An impossible mission~ Guard and Agent

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Aug. 10, 2021 10:04 am

Aileen & Logan"Beyond the edge of universe,
There's a kind of real darkness,
Where even the light gone astray."

- Jogász? Eléggé éles volt akkor a váltás. Mi ösztönzött erre az egészre pontosan? Csak nem a férjed? – hiszen egyetlen ember képes megváltoztatni a másik életét gyökerestül. Lerombolhatja vagy újraépítheti, bár sejtéseim szerint Aileen életében inkább előbbi történhetett. Igyekszek hozni számára egy kis megnyugvást ezekben a kellemetlen időkben.
- A te ujjaidtól biztosan elsülne nagyon hamar. A jelenlegi helyzeted miatt természetesen. – hát mi mástól? - És különben is, ki mondta, hogy csak egyszer lehet próbálkozni? – egyik szemöldököm sejtelmesen feljebb mászik. - Minél többet használod, annál inkább rájössz a titkára... – abban egy cseppet sem kételkedek, hogy Aileen ne tudná használni a pisztolyom, de hát hamarosan úgyis bizonyíthat gyakorlatban, ha már ilyen nagyszájú és felhozta a témát.
- Igenis főnökasszony, ahogy óhajtja. – nézzenek oda, hogy kiosztja a munkát! - Nem szeretnéd, ha unatkoznék, azért sózol rám mindent, igaz? Valld csak be, jó nézni, ahogy mások dolgoznak és körbeugrálnak, te meg pihensz... - incselkedve pillantok végig rajta, csak hogy tudtára adjam, hogy lehet, hogy megbütykölöm a ház létfenntartásához szükséges dolgokat, de ezt is csak azért, mert az áram és a víz biztosítja az ittlétünket. Ennyi. Ha azt hiszi, hogy nagylelkűségből teszem, vagy mert ilyen úriember vagyok, hogy azonnal ugrok egy nő akaratára, akkor bizony nagyon téved.
- Van. Ez egyértelmű. - megint csak az a fránya konkrétum. Nem vagyok vak egy cseppet sem, remekül a tudtomra adja a dolgokat, s hát nem egy házassági szerződés és egy leánykérés a téma, hanem amolyan “létfenntartó” dolgok. Legalábbis számomra. Kapcsolat nélkül tökéletesen tudok létezni, de dugás nélkül... Na, azt már nem.
- A szerelem miatt? Poklot járni? Normális kapcsolatom sem volt még, nem hogy szerelem. Tudom, harminchat évesen eléggé gáz, hogy nem követem a társadalom normáit, nincs feleségem, gyerekem, saját házam, de hát... - széttárom kezeimet. - Eddig nem vágytam ilyesmire. Nem az ezekre irányuló remények éltetnek kicsit sem. - ezt pedig nem tudom jobban hangsúlyozni. Biztosan benne van a fiatalkori trauma, amit átéltem, hogy képtelen vagyok kötődni másokhoz úgy igazán. Ezt aláírom. Azonban nincs bennem semmi görcs vagy szomorúság emiatt, mert nem találom a párom, hiszen az életem teljes. Jól érzem magam a munkámban, világot látok, s még az izgalmi állapotom is szinten tartom. Ennél nem is kell több.
- Nem terveztem ilyesmit, és elvileg alvajáró sem vagyok. Épp ellenkezőleg... Nagyon éberen alszok, ha valaki mellett vagyok. Bárhol, bármilyen helyzetben ki tudom kapcsolni az agyam úgy, mintha csak aludnék, holott teljesen éber vagyok. - ez az agykikapcsolás már húsz éve működik. A bunkerben ezt is sikerült megtanulnom, hogy kapcsoljak ki mindent magamban, s lebegjek szinte a valóság és a képzelet peremén.
- A pihenés neked szükséges, s mivel semmi dolgod, így elvárom, hogy ne állíts se ébresztőt, és ne kelj fel az első alkalommal, amikor megébredsz. Délelőtt elmegyünk vásárolni, de azzal sem kell egyáltalán sietni. - még csak az első napunkat töltjük itt, így még bőven kell csiszolódnunk. Könnyebb lesz, ha már lámpafénynél lehetünk a házban, nem pedig pislákoló gyertyákkal.
- Igen, a te szobádban. Ez ennyire meglepő? Nincs privát szférája a védett személyeknek. Ott vagyok mindenhol. Úgyhogy az ilyesmit jobb, ha már most elengeded, mert kérésre sem távozok sehonnan. - szemeim szinte szúrnak a pohár takarásából, ahogy Aileent vizsgálom. Vannak dolgok, amikből engedhetek, ám vannak, amikből nem, hiába könyörögnek. Ezt erre az időre el kell fogadni, a testőr mindenhova követ. Mindenhova.
- Egyelőre jó lesz a fotel, aztán meglátjuk. - azért az első éjjelen nem szokásom a védett személy ágyába bújni a saját kényelmem miatt, hiszen ez nem számít. Ahogy mondtam, bárhol, bármikor képes vagyok az alvásra, s az első pár napon jobb szeretek egy kis távolságot tartani, s kívülről figyelni azt, aki alszik. Közben lassacskán kiiszom a pohár alját is, majd amazt a mosogatóba rakom. Nem tölthetem újra, mert attól már meglehet, hogy becsiccsentenék, ami az én esetben tiltott.
- Ideje kipihenned a mai napot. - lépek közvetlenül Aileen széke mellé, s tenyeremmel kitámasztom magam az asztalnál. - Úgysem árt, ha fejben is felkészülsz egy kicsit a fegyverhasználatra... - tekintetem egyetlen, apró pillanatra ajkaira vándorol, de utána visszamászik a szemeibe. - Menjünk. - lépek el tőle, s megindulok az emelet felé. Igen, én jobban tudom, kinek mikor van szüksége a pihenésre. Sőt, sok minden szükségletet jobban tudok másoknál, így jobban teszik, ha hallgatnak rám. Úgyis a végén nekem van igazam.

credited to karol

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szomb. Aug. 14, 2021 9:18 am

Logan & Aileen

"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"

