam nem elképzelni...dolgokat. A kórházban említette, hogy az olyan lányok mint én valójában nem is olyan ártatlanok. Talán igaza is lesz a végére. Leküzdöttem a pirosságot és igyekezten vigyorogni. -Jobban nem is járhatnék az elsővel.
Nevettem az igaz, de nem tudtam kitúrni az elmémből azt, hogy mi lett volna ha ő lett volna az első. Mondjuk amilyen rég volt már az Svédországban, lehet sikerülne is neki. 
Na jó Jane, ezt tessék befejezni.
- Jövőhét vasárnap megyünk Bobbyval és Aaronnal. Szeretettel várunk. Aztán nem kinevetni ha bikiniben leszek.
Csúnyának nem vagyok csúnya és van egy kisigárzásom, de olyan messze vagyok a tökéletes alaktól, mint ide hawaii. Emlékszek arra, amikor Bobby nagybugyinak nevezte a bikinim is. Napokig nem beszéltem vele. Az a majom...
Tris következő kérdése és amire igyekezett azt kijavítani csak azt érte el, hogy az állam is résnyire leessen. 
- Nyugi. Finom és gyengéd vagyok azokkal akik még sosem csinálták.
Tessék. Visszakapta a kis bombácskáját és felkészülhet az ellentámadásaimra, mert ezt már biztosan szánt szándékkal csinálta. Már csak arra kellett volna rájönnöm, hogy csak poénkodik mimt a srácok, vagy komolyan tetszek is neki. A pasik olyan bonyolultak.
- Szívesen bemutatom neked Jane Doe összes ízkombinációját. Ha gondolod a szörfözés után bele is kóstolhatsz, csak vigyázz, függőséget okoz!
Igen, ezt érthette, ahogy akarta. Jobban nem tudnám neki jelezni, hogy jah. Nem csak egyszerű spanciként lógnék vele együtt. Hiszen oda Bobbyt és Aaront már nem vinném. Egek csak legyen jó ez a megérzésem, mert ha lepattint az halál ciki.
De szerencsére sikerült rábeszélni, hogy maradjon és arra is, hogy be tudja mutatni a skacoknak. Biztos meg fogják hamar kedvelni, mint én is. -Persze. Különben állandóan utánunk fognak járkálni. Az meg nem hiányzik.
Csak a sors ne szólt volna közbe és ne csapodtunk volna a medencébe. A hajam szétjött, a ruham csurom víz, de legalább a sminkem vízálló.
Megtöröltem az arcom, a szemeim alatt és a világ legkiábrándítóbb dolgát láttam. Az ujjamon ott volt a szemfesték...vízálló a francokat. Rá sem mertem nézni így Tristanra. Mint egy bohóc...biztos úgy nézek ki.
- Akkor ez inkább a te szerencséd. 
Végignéztem magamon és jah..a ruhám egy kissé áttetsző lett. Eltakartam a mellkasomat és úgy fordultam először Tris felé.
- Én tudom, merre van, meg nekem is meg kelleme magam szárítani. Gyere.
A fejemmel intettem neki a ház iranyába, ott át tudom venni a ruhámat bikinire és ki tudjuk teregetni utána a vizes holmit.
A házon belül simán megtaláltam a szobát. 
- Megvársz itt légyszi? 
Tudtam, higy úgy is megvár szóval nyugodtan vettem ki a bikini felsőm és tettem le az ágyra. Kaptam szerencsére sakát kis szobát, ahol átöltözhetek. Bánatomra a cipzár egyszerűen csak beakadt. Amennyire elértem, nem tudtam erősen meghúzni. 
Egy lehetőséhem maradt. Kinyitottamnaz ajtót és úgy néztem Tristanra mint egy kiskutyus.
- Nem bírok el a cipzárral. Kérlek segíts!
Végülis ha akarta, ha nem fogtam a felsőjénél fogva és behúztam a szobába. 

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

Pár másodpercre lefagyok, hiszen az orvosunk ezek szerint eléggé félretájékoztatott, hiszen azt mondta, hogy minket csak úgy meghívtak erre a bulira, amire “nagyon ajánlja”, hogy eljöjjünk, ugyanakkor a szavainak környezetéből én, s mindegyikünk azt szűrte le, hogy ez nem a magunk fajtáknak lett szervezve, hanem csak egy átlagos party mindenkinek. Jane ezek szerint akkor végig tudta, hogy valami nem stimmel? Azt sem tudom, hogy hirtelen hogy reagáljak, hiszen erre nincs jó válasz. A hazugság is rossz, az igazság pedig talán annál inkább, úgyhogy pillanatnyi zavaromat leplezvén csak megrándítom a vállamat, mintha nem számítana az egész.
- Rose és én? Én lennék a legtahóbb pár, ha elkísérem, s pont előle menekülök a lábaid elé! - remek mentés, Tristan! Elnevetem magam, s nyilvánvalóvá teszem, hogy Rosenak és nekem semmi közünk egymáshoz, ugyanakkor a kérdést még mindig nyitva hagyom, hogy mégis mi a francot keresek itt. Amíg nem kérdez rá konkrétan, miért rontanám el a hangulatot jelentéktelen dolgokkal?
