No rest for the wicked - Aileen × Ronan

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

Az ASIS kötelékein belül nincs olyan, hogy unalmas, eseménytelen szabadnapok. Mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani utazásom Spanyolországba? Az elképesztően idegesítő, de mégis valamilyen szinten zseni Dalila Ranieri végre kikerült a láthatárról, azzal, hogy elutazott Kínába és jelenleg más figyeli meg. Nem fogok hazudni, valahol mélyen legbelül vágytam a kikapcsolódásra, hogy Jane kunizommal kimehessünk a tengerpartra, meglovagolni egy-két nagyobb hullámot. Már nagyon rég nem éreztem homokot a talpam alatt, vagy a sós víz hatását a bőrömön. Nagyon jót tesz a sós víz az egészségek és a lelkemnek is. A nagy úr, Karman Strauss az ASIS fejese ezt készen állt keresztül húzni, mint általában minden számításomat, ha pihenésről volt szó. Új vagyok még és zsenge a többiekhez képest, így nekem szabadidőmben is mindig gyakorolni kell. Ezért is lepett meg, hogy bevont egy újabb akcióba.
Már egy ideje megfigyelés alatt áll Ronan Nordahl, egy ereklye vadász aki elkezdett olyan műkincseket is elrabolni, ami nagyon fontos és kedves, nagyon sok fontos ember számára. Nem ez a fő profilunk, de mit tehetnénk? Horvátországban egy ausztrál férfit öltek meg pont azzal a szoborral, amit ez a Ronan elrabolt. Most pedig minden nyoma a férfinek Spanyolországba vezet. Kit küldenek ? Hát engem! Aileen Nora Ashburn ügynököt még nem ismerik, így azonosítani sem tudják. Meg ki gondolná rólam, hogy nálam kétszer nagyobb férfiakat is a földbe tudok döngölni?
Az embereink rendesen utána jártak ennek az ...alaknak. Rengeteg motoros gyorsulásin megjelenik, ez pedig számomra remek alkalom. Nem csak, hogy "becserkésszem", de azért is, hogy én magam adjak az élvezetnek, amit egy gyorsulási motor nyújthat nekem.  Nem éppen a kis drágám, ami otthon vár, hanem egy új, ami ugyanaz a típus, BMW S1000RR. Lehetetlen lesz, hogy ne keltsem fel vele Mr Nordahl figyelmét, hiszen remek kis járgány. Ha pedig nem kelti, akkor nincs jó ízlése, a gépsárkány egy igazi Mona Lisa a motorok között.
A hotelben, ahol megszálltam, mint a fél latina Audrey Morelos, át is öltöztem és mire beköszöntött az este, már az utcában lévő kis bárban múlattam az időt, mintha már ezer éve ott éltem volna. Az italomat fogyasztottam és akkor gurult be a célpont. Egyelőre még azt a képet akartam beadni neki, mintha nem versenyző lennék, csak egy az ottani luvnyák közül, akiket nagyon érdekelnek a motorkaérpárral rendelkező férfiak. Szerintem ez marad a fő profilom, mivel Hadessaként is erre az oldalra erősítek rá. Miután elfogyasztottam, felkaptam két pohár sört, egy simát és egy meggyeset és úgy indultam meg felé.
- No lám, csak nem egy új arc a tömegben?

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

Egy nőnek mindigbaz lesz az egyik legfőbb fegyvere, ha alábecsülik. Nos, bizonyos helyzetekben...Nem vagyok valami magas, bem rendelkezek olyan izomzattal, ami egy férfiéval vetekedne, de mégis hordozok magammal bizonyos meglepetéseket. Az előny pedig mindig annál van, aki elő tud rukkolni valami olyasmivel, amire nem számítanak. 
Ronan Nordahl tekintete is pont hasonlót sugall a számomra. Nagyon helyes, gondolja csak azt, hogy valami olyasmit keresek itt, mint sok másik nő. Tisztelet a kivételnek. Amikor viszont majd legyorsulom róla a szakállát, majd nézhet. Őszintén, nagyon várom már a pillanatot. 
- Akkor viszont pont akkor voltál itt, amikor egyéb elfoglaltságom akadt. Különben emlékeznék egy ilyen termetes fickóra.
Sokkal nagyibb mint én, sokkalta nagyobb mint a jelenlévők zöme, ami eszembe juttatta a súlyos sörös kórsókat és azt ami bennük habzó italokat. Nem vagyok kimondottan sörös alkat, sokkal többre tartok egy fűszeresebb vörösbort, de ennek is meg kell tennie egy ilyen eseményen. Ráadásul az áldozatnak is feltűnt, hála az égnek, hogy nem én akarom mind elfogyasztani. A szóhasználatán viszont fel kellett vonnom az egyik szemöldököm. Kissé visszautasító, ami azt jelenti, hogy nem találnék nála be egy egyszerű, buborékfejű nő álcájával.
- Az, hogy keringek egy eléggé erős túlzás. Én kimondottan hozzád indultam.
Még tartott a mosolyom, mikor belekóstoltam a saját italomba. Nem vagyok a keserűség híve, ez az egyetlen féle sör, amit meg is iszok. Geoff annak idején rengeteg sört tudott vedelni, de nem bántam, mert akkor levalább kedves tudott lenni az emberekkel. De most ne is azon az őstulok, idiótán gondolkozzunk. Ki kellene dolgozni egy tervet, amivel kiugraszthatom a nyulat a bokorból.
- Egyik sem talált. Minden nyáron ideutazok, mivel anya idevalósi. Most éppen lakásfelújítanak és nem tudok náluk megszállni. Évente van itt ilyen verseny és majdnem minden évben itt is vagyok.
Igen, eddig remekül tartom az álcámat, ahigy Ronan is, vagy mégsem? Lássuk.
- Na és te? Csak a gyorsulás öröméért jöttél idáig? A nyeremény lehet, hogy nem is lesz annyi, mint amibe az ideutazásod került.
Az ilyen versenyeken legtöbbször azt a pénzt nyerik meg a versenyzők, ami befolyik a belépő árából. Mínusz valamennyi, amit megtartanak a szervezők. 
- Audrey Morelos. - A jobb kezemet nyújtottam felé, kínosan ügyelve a megfelelő tartásra. Ha a kézfejemet fordítanám felülre, azt várnám, hogy kezetcsókolnak, ha laza akkor sznobnak néznek, ha pedig a tenyerem, akkor azt várom, hogy én csókolhassak kezet. - Na és ti?
Szemeim egy pillanatra lefelé kúsztak, hogy a tekintetem megakadjon a kis gépsárkányon amivel megjelent.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

