Tárgy: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Május 19, 2021 5:19 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
Ügynöknek lenni sokkal fárasztóbb, mint amire számítottam még mindennek az elején. Éppen, hogy el kellett kezdenem kivonni magam Dalila Ranieri köreiből, előtte megjelent az AFP ügynök, mert egy védencünk eltűnt, majd hamar mennem kellett spanyolországba, Ronan Nordahl után. Éreztem a fáradtságot mentálisan és fizikálisan is, mintha egy lelakott ház lennék. Nem vágytam másra, csak arra, hogy végre meg tudjak pihenni. A szüleimen kívül senkinek sem szóltam az érkezésemről, hiszen nem akartam egy ideig találkozni senkivel sem. A reptérről az út a lakásomig nem telt többe mint fél óra ebben a hatalmas forgalmi káoszban. Fél úton már el is tudtam volna aludni, hiszen a kimerültségre a taxi fülledt levegője is tett még egy lapáttal...Ha nem zökkenünk egy hatalmasat egy kátyú miatt, talán be is kábulok. A kedves kis kieső másfélszobás apartmanomhoz értünk, kifizettem a taxi költségét és kiszálltam a járműből. Közben kiesett a zsebemből a telefonom. Lehajtoltam, hogy felvegyem, megnéztem betört-e a kijelző. Szerencsére nem lett baj, de utána egymást követték sorra az események. Elhajtott egy szó nélkül a taxis, fegyver dörrenést hallottam amivel szinte egy időben borzalmas, égető fájdalom hasított végig a testemen és elsötétedett a világ.
Fehér falak és fehér fény, az arcom oldalra fordítottam. Az ablakon kitekintve szűrtem le a következtetést, hogy már szürkület van. A csipogó hangokból ítélve egy kórházi ágyat nyomtam éppen. De mi történt? - Áh, hát felébredt? Már kezdtük azt hinni, hogy egy hétig aludni fog. Miután meglőtték és becsapta a fejét a betonba...De legalább értesíthetjük a szüleit, hogy végre felébredt. Hogy érzi magát? Két utána érkező ápolóval a doktor úr megvizsgált és átkötözték a sebeimet. Ez pár napig így telt, míg a szüleim minden nap bejártak hozzám. Vállon lőttek, nem egészen öt centi és eltalálják a szívem. A golyó távozott...egy kib*szott sniperrel lőttek le. A tettest nem találták még meg. Csodás, akkor nekem kell majd a kezembe venni az ügyet.
Felvettem nagynehezen az ápolónő segítségével a ruhámat, amit anya hozott be a megmaradt holmijaim közül...és készen álltam elhagyni a St Claire falait. Dehát a doktor úr a vizit után arra kért, hogy várjak mert a szüleim azt üzenték, hogy fel fognak venni. Majd biztos bajba fogom őket sodorni. A lakásom nem opció, hiszen aki holtan akar látni, már tudja hol lakok. Hozzájuk semmiképp sem fogok menni. "Biztos nem várom meg őket." Pár lépéssel az ajtóhoz értem, elfordítottam a kilincset, készen arra, hogy elhúzzak a fenébe. Miért is sikerülne minden úgy, ahogy elterveztem? Az ajtóban, belépésre készen ott állt egy idegen férfi. Ránézésre nem kórházi dolgozó, ránézésre egy bandita. Hátráltam pár lépést és elkezdett pörögni az agyam, hogy mivel védhetném meg magam, ha megtámadna. Elvégre valakinek nem sikerült befejezni a feladatot azzal, hogy túléltem a lövést. - Ez...téves kórterem lesz. Próbáltam megértő mosolyba rejteni az aggodalmam, de lehet, nem nagy sikerrel.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Pént. Május 21, 2021 10:11 am
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
A nevem halk sercegéssel kanyarodik legalább tíz hivatalos papír aljára apró pacát hagyva, melyek után minden alkalommal egy szemből érkező halk sóhaj lesz tollam kísérője, mely mintha a tizediknél még nyomasztóbban zengene a halk szobában, mint az elsőnél. Én azonban ezt teljesen megértem, ezért is pillantok fel minden hófehér, betűkkel mocskolt papírlap után határozottan Mr. És Mrs. Ashburn felé, kiknek mélyzöld tekintetemmel próbálok egy kis békét adományozni, mellyel igyekszek azt sugallni, hogy mellettem biztonságban lesz a lányuk. Efelől kétségem sincs. Egy ilyen munkának csak és kizárólag pozitívan lehet hozzáállni, más verzió nem létezik, hiszen a kétely beárnyékolhatja a sikerességet. Nevem utolsó vésete, s pár utolsó szóbeli elsimítás után három napom lesz arra, hogy előkészítsek mindent Aileen Ashburn ügynök szerződéséhez. A kórházhoz késő délután érkezek, mikor már a munkás forgalom enyhült, ám még a kikapcsolódásra vágyott emberek ellepik a várost. Terepjárómmal, melyen már messziről látszik, hogy nem egy egyszerű papírautó, melyet egy apró koccanás is darabokra szaggatna, a St. Claire egy szigorúbban őrzött, közelebbi parkolójába kanyarodok be, ahol már vár egy fehér ruhás, őszülő félben levő hölgy. Természetesen értesítettem a kórházat jöttömről anélkül, hogy bármiféle belsős információt közöltem volna. Ugyanis vannak azok az emberek, mint Ashburn ügynök is, akik nagyobb figyelmet kapnak a kórház falain belül, mint az átlagos emberek. Nem azért, mert többet érne bárki másnál, hanem mert a hivatása ezt írja elő, emellett a két megbízóm, Aileen szülei is nagy gondot fordítottak arra, hogy jó helye legyen a lányuknak ebben az intézményben, s megkapja a kellő védelmet addig, amíg meg nem érkezem. Ez a pillanat pedig most jött el. Lényeges szerepe van az első hivatalos momentumnak, mikor találkozunk, ezért is adom meg a módját minden esetben egy öltönnyel, egy alatta megbúvó fehér inggel, s egy fekete nyakkendővel. Napszemüvegem a széles bejárat átlépte után lehúzom arcomról, s az öltönyöm egy mellkasomon pihenő zsebébe süllyesztem annak egy szárát. Az idős hölgy mögött, kinek nem tudom nevét, s nem is lényeges, vontatott tempóban haladok, így lehetőségem nyílik alaposabban felmérni a terepet. Stresszes és fáradt tekintetű orvosok és ápolók, szerencsétlen betegek, aggódó látogatók. Semmi különös és különleges. Első pillantásra legalábbis, hiszen nekem pontosan annak az embernek kell lennem, akiben nem csillapodik a gyanú. Még az előttem bicegő nőben is látnom kell az ellenséget, így a paranoia olyannyira a sajátom, hogy erővel ültettem bele a létezésembe. Mindenki ellenség addig, amíg be nem bizonyítja ennek az ellenkezőjét. Sőt, talán még utána is... A legelső utam Ashburn ügynök orvosához és ápolójához vezet, akikkel pár perces konzultációt folytatok, s csak ezek után mutatják meg nekem azt a szobát, ahol Aileent tartják fogva. - Köszönöm. Leléphet. - biccentek a mellettem ácsorgó hölgy felé, aki kíváncsian tekint az ajtó irányába, ahova épp kész vagyok belépni. Azonban ez nem egy cirkusz, így addig nem simítom tenyerem a kilincsre, míg nem távozik. Szerencsére hamar észbe kap, így pár rosszalló pillantás után sarkon fordul. Mire azonban a kilincs felé nyúlnék, az ajtó finom nyikorgással feltárul előttem, s szembe találom magam a szerződésem tárgyával. - Üdvözlöm. A nevem Logan Gray. A testőre vagyok. - lépek egy fél lépést irányába. - Semmi ok a pánikra. - jegyzem meg zavart mosolyát látva határozottan, s szavaim közepette belső zsebemből először előhúzok egy hivatalos igazolványt, amit átnyújtok a másiknak. Ezt követi egyetlen oldalra lerövidített hivatalos szerződés, melyet ujjaim közé fogva szintén átnyújtok neki. Azonban Aileen Ashburn egy ügynök. Egyértelműen nem egy átlagos ember, aki azonnal hisz a szemének. Ezért is húzom elő harmadik lépésként a telefonom a zsebemből, melyen némán kezdek tárcsázni, s mikor kicsörög, akkor felemelem úgy, hogy a lány is jól láthassa. - Kicsim, apáddal szeretnénk neked mondani valamit... - Aileen édesanyja és édesapja van a videóhívás túlsó végén a saját házukból, hiszen az ő arcuk is kell ahhoz, hogy elsimítsák a lányban a gyanút, hogy nem ellenség vagyok. Amíg részletezik, hogy ki vagyok én, s miért van szükség a jelenlétemre, addig én némán maradok, s úgy figyelem a velem szemben állót. Számtalan információt közölnek vele, hiszen innen egyből gurulunk tovább a magányos hegyvidékek felé anélkül, hogy tennénk kitérőt, ezt azonban egyelőre nem fejtik ki, ez a része rám vár majd. Én viszont várom már, hogy elhagyjuk a nagyváros forgatagát és nyüzsgését, s szívjak egy kis vidéki friss levegőt... Miután a vonal megszakad, ismét beljebb lépek egyet, ekkor azonban már behajtom magam mögött az ajtót. - Van kérdése, kérése, bármi egyéb? - érezhetően nem akarom sokáig húzni az időt, ezért is keresem meg tekintetemmel a lány holmiját, melyet egyből a saját kezembe fogok indulásra készen.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Pént. Május 21, 2021 10:38 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
Szemtől szembe találkozni egy vadidegen férfivel a kórtermemben egy meglepő fordulat volt. Az, hogy az ajkain kiszállingózó hangok úgy összegződnek az agyamban mintha nyugtatni akarna és azt mondaná, hogy ő egy testőr, az ÉN testőröm, na az már sokkoló volt. Testőr? Ki bérelte fel? - Én..én nem pánikolok. Persze ezt állítottam, de amint a zsebe felé irányult a keze, már éreztem is magamban a következő golyót. Na jó, talan egy kicsit pánikoltam. Összerezzentem, léptem hátra egy lépést, de csak papírokat szedett elő. Szerencsére. Na nem mintha bíznék holmi papírokban. Elvettem, megnéztem. Valódinak tűnt minden, viszont olyan világban élünk, ahol olyan profi kópiákat csinálnak, hogy valódibbnak tűnnek mint a valódiak. Valószínűleg látta az arcomon, hogy mi a helyzet. További meggyőzésre lesz szükség és villantotta is az adut. A kezembe fogtam a telefont és szinte meredten, sokkolva figyeltem a kijelzőt. Leültem vissza, nagynehezen az ágyra. Természetesen egy szavam sem lehetett, végigmondták, amit akartak és bontották is a hívást. Hirtelen ismét tinédzsernek éreztem magam és gyengének. Felemeltem a tekintetem az ismeretlen férfire. Nem tudnám magam megvédeni, friss műtött sebbel. Ebbe muszáj leszek belemenni. Anyáék nyilván alaposan utánanéztek és bíznak a képességeiben. - Lenne. Ön hány éves és..nem tegeződhetnénk? Persze, persze láttam a korát több ízben is, de kíváncsi voltam a tekintetére, amikor igazat mond, csak úgy viszonyításképpen. Szerencsére magától is úgy döntött, hogy hozza a dolgaimat, nem kellett feleslegesen erőlködnöm az egyetlen használható kezemmel. - Na és hová fogunk utazni? A hívás közben tartottam attól, hogy anyáék a szülői házban akarnak majd tartani, felesleges veszélynek kitéve magukat. De amint kijelentették, hogy ebből utazás lesz, már tudtam, hogy a hegyekbe fogunk menni. Ott van a ház, ahol anya felnőtt. Nem egyszerű oda feljutni, tökéletes hely elrejtőzni és...kivonni engem a forgalomból, hogy ne nyomozgassak. Az út kifelé a kórházból sokkal hosszabbnak tűnt, mint mikor Janet kísérem ki innen, pont elég időt ad rájönni, mennyire jól kigondolták ezt. Onnan még telefonálni is alig fogok tudni. - Mennyi időre szól a szerződésed? Az ajtón kilépve, szemben állt velünk anya egyik kollégája két bőröndnyi holmival. Felismertem Mrs Malloryt, ő is engem és rövid felvezető után otthagyta nekünk a bőröndöket. Szinte már bocsánatkérően néztem a testőrömre, hiszen ő volt az, akinek mindezt cipelnie kell majd.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Vas. Május 23, 2021 6:06 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
Számomra teljesen felesleges Aileen részéről az, hogy valótlan dolgokat erőltessen önmagára, hiszen tekintete, arcának játéka, s testének beszéde mindent elárul. Szükségtelen számomra erősnek mutatnia magát, mert lényegében én egy senki vagyok. Egy védelmező gépezet, aki egy csekély ideig az életének a részese lesz, aztán kilép belőle épp úgy, mint másokéból. Persze, még nem ismer, s talán fogalma sincs, hogy pontosan hogyan is működik egy testőrrel való kapcsolat, én azért igyekszek minél hamarabb a tudtára adni, hogy levetheti nyugodtan magáról az ügynök gúnyáját, s lehet egy kicsit... Ember. Nő. Egy átlagos személy. Néha szükségünk lehet ilyesmire is, s mivel ez a szerződés nem arról szól, hogy egy küldetés során nyújtsak neki védelmet, hanem épp ellenkezőleg, a lábadozása alatt legyek mellette távol a világtól, fent a hegyekben, így ha van egy kis esze, akkor a saját lelkének renoválására fordítja eme időt. Egyelőre azonban ezen észrevételeimet és meglátásaimat meghagyom a szürkületbe futó göröngyös utunkra, úgyis azt hiszem, hogy lesz még bőven kérdése azon kívül, hogy ki is vagyok én valójában. - Harminchat. - válaszolom egyetlen szóval. - És de, én is úgy vélem, hogy könnyebb és közvetlenebb a kommunikáció, ha elhagyjuk a tegeződést. - bólintok határozottan, végig tartva a szemkontaktust Aileennel. Elsőre talán túl komolynak is tűnhetek, s tán másodjára is. Azonban van azért szórakozottabb és emészthetőbb oldalam, de ennek az első időkben még szükségtelen megmutatkoznia. Előbb a munka, aztán az emberség. Magamhoz veszem hát Ashburn ügynök csekély holmiját, s azzal együtt indulok meg a kórházi folyosók labirintusa felé. - A hegyekbe. A szüleid úgy vélték, hogy az a ház megfelelő lesz arra, hogy távol legyél a várostól és az emberektől. Semmi sincs a környéken, csak egy falu pár kilométerrel lejjebb, illetve senki sem ismeri édesanyád gyermekkorának helyszínét. Évek óta üresen áll, minden bizonnyal szükség lesz némi portalanításra és takarításra, de ezt én megoldom. - testőr, takarító, szakács, ápoló, minden tudok lenni egy személyben. Ezért is szeretem a munkám, hiszen oly szerteágazó, hogy lehetetlenség benne unatkozni még akkor is, ha nem egy lőfegyverekkel megtűzdelt akcióban veszek részt. Az ilyen nyugalmasnak látszó munkákra is szükségem van, hiszen nem állhat az életem csak abból, hogy mindenki nyakához kést szorítok. Ez a lehetőség pedig nem is érkezhetett volna jobbkor. - Egyelőre határozatlan időre. Pár hét. Függ attól, hogy milyen sebességgel épülsz fel. Amint azt látom, hogy nincs szükséged rám, abban a pillanatban ér véget a szerződés. - egy perccel sem korábban vagy később. Ugyanis akadnak a határozott szerződések, amik például egy akció erejéig szólnak, esetleg egy utazásra, s vannak a határozatlanok, amikor rajtam kívül álló körülményektől függ a szerződés tartama. Jelen esetben sem fog ez örökké szólni, csupán pár hetes átfedés lesz terveim szerint. Ne is késlekedjünk tovább, szerencsére Aileen holmijai már ott várnak a kórház hátsó kijárata mellett. - Mrs. Mallory. - biccentek a nőnek, akit már bemutattak nekem, mikor az Ashburn családnál jártam. Részemről szükségtelen a csevej, így ha befejezték, abban az esetben mindkét kezembe fogok egy bőröndkallantyút. - Előre. - bólintok a kettő hellyel odébb levő fekete terepjáró felé, melynek csomagtartójába besüllyesztem az egyik bőröndöt, másikat pedig a hátsó ülés alá tolom be. Ezután feltárom Aileen előtt az autót, s ha beszállt, én is helyet foglalok a vezetőülésen. - Egyéb felszerelés, amit fel kellene szednünk valahonnan, és amiről a szüleid nem tájékoztattak? - adok számára egy kiskaput, elvégre még a saját holmijait sem ő pakolta össze, s meglehet, hogy valamire szüksége van még azalatt a pár hét alatt, amit a hegyekben fogunk tölteni. Bárhogy is legyen, vagy megindulok a kijelölt hely felé, vagy pedig a kórház parkolójáról lekanyarodva a főút után rátérek az autópályára. Hosszú út áll előttünk akkor is, ha nem teszünk kitérőt, hiszen a Nagy-Vízválasztó-hegység mélyére fogunk majd behatolni. Útközben megállunk majd egy élelmiszerboltnál, hiszen a romlandó ételeket ott fogjuk felkarolni. Egyelőre ennyi van tervben, de minden Aileen akaratától függ majd. Illetve, majdnem minden...
