Valahogy bejött nekem az új barátnőm? Volt egy olyan étzésem, hogy Lotte az a félr barátnő, aki nem kérdez ha baj van, csak jön és segít és ha eljött az ideje, meg is tudod osztani vele, hogy mi a probléma. Én is hasonlóképen működök és lehet, ezért is éreztem vele egyből a kapcsolatot, ahogy rámnézett. - Ha ilyenre kerülne a sor, én büszkén cipelnélek haza. Felvonogattam a szemöldököm egy mosollyal, mely cinkos volt az övével. Ha nem kellene a közeli jövőben mennem műszakolni, talán szívesen ki is próbálnám, hogy mennyi idő alatt küldik ránk a rendőrséget csendháborítás miatt. - Ezt jó tudni, feltétlen fel kell akkor írnom a számodat. Bizonyára jót tenne a későbbiekben is az erősítés. A pultos kuncogására csak forgatom a szemem Lottinak, amolyan... Ne is törődj vele, módon. A levegő kezdett egyre inkább émelyitő lenni. Mikor fogják beindítani azokat a levegőt fújó...ventillátorokat? Szükségét láttam a friss levegőnek, amiből szerencsére ki is jutott, amknt Lotte bele egyezett a dohányzásba, amivel néha élek, de nem olyan ritkán, hogy ne ismerjek meg szinte mindenféle dohányt, amit kapni lehet. Mégsem volt ismerős, amit az ukrán csajszi elővett. -Hát ez meg miféle cucc? A szent Szűz anyára esküszöm, hogy nem állt szándékomban megbámulni, de nem tehettem róla. Szeretem az új dolgokat megbámulni egyszerűen csak jött magától.
Érdekes lehet külső szemlélőként levonni az alapvető következtetéseket. Egy laikus szemében minden 1-nél több női társaságnak nincs érdemleges vagy hasznosabb eszmecseréje. Nah persze ezek a férfiak példátlan egyletén belül híresült el, szokás szerint tele tévhitekkel. S amíg mi az érzelmeinkkel gondolkodunk tévesen, addig ők annál racionálisabban beszélik ki aznapi vagy másra napra szánt partnerüket. Milyen bölcs meggondolás, nemde? Két okból is hálás voltam, hogy nem az erősebbik nemnek születtem. Az egyik, hogy nem kellett elhitetnem, hogy én vagyok az erősebb. A másik, hogy nem kell kocsma tűrákon részt vennem egy jó lelkis megbeszélés helyett. - Há lehet nem cipelni. Nem árákni kényszer. - fűzöm hozzá egy huncut vigyor kíséretében, mikor az alkohol adag eléri nála a véges mennyiséget. Pedig miféle felkínálkozó lehetőség lett volna végig körtúráznom vele a várost részegen. Becslése pedig pontos. Mellette életem is adnám, hisz bűntársért mindent vagy semmit. - Dá! - helyeslően bólintok rá egyet. - Csák egy telefon, távirat, morze és máris ott lenni címen! - felelem a vicc kedvéért halálos komoly ábrázattal karöltve, melyet a pultos hallgatózása közben is megkuncog magának. Miért, talán nem úgy nézek ki mint aki hat ajtós szekrényeket eszik reggelire? A cinkos hangot azonban nem kérdőjelezem meg. Inkább úgy tekintek rá, mintha nem is az én feleletemre jött volna a gúnyos reakció. S újdonsült, körömbe fogadott barátnőm immáron ismét jól kapcsolt. Szükség időben a nikotin, ami épp csak ellensúlyozná ezzel az általunk bevitt alkohol szintet. - Davaj! - egyezek bele, egy azon percbe ellépve már a pultól mint aki egész este erre az ajánlatra hegyezte volna a fülét. Felkerül egy blézer is a csípős ítélet időt elnézve, miután lecsekkolom, hogy az személyesen hon földről szerezett dohányom a zsebemben pihen. Az este bearanyozása képpen a csempészett adagból önzetlen cselekedet viszek véghez. Elvégre nem mindenki ismeretes az Ukrán cigaretták sokat pletykált variánsában.