- Freesyle?! - őszinte röhögés szakad ki belőlem, s szabad kezemet, mely nem tart italt, még a hasamhoz is emelem. - El tudnál képzelni, ahogy pörgök meg forgok a földön? - mert hogy nekem a “freestyle” szóról egyből azok az emberek jutnak eszembe, akik sapkával a fejükön forognak, meg brékelnek, meg minden ostobaságot csinálnak. Na még mit nem! Akkor már inkább a lassúzás, azt talán nem lehet annyira égően csinálni.
- És ha mondjuk én állnék, te pedig körbetáncolnál? Vagy ülnék. Az még jobb. - a szemöldököm párszor nekem is a magasba kúszik enyhe kacér mosollyal, persze azért túlzásba sem akarok esni a nyomulással, de ha tényleg választani kellene... Akkor bizony e mellett maradnék. Sőt, sokkal jobban élvezném, mintha nekem is meg kellene mozdulnom. Illetve, biztosan mozdulnék, csak egy kicsit más formában...
- Még senki? Ez hiba. Nagy hiba. De nem baj, szívesen leszek én neked az első. - oké, Tristan Sheon Park, most már elég lesz a kétértelmű utalásokból, mert rohadtul el fogod ijeszteni őt. Hiába, ha megfogan bennem egy olyan gondolat, mint ami mostanság kezdett keringeni bennem, annak bizony nem olyan egyszerű parancsolni, pedig aztán ez a lány még nem is adja alám a lovat. Te jó ég, mikor is voltam utoljára együtt bárkivel is? Az őskorban talán.
- Eléggé mozgékony vagyok, szóval miért ne? Talán nem bánná Bobby, ha engem is megtanítana. Bár biztosan elfoglaltak vagytok eléggé, vagy talán...? - nyitva hagyom a mondatot, sőt, még célzóan is pislogok Jane felé, hátha folytatja egy olyannal, hogy “jövőhéten pont nincs dolgunk hétvégén”, vagy hogy “jövőhéten pont szörfözni terveztünk”. Túlságosan rámenős azért nem akarok lenni, még ha egyszerűbb is lenne kijelenteni, hogy “Jane, te velem leszel jövő hétvégén”. Elriasztani mégsem akarom!
- Te akkor nem csinálod ilyen durván, mint édesanyád? - szavaim után kortyolnék az alkoholból, de szinte azonnal leesik, mennyire ostobán fogalmaztam, így kis híján még a konyakot is visszaköpöm. - Mármint úgy értem, hogy akkor te biztosan finomabban mozogsz, szóval akár veled is kipróbálnám. Bár én nem vagyok olyan hajlékony, mint te, de egy próbát megérne. - már csak az hiányzik megint a végéről, hogy kijelentsem, hogy pontosan mikorra is szervezhetnénk azt a bizonyos jógát, ami igazából egyáltalán nem érdekel, de hát... Van, amiért megéri szenvedni.
- Nem ismerem ezt a bizonyos Pandát, de egyszer biztosan meglátogatom. Tény, hogy magamnak olykor csinálok kínai kaját, de az nem olyan, mintha más ízvilágát kóstolnám meg. Bár a tiéd biztosan jó, ha még itt vagy, és túlélted. - mosolygom szélesen, s most már tényleg ideje lesz befejezni a rejtett utalásokat, amiknek a fele remélem, hogy nem jut el Jane tudatáig. A másik fele mehet nyugodtan.
A koncert egészen kellemesen telik, s most lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a lány anélkül bámuljam, hogy idiótának nézne. Elvégre énekel, én vagyok a néző és hallgató, természetes, hogy le sem veszem róla a szemem... Hamarosan Rose is végre hazamegy, s újra egymás társaságába keveredünk.
- Nem mondhatok nemet egy ilyen csábításra. - hát, nem volt nehéz igazából rábeszélni, hogy maradjak. Elég volt ez az elejtett mondat, s már úgy követem őt a színpad felé, mint valami szellem.
- Most még nem vagyok zaklató, de aztán ki tudja? - bemutatni, mint Jane szerencsétlen barátja? Remek... Sok kedvem nincs bájologni, de hát egyszer élünk, vagy mi. S ezzel a partyval épp az volt a cél, hogy kikapcsoljak, s ne agyaljak annyit. Ez egyrészt sikerült, másrészt új gondolatok kerítettek hatalmukba, amik most még inkább mozgatnak belülről. Épp egy ilyen sugallat érint meg, miközben a lány mögött haladok, s a balszerencse – vagy szerencse – nem akarna újra megérinteni minket. Legalább most közösen! Ugyanis mikor Jane megcsúszik, engem is könnyedén húz magával, hiszen én is pár centire haladok a medence mellett. Csak hogy kísértsem a sorsot... Nem igaz? Nagyon hamar feljövök a felszínre, s hallva a kintről jövő nevetést, nekem is el kell nevetnem magam, persze közben egyből Janet keresem.
- Biztos be akarsz mutatni? Egészen biztos? Még van pár méter odáig, miközben becsapódhat az a bizonyos meteor! - eltűrök egy fekete, vizes tincset arcom elől, kicsit meghúzom a mellkasomra tapadt és enyhén szétbomlott inget, majd megindulok a medence széléhez, ahol egy mozdulattal felhúzom magam, s kimászok. Visszafordulok ezután, majd nyújtom kezem a leányzónak, s ha csak nem mászott ki eddigre egyedül, akkor kisegítem.
