i only wanna talk - Aileen&Patrick

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

Alaposan szemügyre vettem az igazolványt, ami valódinak tűnt. 
Hm, ezek szerint teljesen igazat mondott. Ez levett a vállamról némi terhet, nem buktam le. Nyugodt voltam, de még így is majdnem elengedtem egy elégedett mosolyt, amilyen gyorsan el is tette az igazolványt, hiszen tényleg rossz szokásom mindent megfogdosni. A jelvényt is csoda, hogy a fogaim közé nem vettem, mint annak idején az arannyal tették. Azért addig nem süllyedek.
- Igen, elég lesz ügynök úr. - Bólintottam könnyeden és végigjárattam az agyam azon, hogy mit mondjak el neki a következő kérdésére. - Sajnos nagyon sok mindenkitől kell tartanom és nem holmi kis halaktól.
Tessék, nem mondtam ki, hogy a Ranieriknél kémkedek. Egyelőre. Ezt az információt, ha akarnám sem mondhatnám el se neki, sem bárkinek az AFP köreiben. Ezért durván hátsómon billenthetnek, amit nem akarok. Newman viszont teljesen az ő hatáskörük lett most, hogy ezek szerint nyoma veszett. 
Hihetetlen, hogy az az ügyész még ezt is el tudta rontani, nem csak magának, de nekem is és ki tudja, még hány embernek, ha Dalila ezzel máshol fogja átadni a bombát a vevőnek. Megint kezdhetünk majd mindent előről. Mi van, ha megkínozták és beköpött?
Nekem is az a jó, ha minél hamarabb megtaláljak őt is és az elrablóját is. Mélyen sóhajtottam, mert tényleg kénytelen voltam némi infót átadni.
- Sokat találkozott a bár tulajával Chiara Ranierivel, gyakran vonultak el. Nem egyszer engem kértek meg, hogy vigyek nekik fel italt és mire odaértem általaban ott volt már egy harmadik személy is. 
Ez végülis igaz és felfedi a kapcsolatot Newman és a család között, ami nos...messze van az ártatlan üzlettársi viszonytól. - Arról a nőről sok mindent el lehet képzelni. Aresa azt mondta, hogy nem az ékszerüzlet miatt szedték meg magukat ennyire a férjével. Olaszországból érkeztek ugyanis. Newman volt az első hivatali személy, akit megismertek. Ezzel sokat kérkedett, hogy nagyon jól megfizetik és csak néha kell olyat tennie, ami nem mindig törvényes.
Ennyi azt hiszem elég is lesz, többet igazán nem kellene tudnom és nyomra is vezehtettem ennyivel. A tekintetem róla ismét elindult, ezúttal a sofőrünk irányába, aki látszólag semmit sem értett vagy hallott abból, amit felfedtem. Remélhetőleg nem sokat ért még a nyelvből.
- Mázli, lehet ha többet is megnéztek, még megtaláljátok az ügyészt.
Ismét mosolyogtam, ezúttal igazán felvillanyozodva, hiszen nekik van engedélyük megfigyelni a kamerákat. Kamera pedig lesz közel az óvóhelyhez is, ahová azon az estén elkísértem, mikor a felvétel készült. - Kedves tőled, hogy figyelmeztetsz, de ilyesmitől nem tartok, nyilván tudom magam tisztázni, de majd csak egy telefonhívás után. Amit akár meg is lehet hallgatni. 
Márcsak arra várok, hogy beérjünk és akkor hívhassam Őt, aki természetesen ki fog engem innem mosni, lehetőleg úgy, hogy nekem nem kell kiadnom bizalmas információt a saját ügyem felől.
- Aileen Nora Ashburn, Roux ügynök.
Mennyivel jobban szeretem kimondani a saját nevemet. A Hadessa és a Sydney annyira irritálnak néha, viszont beismerem, hogy akkor is azt mondom néha, mikor civilben vagyok. Jó lenne letudni ezt a missziót, hogy végre mehessek külföldre, ahol senki sem ismer és nem három személy vagyok egyszerre, hanem csak egy. 
- Igenis Roux ügynök és ég önnel!
Miután bevezetett az egyes kihallgatóba, megejtettem egy telefont, amíg egyedül voltam. Strauss ügynök nem adott engedélyt semmire. Hát igen, az AFP és ASIS dinamikája úgy működik, hogy nem kezeljük egymást partnerkent, pedig mennyivel könnyebb lenne..
Megérkezett a tiszt, aki ki akart ugyan kérdezni, de végül nem igazán jutott semmire. Hamarosan bebattyogott Karman Strauss az ASIS fejese, az AFP gondolom fejesével, aki szólt az ügynöknek, hogy kiengedheti "Ashburn ügynököt."
Kedves mosollyal álltam fel, Straussal együtt elhagyva a vallatószobát. 
- Gondolom, mindent sikerült tisztázni az ügyemmel kapcsolatban.
- Igen és megegyeztünk, hogy eljuttatom nekik a kamerafelvételt, ami készült az óvohely környékén. Ennyit segíthetünk, ha már elengedett téged.
Elégedetten mosolyogtam, itt volt az ideje, hogy ne legyünk - Az AFP és ASIS -  egymással sznobok, ha már majdhogynem egy a célunk.

Aileen & Patrick

Mikor további bizonyítékot kér, igyekszem elnyomni egy szemforgatást, és inkább gépiesen a belső zsebem felé nyúlok, hogy az igazolványomat is elővarázsoljam.
Oké, a bárban tényleg átvertem, de ha nem zsaru lennék, hanem valaki más, akitől a jelek szerint van miért tartania, már odabent is a törvény szolgájának adtam volna ki magam. Ha pedig ártani akarnék neki, mostanra biztos tudna róla, elvégre egy derékhoz szorított pisztoly sokkal hatékonyabban oldja a nyelvet, mint egy fényesre csiszolt AFP jelvény.
A felé tartott igazolványon most már fotót is láthat, a név ugyan nem hinném, hogy kivehető az éjszakai félhomályban, és olyan sokáig nem is lebegtetem előtte, hogy legyen ideje kibogarászni, de az iratmutogatás nem is a bemutatkozásról szól. Ezúttal résen vagyok, és nem hagyom, hogy ezt is kivegye a kezemből.
- Most már elég meggyőző vagyok? – Ha azzal jön nekem, hogy az igazolványt is hamisíthattam, szükségem lesz egy mélyebb lélegzetre. – Kitől tartasz ennyire? – Akiből kinézné, hogy képes lenne zsarunak álcázva elrabolni, nem mellesleg közben Newtonról kérdezősködni. Valahogy kétlem, hogy az állna a háttérben, hogy túl sok bűnügyi filmet nézett, egyre biztosabb vagyok benne, hogy tud valamit, ami előrébb mozdíthatja az ügyet. Tudni akarom, hogy kire számított, és ezt egy pillantással a tudtára is adom.
Megkérem a sofőrt, hogy hangosítson a rádión, gondoskodva róla, hogy a köztünk zajló párbeszéd ne jusson el a füléig, ha esetleg ez zavarná. Ránézésre bangladesi lehet, a válasza alapján pedig erősen töri a nyelvet.
Mikor végre válaszok is érkeznek, leltározom, van-e köztük bármi használható, de az az érzésem, a kisasszony még nem szántott elég mélyre.
- Egy ügyésznél nem meglepő, hogy itt-ott kihúzta már a gyufát. A kérdés inkább az, hogy mostanában történt-e olyasmi, ami kirívó a többi közül. Fenyegetés. Gyanús alakok. Üldözési mánia. Vagy valami konkrétabb, amiből esetleg a hölgyvendége is elkaphatott néhány szót – fordulok felé ismét a mondat végére, ezzel ki is mondtam, hogy mit akarok tőle. Hogy honnan szerezte a vagyonát, mondhatnám, hogy nem tartozik ránk, ügyészként már eleve olyan körökhöz tartozik, amik jócskán a magasba vezetnek, és akkor a családját még nem is vettük figyelembe. Náluk Sava és Dex járt, ők is ugyanolyan általánosságokat puffogtatnak, mint ez a lány. Hogy a munkája miatt sok haragosa volt, csakhogy ez nem úgy működik, hogy egyszer a semmiből valaki elrabolja, vagy megöli x év leforgása után. Ha köze van a mostani történésekhez, kell, hogy valamilyen friss szálon kapcsolódjon a jelenhez.
Hogy ösztönözzem egy kicsit, megkísérlek némiképp ráijeszteni. A hangsúly és a fogalmazás alapján még nem veszi elég komolyan a helyzetet.
- Az a térkamerás felvétel elég nagy mázli. – Illetve a technikusunk rátermettségét dicséri, hogy a környező utcákban is szétnézett, miután kapott egy valószínűsíthető helyszínt, Newman lakásán vezettek nyomok a bárhoz, de akkor még csak annyit tudtunk, hogy az eltűnése előtti nap ott járt, a felvétel pedig ehhez a kis hölgyhöz is elvezetett.
- De téged sajnos elég nagy bajba kevert. A jelek szerint te láttad őt utoljára, amire bizonyíték is van, ez pedig már bőven elég hozzá, hogy első számú gyanúsítottá válj. Ha Newman holtteste előkerül, már gyilkossági ügyről beszélünk, és tekintve, hogy egy ügyészről beszélünk, a történet elég csúnya véget érhet. Hacsak nem tudsz valamit, amit tisztázhat, vagy előrébb segíthetné a nyomozást. Egyelőre rajtad áll, hogy melyiket választod.
Meglep, hogy kifejezetten ragaszkodik hozzá, hogy ténylegesen bevigyem. A legtöbben éppen ezt szeretnék elkerülni, hiszen ha már az irodában vannak, nem csak úgy tét nélkül kérdezgetem őket, komolyabb átvilágítást kapnak, és bármi más is előkerülhet, amire eredetileg talán nem is lettem volna kíváncsi. Mindez pedig akár hetvenkét óráig is eltarthat, ennyi a pontos ideje, amíg vádemelés nélkül bent tarthatjuk, ha szükségesnek látjuk.
- A Roux ügynök alkalomhoz illőbb – egészítem ki végül a hivatalos bemutatkozást. – De ha már szóba került a valódi név, én is szívesen fogadnám.
A taxi végül megáll, kifizetem, a hölgyet pedig az eddig elhangzottak fényében kezelem. Ha még szükséges, a késői időpont ellenére bevezetem az épületbe, és kitárom előtte az egyes kihallgató ajtaját, de nem követem a helyiségbe.
- Itt várjon, kérem. Hamarosan érkezik valaki, hogy kikérdezze. – Ami engem illet, leginkább egy kávéra vágyom, és kell hívnom Savát, hogy beszámoljak a fejleményekről.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