- Igazság szerint, mikor váltottam, akkor éreztem magam a leggyengébbnek. - Sötet időszak volt, amire egy cseppet sem vagyok büszke, kellett valamiből erőt merítrnem, mert egy darab szarnak éreztem magam. - Geoff miatt hamar abbahagytam a tanulmányaimat, mert "nem akarta, hogy nekem dolgozni kelljen". Valójában, csak azt nem akarta, hogy erős és önálló legyek. Sikerült is elérnie a célját. Tökéletes módszerei voltak erre.
Erre pedig napjában emlékeztetni fog egy-két sebhely, mikor a tükörbe nézek. Néha még azokat is látom, amik hegesedés nélkül gyógyultak be. Ez mind odabent van a fejemben, de hiszem, hogy egyedül is túl tudom magam rajta tenni. - De nem állíthatod, hogy nem áll nekem jobban a szuper titkos ügynök lét, mint egy kosztümös ügyvéd nénie - Próbálom ugyan tréfával enyhíteni a doldot, de Logannek aztán biztosan nem kell részleteznem, hogy rájöjjön, milyen technikákról beszéltem korábban. Ki más tudná jobban mint ő, hogy mivel tudják a legjobban lealjasítani az embert?
-Szerencsére, ha nagyon nem fog menni, akkor ott lesznek a TE szakértő kezeid, hogy utat mutassanak.
A kacaj konkrétan a lelkem mélyéről csendült fel. Nahyon kellett már nekem, hogy ne agyaljam túl a dolgokat és csak hagyjam, hogy follyanak a dolgok a maguk medrében. Nem kellene megpróbálnom mindent görcsösen irányítani. Van ehy olyan sanda gyanúm, hogy Mr Gray úgy sem annyira engedné.
- Bevallom, ez tetszik. "Főnökasszony.." - Ízlelgetem a nyelvemen a jelzőt és szerintem nem tudnám elrejteni a tekintetemből, hogy valóban jólcsengőnek találom, viszont...a "Főnök" jelző neki jobban állna. - Igen. Ezegyszer el tudom viselni, különben meg...ezekhez sajnos egyáltalán nem értek. De ha lesz pár unalmas percem, megtaníthatsz egy-két dologra, hogy ügyesebbek legyenek a kezeim.
Óh, hoppá! Ezt most tényleg nem direkt mondtam így, de ha már kicsúszott, igyekszek a meglepett arcpírt száműzni az ábrazatomból. Tényleg jó lenne, ha ezt-azt én is rendbe tudnám tenni. Tehetős család elkényeztetett lánya voltam sokáig. Főzni sem tudok annyira sok mindent, dehát majd erre is hamar rájön.
- Annyira nem egyértelmű, ha hiszed, ha nem.
Megannyi férfi volt már partnerem a flörtben akinél semmi esélyem nem volt, pl egy férfi sztripperrel, aki a többi férfi sztripperrel dolgozik stb és olyannal is, akinek nálam nem lett volna esélye. Logan viszont egy értelmes és latszólag igen őszinte férfi. Nála talán nem játék ez az egész és zavarba sem hozza, hogy esetleg úgy alakulhat valami. Kissé ramenős tudok lenni az igaz és ha megtetszik, akkor jelzem, deeee. Az igazság az, hogy az esetek túlnyomó részében nem is akarok ezen kívül mást. Logan, nagyjából első pillanattól kezdve felébresztett bennem valamit, ami igazán ritka és ösztönös.
-Csak olyan profinak hangzott, amiket elmondtál, hogy már majdnem elhittem. - Nahát mik vannak. Nem mintha nem érteném meg, hiszen én magam sem a párkapcsolatot kerestem a dolgokban egy ideje. Geoff után meg aztán végképp nem vágytam..mégtöbb korlátra. A munkám igazából meg sem engedi, hogy igazit alakítsak ki valakivel. -Ha hiszed, ha nem..én sem házasodnék újra, pláne nem azért, hogy ne legyek egyedül.
Vannak olyan kollégáim akik végül egymás mellett állapodtak meg, többnyire a terepen lévő ügynök és a vele folyamat kapcsolatban lévő személy, aki a gép előtt ül. Többnyire nem is a szerelemről van szó, hanem szószerint kialakul köztük egy kötelék, csak egymásban bíznak meg és függnek a másiktól. Nos az én zsenim már házas és nem is igazán az esetem.
- Irigylésre méltó technika. -Abba inkább nem gondolnék bele, hogy hogyan s mikor tett szert erre a tudásra. A hideg is kiráz a gondolatra, hogy ő mint fiatal fiú mennyit szenvedett, mire odáig eljutott. - Sajnos én vagy ki vagyok teljesen ütve, vagy egyáltalán nem pihen az agyam.
Egyáltalán nem akarom őt sajnálni, mert nem is kér belőle és én magam is utálom, mikor szánakoznak rajtam. Olyannyira, hogy a szüleimen kívül csak Jane tudja teljesen a sztorit, valamennyit belőle Ronan Nordahl és Logannek is lehetnek alap infói. Jó lenne tudni, hogy valójában mennyit tud.
- Nem kell ébresztőt állítanom a keléshez, de igyekszek majd minék többet az ágyban fetrengeni, ébredés után.
Vaaaaaagy nem, de erről nem kell tudnia, próbáljon meg visszatartani a reggeli kávémtól. Nem fog menni, abban biztos lehet, de egyelőre egy nagyon bíztató, ártatlan vigyort varázsoltam magamra. Mint egy fogorvos, aki megpróbálja beadni a páciensnek, hogy egy szúrást fog érezni csak és utána nem fog fájni semmi sem.
- A fotel? Komolyan mondom, inkább juttassunk be valahogy egy matracot egy ágyról.
Ha kell a hátammal vagy lábbal, vagy akár foggal tartom a másik oldalát, de bakker. Másnap meg majd fájhat mindene. Nem, a közhiedelemmel ellentétben nem az...nem csak az ágyamba akarom csábítani. Tényleg nem akarom, hogy mindene fájjon.
Pedig aztán olyan tekintete van, most is, hogy tartja a poharát, hogy simán minde be szó nélkül bele tudnék menni, amit mond. Tartás Aileen, tartás! Tartottam is a szemkontaktust!
Lehet valahol csak furcsának találom az érzest, hogy valaki egy szobában van velem amig alszok és az nem egy védett személy. Most engem fognak megfigyelni, pedig nem mindig vagyok túl nyugodt alvó. Dehát nincs mit tenni, ha Logan Gray uraság kiadta az ukászt, akkor Aileen Ashburn hallgatni fog rá. Egyelőre.
-Igenis főnök úr!Pláne, ha így megáll előttem és kissé talán célozgatva tekint le rám. Gyorsan megittam én is az italomat, de nem tudtam elég gyorsan felállni, hogy vissza tudjak vágni, mire ellépett tőlem. - Szerintem, lehet neked kéne lelkileg felkészülni, a te fegyvered szenvedhet el traumát végül.
A poharat az övé mellé helyeztem a csapon és immár felfelé battyogtunk a szobámba. Még mindig nem tudtam az érzést hová tenni.
Kicsit féltem, hogy mit fog látni mert mikor alszunk, akkor nem vagyunk a cselekedeteink tudtában és nagyon ritkán még a testem felett is el tudom veszíteni a kontrollt, amióta majdnem elpatkoltam, kint az utcán Geoff fegyvere által.
A szobában hagytam, hogy Logan berendezze magának a fotelt, addig használható kezemmel a takarót megemeltem, hogy alá tudjak feküdni.
- Remélem tudod, hogy ufaságod tartozik nekem egy jó éjt puszival.
Mivelhogy az kimaradt, mikor elkezdte bevarrni a sebemet és utána sem kaptam. Viszont azt elárulta, hogy bárhová kérhettem volna. Én pedig nem hagyom, hogy tartozzanak nekem.
Ha adott ha nem, mikor elcsendesedett a szoba, még egy darabig csak az események jártak a fejemben. Ki tehette és miért? Valahogy az egész eset annyira emlékeztetett az exemre. Pedig ő sitten van és remélem, ott is marad.
Az álmom ezek után cseppet sem volt nyugodt vagy álomnak való. Újra és újra éltem a pillanatokat, mikor Geoff kezet vagy éppen fegyvert emelt rám. A jéghideg végét a pisztolynak, hol a homlokomon, hol a mellkasomon. A rettegést, hogy ezúttal tényleg meg is húzza a ravaszt. Amikor Jane eletéért reszkettem, mikor őt hozta fel az a nyomorult. Sosem kellett volna őt ebbe belerángatnom.
Másnap reggel borzalmasan ébredtem és olyan fejfájással, hogy legszívesebben betörtem volna azon a ponton a koponyám, hogy megszűnjön.

▽

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Pént. Aug. 20, 2021 4:35 pm

Aileen & Logan"Beyond the edge of universe,
There's a kind of real darkness,
Where even the light gone astray."