- Mondhatjuk, hogy elég gyakori, amennyiben van rá éppen időm és megtehetem.
Ez az én kis titkom marad természetesen. Nem festene túl jól az aktámban, mint ügynök, hogy illegális gyorsulási versenyekre járok. Dehát ez van, ha valaki szereti a sebességet, de a környező utak rabságba ejtik. Legalábbis nem sok helyen lehet igazán kipróbálni, hogy mire képesek alattunk a műremekek.
Hála az égnek a sima, egyszerű sört vette el tőlem a férfi, lehet a meggyesért össze kellett volna vele verekednem és sajnos nem kis erőfölénnyel indulna.
- Ugyan miért hoztam volna? Unatkoztam és kellett valami indok, hogy közelebb kerülhessek egy igazán lehengerlő félistenhez. - Fejemmel a mocija felé böktem, ezzel jelezve neki, hogy a Triumphra gondoltam, amin érkezett. - Úgy értem, nem semmi paripa.
Annak idején én is szemeztem vele, de lebeszéltem magam és úgy döntöttem a BMW mellett, ami egy igazi német, műremek és remekül passzol az olyan, "törékeny hölgyekhez" mint én, ahogy az eladó is mondta. Be kell látnom, hogy igaza van, B-vel tökéletes összangban vagyunk. Ennél jobb indok pedig egy motor rajongónak nem is kell, hogy megközelítsék. Mindenki nagyon büszke a magáéra, biztosan Nordahl is az. Gondolatban meg is veregettem a vállam, hogy már ilyen jól megy, szemrebbenés nélkül kitalálni valami hihetőt. A szemem sem rebbent közben, hanem egy érdeklődő szemöldök emelést kapott cserébe.
- Az egyelőre legyen meglepetés. Lehet csak tettem valamit az italodba, hogy gond nélkül el tudjam lopni a gépsárkányod, amíg alszol.
Egy mosollyal emeltem a poharam az ajkaimhoz és úgy ittam bele, hogy egy pillanatra sem vettem le a tekintetem Ronanről. Mindig azokról derül ki az életben és a filmekben is, hogy a legnagyobb mocsok, akiből nem néznéd ki. Az előttem tornyosuló fiatalember is kellemes mosollyal rendelkezik és néhány ember szerint, aki ismeri, Ronan egy igazán kellemes, könnyed alak. Mégis azért vagyok itt, mert agyonütöttek valakit egy olyan szoborral, amit ő lopott el. A műkincs tolvajlás pedig egy teljesen más tészta mint a gyilkosság. Pláne ha olyan fontos emberről van szó, mint az ausszi szenátor jelölt.
- Hát nyilván nem vagy egy tipikus, sötét, latin macsó. Vagy valahonnan nagyon északról, vagy ausztráliából származhatsz. Ráadásul, minden gond nélkül eltársalogsz velem. Szóval, sokat utazhatsz.
Illetve nagyjából mindent tudunk róla már onnantól kezdve, hogy megszületett, de ezt sem mondhatom meg neki, természetesen. Ettől függetlenül le sem tagadhatná az északi gyökereit, ha nem tudnék róla semmit se, akkor is ezekben gondolkoznék. Talán még amerikai, de nikik van egy olyan túlzó kisugárzásuk, amit nem szoktam szeretni. Mintha már attól a világ hősei lennének, hogy odaszülettek, ahová. Na de vissza a célszemélyhez.
- Üdv nektek Ronan és Triumph, majd szurkolok nektek, hogy másodikak lehessetek.
Próbáltam egy Janehez hasonló ártatlan, kedves mosolyt az arcomra varázsolni. Természetesen én szeretnék majd nyerni, ha már itt vagyok, legalábbis biztosan nem adom majd fel harc élkül az első helyet. Bár ezzel a Triumphal, Nordahl nem könnyíti majd meg a dolgomat. - Repülővel, majd taxival érkeztem ééés ismerek pár helybelit, de nem annyira szoktam erre a környékre járni. Jöttem meglátogatni mamasítát és felújítanak, szóval itt kell megszállnom s ha már itt vagyok, ki kellett használnom ezt a lehetőséget.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