- Ezzel nem tudok ellenkezni.
A vállam finoman megrándul, a mosolyommal együtt szinte pontot téve a téma végére. Érdekes, hogy mennyire beszédes és érdeklődő férfiból hirtelen miylen csendes megfigyelő lesz. Végiggondoltam mindent amit mondtam neki korábban. Nem. Nem hiszem, hogy bármi olyan információt kiadtam volna neki, amivel bajba is keverhetem magamvagy a szervezetet és egyértelműen nem a hobbijaim érdekelték, sem pedig a táncom, különben kevesebbet figyelte volna a telefonját, amit a fényeknek ellenére lehetett látni, ha az arcát teljesen nem is. Ilyen a technika.
Hamar elértünk a taxihoz, ahol szinte némaság lengi körbe a teret az instrukciókon kívül. Érzem a tekintetét, de ez még nem árul el róla semmit. Nézhet azért is mert készül feltérképezni, hogy milyen módon intézhet el a leghamarabb, vagy egyszerűen csak az érdekli, hogy én hogyan viselkedek egy ilyen helyzetben. Szerencsére minden nálam van, amivel meg tudnám magam védeni.
DE a jelvény előkerült és elpárolgott az aggodalmaim nagyon nagy része. A jelvény egészen igazinak tűnt, rajta a sorszámmal, a tökéletesen kivitelezett mintákkal. Lehet igazi is, de ettől függetlenül még lehet az igazi jelvény lopott. Például, ha a leütném és elvenném tőle, akkor tessék...egyből lennék ASIS és AFP ügynök, mert van ilyenem.
Mivel válaszra nem méltatott, így én sem tartottam fontosnak, hogy magyarázatokkal szolgáljak.
- Jó, szorítkozzunk rájuk, amennyiben tudod nekem bizonyítani, hogy nem egy szegény AFP ügynök holttestét hagytad a jelvény után.
Ugyanis nem fogok semmilyen bizalmas információt elárulni neki, amíg nem ülünk egy irodában. Ha az ő kedves, vicces álarca lehullik, akkor én sem fogom fenntartani annak a látszatát, hogy bármit is elárulnék neki, csak azért mert tetszett a mosolya. A feltett kérdésekre azonban nem seik nehezemre válaszolni.
- Nos... mint azt tudod utoljára azon az estén találkoztam vele, amiről van is kép a telefonodban. Általában a bárban találkoztunk, kivéve amikor haza vitt és hm...rengetegen akartak ártani neki. Nem a legtisztességesebb módon szerezte meg a vagyonát, de gondolom ezt már az AFP is tudja. Vagy tévednék?
Minél közelebb kerültünk az épülethez, annál biztosabb voltam abban, hogy az igazat mondja nekem Dres. Már ha ez az igazi neve. Viszont az utolsó másodpercben is, amikor már énekeltem neki, akkor is emelhet pengét az oldalamhoz, hogy tovább tessékeljen. - A többit majd odabent Mr...gondolom, már nem nevezhetlek Dresnek.

Aileen & Patrick

- A kettő nem zárja ki egymást. – A válaszom épp olyan homályos és levegőben lógó, mint maga a megjegyzés. Nem tudom, mire gondol pontosan, de ha másnak lát, mint az átlagos vendégeket, az nem is olyan rossz. Addig a pontig, amíg ki nem szúrja, hogy zsaru vagyok; egyelőre viszont nem hiszem, hogy emiatt aggódnom kellene. Mostanra már lejjebb engedte a védvonalait, és felszabadultan mesél az utazásairól, meg a gyermekkoráról, én pedig érdeklődve hallgatom, bár egy pillanatra sem felejtem el, hogy mire vagyok kíváncsi pontosan.
Miután beszállunk a taxiba, még várok egy-két percet, mielőtt leleplezném magam. Nem feltűnően, de őt figyelem. Érdekes, hogy szinte rögtön megváltozik a légkör, és ha nem is szöges ellentéte az eddigi viselkedésének, azért érezhető, hogy feszültebb lesz. A keze a táskáját keresi, a tekintete több ízben az ablakot kémleli, pedig a sofőrhöz intézett instrukcióm elég világos volt, tudhatja, milyen célpont felé tartunk. Vagy valami más zavarná? Ha csak egy átlagos, kanos pasas lennék, aki szobára akarja vinni, talán mindez nem tűnne fel, de a munkám része, hogy észrevegyem az apróságokat. Most először azt is megérzem, hogy tart tőlem. Legalábbis ahelyett, hogy egy kis ráhangolódásképp már a taxiban az ölembe mászna, a felvett védekező felállás abszolút ezt sugallja. Nem bánom, hogy nem teszi, az csak mindent megnehezített volna, de azért, tekintve hogy hova készülünk, egy kicsit furcsa. Nem egy könnyed kis táncosnőre vall.
A gondolatot viszont elengedem, amikor úgy döntök, eljött az ideje, hogy megvalljam előtte, miért is hoztam el a bárból. A jelvényt egy kísérő mozdulattal csak felmutatni szándékozom, nem számítok rá, hogy kihúzza a kezemből, de amíg a taxin belül vagyunk, végül is, felőlem nézegetheti. Azért néhány másodperc után visszanyújtom érte a kezem, nem értem, miért ennyire fontos neki, hogy igazi vagy sem. Mégis miért akarnám hamis igazolvánnyal kihallgatni egy taxi hátsó ülésén? A helyében nem emiatt aggódnék leginkább. Bár ami őt illeti, a feszültsége érdekes mód mintha mostanra el is párolgott volna, nem nagyon látok rajta különösebb aggodalmat. Az elhangzott mondatát sem tudom értelmezni, így inkább kivárok, hátha hozzátesz még valamit, a kívánsága mindenesetre teljesülni fog, már nem járunk messze az AFP épületétől.
A ki a főnököd hallatán viszont megunom a mellébeszélést.
- Szorítkozhatnánk inkább az én kérdéseimre? – irányítom rá a figyelmét, hogy itt most én vagyok abban a helyzetben, hogy információkra pályázzak és nem fordítva, a hangom és a tekintetem egyértelművé is teszi, hogy ez nem csupán egy udvarias kérés volt.
- Mikor és hol találkoztál vele? Mikor láttad utoljára? Tudsz-e olyasvalakiről, aki ártani akart neki, vagy bármit, ami támpontul szolgálhat az eltűnéséhez? – teszem fel sorban a kérdéseket, időt hagyva a válaszokra, úgy sejtem, bőven lenne mondandója a számomra.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

- Például, Sydney, Syd, ahogy jól esik.
Őszintének tűnhet a mosolyom, hiszen még így sem a valós nevemet árultam el neki, csak a személyazonosságét, amit kaptam erre a küldetésre. Sydney aki a Hadessa nevet kapta a bárban. Mr Strauss nagyon vicces kedvében lehetett, hogy egy Sydney városában élő nőnek olyan nevet adjon, hogy Sydney. Már értem, hogy mit érezhet mindig Jane, amikor szóba kerül a neve.
- Különös ember vagy te, mintha nem is a látványosségért jöttél volna, hanem mert unatkozol.
Eddig legalábbis ez jött le róla, hogy semmiképpen sem valami ledér mulatság reményében jött, különben olyan leányzót választott vola, aki könnyebben adja a szolgálatait, dehát ha valakinek a hegymászás az egyik hobbija, akkor nem az egyszerű dolgokra bukik, amik csak úgy az ölébe pottyannak, minden további nélkül.
- Jó lehet sokat utazni, én csak kétszer voltam külföldön. Még gyermek koromban.
Ezúttal egy kellemesebb, lágy mosoly terült el az arcomon. Milyen szép is volt, Görögország és Olaszország. Az előbbi örökké a szívembe lopta magát. Csodás emlékeket szereztem, rengeteg kagylóval lettem még gazdagabb...és amikor a legrosszabb pillanataimat éltem meg Geoffal, gyakran gondoltam vissza. Vajon, ha akkor bármi is máshogy történt volna, akkor megismerem az exem és ugyanezt a pályát választottam volna, mint hivatás? Már sosem derül ki és nincs is itt az ideje álmodozni, hogy majd egyszer odaköltözök a csodás göröghonba és nyugodt, boldog életemet ott fogom tengetni.
Most észnél kell lennem, mivel amint beültünk a taxiba, Dres már kezébe is vette érezhetően az irányítást. Vegyük csak szépen számba, hogy mik vannak a kis táskámban. Többek közt, smink, egy palack mentes víz, gázspray és egy kisebb fegyver. Nem akaródzik bántani, vagy akár le is lőni de ha arra kényszerít, akkor muszáj leszek. Az ujjaim megmarkolták a táskát, érezve nagyjából mindent, amit gondolatban felsoroltam. Próbáltam a tekintetemmel jól felmérni a terepet, hogy milyenúton haladunk, milyen pontok vannak, ami a segítségemre lehet, ha menekülni kell. Meglepetésemre, nem egy kieső zugba vitt, ahol soha sem találnák meg a hullámat. Ez azért megnyugtatott.
Mikor kiszáltunk a járműből még egy pillanatig cikáztak a szemeim, majd rajta állapodtak meg. A tekintete egy pillanatra mintha sajnálkozó lett volna.
"Okés, akkor bántania kell de lehet, hogy kicsit szimpatizál velem? Megeshet."
Arra nem számítottam, hogy előkap egy AFP jelvényt és azt emeli fel. Az ajkaim résnyire tátva, hiszen leesett az állam is. Miért nem számoltam azzal, hogy ügynök lehet? Kivettem egy pillanat alatt az ujjai közül a jelvényt és jobban megvizsgáltam, ha hagyta. Teljesen igazinak tűnt, nem egy hamisítványnak, de akár lophatta is.
- Húúúúú... ha ez igazi, akkor most életem egyik legjobb hírét közlölted velem. Sőt, vigyél azonnal.
Az AFP és az ASIS nem arról híres, hogy infót osztunk meg egymással vagy bárhogy is összedolgoznánk, nem ismerjük egymás embereit, de a szervezetek fejeivel tisztában vagyunk. - Ki a főnököd?
Ha hazudik, azt úgy is tudni fogom, vagy ha blöfföl. Gyerünk Dres...ne okozz csalódást. - Na de várj, mi az, hogy Newmannek nyomaveszett?
Mondtam annak a nyominak, hogy ne hagyja el az óvóhelyet, de ha ezt megtette és eltűnt, akkor az remek... Még bajba is sodorhat vele.

Aileen & Patrick

Számomra a negatív fogalma nem ennyire bonyolult. Egy főgonosz egyszerűen sehogyan sem jöhet ki pozitív szereplőként, az indítékok nyilván fontosak, de a bíróságon is maximum csak az ítélet súlyosságát befolyásolják. Ettől függetlenül, értem, hogy mire gondol, a stílusuk és a személyiségük attól még lehet vonzó, kedvelhető, akár még együttérzést keltő is, de ezt nem akartam igazán firtatni, csak egy apró félmosollyal fogadtam a bókot.
A Hadessa név meglep, első hallásra leginkább izraeli-perzsa eredetűnek hangzik, de őt figyelve nem látok keleties vonásokat az arcán. Azzal tisztában vagyok, hogy választott névről van szó, és ami azt illeti, nagyon szép hangzása van, de önkéntelenül is elgondolkodom rajta, vajon mire utalhat?
- Máshogy? Mint például? – kérdezek vissza, újabb halvány mosollyal, a szemöldököm apró, kíváncsi ívbe húzódik, nem tudom, jól értem-e, hogy ezzel arra céloz, a valós nevét is elárulja, vagy hogyan kellene értelmeznem az ajánlatot.
- Nekem viszont ezek szerint szerencsém van – hangsúlyozom, hogy a beszélgetés ellen aztán semmi kifogásom, sőt. A sziklamászásra tett megjegyzésén elmosolyodom. – Igen, szeretek utazni – bólintok a kérdése hallatán, jelezve, hogy a feltételezése abszolút helytálló. A tekintetemből viszont azt is kiolvashatja, hogy habár nem titok, mélyebb sztorizásba inkább mégsem kezdenék bele ezzel kapcsolatban, sajnálnám erre pazarolni a drága időnket. Igazság szerint tényleg meg kéne gyorsítanom a folyamatot, nehogy ténylegesen kifussunk az időből.
Mikor már az ölemben ül, és a pár perces produkció utáni ígéretet megkapom, talán elmondható, hogy a törekvés jó irányba halad. Valóban nem telik bele sok idő, és már a szabad levegőn vagyunk. Sétálunk pár métert, hogy ne kifejezetten a bár előtt intsük le azt a taxit, aminek az ajtaját nem sokkal később ki is nyitom előtte, majd a másik oldalra érve, én is beszállok mellé. Nem is tudom, hogy összességében, jól döntöttem-e, annyi információt azért nem sikerült összegyűjtenem, mint reméltem, de azért nem panaszkodhatok. A legfontosabb kiderült: az eltűntet jól ismeri, a kapcsolatuk pedig egyértelműen több és bonyolultabb annál, mint hogy egy egyszeri alkalommal csak úgy beszállt volna Newman kocsijába. Mindezt nem valószínű, hogy elárulta volna, ha egyből a jelvénnyel közelítek, de mivel Newman hollétével kapcsolatban nem kaptam további útbaigazítást, azt hiszem, a továbbiakban a jelvény többet fog segíteni.
A sofőrt egy elegáns, belvárosi hotel felé irányítom, ami az AFP épületétől sem esik olyan messze, majd ismét a lányhoz fordulok. Valóban nagyon szép és vonzó, egy-két pillanatra azért jól esik belegondolni, hogy milyen lett volna, ha az esténk valóban az eddigi forgatókönyv szerint folytatódik, de itt volt az ideje, hogy kivegyem a zsebemből az igazolványom, megvalljam előtte valódi kilétemet.  
- Sajnálom, hogy nem mondtam mindenben igazat, de… - ennek az okaiba talán inkább mégse menjünk bele. – Az eddig hallottak alapján be kell, hogy vigyelek az irodába. – Hogy hivatalos kihallgatás keretei között folytathassuk a beszélgetést. A vonásaim most már szintén hivatalosabbak, bár a tekintetem azért elárulja, hogy egy hangyányit azért a bocsánatkérést is komolyan gondoltam.
- Frank Newman eltűnése ügyében nyomozunk. Ha van, amit eddig nem mondtál el, még meggondolhatod magad, különben hamarosan a jogaidat is ismertetnem kell.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

