Hayden Callaghan

Hayden Callaghan

rövid idézet

Mindig én nyerek az ivós játékokban? Ez annak számít?

Nos, nem szoktam hangoztatni, de remekül kijövök a gyerekekkel. Hiába nincs kistestvérem, mégis, valahogy mindig tudom, mit kell nekik mondani, hogy lehet őket megnyugtatni. Még a fogorvosi váróban is képes vagyok jobb kedvre deríteni őket, azt is elérve, hogy szinte várják, hogy sorra kerüljenek.
Nehezen állok ki magamért, különösen a családdal szemben. Hiába nem akarom azt csinálni, amire kényszerítenek, ahelyett, hogy egyszer és mindenkorra megmondanám ezt, inkább hallgatok és kiskamaszként lázadozok. Szeretném, ha a szüleim megértenék végre, már rég nem egy kisfiú vagyok, aki életének minden másodpercét irányítaniuk kell. Jó lenne, ha rájönnének, képes vagyok önálló döntéseket hozni és bár fiatal vagyok, ostoba nem. Tisztában vagyok azzal, mi jó és mi rossz nekem, ahogy elég idős vagyok ahhoz is már, hogy eldöntsem, mihez akarok kezdeni a jövőben. Bármilyen messze is távolodtunk el egymástól, még mindig attól rettegek a legjobban, hogy csalódást okozok a szüleimnek.Nem szokásom orvosi vizsgálatokra járni, de tökéletesen rendben lévőnek gondolom. Bár nyilvánvalóan nem segít rajta a rengeteg éjszakázás, dohányzás és ivás, de emiatt ráérek évek múlva aggódni.

Csúf grimaszba torzult arccal vágtatok át az előszobán, egyetlen pillantást se vetve a konyha felől kiszűrődő kiabálás irányába, a lehető leggyorsabban igyekezve elhagyni a színteret, mielőtt még észrevennék, hogy megérkeztem és megpróbálnának engem is belevonni legújabb vitájukba. Sejtelmem sincs, ezúttal mi lehet a probléma, de az utóbbi időben fellángoló veszekedések többnyire olyan ostobaságokról szóltak, mint egy rossz helyre akasztott nyakkendő, el nem mosott tányér vagy túlsózott étel, élek hát a gyanúperrel, a mostani se lehet sokkal értelmesebb.
Hosszú hetek, talán már hónapok óta ez megy, s bár kezdetben valóban fontos dolgokon kaptak össze, az utóbbi időben olyan, mintha direkt csinálnák az egészet, valamiféle reakciót próbálva kifacsarni a másikból.
Eddig azt hittem, rideg távolságtartásuk volt a borzasztó és szinte bármit megadtam volna azért, hogy másképp viszonyuljanak egymástól, most azonban alig várom, hogy visszatérjenek a kezdetekhez. Vagy eldöntsék végre, képtelenek elviselni a másikat és különváljanak. Ennél még az is jobb lenne.


- Milyen lett a zárthelyi dolgozatod? - kikívánkozni vágyó sóhajom épp csak visszatartva torpanok meg, magamban hevesen káromkodva, amiért nem léptem le hamarabb.
- Miért érdekel? Eddig úgy tűnt, a létezésemről is megfeledkeztél - nem fordulok hátra, az felhívás lenne a keringőre, márpedig mindent jobban szeretnék most, mint elkezdeni egy újabb kört azzal kapcsolatban, miért vagyok hálátlan, felelőtlen, semmirekellő gyerek.
- Hayden... - oda se kell pillantanom, tökéletesen látom a csalódottságot átsuhanni arcán, ahogy azzal is teljesen tisztában vagyok, ennek helyét az a határozottság veszi át, amit közvetlenül újabb kioktatás követ arról, hogy ők csak jót akarnak nekem.
- Nem érdekel, Anya. Dolgom van, későn jövök - fenyegetően utánam kiáltott nevemre még csak meg se torpanok, s, csak hogy érezze, mennyire elegem van belőle, gyerekes elégedettséggel vágom be magam után a bejárati ajtót.
Valahol mélyen, tudom persze, ha nem is mindenben, de igaza van. Előbb vagy utóbb kénytelen leszek összeszedni magam és kezdeni valamit az életemmel, a folyamatos bulizáson felül is, de egészen addig, míg képtelenek megérteni, velük ellentétben engem nem vonz az orvosi pálya, egy helyben toporgok én is, hiszen hallani se akarnak a váltásról.


Rég nem tapasztalt, megkönnyebbült izgatottság száguld keresztül ereimen, ahogy az utolsó nadrágot is gondosan behajtogatom a bőröndbe. Teljes sikert nem tudtam elérni, orvosi tanulmányaimat így is folytatnom kell, de ha más nem is, legalább elszakadhatok a  mérgező levegőjű szülői háztól.
Madison és Jeremiah pedig egészen biztosan nem fog a nyakamra járni, egy szavuk se lesz minden bizonnyal, ha ott se járok majd be gyakrabban az órákra vagy egy-két éjszakára kimaradok. Remélem legalábbis, hogy inkább a saját bajukkal lesznek elfoglalva, ha pedig ez nem lenne elég, lányaik is elég figyelmet igényelnek valószínűleg. Én pedig végre, akadékoskodó, leskelődő tekintetek nélkül csinálhatok azt, amit akarok.

rövid idézet