Diamonds aren't forever - Zoey & Alejandro

Alejandro & Zoey

"Passionate souls burn with fire few can handle, yet none can resist."

- Kimondott jelöltem még nem igazán van, de nyitott szemmel járok. Ha akad majd lehetőség, lecsapok rá.
Híres-neves pszichológus még nem vagyok ugyan így felesleges is lenne akár kiplakátolni egész ausztráliát magammal, nagyon maximum csak egy rosshabb féle figyelmet vonnék magamra, de eljön majd az én időm.
- Így van, ha nem kételkednénk magunkban legalább egy kicsit, akkor nem akarnánk minél jobbá fejlödni.
Mindig van út előre, mindig lesznek új magaslatok, amiket el lehet érni és én ezekre hajtok. Nem akarok egy magasságban megrekedni, ahonnan már csak lefelé nézek, onnan is feljebb kell törni.
- Ha én megtalálnám az excaliburt vagy akár a mjölnirt, titokban tartanám és csak akkor használnám, amikor nagyon muszáj, a meglepetés erejével.
Vagy ha megnyerném a lottót. Sosem értettem, miért kell mások orra alá kötni, ha valamiből neked jobb vagy sok van. Nem. Csak az arra érdemesek tudjanak róla és csak akkor, amikor eldöntöm. Bármennyire is rosszul hangzik.
- Korábban nagyon érdekelt, mert a múltra épül mimden, de egyelőre ennyi, amennyit mondtam. Szeretek egy dologra erősebben koncentrálni, ami jelenleg a szakmám.
Majd, ha a kriminálpszichológiát kicsit jobban megalapoztam, mikor már elértem, amit akartam...akkor jöhet a múlt.
- Franciaországban töltöttem a gyerekkorom, de hamar ideköltöztünk, ahol muszáj volt az angolhoz hozzászokni. Ha pedig azt nézzük, életem nagyrészét itt éltem le. Na és te? Merre sodort még a sors a szülőhazádon kívül?
Elvégre aki ilyen biztosan használja az angolt, aki ennyire hozzá van már szokva az eféle társadalmi eseményekhez..már akár bejárhatta a világot. Legalább a konferenciák alkalmával.
- Oh, hát én mindig keresem a társaságot! Nem szeretek egyedül, a gondolataimba merülve megélni azokat az eseményeket, ahol vannak nálam izgalmasabb emberek is.
Nem könnyű ilyen emberekre bukkannom. Hiszen egy cirkuszban nőttem fel, van két oroszlánom, a szakmám is érdekes, Alejandro azonban egy igen üde színfolt a maga különleges stílusával és valószínűleg a világnézete is igen egyedi. Mégsem kimondott pszichiátrai eset a férfi, nem érzek rá kényszert, hogy meggyógyítsam.
- Gyakran találkozol olyanokkal, akik nem csak ellátogatnak évente egyszer-kétszer a cirkuszba, dr velük is nőtt fel?
Az artisták van, hogy évente cserélődnek, de a kemény mag..az bizony megmarad. Én, hála a szüleimnek, közéjük tartozok. Hála mind a két szülőpárnak.
Kíváncsivá tett így Alejandro válasza. Találkozott már ilyen személlyel?
- Mrs Ferguson, szerencsére kikérte magának, hogy saját szobája legyen. Így hála az egnek, nekem is jutott egy. A többiek nevében viszont..nem beszélhetek.
Szavaiból kiolvasva, egyértelműen neki is járt egy. Valahogy, kaphatnék az alkalmon. Szeretném minél jobban szemügyre venni a kastély teljes szépségét és ha még ő is betekintést enged a saját szobájába, akkor annál is többet fogok látni, mint reméltem.
Közben megérkeznek az ínycsiklandozó fogások, látni is rajta párat, mik igazán a kedvemrevalóak.
- Volt szerencsém ahhoz az erjesztett halhoz. Az volt az utolsó kísérletezésem.
Sebastien egy nagyon kedves kis svéd férfi volt, aki talan túlságosan is hamar akart bemutatni a családjának. Ott aztán voltak undorító fogások, de a kapcsolatnak nem ez vetett véget. - Nem tévedsz, nagyon is válogatós vagyok, ha arról van szó, hogy mit veszek be a számba és engedek útjára a gyomromba.
Nevezzenek gyávának, de inkább az ismert finom mint az ismeretlen. Tudom-tudom, ami most ismert és finom számomra is ismeretlen volt korábban. Ha valami nem tetszik külsőre, azt biztosan meg sem kóstolom.
Az a kevés is soknak bizonyult, amit ettem ígyhá kapóra jött a sebész ajánlata. Úgy toltam ki abszékem, mintha égetett volna.
- Istenem, ez egy remek ötlet Alejandro. Menjünk kérlek.
Az ajtón kilepve, nyirkos de friss levegő üdvözölte a bőrömet, igen jóleső sóhajjal fogadtam. Nagyon kevesen voltak még kint, az ösvény fáklyákkal világították ki. Semmi extra cicoma, ami nem lenne a korra jellemző. Ez igen.
- Van ott egy kisebb tó. Megnézzük?
A fű csúszós volt, a föld puha..egyáltalán nem kedvez a magassarkúmnak, dehát artista vagyok egy cirkuszból, mindent is megoldok!
A tónak a víze melegebb lehet a levegőnél, misztikus köd lengte körbe és tücskök ciripelése adta az aláfestő zenét, a kastélyból, finoman kiszűrődő muzsikán kívül.
- Ha talánánk szilárd, biztosabb talajt..sokkal szívesebben táncolnék idekint.
Ha befejeztük a desszertet és eleget ittam, még az is lehet, hogy kikönyörgöm, jöjjünk ide vissza. Az éjszakát már valahogy nem tudtam Alejandro Salazar jelenléte nélkül elképzelni.