- Attól függ, hogy kinek mi a negatív. A fő gonoszok sem mindig elviselhetetlen, bunkó-paraszt karakterek. Sőt...
Sosem vallanám be, de nagyon szeretem az Oroszlán királyt és valahogy tudok szimpatizálni Zordon karakterével. Szóval vannak elegáns fő gonoszok is. Attól még, hogy egy hátbatamadó mocsok volt. - Hadessa. Legalábbis itt így szólítanak, de ha szeretnéd nevezhetsz máshogy is.
Kacér mosoly, kacsintás. Egy táncosnő legfőbb fegyverei, habár én jobban szeretek máshogy célozgatni. Van egy karakter, amit viszont nekem is tartanom kell, ha törik, ha szakad.
- Nem igazánbtartozok kategóriába, csak szeretek hosszasan és jókat beszélgetni. Egyeseknek rém unalmas vagyok emiatt.
A legtöbben nem szeretnek velem beszélni, senkit sem érdekel egy tancosnőnek a története és ez így van rendjén. Nem is osztanék meg magamról valós információt, gyakran még báron kívül sem. Plusz nagyon ritkán érdekel engem az itt időzők magánélete. Nem érdekel, hogy van-e családjuk, nem érdekel, hogy mit dolgoznak és az sem, hogy miért egy ilyen helyen költik el a pénzt. „Dres” viszont egy teljesen más eset. 
-Sziklamászás? Azt hiszem, ez így mindent megmagyaráz. 
Teljesen meglepett ez a válasz. Ejtőernyő, síugrás, bungee jumping..minden eszembe jutott, de a sziklamászás nem.- Mesélj, jártál már sziklát mászni Ausztrálián kívül is? -Őszinte érdeklődéssel döntöttem a fejem oldalra. Az egyik dolog, ami igazán vonz az ASIS embereként, hogy lehetőség van külföldre utazni. Szeretem Ausztráliát. Nem hiszem, hogy lenne szebb hely, de gyakran vágyok külföldre. Szeretem a környezetváltozást, szeretek új helyeket megismerni. Jelek szerint Dres is. Az ujjai nyomán libabőrös lesz az érintett bőrfelület, ez pedig egy pillanatra de kiváltotta a csodálkozást belőlem. Sosem érintett még meg senki ilyen finoman, vagy ennyire rövid ideig. Főleg nem váltott ki hasonlót sem. Érdekes.
-Na és muszáj mindent levenni? Azzal lehet némi időt spórolni. Vagy te ilyen aprólékos vagy?
Ez volt az első, hogy ő ilyen konkrét megjegyzést tett az este folyamán, nem kétértelmű, frappáns kis szójátékokat. Néha ez is kell, mert a kétértelmű szavak rengetegében könnyen el lehet tévedni úgy, hogy végül azt sem tudod, merre jársz. A mozdulatok is szinte már maguktól jöttek, nem jól atgondolt mesterkélt simítások. Ideje lesz magam visszakalibrálni!
-Nyugi, nagyon hamar végzek, szó szerint pár perc.
Two Feet, love is a bitch. Igazán találó szöveg volt és a tánc hozzá is az ínyemre volt. Semmi felesleges vonaglás vagy túlzó fenékrázás. Úgy csináltam mintha tényleg ez lenne életem értelme, színpadon táncolni. Öten oldottuk meg, székekkel és kényelmetlen magassarkúval. Hála az égnek megoldottam, próbáltam figyelni is közben Drest, hogy figyel-e. Nahát már amennyire láttam, a telefonja igen gyakran világított. Biztos a megbízóival osztja meg azt a nulla információt, akit kiadtam neki. Miután végeztünk és begyűjtöttük az elismerést, meg a lányok szedték a  földről a pénzt, én azon agyaltam, érdemes lenne-e megpróbálkoznom a szökéssel? Valószínűleg nem. Elvonultam átöltözni, magamra dobtam a bőrkabátom, helyrehoztam a sminkem és a táskámmal együtt jelentem meg Dres előtt. 
-Én kész vagyok ha te is. 
Friss, hűvösebb levegő csapta meg az arcom, már a báron kívül. Sosem szerettem a benti fülledtséget. -Caleb! Kérlek vigyázz majd a szerelmemre, amíg távol vagyok. Majd holnap jövök érte. – Csak erre a pillanatra állítottam le a menetet, hogy megpaskolja a mocimat, miközben a biztonsági őrt kértem, hogy vigyázzon rá. Furcsa volt Caleb tekintete, amint Dresre nézett. Talán tudhat valamit?

Aileen & Patrick

Az a fény igencsak kérdéses lesz; ha rájön, hogy zsaru vagyok, biztos nem lopom be magam annyira a szívébe, hogy ódákat zengjen rólam, de ezt még egyelőre nem szeretném felfedni előtte. A nevemre tett megjegyzésén viszont akaratlanul is elmosolyodom.
- Ilyen negatív kisugárzásom lenne? – A hangomban megbújó, enyhe, játékos szín mellett arra is kíváncsi vagyok, hogy eddig mit gondol rólam. – De remélem, ezek után én is megtudhatom a tiéd.
Valóban nem tudtam sem az eredeti nevét, sem azt, hogy az efféle helyeken hogyan nevezi magát, különben erre a bárpultos fotós azonosításra sem lett volna szükség. Ezt nem akartam beblöffölni, mert valóban szükségem volt az információra.
- Akkor milyen típusnak mondanád magad? – irányítom inkább rá a kérdést, mintha más igazán nem is érdekelne. Jelenleg, ez a része tényleg így van, és a testbeszédem ebben nem is bizonytalaníthatja el. A kérdéseire én is igyekszem tartalmasan válaszolni, hogy az információkat kiegyenlített pályán tartsam, mintha csak afféle adok-kapok játékba kezdtünk volna.
- Ausztrália szerencsére minden sportnak elég kedvező terepet nyújt, több mindent kipróbáltam már, de az igazi gyengém a sziklamászás. A meghódítandó csúcsoknak nehéz ellenállni – zárom egy kis mosollyal a témát.
A válasza azt sugallja, nem haladok rosszul, de ezt minden más is alátámasztja, ellenkező esetben már régen bontotta volna a beszélgetést, ahogy be is harangozta az elején, ehelyett viszont inkább egyre közelebb merészkedik hozzám, ami remélem, egyben azt is jelenti, hogy én is egyre közelebb kerülök a célhoz. Ahogy kimondja, hogy az én figyelmemre vágyik, a szemkontaktust fenntartom vele, egész addig, amíg el nem ér hozzám. El kell ismernem, ez az óvatos, megfontolt cicázás, amit művel, rám sem teljesen hatástalan, más körülmények között bizonyára én is beszállnék a játékba, de most ennél sokkal fontosabb feladatom van, ami nem engedi meg, hogy a figyelmem elkalandozzon. Nem a szórakozás kedvéért döntöttem úgy az elején, hogy ezt az utat választom, hanem a valósabb információk reményében, és ezt az álcát még mindig szükségesnek tartom.
- Pár perc ahhoz sem lesz elég, hogy jelmezedből kihámozzalak – az ujjbegyeim óvatosan megérintik a lábát az asztal jótékony takarásában, egy lassú, gyengéd simítás erejéig, ami még azelőtt véget ér, mielőtt a térdéhez eljuthatna. Nem akarom megszegni a vendégek részéről életben lévő, érintésmentes szabályt, ami miatt mondta is, hogy jó pár embert kidobatott már, de szeretek játszani a határokkal, és ez az apró mozdulat, reményeim szerint a szavaimnak is nagyobb nyomatékot ad.
A szorítását követően valóban lejjebb mozdul a vállam, igazán rá tudnék már hangolódni az indulásra, a közbeeső műsorszámnak nem annyira örülök, de ebben úgy sincs választásom.
- Nem mintha nem néznélek szívesen odafent, de remélem, nem tart sokáig. – Ezt teljesen őszintén megvallhatom neki. Miután a szavaihoz híven visszament a színpadhoz, és elkezdődött a műsor, én is előhúztam a telefonom. Ahogy gondoltam: volt már néhány nem fogadott hívás a kollégámtól, bizonyára érdeklődött volna, hogy ment a kihallgatás, de hiába mondta a lány, hogy a színpadról nem lát rá az asztalokra, nem akartam épp a célegyenesben lebuktatni magam. Küldtem egy gyors üzenetet, hogy később jelentkezem, majd inkább visszacsúsztattam a készüléket, újra körülnéztem a helységben, végül pedig a figyelmem ténylegesen a táncra összpontosult.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