- Az az egy szerencséd van, hogy húztam egy fürdőgatyát a ruhám alá, biztos ami biztos alapon. - előhúzom közben a mobilom a zsebemből, melyből lerázom a vizet, de mivel szerencsére vízálló, ezért nincs baja. Ellenben a zsebemben levő kártya már nem biztos, hogy túlélte. Sebaj, megoldjuk máshogy... Viszont ha már a sors a medencébe űzött, akkor kénytelen vagyok beadni a derekam, s én is megmártózok most már önmagamtól is a vízben hamarosan.
- Nincs itt valami, amin meg lehetne szárítani a ruhám? Taxival vagyok, és szerintem kidobnak az első sarkon, ha vizesen ülök be. - ez az, Tristan, így kell csinálni! Ideje egy kicsit lazábbra venni a dolgokat...

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Most én voltam az, akinek elfogytak a szavai egy pillanatra. Tristannak senki sem mondta el, hogy milyen rendezvényen van? Hát ez kínos. Én mondjam meg neki? Első ránézésre azt gondoltam, Rose kis szerelme Tristan és őt kísérte ide. Ugyanakkor még nem ismerjük egymást olyan régóta, hogy csak úgy rákérdezzek, Ő miért van itt.
-Hát ez egy összejövetel a terápiáscsoport tagjai és a nekik tamaszt nyújtó emberek számára. Én egy pillanatig azt hittem, Roset kísérted el, mint a párja.
Elvégre, tényleg nem tűnt sokkal idősebbnek nála. Ez is rám jellemző, hogy ilyen hamar beleuftok a kínos szituációkba. Tristan ha eddig nem is, már biztosan idiótának néz s hiába haladt tovább egy kellemesebb mederbe a társalgás, mégis úgy éreztem, hogy nem akarok előtte teljesen lebőgni.
Attól még hazudni nem fogok arról, hogy miről mi a véleményem. Egyel több ember tart reménytelennek...? Ugyan mindegy.
- Igaz. Meg van annak az izgalomnak is a bája, ha van némi tétje a dolognak. 
Végülis részt venni egy versenyen és élvezni a megérdemelt győzelmet, vagy egyáltalán részt venni valamiben úgy, hogy muszáj a maximumot kihozni magadból, az megdobja az ember lányának a pulzusát.- Még szervezhetünk belőle versenyt, amíg persze nem kötöttek a mozdulatok. Vagy megtanítalak freestylban nyomni. Mit szólsz hozzá? - A szemöldökömet kihívóan felhúztam és magabiztosan mosolyogtam. Legalább két legyet ütnénk le egyetlen egy csapással. Ő megkapja a verseny által nyújtott izgalmakat, én pedig az ingyen táncot tőle. Ez egy olyan szitu, ahol mindenki nyerhet.
-Wow. Még senki sem mondott rólam ennyi jó dolgot egyszerre és ennyire...mintha szakmai szemmel mondtad volna. - Elnevettem magam, részben a gondolaton, résznen pedig, hogy rejtegetni tudjam vele, hogy mennyire zavarba hozott. Rengeteget teszek ám azért, hogy elfogadhatóan nézzek ki. Már ha a képességemet a mértéktelen édesség fogyasztásra, nem számoljuk bele. Az sem javított a dolgon, hogy ténylsg anyára emlékeztetett, miközben azt az anyagot próbálja meg kielemezni, amit éppen divatba akar hozni. Inkább terljük is a nem dicséret-dicséretről a szót.
- Ha érzel majd rá némi inhert, eljöhetsz a bandával és velem szörfözni. Mindenkit Bobby tanított meg, bizgos neked sem esne nehezedre. Anyával meg inkább ne is akarj jógázni. - Útjára engedtem egy kacajt és pimasz mosollyal fűszereztem az egészet. - Nagyon durván nyomja és kegyetlenül. Semmi ZEN nincs benne.
Anyám uralkodó és nagyon határozott, egy igazi rabszolgahajcsár. Ha nem gyerekkorom óta edzenék neha vele, biztosam nem is fognék hozzá mégegyszer. Legalábbis nem vele.
- Ha nem is menne be egy tállal, de nehezen fogna ko rajtam a mennyiség. De ezt viszont eltaláltad a gumicukrok a kedvenceim és a nyalókák. Pláne a nyelvfestős. Hu mi is a neve? Itt Ausztráliában nem is látni olyat, svédországban ettem utoljára...kár.
Tristan cuki, de félelmetes is egyben. Mintha valami gondolatolvasó, mindent tudó-mindent látó jelenség lenne és nem egy sima ember. 
A hobbi kérdésére nem válaszolt. Mi lehet ennek az oka? Nem gáz, ha valaki inkább otthon ülős, vagy inkább a kertierjére figyel. Így viszont még igazságtalanabb az élet, mert látszólag nincs rajta felesleg. Ennek ellenére sem.
- Pedig van! A Panda kínai étterem. Ott mindig friss, finom és jó árban van az étel. 
Szerettem nem elhinni a pletykákat és maradjunk is ennél.- Keveset járok ilyen helyekre, általában magamnak készítem el az ilyesmit. Biztos köze sincs egy eredetihez, olyantól aki ért is hozzá rendesen.
Egy kínainak akarnám bemagyarázni, hogy remekül megy a kínai ételen elkészítése? Ügyes Jane...ügyes.