- Szóval a volt férjed azt akarta volna, hogy soha ne találkozz senkivel, ne legyenek kapcsolataid, és hogy otthon legyél a négy fal között, hogy használhasson, amikor csak akar. Tudod, nem egyszer volt már a védett személyeim között hasonló nő, akit a férjétől kellett megvédenem addig, amíg a rendőrség közbe nem lépett. - teszem hozzá a saját oldalamról az eseményeket, melyek felettébb borzalmasak tudnak lenni, különösen ha a védett személy őszintén elmeséli az életét. Aileen is egy vidám nőnek tűnik, de láthatóan sokkal több minden bújik meg a felszín alatt.
- Sokszor a féltékenység olyan méreteket ölt, hogy egyes emberek képesek megölni azért a szerelmüket, hogy soha ne lehessenek máséi. Talán ha nem vetsz véget ennek az egésznek, már nem élnél te sem. - meglehet, hogy kissé nyersen és őszintén fogalmazok, de talán Ashburn ügynöknek nem is arra van szüksége, hogy még egy ember “sajnálja” és körbeugrálja minden ostoba részvétet nyilvánítva. Olykor szükség van az őszinte, igaz szavakra, még ha fájnak, akkor is.
- Még nem láttalak kosztümös ügyvédként, úgyhogy nem tudhatom. Bár hirtelen nehezen tudnálak elképzelni túlságosan elegáns kosztümben. Valahogy egy bőrkabát és egy napszemüveg előbb megjelenik a szemeim előtt. - jegyzem meg, ahogy végignézek rajta. Van, akihez illik az elegáns felszerelés, de valahogy Aileen vonásai és személyisége nem ezt tükrözi a számomra.
- Az én kezeim semmilyen utat sem fognak mutatni. Ha kudarcot vallasz, bele kell törődnünk, és így kell leélned a hátralevő életed. - vonom meg vállam fejemet csóválva. Persze, nem gondolom komolyan, csak egy kicsit rá akarom hozni a frászt.
- Nem vagyok ugyan szakértő, de pár veszélytelen apróságot talán mutathatok. Többet nem. - felelem határozottan, de apró félmosollyal és összébb húzott szemekkel lesek felé utolsó szavaira. Valaki tényleg ennyire magányos lenne? Nem csodálom egy ilyen borzalmas házasság után.
- Ez esetben te vagy a vak, ha számodra nem egyértelmű... - pedig igazán konkrét vagyok, s nem éppen flörtölős alkat, akinél nem lehet eldönteni, hogy mit akar pontosan. Ha valaki iránt érdeklődök, azt a tudtára adom, ha pedig nem, akkor közömbös maradok. Csodásan egyszerű!
- A fotel egyelőre tökéletes lesz. - aztán majd meglátjuk, de kár csépelni tovább a szavakat, ideje lepihennie. Holnap és azután is lesz napunk a beszédre, sőt, heteink lesznek. S én meg is indulok felfelé, de a trauma szó hallatán azért egy “Aú” kíséretében magamhoz is kapok egyből. Na, azért csak ne olyan fájdalmasan...
Odafent pillanatokon belül berendezem magamnak a fekhelyem, ami annyiból áll, hogy leülök a fotelba. Semmi több, nekem ez most tökéletes arra, hogy kikapcsoljam az agyam.
- A “puszi” szó undorító. - jegyzem meg hátradöntött fejjel, halkan felsóhajtva. Valóban gyomorforgató egy szó, az agyam sem veszi be. De hát, ha már én ajánlottam fel, ám legyen. Ajkaim ostoba módon csücsörítem, majd dobok felé egy csókot.
- Ezt rakd oda, ahova szeretnéd. Megvárom. - karom kitámasztom a karfán, majd állam öklömre döntöm, úgy figyelem őt. Nem vagyok egy puszilgatós típus, nagyon nem, ezért is közelítem meg egy kicsit más oldalról az egészet. Ha veszi a lapot, ha nem, hamarosan ajánlom neki, hogy végre elaludjon. Én is így teszek. Mélyen alszom, mégis éberen, egészen az első napsugarakig, melyek beszöknek az ablakon. Onnantól csak Aileent figyelem töretlenül, s mikor látom nyitódni a szemeit, akkor szólalok csak meg.
- Eléggé nyúzottnak tűnsz. - felállok a fotelből, kiroppantom csontjaimat, utána lépek hozzá közelebb. - Nem ártana neked egy altató. - elmorzsolok egy ásítást, de hát én már fitt és üde vagyok. Még ha nem is így nézek ki a karikákkal a szemeim alatt.

credited to karol

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Aug. 25, 2021 6:06 pm

Logan & Aileen

"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"

Az a szörnyű, hogy tökéletesen értettem, amit Logan mondott. Rengeteg beteg és elnyomott ember van a világon, akik alig várják, hogy cserébe másokat tudjanak elnyomni és maximálisan a földig alázni.
- Rokonoktól, barátoktól főleg. Van egy unokatestvérem, akivel nagyon közel állunk egymáshoz. Őt kifejezetten féltettem tőle, de valahogy sosem sikerült eltántorítani magamtól. Geoff utálta, mindenkinél jobban de ha...ha neki baja esett volna...
Az az egy kis, egyszerű telefon aznap este két életet is megmentett. Nem tudom, hogy valaha meg fogom-e tudni hálálni neki, hogy makacs volt és nem volt hajlandó magamra hagyni. Jane egyik legnagyobb erénye és egyben "hibája" is a makacssága, pedig Adriana és Leonard mennyire igyekeztek eltéríteni a céljai felől. Ha Jane hajaszála is meggörbült volna, akkor képes lettem volna én magam végezni azzal a pöccsel.
- Szerintem abban már nem volt féltékenység, egy idő után, bár a végeredmény ugyanaz.
El akartam magam nevetni, mert nem szerettem volna kellemetlen hangulatot teremteni, vagy azt mutatni, hogy még mindig érzékenyen érint. Sajnos a hahota iszonyat keserűen hagyta el az ajkaimat. Szánalmasan hangzik, utálok gyengének tűnni, mindent megteszek általában, hogy ne lássák meg bennem a bántalmazott, bizonytalan nőt. Talán egyes alkalmakkor túl is kompenzálom.
- Pedig egész gyakran van rajtam elegánsabb öltözék is, bent a központban, de a bőrkabát, valóban inkább az esetem.
Meghát eleve, ha van némi szabadidőm és nem éppen motorral nyomulok, egész nőies, elegáns a stílusom. Sosem értettem azt az előítéletet, hogy ha "rendőr" vagyok, akkor lezser, farmer cuccban, kontyos fejjel és dzsekiben kéne nyomulnom. Van akinek az is jól áll meg nincs is baj vele, csak én nem azzal a stílussal rendelkezek.
Igenis felveszem a magassarkút és a szűkebb ruhát...a bőrkabáthoz.
- Akkor még szerencsénk, hogy nem szoktam feladni az első hiba után.
Nem vagyok egy "quitter" az élet egyik területén sem, erős nő vagyok és eszem ágában sincs semmi elől megfutamodni. Sosem tudnék tükörbenézni. Habár a fegyverhasználat egészen véletlenül nagyon hamar összejött nekem. Könnyebb volt mint annak idején megtanulni bicajozni.
-Veszélytelen? Dehát Logan, mi van ha nekem egy egész sereget kell hatástalanítanom?
Akkor iszonyat kínos volt a doboz gumi, amot megtalált a nekem szánt cuccok között..most viszont jól jött ki a dolog, érzésem szerint. Tekintve, hogy végülis megegyeztünk, hogy anyámék úgy számoltak Mr Gray-el mint egy hadsereggel.
- Sosem számolok biztossal, amíg ott nem vagyok, hogy már bebizonyosodott.
Megrántottam a jobb oldali vállam. Nem vagyok egy optimista ember, csak akkor veszek bármit biztosra, ha már kézzel fogható bozonyíték van rá. Logan és én csak ma találkoztunk, nem ismerhetjük egymást ki ennyire ennyi idő alatt, hogy százszázalékra elhiggyem, hogy tényleg bejövök neki.
- Ahogy óhatja az uraságod. Légy vendégem a fotelben.
Vitatkozni azonban nem fogok. Még akkor sem ha eszembe jit, hogy Ronan fáradtsága, hogy nem pihent a fejét ért trauma után, elérte, hogy elájuljon. Ő a testőröm és ha egy kis jelét is észlelem annak, hogy ki van merülve, mert "tökéletesen" pihen a fotelben, akkor kepes leszek altatót keverni az italába és áthelyezni az egyik szobába. Amúgy sem hiszem, hogy most azonnal mernének támadni.
Undorító a puszi szó...Óh bocsánat Óh nagyságos férfiállat úr. Gondolatban, játékosan megforgattam a szemeimet, de valóságban csak felvontam a szemöldököm.
- Sok undorító szó van a világon, mégis csináljuk.
Hányás, sz*r, koitálás...stb. - Véleményem szerint, a "csók", sokkal undorítóbb szó. A "smárolás", "smár" szintén..
Azért vette a fáradságot, hogy dobjon nekem eggyet, amit mint egy béna filmben el is kaptam. - Ezt mind, nehéz lesz beosztani.
Némi gondolkozás után, míg tartottam a tekintetét, a kezemet - amivel elkaptam a puszit- a takaróm alá helyeztem, ami kb a mellkasomtól már takart. Szóval..
- A képzeletedre bízom, hogy hová került.
Ezek után, nem szándékoztam sokáig ébrentartani őt sem és magamat sem. Kellett az alvás, dehát nem jön az olyan könnyen. Az olyanoknak mint él legalábbis semmiképp sem. Sajnos nem rendelkezek Logan krokodil-alvó trükkjeivel, így nehezen és hála a sebemnek, fájdalmasan ébredtem.
- Utálom, hogy ember vagyok.
S rendkívül utálon a reggeleket is. Nagynehezen feltoltam magam, ülő helyzetbe és próbáltam arra koncentrálni, hogy hátha elmúlik az ébredéssel a fájdalom is.
-Nem. Altatót semmiképp sem.
Még Geoff oldalán aktívan szedtem, hogy ne kattogjon mindenfélén az agyam, de amióta folyamatosan készenlétben vagyok, nem szeretnék ilyenekkel élni. Akkor sem, ha most éppen figyel rám egy profi. Különben sem akarok hozzászokni, hogy én békésen alszok, mert valaki..valaki vigyáz rám
-Nem tudom te hogy vagy vele, de megkívántam a műzlit. Tartós tejünk van, csak belevaló nincs, ha jól emlékszek.
Mintha nem is történt volna semmi, kikászálódtam az ágyból, megigazítottam a vállamon leomlott hálóing pantját és elindultam a konyha iranyába. - Egy kávét viszont szívesen főzök, ha jól emlékszek, instant kávépor, az viszont van. Igazi kulináris élmény lesz.
Nem akartam az "álomra" gondolni, ami kísértett este, jobb figyelmen kívül hagyni.
Lent elkészítettem a kávét és megkínáltam Logant is, ha nem kért először, akkor biztos, ami biztos. Nagyon kevés dolog volt és szükség lesz némi takarítószerre is a por miatt, nem ártana szellőztetni sem.
Pár falat és a kávé után már csak fel kellett öltöznöm. Logan kint várt addig az ajtónál, míg magamra szerencsétlenkedtem az alsóneműt kb 5 perc alatt és a legegyszerűbb, cipzáros ruhát. Nahát abban esélyem nem volt.
Kinyitottam az ajtót és autómatikusan Logan felé fordultam háttal.
- Elkéne némi segítség, ha nincs ellenedre.
Nem vagyok egy pirulós lányka, szóval nem jelentett gondot, hiszen semmit sem szégyellek a testemben, még a hegeimre is büszke vagyok. Az egyiket pont láthatta a melltartóm kapcsa körül, amit szintén be kellett kapcsolnia.
Ezek után már úton is voltunk a bolt irányába a kocsijában, majd bent a boltban. Végig rossz érzésem volt, mintha figyeltek volna.
- Keressünk műzlit, nagyon megkívántam egy tálka Honey Wheat-et.
Úgysem hagyta volna meg eszem ágában sem volt távol maradni Logantől, ha már az összes veszjelzőm villogott.