Nem is tudom, hogy melyik a kedvenc részem az új emberek megismerésének pillanataiban. Talán az, amikor még nem ismer és igazából bármit mondhastz nekik és utána figyeled a mimikáikat, ahogy próbálják eldönteni, hogy viccelsz-e. Ronan arcán is hasonló változásokat figyelek meg annak a hatására, hogy közelebbről megismerném a mociját. Elégedettséggel töltött el, hogy végül azért csak ismét mosoly díszelgett azon az arcon. Még akkor is, ha nem igazán zavart, ha utálnak de mégiscsak könnyebb úgy dolgozni, ha megkedvelteted magad valamennyire.
- Fejlesszük és javítsuk, ha már szükséges, ahelyett, hogy kidobnánk és újat szerzünk helyette. Sokan tanulhatnának tőled hozzáállást.
Ahogy körbesétálja a kétkerekűt, én igyekeztem minél jobban felmérni az..."ellenfelet". Ronan igazán kényelmesen és otthonosan mozog körülötte, réges rég óta nyomathatják együtt. Lehet, régebb óta mint, ahogy én megszereztem a kis BMW-met. Egy összeszokott csapat ellen pedig nem könnyű felvenni a versenyt. Ismerheti Nordahl a kicsikét már nagyon rég óta és pontosan tudhatja, mikor és mit lehet kihozni belőle.
- Nos, könyvet a borító alapján? Nagyon sokszor származhat abból előnye egy nőnek, ha ...nem néznek ki belőle valamit. Egyelőre viszont legyen az én titkom, hogy a gyorsaság vagy a motorok megülése vonz a leginkább.
Az ajkaimon csalfa mosoly terül el, amit már olyan szinten megszoktam, hogy szinte védjegyemmé vált Hadessaként. Kicsit tartottam tőle, hogy nehéz lesz majd elkülönítenem Audrey és Hadessa álcáját, de igyekeznem kell, hogy olyan jól tartsam magam, mint eddig. - Főleg a szerelemben, én pedig nagyon tudom szeretni a stílusos kis járgányokat. - Teszem hozzá, bár nem igazán tudok az állításaommal egyet érteni. A valóságban én, mint Aileen rengeteg elvvel rendelkezek és határokkal, amiket nem lépnék át semmi pénzért. De most nem Aileen Nora Ashburn vagyok, ügyészek lánya és ASIS kém. Most Audrey Morelos vagyok a félig spanyol hölgyemény, aki illegális motorversenyekkel próbálja magát kiélni, ha már az élete mint irodista teljesen unalmas és hétköznapi.
- Izland? Csodálatos hely, egyszer volt szerencsém az apámmal eljutni oda. Hát őszintén szólva irigyellek.
Sajnos nem tudtam sokáig élvezni a táj szépségeit, mert hamar megfáztam és végig a szobában kellett maradnom. Szegény Jane annyira aggódott, hogy sokszor ki sem ment nélkülem játszani. Azok a régi szép idők, amikor még az Ashburn és a Doe család együtt mentünk nyaralni már olyan messzinek látszanak. Mintha egy egész élet telt volna el azóta. - Hm? Neeeem. Rengeteg híresség van, akik teljesen világos árnyalatokkal rendelkeznek. Például Cariba Heine vagy Claire Holt? Bár valószínűleg te nem ismersz ilyen színészeket, a H2O nem éppen férfiaknak készült sorozat volt.
Hangosan nevettem fel, én sem magamtól néztem, de Jane el volt ragadtatva a meséket is megszégyenítő sorozattal. Egy vízcsepp és hableánnyá változol. Tudom, hogy titokban Jane is alig várta, hogy elkapja egy olyan holdfényes pezsgőfürdő és maga is sellő legyen.
- Mostantól akár nevezhetsz úgy is mint Morelos ügynök. Igazán tetszik a csengése, lehet, szakmát kéne váltanom.
Ha el akarsz rejtőzni, gyakran az a legjobb megoldás, ha egyáltalán el sem rejtőzöl. Az emberek nagyjából bármit kinézének belőlem, csak azt nem, ami valójában vagyok és egy így van rendjén.
A korsóval a kezemben egészen elégedetten indultam vissza a helyre, ahonnan hoztam az italokat. Itt a legtöbben nem foglalkozának ilyesmivel, csak letennék ott ahol a legközelebb van, vagy egyenesen a földhöz csapnák. Szeretem a rendezettséget és ez valamilyen szinten erre utal, na meg arra, hogy szorult belé némi tisztesség. Még így sem zárható ki, hogy hirtelen felindulásból megölte Borges szenátorjelöltet. Na de a hirtelen felindulás megint csak más mint levágni a fülét és elküldeni a családjának. Az egész még nagyon homályos... Na de, pont ezért vagyunk itt!
Meg persze a verseny miatt is. Az első igazán tetszetős kijelentése, hogy a versenyben nem maga az első hely érdekli, hiszen milyen igaz. Ha nem élvezed, nincs is értelme az egésznek.
- Nos, azt majd még meglátjuk Miszter.
Egy utolsó pillantást vetettem a gépsárkányra, amikor felszólalt a jel, hogy ideje készülni. Sok sikert kívántam a szőkeségnek és én magam is a magányos kis hópihe felé lépdeltem. Felhúztam oldalt a ruhámnak cipzárját, felfedve az alatta rejtőző rövidnadrágot. Kicseréltem a cipőmet egy lapostalpúra és rajtvonalhoz gurultam. Adok a biztonságomra, a fehér bukósisakkal. Nem hiányzik, hogy valami komolyabb bajom essen. Nem a saját tehetségemben nem bízok, hanem másokéban. Szándékosan nem Ronan mellé álltam, hanem valamivel arrébb tőle és a fekete, matt szépségtől. Itt az idő, hogy az itteniek is nyeljék a port és kiderüljön, hogy melyikünk járgánya a hatásosabb. Szólt a jelzés és mindent beleadva haladtam is a cél felé.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