A nevetés, ami kikényszerítette magát az ajkaim közül, talán hangosabb volt magánál a zenénél is. Ki bánja? Tudom, fúj erőszak meg ez állítólag nem megoldás a problémákra, de be kell ismernie mindenkinek, hogy NÉHA nagyon is jól tud esni valakinek jól beverni egyet, pláne ha az a személy jól felidegesít. Szoktam emlegetni, hogy nőket és gyengébbeket nem bántok, pedig ez nem biztos, hogy így is van. A férfi hisztinél nincsen rosszabb, de egy nő meg mocskosabbul tudja csinálni a dolgokat és akkor igenis ki jár neki a füles. Lotte jól tette, amit tett és kész. Finíto. - Nos, veled sem mernék összefutni egy sötét, eldugott sikátorban. Befejeztem a vihogást és letöröltem egy képzeletbeli könnycseppet. Talán nem is volt annyira képzeletbeli a dolog, mert az ujjammal éreztem a kicsi, sós folyadékot, ami a szemem sarkán szökött meg. Szerencsére fekete maszat nem került fel az ujjamra, ami azt jelentette, hogy a sminkem nem ment tönkre a tetszésem kinyilvánítása közben. Még egy döntés az italból és már nem is éredekelt, hogy valójában, hogyan is fest az arcom. Ami Stavo említésére egyszerre tud boldog, büszke, aggodalmakkal teli és haragtól parázsló. Imádom a bátyámat, az életemet adnám érte, de kezd rossz úuon haladni és az a legrosszab, hogy talán nem is érdekli, hogy mi lesz vele, hogy mi lenne velem nélküle. Önzőnek tartom és gyávának, nem is lehet más az ikre annak aki szintén önző és gyáva tud lenni. Ezzzz túlságosan is mély gondolat mára és inkább elengedtem, mert nem akarom elrontani az estét, aminek ponto a szórakozás lenne a célja. Tetszett, hogy ilyen kevés információval is megértette az egzotikus kis leányzó, hogy miről beszélek és átérezte a gondjaimat. Lehet ő is pont azzal a céllal érkezett mint én. Mit lehet? Már az első pillanatokban leeshetett volna. EZ egy szép barátság kezdete. - A döntetlen jól hangzik. Talán nem is bírnék hirtelenjében többet meginni ebből. Még a végén haza kellene cipelned. Törékenynek tűnő csajsziről van szó, hatalmas sarkú cipellőben. Vicces látványt nyújtana a dolog, az egyszer biztos. - Azért abban biztos vagyok, hogy meg tudnál védeni. A verekedős sztorija bizonyítja, hogy nem inal el, amint veszélyt érez és ezt nagyon tudtam valakiben értékelni. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan tovább? Menjünk táncolni vagy hívjam ki a friss levegőre. Őszintén jól esett volna és amikor Stavító nem látja, néha rá-rá gyújtok egy-kát cigarettára. -Dohányzol? Vagy zavarna, ha kimennénk, amíg rágyújtok? Azok akikkel eljárok bulizgatni, már tudják, hogy engem simán egyedül lehet hagyni, ha éppen ki akarnának menni dohányozni, nekem pedig éppen túl jó bent a hangulatom ahhoz, hogy kimenjek. Ha Lotte inkább bent maradna, nekem az is megfelel, nem halok megy egy szál cigiért, csak néha jól tud esni.
Teljes mértékben egyetértettem vele mikor azt mondta, nem a méret lényeg. Noha szegény kis női egyletünkben igen nehéz volt már elhinni hogy mi a finomatvonalat követve jellemezük a férfiakat. Ezen kijelentések után már nehéz is volt elhinni rólunk hogy nem csaptunk fel két személyes feminista pártnak. Szó mi szó, negyedik - vagy harmadik kijelentésünk kíséretében felhúzott italom után, kezdtem tévutakra kavarodni. A potenciális problémákra, amik túl frissek voltak ahhoz, hogy egy jót nevethessen rajta a társaság. Megaztán ott volt csoda fickó, akit jobb lett volna elfelejteni mint idegenek között emlegetni. - Dá! Én verni meg. - feleltem kérdésére, küszködve a bűntudattal amiért szám helyett akkor a kezem járt el gyorsabban. Megnéztem volna azt az egyént, aki saját sértettségét és csoda fickóét reagált volna le másként. Annyira megnéztem volna. A dicsőség fényében ms latino chicánk le is húzza az italát, amit én magam is jól meg néztem magamnak. Nem hittem volna, hogy ösztönös fellépésem ennyire elnyeri elismerését. De talán titkon minden női fülnek