Alejandro & Zoey

"Passionate souls burn with fire few can handle, yet none can resist."

Széles mosolyra húzódnak ajkaim a sebész kérdésére. Úgy tűnik, hogy valakit tényleg érdekel a mondanivalóm, a terep amin járok.
- Főleg ezeket, igen. Számomra nagyon érdekes, hogy milyen látszólag teljesen más kaliberű emberek vonzzák egymást. Mi vesz rá egy látszólag makulátlannak tűnő személyt, hogy olyan mellett horgonyozzon le, aki nem tiszteli és nem bánik vele jól.
Szerencsére egyikünkből sem kell fogóval kihúzni a szavakat, dőlnek azok maguktól is, egyre rövidebbé téve az estét. Igazán hálás lehetek Alejandronak, hogy nem hagy unatkozni.
-Igen, mondhatni otthon..a családomnál.
A cirkusz elvégre az egyetlen családom, amely tagjait ismerem már mint a rossz pénzt. Náluk kell hagynom Simbát és Kovut, mivel sajnos nem férnének el az én apartmanomban. Jól is néznék ki, ahogy az utcán sétáltatom őket, haha vagyis ők sétáltatnának engem...Majd be egyenesen a bérházba.
- Így van. Mrs Fergusson kért meg, hogy jöjjek el helyette és meg kell, hogy mondjam, ezelőtt kételkedtem de egyre biztosabb vagyok magamban.
Abban mindig is biztos voltam, hogy a kriminálpszichológia az én pályám, de most, ezen a helyen, a sok fejlődni vágyó szakemberrel körülvéve, már kétség sem férhet ahhoz, hogy ez az utam.
Jó érzés, hogy ez a terem tele van ilyen személyekkel.
- Hát, valószínűleg inkább a másolata. A korabeli embereknek elég volt a katszat, hogy ugyanúgy nézett ki és máris beálltak az uraság mögé a harcmezőn.
Elég egyszerű felfogás, mégis nagyon érdekes, hogy milyen érdekes, hogy a technológia fejlődésével az emberek egyre gyarlóbbá és bizalmatlanabbá is válnak. Akkoriban még talán volt igazán tiszta ember a földön. Ma már egyáltalán nem hiszek benne.
Alejandro tekintete elárulta, hogy milyen mélyen elgondolkodott rajta. Valószínűleg sikerült felcsigázni...Hát most lehet, hogy lelomboztam a másolat említésével.
- Ne is hagyd el. Ez a pörgősség és az akcentus igen vonzóvá, úgymond exotikummá emeli a használóját.
Én sem tudtam sokáig elhagyni az én francia nyelvjárásom. Megtanulni, hogy a "H" betűt igenis ki kell mondani, hát az a halálom volt. Szerencsére mára már alig hallható, de mindig azon kapom magam, hogy visszatérek rá, mikor a cirkuszban vagyok a többi francia ajkú taggal.
- Az izgalmasabb része alatt az előadásokat érted, vagy amikor egy kicsit már szabadabban lehet vegyülni?
Cinkos mosolyom eltéveszthetetlen. Nagyon érdekel, hogy ki-mivel és hol jár a saját szakterületén, de a szabadfoglalkozás sokkal jobban érdekel. Az ételek, a tánc, az ismerkedés. Pláne ezzel a titokzatos mexikóival. Hátha több tánc is bele fog férni ebbe az estébe, ami akár hajnalig is nyúlhat.