Ismét arra késztetett, hogy elhallgassak ezek után. Nemhogy bennem nem bízik de magában sem? Hogy lehet így élni? Igyekeztem száműzni ezt a gondolataimból...nem igazán sikerült. Szerencsére az első számokhoz remekül ment a hangulat, ami szepen lassan pozitív irámyba mozdult. Énekeltünk szebb, érzelmesebb számot iss, vidámabbat is.
Tristan mosolya volt az, ami feloldotta bennem a feszültséget, amit a kérdések okoztak bele kapcsolatban. Egyre csak az volt biztosabb és biztosabb, hogy márpedig el fogom érni, hogy megbízzon bennem. Ha törik, ha szakad.
Márcsak meg kellene találnom így a koncert végével. Áh, ott van! Egy pillamatra összeméztünk es elindultam felé. Ő viszont megállt egy lány mögött és meglökte? A lány haja és ruhája kicsit hasonlított. Biztosan összekevert vele...Hmpf. Ennyit a dicséreteiről. 
- Szerintem nem kéne aggódnod, teljesen fiatalnak tűnsz. A mai program? Hát, hogy bűnbe csábítalak.
Kacsintottam és a csuklójánál fogva húztam is magam után a színpad felé, ahol a srácok még fogadták az emberek dicsőítését. Úgy láttam Aaront éppenbaz egyik lány akarja rábeszélni valamire. Biztos vérszemet kapott, hogy Rose is gitározhatott. - Bemutatlak a családnak. Jó ha nem hiszik rólad, hogy egy random zaklató vagy.
Biztos léptekkel haladtam a medence mellett. 
Mit is képzeltem? Hogy majd megúszom baleset nélkül? Megcsúszott a lábam és másodperceken belül a víz alatt találtuk magunkat, ha Tristan persze nem volt szemfüles.

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

Jane szavai egy pillanatra megakasztanak, s elgondolkodva próbálom felfogni őket, melyekre minél több másodpercet áldozok, annál inkább bizonytalanná válik, hogy mire is akar kilyukadni.
- Mármint ki csinál mit az emberekért? - kérdem félig felvont szemöldökkel, mintha teljesen tudatlan lennék, ami igaz is, hiszen úgy hittem eddig, hogy ez egy egyszerű buli, amire teljesen véletlenül a csoportom is meg lett hívva, de csak azért, mert a szervező a pszichológusunk unokaöccse. Ennyi és nem több. A lány szavai viszont számomra kissé baljóslatúan hangzanak, hiszen ha ez az egész az idiótáknak lett szervezve, akkor az azt jelenti, hogy... Jane teljesen biztosan engem is annak tart. Oké, ettől a felismerésemtől most inkább elsüllyednék.
- Pedig ha lenne az egészben verseny és kihívás, lehet, hogy jobban menne. - vonom meg a vállam mosolyogva. Valahogy minden jobban megy, ha van tétje, van nyereség, hiszen nekem fogalmam sincs arról, milyen az az igazi, érzéki tánc, vagy bármi más romantikus dolog. Ezért is értetlenkedek kicsit, s ezért sem mutatok túl sok hajlandóságot arra, hogy táncra perdüljek.
- Nekem nem úgy tűnik, hogy rossz géneket örököltél. - és az est fénypontja: Tristan Sheon Park legtökéletesebb bókja! - A hajad állapotából ítélve biztosan nem mostanság fogsz őszülni, ha csak nem történik veled egy szörnyű tragédia. A te korodban már sok férfinek és nőnek kell festeni a haját, hogy elrejtse az ősz szálakat, az első apró ráncokról már ne is beszéljünk, sőt, a szem alatti sötét karikákról sem. Ez mind ugyan függ az életviteltől is, de nagy részben a génektől, hogy kin mennyire látszanak meg az évek. Ugyanakkor nagyon sokat számít az is, hogy ilyen jó kedélyű lány vagy, s ha van is benned hajlam a depresszióra, azt nagyon őszintén tudod leplezni. A vidámság éveket fiatalít. - elhadarok egy spontán elemzést, mely kissé hosszúra és nyersre sikeredik, de még így is vissza kellett vennem, mielőtt még túlságosan rideggé és tárgyilagossá válok a külsejét illetően. Gyorsan el is fojtom szavaimat pár mélyebb kortyban, s nagyon hamar váltok témát.
- Még soha életemben nem szörföztem. S még édesanyáddal sem jógáztam. Miből maradtam ki! - nevetem el magam a pultnál. - Mit értesz az alatt, hogy édesszájú? Ha idetolnék eléd egy hatalmas tál édességet, az egészet bevágnád? Mondjuk téged olyan... Gumicukrosnak nézlek. - még szemeimet is összébb húzom, mintha csak elemezném őt. Megint. Jane valójában sok teszten lefutott már bennem, de erről nem kell tudnia.
- Hobbi? Lássuk csak... - a munkám? Vagy mondjuk a munkám? Esetleg a munkám? Annyira nehéz válaszolni, hogy pár másodperces néma csend következik, s utána is tehetetlenül rándítom meg a vállam.