jól esik - hogy legalább helyettük is - elvtársuk szembe ment a szabályokkal. Igazság szerint én csak a nővel mentem szembe, nem igazából a rendszer ellen. Azt egy másik országba hagytam, gyér ismeretségemmel. Nem sokkal később belecsöppenek egy családi regébe, mely hosszasan leírta milyen különbségek feszengnek férfi és férfi közt. S ez a Stavo - aki megkapta általa a főszerepet - egyre jobban felcsigázta a figyelmemet. Vélhetően szimpatizálnék is vele, ahogy erre Steffi maga is rájött. De talán pont ezen hasonlóságunk ütköztetne össze minket. S kis hamar bizony fel is hörpent, ő is szívfájdalom gyanújával van körözve. A férfiak már csak ilyenek. Legyen fizikális vagy mentális, mindent összetörnek. - Hinni el neked. Tudni mit érez. - erősítettem meg benne belső érzetét. Noha nem tartottam olyannyira a férfiak puszta lényétől...mégis, a korábbi napokat figyelembe véve már kezdtem úgy érezni, hogy férfiak csakis arra szolgálnak, hogy nők általuk két lépést hátrébb tegyenek. S az idő múlásával ez már kezdett melankolikus hangulatot venni. A hajnali élet kellős közepén, teli tobzódással a szórakozó helyen, ki-ki eszetlen bohémiába vagy indiszkrét kísérletekbe futva. Köztünk két az italtól meggyengült női szívvel. - Legyen döntetlen. - fordultam felé fél perces elmélázgatásomban, kezemet elismerően és méltóságteljesen felnyújtva. Ritka esetek egyike, hogy hazai területen végül a kör egyenlően zárult.
-Hm.. a méret még annyira nem is érdekelt volna, de nyilván nem azzal jártam volna jobban, akinek leskelődnie kell az akcióért. Nem? Ha belegondolok, egy kicsit gáz a dolog, mert ha örökké így próbál akcióközelbe kerülni, hát nyilván sosem fogja magát az ember tapasztaltá nézni. Meg arra ott van az a bizonyos oldal, amit a tinikék néznek. Vagy éppen amit a felvilágosításon kapnak. Semmire nem elég, de ki tudja, hogy Senorítá Lotte, miket mondott el nekik. Bár ott lehettem volna, biztosan kitört volna belőlem a röhögőgörcs. Pont mint, amilyen Lotte ajkai közül szöktött ki. Multaságos is volt a helyzet és remekül állt neki a nevetés. Volt egy olyan érzésem, hogy minél több piát nyelünk, annél könnyebben fog csúszni a következő pár kör. Remélhetőleg nem fogok a végére az asztal alatt csúszni. -Salut, senorítá! Mintha vizet ivott volna, úgy dönttte be a felest, pedig én már kezdtem érezni, hogy nemsokára jön számomra az átlényegülés. Már fogtam a felest, hogy gurítom, de nem ittam végül. Hallgattam, amit modott és elkerekedett a szemem. - Mármint te verted meg a csajt? Ez igazán érekesnek hangzott. Ritkán hall az ember olyat, hogy ilyen könnyen bírósági ügy legyen belőle. Általában, ha mód lehet rá, elkerülik mert sokban van és sokáig húzódik. Lottén nem láttam sérülést, mertem arra következtetni, hogy nem fajult sokáig a dolog. Legalább is a fizikális része. Attól még megemeltem a poharamat és az üvéhez koccintottam. -Ezt rád, mert kiálltál magadért és biztos vagyok benne, hogy a másik fél rosszabbul járt! Mind a kettő. A koccintás tán meghúztam az italomat és nyeltem rá kis mogyorót. Hűűűűh, reméltem, hogy nem lesz csúnya vége. Nincs itt most Stavo, hogy hazavigyen. Nem is akartam, hogy ilyen állapotban lásson, azok után, amiken anya miatt keresztül ment. Mi is egyen az én történetem? - A bátyám Stavító, összetörte az arcát a pasasnak, aki összetörte a szívemet. Másnak a pali megkérte a kezemet, amikor bátyó is ott volt. Törött bordákkal távozott, mert már az arcán nem volt hely. Szerintem imádnátok egymást. Mind a kettejük szép és veszélyes egyszerre, de már csak az hiányzik, hogy bátyus egy újabb barátnőmre rácsússzon. - Visszavonom, most mérges vagyok rá, úgyhogy nem akarom, hogy megismerkedjetek. Különleges tehetsége van a lányokat beszédíteni, aztán jól kitépni a szíveiket és a földre dobni, mert gyáva megállapodni. Szeretem, de néha bele tudnám fojtani az útszéli pocsolyákba.