- Az oroszlánokra és.. - Mordfondíroztam, hogy elmondjam-e neki, dehát nem tűnt egy előítéletes, sznob pasasnak. Gondoltam, miért is ne? - A családom szószerint egy cirkuszi társulat. Így értettem, hogy színesek.
Akár ruházat és személyiség terén is. Nagyon egyediek és kevés közülük az olyan, akivel nem lehet szót érteni, mindegy mennyire próbálkozik az ember.
- Ez egy kicsit bonyolult ügy. Egy ideje szerintem mind a ketten szeretnénk kilépni belőle, de a másiktól való függés mindig az útját állja. Neki szüksége van valakire maga mellett, én pedig nem akartam feladni míg meg nem fejtem. - Túl SOK lesz az információ Zoey, ideje lesz leállni ezekkel. - Sajnálom, nem akartam túlmenni a határon.
Bűntudatom lett volna, ha nem árulom el, ugyanakkor valamiért azt akartam, hogy Alejandro tudja, hogy nem egy komoly kapcsolatról van szó.
Na de mi ennek az oka? Az rendben van, ha tetszik egy férfi és Alejandro igencsak vonzó számomra, de most éppen arra készülök, hogy ennél jobban megismerjem? Igen, eléggé valószínű.
- Természetesen! Különben is utálok azon kevesek közé tartozni, akik teljesen józanok.
De pont elég józannak kell lennem, ha szeretnék tenni egy kört a kastélyban, Alejandroval az oldalamon pedig sokkal élvezetesebb lenne ez az egész. Már csak az a kérdés, hogy a személyzet mennyire lesz éber, amíg mi...rosszalkodunk egy egészen picikét.
Addig is, ha már van étel, kortyoljunk bele a minőségi bor mámorába.
- Nem baj, ha veszítek, amíg azt becsülettel teszem!
Itt úgysem az a lényeg, hogy ki kesz hamarabb matt részeg, vagy ki marad józanabb. A szórakozás már inkább és különben sem hiszem, hogy Alejandronak az lenne a terve, hogy ősemberig igya magát. - Az emeleten, jobbra az utolsó ajtó, szemben.
Mindenbtovábbi nélkül kiadtam a szobaszámom és eldöntöttem, hogy még büntudatom sem lesz miatta. Jöjjön, aminek jönnie kell mert néha nekem is elegem van abból, hogy mindig, mindent előre akarok tervezni.
Míg finoman csipegettem az ételemből, nem tudtam nem azt figyelni, hogy Alejandronak mire esett a választása. Polip és mangó. Ejha, de érdekes az ízlésvilága. Francia nőként hozzászoktam, hogy ilyet-olyat megeszünk. Na de bármi, ami előtte nyálkás volt, az nálam egy hatalmas nagy NEM.
-Igazán különleges a választásod az ételterén. Szeretsz új dolgokba belekóstolni? Nem tartasz attól, hogy rémes íze lesz ezeknek a fogásoknak? Volt már olyan, amire azt mondanád, hogy rémes az íze?
Feletébb érdekesnek tartottam hirtelen a témát. Vajon mik lehetnek a válaszai? Valaki, aki polipot eszik, általában nem áll meg a herkentyűknél.

Alejandro & Zoey

"Passionate souls burn with fire few can handle, yet none can resist."