Tudom ám, hogy Ronan Nordahl mennyire rajong bizonyos tárgyakért. Ha nem így lenne, nem lennénk itt mind a ketten. Legalábbis én biztosan nem. Azért az elismerő és érdeklődő mosolyom maradt a helyén. - Bizony ám. Olyan szinten, hogy ha hívő lennék, biztosan tartanék attól, hogy valmilyen bűnt követek el. Hiszen a bálványok imádása teljesen kizárt. Nem igaz?
Volt az aranyborjú esete például. Amikor megmenekültek a zsidók egyiptomból és egy aranyból készült borjút kezdtek el Isten helyett imádni, akkor meg is lettek büntetve. Ha pedig Nordahl is kész volt egy bizonyos tárgyért bűnt elkövetni, akkor neki is felelnie kell az igazságszolgáltatás előtt.
- Nagyon. - Válaszom egyszerű és nem is flancolom tovább egy elégedett mosolytól. Van, amit jó úgy hagyni ahogy van, különben elveszíti minden értékét és jelentését. Egyébként is beszéljünk inkább róla, mint rólam és kisebb az esélye a lebukásnak. Ha sokat beszélünk magunkról, akkor mindig csak baj lesz belőle.
- Áh az értékéből szerintem nem fog veszíteni, max már nem lesz olyan izgalmas, de másnak lehet később még igazi kincs lesz.
Jane mániája, hogy nem lesz ott ló helyett szamár, ha máshol másnak egy igazi pegazus lehet. Milyen igaza van. Gyakran vallja magáról, hogy ő nem éppen a legfényesebben égő izzó, de néha meglepően okos dolgok hagyják el az ajkait.
- Angliából. Eleve itt élnék, de angliába köktöztem.
S ha belegondolok, ausztráliának valóban van némi köze angliához. Hálát adok az embereinknek, hogy ilyen egészen logikus történetet tudtak felépíteni és nem is kell igazán sokat gondolkoznom a válaszaimon. Nem mintha lassan nem maguktól úsznának ki a hazug szavak a számból, minden gond vagy akadály nélkül. Már a valós életemben is észleltem, hogy egyre inkább gondolkozok a kimondott szavaim valósságán.
- Nem is baj. Alattomos módon és szinte észrevehetetlenül körbe tudják az ember életét szőni. Olyan szinten, hogy az észre sem veszi de már nem érdekli más csak az, hogy mi is történt vagy mi fog még történni.
Ezeket a profilom alapján tudnom kell, hiszen egy magányos, unalmas irodista vagyok aki néha kihasználja az éjszaka leplét, hogy a titkos szenvedélyének tudjon élni a motor berregés és benzin szag között.
- Így van!
Szélesedő vigyorát nem tudtam igazán mire vélni, ennyire azért nem volt se jól csengő, sem pedig mualtságos a helyzet vagy az ötlet. Mégsem kérdeztem rá, hogy mi ennyire szórakoztató vagy miért nézte meg ennyire az arcom? Tudatalatt talán egy kicsit reméltem, hogy nem hiszi, hogy fel akarom szedni és egy pillanatra elgondolkozott rajta. Most nem Hadessa vagyok és nem volt tervben semmi ilyesmi. - Könyvelő. De ha szerinted ennyire jól áll a dolog, akkor lehet, hogy tényleg megfontolom. Biztosan több izgalom van benne, mint mások adóbevallásának az elkészítésében.
Hah könyvelő. Nem is értettem a dolgot, de jó alapnak tűnt a dolog a kedves Hastingsnek, aki előállt a történettel. Ki vagyok én, hogy ellent mondjak? - Na és te? Csak a verseny miatt jöttél idáig?
Szerencsére hamarosan a starthoz gurulhattunk életünk igazi társaival, készen bárkit magunk mögé utasítani. Az én taktikám az, hogy gyorsan vágta előre. Nem hiányzik, hogy a sűrűjéban ragadja, ahol nagyobb a balesetek esélye. Egy kórházi látogatás nagyon nem jönne jól, amíg hamis papírokkal mozgolódok. Így is lett. Előre törtem, nem törődve mással, de ha már nyilvaánvalóan feltűntem Ronannek, akkor eljátszadoztam. Pedig reméltem, hogy már csak akkor vesz észre, amikor nyertem és leveszem a bukósisakot a fejemről. Minden teljesen jól haladt, de egy hirtelen, be nem látható esemény következett és vette is el tőlünk a dolgok irányításának a hatalmát. Még sosem láttam, így nem is tudhattam, hogy ilyen eszközökhöz folyamodhat. Szögeket hintett Nordahl elé, aki óhatatlanul is belehajtott. Ügyelve, hogy több baleset ne legyen, kicsit tovább hajtottam és fokozatosan lassultam le, félre téve a motort és úgy siettem az izlandi férfi irányába. Előbb a motort áramtalanítottam, nehogy valami nagyobb tragédia legyen. A szőke a földön feküdt, felhajtottam a sisakjának plexijét és amikor kinyitotta a szemeit sem tűnt túl összeszedettnek. Egy ilyen esésnek jobb kimenetele nem is lehetett volna. Megnyugodtam, hogy érzésre a pulzusa nem vészesen gyenge és nagyobb sérülései sem voltak.
"Ügyes fiú."
Előkaptam a telefonom és hívtam is a mentőket meg a rendőrséget, hiszen ez szándékos károkozás és nem csak egy tárgy ellen. Beszélni még nem beszéltem hozzá, hisz a sisaktól az sem biztos, hogy hall, elmozdítani meg ugye nem lehetne.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