-Nő vagyok...Mindenképpen foglak emlegetni a lányoknak. De igen, rajtad múlik, hogy milyen fényben tüntetlek fel.
Igaz, hogy viszonoztam a mosolyát egy ahhoz hasonlóval, de ettől függeltenül nem állítottam valótlant.
Úgy is tudom, hogy holnapután, amikor visszajövök az lesz az első, hogy a különleges vendégemről kérdeznek. Elvégre tényleg nem láttak még így bárkivel beszélgetni, Newmanen kívül..
-Dres? -Előszőr csak ízlelgettem a nevét. Vajon minek lehet a rövidítése? Egyszerűen nem találtam hozzá nevet, de úgy döntöttem, hogy passzol ehhez a férfihoz. - Olyan főgonoszosan hangzik. 
Talán egy olyasmi sorozatba tudnám elképzelni mint a Lucifer, amire a csajok rá vannak kattanva. Egy Pokolbéli démon neve, aki ilyen kis helyes pofit ölt magára, hogy becserkéssze áldozatait egy ilyen bárban. Ha nem nézett volna hülyének, biztos elnevetem magam ezen a gondolatmeneten.
Közben az asztalhoz tartottunk és feltett nekem egy igazán elgondolkodtató kérdést.
-Megeshet, de nem vagyok az a tanítónéni típus. Tényleg megpattannék tőled, percek alatt. De például Minerva imádja a kis bátortalanokat. Nem lennél magadra hagyva.
Esküszöm, az a nő mindig azokat szemeli ki, akik ránézésre be sem léphetnének a bárba...dehát ő tudja. Ízlések és pofonok, csak remélem nem rontja meg zsenge kis lelkivilágukat valami extrémmel.
- Áh, mi amikor odafent vagyunk, olyan erős a fény, hogy szinte nem is látszik a közönség. Hála az égnek. - felvont szemöldökkel vigyorogtam és ittam egy kortyot az italomból, ha már ilyen nagylelkűen fizet érte. -Extrém sportok? Nahát? Például? 
Jómagam nem igazán próbáltam még semmit és nem is tudtam magam elképzelni, hogy leugorjak egy torony tetejéről. Na AZT biztosan nem. Viszont nagyon szeretek gyorsulni a bébimmel, ami kint pár a parkolóban a két formás kis kerekén. De tetszett az a kis fény a tekintetében, amikor ezt mondta és rám nézett. Valahogy olyan érzésem volt, mintha ezek a szavak őszintén hagyták volna el az ajkait, s nem csak azért, hogy a bizalmamba férkőzzön és énekeljek neki.
- Meglehet?
Tessék. Ebben a pillanatban még én is bizonytalan lettem. Most akkor tényleg nincs semmi köze a drága Ranieri családhoz? De akkor meg ki lehet ez a férfi? Biztos, hogy nem Newman ajánlására jött.
Lehet ez egy erős női megérzés, amire ritkábban hallgatok, mint ahányszor beválna, de tényleg nem érzek felőle semmi fenyegetőt, minél többet beszélek vele.
- Jelenleg  tiédre.
Minek is hazudjak? Ez tényleg őszintén jött, egyáltalan nem akartam, hogy hamar lelépjen. Olyan régen volt már részem olyan beszélgetésben, ahol meg kellett gondolnom a szavaimat. Főleg még az egyetemen, amikor jogikarra jártam. Utána teljesen más irányt vett az életem.
Pont mint, ahogy az utam is elvezetett szószerint a korábbi helyemről, egyenesen az ölébe. 
Egyáltalán nem nehéz megjátszani, hogy tetszik valaki, aki valójában bejön. Sokkalta nehezebb kézben tartani az "udvarlásomat" és nem túllőni a célon. Hiszen ki kell derítenem, hogy ki ez a "Dres" valójában.
- Ha ilyen biztosan állítod Dres, akkor kénytelen leszek elhinni neked. Na de "pár perc" nem lesz elég, ahhoz, hogy NE bánjam meg.
A tenyerem a hevesen verő szívétől felkúszik a vállára és megszorítom ott csuklyás izmot. Nem túl erősen persze, hogy fenyegetőnek hasson, csak is azt a célt szolgálta a finom mozdulat, hogy ellazuljon.
- Sajnos még be kell ugranom az egyik lány helyett egy csoportos kis előadásra, de ha végig bírod, akkor utána teljesen a tiéd vagyok és foghatunk egy taxit. 
Próbáltam neki egy magabiztos szemöldök vonással és félholdas mosollyal jelezni, hogy ő sem fogja megbánni, de ez nyilván attól függ, hogy mit produkál, ha már nem lesznek szemtanúk.

Aileen & Patrick

- Hogy emlegetni fogsz-e, az gondolom, attól függ, hogy alakul az este – jegyzem meg, igyekezve tényszerűnek lenni, de a bujkáló félmosolyom még mindig kitart, szándékosan terelem újra erre felé a szót, szeretném minél jobban előkapargatni benne a kíváncsiságot, vagy elhinteni az érzést, hogy ha nemet mond, valami igazán különlegesről marad le. Olyasmiről, ami nem sétál be bármelyik este. Semmit sem tudok róla, de az ilyen lányok általában a monotonságtól, a betérő férfiak üres és egysíkú motivációitól égnek ki először, a fáradhatatlan, unalmas ismétlődéstől, amik lassanként belőlük is robotpilótát csinálnak. Ha nem gyűrte még teljesen maga alá a szakma, talán apránként sikerülhet elérnem, hogy ne velem, hanem önmagával hadakozzon.
- De ha szeretnél, szólíts csak Dresnek – árulom el a középső nevem, ezzel nem verve át, és nem is adva ki a használt keresztnevem. Kevesen szólítanak így, csak a hozzám legközelebb állók, mióta Diana eltűnt, a feleségemtől pedig elváltam, lényegében senki sem.
A válaszán halványan el kell mosolyodnom, de ezt nem látja, mert épp az asztalok felé tartunk. Nem tudom még biztosra, hogy bevette-e a sztorim, de azt sejtettem, hogy a hiúsága felől a legtöbb nőt meg lehet környékezni. Arra ugyan nem számítottam, hogy ilyen hamar megjelenik, és éppen akkor, mikor a róla készült fotóval érdeklődöm utána, de a kép a telefonon le volt vágva a kamerafelvételről és ki is volt nagyítva, a technikusunk átdolgozta, hogy élesebb legyen, egy átlagos kis táncosnő nem feltétlenül találná ki, honnan is származik, csak ha belülről ismerné a bűnüldöző szervek módszereit, amire valljuk be, nem sok esély van. Vagy ha már túlságosan jártas lenne az ilyesmiben, de őszintén szólva, ebben is kételkedem.
- Akkor is leülnénk ehhez az asztalhoz, ha csak egy bizonytalan zöldfülű lennék? – Válaszolok kérdéssel a kérdésére. A válsz szerintem nem. De hogy azért viselkedem így, mert a rutin mozgatja a lépéseim, vagy mert a cél érdekében megpróbálok eljátszani egy ilyen figurát, próba szerencse alapon, azt inkább a fantáziájára bízom.
- Az sem túl előnyös felállás, ha a táncosnő lesz rosszul a közönségétől – forgatom át az előbbi szavait, halvány mosollyal. Pedig általában ez lehet a helyzet, ami momentán szintén előnyömre szolgál. – Rajongok az extrém sportokért – vallom meg végül, hogy ne intézzem el csupán ennyivel a kérdést. Közben úgy pillantok rá, hogy talán megszülethet benne az érzés: mintha őt is épp annak tekinteném. Vagy ezt a ma esti játékot köztünk. Tulajdonképpen, lehet, hogy nem is áll olyan messze a valóságtól. Lehet, azért döntöttem úgy, hogy nem az egyszerű protokollt választom, mert hiányzott egy kis kockázat, hogy egy ehhez hasonló játszma izgalmát érezzem. Nem a legelőnyösebb, hogy a munkában is teret engedek ennek, ezzel tisztában vagyok, de az életemet az utóbbi időben szinte csak a munka jelenti.
- Szóval most épp arról próbálsz meggyőzni, hogy inkább a főnöködet kellett volna meghívnom egy italra? – kérdem somolyogva, mert a kérdést tulajdonképp leheletnyi humornak szánom; nem értem pontosan, mire akar kilyukadni ezzel, kétlem, hogy a betérő vendégek a tulajdonos miatt látogatnák a bárt, vagy hogy többségében egyáltalán tudnák, kiről van szó.
- A választás mindig ízlés kérdése – kontrázok azonnal, ahogy most meg arra igyekszik terelni a szót, hogy vannak nála szemrevalóbb lányok is a kínálatban. Miért akar ennyire kibújni? Ennyire szkeptikus természet lenne? Azt hittem, egy táncosnőnek inkább hízeleg, ha kiszemeltnek érzi magát, furcsa, hogy már az elejétől fogva ennyire mások felé akar irányítani. Vagy csak az elérhetetlent játssza, hogy jobban megdolgoztasson?
- És te kinek a figyelmére vágysz? – kérdezek rá, újra a szemébe nézve. Nem tudom, ezt célzásnak szánta-e, ha igen, inkább negatív irányban hangzott. De mikor a kitartó elhagyja az ajkait, a szám sarkai szélesebb mosolyra csúsznak, és néhány pillanatra lepillantok az italomra, mintha csak elismerném vele: ez cseles húzás volt. Kitartó… nem mondom, hogy nem jogos, de ez jelen pillanatban sajnos nem áll módomban. Ettől függetlenül, miután leadtam az enyhén csalódott és türelmetlenségét palástolni akaró férfi nonverbális jeleit, nem tiltakozom. Elfogadom a feltételeit.
- Én szívesen beszélgetek… – mondom úgy, mintha szemernyi kifogásom sem lenne ellene, tegyen csak, amit akar, ha aztán megkapom tőle, amiért jöttem. Ám mikor váratlanul mégis beleegyezik, a szemöldököm aprót mozdul a meglepettségtől, de ezt nem is feltétlenül akarnám eltitkolni előle. A pillantásom követi, ahogy feláll és megkerüli az asztalt, hogy aztán átülhessen az ölembe. A kérdésre nem szólok, csak a tekintetemmel jelzek, de mindketten tudjuk, hogy a kérdés maga is csak puszta formalitás volt. Az igazság az, hogy nem vagyok teljesen érzéketlen a mozdulataira, ahogy a fülemhez hajol és suttogni kezd, a lehelete melege könnyed bizsergést küld végig a gerincemen, és a simogató mozdulata is kellemes, de amivel a leginkább megfog, az az, amit kérdez.
Nem válaszolok azonnal. Ezen a ponton nagyon nem mindegy, hogy merre telem tovább a dolgokat. A kérdés aljas és izzasztó, mert valójában halvány fogalmam sincs, mit akart Newman, és arról sem, melyik válasszal érhetnék el többet. Főleg, hogy most már a figyelmemet is igyekszik elterelni.
Miért érzem úgy, hogy ez beugratós kérdés? De nincs nagyon választásom, ha ki akarom deríteni, hogy mi történt, akkor azt kell válaszolnom, hogy…
- Biztos. – A tenyere alatt érezheti, hogy a szívverésem üteme megváltozott, ami a jelenlétének és a pillanat izgalmának egyaránt köszönhető. Kevés választ el tőle, hogy sikerüljön a tervem. Mivel megérintenem abszolút tilos, épp az előbb mesélte, hány vendéget dobatott már ki hasonló miatt, egyelőre el kell fogadnom, hogy az irányítás az ő kezében van.
- Ígérem, nem fogod megbánni.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