- Vagy nem vették észre a nagyszerűséget, ami az egyszerűben rejlik! Mindenki azonnal világot akar menteni.
Szemeim unottan kört jártak a terem padlójától a plafonig. Még szerencse, hogy vannak a Földön olyan egyének is mint a sebész, hiszen ki figyelne a részletekre? Ki lenne az aki képes javítani, ha mindenki megakad?
- Kriminálpszichológusként én egy kicsit érdekes vizek felé szeretnék majd evezni. Azt kutatom egyelőre, hogy mekkora ereje van a tekintetnek, az elmének és az egyén akaratainak a másik felett. A pillanat, amikor egy enged a másik félnek. Tudod nekem...
A fogaskerekek kattogtak, amíg gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki, de végülis bizalmat szavazok az úrnak. - Nekem van két oroszlánom, egy alomból. Nem kommunikálnak szavakkal, csak a testbeszéd..a határozottság az, ami a két hím között eldöntötte a dominanciát. Sőt! Volt egy olyan tanulmány miszerint az oroszlánok hamarabb behódolnak egy sötétebb sörénnyel rendelkező hímnek, mint egy világosnak. Ez az, amit szeretnék kutatni. Azonban én nem tudom előadni a mentorom, Mrs Fergusson terveit. Ő akarja mindenképpen megosztani veletek.
Lehet, csalódásként élik ezt majd meg de egyelőre nem rendelkezek akkora szakmai háttérrel, ami egy igazi korszakalkotó ötlet lehetne.
Ha majd egyszer meghívnak engem ide és előadhatom a saját újításaimat, akkor mondhatom el magamról, hogy el is értem valamit.
- Óh, de még milyen jól! Annyi mindent tárolok a telefonomon, hogy jódarabig elveszett lennék nélküle.
Időpontok, kurzusok, cirkuszi események, próbák...túl sok mindent kell belenyomorgatnom abba a kis időbe, ami egy napot fed le.
A terápiászenéim is azon vannak rajta. Rengeteg válogatás.
- Egy kardot, ami a megszólalásig hasonlít az excalibourra.
Természetesen nincsenek természetfeletti képességei, de ámulatba tud ejteni, hogy az akkori technikával milyen pontos másolatok készültek. Biztos ezzel akarták megragadni a hatalmat, a félelemmel, ami az embereket mardosta a gondolatától is, hogy egy olyat használjanak ellenük ami egy suhintásra falvakat rombolt le.
- Nos, nekem sem volt még szerencsém...egy.. latin amerikaihoz?
Salazar név alapján lehet argentin, kubai, mexikói, spanyol..a lehetőség határtalan, de az biztos, hogy ez a férfi rendelkezik mindennel ami kell, hogy levegyen egy nőt a lábairól.
- Mondhatni, eleve egy kapkodás volt az egész csere a doktornővel, aztán a járat is csúszott, ruhát sem találtak nekem..egyszóval minden adott volt, hogy feltűnő legyen az érkezésem, pedig rémesen utálok késni.
Hazudnék viszont, ha azt állítanám, hogy nem szeretem a pörgést, hogy egy percre sem unatkozok. S lám, hála a késésnek, talán könnyebben indult el Alejandro és köztem a beszélgetés is..majd jött a kellemes hangulat és a tánc, ami tökéletesen pótolta az űrt az étkezés előtt.
- Hát..nem mindenki büszkélkedhet olyan..színes családdal, mint ami nekem van.
Mind..egytől egyig, ha nem is vérszerint de lélekben a családom tagjai, akikért bármit megtennék. Legyen ennek Simba a tanúja..
- Így azért felszabadultabb az este. Nemigaz?
Párok nélkül, akik odahaza mérgen lakmározva őrlődnének, míg haza nem érünk. Nekem nincs ilyen személy..legalábbis akit sajnálnék, mert olyan mély lenne a kapcsolatunk. Nem is tudom, hogy az-e.
Na de várjunk. Komolyan már ezen pörög az agyam, mikor mégcsak az sem biztos, hogy most flörtöltünk Alejandroval?
Lehet, kevesebb értelme van Paul tásaságának az életemben, mint gondoltam?
Elegáns csengő hangja zavart bele a képbe, majd Alejandro ajkai egették a bőrt a kézfejemen. Milyen elegáns, mégis, ha az embert olyan hangulatban van, milyen erotikus tud lenni egy leheletnyi érintés.
Természetesen hagytam, hogy ez a szinpatikus férfi visszakísérjen a helyünkre és vártam a fogasokat, elvégre az étel nélkül, nem tudok majd versenybe sem szállni a mexikói férfivel.
- Hát őszinten remélem. Egy ilyen régi kastély tele lehet titkokkal, rejtelmekkel és akár kincsekkel is, ami nem mindenképpen arany. Nem lehet tudni.
Sejtelmes mosolyom a kupa mögé rejtettem, mely ezúttal vörösborral lett megtöltve. Francia nőként eleve hozzászoktam, hogy az ebédhez iszunk bort is.
Marha steak, pulyka, kacsa, mindenféle tengergyümölcsei kezdve a langusztával egészen a polipig volt elénk tárva, sőt még olyan dolgok is voltak a tálakon, amit én magam fel sem ismertem.
Elvettem egy kissebb szelet steaket, édesburgonyával, gombás barnamártással, ami remekül fog passzolni a borhoz.
- Ezek után készüljön fel a doktor úr, mert készen állok a kihívásra.
Megemeltem a poharam, jelezve, hogy mire is gondolok.

