Estefania Aida Garcia

Estefania Aida Garcia

"You Suck, but I love you anyway."

Egészen jól tudok alkalmazkodni az emberekhez, így a legtöbb betegemmel közös nevezőre tudunk jutni, még a gyerekekkel is. Hála annak, hogy milyen körülmények között nőttem fel, szinte minden helyzetben nyugodt tudok maradni és a jég hátán is megélnék. Ezen felül dögösen táncolok. Néha túl erős az igazságérzetem és volt már rá példa, hogy addig erősködtem egy páciensnek, aki családon belüli erőszak áldozata lett, hogy tegyen feljelentést, amíg az fel nem jelentette a férjét. Utána szívhattam a fogam, mert engem hibáztatott a páciens a válása miatt. Ritkán veszem észre, ha már túl kedves vagyok valakivel. Szeretem ha szeretnek és elismernek, csak ezt gyakran félreértik. A hivatásomban a lehető legjobban teljesíteni és elismert orvossá válni. Mindig is úgy képzeltem el az ideális családot, hogy harmóniában és boldogan, gyerekekkel, sütiket gyártva a hétvégéken. Szóval arra a tipikus családi idillre vágyok, ami nekem nem adatott meg...meg nagyon jó lenne, ha nem kellene mindig aggódnom Stavo épségét illetően, ugyanis néha úgy érzem, hogy szánt szándékkal ugrik fejest az életveszélybe. Hogy a történelem megismétli önmagát és egyszer Stavot is holtan találom, mint anyát. Tudom, hogy sosem tenne velem ilyet, de nem tehetek ezek ellen a képek ellen. Kiválló! Odafigyelek az étkezésemre és a testmozgásra. Egy kis ideje önvédelmi tanfolyamon, Krav magán veszek részt mert nem akarom hogy mindig a báytusnak kelljen engem a stalkereim ellen megvédeni. Ő sem lehet ott mindig, mindenhol.

Az életemre visszatekintve nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy akármi is történt a családban a többiek mindig ügyeltek arra, hogy megkíméljenek a rossztól. Legalább is megpróbáltak... amitől lehetett megóvni. Stavo az ikrem és köztem nagyon kevés korkülönbség van. Nevezhető egyáltalán ikreknél "kor" különbségnek az a szempillantásnyi idő, mire a másik is megszületik? Ettől függetlenül mindig úgy tekintettem rá mint egy hősre, mintha évekkel lenne idősebb nálam és nem azzal a szusszanásnyi kis idővel, amíg anyánk készen nem állt arra, hogy engem is kinyomjon magából. Apánk rengeteget dolgozott,hogy azt a keveset is meg tudja adni a családjának amennyit tudott, hogy szinte sosem ért rá.
Tinédzserként legbelül hibáztattam érte. Talán ha jobban oda tud figyelni anyára, akkor nem történt volna meg az a szörnyűség. Gyakran gondoltam arra, hogy anyánk magányos volt legbelül és úgy érezte, hogy el van veszve a párja nélkül. Én magam is szerelmes vagyok a szerelembe és csak reménykedni tudok abban, hogy nem fogom így végezni. Na jó, ennél azért több tartás van bennem, de a félsz ott lappang bennem. Igyekszek is minél függetlenebb lenni de akárhányszor összeakadok valakivel, aki többet ígér mint egy felejthető éjszaka, hogy végre megtaláltam azt a személyt, aki egy biztos pont lesz az életemben, aki törődni fog velem és nem hagyja, hogy elszálljak. Egy személyt kivéve mind csalódás is volt. Jelenleg legjobb barátnőm, America az aki ezt a pozíciót betölti de neki is megvan a saját élete a saját problémáival. Mind emberek vagyunk és mindannyiunknak az a csomag a legnehezebb, amit vinnünk kell.
Tizenhárom évesen láttam anyánkat először olyan rémes állapotban.
A szülinapunk volt Stavoval, aki a szobájában játszott. Én a már tűkön ülve vártam a sütit, amit ilyenkor mindig kaptunk és a lábaimat lóbálva ültem az asztalnál. Senki sem volt a konyhácskában, a díszeket csodáltam és őszinte boldogságot éreztem. Anyánk a fürdőszobában volt. Megígérte, hogy hamarosan visszajön de már nagyon rég óta bent volt. Nem is csoda, hogy amikor kinyílott a mosdó ajtaja, én izgatottan fordítottam a fejem a megérkező anyánk irányába. Valami nem volt rendben. A tekintete ijesztő, ködös, a pupillái olyan tágak, hogy feketének tűntek a szemei. Az ajkait egy érthető szó sem, szinte nem is emberi hangot hagyták el. Nagyon megijedtem anno sokat jártunk a templomban és mély nyomot hagyott bennem, amikor a pap a démonokról beszélt, akik a szomorú embereket környékezik meg, a gyengéket. Nem tudtam másra gondolni, anyát megszállta egy démon. Talán a *La llorona, a síró-asszony lehet aki a gyermekeket viszi el. Azonnal felugrottam a székből és az egyetlen személyhez futottam, akiben bíztam az pedig nem a Guadalupei szűzanya volt. Aki mindig megvédett nem más mint Stavo.
Az ajtó kinyílt és csak annyit tudtam mondani, hogy anyával valami nincs rendben.
Ezek után a dolgok számomra úgy teltek el, hogy szinte nem is emlékeztem semmire. Kifelé vezettek a házból de én még utoljára visszapillantottam. Stavo nem félt, ellátta anyát, hátrafogta a haját és akkor gondolkoztam el először az életemben, hogy a bátyám hányszor lehetett már ennek a szemtanúja?