▽

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Vas. Aug. 29, 2021 8:55 pm

Aileen & Logan

"Beyond the edge of universe,
There's a kind of real darkness,
Where even the light gone astray."

- Szerencsére ez nem következett be. Tudom, könnyű mondani, hogy ne agyalj azon, hogy “mi lett volna, ha”, de azért próbáld meg egy kicsit leereszteni most a feszültséget és a rossz gondolatokat, és csak arra koncentrálni, hogy kipihend magad teljesen. Ne törődj a munkával, ne törődj a múlt emlékeivel, csak velem. Menni fog? - próbálok egy biztató mosolyt felé küldeni, mellyel éreztetni szeretném, hogy bennem megbízhat. Ott áll feketén-fehéren a szerződésem, hogy nem egy egyszerű ígéretet tettem csupán a számára, hogy megvédem, hanem az életemet adnám az épségéért. Olyanok ezek a szerződések lényegében, mintha a lelkemet adnám el értük.
- Na és Hadessa cuccai? Nem volt kellemetlen egy férfi közönség előtt illegetned magad egy falat ruhában? - nem igazán tudom a mostani Aileent elképzelni egy rúdon, valahogy nem érzem azt, hogy az ő stílusa lenne, ettől függetlenül biztosan profin csinálhatta, ha már képes volt beépülni. Azért szépen belecsöppent a közepébe úgy, hogy még nem is olyan régóta dolgozik ügynökként.
- Az jobb lenne, ha gyógyszer hatástalanítaná azt a sereget... - ejtem el a levegőbe egy teljesen ártatlan mosollyal, miközben haladunk felfelé a szobába. Elfoglalom a trónomat a fotelban, melynek egy kissé régies az illata, de egészen kényelmesnek és puhának mondható. Nem vágja sem a hátam, sem az alfelem, így tökéletes lesz arra, hogy kikapcsoljam az agyam.
- Még nem találkoztam olyan nővel, akinek a “csók” undorító lett volna. - vonom fel szemöldököm meglepetten. - De hát, ha téged puszilni kell csók helyett... - ám legyen. Számomra ez túlságosan kislányos megfogalmazás, de hát nem vagyunk egyformák. Dobok azért neki egyet a levegőbe, ha már ígéretet tettem.
- Ezt aztán jól eldugtad... - jegyzem meg enyhe lemondással, hiszen az én képzeletem most csak addig terjed el, amit látok, s mivel semmit sem látok, így hát lehunyom inkább szemeimet, s elraktározom magam a holnapi napra.
A reggel hamar érkezik, s Aileen láthatóan eléggé nyúzottan ébred. Érthető módon, eléggé komoly volt a sérülése, melyből nem egyetlen éjjel alatt fog kikászálódni.
- Nekem aztán mindegy, mit eszünk. Sok dolgot kell úgyis vásárolnunk. - megindulok utána a konyhába, ahol természetesen elfogadom a gőzölgő kávét, mely ugyan nem lett életem kávéja, de egy reggeli indulónak tökéletes. Odakint enyhe köd telepedett az erdőre, így a párás ablak előtt elkortyolgatva igazán fenségesnek hat most. Nem időzünk el túlságosan sokat, jobb, ha mindent minél előbb letudunk a városban, hogy aztán egy ideig ne kelljen megint odamennünk. Sietősen magamra kapok egy több zsebbel rendelkező fekete katonai nadrágot, egy rövid ujjú zenekaros pólót, arra pedig egy vékony fekete farmerkabátot. Ebben a felszerelésben várom, hogy felöltözzön Aileen, akinek ismét elkél a segítségem.
- Talán bálba készülsz ebben a ruhában? - jegyzem meg kis kekeckedéssel, miközben felhúzom a cipzárját. Utána már egyikünk sem időzik sokáig, bepattanunk a terepjáróba, s egy tíz perces út után megérkezünk a városba. Kihaltnak és üresnek tűnik, s az egészen ül valami felettébb baljóslatú érzés, mely talán a borús időnek és a kísérteties fenyvesnek köszönhető. Ezt inkább el is raktározom magamban, mikor leparkolunk az üzlet előtt, majd kerítek magunknak egy kocsit, melyet magam előtt tolva indulok meg Aileen után.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz, de én maradnék a jól bevált szendvicsnél. Ha megjavítottam a biztosítékot, utána már úgyis telepakolhatjuk rendesen a hűtőt. - láttam úgyis a hiba forrását, melyet a megfelelő eszközökkel helyre tudok hozni.