- Igazából gyerekként sem voltam telt és formátlan. Ahogy senki sem a családból. Mindegy igazából, hogy mit eszünk, nem annyira látszik meg egyikünkön sem. Mondjuk tény, hogy olyan sok egészségtelen mocskot nem is eszünk, mint az amerikaiak. Van itt a városban egyáltalán egy jó kínai? - hiányzik az ízvilág, már nem azért, mert bele vagyok bolondulva a kínai kajába, egyszerűen csak vannak olyan ételek, melyek kedvelését már gyermekkora óta hordozza magában az ember. Van olyan, aki azonban a kínai étel közelébe sem szagolna, mert hogy “biztosan kutyából van”. Ez egyrészt szánalmas és ostoba felfogás, másrészt és ha abból van, akkor mi van? Harmadrészt pedig ha abból is lenne, azt nem a pórnépnek szolgálnák fel, hanem sokkal minőségibb helyeken.
- Senkiben sem bízok, Jane. Még magamban sem. - sejtelmes kacsintásom elveszik az emberek között, mikor Jane távozik a színpad felé. Szavaimat nem viccnek szánom, hiszen egészen pár hónappal ezelőttig bíztam önmagamban. Aztán én lettem az az ember, aki véget akart vetni a saját életének, s ha a sorsnak nem lett volna nagyobb terve, akkor teljesen biztosan sikerült volna.  
A koncertet ámulva hallgatom, s álmomban sem sejtettem volna, hogy Jane ilyen különleges hanggal rendelkezik. Ez pedig nem csak nekem szúr szemet, hiszen mikor végeznek, a tömeg valahogy elém tolódik, s olyan gratulációkat osztanak ki a bandának, mintha épp egy díjátadón lennének. Rose és én kicsit a háttérbe szorulunk, s valahol egy rózsabokor mellett ácsorogva figyeljük mindketten az eseményeket.
- Álmos vagyok. Nem viszel haza? - pislog felém Rose fáradtan, s elmorzsol nagyon hamar egy ásítást. Ám én megrázom a fejem.
- Már ittam, nem is keveset. Annyit tehetek érted, hogy hívok egy taxit, ami elvisz a házadig. Így jó lesz? - van isten! Hevesen, szemeit dörzsölve bólogat, én pedig kihasználom az alkalmat, s mielőtt meggondolná magát, már húzom is kifelé a házból. Közben hívom is taxit, mely a közelből talán három perc elteltével megérezik. Roset betolom az autóba, s egy kikényszerített ölelés után becsukom annak ajtaját. Lehet, nekem sem ártana szép lassan felszívódnom, hiszen a maradék fiatalban egyre több alkohol lesz, s egyre inkább elérkezik az a pillanat, mikor mindenki részegen fog fetrengeni és hosszas, idétlen eszmecseréket fog folytatni. Mégis illő Janetől elköszönnöm, ha már a legutóbbi alkalomkor sikerült megmaradnom egy ismeretlen lepel alatt, ahogy neki is. Visszanyargalok hát a kert részhez, s hamarosan a tömeg szélén megpillantom őt nekem háttal. Egyből odalépek mögé, s csak hogy kicsit ráijesszek, ráfogok vállaira, s enyhén meglököm. Halk nyikkanás szűrődik a lány felől, s mikor megfordul, valahogy nagyon nem Jane néz vissza rám...
- Ó, baszki, bocs, összekevertelek valakivel... Á, Jane! - megjelenik hirtelen mellettünk, én meg zavartan lépek el az ismeretlen lánytól, aki úgy néz utánam, mintha ostoba lennék, s össze is súg a barátnőjével. Valahogy a kék ruha és a hosszú haj egyből Janet varázsolta oda nekem, de hát... Tévesen. Nem, nem őt látom mindenhol...
- Szerintem lassan el leszek könyvelve úgy, mint a fiatal lányok zaklatója... - forgatom szemeimet szánakozva saját magamon. - Mik a tervek innentől? - kérdem őt, mielőtt még beközölném, hogy hamarosan én is ellépek a józanabbik tömeg maradékával. Szóval ha van ajánlata, akár elő is állhat vele, hátha meggondolom magam!

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

-Most valahogy megkönnyebültem, hogy nem nézel ezek miatt komplett idiótának.
Minden ember más és lehet egy másik ember már a szemeit kiforgatta volna a helyükről miattam. Nem elég, hogy a szeme láttára kaptam le egy oszlopot, de még ez is. Minden adott lenne, hogy erőlködés nélkül legyek dús gazdag, én mégis hisztis gyerek módjára inkább a saját igazamat akarom erőltetni, akkor is, ha ez a bukásba vezet. Nem tehetek róla. Éreztem, hogy akkor út közben megtanulnék repülni és kész. Ilyen egyszerű.
-Nem, ez amolyan filantróp dolog. Tetszik az, amit az emberekért csinálnak és úgy voltunk vele, hogy akkor csináljuk ingyen, habár fizettek volna érte. Bár rá kellett beszélnem a srácokat, de megérte.
Mindenkinek jövök eggyel az igaz, de nem lett volna szívem pénzt kérni ezért a koncertért. Ha mind a négyüknek ezért robotolni fogok a konyhában, egy hónapig, akkor is az lesz, amit én mondok.
Ilyenkor jó, hogy nincs managerünk, különben sosem lenne az amit én kigondoltam és kénytelenek lennénk megválni egymástól. Amíg a srácok nem fognak közre és lincselnek meg, addig remélhetóleg sikerül majd érvényesítani az akaratomat. Bármennyire is önzőnek hangzik ez.
- Pedig a táncban nem igazán lehet bénázni...csak mozogsz, ahogy jól esik. Nem versenyre készülünk, hogy egy pár centis eltérést is pontozzanak abban, hogy merre dől a fejed.