Alejandro & Zoey

"Passionate souls burn with fire few can handle, yet none can resist."

Na mostmár muszáj voltam meglesni, hogy milyen különleges elmének jut eszébe egy ilyen brilliáns ötlet. Kézbevettem a tábláját és leolvastam, egesz egyszerűen. Plasztikai sebész. Nahát, az ember nem is gondol bele, hogy mi zajlik le abban a személyben, aki arra adja a fejét, hogy megváltoztasson valamit a küllemén.
- Ez egy igen különleges ötlet, mégis valahol vicces, hogy ez még senkinek sem jutott eszébe.
Már abban a pillanatban kíváncsi voltam, hogy én, a magam szakirányával, miben tudnék hozzátenni. Főként bűnözőkkel foglalkozok, szociopatákkal...akiknek legtöbbször nem céljuk a plasztikai sebeszeti beavatkozás. Főleg megtevesutés lehet a célja. Megúszni egy bűntényt
vagy olyanná formálni magukat amivel az áldozataikra nagy hatással lehetnek. Hűha, igazából ez egy remek tanulmány lenne!
- Végülis részei lettünk most a múlt egy korszakának, szóval igazán megtisztelhetjük azt annyival, hogy megpróbáljuk teljesen megélni azt.
Egy kis udvariasság, telefonmentesség és szórakozás...mind előnyei voltak a kornak. Sokkal intimebb, személyesebb volt az emberek kapcsolata.
- Igazán kár, de milyen érdekes lenne, ha kiderülne, hogy valami újabb ereklyét találtak.
Nem elképzelhetetlen, hogy erről van szó. Sőt, remelhetőleg feltárnak egy páratlan kincset pont amikor mi itt értekezünk. Jobb opció lenne mindenképp, mint a kőműves munkát hallgatni reggeltől-estig.
- Amint sikerült valami értelmesebbet is ennem a zacskó ropinál, amit ma ettem, bebizonyítom, hogy a francia hölgyeket is kemény fából faragták.
Nem leszek sosem egy kocsmatöltelék, akinek meg se kottyan az ital, deeee nem fekszek ki három felestől sem. Így büszkén állok a feladat elé, főleg, hogy tarsadágom is lesz hozzá. Kezdetnek a pohár pezsgő pont megteszi.
- Oh micsoda úriember! Reméltem, hogy leszel oly segítőkész, hogy felajánld.
Ugyanis éttermekbe is azért nem annyira szeretek járni, mert várni kell az ételre. Nagyon nem szeretek várni arra, hogy ehessek, inkább elterelem a figyelmem.
Például a tánc segítségével, egy igazán megnyerő férfi társaságában.
Hála az égnek, nem kellett irányitanom őt, mivel tökéletesen viszi előre a táncot, sehol egy zavarodott tekintet vagy felesleges mozdulat.
- A családom...ők egy igen különleges csoport tagjai. Nélkülöztek már huzamosabb ideig is, mint egy pár nap. - Légiesen, elegánsan fordultam vissza a férfi karjai közé. Kényelmes érzés volt, remek az illata is Alejandronak. Reméltem, hogy a napokban sikerülhet vele többször is így táncolni.- Na és a te családod? Senki sem félt egy ilyen konferenciától?
Nem ez van a filmekben? A menő orvos otthonhagyja a felesegét, egy "konferenciára" megy el, ami valójában egy szigeten van, a szeretőjével. Nem mintha egyből ilyet neznék ki Alejandroból, de én pont nagyon is finoman simulok és passzolok a karjai közé.

Alejandro & Zoey

"Passionate souls burn with fire few can handle, yet none can resist."