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Május 25, 2021 10:16 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
- Harminchat? Mivel fenntartotta a szem kontaktust, sokkal könnyebb dolgom volt. A mimikái, a testbeszéde..semmi sem árulkodott hazugságról és miért is hazudna ilyenben? Jóval fiatalabbnak tűnik, dehát ismerek nem egy, nem kettő olyan személyt, akik könnyedén letagadhatnának minimum tíz évet a valós korukból. - A harminchat még pont jó. - Ajkaim egy jóval kedvesebb mosollyá görbülnek. Minek is tartanám fent a fapofát? Ha minden igaz, akkor jó pár napot együtt dogunk tölteni, felesleges feszültté tenni a hangulatot. - Köszönöm, Logan. Kezdetben elég, hogy nem magázom. Nem vagyok én a gimis tanárnője, sem pedig a beosztottja, hogy magázódjunk. Az csak a távolság tartást, a feszültséget gerjeszti, amire nincs pluszban szükségünk. - Igen, emlékszek arra a házra. Néha, még fiatalabb koromban, mikor sok volt a stressz az iskola miatt, oda vittek ki. Na és remek helyszín, hogy ne tudjak csak úgy pattogni, hiszen arrafelé még a térerő is vészesen rossz. - De arról szó sem lehet, hogy mindent te csinálj. Csak meglőttek, nem vagyok teljesen béna. Nem is akarom magam úgy érezni, mint aki már semmire sem képes. Így is eléggé kiábrándító, hogy nem mehetek terepre és a kispadról kell figyelnem az eseményeket. Erről jut eszembe, némi dokumentumra szükségem lesz. - Akkor látom, anyáék semmit sem bíztak a véletlenre. Remélhetőleg hamar felépülök. Nem az a féle nő vagyok, aki egy helyben képes ülni, míg az aki az életére tört, valahol kint mozoghat szabadlábon. Logan alkatra elég atlétikusnak látszott, szemei sem mutatnak kétséget. Tudja nagyon jól, hogy ki vagyok, vagyis tisztában van azzal, hogy nem csak szimpla kedvteléses lövöldözésről van szó. Szerezhettem némi veszélyes ellenfelet, mégsem tűnik idegesnek. A legkisebb mértékben sem. Ez pedig jó érzés, mivel sajnos jelen formámban nem tudnám magam megvédeni. - Igen is! Határozottan indultam meg a járgánya felé. Elismerően mértem fel a terepjárót. Úgy tűnik, hogy van benne anyag rendesen. Helyes, nem lenne jó, ha üldöznének és már attól rommá törne alattunk, hogy nekünk koccannak. - Néhány dokumentumot és aktát kéne elhozni a bankból. Sosem tartottam a fontos iratokat a lakásomban, pláne nem akkor amikor távol voltam. A bank szerencsére közel volt, Logan segítségével felpakoltunk és fél órán belül már az autópályát szeltük. - Mond csak Logan, hogy találtak rád a szüleim? Igazán kíváncsivá tett a dolgok "hogyanja". Katonai ügyészként sok-sok kapcsolatot kiépítettek anyáék, de véletlenül sem gondoltam volna, hogy van az arzenálban egy hivatásos testőr is. Közben az ujjaim megtaláltak az ülés kallantyúját, kissé hátrébb döntve a háttámlát. Jól eső sóhajjal csuktam be a szemeimet, pár pillanatra. Észre sem vettem eddig, hogy mennyire szükségem lenne a pihenésre. Különben biztos számítottam volna arra, hogy el is alszok abban a pár pillanatban.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Csüt. Május 27, 2021 4:24 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
- Így van. Harminchat. - felelem ismét. Van, kinek szemei még rápakolnak korokat a valódimra, s van, akinek inkább elvesznek. Egyáltalán nem ettől függ az, hogy mennyire vagyok hatásos és bevethető, ezt pedig Ashburn ügynök tudhatná a legjobban. - Még pont jó? Mihez? - megeshet, hogy számonkérő élt üt meg a hangom, de ilyesmit valójában nem szándékoztam benne elrejteni. A határozottság elveheti a mondandó finomabb ívét, viszont kérdésemmel jelét adhatom annak, hogy az elkövetkezendő hetekben nem kell csendbe burkolózva ülnünk egymás mellett. A látszat ellenére tudok jó társaság is lenni, ha akarok, képes vagyok érdeklődést mutatni az unaloműzés miatt még akkor is, ha valójában az illető egyetlen sejtemet sem képes megmozgatni. Jobb szeretem, ha történik is valami és van értelme a jelenlétemnek, de a fülledt, unalmas időket is meg kell élni, mert könnyen visszasírhatjuk őket. A kórházat kétlem, ezért sem szándékozok a kelleténél egyetlen perccel sem tovább időzni ebben az intézményben. - Tudom. - emelem fel intően a kezem, jelezve, hogy ebbe most igazán kár belemennünk. A szülei felkészítettek már a hosszas beszélgetésünk során arra, hogy Aileen teljesen biztosan nem fog megülni nyugalomban, s nem fogja kihasználni teljes mértékben a pihenésre szánt értékes idejét. Azonban úgy vélem, hogy nincs itt az ideje az első fél órában már annak, hogy lefektessem a szabályaimat, melyekkel ellenállásba ütközhetek. - Mit gondolsz, miért megyünk ketten épp a hegyekbe azután, hogy “csak” meglőttek? - emelem ki az autó felé menet a csak szót, s némán várom a válaszát. Nem tudom felmérni egyelőre, hogy Ashburn ügynök mennyire látja komolynak a helyzetet, de ebből a “szó sem lehet arról, hogy mindent te csinálj” kijelentéséből már érzem, hogy annyira azért nem lesz könnyű dolgom, ugyanis Aileen nem idomításra hajlamos kisállat, aki a jutalomfalatért bármit megcsinálna. Én azonban szeretem a kihívást, s igyekszek is megtalálni még a magányos és unalmas hegyek árnyékában is. - Féltenek a szüleid. Jelenleg az egész világtól. Ezért vagyok én itt. - kezdek bele már a terepjáró enyhén fenyő illatú légkörében, mikor lassan kihajtok a parkolóból. Balra indulok meg a bank irányába, mikor átvált a zöld lámpa, s talán tíz percet hajthatok a város késő délutáni forgatagában, ahol a mentők szirénái vagy éppen a türelmetlen sofőrök dudálása sem képes belém fojtani a szót. - Megértem, hogy egy olyan embernek, aki ügynök, s akinek lényegében a munkája jelenti az életét, nem lehet könnyű elfogadni ezt a helyzetet. - pillantok felé már akkor, mikor a motor berregése elhalkul a bank előtt. - Ugyanakkor, ha elfogadsz egy tanácsot, erre a pár hétre megpróbálod elengedni a munkád, és tényleg a felépülésedre koncentrálsz. Itt a remek lehetőség, hogy egy kicsit elengedj mindent. - nem Aileen az első és az utolsó, akinek ezt mondom. Testőrként egy eszköz vagyok, s egy ilyen helyzetben nem csupán a védelem eszköze, de a nyugalomé is. Ennyit kívántam egyelőre szólni ez ügyben, innentől amíg fel nem karoljuk a dokumentumokat, s vissza nem szállok a biztonságot nyújtó golyóálló terepjáróba, addig nem szólok többet. Innen talán tíz perc után térünk rá végre az autópályára, melyen talán egy nyugalmas órát haladhatunk majd egyetlen tempóban addig, amíg elérjük a levezető szakaszt. - Apám révén. Brooklynban ő volt a rendőrfőkapitány, akkor ismerkedett meg a szüleiddel. Azóta tartják a kapcsolatot. - s minden bizonnyal tudnak az eltűnésemről is még fiatalként, erről azonban úgy vélem, hogy nem beszéltek Aileennek még akkor sem, mikor gyerek volt ő is. Most pedig végképp, egy ilyen információ beárnyékolhatja a munkámat, különösen akkor, ha egy kívülállótól érkezik. - Aludj. Rád fér a pihenés. - szólok felé halkan, mikor szemeit lehunyja. Nem is beszélek innentől, nem mintha eddig pisztolyt kellett volna fogni a fejemhez, hogy hallgassak... Órák múltán, mikor már sötét lepel borult a világra, s már jóval feljebb vagyunk a tengerszint felett, akkor állok meg először. Negyed órája ezen a kanyargós, hegyi szakaszon már egyáltalán nem jött senki velünk szemben, elvégre erről az útról még a lámpákat is kifelejtették. Veszélyes egy szakasz, nekünk azonban ez a legrövidebb. Nekem pedig szükségem van egy kis szünetre, hogy kinyújtóztassam a lábaimat, s Aileen felé tekintve ő éppen alszik, így hát nem vagyok rest leparkolni az út szélén egy szikla peremétől nem messze. Halkan szállok ki az autóból, s épp ilyen csendesen csukom be annak ajtaját. Megtámasztom hátam a terepjárón, majd lángra lobbantok egy cigarettát. Ebből a magasságból mesés a kilátás. Körülöttünk hátrafelé fenyőerdő magasodik, ahonnan olykor bagolyhuhogás száll ki, olykor a tücskök hevesebb éneke, előttünk pedig szinte alant maga a világ fekszik. Távoli fények jelzik a lakott helyeket, annál is apróbbak pedig az elhaladó járműveket. A fényszennyezés ide pedig nem ér el, így egy mesés csillagos égbolt terül el felettünk egy vékony holdsarlóval. Az állatokat leszámítva pedig hatalmas a csend idefent. Már teljesen elszoktam ettől... Ezért is jó erre a pár percre megszakítani a vezetést, s egy kicsit kiélvezni a táj adottságait.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Jún. 01, 2021 4:41 am
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
- Hogy elmehess nekem meggyes sörért a legközelebbi közértbe. Ajkaim ugyan tartották a mosolyt, hogy lássa, csak viccelek, dehát végülis... nem kell nekünk már most viccelődni. A sok szerepet játszva, túlságosan is hozzászoktam ehhez. Viszont, ha ő jobban szeretné a hivatalos hangnemet, az is megfelel. Már csak az a kérdés, hogy anyámék mennyire szűkre szabták azt a bizonyos gyeplőt, amit most Logan tart. Úgy sem szándékozok végig a hegyekben elvonulva maradni. Ahhoz túlságosan is zavar, hogy valaki világosban is megpróbált végezni velem, nem keveset kockáztatva. - Mert a szüleim azt akarják, hogy amíg meg nem gyógyul a sebem, addig üljek a hátsómon. Lemondóan sóhatottam. Teljesen igazuk van, de attól még nem értem, hogy miért kéne hagynom, hogy mindent Logan csináljon? Nekem egy olyan ember kell, aki a fegyverem lehet amíg fel nem épülök, nem pedig egy cselédre van szükségem. - Igérem, nem okozok majd sok gondot és nem próbálkozok majd olyan mutatványokkal, amik hátráltatják a gyógyulást. Legalább is megpróbálom majd óvatosra venni a figurát. Az úton a bank felé sem tudtam meg többet, nem is tudom, hogy milyen válaszokra számítottam egyáltalán. Talán arra, hogy cinkosan megjegyzi, hogy amint javul a helyzet, ő elfordul egy pillanatra, "véletlenül" és amiről Mr Ashburnék nem tudnak, az nem fáj nekik? Mit is képzeltem? A szüleim nem szerződnének le egy ilyen, kömmyelmű alakkal. - Majd igyekszek észben tartani és nem bajba keverni téged a szüleimnél. Egy apró mosollyal válaszoltam neki, mielőtt elindultunk a kocsijától a bank bejárata felé. Természetesen én is szeretnék néha kiengedni és úgy tenni, mintha nem lennék benne nyakig mindenféle zűrzavarban, de sajnos ez nem így van és minél inkább kizökkenek, annál nehezebb visszarázódni az ügynöki életbe. Az se lenne rossz, ha a munkahelyi telefonomat nem lopták volna el a holmimmal együtt és fel tudnám venni a kapcsolatot Straussal. - Áh, értem. Gondolhattam volna, hogy már mindenhol vannak kapcsolataik. Na de amerikában... Logan nem egy szószátyár. Sőt úgy éreztem, hogy talán valamilyen szinten zavarom is a koncentrációját a vezetésbem, így halgattam rá mikor szólt, hogy aludjak. Nem esett nehezemre. Csak becsuktam a szemeimet és hamarosan már el is nyomott az álom. Mire legközelebb magamhoz tértem, már teljesen sötét volt a táj és tulajdonképpen nem is láttam semmit, csak a testőr üres helyét. Ez azonnal bekapcsolta a védekező mechanizmusom, s ahogy megrándultam az ülésben a vállamba nyilalva, égető fájdalommal jelezte a testem, hogy ne kapkodjak. Mikorra kitisztult a kép, észrevettem Logant is a kocsin kívül állni. "Szóval csak megálltunk dohányozni." A magasságunkból ítélve pedig már nem járhattunk olyan messze anya szülői házától. Reméljük, hogy az aki ki akart engem csinálni, az nem tud a vityillóról... Mindenesetre nem zavartam meg Logant, nem hívtam fel magamra a figyelmet sem, csak a kocsi szélvédőjén bambultam kifelé. Szinte sosem emlékszek az álmaimra, mert általában túl jelentéktelenek, ezúttal viszont Geoff volt benne. Már legalább egy éve nem rondított bele az álmaimba az ex férjem. De most...most igen és feldühített, hogy még mindig ekkora hatással van rám az a disznó. Ha Jane vagy Steffi itt lennének, akkor megprobálnák elmagyarázni nekem, hogy mennyire komolyan kellene venni az ilyen jeleket. Na de most nincsenek itt. Az álmok pedig egyszerű álmok maradnak, még akkor is ha rémesek. Mikor Logan visszatért is, egy darabig csak az eget kémleltem, követve egy csillagkép vonalait, abban az esetben, ha nem szólt hozzám magától. - Ha minden igaz, hamarosan megérkezünk. Még valamivel beljebb jutva az erdőben, a testőr járgányával hamar meglett a célpont. Nem volt körbekerítve és nem is volt nagy, saját udvara de egy erdőben nincs is rá szükség. Nagyon rég nem tartózkodtam ebben a házban, már az illata sem volt olyan mint gyermek koromban, mikor nagyi minden hétvégén sütött valamit. Poros volt és néhol a tapéta sem volt az igazi, de így is imádtam mindent. - Ha jól emlékszek, valahol meg kell találni a főkapcsolót,különben nem lesz áram, de gondolom anyáék szóltak róla. Kézbe vettem az egyik táskát, amiben ruhák voltak, de rá kellett jöjjek, hogy hiába teljesen sértetlen a jobb oldalam, ha emelek, a bal oldalal is elkezd nyilalni. - Azt hiszem... - Az ajkimat egy pillanatra összeszorítottam, de be kellett vallanom azt, ami úgy is nyilvánvaló. - Segítesz nekem felvinni, kérlek? Tudtam, hogy igazából megtette volna enélkül is, hogy megkérem de így éreztem illedelmesnek.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Jún. 02, 2021 7:26 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
- Aileen, volt már részed ilyesmiben? Volt már melletted testőr? - kérdem tőle már az autó kényelmében zötykölődve. Van sejtésem a válaszáról, mégis felvezetésnek az ő szájából szeretném hallani. - Tisztában vagyok vele, hogy zavaró lehet, ha egy idegen behatol a privát szférádba, és huzamosabb ideig ott marad. Azonban fel kell, hogy készítselek rá, de nálunk sem lesz másképp. Elvégre rád lőttek, és nem lehet tudni, hogy amíg lábadozol, nem jelennek-e meg bárhol. Sajnos semmit sem zárhatunk ki, ezért sem hagyhatlak magadra egyedül. - fejem negyed fordulatot tesz épp csak addig, amíg oldalra sandításomba bele nem ütközik Ashburn ügynök tekintete. - Még annyi időre sem, hogy elmenjek egyedül a boltba. Te is velem tartasz. - ez nem kérés volt vagy kérdés, ez lényegében egy kijelentésbe burkolt parancs volt. Nem vagyok én erőszakos vagy agresszív, egyszerűen csak a munkámat végzem most is, ahogy mindig, hiába ütközhetek esetleg ellenállásba a védett fél részéről. Megszoktam már, hogy az emberekben ott van az ösztönös ellenkezés, ami kézen fogva jár a büszkeséggel. Sokan képtelenek magukat elengedni, képtelenek átadni a gyeplőt egy hivatásos személynek. Annyi tapasztalatom van már ebből, hogy lassan papírra kellene vetnem a büszkeség fortélyait. Aileen egyelőre azonban rendben van. Nagyon is. Kommunikatív, s nem érzek felőle egyáltalán heves ellenkezést a személyemmel. Tény, hogy még nem ismerjük egymást, s nem voltunk még összezárva, de sokszor építhetek a kezdeti viselkedésre, mely az első napokat megkönnyítheti. A többit pedig majd meglátjuk. - Nem csak a szüleid akarják, hogy nyugton maradj, amíg lábadozol. Egy ilyen helyzetben ügynökként is sokat kockáztathatsz, márpedig nem csak a saját épséged, de a szervezetét is, ahol dolgozol. Érthető hát, ha most mindenki körülötted azt akarja, hogy egy kicsit kilépj a világból “egyedül”. - ugyanis az én személyem lényegében jelentéktelen. Vehetjük úgy, hogy én vagyok a védelmező mechanizmus, ami teljesen véletlenül él, mozog és érez. Csak egy apró porszem vagyok a hatalmas gépezetben, aminek a mozgatórugója jelenleg Ashburn ügynök. - Ha bajba keversz, azzal a megélhetésemmel játszol, ugyanis nem fognak kifizetni a szüleid. - felelem eléggé keményen a bank irányába menetelve, mégis most jelenik meg először egy egészen apró mosoly az arcomon, ami arra enged következtetni, hogy nem gondoltam komolyan a szavaimat. A megélhetésemmel semmi probléma nincs, hiszen nem vagyok amatőr már. Profi vagyok, így a díjamat is ehhez mérem. - Apám sok évvel ezelőtt volt Brooklynban a rendőrfőkapitány, ott ismerkedtek meg. Már régóta Sydneyben élünk mindketten. Illetve ő. Én ott élek, ahol a munkám van. - hivatalosan apám vidéki kúriájában élek, de én keveset tartózkodok ott. Ha tehetem, inkább elkerülöm őt is, és a többi rendőrt, akik gyakran megfordulnak nálunk. Mocskos egy népség. Szerencsére pár hétig élvezhetem a hegyek tiszta levegőjét, a fenyvesek illatát, és azt a csendet, ami ritkán adatik meg számomra. Tartok hát egy pár perces szünetet már az éj leple alatt, a lenti hosszasan elnyúló tájat kémlelve, s csak miután cigarettámat elnyomom egy apró szikladarabon, utána ülök vissza az autóba, s indulok meg tovább a hegyre. Az út ezen része már repedezettebb, öregebb, érezhetően az állam szolgáltatásai ide már nagyon nehezen érnek el. Aileen szavaira tekintetem a GPS-re emelem, melyen már lehet látni a távolban az úti célt. Még tíz perc nagyjából egy erdei földúton, s ott vagyunk. - A pincében van a kapcsoló, tájékoztattak róla. És arról is, hogy megeshet, hogy elsőre nem fog üzemelni... Ebben az esetben a holnapi napon lemegyünk a faluba, és veszek pár eszközt, amivel megcsinálhatom. Addig pedig kihúzzuk gyertyákkal. - tudom, kissé elmaradott körülmények, melyekhez talán nincs hozzászokva Aileen, de abból gazdálkodunk, amink van. A pánikra továbbra sincs semmi ok. - Pár percet kérnék. Addig szállj vissza az autóba, kérlek. - ismét egy finom utasítás, melyre remélem, hogy hallgat. Ha visszaszáll, úgy kulcsommal a távolból rázárom az ajtót, ha viszont ellenkezik, akkor elvárom tőle, hogy egyelőre a nyomomban legyen. Bárhogy is dönt, én előveszem a fegyverem és egy zseblámpát, s elsődleges feladatomként biztosítom a helyszínt. Először gyors ütemben körbejárom a házat, majd végül a zár feloldásával behatolok, s minden helyiséget végigjárok itt lent is, illetve a felsőbb szinteken. Ezután térek csak vissza a kocsihoz Ashburn ügynökhöz, vagy ha velem tartott, akkor a holmikért. - Tiszta a terep szerencsére. - minden holmit először szép lassan behordok az előtérbe egyelőre, majd magunkra zárom az ajtót. - Bekapcsolom az áramot. Addig várj itt, vagy gyere velem. - megindulok a lépcső alatti lejáró felé, ahol lemászok egy rozoga lépcsőn, s az útmutatás alapján hamarosan megtalálom a pince túlsó felében levő kapcsolót. Nagy nyikorgással engedi meg magát a főkapcsoló, mire felvillan pár fényforrás, elkezd zörögni a hűtő és pár gép. Azonban nincs ekkora szerencsénk. Az apró fények pár pillanat múlva pislákolni kezdenek, majd kialszanak. Hiába próbálkozok, az áram nem jön vissza. Akkor erről ennyit... Egyelőre. Visszamegyek hát az előtérbe, s a holmikra bökök. - Az áramot majd holnap visszahozom. Addig is hova vigyem őket?