Anya imádja nézni a versenytáncokat, főleg a báltermi táncot. Szerinte olyan légiesnek tűnnek a táncosok. Nos én csak a befeszült testtartást figyeltem, hogy mennyire kényelmetlen lehet addig a pár percig is úgy tartani a fejed, a karod, a törzsed, ahogyan ők. Nem lennék a masszőrük helyében.
- Órülök, hogy ilyen nagylelkű vagy mások veséjével.
Elnevettem magam és inkább lese sem gondoltam, hogy milyen lehet feküdni az aztalon, addig Tristan áll felettem, mint egy kofa és kezében tartva a vesémet szajkózza. "Friss vesét tessék, itt kapni a város legjobb belsőszerveit!" Ahha, arról volt szó, hogy bele sem gondolok, mégis él a fejemben a kép. Uh... osztogassák csak a halálom után.
Ennyire még én sem vagyok nagylelkű.
- Adhatnál azokból a génekből, jó lenne jól kinézni már közel a negyvenhez.
S ha már itt tarunk, námi plusz magasság sem ártana. 168 centi magasan, nem panaszkodhatok, de mindig szerettem volna, legalább százhetven centi felett lenni. Ha nem kellene kontektlencsét hordanom, azt is szeretném. Kicsit nagyobb mellek, véknyabb lábak, meg úgy ha az egész sziluettem karcsúbb lenne, az bejönne. Nem fogok itt panaszkodni Tristan előtt, tudom, hogy vannak olyanok akik nálam sokkal rosszabbul járnak és örülnek mindennek amilyük van, én mégis szeretnék csak egy kicsit közelebb lenni az álomalakhoz.
- Jajj nah... nem szabad ilyeneket mondani. - Visszaerőltettem, ha lehetett még a vörösséget, ami megtámadta az arcomat és gondolatba vettem egy mély levegőt.- Szörfözök, meg futok a kuzinommal, jógázok anyával és néha járok kondizni. Túl édesszájú vagyok, ahhoz, hogy ne kelljen mozognom.
Ez nem valami sok, de egyelőre szerencsére még pont elég. Anya otthon jógázik, apa kondizni jár. Egyikőjüknek csak az ölébe esett, hogy jól néz ki, én sem fogom ennél lejjebb adni. Fontos valamennyire esztétikusnak lenni, ha a színpadon állok. Nem hiányzik egy Britney Spears eset. Nem mindennapos a futáson kívúl egyik sem, sajnos Aileennek nincs rám már annyi ideje. - Na és te? Neked mi a hobbid? Vagy a formádat is a genetika dja?
Ha azt mondja igen, akkor biztosan felakasztom magam egy fára, itt azoknak a körében akik ennél sokkalta rosszabb okok miatt akartak véget vetni az életüknek. Ennyire nem lehet valaki a teremtés koronája, a genetika ajándéka. - Inkább Rose, mint Aaron... agy a banda bármelyik tagja. Lehet, annyira balszerencsés vagyok, hogy áttapasztottam rád is.
Gyors mentés. Igaz, hogy ezen is csak nevettem, mintha viccelnék de komolyan gondoltam. Inkább Rose élesszen újra, mint Aaron. Akkor biztosan nem lenne menekvés és végül még tényleg azon kapom magam, hogy valamilyen úton-módon elvett feleségül. Márcsak az hiányozna, te szent ég.
- Nem bízol bennem? Ha megigérek valamit, azt mindig betartom!
Sosem szegtem még meg a szavaimat. Utálok csalódni az emberekben és így mindent megteszek, hogy bennem se csalódjon senki. Annál rosszabb érzést el sem tudok képzelni.
Pont így bíztam meg abban amit Tristan mondott.
Nagyon jó érzés volt az emberek arcát nézni, a mosolyt, hogy felismerik a számokat és még talán azt is láttam, ki melyik számot kérte, csupán abból, ahogy megörültek nekik. Egy számot sem hagyunk ki, mindent eléneklünk amit kértek. A Loose yourself című számot adtuk elő Eminemtől, akkor ugyan Gabriellre néztem leginkább, mert az csak egy duett. Erre még lehetett is dülöngélni. Nem erősségem a rap, de tudok gyorsan és keményen beszélni. Erre kellett a legtöbbet gyakorolni és szemlátomást ez volt Rose kért zenéje. Ezt azért tudtam, mert valahogy mindig Trisre terelődött a tekintetem és nem tudtam nem viszonozni a mosolyokat. Ezek után már sokkal inkább voltak könnyebb zenék, de nagyon megfárdava léptem le a színpadról. A csapatölelés után szétszéledtünk, az én utam egyenesen Rose és Tristán duóját kezdte el keresni, de valahogy sehogy sem láttam őket. Túl nagy volt a nyüzsi és a gratulációkat is fogadnom kellett.

Jane & Tristan

"Nincs olyan zárt ajtó a világon, amit a szépség ne tudna kinyitni."

- Elvégre nem kell mindig arra az útra készülnünk, amit kitapostak előttünk. Az álmok úgysem kényszerből születnek. - hanem kedvből, s őszinte érzésekből. Én utóbbiból talán mindig is híján voltam, s bármennyire szerettem a munkámat, és nem tudtam volna elképzelni mást helyette, álomnak azért nem mondanám soha. Egy álom nem itt kezdődik, s az én képzeletem talán sosem szárnyalt olyan messzire, hogy megragadhattam volna egy kellemes derengést, s magam elé állíthattam volna. Csak mentem előre, mint egy tank. Szavaimat azonban Jane számára biztatásként mondom, érzékeltetve vele, hogy nem kell ahhoz orvosnak vagy ügyvédnek lennie, hogy boldog és sikeres legyen.