Hmmm. A helyes, névtelen idegen szépen megválaszolja kérdéssel, azt amit én magam is kérdésnek szántam. Profin értelmezi a jeleket és rá is tud kontrázni. Pont elég ahhoz, hogy tudjam, nincs tőlem teljesen elájulva és ez tetszik. Be kell vallanom, hogy elképesztően bejön a dolog, hogy nem akad össze a nyelve már csak annak a lehetőségére is, hogy ennyire megtetszett volna. 
- Lebuktam! Igazából mind a kettő, csak az egyik picit mérvadóbb.
Rábíztam, hogy melyik eshetőséget választja, de valóban nem lett volna rossz tudni, hogy mi a neve. Már, ha megmondja a valódit.- A becses neved ettől függetlenül nem lenne rossz megtudni, hiszen nem emlegethetlek a csajoknak később úgy, mint "A szépszemű" vagy "A pasas, akit Mr Smoking küldött hozzám".
De...valószínűleg pont így fogom emlegetni, mibel egyéb gúnyos becenév hozzá pont, hogy nem illene. Akkor sem, ha a szándékai véletlenül sem jóindulatúak az irányomba.
-Mert eddig még senki sem jött hozzám úgy, hogy kimondottan csak a legendámat ismeri. 
Vagy, hogy telefonra lementett, kültéri kamera felvétele lett volna rólam, ahogy beszállok annak a kocsijába, aki a kulcsfigura most abban, hogy Dalila Ranieri hol fogja azt a "pokolian nagy bummot okozó" fegyvert átadni egy orosz maffiának. 
- Nem hinném el neked. Túlságosan is magabiztos vagy hozzá. Mintha mindig is így kerested volna a szórakozást. Vagy ez a kezdők szerencséje lenne?
Valójában érdekelni kezdett a kérdés. Mégis mi hat egy férfira olyan módon, hogy minden gátlását levetve, bevonuljon egy bárba és úgy akarjon egy nőt lefoglalózni, hogy soha nem is beszélt vele.
Ebben a pasasban sokkal több rejtély van, mint amit kényelmesnek tartok. De a kényelmes néha úgy is unalmassá tud válni..bizonyos értelemben. De neki volt valami a szemeiben, amikor a véleményét fejezte ki azokról, akik nőket bántalmaznak, ami nem hagyott nyugodni. Olyan őszintének tűnt. 
- Valóban nem csak a tánccal foglalkozok. Járok edzeni, tanulok önvédelmet és kocogok minden reggel. 
Próbáltam ezt úgy előadni, hogy ne tűnjön soknak, mégis mintha nagyon büszke lennék rá. Valójában hetente háromszor járok azokra a Krav maga edzésekre és mindenféle gyakorlatokat végzek. Az ASIS tagjaként nem olyan gyakori, hogy mondjuk fegyverhez kéne nyúlnom, vagy valós harcba keverednék, de mégsem árthat és soha többé nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy bárki úgy ellássa a bajomat, mint az exem. - Ha már az ember egy színpadon mutogatja magát, akkor jó ha nem lesznek rosszul a közönség tagjai, amikor ránéznek. Na és te? 
Ő sem tudta elrejteni, hogy bizony nem egy székben punnyad tizenkét órákat. Vagyis, valószínűleg nem Newman kollégája az irodából. Mégis milyen kontaktjuk lehet, hogy csak úgy elmeséli neki Newman, hogy egy Hadessa nevű táncosnővel csalja az asszonyt, amikor nem is történt ilyen?
Na várjunk, ha nem történt ilyen, akkor mégis mit árulhatott volna el neki rólam? Ez a pasas valószínűleg még a művésznevemet sem tudja. De ha a Ranierik állították rám, akkor mind a kettő álnevem tudnia kéne. A Hadessát és a Sydneyt is. 
- Ritka, amikor egy férfi nem akar minél közelebb kerülni hozzá. Még az én szemeimnek is kellemes a család női tagjaira ránézni, pedig kicsit sem vonzódok a nőkhöz.
Őszintén meglepett, hogy nem akar a Ranieri családról beszélni. Miért terelné róluk a témát? A sör még biztosan nem hatott, mégis katyvasz kezdett kialakulni a fejemben. Mi a fenét akar ez a pasas? 
Biztosan nem tudja, hogy mit mondjon, mit tettem Newmannel, különben már említette volna.
-Áh és úgy véled, hogy Newman pont engem akart? Mikor vannak a köreinkben nálam sokkalta szemrevalóbb egyedek.
Tény, hogy pont engem akart mert én vagyok itt az ügynök. Azonban beismerte nekem, hogy jobban bukik a vörösökre, akik hasonlítanak arra, ahogy a felesége nézett ki, még hajadon korában. 
Minden annyira furcsa volt ezzel a férfivel kapcsolatban, mégis el tudnék veszni a szemeiben, ha egy pillanatra is elengedném magam. Még libabőrös is lettem a tekintetétől, azért a védelmemben szóljon, hogy nagyon igyekeztem tartani a szemkontaktust és nem elfordulni zavaromban. Ilyen az igazán veszélyes férfi, akivel csak a baj van mert valójában sosem habarodsz ki belőle, ha ügyetlen vagy és beleesel. Vagyis röviden, olyan mintha egy olyan könyvből pattant volna ki, amiket Jane olvas. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy ő mindezzel tisztában van-e és szándékosan aknázza ki eme tehetségét, vagy szegény nem tehet róla, hogy ilyen..intenzív a jelenléte. -Nem tévedsz. Valóban minden nő imádja, ha nem csak egy a sok közül és odafigyelnek rá. Viszont ez attól is függ, hogy kinek a figyelmét akarják élvezni.
Személy szerint, ha tényleg azért dolgoznék itt, mert nincs más módja a megélhetésemnek, csak olyat akarnék bevonzani állandó vendégnek, akit érdekesnek tartok és akiknek nem hányom el magam már a hangjától is. Sok lányt nem érdekel az ilyesmi. A lényeg, hogy rendesen dobálja a dellát, ha táncol a színpadon vagy dugja a felsőjébe, ha idelent szentel neki több figyelmet. Kimondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy én nem tartozok közéjük.
- Mondjuk úgy, hogy ő nagyon...kitartó volt. Ahhoz, hogy rávegyen engem arra, ami téged annyira érdekel, ahhoz kitartóan kellett ám tepernie.
Ezt az egy alkalmat is, hogy beszálltam a kocsijába, már nagyon megbántam. Fel kellett volna vinnem abba a nyamvadt szobába, amit biztosítanak minden táncoslánynak. Az én szobám azóta is érintetlen, amióta a barban dolgozok, de az a felvétel elkészült rólam és most hazudozhatok össze-vissza. 
-Hmmm. Valóban úgy tűnhet, de gondolom megérted, hogy kicsit szeretnék elbeszélgetni azzal a férfival, akit törzsvendégnek szeretnék. Jártam már rosszul.
Nem akartam Guidot törzsvendégnek, mégis az lett és olyan jeleneteket tudott rendezni, hogy az már nekem volt kellemetlen. Flúgosok kíméljenek, ha lehet. 
Itt volt azonban az ideje, hogy kiderítsem mit is akar ő valójában. Mert biztosan nem megfektetni. Az a kültéri kamera felvétel túlságosan is gyanús hozzá. Na jó lássuk erre mit felel. -Hát jó legyen.
Felálltam a helyemről és miután megkérdeztem, hogy "Szabad-e a hely", az ölébe ültem, a két lábam természetesen egymás mellett volt, nem a férfi csípőjének a két oldalán, de a felsőtestem felé fordítottam és a bal füléhez hajoltam, míg a jobb oldali vállától lesimítottam a mellkasáig a kezemmel. Ilyesmiben sosem részesítettem Newmant, de ezt a jelenlegi "vendégem" nem tudhatja.
- Biztos vagy benne, hogy mindent pont úgy szeretnél, mint Mr Smoking? 
Gondolom szeretné, ha kimennék vele és le tudna rendezni. Nos ahhoz szegénykémnek várnia kell még pár számot.

Aileen & Patrick

A válasz tetszik, ha valaki egy sztrip-bárban dolgozik, bizonyára megedződött már. A frappáns válaszokra épp olyan szükség van az eszköztárban, mint a bájos külsőre.
- Máris ilyen mély benyomást tettem volna rád? – nézek rá félig félig kérdő, félig mosolygós tekintettel, mint aki alig hisz a fülének. – Vagy inkább egy burkolt célzás volt, hogy még be sem mutatkoztam? – Most már az arcomra is kiül a mosoly, és őszintébb is, mint az eddigiek során.
Azért az nem biztos, hogy nem tudnék elképzelni ettől szerencsésebb felállást, de legyen; azt aláírom, hogy eddig nem nehezítette meg annyira a dolgom, mint amennyire megtehette volna.
- Ezúttal miért? – teszem fel a kendőzetlen kérdést, ha már így kihangsúlyozta: ritkán játszik hasonló játékszabályokkal. A választ megvárom, hiszen minden roppantul és kétszer aláhúzva fontos, ami azok közül a vörösre mázolt ajkak közül elhangzik ma este. Csak aztán teszem hozzá. – És ha azt mondanám: én is ritkán vagyok ilyen vakmerő? – A hangomban szinte benne a kérdés: elhinné?
Hogy igaz-e, vagy sem, az most nem fontos, talán igen, de a múltat már úgysem lehet visszacsinálni, és most nem is az a feladatom, hogy ezen töprengjek. Azt viszont valahogy el kellene érnem, hogy egy hangyányival jobban bízzon bennem, vagy legalább, hogy érdekesnek tartson, ehhez pedig főleg hitelesnek kell lennem.
Vagy az is lehet, hogy ez az egész hülye ötlet volt, csak simán elő kellett volna vennem a jelvényem, sarokba szorítani, egy kicsit ráijeszteni, aztán kikérdezni, amit tud. Valamiért mégis a másik út mellett döntöttem, ha Sava, vagy bárki más rákérdezne – és valószínűleg rá is fog –, nem biztos, hogy megfelelően meg tudnám indokolni. Néha a megérzésünkre is hallgatni kell.
Az őszinte mosolyát viszont kiszúrom. – Az izmaid eloszlásán látszik, hogy nem csak tánccal foglalkozol – pillantok végig a karján, míg végül az arcáig is eljutok. A megjegyzés lehet egy figyelmes bók, egy burkolt kérdés, vagy egy halvány utalás is, attól függ, minek értelmezi.
Megemlíti Ranieri nevét, talán arra kíváncsi, hogy rá utazom-e helyette, de ebben szívesen eloszlatom a kételyeit. – Az üzletnek jót tesz a következetesség. Ugyanakkor… be kell vallanom, van még néhány ilyen hangzatos mondat a tarsolyomban, de ezen kívül nem sokat konyítok a témához – mosolyodom el újra. Már ami az üzletet illeti. – Nem fogok megsértődni, ha ebben a kis időben nem a főnöködről beszélgetünk. A mi ügyünkbe amúgy sem szívesen keverném bele – toldom hozzá óvatosan egy már, ha érted, mire gondolok pillantást küldve felé. Az időnk elvégre véges, tudnia kell, hogy nem a klub által nyújtott lehetőségek között akarok válogatni, úgy sejtem, Newman sem ezt tette. A kamerafelvételen jól látszik, hogy körbenézett, mielőtt beszállt volna a pasas kocsijába, ami arra enged következtetni, hogy tilosban járt, vagyis bármi is történt közte és az ügyész között, az valószínűleg a klub háta mögött zajlott. Legalábbis ez az elméletem, de többet kéne tudnom az emberünkről.
A szavai hallatán felvonom a szemöldököm, nem provokatívan, épp csak annyira, hogy érezhető legyen, nekem erről talán más a véleményem. Egy mélyebb korty után meg is fogalmazom.
- A világért sem akarok ellent mondani, de Newmant nem úgy ismerem, mint akiből az akarata ellenére törzsvendéget lehet faragni. Mindig ő választ. És mindig megszerzi, amit akar. – Nem mondom ki, de a tekintetem ezúttal azt tükrözi, hogy valószínűleg ebben az esetben is inkább így történt a dolog, maximum nem vette észre.
A szempontjai viszont tetszenek. Nemes egyszerűségükben valahogy még őszintének is tűnnek. – Javíts ki, ha tévedek, de szerintem, ha igazán leszűkítjük, a nők három dolog után vágyakoznak igazán: valódi figyelem, stabil anyagi háttér és némi íz, stílus, egyéniség, ami az egészet izgalmassá teszi – fordítom át a saját nyelvemre, amit mondott, és közben visszakönyökölök az asztalra, a tekintetét egy pillanatra sem engedem el.
A még több titkunk is lehet megjegyzéshez direktben nem fűzök hozzá semmit, csak felé biccentem a poharam, mielőtt újabb kortyra emelném. Nos, én is ezt szeretném, de azt is tudom, hogy ehhez a következő bábut nekem kell mozdítani. Kockázatos Newmanről beszélnem, tekintve, hogy mindössze annyit tudok róla, amit eddig kiderítettünk, de muszáj, mert erre van az előre.
- Azért azt nem mondom, hogy mindenben – sietek pontosítani az előbbieket, és igyekszem azt az érzést kelteni, hogy konkrétan célzok is valamire. Blöffölök, de azért a magabiztosságomhoz az is hozzájárul, hogy az állítás igazságtartalmában egyébként maradéktalanul biztos vagyok. Newman nem az én világom, és nem is lesz az sohasem, ezt mostanra bizonyára már ő is látja, szóval, ha esetleg sikerrel is járok, az nem ugyanazért lesz, amiért ő. – De valahogy mindig eléri, amit akar. – Ezen a ponton úgy érzem, számára is egyértelmű, hogy mire gondolok. Nála is átvágta magát valahogy azon a bűvös vonalon.
Oké, a műsorát dicsérni talán tényleg béna húzás volt, a szabály az szabály: tökmindegy, hogy igaz vagy sem, a lényeg, hogy hihető legyen. De nem fogok épp ezen elcsúszni. Közelebb hajolok hozzá az asztalnál, de ahelyett, hogy belemennék a játékba, ezúttal inkább a csibészes visszavágást választom.
- Kettőnk közül te vagy, aki ebben a pillanatban is vizsgáztatsz – emlékeztetem, hogy melyikünk is kezeli inkább üzletként a másikat. – Én már az elején elmondtam, miért sétáltam be azon az ajtón, és azóta csak még biztosabb lettem benne. Pont arra vágyom, mint Newman – kockáztatom meg, bármit is jelentsen ez. Az biztos, hogy vele kapcsolatos. És az is, hogy ez alól már nem térhet ki csak úgy, választ kell adnia végre. Igen vagy nem?