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Csüt. Jún. 03, 2021 11:13 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
-Nem, soha! A hangom talán egy kicsit magas élt ütött meg, aztán megköszörültem a torkom és már sokkal koromhoz illőbben válaszoltam Logannek. - Nem, még nem volt rá...példa Majdhogynem azt mondtam, hogy "Nem volt rá szükség", de az nem lett volna igaz. Szükség éppen lett volna rá, de mint most, akkor is azt gondoltam, hogy megoldom egyedül. Mi lett a vége? Ezért is vagyok most hajlandó arra, hogy elfogadjam a testőr segítségét. A tekintete míg beszélt, olyan magabiztosságról árulkodott, hogy egyszerűen semmi sem jutott eszembe, amivel ellenkezhetnék és különben is, mindenben igaza volt. - Rendben van, ebben semmi kifigásolnivalót nem találok. Meg aztán...így is eleget aggódtak már értem anyáék. Ha megbíznak benned, akkor én is. Az ajkaim halvány, nyugodt mosollyá formálódtak. Talán tényleg hasznos lesz számomra a hegyekben töltött idő. Úgy is rám fért a pihenés mert már ki voltam merülve...különben lehet, hogy nem ért volna akkora meglepetesként a lövés. - Igazad van és ne aggódj, a legjobb tudásom szerint ki fogok maradni a bajból. Nem szeretnélek csődbe vinni. Vajon mennyit fizetnek ezért? Gondolom Geoff óta nem szeretnének kockáztatni abban, hogy nagyobb falat lenne számomra, mint amit meg bírnék rágni és talán..biztosan igazuk is van. Én is azt szeretném, ha lenne gyermekem, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyen. Habár az is lehet, hogy emiatt sosem kell majd aggódnom. - Ez érthető. Nem tudom, hogy vagy vele de én szerintem sosem bírom majd megszokni, hogy mindig máshol vagyok. Bár általában olyankor a személyazonosságom is változik. Hiába találom egyre könnyebbnek, hogy szerepben maradjak és hiába szeretek utazni, bejárni a világot, az idegen érzés sosem múlik el. Logan elvileg profi és ezek alapján ő maga is gyakran tapasztalja ezt meg. Miért ne könnyíthetném meg mindkettőnk életét azzal, hogy nem szökök meg és kezdek nyomozgatni a saját szakállamra? Az is lehet, hogy Logannek nem lenne ellenére egy kis kutatómunka. Addig rábízom magam, amennyire lehet. Egyébként is olyan érzést kelt bennem, mintha mellette teljesen biztonságban lehetnék. Megengedtem magamnak, hogy bízzak benne és le merjem hunyni a szemeimet a járműben, ami gond nélkül vitt el minket a nagyiék házába. - Ha nem bánod, inkább követlek. Elvégre, mindenhová veled kell mennem. Nem igaz? Most először a mosolyom tükrözte régi önmagát. Nem volt kedvem beülni a kocsiba és várni, én is részese akartam lenni az "akciónak". Arról nem is beszélve, hogy Logannek nagyon jól állt a fegyver-zseblámpa kombó, meg az a határozott, fókuszált tekintet. "Ooooké Aileen, ha mindennek vége, ideje kesz randevú után nézned." Elvégre nem csorgathatom a nyálam Loganre, aki szegény csak a munkáját végzi, teljesen gyanútlanul. - Igen, már alig várom, hogy végezzünk a pakolgatással. Pedig amilyen régen nem járt itt senki, az is lehet, hogy napokba fog telni ezt mind rendbe vágni. - Az ajtóig elkísérlek, de nem kockáztatom meg azt a lépcsőt. Még gyerekként is rozogának láttam, nemhogy két évtizeddel később. Azért annak örültem, hogy nem akar csak a szobámban tartani. Azt nem bírnám ki. Lentről hallottam némi szöszmötölést és zajt, furcsamód az áram mégse jött vissza. - Az emeletre és a lépcsőtől jobbra. Köszönöm. Amíg pakolta a holmikat, a kissebbeket egy kézzel felvittem. Hm, de vajon merre lehetnek a gyertyák? Úgy emlékszek, hogy a konyhaszekrényben...A szemeim követték a mozdulatait. Honnan jött egyáltalán ez a sok holmi? - Őszintén sajnálom, hogy ezt mind fel kell cipelned. Hidd el, fogalmam sincs, hogy honnan van ez a sok ruha meg miegymás. Miután mindent felpakolt nekem és elrendezte a saját holmijait, eszembe jutott még néhány eléggé fontos dolog. - Mit gondolsz? Lesz víz, amiben tudunk majd tisztálkodni?
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szomb. Jún. 05, 2021 5:38 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
Biztosan nem lehet egyszerű elfogadni a tényt, hogy néha igenis szükség van arra, hogy teljes mértékben egy másik emberre támaszkodjunk, ezért is igyekszek menedéket nyújtani azoknak, akiket védenem kell. Olyan menedéket, ami nekem nem adatott meg fiatalon. - A belém fektetett bizalom nem csak elméleti síkon mozog. Szigorú titoktartási szerződések vannak a háttérben, amiket ha megszegek, börtönbe is kerülhetek. Úgyhogy nálam minden információ és cselekedet biztonságban van, erről biztosíthatlak. - egy testőr szerepe nagyon szerteágazó. Mások csak azt látják, ahogy komor ábrázattal állunk valaki mellett, s mindenkit úgy méregetünk, mint egy darab romlott húst. Azonban ez az egész világ sokkal összetettebb és mélyebb, mint amilyennek elsőre tűnik, ezt pedig hamarosan Aileen is meg fogja tapasztalni, hiszen az elmondásai alapján még nem volt része ilyesmiben. Az ő életvitelét nézve viszont egyáltalán nem meglepő, hogy elérkezett az a pillanat, mikor már rám van szükség. - Akkor itt az ideje, hogy pár hétig csak és kizárólag Aileen Ashburn legyél. Szerepek, álarc, minden felesleges dolog nélkül. Mielőtt még elfelejtenéd, hogy ki is vagy valójában. - tekintetem ábrándosan evez ki az ablakon az alattunk elterülő, eltörpülő tájra. - Nekem volt rá lassan húsz évem, hogy megszokjam. Ennyi idő alatt azért sikerült, és megláttam benne a szépet. Az otthonomat sem érzem igazán... Otthonnak. - válaszolom enyhe kiábrándult finomsággal. Szokták mondani, hogy mindegy, hol vagyunk, ott az otthon, ahol a szeretteink vannak. Ezért is taszító számomra a vidéki kúria minden egyes szeglete, mely az apám iránti undorral telítődött meg. Azt hiszem, ő egy örök sebet okozott bennem régen, ami képtelen arra, hogy begyógyuljon, így hát nagyon is érthető, ha az otthon fogalma számomra inkább épp ott van, ahol a védett személyeim vannak. Jelenleg a hegyek között egy fenyőerdő közepén, messze a civilizációtól. - Helyes válasz! Örülök, hogy nem kell felesleges vitaköröket lefutnunk. - pedig azért valahol fel voltam készülve rá, hogy ellenkezni fog, de hát csak abból tudtam merítkezni, amit a szülei mondtak róla. Makacs és kemény lánynak írták le, s lényegében felkészítettek a rossz tulajdonságaira, amikből bőven soroltak fel. Ezzel szemben igazán kellemes csalódás. Egyelőre legalábbis. - Azért azt hozzátenném, hogy a mozgástered természetesen szabad. Igyekszek tanácsokkal ellátni, ha úgy látom, hogy nem érdemes valamibe belevágnod, viszont fizikailag nem akadályozhatlak meg semmiben. - hivatalosan. S ezzel a mondattal egy kicsit el is ferdítem az igazságot, hiszen az egyik papír a tízből bizony pontosan arról szólt, hogy ha úgy ítélem meg, hogy túlságosan veszélyes terepre merészkedik, s szép szóval nem tudom őt visszatartani... Akkor bizony alkalmazhatok erőszakot. Egyelőre azonban a bilincsekről felesleges említést tennem, csak gerjesztené a nem kívánatos feszültséget. Miért rontsuk el már most az egészet az elején ebben a kellemes fenyőillatú légkörben, mely remek békés alapot ad mindennek? Vétek ebbe feszültséget vinni. Hamarosan körbenézek a házban és akörül, majd megpróbálok fényt varázsolni, sikertelenül. - Ugyan. Ez hozzátartozik a munkámhoz. - felelem, miközben két méretes bőröndöt húzok fel az emeletre. - Az lett volna meglepő, ha nő létedre egyetlen táskával érkeztél volna. A szüleid szerintem az egész szobádat bepakolták neked. - fel-le rohangálok a lépcsőn, hiszen még az én holmimat is fel kell cipelnem. Találomra kiválasztok magamnak egy szobát, ahova bepakolom őket, s miután utolsónak a fegyvereim tárolóját becsúsztatom az ágy alá, utána lépek vissza Aileenhez az ő szobájába, ami éjjelente az enyém is lesz természetesen. - A szüleid elmondása alapján gondok lehetnek a szivattyúval. A holnapi napon természetes fénynél azt is megnézem, ha nem működne. Viszont ahhoz is áram kell, de nincs minden veszve. Ha látsz magadban még egy kis erőt, akkor menjünk el nemsokára a forráshoz vízért. Innen nem messze van, a szüleid megjelölték nekem térképen, de talán te is emlékszel rá gyermekkorodból. Ha túlságosan fáradt vagy, akkor viszont maradunk, és elhasználunk pár ásványvizes üveget a célra a mai napon. Előtte azonban... - váratlanul megragadom az egyik bőröndjét, s felrakom az ágyra. - Ugyan a szüleid pakolták el a holmidat, s biztosítottak Mrs. Mallory megbízhatóságáról, mégis át kell néznem a holmidat a biztonság kedvéért. - megeshet, hogy olykor kissé keménynek tűnhetek, és testőr létemre átveszem az irányító és parancsoló szerepet, de ez mind az én személyemmel jár. Szeretek én irányítani, és sokkal jobban látom és érzékelem a környezetet, mint azok, akiket védenem kell, így nem hagyatkozhatok csak rájuk. Most sem fogadok el ellenkezést Aileen részéről, hiszen felnőtt emberek vagyunk, nem pedig gyerekek. A privát szféra fogalma pedig jelenleg mindkettőnk részéről összemosódik a másikéval. Úgyhogy ha nem próbál megakadályozni, feltárom az első bőröndöt, s egyesével kiszedegetem belőle a ruhákat úgy, hogy alaposan átnézem őket. - Ezeket akár bepakolhatod a szekrénybe is. - pár nadrág, pár átlagos felső, egyelőre semmi érdekes. Illetve... A kezem ügyébe kerül egy kis kék doboz, amiről már hamar látni, hogy mi lehet a tartalma. Én azért ezt is a biztonság kedvéért kinyitom, mire kihullik belőle jó pár... Nos... - Úgy látom, a szüleid nem szeretnének még unokát. - ajkam széle apró mosolyra rezdül, s a meglepettség is visszakúszik az arcomról. Oké, ez azért egy kicsit vicces volt.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Jún. 08, 2021 5:02 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
- Ne érts félre, de...ennek örülök. Ha együtt fogunk "dolgozni", akkor óhatatlanul is ki fognak titkok derülni, amiket még a szüleimmel sem osztottam meg. Ha a kezében van most az életem és meg kell benne biznom, akkor...azt szeretném jól csinálni. Feleslegesen ne hátráltassuk egymás dolgát. Ha pedig titoktartási szerződés alatt van, akkor nem árthat megkönnyíteni egy kicsit a terhet a mellkasomon. - Nem is tudom, mikor voltam utoljára simán Aileen Nora Ashburn. Még az egyetemi eveim elején. Aztán feleség lettem és megváltozott a nevem, majd Aileen lettem a családonbelüli erőszak áldozata, majd Ashburn ügynök és azóta sok más nevem volt. Az arcomon megjelent keserű mosoly, kedvesebbé, nyugodtabbá olvadt. - Nos jelenleg én leszek az otthonod..vagyis nálam lesz. Gyorsan kijavítottam magam és jobbra tekintettem hogy a fák rengetegét tudjam kémlelni, amig helyre nem áll az arcszínem. "Gratulálok Aileen...Még jó, hogy nem azt mondtam, hogy bennem lesz az otthona.." Ez most egy nyelvbotlás volt, vagy Hadessa ennyire a részemmé vált? Ez bizonyára egy jel lesz, hogy tényleg ideje kikapcsoljam Aileen a kém agyát. Nem lesz egyszerű feladat, mert az az álarc szinte a részemmé vált, az arcom bőrébe ivódott. - Áh, feleslegesen nem akarok nehézseget okozni egyikünknek sem. Ha nekem kéne valakire vigyázni, én is azt akarnám, hogy csak szépen belenyugodjon a védett fél. Tudok én erős és makacs lenni, de ebben a helyzetben felesleges. Különben is a férfi jó oldalán kell lennem, ha akarok bizonyos kiváltságokat. Például, hogy megbízzon bennem és ne kelljen állandóan készen állnia, hogy mikor szökök meg. - Nem akadályozhatsz meg semmiben? Ez mit takar? Immár teljesen felé fordultam, érdeklődő tekintettel. Íme itt a lehetőség, hogy megismerjem az elsődleges határaimat, hogy aztán azt megpróbáljam kicsit..kitágítani. Viszont jelenleg úgy tűnik, hogy még fényt sem kapunk a házba, némi gyertyán kívül, ami biztosan nem lesz elég az egész házba. - Hát nekem aztán, nem volt ennyi cuccom otthon ha voltak is, azok nem mostaniak. Szóval biztosan bevásároltak nekem. Remélem, magukkal vitték Janet is, akinek van némi fogalma arról, hogy milyen az ízlésem a ruhák terén. A bőröndöket pedig mind Logan cipelte fel és esküszöm, nem figyeltem meg