Keresztbe tett lábakkal ülök a padon és nézem, ahogyan a fény vidám játékot jár a szökőkútból kitörő vízzel, miközben érzem a nap gyengéd melegét és a lágy szellő cirógatását az arcomon. Néha a hangosan és vidáman futkározó gyerekekre pillantok, akik egymással vagy a család kedvencével játszanak. Olyan jó lenne azt hinni, hogy a világ ilyen és semmi rossz sem történhet, még ha csak pillanatokig, de ilyenkor hinni szeretnék ebben.
Már nem egy és nem kettő esztendő telt el, mióta ügynök lettem, abból sem akármilyen... Elég hamar és sikeresen másztam fel a ranglétrán, bebizonyítva másoknak, hogy nem az elvégzett munka mennyisége, hanem milyensége és komolysága a legfontosabb. Juttattam rács mögé emberkereskedőket, striciket, fegyverkereskedőket és jó pár olyan alakot, ami talán hihetetlen, de mégis óriási károkat tehettek volna az államban. Fejemet hátra szegve hunytam le a szememet és vettem egy mély lélegzetet, nem rég zárult le egy ügyem, így igyekszem minél tovább élvezni a pihenőmet, csak tudom... hogy hamarabb fog véget érni, mint én azt hinném.
Telefonom csörgése zavarja meg a pillanatot, képernyőmre tekintve pedig habozás nélkül emelem a fülemhez.
- Jelenése van Winehouse szerdán, nemsokára küldöm a részleteket. - semmi jóval nem kecsegtetett a hangja, eléggé feszültnek tűnik. Hiába is nyitottam szóra az ajkaimat, már le is tette a telefont. Biztos vagyok benne, hogy sürgősen más bőrébe kell ismét bújnom.
Érdekel most milyen ügyet fogok kapni, milyen embernek kell befurakodnom az életébe és milyen lehetőségek fognak ezáltal elém tárulni. Számomra nincs más mint a karrier és a munka, egyelőre csak ez van nekem és be kell érnem azzal, amim van... Kibírtam ennyi évet és ellenálltam a kísértésnek, hogy felkeressem az öcsémet, még egy kicsit kibírok, nem soká végre tudni fogom majd, hogy milyen ember vált belőle. Pontosan ma tölti be a tizennyolcadik életévét. Boldog szülinapot öcsike, remélem jól vagy...
***
Három nappal ezelőtti beszélgetés után valóban megérkeztek a részletek és egy akta is, egy bizonyos üggyel, ami cseppet sem tűnik az én hatáskörömnek. Értetlenségemet nem mutattam ki, csak ültem a sötétített üveg mögött és szemügyre vettem a férfit, figyeltem a feltett kérdésekre és válaszokra. Jelenleg nincs más dolgom, mint megfigyelni, mérlegelni és levonni a következtetéseket.
- Akkor vegyük át még egyszer – egyértelműen alkalmatlan az illető a vallatásra, elég pocsék kezdés, még csak együttérzést sem mutat az illető felé. Direkt indítás, bár nem akarom lebecsülni az illetékest, biztosan tudja, hogy mit akar kihúzni belőle, ám mégis nem rég veszítette el a feleségét.
– Tehát azt állítja, nem tudja, aznap este milyen ügyben volt úton a felesége? - monoton kérdések ismétlése nem fog új válaszokat szülni.
- Nem. - válasza egyelőre semmit sem sejtett, csak figyelem. Múltjára való tekintettel nem nézném ostobának a férfit, valahogy hazugságnak sem gondolnám a szavait, bár erről elég korai még beszélni. Vissza kell hallgatnom a régebi beszélgetéseket is, figyelni hanglejtésére, szavaira.
- És van valami elképzelése, mit keresett Brooklyn közelében? – sóhajtok egyet. Most egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem a legmegfelelőbb ember és nem a legjobb kérdéseket teszi fel, próbálhatna máshogyan is fogalmazni.
- Sajnálattal kell közölnöm önökkel uraim, ez semmire sem fog vezetni. - jegyzem meg, majd az aktát is becsukom. Választ sem kapok, csak figyelnek és próbálnak kapni az alkalmon, még csak cseppet sem kételkednek a férfi bűnösségében.