Ma esti társaságom éköve hamari bálványozásba kezdett, mialatt én ösztönösnek éreztem azt amit a múltban cselekedtem. Tetszeni tetszett, de kicsit sem hozott magával több jelentőséget mint amennyit megérdemelt. Örültem hogy olyasfajta - a ritka emberek egyikével - boronált össze a sors, még ha az ironikusan a saját nememet gazdagította. Tudom sokkal hangzatosabbnak hangzana ha helyette egy daliáns kandúr pezsdítené meg a társaságomat. De kérdem én kinek akarnék bevágódni ezzel, ha szüleim két kontinensnyire sem várják el tőle a napi felmutatni valót? - Végülis de...há odálent is hásonló a méret. - kacsintottam rá peckesen, ahogy azt a szemérmetlenség fogalma ki is meríti a köztudatban. De partnerem azonnal témát váltva már rá is kérdezett, hogy miként folytatódott az a bizonyos önkéntes szexuális felvilágosítás még az egyetemi éveim alatt. - Hát... - gondolkoztam el nagy hatást szünetet hagyva a plafont bámulva. - ...nem mondáni semmit ákkor. Csák végig nézni áhogy távoztám. - mosolyodtam el magam gyávaságán, mert akkoriban még tényleg megkövetelt volt felvenni a nyúlcipőt mégmielőtt meghurcolták volna az egész családot. Szóval tekintsük nyugodtan csak jogosnak, hogy akkor nem vártam választ a illetlen hozzáállásomra. Eközben Stefi drágánk - aki már végérvényesen is megkaptam tőlem ezt a becézést - beavatott régi emlékeinek legabszurdabb zugában, amit eleinte nagy érdeklődéssel fogtam. Majd kis hamar a finom költemény végeztével elfogott a nevető görcs, amit próbáltam kényszeresen a hasamban tartani. Kis híján a rekeszizmom bánta. Megtiszteltén, hogy ilyen fajsúlyos esetet is a fülemre aggatott, csakhogy felhajthassam emberes italomat. - Dáváj! - intéztem mutatóba előtte a vodkával teli poharamat, miután a szeme előtt le is gurítottam azt. Az égőhatást kísérten szépen fel is szisszentem, ahogy az lenni szokott. Ideje hát nekem alkotnom valami szépet. - Pár nápjá összeszűrni levemet a fönököm, áki ákárni megtártáni munkátárs és szerető is. Másnáp felbontáni szerződés, de még áznáp á kollégánőjét jól elverni mert tenni rám rossz megjegyzés. - elevenítem fel a pár napja történteket az emlékezetemben kelletlen hangsúllyal a végén. Még túl friss és új érzés volt ahhoz, hogy ezt mosollyal teli arckifejezéssel adjam le újdonsült barátnőmnek. - Bírósági idézést kápni én, és ott lenni májd a fönököm is. - fordítottam felé fejemet, egy semmitérő mosoly kíséretében, mintha tényleg vicces lenne az egész helyzet. Közben mint tudjuk, nem.
Azt mondta Dá!!! Te jó ég! Hatalmas karakter a csaj, már most imádtam. -Szent Guadalupei szűzanya! Nem vagy semmi, bár láthattam volna a saját szemeimmel. A pedofília önmagában nem bűn, az egy betegség ami ellen nem igazán tudnak mit tenni, DE az már más, ha nem is fogják vissza az ingereiket, tudván, hogy amit tesznek, az rossz. Ártatlan lánykákat, fiúkat olyan helyzetbe kényszeríteni, amilyenekbe szokták? Ha nem lennék Istenfélő ember, simán beereszteném magam egy zárt térbe velük és elővenném az összes Krav maga tudásom és lángszóró is lenne! Hasonlóképpen járt volna az az ikerpár is, ha nem vagyok ilyen kedves és könnyen zavarba hozható. -Figyelembe véve, hogy ikrekről volt szó, akik teljesen ugyanúgy néznek ki...nem mindegy végül is? Kacsintottam egyet és kinyújtottam a nyelvemet. Mert hát, ha mind a kettő egy hatalmas p*cs volt, akkor nem mindegy, hogy melyikkel feküdtem le majdnem? Azóta nem csak az ikrekkel, hanem az értelmetlen egy éjszakás kalandokkal is végeztem. Meg körbe vitetem magam majd minden szobában előtte a fiatalemberrel, hogy biztos, ami biztos, nem-e rejtőzik még ott valaki. Lotte történetén viszont úgy nevettem, hogy muszáj voltam mind a két kezemmel eltakarni a fejem, már a könnyem is kicsordult. - Dio... Mit mondott rá a tanár? Mit is mondhatott volna? Vagy vörös fejjel dühöngésbe kezd vagy ő is jót mulat rajta, amit nem tudtam volna elképzelni sem. Ezúttal nem ittam, valahogy el tudtam képzelni az ukrán csajosról, hogy ilyeneket tenne. Az én köröm jött. - Az egyik elődöm, Esperanza boszorkány volt és hagyott nekünk hátra egy könyvet a varázsszerekről. Én gyerekként felkutattam mindet a mezőről és készítettem is belőle "főzetet". A 10 éves Steffike olyan táncot lejtett utána, magát medúzának képzelve, hogy egy lávalámpa is megirigyelte volna a mozgását. Észre sem vettem, hogy már magamat is Steffikének neveztem, de túl jó kedvem volt ahhoz, hogy kijavítsam magam. Végtére is mindenki Steffinek hív, Lotte miért is ne tehetné? -Utána a kórházban éjszakáztam, amíg ki nem hajtották belőlem. Stavo a bátyám, el is égette a kis könyvet. Pedig mi vicces volt már amíg azt hittem a vízben "lebegek" és úszok mint egy medúza.