túlságosan is, ahogy az izmai a bőre alatt megfeszülnek. Biztos nem lenne könnyű dolgom, ha ellene akarnék edzeni. - Valóban? Ehhez mind értesz? Őszinte meglepsttséget fedezhetett fel a hangomban és tekintetemben. Még nem találkoztam olyan pasival, akinek ez mind ment volna. Ez pedig...egy igazán vonzó tulajdonság tud lenni, ha mindenhez is ért és nen kell segítséget kérnie. - Emlékszek rá, nem egy egyszerű menet, kissé egyenetlen a talaj. Vagyis tele van gödrökkel meg miegymással, amik ki tudja mennyire mélyültek akár, azóta. Majd figyelünk rá. Ráadásul jól fog esni a friss forrásvíz, ha ki kell majd tisztítani a sebeimet. - És ha én nézném át őket? Úgy értem biztosan nem rejtettek el benne egy egész hadseregnyi banditát. Na de, ha annyira pakolászni akar, miért ne? Biztos nem lát majd benne vibrátort vagy bármit ami nekem kínos lenne, max neki amikor az alsőneműimet vizsgálja át. Hát...nem ìgy lett. Talált egy doboz...gumit. Jó, egyértelműen ki akarják csinálni a szüleim az idegeimet. - Úristen..Logan. Ez annyira kínos, hogy azt se tudtam mit mondjak neki? - Mit hittek, hogy itt a hegyekben találkozok egy hadsereggel vagy mi? Egész életemben nem volt szükség ennyire...Nem vagyunk nyulak és egyébként is kivel csinálnám? Logannek testőrként bizros szabály eleve, hogy nem teszi össze azt amilye van, a védenceivel, aki lássuk be, hogy jelenleg én vagyok. Gyorsan segítettem neki kipakolni. Közben nem egy új darabbal gazdagodtam Victoria titkai közül. Hát már nincs közös titkom Victoriával, mert Logan mindnek a szemtanúja lett. - Azt hiszem mehetünk is a forráshoz. Próbaltam átlendülni a dolgon, felnőtt nő vagyok, idióta szülőkkel. Ennyi az egész. Belebújtam nagynehezen a cipőmbe, kikerestem két elemlámpát a fiókból, ami az előszobában volt és az egyiket a testőrömnek adtam. Az út a forráshoz nagyjából negyed óra, a fű magas és már nyirkos is, szóval az egyetlen támaszba kapaszkodtam, ha már nem akartam elcsúszni. - Biztosan tetszeni fog a látvány, van a közelében egy tavacska is, aminek még télen is egészen meleg a vize. S tényleg hamarosan már látni is lehetett a párát, ami körbelengte a helyet és csak a tücskök ciripelése adott ki némi zajt, a forrás lágy csobogása mellett
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Jún. 09, 2021 10:30 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
Titkok őrzőjének lenni egyáltalán nem nehéz dolog, hiszen ezek az apró rejtett információk is hozzátartoznak annak a világához, akit védelmeznem kell, s kit miután elhagyok, a titkaival együtt teszem azt. Ashburn ügynök minden bizonnyal számtalan olyan részlet ismerője, mely sosem kerülhet a világra, s melyektől sokkal jobban felértékelődik, mint egy ostoba kamasz, akit féltenek a revanstól a gazdag szülők. Az ilyen munkákat ezért szeretem jobban. Amikor igazi tét van, igazi háttérben lappangó küzdelem, mellyel meg kell birkóznunk. - Ha nem lépünk túl egy határt, akkor még a segítségedre is lehetek bizonyos dolgokban egészen addig, amíg nem jutunk el tettlegességig. - hiszen épp az a célja ennek az egész hegyvidéki légkörnek, hogy Aileen nyugodt körülmények között épülhessen fel. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem foglalkozhat a munkájával, s egész nap sakkoznunk kell. Ha szükséges, a segítségére leszek bármilyen kutatómunkában. - Az egyetemi évek biztosan nem mostanság voltak. Talán egy kis nosztalgia segíteni fog. - felelem halkan még az autó halk zörgését megtörve az úton. A szülei nem említettek rossz emlékeket az erdei házhoz, persze, megeshet, hogy Aileen más élményekkel gazdagodott, de eddig nem úgy fest, mintha borúsabb aura lengné körbe a helyet. - Komolyan veszem a munkám, és ilyenkor az én életem a második helyre csúszik. Szóval, mondhatjuk, hogy az otthonom a találkozásunk pillanatától te vagy, nálad lesz, körülötted, benned, melletted, alattad, fölötted... - bólintásom és ábrázatom komoly, a parányi mosoly és szavaim csengése mégis egy kissé más irányba terelik az egész beszélgetést. Hamar magaménak érzek lényegében bármit, hiszen tudom jól, milyenek az igazi rossz körülmények. Mikor a koszos szoba üres sarka jelenti az egyetlen menedéket a világon. Az ember akkor értékeli igazán a környezetét, ha már megtapasztalta a poklot. Ezért sem mondanám, hogy nagy igényeim lennének. Sőt, lényegében nincsenek is. - Ez egy remek felfogás, örülök, hogy mindketten egyetértünk benne. - valóban kár lenne nehezíteni a dolgomat, mert az bizony kihatna kettőnkre is. Ugyanis nem mindig vagyok ennyire kedves, mint most. Ha szükséges, túlságosan is kemény tudok lenni, hogy elérjem a céljaimat, s ha kell, bárki lelkébe beletiprok azért, hogy elérjem, amit akarok, amit kell. - Annyit jelent, hogy ha te az erdőben szeretnél sétálni, én nem zárhatlak be a szobába. Ha te a faluba szeretnél lemenni ebédelni, nem akadályozhatlak meg benne. Mindenhova mehetsz a saját belátásod szerint, nekem az a dolgom, hogy melletted legyek. És tanácsokkal lássalak el, ha egy helyzetet máshogy ítélek meg, mint te. - még mindig kár lenne konkretizálni, hogy felhatalmaztak arra, hogy akár erővel is, de tartsam őt biztonságban. Minden attól függ, én hogy ítélem meg a helyzetet, s Aileen mennyire lesz makacs. Egyelőre nagyon is kellemes csalódást jelent a számomra, eddig nem ütköztem ellenállásba, s remélhetőleg ezután sem fogok. - Sok mindenhez kell, hogy értsek. Számtalanszor fordul elő, hogy egyetlen emberrel vagyok bezárva hetekre. A baj pedig szeret egyszerre jönni, de a katonaiskola évei alatt rengeteg minden alap dologra fel lettem készítve. Nem csak ahhoz értek, hogy nyújtsak elsősegélyt, vagy hogy álljak a védett személy mellett komoly ábrázattal, tökéletes testtartással. Bármit megoldok. - a bármi talán kissé erős túlzás, de határozottsággal sok mindent el lehet érni. Ezért is rázom meg a fejem, mikor felajánlja, hogy ő nézi át a holmijait. Még mit nem! Még akkor sem, ha számára kissé kellemetlen dolgok bukkannak elő, amik számomra inkább szórakoztatóak. Ezekkel az “eszközökkel” most már tényleg én leszek a megtestesült védelem... - Felérek egy hadsereggel. - félig felvont szemöldökkel sandítok felé. - Legalábbis ezek szerint. - korrigálom nagyképűségem egy elfojtott mosollyal, majd visszateszem a doboz tartalmát, melyet lehelyezek az ágyra, hátha tényleg egy hadsereg keveredik erre. Aztán folytatom a kutakodást, melynek során igazán érdekes ruhadarabok akadnak a kezeim közé, de szerencsére semmi veszélyes vagy kétes tárgy. - Hadessát is magaddal hoztad? - kérdem magam mögé, miközben a bőröndjeit becsúsztatom az ágy alá. Igen, tudok Hadessáról. És érdekelne a története. Sok napot fogunk kettesben tölteni, s már várom az élménybeszámolókat. Egyelőre azonban az alap szükségleteket ideje rendezni, így kerítek a pincéből négy darab vödröt, illetve egy vékonyabb vasrudat, s azokkal felszerelkezve indulunk meg a forráshoz. - Nincs ellenemre egy kis fürdőzés valamelyik nap. Ha te is úgy érzed. Az ilyen hegyi források jó hatással vannak az ízületekre úgyis, serkentik a vérkeringést, s tele vannak ásványokkal. - vetem fel az ötletet, mikor megérkezünk a partra. Kicsit lejjebb mászok, megtámasztom magam az egyik sziklán, s onnan kezdem telemeríteni a vödröket. Valóban nyugalmas hely, egyetlen emberi zaj sem fertőzi meg a környéket szerencsére. - Na, olyan, amire emlékeztél? - kérdem tőle, mikor épp az utolsót merítem bele a forrásba.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Jún. 16, 2021 4:55 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
Ez így eddig teljesen jogos, igyekezni fogok ezeket mind betartani, viszont ki akartak vegezni, mikor mégcsak sötét sem volt, a taxisofőrt is bevonták a dologba, hacsak nem eleve közéjük tartozik, nekem pedig túl sok ellenségem lett, ahhoz, hogy ha belekezdek a nyomozásba, az biztonságos legyen. - Tényleg megértem az oldaladról a dolgot és próbalom majd magam visszafogni, de ...nem fogsz tudni rám vigyázni egész életemben. Semmi flegmaság vagy ridegseg, csak egy nyugodt mosoly, hiszem neki is egyszer lejár a szerződése, én pedig folytatom a munkám, amiben akár meg fel is robbanthatnak. Ezt a kockázatot pedig vállaltam. - Most azt sugallod, hogy öreg vagyok? A kedves mosolyom, szórakozó játékos ív formáját vette fel. Szeretem, ha jó kedv uralkodik és ha már úgy is együtt fogunk időt tölteni, az miért teljen el keservesen mind a kettőnk számára? Ha véletlenül pedig csak olajra kéne lépjek, akkor jobb ha megbízik bennem egy kicsit. Nem mintha annyira nehezemre esne egy igazán jóképű palival jóban lenni. Merthát Logan Gray tényleg az. "Benned..melletted...alattad...fölötted..." Hm. Ejnye. - Nos, mindezek ellen nekem éppen nincs semmi kigásom és jöhet is ebben a sorrendben. Tetszett a kicsiny mosolya, amivel megfűszerezte a mondandóját. Túlságosan is... Lehet, Hadessa nem veszett ki belőlem, vagy tán sosem egy részem volt, hanem én magam? Olyan könnyen jönnek ki a szavak a számon, akár a lélegzés. Nincs benne semmi erőltetés vagy túlgondolás. - Jó, ez tetszik. Nincs kifogásom ellene. Sokkal humánosabb és tetszetősebb, mintha be lennék zárva és a falak között kéne kuksolnom. Azt biztosan nem bírnám ki, ráadásul idefent olyan szép minden. Vétek lenne kihagyni a látványt, reggelente még őzet is lehet látni a ház körül. Ha pedig velem tart, akkor ő is láthatja és nyilván ezerrel jobb mintha utánam kéne fuhtatva sietnie és jól összevitáznánk rajta. - Ez igazán értékelendő, igazán hasznodat tudnam venni a hétköznapokban. Én aztán nem sok mindenhez konyítok a ház körül, ami nem takarítás. Ilyenre nincs szerződésed külön? Mennyire kiábrandító, mikor a lakasomban elromlik valami és nem tudják megszerelni, more mennem kell melózni és visszatérve, még azzal is foglalkoznom kell, hogy kerítsek valakit akk megjavítja. Most is ott van, a zárlatos vagy fene tudja, milyen vezeték, ami miatt magától lekapcsolódik a lámpa. Egyszer csak felzizzen és annyi, még az áram is van, hogy elmegy. Ahogy ebben a házban sincs. Eléggé kínos, hogy idejőn, vigyázni rám, meg kell csinálnia kb mindent, hogy élhető legyen a ház és még ez is. Mi a fenét gondoltak a szüleim? Mit válaszoljak neki? - Mi ez a mosoly? Ilyen nincs a szerződésedben, hogy nem...Hogy... Most hirtelen miért nem tudom kimondani? Felnőtt nő vagyok, csináltam már...mégsem jött a szó a számra, mint egy kis hülyegyereknél. Bizonyára csak a fáradtság miatt van. Úgyértem, csak ki voltam ütve egy ideig. - Tetszene, ha itt lenne? Nem én pamoltam be ezeket a ruhákat, de mindegy. Különben már meg sem lepett valahogy, hogy Hadessáról is tud. Mondjuk róla nem meséltem a szüleimnek, de Karman Strauss lehet, hogy mesélt neki róla, hogy erre is figyeljen. A Ranierik nem valami guppi család egy pocsolyában, hanem igazi fehércápák. Amik szerencsére nem találhatóak meg a forrásvízben. - Remek ötlet! Holnap este esetleg eljöhetünk? Mi ez a kérdezősködés Aileen? Ő mondta, hogy mehetsz akármerre, annyi, hogy ő követni fog. Ejnye ideje lesz valami önbizalmat visszaszedni, mert nem gondolhatja azt, hogy egy szerencsétlen bakfis vagy és nem egy ASIS ügynök. Különben sosem fog megbízni bennem. - Kicsivel kevesebb a virág meg a pillangó, de sosem láttam még éjjel, szoval érthető. Mivel ő a vízmeréssel foglalkozott, nem akartam csak úgy egyhelyben állni. A forrás oereméhez sétáltam és leguggoltam, hogy megnézzem, valóban olyan kellemesen meleg- e a vize, amilyen gyerekkoromban volt. Kinyújtottam a kezem, a súlypontom előrébb került...beomlott a lábaim alatt a laza talaj és belekapaszkodtam az egyetlen dologba, ami a közelben volt. Logan kezébe. Bizonyára megleptem mert nem bírt megtartani es mind a kettem a vízben végeztük. Egy biztos, a hirtelen mozdulat, hogy elkapjam a férfit, nem tett jót a sebemnek. Erős nyilalást éreztem, csípett a melegvíz. Biztos megadta magát az egyik varrat a hátamnál. - Még szerencse, hogy nincsenek a vízben cápák vagy piranják. Megnézed kérlek a hátam?