Az egész eletem olyan színfalak között töltöttem, amik olyanok voltak, mintha megállt volna az idő. Ezért is éreztem magam otthon ebben a kastélyban, ebben az igen korabeli jelmezben. Szeretem a modern világot is, de ez megiscsak inkább az én világom. Az elegáns táblának és az igencsak figyelmes férfinek hála méginkább elhessegettem a gondolatot, hogy rossz helyen vagyok, hiszen pont a saját helyemet sikerült becélozni, még a tömegben.
- Kezdők szerencséje, azt hiszem.
Lagy mosoly formalta ajkaimat, elfogadva azt a köszönési formát, amit Alejandro vett fel. Ő maga is illik ebbe a környezetbe. Kényelmesnek tűnik a ruha ami rajta van, testtartása magabiztonságot sugároz, tekintete is kedves. Igazi úriembed, ez pedig ritka kincs. - Megszoktam, hogy az emberek mindenfélét kérdeznek. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen úriembernek milyen kérdései lehetnek.
Probáltam elkapni az ő szakirányát a táblájan, de csak nem sikerült. Valamilyen sebész lehet, az mindig jól jön.
Szerencsére beszédes is. Nem szeretem a kellemetlen csendet, habár én altalában inkább hallgatok, míg a másik fél mesél.
-De, igazából minden remekül hangzik. Remélem, hogy lesz is partnerem majd a tánctéren. Nem szeretném kihagyni, ha már ez mind megadatott.
Amikor megegyeztem Mrs Fergussonnal, nem hittem, hogy ilyen jó dolgom lesz majd itt. Igazán megéri egyre feljebb és feljebb taposni azokon a létrafokokon, hogy az ember idekerüljön. Egy dolog azonban hirtelen eszembe jutott a kastélyról. - Valóban építkezés lenne? Reggel olvastam utána a kastélynak és állítólag még az év elején befejezték a munkálatokat.
Reméltem, hogy nem addig akarnak majd betont törni és fúrkálni, amig mi itt lazítunk. Mégis érdekesnek találom az egészet. Biztosan így olvastam, hogy a munkálatok befejeződtek.
- Az egész éjjelt végig akarod inni?
Csak csipkelődtem vele, ha már feldobta a labdát. Nem tűnik alkoholistának, sehol a piros, puffadt bőr vagy remegő kezek. Egy sebésznél az az egy félresiklás is nagy gondokat okozhat. - Még nem ettem ma semmit, egyelőre nem alkohollal akarok kezdeni.
Megittam a pohár vizet, hogy az valamennyire hígítsa az italt, amivel majd koccintani fogok. Elvettem Alejandrotól a poharat és mélyen a szemeibe néztem. Csak kedvességet láttam abban a pillanatban, sehol egy hátsó szándék vagy agresszióra utaló jel. Az övéhez koccintottam a poharam, majd a buborékok végig ingereltek mindent az útjukon lefelé, kellemes meleg érzést hagyva maguk után.
S mivel az ételig még kellett volna várni, így Alejandro felé fordultam.
- Óh nahát, épp ez a kedvenc számom.
Már ha ismernék bármilyen középkori vagy túl klasszkus zenét. Így is igen dallamosak voltak, meghozva az ember lányának a kedvét a tánchoz.

Alejandro & Zoey

"Passionate souls burn with fire few can handle, yet none can resist."