- Ezért a mai koncertért fizettek nektek? Vagy csak elvállaltátok ezt is, mert “mindent IS elvállatok”? - ha még ingyen is volt számukra ez az egész, úgy még inkább szánalmasnak érzem magam, hogy el kellett jönnöm. Mintha annyira szükségem lenne a társaságra, meg az ilyen bulikra... Körül vagyok véve idiótákkal, akik meglehet, hogy jól érzik magukat, de nekem jelenleg csak és kizárólag Jane jelenti a szórakozást. S mivel egyre inkább látszik, hogy ezen a partyn most nem feltétlenül a legépebb emberek vannak... Vajon mit gondolhat rólam Jane, én mégis mi a francot keresek itt? Erre szerencsére nem kérdezett még rá, s ez talán jobb is így.
- Táncolni? Nem lehetne inkább bowling vagy valami hasonló? Ott talán nem olyan égő, ha bénázok. - nevetem el magam, de valójában tudok táncolni. A mozgásom jó, egyszerűen csak nem vagyok az a kategória, aki szívesen táncolgat. Nem az én sportom, az már biztos. De talán Janenel nem lennék olyan keményen elutasító, ha bedobná spontán az ötletet...
- Örülök, hogy mindketten ilyen vidáman adnánk el a veséd. - kissé fura, hogy pont e téren látok a fejébe, de nem tudom levarázsolni magamról a vigyort, valahogy annyira jellemző ez. Már ha két találkozás után lehet egyáltalán azt mondani, hogy valami jellemző.
- Ez inkább a géneknek köszönhető. Ha európai lennék, biztosan jobban látszódnának rajtam az évek. - ugyanis nem kenek magamra minden szart, de nem eszek csak egészséges dolgokat, szóval ha úgy vesszük, nem is beszélhetünk arról, hogy annyira jól tartanám magam. Tény, hogy nem eszek meg minden szart napi tízszer, s nem iszok túl sok cukrosat sem, de hát ezek mellékes tényezők. Ha valaki hízékony, akkor azzal a módszerrel, mellyel én táplálkozok és élek, minden bizonnyal ugyanolyan széles lenne az illető. És depressziós a szabadidő hiánytól...
- Te sportolsz valamit? Az alakodból ítélve nem állhat tőled messze. Vagy csak te is jól tartod magad. - halk gúnnyal válaszolok vissza, s az én számból ez a kifejezés talán még rosszabbul hangzik. Ha tudná, hány embertől hallottam már ezt...
- Ha a találkozásaink eddigi mozzanatait nézzük, akkor igen, megeshet, hogy mindkettőnket menteni kell. Rose biztosan szívesen kisegítene. - nevetésem egy kortyba fojtom, de ez még viccnek is rossz volt, ugyanis azt a lányt nem tudnám elképzelni akció közben. Aztán ki tudja? Lehet, hogy ez a félénk, tapadós stílus csak a látszat, éles helyzetben pedig egészen emberien tud viselkedni. Vagy mind meghalunk.
- Nálam legalább biztonságban lesz, és biztosan nem tudod meglesni idő előtt. - a kártya visszacsusszan a zsebembe, s megeshet, hogy ott is marad, ha mindketten elfelejtkezünk róla. Közben lassacskán a koncert kezdetét veszi, így én magam is lehúzom az ital maradékát, mikor Jane is így tesz.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, ígérem. - széles vigyorral közlöm, majd megindulok én magam is utána, s óhaját teljesítve beállok a legelső sorba. Magasságom miatt páran nem látnak ki mögülem, de hát ez legyen a legkevesebb. Pát pillanat múlva pedig az emlegetett lány is megjelenik mellettem, aki mintha mi sem történt volna, újra megkapaszkodik a karomban. Nem úgy, mintha a párjának nézne, inkább úgy, mikor mikor a kislányok lógnak az apjukon... Ha korán kezdtem volna a gyerektermelést, akkor könnyedén lehetnék Rose apja... A figyelmem azonban hamarosan teljesen elterelődik róla, hiszen kellemes meglepetés ér, mikor Jane hangja megtölti a teret. Bársonyosan cseng, s olykor még valami borzongást is érzek a karomon egy-egy dallamnál. Egy igazi tehetség, ez már biztos! E gondolat pedig arcomra is kiül, hiszen nehezen tudom levenni róla a szemem, s ha esetleg felém tekint, akkor mindig elmosolyodok.

Tristan & Jane

"Finding something good, without looking for it."

Tristan nagyon aranyos, ahogy diplomatikusan lezárja a szeretni és szeretve lenni téma ingoványos talaját, nem ért velem egyet, de nem is ellenkezik kézzel-lábbal és próbálja bebizonyítani, hogy mennyire nincs igazam. Őszintén szólva ez a féle érettség tetszik és teljesen nem jellemző a családomra. Gondolatban adtam neki egy plusz pontot és haladtam én is tovább.
-Hobbiként indultbaz egész. Sima iskolákba jártam, de mindig tagja voltam az énekkarnak. Az ottani tanár karolt fel és hozta fel előttem, hogy ez is egy lehetőség.