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Jún. 23, 2021 6:42 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
- Ez téves. Egy szerződést bármikor meglehet hosszabbítani, ha van rá az embernek elegendő pénze. Ennek függvényében akár az életed végéig is melletted lehetek, kivéve akkor, ha előbb halok meg, illetve, ha már nem leszek alkalmas arra, hogy eleget tegyek a kötelezettségeimnek. - hangom úgy cseng, mintha egy előre beprogramozott harci gépezet adna választ. Számtalanszor közöltem már ezt az információt, viszont azt mindig elhallgattam, hogy egy hosszabbítás természetesen tőlem is függ, amit általában nem szoktam elvállalni, csupán nagyon ritkán. Úgy vélem, mindenkinek esélyt kell adnom, hiszen a legtöbb ember akár élete végéig magához tudna láncolni egy szerződéssel, akár úgy, hogy semmi szükség a jelenlétemre, amaz csak egy biztosíték. - Még szerencse, hogy nem az eltelt évek számától függ az, hogy valaki öreg vagy sem. Azért a mi szakmánkban joggal mondhatom, hogy a kiégés egy kicsit eltolódik. - a “mi” szakmánk, azaz az övé és az enyém. A folyamatos pörgés nem teszi lehetővé azt, hogy megüljön bennünk az élet, s elmerüljünk a hétköznapok szürke szennyében, hogy belekerüljünk a mókuskerékbe, a megszokás ördögi körébe, melyből borzalmasan nehéz kiszakadni. Az egész életünk egy hullámvölgy, mélységes völgyekkel és égbe nyúló magaslatokkal, melyek között folyamatosan ingázunk. Most sem tudni, hogy hol vagyunk pontosan, hiszen hiába áll előttünk egy eldugott erdei ház, ahova visszavonulhatunk, amíg lecsendesedik minden, attól még bármikor felkavarodhatnak a nyugalmas percek. Egyelőre azonban minden tisztának tűnik a házban és a ház körül is, leszámítva pár apróbb kiküszöbölhető hibát. - Ezt a szerződést úgy hívják, hogy “házasság”. - közlöm mosolyogva már a félhomályba burkolt szobában. Ilyen célú terveim nincsenek, persze ha úgy hozza a sors, nem fogok minden erőmmel ellenkezni, de egyelőre inkább kihagynám az elköteleződést. Nem hiszem, hogy családalapításra teremtettek. - Hogy nem mi...? - felé sem nézek, miközben pakolom vissza a doboz tartalmát, s próbálom Aileent arra ösztönözni, hogy fejtse ki bátran a gondolatait. Jó, ebben talán egy enyhe gonoszság is van, mellyel tovább próbálom növelni a zavartságát, amit a szülei okoztak. Pedig aztán ez számomra egyáltalán nem kellemetlen dolog. - Ne aggódj, tudom, milyen, mikor a szülők a kezükbe próbálják venni az irányítást. Harminchat éves vagyok, és az apám a mai napig próbálkozik összehozni állandóan valami nőcskével, aki vagyonos, és a társadalomban betöltött pozíciója igen magas. - vállam úgy vonom meg, mint akit ez egyáltalán nem érdekel, hiszen így is van. Apám akarata már régóta másodlagos, s azt hiszem, hogy eléggé későn próbálja a figyelmét rám borítani. - Létezik olyan férfi, aki Hadessára nemet mondana? - minden bizonnyal nem. Vagy ha igen, azt az embert inkább ne is nevezzük férfinek. Nekem nincs ellenemre, hogy megismerjen Aileen különböző személyiségeit, de egyelőre a mostanival sincs problémám. Egyelőre. Most azonban a szükségletek előrébb kerülnek, mint a megismerkedés szakasza, ezért is sétálunk a közeli forráshoz, hogy vizet szerezzünk, ha már ennek az öreg háznak a berendezései nem igazán akarnak működni. - A holnap este szerintem megfelelő. - egyezek bele, miközben szép lassan megtöltöm a vödröket. Épp az utolsónál tartok, mikor Aileen alatt megbomlik a föld közvetlenül mellettem, és bár azonnal nyúlok érte, de a csúszós talaj és a lendület ellenünk dolgozik, ezért hát vele együtt én is a vízben kötök ki. Ezen a szakaszon még nem olyan mély, így szerencsére esélyünk sincs elmerülni, nekem nagyjából a mellkasomig érhet a kellemesen meleg víz. - Úgysem árt már átkötözni, a házban megnézem alaposabban. - egyetlen mozdulattal felhúzom magam az egyik sziklán, majd nyújtom kezem Aileennek, akit szintén kihúzok a forrásból. - Ideje visszaindulnunk, mielőtt még megfázol. - az idő ugyan remek még most is, de sosem lehet tudni, hogy egy legyengült szervezetnél mit okozhat a nedves ruha. Felrakom hát a négy vödröt a vasrúdra, leguggolok, majd a hátamra emelem őket, s azokkal együtt állok fel újra. Sokkal egyszerűbb így, mint az ujjakra terhelni a súlyt, ezt már rég megtanultam a katonaságon. Ha nincs más teendőnk, akkor részemről indulhatunk vissza a házhoz. Ott egyből a fürdő felé veszem az irányt, majd a vödrök tartalmát beleöntöm a kádba. Egyelőre még meleg a víz, de nem árt sietni, mielőtt még átveszi a kád hűvösségét. - Leszedem rólad a kötést, aztán mehetsz fürdeni. - megállok mellette, várva arra, hogy felhúzza a felsőjét, vagy megszabaduljon tőle. Még mindig nem sikerült eltüntetni azt az árnyalati irányító hajlamot magamból, de ez nem is áll szándékomban. Sajnos vagy nem sajnos, sokszor jobban tudom maguknál az embereknél is, hogy mire van szükségük, s nem vagyok rest ennek hangot is adni. Aileennek pedig most minél előbb ki kell tisztítani a sebeit, s új kötést kell varázsolni rájuk.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Vas. Jún. 27, 2021 12:45 am
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
Számtalanszor elmondhatta már ezeket a szavakat más védett személynek. De most, jelenleg az én életemet őrzi, tehát valamilyen módon minden más problémát megoldott eddig. - Akkor reméljük, hogy végül nem mennek majd a szüleim csődbe. Ki tudja, mennyi ideig tart és mennyit kell fizetni egy ilyen profi munkájáért? Próbálom magam arra a mentalitásra ertetni, hogy ha túlzásba viszik, az az ő bajuk lesz, de igazából melengeti szívem, hogy ennyire próbálnak rám vigyázni még így, harmincegy évesen is. - Ez egy igen diplomatikus válasz. Meg persze igaz is, ha valakinek a hivatása ennyire akciódús, akkor esélytelen, hogy megunja és beleüljön mint az iszap. Ahhoz hosszasan irodára kellene kerülnöm. Még fiatalabb koromban, mikor ügyvéd szerettem volna lenni, akkor úgy gondoltam, hogy jó lenne ha sok időt tölthetnék egy irodában, ami az én ízlésemnek megfelelően van berendezve és ott a kis csendességben, kávét szürcsölgetve próbálnám felépiteni a védelmet. Ezt már nem biztos, hogy vállalnám. - Oh, tusé. Na és szerződés nélkül nem vállalsz ilyen karbantartói munkát? Nem felejtettem el az eredeti lakásom állapotát, ami az elektronikát illeti és az elérhetetlen szerelőket, akik rágótcsócsálva, majd leeső nadrággal jelennek meg és vagy úgy magyaráznak mintha én is értenék hozzá, vagy a laikusságomat kihasznápva csupa felesleges dolgot megvesznek a szereléshez, hogy azt is ram tudja számlázni. Egy ilyen Logan kaliberű férfi látogatását meg egyáltalán nem bánnám. Pláne, ha már ilyen kis ezermester. Na várjunk. Aileen, te a gépek meg egyéb műszaki dolgok karbantartásán gondolkozol vagy máson? - Olyan nincs a szerződésedbe foglalva, hogy nem férkőzhetsz be az egyetlen lányuk lábai közé? Persze meg mindig nem úgy jöttek a szavak a nyelvemre, mintha ezt teljesen természetesnek tartanám és cseppet sem lennék zavarban, de igyekeztem. Amúgy sem vagyok holmi szendeszűz. - Tényleg? Ilyen még létezik? Őszintén sajnálom a dolgot. Ez egy dolog, ami meglepett. A másik, hogy Logan Gray nem egy tipikus utcagyerekként felnőtt férfi, aki így keresi meg a kenyerét, mások védelmével. Nem sok gazdagfiú megy mások életére vigyázni. Van jogom nekem egyáltalán ilyesmiket gondolni? Nem mintha nekem nem hasonló lenne a helyzetem. Én sem úgy nevelkedtem, hogy egész életemben a szüleim megszerzett vagyonán akarjak élősködni és bárokba járni. - Hát ez egy nagyon jó kérdés. Hadessa nem olyan mint amilyennek az emberek gondolják. Egészen hamar megunják, hogy beszélgetni kell vele. Egy táncosnő, akit ha meghívsz egy italra, elbeszélget veled de nem fog az ágyadban kikötni. Sokaknak ez felesleges időpocséklásnak számít. Még bárpillangóként is válogatós vagyok. Lehet ezért nem volt részem már semmi intimebben, nagyon is rég óta. - DE. Ha megkérsz rá, lehet, hogy előbújik. Beismerem, hogy néha hiányzik a tánc és a spanyolországi utam előtt sem volt igazán időm gyakorolni. Sajnos nagyiék házában esélytelen, hogy alkalmatosságot találjak a pole fitnes gyakorlásához. Főleg, ha még fürdeshez vagy világításhoz sincs megfelelő eszközünk. De legalább van a közelben ez a csodálatos kis forrás, ami még megmenekült az emberi kapzsiságtól. Ha a nem a nagypapám nagyapja fedezi fel és nem nem vették volna meg azonnal a jogokat, lehet már egy fürdő épült volna ki ezen a helyen azóta. - Pompás, akkor máris van egy remek esti programunk a vásárlás utánra. Alig hittem el, ezekszerint tényleg nem arról fog szólni az ittlétünk, hogy bent kuksolunk a házban és nézzük a falakat. Talán a hirtelen jött örömöm is közrejátszott abban, hogy figyelmetlenségemnek hála a vízben kössünk ki. A csípő, égető erzés pedig sajnos nagyon is arra utalt, hogy lehet megint varrni a sebet. Csodálatos. - Jó, köszönöm. Kihúzott a vizből, mintha súlytalan lennék és már kezdtem is a vizet nagyjából kicsavarni magamból. Dehát tudjuk, hogy milyen a vizes haj...minden is vizes lesz tőle. Úton visszafelé próbáltam leküzdeni a bűntudatot, hogy még egy vödröt sem tudok rendesen elhozni és mindent egymaga cipel és ezen kívül még a tekintetem sem tudom elvonni a hátáról, amihez a felsője hozzá tapad és kirajzolja az izmait. Mint egy szobor amit tökéletesre faragtak... Sóajtottam a magam iránt érzett frusztráció miatt. Legalább ő nem tudja, hogy kicsit sikerült lecsekkolni. Egészen, amíg a víz a kádba nem került. Legalább az valamennyire tiszta volt már. - Hát..ha biztos vagy benne. Először a jobb, majd a bal vállamról löktem le a ruhám vékony pántjait és hagytam, hogy a felsőrésze a csípőmre rogyjon, majd balról jobb oldalra húztam a vizes hajam, hogy ne legyen útban. Így, teljesen elázva kissé rázott a hideg és már alig vártam, hogy Logan meleg kezei leápolják a sebem, hogy beülhessek végre a meleg vízbe.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szomb. Júl. 03, 2021 2:48 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
Aileen szavai enyhe mosolyt csalnak az arcomra, hiszen bár könnyedén dobálózunk a szavakkal, mégis van egy dolog, amit nem szabad elfelejteni. - És egy ügynök vajon el tudná viselni, hogy ott lohol mindig valaki a nyomában? - sandítok felé sejtelmesen, ösztönözve őt arra, hogy mondja ki bátran az őszinte véleményét. Nekem kár bármit elferdítenie a valóságtól, hiszen ne feledjük, hogy a testőre vagyok csupán, nem pedig olyan ember, akinek kritikája, esetleg érzései bármit is számítanának. Ezek együttese alapból nem rendíthet meg egy testőrt. Ugyanakkor be kell látnom, hogy emberből vagyok én is, márpedig hiába törekedtem arra görcsösen, hogy az érzelmi szintem a nullára csökkentsem, ez talán csak akkor fog bekövetkezni, mikor a halott testemre földet szórnak. - Inkább rám bíznád ezeket a feladatokat, mint egy szakemberre? - a legkevésbé sem vagyok meglepett. A védettjeim az életüket bízzák rám, így ha akarják, ha nem, kialakul felém egy olyan bizalmi zóna, melyet sokan a szerződés befejeztével sem képesek megszakítani. Még ha a többség tagadja is büszkeségből, ezek akkor is puszta tények, főleg egy nőnél. S ha már itt tartunk, újabb mosoly telepedik rám akaratlanul. - Kezdem lassan azt érezni, hogy a lapok egyike egy házassági szerződés volt... - némi iróniával megfűszerezem ugyan a hangom, de semmi bántást nem vegyítek a mondatomba. - Viccet félretéve, még egyetlen olyan pont sem volt egyik szerződésemben sem, hogy nem létesíthetek szexuális kapcsolatot a védett személlyel. Lényegében felesleges minden “apróságot” papírra fektetni, mert az élet eléggé spontán helyzeteket képes elénk sodorni, amiket vagy így, vagy úgy, de meg kell oldani. A te esetedben azért volt szükség még pár pontosításra, mert a munkád révén köt engem a titoktartási és egyéb szerződés, amihez természetesen a főnököd is ragaszkodott. Azonban olyan dolgok, hogy mit eszünk, mit csinálunk, merre járunk, nincsenek megszabva. Minden csak tőled függ, én követlek és védelmezlek. Ennyi a hivatalos feladatom. A nem hivatalosba pedig beletartozik az elektronika megjavítása, a szivattyúk újraindítása és hasonló dolgok, melyekre szükség lehet a túléléshez. - fejtem ki hosszasan a magányosan álldogáló erdei ház falain belül, melybe mi fogunk újra életet lehelni. Leginkább a holnapi napon. - Persze, hogy létezik! Bár leginkább akkor, ha harminchat éves létére az ember még nem házas, és nincsenek gyermekei. Nem tudni, mit hoz az élet, de nekem egyelőre a közeljövőben nincsenek ilyen terveim. Nem mindenki azért született a világra, hogy családot alapítson. - vallom meg őszintén a gondolataimat. Az a kamaszkori törés olyan dolgokat ölt meg bennem, amik hiánya taszítóvá teszi számomra a boldog, idilli, családi életet. Tudom jól, hogy nem működne. Tudom jól, hogy évek múltán bekattannék, és az addig szunnyadó énem, a mostani hirtelen törne a felszínre, amivel a családom épségét veszélyeztetném. A béke nem az én terepem... - Miért, milyennek gondolják az emberek Hadessát? Egy ostoba sztriptíztáncosnak, vagy egy olyan nőcskének, akivel inkább vigyázni kellene, mert nem csak bájos, de okos is? Te melyik szerepet játszod el? - őszinte érdeklődés csillan meg a szememben. Szeretem megismerni azokat, akiket védek, hiszen minden szerződés egy különleges történet. Ashburn ügynöké pedig messze kiemelkedik az átlagból. - Milyen értelemben bújik elő? Mert egyelőre a mozdulatokban nem fog menni. - biccentek állammal a válla felé, ahol bizony még mindig ott tátong egy kellemetlen sérülés, mely nem fog elmúlni egyetlen éjszaka alatt. Ezért sem ösztönözném arra, hogy mutassa meg, mivel döglesztette meg Hadessa a férfiakat, hiszen nem ér annyit az egész, hogy az épségébe kerüljön. Azonban a forrásnál úgy tűnik, hogy alaposabban oda kell figyelnem rá, hiszen az utolsó pillanatok egyikében mindketten belecsúszunk a vízbe. Szerencsére nem történik komolyabb baj, s mikor visszaérünk a házba, majd a vödrök tartalmát a kádba öntöm, ideje lesz megnézni Aileen vállát. - Ha fáj, mindenképpen jelezd. Felesleges eljátszani a kemény leányzót. Úgyis tudom, hogy az vagy. - mosolyom békésen és biztatóan terül szét enyhe borostám között, majd végül tekintetem leeresztem Ashburn ügynök szemeiről a vállára. Finoman lehúzom róla a kötést, majd némi fertőtlenítő segítségével megtisztítom a sebet, ami jól sejtettem, nincs túlságosan jó állapotban. - Azt elfelejtettem mondani, hogy némi alap orvosi tudásom is van, és mivel a forrás partján történt balesetnek van egy kis nyoma, így... - némi ragasztót a számba veszek, s azzal letakarok egy ideiglenes kötést, amíg fürdik. - Így ha végeztél, összevarrom a sebed. Ugyanis egy kissé szétnyílt, és így nem maradhat. - tenyeremmel óvatosan lesimítom a vállát, finoman lenyomkodom a ragasztó szélét, majd teljesen váratlanul háta közepéhez nyúlok, s egész egyszerűen szétkapcsolom a melltartóját, hogy ne legyen rá gondja. - Ha bármire szükséged van, csak szólj, itt leszek a közelben. A fürdőszoba ajtaja nem lesz becsukva, résnyire hagyd nyitva. - ez előírás. Nem zárhatja el magát előlem semmilyen formában. - Csak nyugodtan végezd a dolgod, nem sietünk sehova. Áll még előttünk úgyis pár hét, aminek a pihenésről kell szólnia. Nagyrészt. - szemeim sejtelmesen csillannak, mikor hátat fordítok neki, majd megválok a vizes felsőruházatomtól. Ha elveszik a fürdőben, abban az esetben én fogom magam, és még nedves nadrággal letelepedek az ajtaja mellé a földre. Ha majd végez, én az ő vizében pillanatok alatt lefürdök, kár lenne addig tiszta ruhát húzni. Ám addig is... - Aileen? - szólok be halkan, jelezve, hogy ott vagyok. - Mit gondolsz, ki lőhetett rád? Személyes célpont lehettél vagy járulékos veszteség? - az öngyújtóm halkan kattan odakint, jelezve, hogy épp rágyújtok egy cigarettára. Fejem a falnak döntöm, s tekintetem egy vékony repedésre függesztem, mely a szemközti fal egy festménye alól kandikál ki.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szer. Júl. 07, 2021 5:16 am
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