- Nem tudom. Nekem vannak olyan dolgaim, amik ha már nem is olyan újak, de ugyanolyan sokat érnek mint a kezdetekkor. A drága Triumphodat sem hiszem, hogy kevésbé lenne neked értékes, mint mikor megvetted.
Ha az ára már nem is egyezik meg, de az érzelmi értéke ugyanúgy megmaradhat. Dehát ezek felesleges körök, amiket ezzel futnánk. Nyilván nem lesz ugyanaz a véleményünk egyes dolgokkal kapcsolatban. De persze egyes tárgyak meg jelentenek neki annyit, hogy bajba keveredjen értük.
- Igen, hát ezzel nem vitatkozhatok.
Bizony a sorozatoknál, filmeknél van számtalan izgalmasabb dolog, amivel egy ember lekötheti magát. Néha méágis jó csak úgy elnyúlni és kikapcoslni az agyad valami olyannak a nézésével, amire tulajdonképpen oda sem kell figyelni. -Engem aztán nem, de van egy unokahugom, aki nagyon szereti így általános műveltség a családban.
Jane szereti ezt a féle tevékenységet, szóval nem egy olyan délutánt töltöttünk el, hogy kimentünk a partra szörfölni, vacsiztunk és utána néztünk valamilyen filmet. Igazából mindegy volt, hogy mi csak néztünk ki a fejünkből és élveztük a kis békét. Vannak azonban nyughatatlan lelkek. Mint Ronan Nordahl.
- Meglepődnél, hogy micsoda népek vannak itt. Gustavo például egy hegedűművész. A fejemmel a vérvörös, lángnyelvekkel díszített járgány felé intettem, amin Gustavo foglalt helyet. Izgatottan, hogy kipróbálja a legújabb mociját. Még nap elején találkoztam vele és akkor mondta, hogy a másik szenvedélye a hegedűn játszani. Még fel is szokott lépni a szinfónikusokkal, vagy kikkel. Igazán érdekes, hogy mik rejlenek egy-egy bukósisak mögött. - Héééé, ne becsüld egyébként alá a könyvelőket. Tök izgalmas szokott lenni, amikor sikkasztásokat fedezünk fel és bírósági ügy kerekedik belőle. Sosem lehet tudni, hogy egy könyvelő mikre jön rá.
A világ egyik legunalmasabb melójának tartom, de van könyvelő ismerősöm, aki ezekre tud felizgulni, hogy ki- mit rejteget. Milyen kis mocskos módszerekkel akarnak kevesebb adót fizetni. A könyvelő egy külön embertípus, bárki bármit is mondjon.
- Hű kis munka spanyolországban, messze északtól? Milyen meló lehet ez? csak nem bérgyilkos vagy?
A szemöldökeim között a bőr összeráncolódik, mint aki éppen nagyon gyanít valamit. Persze a mosoly végig az arcomon csücsül. Bérgyilkosnak azért nem tartom, sőt sima gyolkosnak sem. Dehát a vágya kincsek után, ki tudja, hogy mire képes rávenni egy kalandort? Vanak azok a gyűjtők, akik képesek lennének egy gyémántért felvágni a saját családtagjuk hasát. Azt pedig tudni lehetett, hogy Ronant nem kedvelte a szenátor jelölt. Lehet, hogy ez teljesen kölcsönös volt. Ronannek soik ellenfele lehet, riválisa. Lehet pont egy ilyen szórt ki elé szögeket, hogy elintézze. Valaki a múltjából...vagy jelenéből. A vége az lett, hogy az északi lebukfencezett a motorjáról és kórházban kötött ki. Olyan ismerős szituáció volt egy kórházban várni, amíg valaki aki balesetezett meg éppen ellátásra szorul. Ez lesz a végzetem.
Mire a kórteremhez értem, addigra természetesen már nem volt sehol. Jól van Ronan, mozgolódj csak egy esélyes agyrázkódással, legalább nem jutsz igazán messzire. Ráérősen sétáltam kia főbejárathoz és hopp. Pont ott volt.
- Khm, Ronan...
Megütögettem a vállát az ujjammal és vártam, hogy megforduljon. - Ha gondolod, szívesen hazadoblak. Szerencsére béreltem egy kocsit szükség esetére.
Még az esése ellenére is egészen egybe volt a férfi, meg kell hagyni, hogy kemény fából faragták.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

- Nos nem, nem egyértelműen de egyezzünk meg abban, hogy mindenkinek a saját igaza az egyetlen igazság.
Minek is húznánk tovább ezt a témát? Ronan nem éppen a legkedvesebb vagy legkönnyebben feltörhetű dió, de azért vagyok itt, hogy ha kalapáccsal nem is megy, de valahogy elérjem, hogy énekeljen.
- Ugyanolyan nő vagyok, mint a legtöbb. Egyszerűen csak vannak érdekesebb dolgok is a sorozatoknál, de engem is le tud máig kötni egy olyan mese, amit például gyermekként néztem. Az unokahúgom pedig nem válogat, ha televízióról van szó. Ugyanúgy megnézi a trancsírozós horrort, mint a Pindúrpandúrokat.
Janeről pedig egyelőre elég enniy. Nem hiányzik, hogy egy potenciális gyilkos tudjon a rokoanimról. Valahogy mindig úgy kell manőverezni a nyitott trécseléssel, hogy valójában minél kevesebbet árulj el magadról. Általában ez egészen könnydén megy, most sem érzem, hogy gondjaim lennének, csak oda kell figyelnem a részletekre.
- Így van! A telefonján mutatott videókat is a fellépéséről. Nagyon sok modern zenét is el tud játszani.
Amilyen kis virsli ujjai vannak, az ember nem is gondolná, hogy ilyen finomságot igénylő hangszerhez is ért. Persze én ezt már azelőtt tudtam, hogy találkoztunk volna. Szerencsére nagyon büszke és nem egészen negyed óra múlva már úgy lapozgatta előttem a telefonját, mintha ezer éve cimborák lennénk.
- Én úgy nézem az izgalmakat, mint... mint egy michlein csillagos étteremben. Többféle textúrát keresek egyszerre. Meg van a könyvelésnek is a maga bája, de nem vetem meg a kicsit extrémebb dolgokat sem.
Ebben pedig nagyon hasonlítunk Janievel. Sok mindent kipróbáltunk már, mind a ketten átesve, kissebb-nagyobb sebesüléseken. Nem vagyunk túl félősek. Talán egy kicsit én gátlástalanabb vagyok. Ki tudja? Még meg is lephet a lány. Abban viszont biztos vagyok, hogy egyikünk sem közelíti meg a Nordahl örököst.
- Nahát az archeológust is egy olyan hivatásnak gondoltam, amiben az utazás és az új helyek felfedezése jelentheti a legnagyobb izgalmat. Vagy valóban mindenféle csapdákba léphet az ember?
Milyen egyéb izgalmak lehetnek benne? Szembeszállni egy konkurens régésszel? Leütni valakit egy szoborral? Elvágni a másik alatt a kötélből készült hidat?
Talán nem nézném ki belőle még, de nem is ismerem eléggé. Talán senki sem. AZ ilyen figurák szeretnek inkább egyedül világot járni.
Mégis ha társra nem is, de ellenségre bőven találnak. Ez lehet az oka, hogy ki akarták iktatni a versenyből, ha persze ő volt a célpont.
- Óh ez nem véletlen, én jöttem be veled a kórházba, mert valamilyen meglepő módon azt hitték a mentősök, hogy a macád vagyok és nem egy versenyző. Szóval megvártalak, hátha szükséged lesz egy fuvarra.
Miután elfogadta, beszálltam a kocsiba és bekötöttem magam majd rá pillantottam, amíg mesélte, hogy hol táborozott le.
- Áh igen, pontosan tudom, hogy hol van. Seperc alatt ott leszünk és megkínálhatsz, mert a kórházban rémes kávét árulnak a büfében. Jobban jártam volna az automatával.
Szinte átlátszó volt az egész lötty, aminek aljában a zacc szinte sárkánt ülepedett meg. Még szerencs, hogy volt nálam még rágó, ami elmulasztotta a rémes ízt a számból.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