- Nincs. - újabb sóhaj szakad fel belőlem.
- Voltak a feleségének ellenségei, rosszakarói, konfliktusai az eltűnését megelőző időben? Vagy esetleg önnek? – mindenkinek vannak, egyértelműen hazugság lenne erre egy nemleges választ adni, pláne azt figyelembe véve, hogy tehetősebbek.
- Nem tudok róla. - elmosolyodom, valamiért mosolyra húzódnak az ajkaim. Hazudik... ez egyértelmű.
-
Nézze, Mr. McAllister – kezd egyre kellemetlenebb lenni ez a kihallgatás.
– Ugye, tisztában van vele, hogy nem tanúsít túl sok együttműködést? Azon dolgozunk, hogy kiderítsük, mi történt a feleségével, de ha nem segít…- Amivel segíthetek, már elmondtam – elolvasva az ügyet, ez nem feltétlen lehet hazugság, főleg ha az alibijét tudná bizonyítani.
- Hol járt aznap este?- Ezt is elmondtam. A lakásunkhoz közeli parkban; futottam.- Meg tudja ezt erősíteni valaki?- Erre sajnos nem tudok válaszolni. Ha más kérdés nincs...Nem sokkal később távozott a férfi az ajtón pedig a felettesem csatlakozott, csak figyelt engem még csak figyelmet sem szentelve a rendőröknek. Már régen visszakellett volna nézni a térkamerákat, ha a parkba ment, akkor biztosan feltűnik az egyiken, mégsem keresték vissza.
- Mit gondolsz? - kérdezte egyszerűen. Egy ideig nem mondtam semmit, majd végül csak belekezdtem.
- Nem éppen tűnt egy özvegynek, akit felzaklatott a felesége halála, azonban ez a katonai múltjának is betudható, érthető lenne ez a zord viselkedése. Ki tudja mennyi társát veszítette el a fronton. - azonban ezzel a válasszal nem fogja beérni.
- Gondolom az lesz a dolgom, hogy kiderítsem mi is történt valójában. - csak bólintott.
- Nem sokára megkap mindent, ami a feladata elvégzéséhez szükséges. - gyors, ahogyan mindig. Sosem húzta az időt. Néztem ahogyan távozik, majd a rendőrökre pillantottam, felálltam a székből és elindultam kifelé.
- Kérném a térfigyelő kamerák felvételét, amik a bizonyos park körül vannak, gondolom nem lesz nehéz. - némán egymásra pillantottak, majd rám emelték a tekintetüket. Felvontam a szemöldökömet és oldalra billentettem a fejem.
- Két óra múlva szeretném megnézni a felvételeket, remélem nem akarnak hátráltatni a munkám során. - félelem villant az arcukon, válaszukat meg sem várva távoztam, fura...
***
Túlzásnak éreztem a ruhát, amit próbált rám erőltetni a férfi és nem éreztem, hogy pont így kéne zajlania egy állásinterjúnak. Pontban mához két hete jelentkeztem egy titkárnői állásra Jamie McAllister mellé, gondolom először a családiállapotomat és a külsőmet vette szemügyre a "HR", az apja... Nem olyan embernek látszott a kihallgatáson sem, aki szereti az ilyen meglepetéseket, elég kellemetlen lehet mindenki számára, bár semmiképp sem hagyom, hogy a dolgok rosszul alakuljanak. Elfogadhatatlan számomra a kudarc.
- Elnézést uram, de úgy érzem kicsit túlzásba viszi. - próbálom tudtára adni, mikor csak tekintélyt parancsolóan felcsattant.
- Minden apró részletnek tökéletesnek kell lenni, nagyon hasonlítasz rá... - talán ez volt az a mondat, amit leginkább nem akartam hallani, az ilyenek általában sosem szoktak jól elsülni, meg hát még ha csak színjátékból, de úgysem akarok pótlék lenni... semmilyen értelemben. Másrészt pedig nem is ismer, azt sem tudja ki vagyok, ha esetleg megpróbálna utánam nézni, akkor csak egy bizonyos Tiffany Ambrose-t találna, többek között erre is mindig gondolok. Minél több pénze van valakinek, annál messzebb eljut a keze, ez egy örök törvény.