- Hát...nem hiszem. Bár lehet, egy idő után hozzászoknék. Kellemetlen belegondolni, hogy ne tudjam a munkám végezni, mert aggódnom kell a másik fél miatt. Mondjuk Logan tud magára vigyázni és lehet, hogy egy igen nyerő páros lennénk terepen. Elvégre egy párosra ritkábban gyanakszanak, mint egy nőre, aki puccbavágva egyedül érkezik. - De egyébként, jól átgondolva, lehet, néha nem ártana egy partner, aki tud magára vigyázni. Ha egyedül kapnak el egy folyosón, azonnal gyanús leszel, ha egy férfi társaságában, nos..igen.. Persze ez még nem egy randi ajánlat volt, nem mintha bánnám, de...attól még nem volt az! Mikor is voltam utoljára úgy randin, hogy abból nem valamilyen információt akartam szerezni? Hónapok óta... - Hát, ha te is meg tudod oldani..miért hívnék egy szakembert, aki simán átver? Megrántottam óvatosan a vállamat és könnyeden mosolyogtam. Nyilván vette, hogy nem gondoltam véresen komolyan a dolgot, de őszintén nem bántam volna ha ő az aki jön és karbantartja a dolgokat. - Nem akarlak megijeszteni, de anyámat ismerve, ez nincs kizárva. Vigyorom pillanatok alatt vált át féloldalasba, ahogy poénkodok vele. Vagy mégsem? Tényleg kinézem anyából, hogy megtenné, de csak egyszer, mikor már kétségbeesetten unokát akar majd szerezni. Viszont a sok óvszerből ítélve, még nincs itt az ideje ennek. Ráadásul még felesége/férje sincs ami előny. - Érteeeeem, akkor ha véletlenül utat engedek a kevésbé visszafogott énemnek és úgy döntök, hogy márpedig becsábítom az első tetszetős férfiegyedet az ágyamba, hogy kiszipolyozzam a lelkét, akkor azzal nem rúgatlak ki? Helyes. Ha lenne nálam most egy csésze gőzölgő kávé vagy bögre tea, akkor misztikusan bele tudnék kortyolni, elrejtve egy komisz vigyort, de mindezek hiányaban csak felvont szemöldökkel kapta meg ugyanazt a mosolyt. Próbálja csak meg eldönteni, hogy csak szivatom-e. Néha hiányzik Hadessa őszintesége és merészsége, amit én mint Aileen ritkán vállalok fel. - Hadessa első ránézésre mindig izgis a vendégeknek, de a hosszas beszélgetéseket, hamar megunják. Nem mintha igazán bántam volna. Különben sem az a táncos voltam, aki a vendégek között lézeng és meghívatgatja magát az italokra. Ritka esetek voltak és főleg, mert tartanom kellett a látszatot, hogy kell nekem az a kis mellékash.. Na meg az a nyomi Newman, aki a Ranieriknek dolgozott is főleg ott akart velem kommunikálni. - Áh igaz, kár. Igazából már előtte is gyakoroltam a pole fitnesst. Úgy tekintek rá, mint sport ami minden izmomat karbantartja. Másban nem igazán tűnt ki Hadessa, ami jellegzetes lett volna. Hiszen én tényleg nem támasztékként használtam a rudat, amíg vonaglok mint, ahigy azt mások teszik. Komoly mutatványokat adtam elő. Ott is és a forrásnál is. Egyből belezúgtam a vízbe és valószínűleg felszakítottam a sebet a hátamon. Csodás Aileen, igazi profinak tűnhetsz. - Azért igyekszek majd nem sírni. Jól esett, hogy nem kell előtte eljátszanom Rambo női verzióját, aki puskaport tesz a sebébe és kiégeti és mégcsak nem is fintorog. - Összevarrni? Véletlenül nincs nálad vodka? Kemény nagylány vagyok, akinek van némi tűiszonya és hát..van valami természetellenes az egész érzésben, hogy varnak. Egy pár feles vodka lehet, eleget tompítana. Bááááár lehet nagypapámnak az aranytartalékát megtalálnánk a pincében. Rajongott a puccos piákért. Inni sosem ivott csak a piálás kedvéért, részegen sem láttam soha, de gyűjteni szerette őket. Pedig egy vagy két feles rám is ramfért volna, mikor Logan kikapcsolta csak úgy a melltartómat és csak a csodának köszönhettem, hogy időben reagáltam, le ne essen a ruhadarab a földre. Pedig hát, az érintései estek olyan jól, hogy majdnem elfelejtetem, hol is vagyok éppen. - Sunyi... - Motyogtam az orrom alatt és elindultam a fürdőbe. - Nagyrészt. Ez tetszik Logan Gray. Nem szeretek a lakásban punnyadni. Meg is őrülnék, ha hetekig ez menne. Szerencsére a testőröm elég rugalmas ezen a téren. Még akkor is ha a fürdő ajtaja előtt...a nyitott ajtajánál őrködik jelenleg. Azért csak nem fulladok bele ennyi vízbe. Ugye? Oh, ha már víz, sietnem is kéne, hogy ne merő hideg vizet hagyjak neki. - Biztosan célpont voltam, elvégre kint még világos volt és még a taxisofőrt is beszervezték valahogy. Ehhez tudniuk kellett, hogy mikor érek vissza spanyolországból. Most nekem kellett azon gondolkoznom, hogy kinek is szúrhatom ennyire a szemeit. Legalább már átérzem, Ronannek milyen lehetett, mikor kérdezgettem. - Van egy-két lehetséges személy, akiknek valamilyen módon keresztbetettem. Mindent lemostam magamról, majd becsavartam magam a törölközőbe és kinyitottam az ajtót. - A fürdője készen áll Mr Gray. Próbáltam nem telenyomni a tusfürdőmmel, hogy ne illatozz úgy mint a vanília és magnólia keveréke. Mivel váltóruhát elfelejtettem bevinni, így kénytelen voltam megvárni, hogy bemegy-e a fürdőbe anélkül, hogy az ajtónál kelljen megvárnom. Nem voltam még felkészülve arra a hálóruhára, amit anyám pakolt be nekem.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szomb. Júl. 10, 2021 10:10 am
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
Szokatlan jeleket érzékelek Aileen felől. Mintha idő előtt kialakult volna nála egyfajta kötődés az irányomba, ami nem feltétlenül magának a személyemnek szólhat, inkább a ténynek, hogy egy olyan ember van mellette, aki konkrétan mások védelmére szakosodott. Megeshet, hogy rosszul érzékelem ezt, s betudható ez egyszerűjellembeli szórakozottságának, azonban ha mégis igazam van... Úgy teljes mértékben meg tudom érteni őt. Nekem is szükségem lett volna valakire a fogságban, aki megment. - Nincs ellenemre, hogy továbbra is veled maradjak, ha szükséged van rám. – miért ne? Ki tudja, hogy alakulnak az események. Elvégre Aileen egy ügynök, nem pedig egy gazdag férfi elkényeztetett kislánya, akinek fogalma sincs az életről. Az ilyesmit sokkal jobban tudom értékelni. - Szóval ingyen munkára vágysz, mi? Azért ezeknek a kezeknek ára van. – szórakozott nagyképűséggel lengetem meg ujjaim a levegőben. Természetesen bármit megoldok, amire szüksége van, de azért a szerződésen és a szükségleteken kívüli dolgokat nem adom ám olyan könnyen. - Édesanyád talán nem tud megbékélni az életeddel? – ez még költői kérdésnek is tökéletes lenne, hiszen nem véletlenül béreltek fel Aileen mellé. - Mármint hogy engem? – bökök mellkasomra, majd látványosan körbenézek, s elnevetem magam. - Tehát Hadessa olyan, hogy minden tetszetős férfit az ágyába csábít? – felfoghatjuk ezt amolyan visszavágásnak is... Erről pedig gonoszabb árnyalatú mosolyom is remekül árulkodik. Nocsak, miféle remek ötletek bújhatnak még benne? - Végül is próbálkozni lehet... – hasonló misztikusnak tetsző mosolyt villantok felé, mint amilyet ő maga felém. Semmi jónak sem vagyok az elrontója, de ezt már Aileen is biztosat sejtheti. - Akkor majd meglátjuk, hogy nekem sikerül-e megunnom. Viszont ez úgy hangzott, mintha luxus táncos lennél, akihez tilos hozzáérni. – azt egy cseppet sem gondolom róla, hogy érne annyit egy ügy, hogy eladja érte a testét. Ugyanakkor nem ismerem őt, s kár lenne úgy levonnom következtetést, hogy még szinte semmit sem tudok róla. - Talán más módon is karban tudnánk téged tartani. – elég sok ötletem akadna azért... Bár tény, hogy a túlzott mozgást nem kellene egyelőre erőltetni. Majd kezdjük szépen lassabb és könnyedebb tempóban, amit majd idővel lehet fokozni. Mondjuk ha több ilyen kis baleset történik, mint a forrásnál, akkor ez bizony egy hosszabb folyamat lesz. - A pincében talán akad pár palack, ami még használható. Mondjuk nekem sincs ellenemre egy kis iszogatás, de csak mértékkel. – a berúgás nálam tiltott dolognak számít, ha épp küldetésen vagyok, hiszen ezzel sokat kockáztathatok. Pár pohárkába azonban nem halok még bele, sőt, nagyon is jól esne ezekben a kései órákban. - Sunyi? Dehogy, csak egy tisztességes, segítőkész férfi vagyok. – vagy valami olyasmi... Úriembernek azért nem mondanám magam, de ez a tulajdonság, mert hogy nevezhetjük annak, nem is hiányzik a számomra. Túlságosan sok remek lehetőségtől fosztanám meg magam, ha mindig az illemet helyezném előtérbe. Ezért sem hagyok túlságosan sok szabad teret most sem Aileen részére, s egy cigarettával a számban letelepedek a fürdő elé. - Ez esetben számíthatunk egy második támadásra is. – nem kérdésnek szánom, hiszen ez nyilvánvaló. Most szerencséje volt, hogy a golyó nem pár centivel odébb landolt benne. - Ha tényleg célpont vagy, akkor úgyis addig mennek, amíg nem likvidálnak téged. Bár ezzel te is tisztában lehetsz. – felesleges finomkodni a szavakkal és lágyítani a nyilvánvalót. Aileen sem egy törékeny nő, és tisztább, ha konkrétan beszélünk az eseményekről. - Csak ott a bökkenő, hogy már nem vagy egyedül. – én pedig joggal tekintek magamra úgy, mint egy húsvér harci gépezetre. Nem ismerek lehetetlent, ha a védett személyről van szó, ilyenkor az élete az enyémnél is fontosabbá válik. - Milyen besorolásúak azok, akiknek keresztbe tehettél? – szakmai kifejezés, de biztosan érti, hogy miről beszélek. Közben ő végez a fürdéssel, én pedig elnyomom a cigarettát, kézbe kapok egy nadrágot és egy törölközőt, majd azokkal együtt kanyarodok be a fürdőbe. Azonban féloldalasan még visszalesek az ajtóból. - Nem tetszene, ha olyan illatom lenne, mint neked? – apró mosollyal kérdem tőle, majd beljebb lépek. - Az ajtó nyitva marad, te pedig beszélsz hozzám közben. Kezdetnek elmesélhetnéd, hogy mi ösztönzött arra, hogy ne békés melód legyen. – ha visszamegy a szobába, úgy én sem húzom az időt, tényleg pár perc telik el csupán, mikor immáron felfrissülve egy térdig érő nadrágban sétálok be hozzá, miközben a törölközővel a hajamat törlöm. - Ne zavarjon meg ez a sok minden. – biccentek magamra a fedetlen részekre, melyek nem csupán tetoválásokkal vannak borítva néhol, de számtalan heg és égési sérülés is feltűnik. Sokat szenvedtem már, s a fájdalom már öreg barátnak számít nálam. - Azt javaslom, hogy miután összefoltoztalak, együnk valamit először, aztán keressünk alkoholt a pincében. – vetem fel javaslatom, miközben keresgélni kezdek az elsősegélyes dobozban.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Júl. 13, 2021 12:40 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
Felvontam kihívóan a szemöldököm és ahhoz passzoló vigyor görbítette az ajkaimat. Nyílván már ennyi ismertség is elég vot, hogy el bírjam viselni Logant még azontúl is, amíg a szerződése szól. Van egy is bökkenő. -Nem biztos, hogy megegedhetném magamnak a túlóra díjaidat. Nem keresek épp rosszul de, ahogy mondani szokás, a szüleim vannak tele dellával és nem én. Bár vannak megtakarításaim, de azokat inkább arra tartogatom, ha valamilyen baleset okán keresőképtelenné válnék. Ellenben...lehet, Mr Gray nem is lenne rossz befektetés. Pláne így, hogy mennyi mindenhez ért. - Hogyne vágynék ingyen munkára! Ejnye, tán kiforgatnál a vagyonomból? Egyértelműen vannak anyagi juttatásoknál jobb ötleteim is, dehét azt hagyjuk meg későbbre és maradjunk egyelőre a plátói dolgok síkján. - Na és csak a kezeid mit kóstálnak? Ezt azonban nem tudtam kihagyni. Márcsak az hiányzik, hogy rávágja, "kezenként egy kecske" és teljes lesz a boldogságom. Szeretem, ha lehet egy férfivel viccelődni és Loganről az jön le, hogy brillírozva teljesíti az..akadályokat. -Sosem fog belenyugodni, szeretn, ha inkább az információbeszerzésen dolgoznék. Szó sem lehet ilyesmiről, legalábbis mostanában vagy a közeljövőben. - Nem minden tetszetőset, csak akit elég izgalmasnak találok. Elvégre egy rém unalmas ember lelke milyen ízű lehet? Kóró vagy fatapló? Kicsit kezd sötétségbe veszni a humor, de ki bánja, mikor ilyen jól szórakozok? Reméltem, hogy nem lépek át nála egy bizonyos határt, dehát nekem ilyen a természetem, flörtölök, elejtek egy-két pikánsabb beszólást, de komolyabbra csak ritkán fordul a dolog. Csak olyanokkal akik tényleg megmozgatnak valahogy és ez kölcsönös is. Nem hátrány, hogy ezzel az egésszel nem keverem bajba. Az már inkább meglep, hogy apám nem foglalt bele olyat a szerződésbe, hogy semmilyen módon nem közeledhet hozzám. - Próbálozni? Az csak akkor éri meg, ha van esélyem nyerni. Elvégre nem kell könnyűnek lennie, csak legalább lehetségesnek. Csak azért könyörögnöm ne kelljen, addig nem vagyok hajlandó lealjasodni. Na várjunk, most tényleg felkértem szexuális aktusra és még alig ismerem? Kapd össze magad Aileen! Az sem biztos, hogy egyáltalán jól csókol... Különben általában erről szokott szólni a dolog, kecsegtetek olyasmikkel, amit sosem fogok megadni. Ezesetben viszont, lehet eltérnék ettől a szabálytól. - Valamilyen szinten az voltam, érintheteten. A táncosok csak akkor kerülnek fizikai kontaktusba vendéggel, mikor ők maguk is akarják, egyébként szigorúan tilos hozzájuk érni. Nem egy embert szállítottak már ki egyébként emiatt. Ha egy táncos olyan figyelemre vágyik, akkor úgy ahogy van leszambázik a vendégek közé, ha nem akkor felvesz valami rendes ruhát és úgy fogyaszt a bárnál. Én általában a fellépés után megittam valami menteset és húztam is haza. Főként csak akkor maradtam, ha Dalila is megjelent, vagy valaki aki fontos volt a küldetéshez. - Más módon? Tán fizikoterapeuta is vagy? Mostmár aztán tényleg birizgálja a fantáziám a teljes repertoár. Ezt megint annyiféle képpen lehet értelmezni, ezúttal viszont próbáltam adni az ártatlant, akinek aztán nincsenek olyan godolatai. Pedig, ha tudná, hogy árad felőle valami extra, durván erős kisugárzás ami teljesen egyedivé teszi számomra, már első pillanattól kezdve. Nem is csoda, hogy veszélyesnek találtam az ajánlatát, hogy fürdőzzünk együtt a forrásban, de hála az égnek, nekem bambáskodnom kellett és most varrhatja majd össze a sebemet. - Oh, van mindenféle. Nagypapám nagy gyűjtő volt. Biztos nem bánná ha kisajátítanánl egyet. Pláne ha végülis legkedvencebb unokái egyike akarna belölük fogyasztani. Azaz én. Jane biztos a borokra cuppanna rá, én nem vagyok annyira válogatós. Megiszom a whiskyt is és Steffi által a tequilát is a kiprobáltak közé sorolhatom, bár nem elsőszámú választás. - Ez ellen jelenleg úgysem apellálhatok. Végülis be lehet a mozdulatba magyarázni, hogy csak segíteni akart és a javamat szolgálják a tettei. -Igen, azzal nem számolnak, hogy a szüleim lesznek ilyen elvetemültek, hogy mellém fogadják a Terminátort. Nevetésem visszhangzik a tágas, félhomályba burkolt fürdőszobában. Nem vicc tárgya az egész, hogy el akarnak tenni láb alól, de nincs értelme búslakodni és rettegni sem. -Van pár öt csillagos. Szenátorjelölt, maffiakirálylány, talán most spanyolországban szereztem kincsvadász elenfeleket is. Nem dolgozok terepen túl rég óta, de sikerült pár érdees dologba beletenyerelni. Azonkívül...anyámék is katonai ügyészek. Rengetegen haragudhatnak rájuk ahhoz, hogy egyetlen gyermemük életére törjenek. Túl sok az opció és kevés az infó vagy a nyom de egyelőre nem is baj, hogy nem iramodhatok egyből a nyomukba. Még nem vagyok százszázalékos, talán egy gyenge hetven százalék. -Engem aztán nem zavar, csak nehogy túlságosan is megkedveld, mert nem tűröm a tusfürdő tolvajokat! Meg lehet, kíváncsi is vagyok egy egészen kicsit, hogy ő milyen illatokat preferál magán és egy jó, férfi tusfürdő illatát igazán tudom értékelni. - Igenis Mr Gray! Kezdetben a szüleim nyomdokában lépve, jogi területen szerettem volna elhelyezkedni. De még az egyeteme megismertem lehető legrosszabb embert. Hát egy párszor sikerült helyben hagynia, végül úgy kellett újraéleszteni és sokáig voltam kórházban. Még engem is meglep, hogy életem legsötétebb foltjáról ugy tudok beszélni, mintha egy filmben láttam volna, pedig aztán, intenziven él még bennem minden seb, amit ejtett rajtam. - Végül egy tanúvédelmi programot ajánlottak fel nekem, kiképezéssel meg mindennel ami ehhez tartozik és mikor végeztem, felajánlották, hogy dolgozzak az ASIS-nak. Erős akartam lenni és hát emellett döntöttem. Igaz, hogy tulajdonképpen csak belesodródtam ebbe a szakmába, de hálás vagyok még minden fejre mért ütésre is, amit a kiképzés alatt adtak, mert egyre eltökéltebb lettem abban, hogy márpedig én mindent ki fogok bírni. -Na és te, hogy lettél testőr? Egy gazdag apukával ritka, ha a fiú mások életét védve akarja élni a sajátját. Kíváncsi lettem volna a Logan történetére is. Egyelőre viszont kihasználtam a lehetőséget, hogy száritkozik és én is gyorsan átöltöztem, rövidnadrágba és egy vékonypántú felsőbe, melyek fehér, szatén anyagból voltak. Nos lehetett volna rosszabb is. Pont elkészültem, nagy nehezen mire megérkezett. - Nahát, sosem láttam még ennyi mindent, egy helyen. Önmagukban a hegek is igen súlyos sérüléseket igazolnak és azok a tetoválások is vonzották a tekintetem. Akárhogy is, amint felhívta magára a figyelmet, már alig tudtam a szemeinet az arca irányába erőszakolni. -Akkor nem kapok bátorságfröccsöt még mielőtt megnyúznál. Kegyetlen. Nyeltem egy nagyot és próbáltam remegő ujjaimat összezárni, szemeimmel is inkább egy pontra koncentráltam, véletlenül se lássam a tűt. -Ha nagyon fájni fog, egy nyalókát vagy puszit kérek a bubukámra, vagy legalább egy csillámpónis levonót. Igyekeztem viccesen felfogni és humorral leplezni, hogy én, Aileen Nora Ashburn, majd becsinálok ijedtemben a tű miatt. Inkább lőnének le megegyszer.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Pént. Júl. 23, 2021 3:38 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