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

-Hatásosabb módszer? Mondd meg a neved és magamra tetováltatom.
A kacér mosolyom persze magában rejtette azt is, hogy csak viccelek vele. Egy tetoválás a testemen teljesen elég volt nekem és annak is éppen eléggé mély jelentése van számomra, hogy sose tudjam megunni. Egy újabb tetováláshoz talán csak egy újabb sorsfordító esemény hozná meg a "kedvem". Abból pedig őszintén szólva nem kérek. Nem tartok attól, hogy sosem állnék fel abból is, de sosem lehet eléggé biztosra menni.
Közben a cseppnyi humor a szemeiben tükröződik, amit nem tudok nem jónéven venni, hiszen nagyon jól áll neki és az ilyen tekintettel rendelkezó embereket valahogy közelebb éreztem magamhoz. Mindig valamilyen izgalmasabb titkot rejt.
- Ugye? Ennél nem is lehetne szerencsésebb. Ritkán egyezek bele ilyesmibe.
Szószerint szinte soha. Newman volt az egyetlen az utóbbi egy - két hétben és annak is meg volt az oka, amit pont ennek a szépszemű idegennek nem fogok elárulni, ha megkínoz, akkor sem. Szóval bakot lőni jött ide, de majd csak rájön erre ő is.
Addig is hadd érezzem jól magam. Főleg azután, hogy kifejezte a véleményét azokról, akik bántalmazzák a nőket. Megdobogtatta a kicsi szívem, aminek hála az ajkaim egy őszinte mosollyá alakultak ki. - Akkor engem imádnál, remkül megy az önvédelem. - Mindezek ellenére, eszembe kellett jutattnom, hogy lehet, csak altat, közben meg pont erre készül. Lelőni egy nőt, egy másiknak a parancsára. - Szerencsére a Ranieri mama odafigyel a ...portékáira, a vendégek pedig tudják, hogy akit egyszer ki kell innen tenni, az örökös tiltólistára kerül. Többé sosem teheti be ide a lábát.
kevés alkalom volt erre, de egy pár, az nekem köszönhető volt. Vannak azok a kétségbe esett kollegínák, akik kicsit többet hagynak és ittasan ott hagyják aztán a vendéget. persze nekem nem jön be az ittas, bunkó nyomulásos dolog, pláne ha rám teszik a kezeiket, engedély nélkül. Az nagyon ki tud borítani. Akkor repül a tasli.
- Nos fogjuk rá, hogy eltaláltad. Nem árt, ha van némi megtakarítása annak, akit törzsvendéggé akarok alakítani, különben, hogyan lehetne ezen a helyen a törzsvendégem, ha nem tudja megfizetni?
Szerintem a levezetésem egészen világos volt, ha valaki gyakran jár ide, akkor az hamar elveszítheti az ingósságait, mert nos..ez nem egy olcsó hely. Veheti kedvességnek is a figyelmeztetésem és ezzel hiheti akár azt is, hogy igenis gyakran fogadok törzsvendégeket és tényleg csak egy átlagos sztripper vagyok, nem egy szuper titkos ügynök.
- Egyébként nagyon egyszerű dolgok alapján "válogatok". Szeretem ha tudnak anélkül is beszélgetni, hogy a mellemet figyelné közben, azt is szeretem persze, ha nem egy alja tablettás borra hív meg, illetve a ruházat nagyon fontos. Aki mondjuk arany Rolexet hord, azt hiszi, hogy az egész hely az övé és egy kör itallal már meg is vásárolt magának, úgy körülbelül örökre.
Úgy utáltam az ilyen pasikat. Utána nem lehet lerázni őket mert még a mosdóba is utánad mennének és egy tánc sosem elég nekik. Itt mondjuk már a bulikra gondoltam, amikre Jane néha sikeresen elrángat, vagy Dalila. De máris kezdek elkanyarodni a feladattól. Hazudoznom kéne neki, mint a vízfolyás, nem beavatni a kis titkaimba. Tudom, hogy akár itt is elvághatná a torkom egy törött sörösüveggel, de mégis azt súgta valami, hogy nem ő miatta fog az életem csúfos véget érni.
-Áh, szóval ez volt a neve. Milyen kis unalmas... - Remek mostantól játszhatom a hülyét a neve kitudódása miatt. - Lehet még több titkunk is, ha jól játszod a kártyáidat.
Kacsintottam felé egy csábos mosollyal és megemeltem én is az italomat, ami egy meggyes sör volt. Az egyetlen sör, amit megiszok. Szerencsére ezen a helyen még a sörök közül is csak minőségit árulnak. Kivéve persze, ami a pult alatt van és már a sokadik körnél ezt szokták adagolni a vendégeknek a drágábbnak az árán. Nem gondoltam, hogy ennek az estének tényleg az lenne a vége, hogy megpróbálom az ágyamba csábítani, bűnözőkkel azért nem kezdenék, az nincs benne a szerződésemben. Igaz, ilyen helyzetbe még sosem kerültem.
- Igazán?- Kíváncsian vártam, hogy miért is lehetne arra a pasasra irigy, hiszen nem éppen arról volt híres Newman, hogy jól nézne ki, vagy jól teljesítene a takaró alatt. Az egyetlen jó pontja állítólag, hogy remekül tejelt, amíg persze tudott. Na de erre a válaszra nem számítottam. Jajj ugyan. Tényleg be akarja adni nekem, hogy tetszett neki? - Szóval tetszett? Én mégsem hiszem, hogy őszintén érdekelnélek. Hiszen mégsem mellém ültél le, hanem velem szemben, mintha egy üzleti megbeszélésen lennél.
Az ajkaim először az este folyamán lefelé konyultak, mint egy kislánynak, aki mégsem kapja meg a kedvenc fagyiját. Mintha csalódott lennék, hogy nem akar a közelemben lenni. Talán egy kicsit tényleg így van, ha mellém ült volna, akkor nehezebben látná a testbeszédemet, így viszont jól mefigyelhet minden apró mozdulatot, ami elárulna ha hazudnék. - Pedig nagyon tetszik a kölnnid illata. - Sóhajtottam egyet lemondóan és beleittam a meggyes italba.

Aileen & Patrick

Annak én is örülnék, ha nem felejtené el, legalábbis az elkövetkező tizenöt-húsz percben, hiszen éppen azért vagyok itt, hogy kifaggassam, amiről csak lehet. A labdákat, úgy látszik, szereti lecsapni, ami egyáltalán nem rossz jel, csak a megfelelő irányba kell terelnem a dolgokat.
- Azt hittem, hatásosabb módszereid vannak az emlékezésre – jegyzem meg, nem minden célzás és hátsószándék nélkül, ami a hangomból érezhető, de ahhoz kevés, hogy bármi egyértelmű leszűrhető legyen belőle. Csak a finom kötekedés tetten érhető.
A megjegyzésén elmosolyodom, ha nem a munkámat végezném épp, egész biztos rákontráznék, mondjuk, hogy a helyében azért előbb tennék egy próbát. Ezúttal viszont csak a szememben láthatja a választ; a hatodik érzékem azt súgja, nem vagyok olyan rossz pozícióban, de azért túl messzire sem akarok menni.  
- Úgy látszik, szerencsés estém van. – Ahogy közli a feltételeket, követem is. Jobban tetszik így, hogy önként vállalkozik a társaságomra, mint hogy kötelező jelleggel bevasalnám rajta a válaszokat, abban bízom, hogy a különbség a beszélgetés minőségén is meglátszik majd. És lám, az első használható információval meg is jutalmaz: szóval beismeri, hogy előfordul, hogy nem csak a bárban boldogítja ezeket a férfiakat. A tény pedig, hogy elhúzza az orrom előtt a titkos mézes madzagot, arra enged következtetni, hogy talán előttem is nyitva tartja ezt a kiskaput.
- Ezt jó tudni – ülök le vele szemben az asztalhoz. – Szeretem, ha egy nő meg tudja védeni magát. De azért remélem, nincs rá gyakran szükség – mondom ki könnyedén, ahogy a szemébe nézek, a kijelentés bújtatott kérdés is egyben. – Ami engem illet, nem finomkodnék székekkel, ha azt látnám, hogy valaki kezet emel egy nőre – húzódik halvány félmosolyra a szám egyik sarka, mire a mondat végére érek.
- És mi az, ami alapján válogatsz? – kérdem kíváncsiságból, ami nem teljesen színlelt. – Hadd találjam ki. Ennek a rövid beszélgetésnek valójában az a célja, hogy kiderítsd, milyen keretek között mozog a hitelkártyám, és hogy törzsvendég lesz-e belőlem, vagy sem – mosolyodom el újra, mintha épp most lepleztem volna le a szándékait, és nem lennének titkai előttem.
- Igen, róla – bólintok a megfelelő helyen, amikor az ügyészt említi. – Most, hogy már úgyis lelepleztem, nevezhetjük Newmannek. Ezzel meg is van a következő titkunk – teszem hozzá bujkáló mosollyal, majd enyhén megemelem felé a sörös poharam, mielőtt belekortyolok. Nem is állunk olyan rosszul így az első öt perc után. Szóval mindenki ismeri? Akkor bizony masszív törzsvendégnek számít, de kérdés, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy a lányok a hely tudomásával biztosítanak extra szolgáltatásokat az efféle kiemelt klienseknek, vagy közte és Newman között magánbiznisz folyt? És hogy ennek a leányzónak van-e bármi köze a fickó eltűnéséhez? Ha közvetlen nincs is, tudhat-e valamit, ami a nyomozáshoz fontos lehet?
- Bevallom, irigylem azt a seggfejt – dőlök hátra, és a tekintetem újra az övébe fut, úgy, mint aki diszkréten, de néhány lépéssel előrébb jár gondolatban. – Az előbb láttalak táncolni. Azt hiszem, kezdem érteni, hogy miben rejlik a hely varázsa, pedig az elején elég szkeptikus voltam - döntök úgy, hogy valamennyit magamról is mesélek közben, ha már egyszer a szimpátiájára van bízva a folytatás. Állítólag.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