Érdekes, hogy az embereket mi minden tudja közös útra terelni. Szerencsés, szerencsétlen, tragikus vagy éppen örömteli események sorozata. Cirkuszból kórház, kórházból börtön, magán praxis majd megintcsak kórház. Mint egy mókuskerék, amiből eszemben sincs kijutni, hiszen végig, egytől egyig folyamat elém sodródnak, amikkel szeretek foglalkozni.
De kéne a változatosság. Annyira kéne mint egy csepp víz vagy az a bizonyos falat kenyér. Ezért is fogadtam el, hogy részt veszek Mrs Fergusson helyett a skóciai konfefencián, hogy világot lássak, s évek után ismét európa levegőjét lélegezzem be.
Mrs Fergusson mindent elintézett nekem, átíratta a repjegyet, a szobafoglalást, az asztalfoglalást..mindent, amit lehetett. Hálás voltam érte és ő is örült, hogy nem vész kárba a pénze. Egy autó szállított az irodájától a reptérre és hosszas utazás után egy újabb autó skócia egyik kastélyába. Szórakozottan olvastam a telefonomon a körüzeneteket, de igazából már annyira fáradt voltam, hogy úgysem ment az értő olvasás. Így is késésben voltunk a sofőr kitérője végett, majd valahogy kibeszélem magam mint mindig.
Tetszett nagyon a skóciai táj hangulata, nyirkos, ködös, mindenhol zöld...és nem túl meleg, de megvolt a bája. Minél tovább haladtunk annál könnyebben szellemültem át, a buzgó nagyvárosi légkör után.
Vajon Harry Potter és a Roxfort többi diákja is így érzett? Modern világból egyenesen és sebesen vissza az időbe.
Fél órával érkezhettem a többi vendég után, még a terem mellett elhaladva láttam, hogy javában készülnek a bankett tökéletesítésére.
Wow, hát ezek aztán tényleg nem aprózzák el, pedig nem Madonna és George Clooney esküvője lesz.
Egy kedves mosollyan lágyan ingattam meg a fejem. Már hogyne lenne szükség ekkora felhajtásra ha már ennyi híres és köztiszteletben álló orvos jelenik meg? Tényleg a színe-java a szakmának.
Bevezettek a nekem, azaz eredetileg Mrs Fergussonnak szánt lakosztályba. Kissé kellemetpenüp éreztem magam. Most először az életemben ragadott magával az az érzés, hogy ÉN nem tartozok ide.
-Óh, elnezését kérjük Lady Dubois, de úgy tűnik, hogy Mrs Fergusson ruháját elfelejtették kicserélni egy önre jobban passzoló darabra.

Pár pillanat erejéig, a tekintetem az ágyon fetrengő sötétkék ruhára terelődött, s elidőzött rajta. Valóban szükséges ez?
- Gondom, mindenki ki fog nézni, ha modern estélyiben jelenek meg. Igaz?
Na, már csak ez hiányzott! A lakály-néni úgy nézett rám, mintha én lennék a világon a leghülyébb ember és az atomfizikáról akartam volna tőle tájékoztatást kapni. Igaz, pillanatokon belül rendezte amúgy is szigorú vonásait, hogy valamennyivel kellemesebb ábrázata legyen.
-Egyet se féljen kisasszony, azonnal kerítünk önnek egy..alkalomhoz megfelelő öltözetet. Addig nyugodtan frissítse fel magát a fürdőben!
Talán az én mosolyom igazibbnak tűnt, mikor illedelmesen elfogadtam. Tényleg ramfért egy frissítő fürdő de tudtam, hogy et azt jelenti, jó sokáig fognak kutakodni egy rámvaló gúnya után.
Frissen, üdén, illatozva csavartam magamra a törölközőt, de ruha még sehol. Már rég elkezdődött az estély, de én még egy törölközőben vártam a csodát.
Bezzev a Noir-ban, Khaliként már rég hozták volna a kellékeimet.
Még további tizenakárhány perc múltán hoztak egy vörös ruhát, bársony anyafból egyoldalt hosszú, egy oldalt fém pántokkal. "Lady Guinevere ruhája volt annak idején úgyhogy, különösen a lelkemre kötötte, hogy vigyázok rá. A gyomrom korgott, a szám ki volt már száradva..tehát azt is megigértem volna neki, hogy szüzen halok meg-amihez már kicsit késő- csak engedjen elmenni.
Jól sejtettem. Már javában zajlott a rendezvény, mire leértem, teljes harcidíszben.
Visszaköszöntem, akinek kellett, míg szemeim egy széket kerestek, ahol leülhetek, étkezés céljából.
Pont elkaptam a tömegből egy férfi homokszín tekintetét, de valahogy a mellette lévő üres szék is legalább annyira csábító volt, mint a friss bagett látványa az asztalon.
- Szép, jó estét! Zoey vagyok, szabad lesz a hely?
Oh, de vaksi vagyok, hiszen a nevem "Zoey Fleur Dubois - kriminálpszochológus" ott szerepelt az asztalon lévő elegáns tábláncskán.
Helyet foglaltam mellette és már töltöttem is egy "kupa" vizet.
- Rémesen sok mindenről maradtam le?
Kérdeztem még mindig a mellettem ülő férfit, hátha legalább egy embernek el tudom majd magyarázni, hogy miért késtem.