- Ne add azért ilyen könnyen a bizalmad. Lehet, hogy most megnyertelek magamnak a lehengerlő személyiségemmel, miközben még egy méterre levő célpontot is könnyedén elhibázok, vagy még egy kamasz is le tudna verni. - szórakozott költői túlzásomat egy mosoly bizonyítja, mely nem képes eltakarni azt a hatalmas nagy önbizalmat sem, amit árasztok magamból. Hivatásos testőrként természetesen nem elegendő az alapképzés, magas szinten kell lennie a pusztakezes és a fegyveres harci tudásomnak egyaránt. Fél évente alkalmassági és terheléses vizsgálatot kell tennem, így esélyt sem adnak arra, hogy növeljem a hiba arányt. Ha nem teljesítem a követelményeket, akkor fél évre megakad a munkám. Ilyen szerencsére még nem fordult elő. És nem is fog. - Azonban bízzunk abban, hogy nem lesz szükség arra, hogy bizonyítsak, és elkerüli a vész ezt a helyet. - próbálok pozitívan hozzáállni, de Aileen esetén nem lehet. Az ő munkája és múltja egyáltalán nem elhanyagolható, és nem lehet tudni, hogy mikor éri utol. Némely ember elől még a föld mélyén sem lehet elrejtőzni... - A kezeimmel együtt sajnos a testem is meg kell fizetni. Tudod, ha veszel magadnak egy házőrző kutyát, akkor sem választhatod azt, hogy csak a fejét kéred. - bólogatok úgy, mintha olyan hatalmas igazságot mondtam volna. Nocsak, Ashburn ügynöknek tényleg ennyire szüksége lenne valakire? Talán belefáradhatott a magányba és abba a sok álcába? - Megértem, hogy nem kedveled az unalmas embereket. Nem éppen olyan szakmát választottál magadnak, ami monoton lenne. - állapítom meg viccelődésének közepén. Én úgy tartom, hogy nem tudnék meglenni adrenalin nélkül. Ugyanakkor néha nem árt az unalom, a semmittevés, a nyugalom. - Tehát ezt vegyem úgy, hogy rákérdeztél konkrétan, hogy lenne-e esélyed nálam? - olyan váratlanul teszem fel kérdésem, hogy ezzel meglehet, hogy sokkolom Aileent, de hát egyenes embernek tartom magam, tőle pedig nem kevés szikrát érzékelek. És mielőtt még csalódást okoznék neki azzal, hogy inkább vagyok komoly, mint flörtölős, s inkább hódítok a nyers férfiasságommal, mint a bájolgós, udvarlós szöveggel... Jobb ezt tisztázni. Persze ezt a kérdést sem halálosan komoly ábrázattal teszem fel neki, sokkal inkább lapul vonásaim mélyén valami különös sejtelem, mely kicsit sem elutasító. - Fizikoterapeuta? Közel sem. Csak férfi. - ezzel az egyetlen szóval és annak mély hangzásával szerintem mindent elmondok. Nem kell ahhoz semmiféle orvosi tudást, hogy egy férfi teljes mértékben vigyázzon egy nőre, és megadja neki azt, amire szüksége van. Legyen lelki vagy testi szükséglet. Aileennek egyre inkább érzem, hogy mindkettőre szüksége van, de hát amilyen multifunkcionális vagyok, semminek sincs akadálya. Épp ezért áll szándékomban hamarosan összevarrni a sebét, ha mindketten végeztünk a tisztálkodással. - Ez nem hangzik túlságosan fényesen. Jobb is, ha egy kicsit ki vagy vonva a forgalomból, amíg elcsendesednek a dolgok. Nem vállalsz magadra egy kicsit sokat ilyen fiatalon? Időd sincs semmire. Bár tény, hogy a munkába temetkezni jó elterelés más dolgokról, de örökké nem lehet ezt csinálni, mert meghalsz. És most nem túlzok közel sem. - hangom kissé komolyabbra fordul. Lehet, hogy az őszinteségemmel fájó pontra tapintok, de ki tudja, hogy van-e körülötte olyan ember, aki képes felnyitni a szemét? Sokat megtudtam róla a szüleitől és a munkaadóitól, s kezd egy kicsit körvonalazódni a dolog, mi miért történik. - A szerelem vak. Mennyire igaz! - kiáltom ki a fürdőből, mikor én vagyok a soros. - Tudok a volt férjedről. De hát az a múlt, megtörtént, kár hibáztatni magad a történtekért. Emberek vagyunk, nem mindig látjuk meg a helyes utat. Az a lényeg, hogy megszabadultál tőle. - vagy legalábbis én erről tudok, a válásuk utáni események részleteibe már senki sem avatott be. - Még az erőseknek is szükségük van pihenésre. - ennyit jegyzek meg, mielőtt a szobába sétálnék, amikor is rajtam a sor a beszédben. Fájó pont a múlt, de az a múlt. Gyenge lennék, ha érzelmekkel átitatva, elszorult hangon felelnék a kérdésére. - A kilencvenes években, mikor bejött a terrorizmus nagyobb hulláma, akkor raboltak el túsznak. Még a hírekben is ott voltam, mint a brooklyni rendőrkapitány fia. Több hónapig fogva tartottak, utána sikerült csak rajta ütniük a kommandósoknak, igazából az utolsó percekben. Halomra ölték le mellettem a többi túszt, és mivel csak egy gyenge kamasz voltam, így sem magamon, sem máson nem tudtam segíteni. Végül én lettem a bunker egyetlen túlélője, és azután döntöttem el, hogy katona iskolába megyek, megerősödök, és azoknak fogok segíteni, akiknek védelemre van szükségük. Ezért sem egy egyszerű munka ez számomra, és ezért jelenti ez az egész életem. - kissé talán gépiesen hadarom ezt el, de nincs helye itt semmiféle érzelemnek és sajnálatnak, ezért is emelem fel intően a kezem, mielőtt még Aileen megszólalna. - Nem kell sajnálni. Férfi vagyok, nem pedig egy megtört, gyenge szar. Nem szeretem, ha sajnálnak. - csak hogy tisztázzuk. Egy férfi nem lehet gyenge. - Legalább ez is bizonyítja, hogy nem végzek félmunkát. - mutatok végig magamon a szobában. Most azonban van fontosabb dolgunk is, hiszen Aileent össze kell foltozni minél hamarabb. Elő is veszem a szükséges eszközöket, őt pedig az ágy felé terelem, hogy leüljön rá. - A fejedre kérsz? Pedig máshova is adtam volna... - és remélem, hogy ezzel a szinte suttogó szöveggel és a hangsúllyal kellően le tudom sokkolni épp addig, ameddig beleszúrom a tűt a fájdalomcsillapítóval, hogy eltereljem a figyelmét. Aztán nem húzom az időt, egyből a megfelelő szerszámok segítségével gyorsan helyrerakom a sebét mindkét oldalon. Őszintén, még az orvosok is megirigyelnék a precizitásom! - Jó lenne, ha pár napig ez így maradna, és nem tennél túlságosan nagy mozgást igénylő mozdulatokat. Minél később gyógyulsz, annál később szabadulsz. - és mint aki nem képes megülni egy helyben, úgy indulok célirányosan az ajtó felé. - Most pedig együnk valamit, aztán keressünk valami ütőset a pincében. Mit készítsek neked? - kérdem tőle teljesen komolyan, nem viccelek. A karját jobb, ha nem mozgatja túlságosan, főleg ma, így könnyűszerrel magamra vállalom a vacsora készítést a hozott nem romlandó alapanyagokból.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Júl. 27, 2021 4:18 am
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
- Egyszóval azt mondod, hogy mégsem vagy jó a fegyvereiddel? Értsük ezt akármelyik fegyverére, szemöldököm magasba kúszott kérdőn. Nyilván a szüleim tudják, hogy mit is csinálnak, mire-kit bérelnek fel. Ekkora hibát nem vétenének, de a vicc kedvéért belementem a játékba. - Remélhetőleg elkerül minket a baj...Ha nem, akkor se aggódj, majd én megtanítalak kezelni a lőfegyvereket. Ártatlan szempilla rebegtetésbe vész a komoly kijelentésem és kissé aljas mosolyom. Az természetesen biztos, hogy megpróbálnám magunkat megmenteni, ha már én ismerem a környéket. Minden bokrot, gödröt és barlangot. Nem létezik, hogy én eltévedjek. Na de bárki más? Kötve hiszem, hogy simán átnavigálja magát a rengetegen. - Bizony keményen alkuszol, nincs valami árkedvezmény? Végtére is majdhogynem egy szférában dolgozunk. Lassacskán kezdtem azt gondolni, hogy ennek a férfinek a kemény, rendíthetetlen, professzionális páncélját valójában sosem fogom leküzdeni. Ki tudja mennyi időt kell eltöltenünk együtt. Addig is próbálkozhatok, mert szerintem bármennyire is dobálja vissza a labdát, lecsapni sosem fogja. -Hm? Hát most őszintén meglepett, hogy így konkrétan rákérdezett. Eddig csak flörtölgettünk a témával, utalásokat tettünk, célozgattunk de úgy igazából semmit sem mondtunk ki konkrétan. Nekem pedig ezzel leesett, hogy tényleg erre kérdeztem rá és talán egy kicsit túl erősre sikeredett. Nem vagyok hozzászokva ehhez az egyenességéhez. - Hát...Miért, tudtomra adnád, ha lenne? Már annyira hozzá vagyok szokva a játékos, viccelődésnek szánt flörtökhöz, hogy hirtelenjében azt se tudtam, hogy érezzem magam az egésszel kapcsolatban. Kissé talán még kínos is volt, hogy így "lebuktam". - Ha a "férfi" titulus nemed minden példányánál magábafoglalná, hogy erre mind képesek, nem lennének már szingli pasik a világon. Ez most nem nyalizás, nem flört, nem is túlzás vagy kísérlet arra, hogy bókoljak neki. Ez egyszerűen így van. A legtöbb férfi manapság már szerintem villanykörtét sem tudna itt kicserélni, nemhogy mindent megjavtani, sebet bevarrni vagy segíteni a felépülésben, közben pedig a testőri feladatait is ellátja. - Saját védelmemben, az esetek nagyrészében nem én ugrálok ezekért a veszélyes feladatokért. Csak kiosztják nekem, én pedig elfogadom. Hogy őszinte legyek, nem is éreztem soknak. Egészen addig, amíg haza nem jöttem spanyolországból, magam mögött hagyva Audrey álcáját. Akkor és ott a taxiban hazafelé, mikor majd leragadtak a szemeim, akkor esett le, hogy lassítani kellene, mert már két nagyobb volumenű dologban is benne vagyok. A Nordahl-Borges ügy legalább lassacskán, de körvonalazódni látszik. - Ez legalábbis remek indok, ha mentegetni akarod magad. Lehettem volna okosabb, mielőtt embert ölt vagy kórházba juttatott. Őszintén remélem, hogy ott pusztul meg, mert az ilyen..nem változik. Volt valami egyszerűség abban, ahogy az ajtó rejteke mögül tudtam erről beszélni. Mintha Logan egy pap lenne, akit rejt a fülke a kíváncsi szemek elől..vagyis jelen esetben a gyóntatófülke szerepét a fürdőszoba nyújtja. Plusz már ismerheti a történetem töviről-hegyire és így nincs értelme magamhoz szorongatni a múltam kártyáit. -És...te mikor pihensz? A szűkség meg a szándék sajnos nem járnak kéz a kézben. Hiába lenne neki is szűksége a pihenésre,ha ezeknek a jelzéseknek nem fog engedni. Márpedig a története megérintett. Mindenki azt hiszi, hogy a sajátja s legnehezebb, amíg nem jön vele szemben egy olyan személy, mint Logan, aki aztán tényleg szinte szószerint meg is járta a poklot, s visszatért erősebben mint valaha. - Egyetlen túlélőként...nem lehetett könnyű dolgod lerázni a sok "katasztrófa-turistát. Ez pedig biztosan sokkal inkább magéval ragadta őket, mint egy híd felrobbanása, vagy a klíma válság. - Nem téged sajnállak, erős férfi vagy. - Ha ámított is azzal, hogy hamar a bizalmamba fogadtam és valojában nem tud célozni sem, akkor is érzem, hogy ő az. Erős. -Viszont a fiút, aki voltál, őt nem tudom nem sajnálni. Ha tetszik neki, ha nem. Egy fiatalnak sem szabadna a terrorizmus ezt a formáját megtapasztalnia és Isten tudja csak, mekkora szerencsén múlott, hogy ne végezze úgy, mint a többi túsz. - Mi? Mikor már azt hittem, hogy Logan Gray csak passzolgat, de nem üti le a labdát...bravúros módszer nem mondom. Voltak már sebeim összevarrva, de ilyen figyelemelterelést nem végzett még rajtam senki. Vajon csak szivatott, vagy tényleg? Na majd felhozom, de egyelőre szépen elraktározom az infót. Jóval későbbre, mert mintha mi sem történt volna, felkelt mögülem és elindult kifelé. Ezért is maradtak az ajkaim tátva, ugyanis már meg sem lepődtem, hogy a kulináris világban is otthon van. Tényleg. Szinte késztezést éreztem, hogy megforgassam a szemeimet. - Egy jó szendvics? Mi a ház specialitása? Jól fog jönni az az ital. Főleg egy jó minőségű, fűszeres vörösborra jött meg a kedvem. Általában osztozok Jane kedvencében, az édes fehérbor pártisággal, de ezúttal másra vágytam. A konyhában is gyújtottam néhány gyertyát, azért vaksiskodni ne kelljen és a pulthoz támasztottam a hátsófelem, hogy tudjam meózni az ételkészítés folyamatát. -Ne menjek le a pincébe az italokért? Egy, vagy esetleg két üveg valamibe nem fogok belerokkanni. Ráadásul akkor ihatnánk az étellel is. Már meg is indultam az ajtó felé és úgy tekintettem rá vissza. - Mit szeretnél inni? A szemeim közben megtalálták az egyik gyertyát az asztalon. Talán nem gyújtom magunkra a házat. Lehet, telefont kéne vinnem. Jah igen, ha lenne.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Pént. Júl. 30, 2021 8:31 am
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
- Valóban nem vagyok jó. - közlöm határozottan. - Mert profi vagyok. - nagyképűen ível felfelé mosolyom, de hát az önbizalmam töretlen. Egy testőrnek nem lehetnek kétségei, hiszen a kétségek rámásznak fegyverére, behálózzák az elméjét, s arra ösztönzik, hogy hibát vétsen. Nálam viszont egy hibának az esélye egyenlő kell legyen a nullával. - Mióta is kezeled élesben a lőfegyvereket, Aileen? - egyik szemöldököm feljebb mászik, ahogy felé sandítok. Én már több, mint az életem felét fegyverhasználattal töltöttem, vajon ő is? Finom kekeckedése mégis apró mosolyt csal arcomra, hiszen nem ő az első, aki kételkedésének hangot ad, még ha az nem is teljesen valós. - Nincs kedvezmény. Egy életre szóló ingyenes védelem csupán házassági szerződéssel köthető részemről, de sajnos... Nem vagyok az a fajta. Különben ki vigyázna a védelemre szoruló ügynökökre? - pillantok válla felé célzóan egy halk nevetés után. Nekem ez az életem, s egyrészt nem ismerek mást a munkámon kívül, másrészt pedig nem is agyalok ilyesmin a magányos estéimen. Van, aki a gyarapodásra születik, s van aki, rohadtul nem. - Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, csak ha ki akarjuk kerülni a válaszadást. - jegyzem meg sejtelmesen. Talán váratlanul érhette, hogy ilyen konkrétan kifejeztem magam? Vagy addig volt kellemes az egész, amíg viccelődésnek tűnt? Nem igazán vagyok flörtölgetős típus, aki minden egyes labdát lecsapna, de hát ez minden bizonnyal már Ashburn ügynöknek is feltűnhetett. Jellembeli hiba, mondhatni. Jobb szeretem konkrétabban kifejezni magam. - Ó, dehogynem lennének szingli férfiak. Bármennyire is az ellenkezőjét állítják a nők, igenis fontos nekik a külső. - bárki bármit mondjon, ez így van. A szexuális vágyak nem lobbannak be egyszerűen attól, hogy valaki mindenhez ért. - Ha veszélyes feladatokat osztanak rád úgy, hogy nincs mögötted sok éves tapasztalat, akkor biztos lehetsz benne legalább, hogy jónak tartanak. Vagy feláldozhatónak. - utóbbit erősen kétlem, már csak a róla szóló információátadás miatt. A főnöke nem épp úgy írta le őt, mint akit értelmetlenül odavetne a vadak közé. Ugyanakkor ő is tisztában lehet vele, hogy vannak a profik, és vannak, akiket értük áldoznak fel. - A legtöbbje valóban nem változik. A maradék pedig az esélyt sem érdemli meg a változásra. De hát egy szerelmes szív sokszor későn veszi észre, hogy a rózsaszín köd mögött mekkora mocsok lakozik. Ha tökéletesek lennénk és nem hibáznánk sosem, akkor már régen kihalt volna az emberiség. - hiszen ne felejtsük, a hibákból tanulunk. Sokszor ezek mozdítanak minket előrébb, s hiába tűnhetek kissé hidegnek, ezeket a bölcsességeket képes vagyok egy fürdőszoba előtt ücsörögve is közölni. - Majd pihenek a sírban. - az alvás úgyis időpazarlás. Csak azért alszok, hogy ne dögöljek meg idő előtt, semmi másért. - Valóban nem volt egyszerű dolgom, hiszen a rendőrkapitány fia voltam, és az én történetemből pedig nagyot kaszálhattak volna. Ha beszéltem volna. Azonban ami ott történt a bunkerban, az ott is marad örökre. - az emlékeimben, az álmaimban, az érzéseimben. Egyedül őrzöm az ottani titkokat, s magammal viszem a sírba őket. - Az a fiú ott meghalt a többivel együtt. - a hamvakból pedig létrejöttem én. Néha, mikor visszagondolok arra az időszakra, olyan érzésem van, mintha egy másik ember múltját élném át. Még az akkori arcom is idegen. Ám minek is keseríteni a hangulatot a múlt árnyaival? Ennyi információ épp elegendő rólam mindenkinek. Most fontosabb dolgom van, hiszen Aileent össze kell foltozni a kis balesete miatt, melyhez alkalmazok egy kis figyelemelterelést, úgy vélem, sikeresen. - Akad pár előre csomagolt nem mostanság romlandó szendvics. Az akkor jó lesz. Holnap pedig ha sikerült újraindítanom az áramot, elmegyünk egy nagyobb bevásárlásra, már ha üzemel még rendesen a hűtő. - megindulunk hát a konyha felé, ahol gyertyákkal varázsolunk magunknak fényt. Elő is veszek két darab szendvicset, majd lerakom őket egymást mellé az asztalra. - Ezt a profizmust nézd. Jól figyelj, mert csak egyszer mutatom meg... - azzal a mozdulatlanul kibontom őket, ráhelyezem mindkettőt egy tányérra, majd az egyiket Aileen felé nyújtom. - Parancsolj. Ezt nem tanítják ám mindenhol... - szélesen elmosolyodom, végül az asztalhoz lépek, s lehelyezem rá a vacsorámat. - Nem vagyok válogatós. Ha van legalább nyolc százalékos alkohol szintje, akkor bármi jöhet. - és mivel nem is olyan rég Aileen belecsúszott a forrásba, így szó sem lehet róla, hogy én ide leülök és megvárom, hogy összetörje magát. Annyi engedményt teszek, hogy nem loholok a nyomába, csupán megállok a pince ajtajában, onnan figyelek lefelé. - Vigyázz, hova lépsz. Sok lom van odalent. - kiáltom utána, s ha hallok már mozgolódást lentről, vagy meglátom őt felbukkanni, akkor visszaindulok két pohárért, amiket a tányérjaink elé helyezek. Egyetlen pohár alkohol most nagyon is jól fog jönni, legalább egy kicsit leülepíti a fáradtságom, s jobban fogok tőle aludni. Holnap úgyis sok a dolgunk.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Kedd Aug. 03, 2021 1:26 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