Szokványos csaj-bulink egyvelegévé vált, hogy minden abszurdnak hallatszó kijelentésre jó nagyokat helyeseltünk, mintha a büszkeség oltárán kéne mutogatni az ilyen elcseszett helyzeteket. Érdekes miféle kapocs lett közös életünk legapróbb – avagy legnagyobb ostobaságai, amit józan felünk szánkra se venne, ha lenne egy maradék szégyenérzete. Tegyük hozzá, hogy a társaság jó volt és a pia is nagyban befolyásolt. Ezekkel egyetemben, úgy látom sikerült kellően lenyűgöznöm állításommal partnerem. Úgy látszik megérte felbontani lényem szerény csomagolását végre. Bár alapjáraton nem a manöken érzetre mentem. S úgy gondolom ő se a másik táskájában hagyta az apáca váltó ruháját. - Dá! Ez az igázság! - hessegettem el kétségeit afelől, hogy az előbbi leírásomat nem a valóság szülte. Bizony igen! Ha megbotránkoztató ha nem. A pedofilokkal szemben nem evidens finomkodást alkalmazni. Becsületesen vártám hát tovább, hogy ő a következő körben hogyan dönt lehetőségeit mérlegelve. Kész kockáztatni végre, vagy továbbra is a szolidság árnyékában próbál maradni. S mennyire éreztem...úgy ütött, ahogy csattant! Ikertestvérek és szex...minden. Jah és az ajtóban a potyanézővel. Hát ez kétségkívül nem hagytam nőeis vihorászás nélkül. Úgy elnéztem volna azt a pofát...úgy értem az övét mikor szembesül a ténnyel. - És mond… - fordultam felé váratlan nagy önuralmat véve. - Biztos vágy benne, hogy a jó iker nézett miközben a másikkal ment á menet? - utolsó szavaimat kierőszakolva végül ismét kijött belőlem egy nagy hahota. Úgy éreztem kellően hatott az első vodka, noha még fél időnél sem jártunk. Maga a helyzet tényleg megkérdőjelezhető marad számomra...mégis hogy lehetett volna eldönteni melyik a helyes iker? Sok időt nem adtam számára, mert az inger szinte öntötte belőlem a szavakat. Annak ellenére hogy bizony megvártam volna azt a kielégítő magyarázatot. - Egyszer elkésni előadás, Ukrájnában….de nem volt bent tanár. Én kiadná mágámát tanár és a vicc kedvéért külön szexuál felvilágosítás tártáni. Tanár persze megérkezni, és ákkor ázt mondani – elővetettem leghitelesebb idézésemet a hangulat fokozásáért, természetesen. - ,, Tessék Mr. Szputnyik mondjá el most á le nem szállt herék első jeleit!” - törtem ki a végén óriási nevetésben.
Tárgy: Re: ~ Dancing two beauty Vas. Okt. 04, 2020 6:28 am
Ms. Partyhard &Ms.Partyhard2
Let's dance their bottoms off!