•

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Szept. 01, 2021 7:59 am

Logan & Aileen

"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"

Mind szép és jó volt, csodásan hangzott, hogy ne foglalkozzak a munkával és csak a pihenésre meg rá próbáljak koncentrálni, de a helyzet az, hogy sajnos én nem így működök. Ki tudom kapcsolni Aileent a nőt, Hadessát a bártáncost..De Ashburn ügynököt? Valószínűleg sosem fogom tudni. Ahhoz túl hamar és túl mélyre kerültem a rendszerben, máris több halálos ellenséget szereztem magamnak, mint barátot.
- Igyekezni fogok, hogy csak a pihenésre és rád koncentráljak, bár a kettő valahogy nem passzol össze.
Sunyi mosolyom valamelyest már tükrözte, hogy igen..eléggé fáradt vagyok már, de egyszerűen nem bírtam még ezt megállni, hogy még ne tegyem oda ezt az enyhe utalást. Utána megpróbálok jó nagylány lenni. Esküszöm!
- Férfi ÉS nő. - Az utóbbi kicsit kellemetlenebb volt, mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból, szerettek párjaikkal a bárba járni a nők és a kilencven százalékuk inkább kinyírni akart a szemével mint felfalni.
Igaz, nem is értem, hogy mit vártak. Mit szolgálnak ott fel? Tejcsit? - Nem volt számomra annyira kellemetlen a ruha téma. Mivel én nem csak annyit csináltam, hogy vonaglottam a színpadon, így kb bármit felvehettem, amit akartam.
Akár szkafandert vagy hullazsákot is húzhattam volna magamra, azt is szerették volna. Az emberek szerencsére értékelték azt a pluszt, amit tudtam nyújtani a pole fitness segítségével.
- A gyógyszer is járható út természetesen.
Megrántottam a vállam, a cinkos mosoly nem maradhatott el persze. Elvégre kinek a pap, kinek a paplan. Nekem most főleg a paplan...aztán meglátjuk azt a "papot".
Mivel úgy tűnik, hogy valami nagyon elcsúszott mikor számonkértem rajta az ígérteket.
- Ahhha, nem a csók maga, hanem a szó, a kettő teljesen nem ugyanaz.
Vajon direkt érti félre, mert ennyire nem akarja a dolgot beváltani? Vagy tényleg csak ennyire fáradt? Mindenesetre, ideje lesz neki némi pihenőt hagyni, mert egyértelműen máshol vana humor határa, mind a kettőnknél és lehet, túllőttem a célon?
- Pedig azt hittem, a férfiak szeretik, ha a nők hagynak valamit a képzeletnek is.
Biztosan túllőttem a célon, elvégre nem azért jött, hogy a megbízó lányát, tulajdonképpen a feladatát elcsábítsa vagy hagyja..hogy elcsábitsák ebben az esetben. Jobb is ha akszok rá egyet és átgondom, hogy hogyan is viselkedtem meg, hogyan is kéne viselkedjek, hogy ne nehezítsem meg egyikünk dolgát sem feleslegesen.
Ha már az enyémet nem csak a sebhelyeim, de korábbi sebhelyeim okozója is megnehezíti, rémálmok formájában.
Ezen hála az égnek valamelyest enyhít a reggeli kávé, ami szinte placebo tablettaként hat. Nyargalok is fel a szobába, keresek egy ruhát és hát sajnos, segitség kell ebben is.
- Cccc, te pakoltad ki este a ruhákat, láttad, hogy miket, ez a leghétvégibb, ami nem egy szabadidő szett, márpedig azt nem szándékozok mindennap használni.
Pimasz kis kérdésére pimaszul emlékeztettem, hogy jól tudja, szinte semmi egyszerű vagy hosszú most nincs a repertoárba, amit nehéz lenne fel és levenni. Kivéve nos..a cipzárt.
Ezek után hamar elértünk a boltba, ahol az élelem található meg mimden küytü, ami kellhet Mr Gray uraságnak a szereléshez.
-Azt hittem, mindent most akarunk megvenni, hogy ne kelljen sokszor eljönni.
Igyekeztem természetesnek látszani, de mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valaki figyel minket. Szemeimmel a boltban kihelyezett görbített tükröket igyekeztem figyelni. Pár kanyar után már bizros voltam benen, hogy ugyanazt a szürke, adidas melegítős figurát látom ténykedni a polcoknál, de tulajdonképpen nincs nála semmi és soha nem is vesz le semmit. A kamerát sem kerüli igazán, tehát nem piti bolti szarka az emberünk. A felismerés az agyamból, a szivemen keresztül a lábujjaimig hatolt. Akció, izgalom és oh..sebesülés..
Jött utanunk éppen nagy lendülettel, tehát azt tettem, amit ilyenkor logikusnak találok, hogy kénytelen legyen tovább menni valamennyire és elenk kerüljön. Megálltam hirtelen.
- Áh, el akartam neked még mondani valamit, mielőtt ajándékot veszünk anyáék evfordulójára.
Loganre nézek határozottan, mint egy nő akinek épp navyon is komoly ötletei vannak, hogy mit is kéne venni. A szürkeruhás tovább haladt, ahogy sejtettem. Egyik kezem csípőre téve, szemeimmel jeleztem Logannek, hogy figyelje a pasit.
- Apa a szürke barátot szereti a legjobban, anya pedig valami nőiesebb italt. Ha ilyet szerzünk, nem győzünk majd menekülni a hálájuk elől.
Oldalra pillantottam, hogy lássam, mit csinál a férfi és ekkor..ekkor történt meg velem, ami már nagyon rég óta nem. Megdermedtem..
- Jim...
Talán meghallotta, talán csak a lebukás veszélye, de az ex-férjem egyik cinkostársa örült sprintbe kezdett a kijárat felé.

▽

Aileen & Logan

"Beyond the edge of universe,
There's a kind of real darkness,
Where even the light gone astray."