Mrs Lindmann hatalmas Mozart rajongó hölgy volt, hatalmas szívvel. Vele mindent megtudtam beszélni és ő volt az első az iskolában, aki észre vette ha valami elszomorított. A legutóbbi fellépésünk azon az összejövetelen volt, ahová a már nyugdíjazott tanárnő meghívott. 
-Ebben teljesen egyetértek. Ha nincs fáradtság abban amit csinálsz, hogy érezhetnéd, hogy mindent megtettél, ami tőled telt?
Munka után édes a pihenés. Mindig is ezt vallottam és mindig is utáltam unatkozni. Valamivel le kell magam kötni, ilyen egyszerű.
Szóval görditsenek elém sziklákat, zárjanak be egy szobába, magas falakkal körbevéve, fegyveres őrökkel és nézhetik majd a hűlt helyemet, mert még azzal is szembenéznék.
Kicsit azért olyan érzésem volt, mintha egy állásinterjún lennék és éppen a vezérigazgató tenne fel kérdéseket, higy meglássa, illek-e a csapatba. Nem. Valahogy nem tudnám ezt a kedves srácot elképzelni, mint egy kemény, vaskalapos igazgató.
-Majd akkor egyszer elcsábítalak táncolni és megnézheted magad. 
Magabiztosan kacsintottam rá és sunyin mosolyogtam. Természetesen ez nem most lesz, lehet nem is a mai napon, de majd amikor nem figyel. Volt egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy összefúj minket a sors szele.
- Félelmetes vagy. Remélem tudsz róla...-Oh jaj, hupszi félre ne értse, hogy én gondolom őt morbidnak, hiszen pont ezért nem mondtam ki, nehogy ő gondoljon furának. - Úgy értem, mintha a gondolataimban olvasnál. Pont erre gondoltam.
Nevettem rajta, de ha jobban belegondolok, nem a valóságot látná, ha azt gondolná, hogy morbid vagyok? Hiszen attól még, hogy nem mondtam ki, gondoltam rá.
- Harminchat...hát jól tartod magad, de gondolom sokan mondják ezt, pont így.
Na persze és én vagyok a Szent szűzanya.
Elképzelni nem elképzelhetetlen, hogy ennyire jó géneket örökölt. Nézzük csak Cameron Diazt vagy Jennifer Anistont. Bombanők és nem mai csirkék. Ötven körül hol leszek már hozzájuk képest? Nem mondom, hogy az én anyukám nem egy igazi gyönyörűség még negyvenkilenc évesen vagy apa nem sármos, de ez nem jelenti, hogy nem fogok úgy festeni ennyi idősen akár egy lelakott ház.
- Akkor most mind a kettőnket ki kell majd menteni?
Hatalmasat nevettem, már azon is, ahogy elképzeltem a szituációt. Ahogy állnak a dolgok, tényleg van olyan szerencsénk, hogy mind a kettönket menteni kell majd a medencéből.-Akkor gyorsan nézzünk ki valakit, hogy figyeljen ránk és ha ez történne, akkor ő jöjjön kimenteni. Ne egy random pali vagy csaj.
Vagy ne a banda tagjai legalább is, mert az nagyon kínos lenne és egész életemben azt hallgatnám, hogy megint engem kellett valamelyiknek kihúzni a csávából.
A rumos cuccot megissza, de láthatóan nem jött be neko az epres nyalánkság, pedig szerintem tényleg isteni finom. Ezt én mondom aki a cukorhoz issza a kávét is és nem fordítva, Tristant pedig olyan személynek nézem, aki vagy üresen issza a kávét vagy pedig mindenből nagyon minimálisan tesz bele a fekete löttybe.
-Sajnos nálam csak egy táska van a szobában, ahol átöltözhetek. Szóval kérlek a nap végéig tartsd meg ezt a remek kis kártyát, mert a medencét sem fogom kihagyni. Ha elég sötét lesz.
Nem tudtam, hogy ő valójában meddig akar maradni de én a végéig, hiszen a legvégén lesz egy nagyon rövid tombola húzást és felkértek rá  hogy vezényeljem le. 
Tristan viszont, ha tényleg annyi amennyinek állítja magát, lehet már rég nem vágyik arra, hogy hajnalok hajnalán még élje az ereszd el a hajamat. 
A korát oedig igazolja is. Tristan Sheon Park, tényleg harminchat éves.
- Nem, ez jó lesz. Az élet tényleg igazságtalan.
Morcogtam magamban egy kicsit. Még a szempilláik is gyakran hosszabbak és a hátsójuk sem narancsbörösödik egy könnyen. Hol van ebben az igazság?
-Hm, mi?
Megfordultam a színpadi irányába és valóbam Bobby integetett nekem kézzel lábbal. Oh...ÓHhhh! Bakker, a koncert.
- Jajjj, szent gatyamadzag! Nos Tristan...-Gyorsan meghúztam az italt és letettem az asztalra.-Elvárom, hogy az elsősorban állj és legább játszd el, hogy élvezed.
Már el is indultam és hátraszóltam egy vigyorral. - Különben nagyon szomorú leszek.
A szinpadra felhúztam és el is kezdtük az első kért számot. A címe: Smells like teen spirit, ami eredetileg egy Nirvana dal. Nem tudom, hogy ki kérhette, de megy neki is a plusz pont hiszen imádom.