Minden egyes alkalommal, amikor Lotte megszólalt, vigyorogni támadt kedvem. Nem gúnyosan, hanem olyan jókedvűen, hiszen vicceseket mondott, mégis látszott, hogy helyén van az esze és ezt mind megkoronázta a kiejtésével. Bólintottam egyet a kérdésén. - Nostradamus is elbújhat a búsba melletted. Elvégre ha meg mondta, akkor meg mondta, mi tagadás? A következő állításomal màr viszont egy-egyre àlltunk. Éreztem, hogy megfelelő lesz felhozni. - A latin táncokat csak élvezni és érezni kell. Ogaz, hogy sunyi mosolyom kenterbe verné az Alizos macskát is, de utána az le is fagyott, amint eszembe jutott a származása és nem játszottam el az ijedt tyúkot. - Tudtam, hogy itt leselkednek valahol a maffia tagok! Hátra fordultam, majd szétnéztem és vissza az ukrán csajoshoz. - De van egy iker bátyám, aki biztosan szívesen megtanít, vérátömlesztés nélkül is. Felvonogattam a szemöldököm és egy ujjab adag mogyot vettem be a számba. Lassan rágtam, mintha Lotte állítását próbálnám jól megrágni és ízlelgetni, hogy vajon ez mennyire lehet igaz és Azta mindenségit neki! Micsoda állítás volt. Ebből a titokzatos és magabiztos lányból kinéztem az ilyesmit, érdekes módon. Mégis kortyoltam egyet, mert mekkora sztori már! - Dioooo! Mondd, hogy igaz és egy életre imádni foglak! Egyszerűen zseniális ötlet volt, gonosz, ördögi, de zseniális! Ezt sehogy sem tudtam volna überelni, de nem is az volt a játéknak a célja! - Egyszer megismerkedtem egy sráccal, akinek volt ikertestvére, nagyon cuki volt meg minden és...igazi jó dumája. Hát sikerül ledumálnia rólam a bugyit, de amikor belacsaptunk volna a lecsóba...furcsa hangokat hallottam az egyik ajtó mögül. Felkaptam a ruháimat, felöltöztem és a srác ikertestvérét találtam ott. Állítólag mindent érzett amit a testvérével csináltunk és közben nézni is akarta a "műsort". Azonnal elmenekültem a helyszínről. Életem egyik legkínosabb szituja volt és ha nem ebben a helyzetben lennénk, biztosan nem számolok be róla.
Kezdett jól kialakulni ez a ,,mondod – iszok" felállás. Pedig ez az ismertebb körökben még a mai napokban is problémát szokott okozni néhány egyednél. Ismét csak kivétel ezalól bizarr ejtésű Aida, ki nem különösebben egyre magasabbra fúrta be magát a jófejek listájába. A csőlátású, előre néző már csak azért sem állna vele össze mert latin jellegzeteséket hordoz. Mások azért sem, mert túlontúl megüti a mércét a szépségével. Én egyik felhozatalnak sem vallottam magam. Sokkal inkább a könnyen kapható, nyílt fajtára hasonlítottam. - Náh ugye...megmondtám. - kontráztam bólogatva, mintha csak Elnökségre váltottam volna fel fogászati asszisztensi pozíciómat. Az efféle játékba, még ha ironikus ezt kimondani alkohollal a kezünkben, de elvárt egy józan, paraszti ész. Egy döntő belegondolás, igazán apró dolgokba. Ezekkel lehetett csupán megúszni az abszolút ronggyá ivást. Az utolsó meglátás képes volt eldönteni ki mennyire van ittas állapotában. S mikor a helyzet úgy kívánta, le is lehetett zárni azt. Persze azt is egy külön stílusban. Ezúttal megint magam felé húzom az egyik vodkával nyakon öntött felest, reménykedve, hogy ezúttal megfontoltabb incidenssel drukkol elő, amitől garantáltan fel kell húznom. Meglehetősen jól elkapta a varázst...vérömlesztés, sushi…minden mi szem-szájnak ingere. Nah igen, ez betalált, a maga frappáns megfogalmazásával együtt. - Hát ez nágyszerű! - gyűrtem le előtte a vodkát, miután őszintén elismertem kijelentését, a szituáció látványát magam előtt látva. - Mond, ez beválni nálam is? Régi vágyám megtánulni látin táncokát! - szurkálódó kuncogásomban böktem meg vállammal az övét, jelezvén, hogy mikor latin táncról beszéltem, ő rá asszociáltam. Nem tért el az igazságtól, hogy elakartam sajátítani a salsa és szamba sajátosságait. Az pedig marhára könnyítene az egészen, ha ezt hipp-hopp vérátömlesztéssel át lehetne adni a géneknek. Visszafogott somolygásom közepette elmélkedtem a következő hülyeségen, amit a hallgatóságnak kellene felvezetnem. Egyenlőre még várok a legnagyobbal. Ahhoz több italnak kell elfogynia. - Kislány koromban eljátszottám a tanárommál hogy fiú adottságaim vánnák odalent. - néztem hirtelen magam alá a mesélés hihetőségéért. - Nem hinni el, így muszáj volt megnéznie. Másnap ki is rúgni az igazgatóság. - a valóság teljes igazsága. Igen, így volt. Aki nem volt szimpatikus az ilyen gátlástalan módon küldtem az utcára. De csak hogy kis mértékbe magamat védjem, tegyük hozzá, hogy a megemlített tanár fajtiszta pedofil volt. Amit bizza nem néztem jó szemmel. Ilyen manőverrel tudtam elérni ugyanis, hogy véglegesen eltávolítsák az iskola közéletéből. Örökre.