- Oh, bocsásson meg mester. Szórakozottan megforgattam a szemeimet, kísérve a mondatomat, hiszen tényleg el kell ismernem, hogy eddig minden rendben volt vele és a hozzáállása is profihoz illő, ahogy az is tény, hogy nem láttam még fegyvert sem a kezében és nem tudhatom, hogy azt hogyan is kezeli. Egyszerre reméltem, hogy nem is lesz rá szükség, míg egy apró, parányi kis sejtecske bennem szeretett volna némi akciót. -Mi egészen biztosan nem egy dologról beszélünk, de..éppen csak pár éve. Elnevettem magam és haladtam tovább a teendőkkel, a gondolatmeneteimmel, hiszen az idő is csak úgy kifolyik az ujjaim közül és még van mit tenni mielőtt elalszunk és nem szándékoztam tovább nyújtani sem azt a témát, amovel esetleg csak kínos helyzetbe hoznám magam. Kínosabba. -Áááááh értem, dehát én nem is a védelmed miatt kértem, hanem a szerelési készségied miatt. Ha végre helyreáll a vállam, már kész leszek magam megvédeni és haladni az életemmel tovább, azonban a sok tönkrement gépezet, meg a legutóbb gallyra ment elektronikai bizbasz a falban, számomra ismeretlen terület. Azért vicces volt, hogy szemlátomást, a kis mosolyán túl.. mintha kissé megijedt volna, hogy egy házassági szerződéssel magamgoz kötném. De nem akartam sokáig húzni az agyát ezzel, szóval egy megemelt szemöldökön és csalafinta, féloldalas mosolyon kívül nem reagáltam egyebet. Nem mintha bármelyikünk élete is alkalmas lenne a házasságkötésre. - Most azt mondod, hogy gyáva vagyok? Ez a stílus egy ideje már úgy jön nekem, mint a levegővétel. Eddig mindig a munkámat hibáztattam, s vele Hadessát, hogy ilyen könnyen jönnek ajkaimra a kétértelmű kifejezések, a flört. Már párszor gondoltsm ugyan, hogy Logan nem biztos, hogy vevő rá, aztán mindig véletlenül elejtett egy két szót, ami az ellenkezőjét sugallta. - Legyen Logan Gray. Igen, azt kérdeztem. Én magam sem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán mikor meg miért kezdtem neki. Lehet, csak azért dobálta nekem néha vissza a labdát, mert különben kínosabb lett volna a mind a kettőnknek. Fogalmam sem volt, hogy mi a helyzet vele és ez sajnos tetszik. - Nem állítom az ellenkezőjét. Megrántottam a vállam erre, hiszen egyértelmű volt a költői túlzás. Logan pedig egy komoly férfi, aki nyilván nem fog minden ökörködésbe belemenni, amit kezdeményezek. Lehet, ha holnapra kipihentebb leszek és kimennek a fájdalomcsillapító hatásai, nekem sem lesz ennyire játékos kedvem. Egyelőre azonban kellett az agyamnak, hogy kiadagolja ezeket. -Egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy feláldoznának, mert...amint ilyenről lenne szó.. Abban a pillanatban befejezném az ügynökösdit. Nagyon is sokszor megfordult a fejemben, hogy mit tennék, ha ott kellene hagynom az ASIS berkeit. Az biztos, hogy nem lenne könnyű dolgom eltűnni a szemeik elől, sem a családom életéből. Szegény szüleim és Jane, teljesen kikészülnlnek. De..nem.lenne rá más mód. - Voltál már ennyire szerelmes? Eszembe jutott ezen a ponton, hogy a szerződéseibe nem foglalja bele az intimitás kizárását. Bármelyik védencével történhetett ez-az, akivel tényleg közelebb kerültek egymáshoz. Az is lehet, hogy a rabság alatt vagy a katonai kiképzésen találkozott egy olyan személlyel, akivel igazán közel kerülhettek egymáshoz. Az ilyen gyakran adatik meg azon a helyen, ahol az ember a legmagányosabb vagy kétségbeesettebb, ahol a másik jelentheti a fényt a sötétségben. Lehet, Logan tart attól, hogy elkezdenék rá így tekinteni? -Mindennek ellenére, te nem utáltad meg annyira az embereket, hogy a személyiséged az ellenkező irányba deformálódjon. Ha nem Logan az egyedüli túlélő, a többi vajon milyen mentális sérülésekkel hagyja el azt a helyet, ahol embertársaik kínozták? Engem Geoff nem kínzott évekig, nem is mondanám, hogy kínzás volt amit tett velem. Gyerek sem voltam, aki az emberi gonoszság áldozata lett. Mégis eltartott egy darabig, hogy megbízzak a férfiakban és ki tudja, hogy egyáltalán komolyan tudom-e venni őket vagy csak a flört miatt kellenek? - Hűha. Hahah. - A nevetésem szinte visszhangozott az üres lakásban. Erre tényleg nem számítottam. -Nem vagyok egy konyhatündér, de ezen talán nem lesz nehéz versenyeznem. Valóban, amióta nem vagyok házas, már nagyon ritkán főzök. Szinte csak gyorséttermi kaját dobok be, sőt volt rá példa, hogy az egésznapi táplálékom két csésze kávé volt. - Bízd csak az ízlésemre magad! Ez már szinte fenyegetésként hangzott, amint lábaimat szedtem a pince felé. Fogalmam sincs, minek mennyi az alkohol százaléka, ha meglátom és megtetszik, fogom és felviszem. Meg is találtam! Nem emlékeztem, hogy ilyen van a gyűjteményben, de mint valami isteni csodát, megleltem! Hamar és büszkén tettem le az asztalra a sötét színű italt. Southern Comfort. Whiskey alapu, finom likőr. Tökéletes a lazításra! - Harmincöt szézalék! Várom a tapsot. Nem nagy tehetség leolvasni a papírról az alkoholtartalmat és dolgoztam már bárban is, de mégis örültem a szerzeményemnek. - Nos. Nem gondoltam volna, hogy életem első gyertyafényes vacsija abból adódik majd, hogy az életemre törnek. Mégis jókedvvel haraptam bele a szendvicsbe, amiben volt tojás, majonéz, sonka és minden mi jó. Elégedett voltam. Az ital kibontását viszont nem erőltettem.
"Play with murder enough,
And it gets you one of two ways.
It makes you sick,
Or you get to like it."
Hozzászólások száma :
29
Play by :
Stefanos Milatos
Join date :
2021. May. 14.
Age :
39
∆•∆ :
Tartózkodási hely :
Sydney
Foglalkozás :
Bodyguard
∆•∆ :
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Szomb. Aug. 07, 2021 3:25 pm
Aileen & Logan
"Beyond the edge of universe, There's a kind of real darkness, Where even the light gone astray."
- Csak pár éve? Pedig én azt hittem, hogy régebben adtak először a kezedbe fegyvert. De hát nem is az idő számít, hanem hogy valaki milyen jól bánik vele... – egy cseppet elnyújtom a mondat végét, azonban képtelen vagyok megállni, hogy visszafogjak egy egészen apró mosolyt. - És a célzással hogy állsz? Nem félsz, hogy berozsdásodsz ezalatt a pár hét alatt? Ha szeretnéd, megkaphatod az enyémet, ha gyakorolni támadna kedved. – de azért csak óvatosan, a sérülése miatt még egyelőre túlságosan nagy igénybevételnek nem tenném ki őt. Egy kis gyenge fegyverhasználatba azonban senki sem halna bele... Főleg nem én. - Amennyiben a szerződés lejárta előtt eljutunk a te lakásodra is, úgy igénybe veheted a plusz szolgáltatásaimat. Bár ez nem volt tervben, hogy visszamegyünk Sydneybe, de hát sosem lehet tudni. Elvégre ez a hely csak egy ajánlás. Ha menni akarsz valahova, akkor megyünk. - ezt azért néha nem árt tudatosítani benne, hiszen az sem szerencsés, ha teljes mértékben én veszem át az irányítást. Elvégre nem azért szerződtetnek, hogy mindent én mondjak meg a másik félnek, s az akaratát teljes mértékben az enyémnek rendelje alá. Aileenből ezt mondjuk nem nézném ki. Engedelmesnek tűnik egyelőre, s nem olyan nőnek, akit zsinóron lehetne rángatni. Még nekem sem. - A számból vetted ki a szót. Gyáva vagy. - mosolyom enyhe kekeckedő élre görbül, csak hogy még inkább ösztönözzem a konkrét szavakra. Az én agyamhoz nem mindig érkeznek meg megfelelően a kétes szavak, s én sem igazán vagyok híve annak sem, hogy órákig játszunk egy macska-egér játékot. Ennek fényében pedig... - Ez esetben a válaszom az, hogy igen. - közlöm határozottan, sejtelmesen feljebb vonva egyik szemöldököm, ahogy őt kémlelem. Én nem kerítek vagy hárítok, ha erre volt kíváncsi, hát most aztán megkapta a válaszát. Nincs is mit ezen tagadni, alaptalanul senkivel sem szoktam játszadozni még egy kicsit sem. Az én elveim pedig egy cseppet átlépik a szerződés határait, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a saját szórakozásom érdekében szeretem kihasználni a kiskapukat, már ha van rá lehetőség. - Valóban abban a pillanatban befejeznéd. Elvégre halott lennél. - sandítok felé cinkosan, ahogy ezt közlöm. - Egyelőre azonban ilyesmi kétlem, hogy fennállna. Nem azok mellé az emberek mellé kérnek védelmet, akiket odadobnának a kutyáknak. Főleg nem egy profit, mint én vagyok. - nagyképűség? Sehol semmi. Ez bizonyított tény, hogy profi vagyok. Számtalan embert védtem már, s talán annál is több életet mentettem meg. - Még soha. Én nem a szerelemre születtem. - állítom talán túlzott határozottsággal. Beletörődés és elengedés. Ez a kulcsa mindennek, sok álmatlan éjszakát meg tudunk vele spórolni. Hogy csak elfogadjuk a sorsunkat, nem akarunk mások lenni, azt csináljuk, amire születtünk. - Sosem utáltam eléggé az embereket ahhoz, hogy egy gyilkológéppé váljak. Illetve... - a mondatot nem fejezem be, de a tekintetem elfordítom. A testőrség mellett a kínvallatás egy nem hivatalos szakmai titok. Amit élvezek. Piszkosul. Ez a kettősség bennem pedig különös módon megfér egymás mellett. Nem érzem azt, hogy mindenkit megölnék dühömben, sem pedig azt, hogy egy foglyomat megkíméljem. Nincs átfedés, nincs súrlódás, minta két énem létezne. S ez így tökéletes. A komolyabb témák azonban lassacskán elúsznak, hiszen a konyhatündér énemet rögtön megkapja Aileen egy szendvics formájában. - Ugyan, ilyen remek vacsorát te sem tudnál összehozni. - amihez hamarosan egy remek ital is felbukkan az asztalon. Elismerően mérem végig a poros, öreg palackot, majd egy mozdulattal kibontom azt, s tele löttyintem a két üvegpoharat. - Én egyedi módon szolgáltatom a romantikát. - nevetem el magam halkan, majd elkezdem falni a szendvicset, ami hát nem meglepő, de pillanatokon belül eltűnik. Hozzá vagyok szokva, hogy sietősen étkezem. Aztán már csak hátradőlök kényelmesen, s amíg Ashburn ügynök végez, addig a kellemes aromájú likőrt kezdem kortyolni. - A te szobádban alszok. Úgy készülj. - jelentem ki váratlanul a pohár takarásából. Szemeimben a gyertyaláng pislog vissza haloványan, ahogy őt vizsgálom elgondolkozva.
Tárgy: Re: An impossible mission~ Guard and Agent Vas. Aug. 08, 2021 8:42 pm
Logan & Aileen
"Maybe you can save me from them, but can you save me from Myslef?"
- Neeem, előtte jogász szerettem volna lenni, közöm sem volt rendes lőfegyverekhez. Legalábbis nem így. Láttam Geoff összes fegyverét, a munkában használatos kis Glock típusúakat és azokat is, amiket a rendőrség nem használ. Vicces, hogy azokat is simán ki tudta nálam magyarázni. Annyira hinni akartam, hogy a férjem egy becsületes, fényes jövő előtt álló rendőr, szándékosban vertem át saját magam. - Te aztán nagylelkű vagy. Nem félted tőlem? Egy kézzel, lehet, idő előtt elsül, veszélyes lehet. Ennél a pontnál már annyira összemosódtak a határok a játék és komoly godolatok között, hogy őszintén már nem is próbáltam meg keresgélni. Egyelőre kikapcsolt, hogy nem kell törnöm a fejem a gondjaimon. - Áááh, a lakásomról úgy is tudnak már. Ha annyira ki akarnak csinálni, akkor biztosan megfigyelik, hogy nem-e megyek vissza valami fontosért. Utána meg újat kell keresnem. Az is lehet, hogy itt maradok...a nagyimék megérdemlik, hogy ne egye meg a moha és az idő a házukat. Szóval egyelőre elég ha ezt a házat teszed rendbe. Nem szándékozok magamat vagy akár őt is feleslegesen veszélybe sodorni. A lakás tulaja majd kipofozza a lakást és kibérli majd más. Elhozhaznám ide a mocim is, nem olyan nehéz lekeveredni a városba, ha az ember ismeri az utat. Én ismerem, ahogy azt hittem, már ismerek monden férfi-típust. Nos...lehet, az őszintével még nem találkoztam eleget mert egyszerűen nem voltam felkészülve a válaszaira. Az ajkaim résnyire tátva maradtak és a leheletnyi önelégült mosoly is lefagyott. Most szívat? Nem hiszem. De arra a válasza igen, hogy megmondaná vagy arra, hogy lenne esélyem? - Nos. Ezesetben, már csak az vár válaszra, hogy neked van-e nálam? Sunyin görbítettem felfelé a szám sarkait. Annyira egyértelmű, hogy az esély az enyhe kifejezés. Nem csak, hogy esélye van, de konkrétan szóban már majdhogynem megkértem a kezét, még ha viccből is. Ettől függetlenül jól esett ez az egész és meg is nyugodtam, hogy nem volt ez az egész vaktában lövöldözés. - Na, hát akkor mér tényleg nehéz lenne saját elhatározásomból távozni. Hiába nevettem el magam, Logannek sikerült megnyugtatnia bennem valamit, ami az utóbbi időkben kissé borzolta a tollaimat. Pláne a Ronan Nordahl-Borges ügyben. Kétségeim rémadtak, hogy tényleg jó ügynök vagyok-e egyáltalán. Nos..a lelövésem legalább erre jó volt. - Szerintem egyikünk sem. De te mégis úgy meséltél róla, mintha ezer poklot megjártál volna miatta. Vajon én elmondhatom magamról, hogy tényleg szerelmes voltam Geoff Wrightba? Szerintem igen, legalábbis, amíg friss házasok voltunk, utána már csak hinni akartam, hogy nem egy seggarc a férjem. Nos, tévedtem. - Illetve?? Akkor ezesetben öröm hallani, hogy végül nem te fogod álmomban az arcomra nyomni a párnát, mert felidegesitettelek valamivel. Csak poénnak szántam, de egy pillanatra elképzelhetőnek tartottam, hogy valami PTSD szindrómával előbújik valami ilyesmi is. Egy meggyötört, megkínzott elme..sok mindenre képes az övé is ls az enyém is egyúttal. Őt pedig...szinte csoda hogy megúszta. -Nem bízol a szendvics-készítői képességeimben? Még egy utolsó szemöldök felvonás, mielőtt eltűnök a pince sötétjében az italunkért. Úgy tűnt, Logannek is tetszett az ital. - Aaaaz én szobámban? Na igen, erre nem gondoltam, pedig sejthettem volna. Még a fürdést sem volt egyszerű lebonyolítani, pedig azon az ablakon csak az jut be, aki repülni is tud, a szobám pedig még erkélyes is. Már előre tudtam volna forgatni a szemeimet azon, hogy majd a földön alszik vagy egy fotelben. - Fogsz betolni egy plusz ágyat vagy velem aludnál inkább? Őszinte kíváncsisággal könyököltem egyetlen használható oldalamról az asztalra. Vajon mit válaszolna erre? Nekem ugyan egyik verzióval sincs bajom, sőt... Finoman kortyolgattam az italból és eszembe jutott, amit mondott a szobámban. Logan Gray tartozik nekem.