Úgy érzem, hogy Ashburn ügynök úgy kapaszkodik egy kis szabadságért és nyugalomért, hogy ezekért bármit megtenne. Látom a tekintetében, hogy mennyire megviselték az események, hiába is próbálja előttem humorral leplezni a belső gondolatait. Nem egy ilyen tekintethez volt már szerencsém életem során.
- Az a bármi gondolom nem éppen egy vastag szövegkabát volt, nem igaz? - tekintetem végig is fut rajta, de még mindig nehezen tudom őt elképzelni lenge ruhában egy rúdon táncolni. Tudom, tudom, a nők szeretik ezt sportnak nevezni, de valahogy erősen kétlem, hogy a “sport” iránti szeretetük ösztönzi őket arra, hogy a lábuk közé kapjanak egy rudat, főleg, ha közönség is van ott. Ezzel ugyanakkor semmi probléma sincs. Nem minden férfinek adatik meg, hogy egy szépséges nő illegesse magát neki, s nem minden nőnek adatik meg olyan alkat, hogy kíváncsiak legyenek rá a férfiak. Nincs ebben semmi elítélni való.
- Ez lehet, hogy túlságosan személyes kérdés lesz, de élvezted? Mármint nem azt, hogy álruhába bújhattál... Hanem konkrétan azt a sok tekintetet magadon, ami felfalt, amikor táncoltál. - valóban eléggé személyesre sikeredett, de ha inkább kitérne a válasz elől, akkor biztosan elejt egy poént, amit majd én lereagálok, s nem kérdezősködök tovább. Azért eléggé érdekel a válasza, vajon mennyire mosta össze a kellemeset a hasznossal?
- Egy nagyon kicsi sejtelem bőven elég az én képzeletemnek. - válaszolom félig nyitott szemmel egy megadó mosollyal, a hosszú takarója felé biccentve. Azt hiszem, mindketten fáradtak vagyunk már, úgyhogy ezt most elengedem.
Másnap nem időzünk sokáig, eléggé hamar megejtjük a kis kitérőnket a bolt felé. Nyugalmasnak és unalmasnak tűnik ez a kisváros, ez pedig nekünk csak jót jelent.
- Nem fér bele azért több hétre való cucc a hűtőbe, párszor vissza kell még látogatnunk. Amik azonban az áramhoz és a szivattyúhoz kellenek, azokat meg tudjuk venni. - elkezdjük járni a sorokat, én is rakok be pár dolgot a kocsiba, s Aileen is. Azonban mikor megtorpan, s furcsaságokról kezd el beszélni, olyanokról, melyek eddig témában sem voltak... Egyből kapcsolok. Nem kérdezek vissza. Csupán tekintetem mozdul az alak felé, ki abban a pillanatban iramodik meg a kijárat felé, hogy Aileen kimondja a nevét. Én pedig megragadom az ép karját, s elkezdem magammal rántani kifelé.
- Szállj be és zárd magadra az ajtót! - utasítom őt ellentmondást nem tűrően, a kezébe nyomom a kulcsot, s már indulok is meg az alak után, aki eltűnik egy sikátorban. Ha azt hitte, hogy engem lefuthat... Akkor kurvára rosszul gondolta. Folyamatos edzésben vagyok, olyan nincs, hogy engem valaki lehagy. Nagyon hamar érem utol a tagot, aki sok időt veszt azzal, mikor a kerítést próbálja megmászni, ami majdnem sikerül is neki, de az utolsó pillanatban felugrok, s mint valami pitbull, úgy tépem le őt a kerítésről. Elterül a földön, de nem adok neki esélyt arra, hogy fel is ugorjon onnan, hiszen lehajolok, elkapom a nyakát, s egy precíz mozdulattal megfosztom őt a levegőtől. Nem örökre, természetesen. Csak egy kis időre. Megragadom aztán a karját, átlököm a vállaim felett, majd derekára ráfektetem a kezem, s a jól begyakorolt mozdulattal felhúzom magam mellé. Úgy kezdünk el haladni egymás mellett, mintha ő hullarészeg lenne, én pedig támogatnám. S ez idő alatt senkivel sem találkozunk az utcán. Mily meglepő... Kikanyarodunk hamarosan a sikátorból, Aileennek pedig jelzek, hogy nyissa fel a csomagtartót. Ha ez sikeresen megtörténik, akkor hátul körbenézek, majd egy gyors mozdulattal belököm az alakot, s már zárom is rá a csomagtartót. Ezzel akkor egyelőre végeztünk is...
- Most már kiszállhatsz. - lépek az ablakhoz vissza, s bekopogok rajta. - Szedjük össze gyors a cuccokat, aztán húzzunk innen. - a magyarázkodás későbbre is ráér, majd ha visszaértünk a házhoz. Addig jobb lesz igyekezni, s kitalálni egy szép kis magyarázatot az eladónak.

•

Logan & Aileen

"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"

- De! Volt rajtam az is. Nem olyannak kell ezt elképzelni, hogy tanga volt rajtam,
olyan magassarkú cipő, ami nagyobb mint a fejem és olyan bizbaszos melltapasz.
Volt már rajtam rövidnadrag, térdzokni és topp, még hosszúruha is. Altalában nem vágytam, hogy idegenek vizslassanak, mikor úgy is minden lépésemet figyelték Ranieriék is és én is.
De megtanultam kizárni, amiben a vakító fények nagy segítségemre voltak.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy nem? Minden lépésemre kínosan kellett figyelnem. Teljesen nem azzal foglalkoztam, hogy ki figyel, hanem, hogy nekem kikre kell figyelnem.
Azt a részét kimondittan nem szerettem, hogy lemásztam a színpadról és néhányan azt hitték, meg is lehet akár venni. - Viszont önmagában, zárt keretek között, nagyon is szeretem. Minden izmomat igénybe veszi és rengeteg önbizalmat tudott adni, Geoff után.
Ráadasul szerintem lehet azt kecsesen és szépen művelni, nem úgy mint egy utolsó...trampli. Lehet, az jobban tetszik mindenkinek és jóval szexisebb, de nekem is van méltóságom, amit nagyon nehéz volt visszaszereznem.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Már fogalmam sem volt, hogy mit, abban sem voltam biztos, hogy tisztában vagyok, miről is beszéltünk épp. Meg egyáltalán mit csinálok? Ostromlom itt szegény pasit, mikor ő csak szeretné rendesen elvégezni a munkáját. Ezt még nagyon át kell gondolnom, hiszen megigértem, hogy nem nehezítem meg a dolgot.
Dehát nem tehetek róla. Azóta, hogy tudom, lenne nála esélyem, csak jobban tetszik a dolog.
- Igenis.
Végülis túlélem én Honey Wheat nélkül is. Tinédzserként ettem utoljára, lehet nem is olyan finom már.
Akadt fontosabb dolgunknis éppen a boltban. Jim Daniels.. Én mondom, Logan cibált ki szószerint abból a szinte tudattalan állapotból, amibe kerültem. Hála a kikepzéseknek, a labaim akkor is működtek, mikor a processzor még igyekezett felfogni, hogy mi is zajlik épp.
A zár kattant, Loganből pedig márcsak egy maszatot láttam, olyan gyorsan suhant Jim után. Azta, azért ez nem semmi! Csak baja ne legyen, mert..mert most minden rajta áll és Jimmy sem arról híres, hogy fegyvertelenül indul el otthonról.
Ígyhát tűkön ülve vártam a kocsiban, hogy valaki láthatóvá váljek a horizonton. Hála az égnek, Logan került ki győztesen az egészből.
Jelzésére haladéktalanul megnyomtam a csomagtartó gombját és már szálltam is ki, a pillanatban, hogy lezárta az ajtót.
- Azt hiszem lesz mit mesélnem, ha hazamentünk.
Híven az útmutatásához, bevásaroltunk mindent, amit kellett és már tartottunk is a hegyek felé. A terepjáró nyugalmában már feltehettem neki kérdést, ami azóta motoszkál az elmémben, amióta bedobta Jimet a csomagtartóba.
-Mit szándékozol tenni vele?
Mit reméltem, hogy mit fogok hallani tőle? Legbelül att akartam, hogy Jim is sokat szenvedjen, hogy szenvedjen Geoff helyett is, hogy többé ne tehesse rá a kezét egy fegyverre sem. De..az ügynök bennem, nem engedhette ezt meg.
Vajon mi fog felülkerekedni rajtam?

▽

Aileen & Logan

"Beyond the edge of universe,
There's a kind of real darkness,
Where even the light gone astray."

- Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor jártam sztriptíz bárban, de akkor épp ezeket a felszereléseket láttam. Vagy még ezeket sem. - vonom meg a vállam. - Egyszer még Kubában jártam egy ügyfelem által egy eléggé privát bárban, ahol egyik fellépőn sem volt ruha. Lényegében bordély volt, mert ezekkel a nőkkel és férfiakkal le is lehetett feküdni, ha egy durva kis összeget kifizetett az ember. Elit hely volt, kemény őrséggel. A védett személyem pedig állandóan kurvázott, én meg lehettem a gyertyatartó... - elnevetem magam a helyzet komikumán, s azon, hogy mennyire változatos emberekkel sodort össze az élet. Innen is látszik, hogy a másik félnek nagy szabadság jut, oda megy, ahova akar. Az én tanácsaim csak tanácsok, nem parancsok, s egyesek ezt ki is használják, s a társaságomban még inkább elkezdenek élni.
- Ez teljesen érthető és hihető. - bólintok biztatóan. - Akkor ezek szerint privát műsort is adtál? - ez is érthető lenne, hiszen a megfigyelt személyt négyszemközt sokkal jobban meglehet közelíteni, mint millió szem kereszttüzében.
A másnap amilyen nyugodtan indul, úgy vált át hamar egy rögtönzött akciófilmbe. Nem szeretek baszakodni, nem szeretem húzni az időt, s ha veszélyt szagolok, azt bizony meg fogom szüntetni. A védett személy az első, a többi élet ilyenkor nem számít, főleg, hogy lényegében... Teljesen legálisan ölök, ha önvédelemről van szó. Eleve a rendőrséghez tartozok, s ilyenkor nem indul ellenem eljárás. Ezért is tömöm a csomagtartóba az alakot, akiről ugyan fogalmam sincs, hogy ki lehet, de Aileen jelzése számomra teljesen egyértelmű volt. Veszélyforrás. Ami ellen tenni kell.
- Mit szándékozUNK tenni vele, akarod mondani... - pontosítok egy kicsit már az autó mélyén, miután robogunk vissza a ház felé. - Először is szeretném, ha mindent elmondanál pontosan erről az alakról. Az elejétől a végéig. Hol ismerted meg, milyen volt a kapcsolatotok, s a legfontosabb, hogy szerinted miért követhetett ide? És honnan tudhatta? Ez a hely szigorú titokban van, tőlünk teljesen biztosan nem szivárgott ki. Erről biztosíthatlak. - így a kérdés már csak az, hogy mégis hogyan került ide? Véletlen lenne? Biztosan nem, olyan nem létezik. De hát nemsokára kiderül... Hamarosan megérkezünk a házhoz, leparkolok, majd hátralépek a csomagtartóhoz, s óvatosan felnyitom azt. Még eszméletlen. Kirángatom őt onnan, majd felkapom nagy súlyát a vállamra, s odadobom Aileennek a kulcsokat.
- Nyisd az utat a pincéig. Ott odakötözzük egy székhez és kivallatjuk. - legalább nekem is lesz egy kis konkrét örömöm az egész esetben, hogy felbukkant ez a tag. Gyáva féregnek tűnik, akit talán nem kell majd túlságosan sokáig gyötörni azért, hogy beszéljen. Szerencsére a módszereim hatásosak... Túlságosan is. Így hát ha Aileen megindul előre, úgy én követem őt, berúgom magam mögött a bejárati ajtót, majd elveszünk a pincében. Szükség lesz itt jó pár gyertyára, de hát a félhomály még kellemetlenebb atmoszférát kölcsönöz majd barátunknak...