Tárgy: Re: ~ Dancing two beauty Pént. Okt. 02, 2020 1:44 am
Ms. Partyhard &Ms.Partyhard2
Let's dance their bottoms off!
Nagyon élveztem ezt a kis játékot Lotte kisasszonnyal. A táncot is és ezt a félét is egyúttal. Meg kell hagyni, hogy ő egy roppant izgalmas és érdekes nő, olyan kisugárzással, ami azt kiáltja: Angyal vagyok a pokolból. Legalább is az arca, az aranyos akcentusa angyali volt, a mozgása, a toleranciája az italt illetően és ez a játék, mind arról árulkodnak, hogy távol áll mind attól, amit a csinos kis pofija mutat. Milyen érdekes nem? Az, hogy milyen embereket szül a társadalom. Mind azzá formálódunk, amilyenné az élet alakít minket, ha anyánk nem tette volna amit, most nem a kórházban tengetném a napjaimat, nem lennék ennyire elővigyázatos a férfiakkal, ha nem akartak volna lépten-nyomon átverni, vagy éppen kihasználni a jóhiszeműségemet. Elhívnak randizni, "ismerkedni"... természetesen a szexuális együttlét az jó lenne, de ne gondolj többre mert a szívük...ha van olyan, az már másé. Meg persze ne is essen rosszul, ne érezd úgy, hogy csak kihasználnak amíg nincs jobb, mert ez egy ilyen Világ. Még is mit várnál? Ezért nem is tartottam lehetetlennek, amit Lotte mondott. - Hm, bárdot másba belevágni egy íjász gyakorláson valóban, nem lenne hétköznapi. Bedobtam pár szem mogyorót a számba, a kedvenc rágcsám az italokhoz. Finom sós volt és vigyorogva néztem Lottéra. [i]- Iszok, mert nem egy hétköznapi eset és bakker. Remélem nem les az ukrán maffia, készen arra, hogy eltűntessenek.[/b] Felhajtottam a piát, közben gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék neki. - Egyszer szükségem volt vérátömlesztésre és azóta imádom a szushit, a konzerv szardellát és a tenger gyümölcseit, pedig előtte utáltam mindent ami víz alól jön. Kiderült, hogy egy japán nőtől kaptam a vért. Sosem hittem abban, hogy létezik ilyesmi és egyszerű hírnév hajhászatnak véltem, egy történetnek amit megírnak egy rövid könyvben, hogy pár év múlva mindenki elfelejtse, de lám velem is megtörtént.
