"Look around, open your eyes and notice that you can only see, what I'm letting you to see."
Mik az erősségeid?
Csodálatos hangommal akárkit ámulatba tudok ejteni. Lehet, túl karizmatikus vagyok, de még egy számomra is megmagyarázhatatlan okból az emberek követnek, bármilyen ökörségben. Nem elhanyagolható, hogy igen hamvas és szép fiatal hölgy vagyok. Mégis a kedvencem az, hogy tényleg milyen könyedén vezetem meg az embereket. A szülőknek fogalmuk sincs, hogy kire bízzák csemetéiket, mikor velem maradnak.
Mik a gyengeségeid?
Attól függetlenül, hogy én nem így gondolom, van aki szerint túlságosan is erősen tudok ragaszkodni egyes emberekhez. A liliomra allergiás vagyok és hamar leég a bőröm az ausztráliai napsütésben.
Mi a legnagyobb vágyad az életben?
Hogy a tengerben élhessek, mint egy sellő, vagy szirén vagy akár egy sneci. Minden vágyam egy tengerfenéken lévő ház, mint azok a fancy hotelek.
Mik a legnagyobb félelmeid?
Egyelőre még én sem tudom, de közlöm ha kiderül.
Milyen az egészséged?
Csodás! Egészségesen étkezek, mozgok és gyakran járok ki a természetbe. Egy hercegnő nem lehet lelakott.
Véleményem szerint nyugton állíthatom, hogy nem vagyok egy mindennapi eset.
'99 májusában láttam meg a napvilágot, Finnországban egy nagyon vallásos keresztény család sarjaként. Már nem is emlékszek, hogy a szüleim mivel foglalkoztak, csak a csillapíthatatlan vágyamat a hús iránt. Nyersen, keményre sütve vagy éppen rosé? Nem számított igazán. A fő az volt, hogy hús legyen.
Hét éves lehettem, amikor kiestem a hintából, felsértve az alkarom és a térdem. Még mindig látom a szemeim előtt a patakzó, gazdag vörös vért, ami annyira vonzott, hogy közelhajoltam, alkarom megemeltem, s hamarosan már a nyelvemen éreztem a vérem erőteljes, fémes ízét.
Napokig nem tudtam kiheverni a dolgot. Egyszerűen annyira intenzíven élt még a gondolataimban az íz, hogy vágytam újra és újra megkóstolni.
Következő lépésként egyre többször kerültem büntetésbe, ugyanis a fogaimat az iskolatársaimba, tanáraimba mélyesztettem, jó erősen, hogy kipréseljek némi vöröslő életeszenciát.
Anyámék aggódni kezdtek. Mégis mi történhetett az angyali kislányukkal? Egyre többet kérdezgettem a családot, hogy milyen lehet az emberi hús íze.
Dühös voltam, mert nem kaptam. Nem érdekelt más, csak megkóstolni egy ételt, ami emberből készült.
S ez csak fokozódott. Nem értették mi történik, míg én elkezdtem felfedezni önmagam. A suliból kivett könyv alapján rájöttem, hogy nem vagyok ember.
Imádom a tengert, a vizet, az emberi hús gondolata izgatottá tett, imádtam a vér ízét és különösen szép a hangom. Igen, én egy szirén vagyok, rossz testbe zárva. Vicces mert örömmel mentem apának és anyának elújságolni.
Ez volt számukra az utolsó csepp a pohárban.
Innentől kezdve vette kezdetét a tortúra. Sokszor kötöztek ki az ágyhoz míg egy közeli katolikus pap jött, kiűzni belőlem valami démont.
Ebben a hitben élve, előfordult, hogy napokig nem etettek és ennyi elég is volt a nagyapám, Mathias Waltarinak, hogy repülőre szálljon az egyik legmesszebi kontinesről, hogy magával vigyen.
Mit is tagadjam? Apámék örültek, hogy megszabadulnak egy ilyen sötét folttól, ami családunkat pecsételné meg.
A nagyapám örült nekem, nevelgetett, kedveskedett és végre megadta nekem mindazt amire igazán vágytam. Emberi húst többek közt. Az erdö mélyén magasbanyúló kúriájában találkozhattam sok-sok olyan eberrel, mint én. Húsimádókkal. Ők lettek a családom, a társaság ahpvá igazán tartozok.
Mellékállásban kihasználtam a külsőm és énekhagom adta előnyöket és animátornak jelentkeztem. Bevált! Azóta mindenhová meghívnak és lehetek hercegnő, angyal, ründér ...sőt sellő is!
Én pedig nyilván imádom a tekinetetket, amik imádattal tapadnak rám, a bőrre mit általában csicsás, hercegnői ruha díszít.
Jobb életet el sem tudnék képzelni magamnak.