•

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Vas. Szept. 26, 2021 1:19 am

Logan & Aileen

"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"

-Biztosan kínos volt, dehát gondom, hogy nem tehettél mást. Ne aggódj, velem nem kell majd ilyeneken átesned.
Félig őszintén sajnálva, félig humorral megspékelve, amit mondtam, megveregettem a vállát, amit korábban megrántott.
Bárokba már nem kell majd velem járnia legalábbis, pláne amíg be nem gyógyul a sebem, szinte sehová. DE amint jobban leszek, kénytelen lesz velem tartani ezek szerint nagyjából mindenhová.
Ki is szándékozok majd használni maximálisan a dolgot. Addig nem fogok nyugodni, míg a kezeim közé nem kerül a támadóm és át nem rendezem az arcát.
- Privát műsort? Nem. Miért tettem volna?
Azért mentem oda, hogy Dalila Ranieri megbízzon bennem. Ha ahelyett, hogy azon dolgoztam volna, elvonulok valami kuncsaftal, még ki is rúgtak volna az ASIS berkeiből. Ráadasul nem is igazán vágytam ilyesmire. - Csak Dalila Ranierit kellett megfigyelnem, vele aztán nem vonulnék el, semmi pénzért. A másik egy ügyész volt, aki adott le információt, de azt nem a klub szobáinak falai közt rendeztük le.
Nagyon sokfelé kellett figyelnem akkor és természetes, hogy Logan ennyit kérdez erről, hiszen ez a feladata. Ha pedig elmesélek neki mindent, akkor megkönnyítem a dolgát abban, hogy segítsen nekem.
Mint a majdnem egészen jónak számító összedolgozásunk a boltban. Én eszrevettem és ő intézkedett. De még, hogy...mint egy gepárd baszki, olyan sebesen futott utána és percek múltán már cipelte is vissza a zsákmányt. Azért be kell valljam, hogy ez most tényleg őszintén elnyerte a tetszésemet.
- Akkkor, mit szándekozunk vele csinálni?
Minden feszültséget mellőzve, egészen nyugodtan pillantottam hátra, amerre Jim lehet.
- Rendben. Hát...a volt férjem egy elég érdekes körökben mozgó rendőr volt. Még az esküvőn találkoztam vele, Jim volt Geoff tanúja, a legjobb barátja és mint kiderült, terjesztette a cuccot, amit Geoff eltett az elkopzott kábítószerek közül. Mindig kevesebbet jegyzőkönyvezett el, a megmaradót elraktározta és Jim segített neki mindenben. - Vettem egy mély levegőt, ami szinte reszketve távozott az ajkaim mögül. Visszaemlekezve a golyóra, amit Geoff lőtt belém..szinte túl jól fel tudom idézni az érzést most, hogy nem olyan régen megint át kellett élnem, hogy átlyukaszt egy. - Jim nagyon dühös lett, hogy elárultam őket. A kórházban is felkeresett. A két unokatestvérem Jane és Jasper zavarták el. Máig nem tudják, hogy ő mennyire benne volt ebben az egészben.
A gyomrom is görcsberándul, hogy akkor bajuk is eshetett volna.
A következő kérdésekre azonban nem tudtam, hogy hogyan is válaszoljak. - Úgy tudtam, hogy ő is börtönben van, Geoffrey után ő is hamar rácsok mögé került. Ötletem sincs, hogy honnan kaphatott infót.
Az rendben van, ha kiderítették, hogy a válás után hová költöztem, de a nagyszüleim háza...Oh bakker.
- A nagyapám olyan büszke volt egyszer, hogybaz unokája egy becsületes rendőr felesége lett... - Nem tudtam megállni a szemforgatást. - Hogy egyszer meghívta magához, hogy válasszon egyet a borgyűjteményéből. Onnan juthatott eszébe ez a cím, mert még meg is jegyezte, hogy jó eldugott helyen van.
Nem létezik, hogy Dalila Ranieri bárkitőlnis tudhatott erről és oka sincs mostanában ellenem fordulni.
Két ujjal összecsíptem a bőrt az orrnyergemnél, éreztem a fejfájást közeledni. Komolyan, Geoff a börtömből sem hajlandó leszállni rólam?
Nos ez...hamarosan kiderül.
A testőröm kiszedte a túszt a kocsi csomagtartójából, én pedog végignéztem az elernyedt testen. Vártam, hogy majd mellkason vág egy érzés. Szánalom, megbánás, sajnálat, lelkiismeretfurdallás, hogy mit készülünk vele tenni de..sajnos nem érkeztek meg.
-Máris.
Az elkapott kulcscsomó segitségével már nyitom is a bejárati ajtót és utána, ághaladva a folyosón, a pince ajtaját is. Szerencsére már eleve voltak lent suékek és még kötelek, huzalok...Minden amit az ember elképzelhet.
-Hozok gyertyákat a konyhából.
Kérdés nélkül felvonultam, megdogtam egy párat, Logannél van öngyújtó, szóval ennyiv igyekeztem vissza, s meggyújtottam a kanócokat.
A férfi a hirtelen hidegre úgy tűnik, hogy ébredezni kezd. Még sosem volt részem kínzásban és nem is akartam elvenni az örömet a testőrömtől, akinek a szemei mintha különleges szikrákat szórnának.
Ennyire élvezi ezt? Nem szokatlan eset, hogy azok akoket bántalmaztak, később ugyanúgy felveszik a szokást.
Megváltozott volna emiatt róla a véleményem? Nem, amíg ilyen alja férgeket soroz.
Hátrébb álltam, nekidőltem az asztalnak a hátsómmal és onnam néztem Logant, kíváncsian, hogy mi fog történni. Kicsit talán..izgatott is lettem.

▽

Aileen & Logan

"Beyond the edge of universe,
There's a kind of real darkness,
Where even the light gone astray."