 - Na igen, már akkor is szerették az emberek megvédeni amiük van azoktól, akik azt el akarták lopni. Ha mással nem is az életük árán. 
Ez egy kicsit erős cékzás lehetett, de próbáltam az egyszerű értekezés álcájába csomagolni. Kíváncsi voltam, hogy neki, mint egy gyilkosság főbb gyanúsítottjának, mi erről a véleménye. Testierőben felülmúlhatta Borges szenátorjelöltet és jóval fiatalabb is nála. Csak meg kellene fejtenem, hogy Ronan személyiségjegyei hordozzák-e magukban, hogy valakit megöljön egy csecsebecséért.
Ígyhát kénytelen vagyok utána járni, pláne a támadás után a futamon, amit nem vehettem figyelmen kívül. 
- Igen, hát ők sem gondolták, hogy versenyző lennék, de...ezen inkább lépjünk is túl.
Legyintek a kezemmel, mint aki már annyira hozzá van ezekhez szokva. Hozzá is vagyok igazából, de mint már említettem ez teljesen az előnyömre válik. Mivel valamilyeñ szinten ő most a feladatom, természetes, hogy a kórházba is "vele" tartottam. Lehet az a figura ide is utána jönne és megpróbálna végezni vele. Egyéb indokot, még nem talaltam ki az ittlétemre, de szerencsére a szemem sem rebben, mikor hazudnom kell.
- Mi? Nem nézed ki belőlem, hogy ilyen szamaritánus vagyok és segítek a messziről jött idegennek?
Miközben kinyitottam az ajtót, kérdőn néztem rá majd mikor beltem és beizhítottam a motort, anélkül, hogy ránéztem volna, megrántottam a vállam. - A mentősök kérték, hogy legyek ott és segítsek, ha esetleg nem tudnál spanyolul. Kikérdeztek a rendőrök és aztán elaludtam a váróban, majd hamarosan felkeltettek, hogy tájékoztassanak az eszmélésed felől...és a sört köszönöm, elfogadom.
Egyértelműen nem fogom meginni nála, ha már vezetek, lehet otthon sem. Dehát ha már felajánlotta, akkor miért ne fogadnám el? A meghivatásom úgy is arra szól, hogy megbizonyosodnak, nem akarja senki sem mégegyszer kicsinálni.
A lakrészéhez felérve nem láttam semmi különlegeset, nem mintha ez bármire is bizonyíték lenne. A bizonyíték hiánya, nem a a hiány bizonyítéka ugyebár. Ha már hellyel is kínált, kenyelembe helyeztem magam és kinyitottam a sört, de egyelőre letettem magam mellé az asztalra.
- Sajnos engem nem avattak be részletekbe, csak kikérdeztek, még a kórházban. Annyi a bizros, hogy a seggfejünk meg sem állt a célvonalnál. Egyszerűen csak tovább száguldott. 
A jobb lábamat a balra hajtottam és szinte kérdőn emeltem meg a szemöldökömet is. Ez még egy civilnek, Audrynak is gyanús lenne. Lehetnek ellenfelei Ronannek és valószínűleg nem véletlen lett kiszedve a versenyzők sorából. Már csak az a kérdés, hogy Borges szenátorhoz van köze, vagy ez egy teljesen új ügy lesz.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