Mire a pulthoz értem még csak az utánam következő szám ment, vagyis volt időm foglalkozni a szomjuságom oltásával és a szaglászó pasassal is. Bár egyszerűen csak ránézésre is megtudnám mondani valakiről, hogy mik a tervei. Nem szeretem a rossz meglepetéseket.
- Nahát végre egy férfi, aki megfogadja a tanácsomat. Ezt muszáj leszek felírni valahová, hogy el ne felejtsem.
Az arcom félholdas mosolyra húzódott és tartottam is, hiszen a tekintete tényleg végigpásztázta a területet és reméltem egy parányit, hogy megtetszik neki valamelyik felfújt escort lány és engem békén hagy. Ugyanakkor reméltem, hogy nem így lesz, mert olyan régen volt már részem igazi izgalmakban. Ő belőle pedig szinte áradt a magabiztosság, vagyis lesz benne némi kihívás. Ezt a munkám során megtanultam élvezni egy bizonyos szinten.
A következő kérdésére akaratlanul is felnevettem. Nem is tudtam hirtelen, hogy melyik részét ragadjam ki. Azt, hogy Velem mit kell kezdenie vagy azt, hogy pár perc erejéig. Hát nah, van aki nem szeret nagyzolni, de hogy ennyire?
- Hogy velem mit kell tenned? Ha elmondom, arra nem biztos, hogy készen állnál. Tudod mit? Megyek én magamtól is. -Végig néztem rajta gyorsan és elvigyorodtam. - A pár percért pedig még csak fizetni sem kell majd.
Úgyis mindig a hölgyek döntik el, hogy mennyit kérnek a társaságért, hiszen a piába már eleve beleszámítják a szervíz díjat. Én pedig vagyok olyan kegyes, hogy ne húzzam le jól anyagilag, ha már úgy is eleget fog már azzal is fizetni, hogy megiszik valamit. - Nem mindenki olyan különleges, hogy szenteljek neki munka után is figyelmet. De sssh, ez a mi titkunk marad. Rendben?
Egyébként nem kéne sajnálnom, hiszen valószínűleg ha olyat mondok neki, amivel felfedem magam, aqkkor megvár meló után és lelő egy pillanat alatt.
-Milyen gavallér.
Hálás mosolyom az italra csak egy álca. Jó trükk, leitat és én énekelek neki mint egy kismadár. Hát fejben sok sikert kívántam neki hozzá, mert nagyon jól tudom bírni az italt. Ez egy nagyon alap, de tökéletes taktika. Nem aggódtam. A pultos tudja, hogy a lányoknak a harmadik kör ital után már mindenből az alkohol mentes verziót kell hozni. 
Egy az, hogy ezzel spórolnak és ha az alanyunk kidől, hát Istenem. Megyünk a következőhöz és azzal iszunk.
- Fekete övesnek nem fekete övesek, de láttam már Demetriát, ahogy ketté tör egy széket egy pasas fején, a borravaló miatt. Szuper veszélyesek tudunk lenni.
Próbáltam egy Jane féle, "Nézd én milyen ártatlan vagyok" mosolyt magamra varázsolni és talán sikerült is. Szerencsére nem tartott túl sokáig az út, de meg kell, hogy adjam neki a pontot. Ez az asztal tényleg kicsit privátabb. Tökéletes ahhoz, amire éppen készül. Lebuktatni engem. Most, hogy leültem már kezdtem érezni, hogy izzad a tenyerem és kicsit remegni is kezdett. De tényleg észrevehetetlen volt. Még. Addig is terelem róluk a figyelmet, amíg rendezem magamban a dolgokat.
- Nem adom könnyen magam. Jól megválogatom, hogy ki az akire szánok kicsivel több időt mint pár perc. Az ajkaimhoz emeltem a piát és elkezdtem kortoylgatni. Hm. Ez nem a felvizezet ital. Hála az égnek. A világért sem akarnék a WC kagyló felett kikötni. A rúdtáncot azért vállaltam mert már ezek előtt is inkább a sportot láttam meg benne és így gyakoroltam is. Minden izmodat megmozgatja és kevés sport jó erre. A vendégek pedig megőrülnek azért ha nem csak támasznak használod a rudat a vonagláshoz. 
Máris rátérünk Newmanre. Remek. 
- Newman? Melyik volt Newman? - Egy egyszerű táncosnő itt senkit sem ismer név szerint. Mekkora galibát okozna egy buta szőke táncosnő, ha kiderülne márcsak a pasas nevéből is, hogy fontos ember? - Ne érts félre, tényleg nem vonulok el bárkivel, de senkit sem ismerünk név szerint. Ott van Pénzeszsák, Mr "NagyBréMester"...satöbbi. Vagy arról van szó, akinek beszálltam a kocsijába? Mr Smoking? Őt mindenki ismeri.
Ezt a nevet nem ő választotta magának, de elkezdtük így hívni, ő pedig kedélyesen elfogadta. Rengeteget járt ide. Mindenki ismeri, tényleg. A Newman nevet a fejeseken kívül pedig csak én tudtam. Ha bajba került, mert elhagyta az őrzött területet, én nem is tudom, mit csinálok vele. Ha még él.

Aileen & Patrick

A lány szinte egyből megvan, ez azért mázli. Reméljük, sokáig kitart, és nem lesz olyan nehéz kiszednem belőle: mi köze pontosan az ügyészünkhöz. Illetve, hogy a sok mellébeszéd között akad majd néhány valódi nyom is, amin tovább indulhatunk, mert egyelőre nincs túl sok támpontunk.
Utálnám, ha potyára jöttem volna ide. Azt meg még inkább, ha Savának lenne igaza.
- Kösz a tippet. Talán egyszer még hasznát veszem – nézek újra rá, és az arcom enged valamicskét a formális vonásokból. Ahogy a lányok felé mutat, a pillantásom követi a mozdulatot, minden négyzetméterét fel akarom térképezni a helynek, ha Newman tényleg itt járt, már pedig itt járt, bármi hasznos lehet. Úgy tűnik, azok a nők valóban más portékát kínálnak, mint a mellettem ácsorgó hölgyemény, legalábbis látszólag, de ez még nem jelenti azt, hogy nem kezdett ki az emberünkkel. Pontosabban, hiába tagadja, erre egészen konkrét bizonyítékunk van.
Nem bánom, hogy elmeséli, hogyan is működnek itt a dolgok, és milyen lehetőségeim vannak, ha nem csak vizuális élményekre vágyom, elvégre ahány klub, annyi szokás. Végül viszont, hiába terel, ismét visszakormányozom hozzá a témát.
- Na és veled mit kell tennem, hogy szánj rám néhány percet? – Jelvénymutatás után ezt a mondatot már nem így fogalmaztam volna, de egyelőre még szélesebb a repertoár, amiből válogathatok. Az újabb hárítás során én is vele mosolygok – azért próbálkozik, azt látom –, de ezen a ponton úgy döntök, nem kertelek tovább, hanem nyílegyenesen célzok. Ezúttal én hajolok egy kicsit közelebb, hogy senki más ne hallja.
- De gondolom, nem kísérsz mindenkit haza – pendítem meg a lényeget, mert a legtöbb ehhez hasonló bárban ez szigorúan tilos. Elvégre, ha valaki személyes kapcsolatba lép egy vendéggel, az legközelebb már inkább közvetlenül őt keresi meg, így jelentős bevételtől eshet el a hely.
Ahogy igent mond az ajánlatomra, vissza is fordulok a sráchoz. – A hölgynek is kérnénk egy italt. A tízes asztalhoz. Kösz – majd az említett irányba invitálom az újdonsült vendégemet, legalábbis erre készülök, mikor váratlanul belém karol. Nem ellenkezek, végül is, két percig még eljátszhatjuk, hogy ő irányít, úgy látszik, nagyon is ragaszkodik ehhez a verzióhoz. Vagy talán ez munkaköri kötelesség? Sajnos kevésbé értek ezekhez a helyekhez és a belső működésükhöz, mint azt első ránézésre feltételeznék rólam, de itt és most pont elég, hogy kinézni belőlem.
- Itt minden táncos fekete öves harcművész is egyben, vagy csak én választottam bele? – Nem hinném, hogy ez igaz lenne, a komolytalanság félig-meddig a hangomból is kiolvasható. Nálam pedig fegyver van, amit eddig nem reklámoztam, és a továbbiakban sem szeretnék sem láttatni, sem elővenni. A kijelölt asztalhoz érve, csöndben figyelem, ahogy elhelyezkedik, belekortyolok a magányosan várakozó sörömbe, majd mintha csak nem hagyna nyugodni a gondolat, felvetem a kérdést.
- Egyvalamit nem értek. Hogy vett rá Newman, hogy elmenj vele? Az eddigiek alapján, úgy tűnik, nem adod könnyen magad – vonom fel a szemöldököm egy formálódó félmosollyal. Továbbra is ahhoz a taktikához tartom magam, mintha az említett fickó a haverom lenne, és tőle kaptam volna a tippet.
- Ismerted már valahonnan? – találgatok én is, mintha csak a saját esélyeimet akarnám felmérni. De ez elég fontos információ lenne.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

Az ismeretlen férfi tekintete, ahogy felémfordul és szinte felvillan a felismerés a szemeiben, ismerős. Túlságosan ismerős. Mint a héja, amikor kiszúrja azt az egy szerencsétlen pockot a mezőn és tudja, hogy igen, ezt most elkapom, és egyben jól lenyelem. Ismerős, mert az enyém is hasonló lehet, amikor megtalálom, akit éppen keresek. Ő pedig egyértelműen engem jött felkeresni, nem egy sztrippert, aki pár papírpénzért, vagy kis anyagért cserébe az öléhez dörgöli magát. Nincs akkora szerencsém, viszont muszáj vagyok magamtól a hálójába sétálni, hogy megtudjam, mit tud és kinek dolgozik. Nyilván a Ranierik bérelték fel.
A ruhái is azt mesélik el, hogy jól meg van fizetve, de nem flancol itt mindenféle dizájner szerkóval meg arany Rolexszel, hogy dobálják rá magukat az egyetemista lánykák a borravalóért.
- Nos...kérdezz meg egyet, én nem tartozok közéjük. Általában taslit kap, aki ilyennel próbálkozik nálam.
A félholdas mosolyom mutatta, hogy jah, benne lennék kis mulatságban, csak nem olyanban és nem olyannal, akit valószínűleg azért küldtek a nyakamra, hogy ha kell, kinyírjon.
A jobbom mutatóujjával a jobb irányba mutattam, ahol több, nálam sokkal kevésbé felöltözött csajszi flangált, itallal a kezeikben. - Ők lennének azok, de szólok, hogy még az italt is drágán isszák meg. Csak odamész, becsúsztatott a dellát és mennek is utánad. Úgy éreztem magam mint egy bordély madamja, aki kiokítja a szegény, betévedt pasikat arról, hogyan működik a szakma. Ha nem lettem volna biztos a dolgomban és nem jelzett volna a fejemben minden vészjelző, akkor lehet még én is mentem volna, mert miért ne? Nem lehet egy rossz társaság. Messziről látszik rajta, hogy nem ilyen helyeken tölti a szabadidejét, tán még családja is van otthon. Meghallgattam volna a történetét. Csak úgy kíváncsiságból.
Hoppá, most viszont nem az a dolgom, hogy teljesen elüldözzem. Fene ezekbe a védekező mechanizmusokba.
Egy pillanatra el is felejtettem őket, Mr ismeretlen, jóképű, halálhozó magyarázata hallatán. Olyan igazán jóleső nevetés tört ki belőlem. Annyira nyilvánvalóan kamu szaga van, hogy onnan kapta a képet.
- Szétnéztél már? Hogy is mondják? Nincs csúnya nő, csak kevés pia? Az est végére, itt mindenkinek tetszeni fogok.- Kicsit közelebb hajoltam hozzá és a mutatóujjammal jeleztem neki, hogy jöjjön közelebb, mert egy hatalmas titkot fogok neki elárulni! - Sőt, amennyi ital van az emberekben, még te is kelendő árucikk leszel.
Végülis miért ne? Nagyon sokan úgy keresnek maguknak kis plusz pénzt, hogy a buli után felviszik magukhoz azt a kuncsaftot, aki többet fizet, vagy aki tetszik nekik, csak nem fizet eleget. Lehet, hogy még rá is le fog csapni, egy-két ragadozó madár. Valószínűleg az idősebbek.
- Hm...mint látod, én nem tartozok a hostessek közé, de ha már így felajánlod az ingyen italt és egy esetleg jó társaságot is, hát miért ne? Még a végén jól fogok járni.
Visszaadtam a telefonját, majd odafordultam Jeremyhez, a pultoshoz és elvettem  tőle a korábban rendelt vizet, hogy lehúzzam egy döntéssel. Már nagyon szomjas voltam és volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok végezni a pasassal egy pár percen belül. Áthajolva kicsit a pulton megmondtam Jerrynek, hogy ha valaki keresne, akkor elvonultam a világító szemű újonccal.
- Felőlem mehetünk is Casanova. De előre szólok, hogy tudok ám karatéznni..vagy mi.
Közben belekaroltam a jobbjába és  ahhoz az asztalhoz vezettem, amire mutatott korábban. Le is ültem, mintha én lennék a hely úrnője, áttettem egyik lábam a másikon és a háttámlára támasztottam a karomat. 
Magabiztosságot akartam sugározni, mégis azt mutatni, mintha tényleg egy ott dolgozó Lady lennék.