- Ahogy óhajtja, akkor este hányra jöjjek vissza? - kérdezem, miközben elhitetem vele, hogy mennyire szuperizgatott vagyok a dologgal kapcsolatosan.
- Hétre fog önért menni az autó, most pedig távozhat, van még dolgom. - legyint kezével és ezzel részéről a beszélgetés le is zárult. Seggfej, ez az egyetlen szó, ami így hirtelen eszembe jut róla.
Csendben távoztam hát a szobából és igyekeztem lefelé a hotelben, hogy fogjak egy taxit, ami a lakásomhoz visz vissza. Elég sok mindenre fel kell készülnöm és lefog pörögni a fejemben sok beszélgetés, ami a mai estén történhet.
Nem igazán ismerem még a várost, ahogyan ezt az országot és a szokásokat sem, azonban szerencsémre a McAllister család a legtöbb idejét eddig az egyesült államokban töltötte, éppen talán ezért kicsit félek az estélytől. Nem tudom, hogy kik a meghívottak, de abban biztos vagyok, hogy lesz pár amerikai is, jobb lesz nyitva tartania szememet és ügyelni rá, hogy még csak véletlenül se ismerjenek fel vagy kapni az alkalmon és felismerni a kétes személyeket.
Mielőtt a tenyér a fenekemhez ért volna kaptam el a levegőben és szorítottam meg erősebben jelezve, hogy elég rossz és meggondolatlan cselekedet volt. Sosem szerettem az ilyen alpári és nőalázó jelenségeket.
- Nyugi szivi, nem akartam rosszat. - próbálja szorításomból kirántani a kezét, amit hagyok is.
- Jó reflexeid vannak, nem sok cica tudja kivédeni a csapásomat. - hát... ez igazán lenyűgöző. Itt minden ember seggfej az alkalmazottakon kívül?
Jelentőségteljesen pillantok a gyűrűjére és utána a szemébe.
- Gondolom a neje már várja Mr..?- felkacag és jól szemügyre vesz, amire csak felvonom a szemöldököm. Nagyon reménykedem benne, hogy nem akarja addig feszíteni a húrt, míg be nem verek neki kettőt és el nem törőm azt a csúnya orrát.
- Apám minden alkalmazottja az én alkalmazottam is. - ezzel a mondattal úgy érzem mindent elmondott, fantasztikus. Miért nem futhattam össze valaki mással? Miért pont vele kellett? Valahogyan javítani kéne a helyzeten, de nem hiszem, hogy pont azzal dicsekedne nős férfi létére az apjának, hogy kiket csíp fel itt egy-egy alkalomra.
- Ha minden igaz, nemsokára a testvére titkárnője leszek. - felelem neki, majd csak még szélesebb és még kajánabb lesz a vigyor az arcán, ami semmi jót nem sejtet. Gondolom vannak itt olyan családi problémák, amikbe jobb nem beleásnom magam, maradjon meg ez az ő dolguk.
- Remek, így még jobb lesz. - esélyem sem lett volna megkérdeni, hogy mi lesz így még jobb... csak elvonult. Kezdem úgy érezni, hogy jobb lett volna, csak visszautasítani az ügyet, nem hittem volna, hogy ennyi tényező lesz, bár lehet éppen a kihívás miatt választottak engem... tesztelni akarnak, hogy mennyire tudok rugalmas lenni és meddig tudok elmenni. Nem hagyom, hogy bármi megakadályozzon, munkámra kell gondolnom és koncentrálnom.
Megkönnyebbülve hagyom el az épületet és indulok hazafelé... legalább pár óra nyugtom lesz, mielőtt felrángatom magamra azt a ruhát és megismerkedem a lehetséges főnökömmel. Kimért és rideg lesz, ezt már látom előre, ahogyan lefog becsülni és cseppet sem fog örülni, hogy az apja vesz fel... de a bátya aggaszt a legjobban, kedvesnek és türelmesnek kell lennem hozzá, nem hagyhatom, hogy kizökkentsen a szerepből. Kelleni fog egy forró és nyugtató fürdő.