 - Na és aki más végez ki egy tárgyért?
Mélyen a szemeibe néztem, kíváncsian, hogy mégis mit mondhatna erre. Felcsillan-e a felismerés a szemeiben, hogy ő nem is olyan régen pont ilyet tett. Az emberi életnek nincs ára, legalább is nem kéne, hogy ára legyen. Talán csak egy másik ember élete.
- Hm? Nem is keveredek bele szívesen, dehát szemtanúként esélyem sincs nem belekeveredni.
Nincs kizárva, hogy egy riválisa volt, egy mérges szerető vagy Borges emberei. Audrey pedig egy szürke kis könyvelő, miért akarna neki bárki is ártani? Mert rosszul számította ki az adólábat? Nem hiszem.
- Természetesen a sötétben már csak annyit láttam, hogy kisodródsz miután kielőzött minket valaki egy fekete, kawasakival. Utána azzal foglalkoztam, hogy segítséget hívjak. 
Ez igazából nem hazugság, végülis tényleg nem láttam semmi többet. Az embereink már nyomoznak utána, ha valamit ki lehet deríteni, majd ők megteszik. Addig is Ronannek annyi lenne a dolga, hogy nyugton marad és lábadozik a hátsóján.
- Igazán nincs mit. Embertársi kötelességem segíteni a bajba jutottakon. Neked nincs valami gyanúd, hogy ki lehetett az?
Igazából az egyik versenyzőnek volt sisakra erősített kamerája, ami egészen sok mindent felvett. A gond csak az, hogy a helyi hatóságok lefoglalták és nehéz lesz Straussnak rátennie a kezeit. Meg ha tudnék valamit se lenne jó, ha Ronan most elindulna a bosszú hadjáratára. De kíváncsi voltam, hogy ő köhelebb tud-e minket juttatni az elkövetőhöz. - De csak nem mindenki ellenfele egy potenciális bérgyilkos szuper ninja.
Egy mosollyal megforgattam a szemeimet. Márcsak azért is mert a "bérgyilkos szuper ninja" annyira hülyén hangzott, ahogy azt egy civil könyvelőtől telik.
- Egy, max két hónap. A családomban baba fog születni nemsokára és szeretnék itt lenni, hogy segédkezzek.
A flakont megforgattam a kezemben, megkavarva ezzel a benne lévő nedűt. Szeremcsére nem fog még ennyi a fejembe szállni, de inkább húznám az időt, hogy ne kelljen mindet meginni. Ronan testalkatából ítélve, őt sem fogja igazán fejbe vágni. Bár nincs kizárva, amekkorát zakózott a motorral.
A szinte leülepedő hangulatot egy hirtelen, meglepetés támadás rázta fel. 
"Létezik, hogy valakit ennyien ki akarnak csinálni? Vagy máris leadták a drótot, hogy Nordahl túlélte?"
Valószínűleg az utóbbi, ami azt jelenti, hogy valószínűleg követtek minket a kórházból.
Eszembe nem volt, hogy itt hagyjam őt a bajban pláne, hogy ő a küldetésem...úgyhogy igazából még jól is jött, hogy az ajtó beragadt. 
A táskám remekül a kocsiban maradt, szóval fegyverem sincs. Felkaptam gyorsan egy bicska szerűseget és rohantam vele a fürdő irányába. Az ablakból kitekintve, máris elkezdtem feltérképezni, hogy hol van a kocsim és merre tudunk majd menekülni.
Először én másztam ki az ablakon, Ronan utánam és többnyire hagytam, hogy utasítgasson, ha akar.
Ennek ellenére végül megragadtam a csuklóját, hogy felhívjam a figyelét, mivel az autómat őrizték ketten a támadók közül.
- Mit gondolsz, el tudsz kettővel is bánni, jó gyorsan?

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

 - Furcsa a téma.
Nevetve védtem be magam a férfi kijelentése miatt és megrántottam a vállamat. Persze nem minden nap jön szóba a gyilkosság és halál témája, de ha már belemásztunk..miért ne?
Felettébb furdalta az oldalam a kívancsiság, hogy mit fog mondani. Mit is mondhatna erre egy éppelméjű ember? Kezdtem letenni arról, hogy Ronan megválaszolja a neki feltett kérdést, de nem kellett végül csalódnom. Egy bizonyos értelemben. Hiszen válaszolt ugyan, de nem igazolta sem az, hogy ártatlan lenne sem pedig az ellenkezőjét.
- A kisugárzás gyakran tévútra csal.
Hány szuper intelligens és látszólag kedves, törődő emberről derült már ki, hogy sorozatgyilkos. A kisugárzás és negyed órányi csevely nem sokat vet a latba. - De, ha egy dolgot kellene mondanom, akkor a tetoválásaid. Olyan külsőt ad neked, amilyen pasiktól egy apa ezerrel védené a kislányát.
Az exférjemnek két tetoválás volt a testén és apa el is könyvelte huligánnak. Hiába volt akkor rendőr és igazán lovagias. Ezt pedig nem hagyhattam ki, hogy Ronan orra alá dörgöljem, ha már rákérdezett a kisugárzására.
Ami olyan laza volt annak ellenére, hogy megpróbáltak kivonni a forgalomból. Mintha egyébként egyáltalán nem hatotta volna meg az egész dolog. Jah persze, ő nem látta, hogy a kis vetődése, hogyan festett külső szemmel. Az én szemeimmel. 
- Hogy, hogy nem érdekel? Ilyen sokan pályáznak a fejedre?
Akár annak is lehet venni a szavait, mintha már megszokta volna a tamadásokat. Biztos nem egy riválisa van egy ilyen körökben mozgó férfinek. 
- Valóban. - Mosolyogva bólintottam, majd lebiggyesztettem az ajkaimat, mintha csalódott lennék és egyébként az is voltam. - Egészen úgy tűnik, mintha alig várnád, hogy le tudj rázni. Ennyire rossz tarsaság vagyok? Nem vagyok egy Ariana Grande, de azért ez rosszul esik.
Jól behúzott a csőbe ez az északi óriás. Fene egye meg, jobban kell figyelnem, hogy mit mondok neki, mert ilyen egyszerű kérdésekkel is simán lebuktathat. Kissé dühöngtem legbelül, de nem hagytam, hogy az arcomra kiüljön a dolog. Vajon sejthet valamit és ez egymesterien megszőtt háló, vagy csak véletlen műve lenne? Áh nem. Honnan is ismerhetne engem?
A támadás ténye mentett meg valahogy, de újabb és újabb számomra iranyíthatatlan szituációba lökött bele. Hogyan tudnék Ronan oldalán maradni és egyszerű könyvelőként cselekedni? Elvégre menő, motoros hölgy vagyok...nem egy kis gyenge, harmatos virágszál.
Kipillantottam a konténerek mögül, majd Ronanre kúsztak tengerkék szemeim.
- Sajnos nem fog menn a kettéválás. Abban a kocsiban van jelenleg minden ami kell nekem és honnan tudjam, hogy nem gyorsulsz el vele hetedhét országon túl?
Na nem, engem aztán nem fogsz lerázni apukám! - Különben is már látták, hogy veled vagyok. Mi van, ha ott vár engem hat hústorony? 
Elvégre nincs kizárva, hogy lenyomoztak és az én szállásom lenne az első hely, ahol keresnének minket mikor rájönnek, hogy kimásztunk az ablakon. - Az pedig ott, egy zsákutcába fut. Teljesen nem ott van, amerre a hotel, ahol megszállok.  Szóval most menj, légy Action Man, Indiana Jones vagy Luke Skywalker és majd én utánad megyek, ha tiszta a terep.
Illetve majd futok, de az mellékes, mert amúgy is én ismerem jobban a környéket, szüksége lesz rám, ha menekülni kell. Jobban megnézve a két alakot, az egyik egészen ismerős, csak még nem tudtam eldönteni, hogy honnan.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