- Kínosnak nem mondanám, inkább... Szánalmas. Nem minden védett személyem olyan érdekes, mint te. És hát hiába vagyok férfi, egy egész éjjelen át rohadtul unalmas volt a nyálcsorgatást és a vonagló nőket nézni. - még el is nevetem magam, de azért egy enyhe bókot beágyazok a mondandóm közepébe. - Miért, mikor tervezel visszatérni az eredeti munkádhoz? - ebbe természetesen nekem nincs beleszólásom, hiszen ha Aileen úgy dönt, hogy a holnapi napon visszamegy a bárba, akkor nekem vele kell tartanom. Ez persze borzalmas ötlet lenne, s nem nézem őt olyan felelőtlennek, hogy ilyen gyengén és sebzetten hősködni akarjon.
- Privát műsort információért. Azért kettesben mégis csak könnyebben ki tudsz csalni bizonyos dolgokat másból, nem? Gondolom, többen állhatnak Dalila Ranierivel kapcsolatban. - ezek persze csak feltételezések. Én nem vagyok kém, sem ügynök, s nem tudom, hogyan működik egy ilyen beépülés, hány irányba ágazik az el. Biztosan nem lehet egyszerű kézben tartani ennyi mindent, de most legalább lesz egy kis lehetősége arra, hogy kipihenje a fáradalmait az én védelmem alatt.
A múlt azonban nem hagyja őt nyugodni, s úgy tűnik, hogy ebbe a poros kisvárosba is utoléri őt. Szerencsére a képben vagyok én is, s az én módszereim nem merülnek ki annyiban, hogy az emberi életet tartom szem előtt és a békét. Nem, közel sem. Nem hagyhatom elmenekülni azt az alakot, akit felismert Aileen, hiszen ha eddig eljutott, akkor a házig is el fog jutni az erdőben. Most kellett lépnem ezért azonnal, ezért is robogunk vissza épp a csomagtartóban ezzel a Jeff nevezetű féreggel.
- Kifaggatjuk, mit keres itt. - felelem könnyedén, aztán csendben hallgatom a szavait, melyeket erről az alakról oszt meg. Úgy tűnik, hogy ez bizony nagyon is személyes terep lesz, nem pedig a munka. A múlt persze addig kísért, míg végleg meg nem szüntetjük... Megkapom hát minden kérdésemre a választ, s ez elegendő lesz egészen addig, amíg le nem érünk a pincébe. Aileen gyújt gyertyákat, s mikor végre elegendő fényhez jutunk, én egyből a székhez kötözöm alaposan, s nem mellesleg eléggé precízen ezt a nyomorultat.
Ő pedig ébredezni kezd. Teste ernyedten mozdul, szemei pedig akadozottan kezdenek nyitódni. Úgy érzem, szüksége van egy kis ösztönzésre, ezért is lépek mellé egészen nyugodtan, viszont hirtelen kezem ökölbe szorul, s egy eléggé erős ütést mérek az állkapcsára. Erre egyből bekapcsolnak az érzékei, s nagyon hamar magához tér teljesen. A szemei pedig egyből elkerekednek, ahogy meglátja maga előtt Aileent, különösen mikor tudatosul benne, hogy az egész teste egy székhez van kötözve.
- Mi a fasz ez?! - kiált fel hangosan, s tehetetlenségében megpróbálja szétfeszíteni magán a kötelet, természetesen sikertelenül.
- Akkor vágjunk is a közepébe, mert nincs semmi kedvem ma veled foglalkozni. - jegyzem meg egy olyan hűvös hangnemen, melyet még Aileen nem tapasztalhatott meg. - Mit keresel itt? Mi a célod ezzel a nővel itt mögöttem? - mutatok magam mögé.

•

Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Okt. 12, 2021 11:16 am

Logan & Aileen

"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"

- Nahát, egy igazi dicséret Mr Gray jóvoltából? - Szemöldökeim magasba szaladtak, meglepetten de mégis, egészen felvilanyozódva. Elvégre ez egy igazán ritka fajtája a dicséretnek, ami nem arra céloz, hogy melyik testrészemet tartja esztétikusnak és melyiket, mire tudná használni. Kimomdottan üdítő, hogy nem tart unalmasnak. -Természetesen, amint uraságod megenge..di..
Na várjunk! Azt mondta, hogy "az eredeti" munkámhoz? Most..csak nem arra céloz, hogy..? - Ugye nem hiszed azt, hogy nekem az eredeti hivatásom a rúdtánc egy bárban?
Nagyon úgy hangzott. Nem is értem, hát magánéletre nincs időm az ügynökösdi mellett, nemhogy egy "eredeti" munkára. Én, mint hivatásos rúdtáncos...az kéne még! Szeretem gyakorolni, de nem színpadon, inkább egyedül vagy max a többi csajjal, akik szintén úgy látják ezt mint sportot.
- Az ő emberei nagyon elővigyázatosak. Szerencsém volt, hogy az ügyész aki intézte az ügyeit, ki akart szállni a "buliból" és felkereste az ASIS-t. Onnantól kezdve a bár volt a találkozásunk főbb helyszíne, igen.
Szerencsére sikerült kiszedni belőle nagyjából minden információt mielőtt még kiiktatták volna. Azóta sincs meg a holtteste, csak pár csonk maradt, annyiból azonosították.
Néha még én sem fogom fel, hogy milyen veszélyes helyzetekbe keverem bele magam, s néha elgondolkozok azon, hogy mennyi évem lehet még hátra. Lehet a szüleimnek is ennyi fog belőlem maradni, pár ujj, egy fogsor..egy pár vese, egy fél tüdő amit túrázó emberek találnak meg, vagy éhes kutyák fogják a porban cicncálni miután kitúrták egy útszéli kukából.
Nem ez az azbélet, amit a még gimis énem elképzelt magának, dehát onnantól kezdve, hogy találkoztam Geoffel, az életem egy teljesen új irányt felvéve haladt lefelé a lejtőn.
Ez a lejtő pedig ismételten az utamat állja, Jim az első kis bukkanó, de nem fogok eleget tenni akaratának. Most nem.
A pince kicsinosítása után, kezdetét is vehette a procedúra. Biztos voltam abban, hogy nem kell majd sokat szenvednünk a válaszokért, ez a puhatestű galandféreg, biztosan hamar vallani fog..már amennyiben tud valamit.
Szívesen tettem volna közben itt-ott megjegyzést, hogy milyen hatásos a kikötözési technikája, de szerencsére már nem vagyok olyan kimerült mint ez előző nap és sokkal könnyebben működik az agyam azon része, amelyik fogja a jeleket és jelzi, ez NEM az a pillanat, hogy pikáns megjegyzéseket tegyek. Maradjunk csak annál a vallatásnál, egyelőre.
Arcom rendíthetetlen, s kimért, nyoma sincs rajta semmilyen érzelemnek. Hallottam, hogy ezek alapján próbálják a vallatnivaló személyek megkeresni a rést a pajzson és bemászni az agyadba. Dehát ő egy másij Aileent ismer, egy olyan Aileent, aki már nem mert kiállni magáért, akinek kihunyt a fénye, aki olyan volt mint egy lelakott, romos ház. Azóta már erődítménnyé fejlesztettem magam és láttam elég szörnyűséget, hogy ne érintsen meg a fájdalma.
Egyedül Logan szegény öklét sajnáltam, jókorát csattant Jim állán. Ahogy az a szerencsétlen fészkelődött a székben, legszíesebben elnevettem volna magam. Micsoda komikus lenne a pasas!
A testőröm feltette kérdéseit, én pedig kíváncsian vártam, hogy mégis mit fog mondani. Milyen mentsége lesz arra, hogy követett minket?

- Nem tudom, miről beszélsz haver. Sosem láttam, még a luvnyát!
Hát...erre egyértelműen nem készült fel a marha, hiszen ha nem tudná, ki vagyok, miért próbalt egyből elmenekülni? Meg komolyan, sosem látott? Talán láthatta az arcainkon, hogy nem hisszük el, vagy ő maga is rájött, mekkora baromságot állít, mert megpróbálta korrigálni.
- Vagyis de, láttam már csak nagyon régen. Hogy vagy Aileen-kedves?
- Hamarosan, nálad mindenképp jobban.
Szűkte vettem a választ, mivel nem vagyok szakavatott vallató és nem akartam megszűntetni a kialakult, rideg atmoszférát.

▽

Ajánlott tartalom

» Agent Ashburn-Hadessa