Aileen & Patrick

A pultos nem nagyon figyel rám, ugyanúgy jár a keze, és teszi a dolgát, mint eddig, éreztetve, hogy neki most nincs ideje ilyesmire, vagy talán inkább nem akarja, hogy legyen, de azért legalább vet egy pillantást a kijelzőn látható fotóra, mielőtt megingatná a fejét.
Oké.
Most jönne az a pont, hogy ha szép szóval nem megy, megvillantom a jelvényemet, de mielőtt megtenném, valaki megszólít, és el is veszi a pulton várakozó telefont. A hang irányba fordulok, készen rá, hogy számára is feltegyek néhány kérdést, de a meglepetés egy pillanatra belém fojtja a szót. Épp őt keresem.
- Nem? Akkor hogyan? – érdeklődöm, mi hát a szabályos módja, hogy kiválaszthassam magamnak, és beszélgessünk egy kicsit. Nem túl feltűnően, de míg beszél, végigjáratom rajta a tekintetem: igen, azt hiszem, őt láttam táncolni az előbb.
A perverz kukkolós tippre elmosolyodom, végül is, akár az is lehetnék, de le kell, hogy lombozzam.
- Olyasvalakitől kaptam, akinek nagyon tetszettél. Talán te is tudod, hogy kiről beszélek. – Nem tudom, milyen gyakran sérti meg a bár szabályait, ha rendszeres üzletet csinál belőle, akkor elég nagy hazárdjátékos, és nem csak a munkáját kockáztatja vele, kivéve persze, ha a bár is benne van, de miért is lenne? A közvetített prostitúció egy egészen más biznisz. Sokkal valószínűbb, hogy a saját szakállára találkozott ezzel a Petersszel, már csak azt kellene megtudnom, hogy miért. És hogy a fickó eltűnésének lehet-e bármi köze ehhez.
- Örülnék, ha mi is megismerkednénk. Meghívhatlak egy italra? – mutatok az előbb kapott asztal felé, hogy se a pultos, se más ne hallja a beszélgetésünket. Kirúgatni nem akarom, ez a kártya amúgy is jól jöhet még, ha a későbbiekben egy kis győzködésre lenne szüksége.
Azt neki se árulom el még, hogy az AFP-től jöttem, abban bízva, hogy így talán több mindent kicsalogathatok belőle. Akár az ügyész úr ismerőse is lehetek, aki azért van itt, mert hasonló, kitüntetett figyelemre pályázik, vagy pedig… ha bármi is balul sült el aznap éjjel, talán jogosan gondolja, hogy van némi félnivalója tőlem, ezért gondosan figyelem a reakcióját.
Miután megtettem az ajánlatot, felé nyújtom a tenyerem, hogy visszacsúsztathassa bele a telefonomat.

Patrick & Aileen

I'm here for your entertainment

Kát napos kihagyás után most megint azzal a nyamvadt  gesztenyebarna- vagy mi a pokolnak nevezik- bemosóval szenvedtem. Alapjában véve a rendet szeretem, a lakásom mindig makulátlan, de rohadt nehéz lemosni mindenhonnan a sötét cseppeket, amiket kivédhetetlenül széthagyok. Miközben mostam ki a hajamból és a szemeim követték a feketére színezett víz útját a lefolyóig, kitört belőlem a belső filozófusom. Olyan hatással vannak ránk a tetteink, mint a színező a vízre és a hajamra. Minél többször használom, annál maradandóbb a sötét. Ki tudja? Ha sokáig megy ez a szerep tovább a Ranieri hálózattal, talán egy idő után a lelkemet is feketére fogja mosni az egész. Van nekem még egyáltalán olyanom?
"Te jó ég Aileen, ez már hozzád képest is túl mély lesz mára..."
Mentségemre, a mai napom hektikus volt. Bementem a központba és kiderült, hogy valaki észrevette, hogy beszállok annak a nyomoronc ügyésznek a kocsijába, akit most mi védünk.. vagyis nem pont a mi hálózatunk, de nekünk köp jelenleg és ezért feltűnőek lettünk a Ranierik számára, akik őt valaha foglalkoztatták és most esélyesen ki akarják végezni. Hurrá.
Egészen biztos, hogy valakit rám fognak küldeni a Ranierik és már csak ez hiányzott, mintha nem lenne elég Dalila állandó figyelme.
Az út az otthonomtól nem volt túl messze szerencsére, én voltam a második és az utolsó fellépő is Aresa helyett, aki elkapta a húgától a bárányhimlőt. Csodás. Ő mindig kicsit jobban rázza magát mint kellene és ezt fogják várni. Hát bekaphatják a kisujjam, azt biztosan nem...
Letudtam a saját táncomat és lementem a színpadrül, magamra vettem egy rövid, fekete ruhát, mert nekem nem kell ruha nélkül flangálni úgy, mint a lent dolgozó "kollegínáknak". A pulthoz igyekeztem, meginni egy pohár vizet, de a szemem sarkából elkaptam, hogy milyen képet mutat be a pultosnak egy még sosem látott férfi. Gyorsan végignéztem rajta, de nem tudtam eldönteni, hogy barát vagy ellenség. Egy biztos volt, az álcámat akarja felfedni. Nos..azt nem hagyom neki.
- Már megbocsáss, de itt nem így szokták kiválasztani, hogy ki ad öltáncot és azt csak a hostessek teszik. Szóval...- Egy majdnem bűnbánó mosollyal megrántottam a vállam és kikaptam a kezéből a képet. Ez a ruha és kabát, akkor volt rajtam, amikor találkoztam az ügyésszel. Nyílvánvalóan egy olyan szögből készült, amit egy átlag ember nem képes készíteni. Ahhoz túl magason volt, még ha te vagy Shaquille O'Neal, akkor is.- Ezt a képet meg, hogy szerezted meg? Valami perverz kukkoló vagy tán?
Honnan szerezhette meg ezt a képet, meg ki tudja mennyit, a közteresektől? Ők nem osztogatják csak úgy mint bohóc a konfettit.
Mellé fúrtam magam az emberek között, a hátammal a pultnak támaszkodtam, keresztbe tett karokkal és mélyen a szemeibe néztem, hogy lássam, ha hazudik.

Aileen & Patrick

- Bocs, Patrick, mégsem tudlak elkísérni – futok bele Savába a folyosón, és a kérdő tekintetemre válaszul már diadalittasan lóbálja is a papirost. – Megkaptuk a házkutatásit, Dex-szel indulunk is. Már, ha elbírsz nélkülem a sztiptíz bárral – rebegtet felém egy sanda pillantást, látom ám a mosolyt a szája sarkában.
- Talán kétségeid vannak? – próbálom megőrizni a komoly vonásokat, még egy-két másodperc erejéig, és a hatás kedvéért felvonom a szemöldököm.
- Á, dehogy. Bízzunk benne, hogy nem adnak el szexrabszolgának. – A szemöldököm erre aztán még feljebb ugrik, majd a mosoly is megérkezik, de nem tudom teljesen elrejteni, hogy egy hangyalábszárnyit zavarba hozott. Leginkább a spontán rávágott válasz hiánya a bizonyíték, de erre most mégis… mit lehet mondani? Pláne, egy olyan nőnek, aki már kétszer lemondott egy bújtatott randira hívást. Nem tudok eligazodni rajta. Lehet, hogy a kifogások igazak voltak, és tényleg dolga volt? Vagy csak szereti szívni a vérem.
- Na, sok sikert. Én rohanok – előz meg, és egy letörölhetetlen vigyorral be is száll a liftbe. – Hívj, ha van valami infó. – Na, persze.
Leparkolok a lebuj környékén, és egyből meg is környékezem a bejáratot, az őrök tartóztatni akarnak, de a jelvényem megnyitja előttem az utat. Este nyolc körül jár az idő, az élet már pezseg a bárban. Nem is bánom, hogy most bukkantunk rá erre a nyomra, autentikusabb képet ad, mint mondjuk egy délelőtt tizenegyes időpontban, és ki tudja, kit találtam volna bent.
Most viszont, az asztalokon végig pillantva, nem esik nehezemre elképzelni az ügyész urat, ahogy egy ital mellett megpróbálja leadni a feszültséget. A hely nem túl nagy, de úgy tűnik, sokat adnak a biztonságra, egy belső ajtónál újabb két fickót leltározok. Vetek néhány pillantást az emelvényen futó műsorra, a lányt nem mondhatnám fásultnak, már-már elhiszi róla az ember: ez élete munkája.
- Milyen italt hozhatok az úrnak? – szólít meg egy túlsminkelt, enyhén hiányos öltözékű nő.
- Köszönöm, de… - nyúlok a zsebemhez, hogy újra felmutassam az igazolványomat, de a lány nem várja meg, hogy befejezzem.
- Sajnálom, de csak akkor maradhat, ha rendel egy italt. Ez a szabály.
- Rendben, akkor hozzon egy pohár sört – adom meg magam, az AFP-s papírjaimat nem is babrálom inkább. A biztonságiak előbb-utóbb úgyis leadják a drótot, hogy egy ügynök is jelen van, de így még marad egy kis időm. Engem úgyis csak a lány érdekel, hogy egyébként milyen illegális dolgok mennek a háttérben, az egyelőre nem az én feladatom.
- Máris. Az ötös asztal szabad – mutat a színpadtól jobbra. Megköszönöm, de ahogy tovább megy, az asztal helyett a pultot veszem célba. Megvárom, amíg a bartender kiszolgál valakit, majd elé csúsztatom a mobilom, és mutatok egy képet.
- Ismeri ezt a lányt? – Az elméletem szerint itt dolgozik. A kép egy térfigyelő kamera felvételéről származik, mégpedig nem messze ettől a bártól. Ahol Peters a kocsiját hagyta. A következőn az is látszik, hogy a nő beszáll az ügyész autójába, de egyelőre azt mutatom, amiről csak az arca vehető ki. Egyelőre nem akarok bajba keverni senkit.