 - Csak azt vázoltam fel, hogy bárkiből, bármit ki lehet nézni. Pláne ha tetovált.
Megrántottam a vállaimat. Egyáltalán nem bántó szándékkal mondtam ezeket, csak kíváncsi voltam, milyen arcot vág. Na nem mintha túl sértődékenynek látszana vagy bármit is elárult volna eddig ami igazán fontos. Itt meg kellett állnom és elgondolkoznom, hogy vajon azt akarom-e mindenképpen rábizonyítani, hogy gyilkos vagy csak lustaság lenne más bűnöst találni?
- Na, ki beszélt erőszakról? Csak elméleti síkon beszélgettünk. Vagy megsértettelek volna?
Eddig úgy gondoltam, hogy biztosan nem, bár úgy is azt próbáltam neki bizonyítani eddig, hogy a külső alapján ne ítélkezzünk. Próbálok is általában eszerint élni, de nem mindig sikerül.
- Hű.
Ennyit tudtam rá mondani hirtelen. Végülis logika van benne, meg is értem de az a probléma, hogy ez számomra egy nagyon rossz hír. Túl sok szál amit le kéne követni. Lehet, nem is vagyok rá elég egyedül. - És van köztük olyan aki másra bízná, hogy végezzen veled? 
Muszáj valahogy kiszednem belőle ezt-azt. Ha annyira utálják, akkor vagy nézni akarnák, hogy megölik Ronant, vagy sajátkezüleg végeznének vele. De ki az akinek van elég pénze embereket felfogadni?
- Voltam már szorult helyzetekben a megbízóim miatt, megtanultam hideg fejjel gondolkozni.
A könyvelők is tudnak elég sok ellenfelet szerezni. Egyik ismeròsömet azért büntették meg sok-sok pénzre, mert sikerült visszadátumozniuk a megrendelt féldisznókat. Hosszú procedúra volt kimásznia a csávából.
- Feleségül? Nem is rossz ötlet...Mrs Audrey...mi is volt a neved? A kalandor, archeológus felesége. Igazi power couple lennénk.
Hangosan felnevettem, hiszen ez egy őszinte poén volt most az egyszer. Van egy olyan érzésem, hogy nem lenne egy mintaházasság. Lehet, túl..intenzivek lennénk a másik ízlésének meg Ronan is eléggé zárkózott annak ellenére, hogy kedves, pozitív férfi képét mutatja. Valójában semmit sem ad ki magából.
- Azokkal főleg csak vicceltem, ezzel nem. Sosem kapom vissza a kauciót sem és én jól ismerem a környéket. Nagyobb esélyünk van együtt.
Jól van Ronan Nordahl, ha nem kellenek az ártatlan szemek, akkor nem is kapod meg őket. Ráadásul meg is válaszoltam neki a kérdését is ezzel. Élve kijutni ebből a helyzetből. Egyelőre ennyi lenne.
Az északi tökéletes stílussal használta ki a képesséheit, a meglepetés erejét és hamar lecsapta azt a két fajankót. Anélkül, hogy vártam volna, már a kulcson lévő gombbal, nyitottam is az ajtót és pattantam be a vezetőülésbe. 
Fogalmam sem volt, hová menjünk, csak el...Meg volt a fejemben, hogy mi merre van. A belvárost választottam, ahol nyüzsögnek az emberek és nem mernének ránktámadni.
- A városba megyünk, ott dolgozik egy barátom, aki tud segíteni nekünk addig, amíg ki nem tisztul a terep.

Ronan & Aileen

"Direction is so much more important than speed. Many are going nowhere fast."

 - Igen, ez rád is igaz volt, még mikor először beszédbe elegyedtünk.
Rémesen nehéz feladat Ronant kikérdezni, mintha lépten-nyomon falba ütköznék. Sokkal nehezebb, mint egy átlag embert, ami felettébb érdekes.
- Hááát...mivel eljárás indult és tanú leszek, szeretném tudni, hogy mi is folyik itt, de ez az egész egy tál spagetti..
Jelenleg minden kusza, minden kétes és túl sok esélyes  elkövető lehet. Éreztem a fáradtság csavarát a halántékomba fúródni, hiába is igyekeztem tenni ellene.
- Nos... fogtak már rám fegyver, igen. 
Nem azért sajnos, mert már megtörtént az ilyen, hanem mert az első ember aki fegyvert fogott rám, az a bájos ex-férjem. Sosem lehet tudni, hogy ki-milyen háttérrel rendelkezik, de elrabolva még nem voltam és amilyen frissnek számítok a hivatásomban, még nem ismerik annyian az arcom, hogy ilyen elszantan üldözzenek. 
Ezek után nem sok szóhoz jutottunk, de annál több akcióhoz. Elégedett és boldog voltam, hiszen úgy tűnt, Ronan hallgat rám. Úgy. Tűnt. 
Amint megálltam, összeszedte a cuccait és távolodni kezdett. Megemelkedett szemöldökömkel figyeltem, távolodni mire leesett, hogy Aileennek szólított. Hatalmas, kerek tekintetéből ítélve, talán jobban meglepődött mint én. De mégis HONNAN tudhatta, az okés, ha nem voltam meggyőző, de a nevem?
Szerencsére elég gyorsak voltak az ösztönös mozdulataim és amilyen gyorsan futásnak eredt, én már követtem is.
Fegyver és minden nélkül...
- Nordahl, azonnal állj meg és tisztázd magad!
Nem praktikus futás közben kiabálni, de egy probát megért. Mikor egyenesbe került a sikátorban, megfogtam a földről az első dolgot, ami a kezembe akadt a földön, a kuka mellől - egy...literes, zacskó tejet - és utána hajítottam. Reméltem, hogy célt ér és szétloccsan rajta, akár egy vízibomba.