Hogy mi vezetett rá az egészségügyi pályára? Talán az a jelenet, mert utána minden egyes nap úgy érkeztem haza az iskolából, hogy rettegtem. Vajon mikor fogom anyánkat megint a földön fekve, önkívületi állapotban látni? Vajon lesz egyszer egy olyan alkalom, hogy nem sikerül majd felkelteni? A kádban találtuk meg a saját vérében úszva, akkor jött el az alkalom, amikor visszafordíthatatlan lett a dolog. Stavo elkezdett bajba kerülni az iskolában. Texasból elköltözve már verekedni is kezdett, onnantól kezdve pedig elkezdődött számomra az örökös aggódás. Másokat vert meg, ettől rosszabb volt amikor sebekkel jött haza amiket én láttam el, ellentmondást nem tűrően. Egy idő után már természetes lett számomra, közös programként vagy eljártunk bulizni vagy a sebeit ápolgattam a szobámban. Az első pár alkalommal még próbáltam lebeszélni róla, utána már csak szó nélkül egy sóhaj után nyúltam a sebfertőtlenítő szerért. Akkor döntöttem el, hogy orvosi pályára lépek, nehogy egyszer olyan sebbel térjen haza amivel már nem tudok mit kezdeni. A bátyám a legfontosabb ember a számomra, nem bírnám elviselni ha rajta már nem tudnék segíteni.

Mindig is kedves voltam az emberekkel azokkal is, akik velem nem voltak azok. Sosem hagytam, hogy látszódjon rajtam az elkeseredés, az aggodalom. America és Gustavo az a két személy akik előtt nem próbálom magam megjátszani, felesleges is lenne. Te jó ég, mennyire felesleges. Kezdő rezidensként a kórházban megismertem egy pácienst Kyle Brennert a hideg is futkos tőle a hátamon. Én voltam az a kórházi dolgozó, aki mindent megtett a betegek kényelméért ha kellett időmön felül maradtam egy kórteremben a beteg lecsekkolása után és olvastam fel a néninek a Bibliából, ha kellett kimostam a poharaikat a beleszáradt kakaót eltávolítva. Kyle Brenner kificamodott váll ízülettel érkezett az SBO-ra. Én voltam aki ellátásában segített. Igazán vicces dolgokat mondott nekem nem esett nehezemre kacagni rajtuk és viszonozni a beszélgetést, hogy eltereljem a figyelmét a fájdalomról ami a humerus visszahelyezését az ízületi vápába jelenti. Elhagyhatta a rögzítés után a kórházat én pedig haladtam tovább az életemmel, kezeltem a többi beérkező sebesültet ugyanazzal a kedvességgel. A probléma itt kezdődött el. Kyle Brenner azt hitte, hogy kölcsönös vonzalom alakult ki köztünk. Megjelent a kórházban, hozott virágot, bejelölt a facebookon. Reméltem, hogy ez ennyiben is marad. Tévedés. Messengeren bombázott engem üzenetekkel, aztán hívogatni kezdett, mindig haza akart kísérni amit visszautasítottam szemrebbenés nélkül. Itt sem állt meg, követni kezdett, a szórakozó helyeken féltékenykedett, mindig láttam valamelyik szomszéd előtt állni amikor hazaértem végre egy fárasztó műszak után.
Egyik este Stavo, America és én is szabadok voltunk és ellátogattunk a kedvenc szórakozóhelyünkre. Stavo hozott italt és átkarolta a vállamat. Már napok óta látta rajtam, hogy valami nincs rendben de nem terheltem a bajaimmal, hogy valamelyik volt páciensem zaklat. A semmiből jelent meg Kyle, agresszív volt, nekitámadott Stavonak. Először próbáltam a helyzetet nyugtatni és elmagyarázni Kylenak, hogy Stavo az ikertestvérem. Nem hitt nekem, mert egyáltalán nem hasonlítunk. A látszat ellenére nem vagyok az az esetlen nyuszi aki fülét farkát behúzva menekül a baj elől. Én is előveszem a puskát, ha ki kell állnom magamért. Veszekedni kezdtünk Kylal. Ennek hála Stavonak leesett, hogy miről van szó. Nem egy féltékeny partner Kyle, hanem egy zaklató. Kivitte a diszkóból, mi csak rövid idővel később érkeztünk meg a helyszínre a legjobb barátnőmmel, addigra Stavo már ellátta a baját.
Azt hinné az ember, hogy ez megtette a hatását. Nos Kyle Brenner egy makacs kis f*szfej volt. Feljelentés lett a vége, a per alatt derült ki, hogy már nagyon rég óta voltak rólam képei a számítógépén, némelyik eléggé ijesztő például alvás közben a szobámban...akkor szoktam le arról, hogy a lakáskulcsot a növény cserepébe dugjam az ajtó mellett. Börtönbe került és remélem, hogy ott is marad.

Most hogy áll a történet? America a legjobb barátnőm Gustavo Armin Garcia az a gyáva kis suttyó bátyám, aki simán kellemetlenné tette volna a kapcsolatom a legjobb barátnőmmel, elmehet kamcsatkába kekszet kapálni. Rányomul Americára, tapad rá mind döglött légy a szélvédőre, beeteti aztán másokkal nyálat cserél a szemünk láttára. Most legszívesebben fognám a pimasz fejét és leborotválnám a szemöldökét és a hajába egy péniszt borotválnék. Amíg ez meg nem történik érje be a csenddel és a fintorommal amikor flörtölésen kapom. Abban biztos lehet, hogy ha a legjobb amígámat bántani fogja, nem csak borotválva lesz az a nemi szerv a hajába, de lenyúlok egy kis altatót és rátetoválom a homlokára.

"The nicest thing about the rain is that it always stops. Eventually."