Kísérteties milyen visszacsengések – amik mai nyelven hasonlóságnak ejtenek – érnek a most ismert chica által. Ha tehetném Banderas tulajdon lányának híresztelném el. Úgy, hogy Antonió jeles képviselője annak mit én megrögzötten kerestem egy férfi külcsínjében. Hiába, zsánerem a Zorro féle vérvonal. A megnevezett harmad kategóriás játékot nem játszottam. Vevőbb voltam az annál durvább fokozatokra, habár tegyük hozzá még sosem kerültem olyan állapotban, hogy ne emlékezzek az azelőtti csúnya bulira. Mondhatjuk, hogy a gyerekkoromat is végigkísérő egy kupica reggeli gyógyszer jutott el oda, hogy immunissá váltam az alkoholra. Ezzel ugyanígy vannak azok, akik csípős paprika termesztés mellett nőttek fel, úgy hogy náluk már a wasabi is amolyan kiegészítő ízesítésként csap fel. Ismertem köreimben, nem egy kolumbiait, mexikóit akiknél a csípősség fogalmát le kellett definiálni. Halvány lövésük sem volt mint is jelent pontosan a 'mindjárt meghalok' csípős érzés. Időközben viszont megszületik az első úgy nevezett fajsúlyos eldöntető kijelentés. Hmmm...első hallásra helyeslően húznám fel a vodkámat. De többszöri átgondolásra, rájövök a dolog kiskapujára. - Áhh, érteni. De nem inni...mert íjász pályán hétköznapi egymásba belelőni. Há bárd lett volná, ákkor most inni. - emeletem meg felé az üvegemet, diadalittas mosolyom kíséretében. Ki milyen szadista ebben a kérdésben...legyen az én hibám, hogy nem gondoltam akkor nagy életveszélynek. Pedig alapjáraton nem jó érzést kelt ha valaki céltábla helyett beléd lövi az első próba lövését. Szegény pára, vajon milyen habitusban jutott el az ambulanciára? Az első kört – igazi szakértő módjára – megnyertem. Jöhetett az én kevésbé kiskapukat engedő, sajátos élet tapasztalatom leírása. - Egyszer valaki elverni engem angol, egyházi iskola. Kicsi hegek és vér vörös szemek. Másnapra kijönni Ukrán gárda, családi szoros kápcsolát által és elvenni fiút valahová, aki korábban összeverni. - taglaltam nosztalgikus érzéssel átitatva, a hitelességet fenntartva. Igazából többnyire igaz volt, amit prédikáltam. Az már enyhe eltekintő körülmény, hogy akkor nem az Ukrán gárda jött ki hanem személyes kis családom szerény köre. De ha úgy vesszük ők is egy kisebb fajta orosz arzenálnak álltak akkor fent. Még fénykorukban.
Amikor elindultam otthonról, nem gondoltam volna, hogy itt lyukadok ki. Azt sejtettem ugyan, hogy lenne társaságom az éjszakára, de azt nem, hogy egy másik nővel fogok úgy táncolni mint valami tüzesvérű, tizenéves luvnya aki mindenáron akar magának szerezni egy bikát, mert azt sem tudja, hogy mivel helyettesítse szülei figyelmét. Szó se volt ilyesmiről, de nem mondom, hogy nem volt szórakoztató a nőszemély társasága. Ami plusz, hogy ő még nem ismer és végre lesz valaki, aki azon a néven szólíthat, amit jobban szeretek, az Aida. A Steffi olyan kis gyerekes, olyan mint a Steffi baba, ami a Barbie egyik olcsóbb kippintása. Erre koccintani is akartam, de az ivópartnerem megállított benne. Náluk ukrajnában az a szokás, hogy...Ahha szóval ukrán, ez mindent megmagyaráz, az egzotikus külsejét és az aranyos akcentust is. Lotte Brown, nagyon aranyosnak véltem. Fiatalon a kedvenc könyvem volt a két Lotti című olvasmány. Stavot sokat nyúztam is vele, hogy változzon lánnyá, mert kell nekem egy saját "Lotti" iker. Mennyire hálás vagyok az életnek, hogy talpra esett bátyám van, akit imádok. DE úgy látszik, Lottém még lehet, ha Lottim nem is Új barát esetleg egy újabb iker helyett és csak az Isten tudja mekkora szükségem van lány barátokra is. - Igen, értem. - Bólintottam egy mosollyal, amíg az italomat a levegőben tartottam a másik karommal együtt. Végig gondoltam a játékot, amit kevázolt nekem. Játszottam már hasonlót, sokszor egészen jól megúsztam anélkül, hogy "aljasra ittam volna magam." - Hm, ez olyasmi mint az "Én még soha"? Abban a játékban is az a lényeg, hogy valaki valami butaságot mondjon, amit még nem tett meg, aki viszont igen, az iszik. Minél jobban be akarsz rúgni, annál nagyobb marhaságot mondasz. De hmmm, mit is mondhatnék én elsőnek. - Egyszer véletlenül vállon lőttem egy ismerősömet nyíllal, íjászkodás közben. Sunyi vigyorral és csillogó szemekkel néztem rá, kíváncsi voltam, hogy elhiszi-e.
Minden adott volt egy jó kis elő szülinapi mulatságnak. Meg volt a kellő társaság, ital mennyiség és a helyszín átható magas hangerejű közhangulata. Bár így teltek volna a korábbi évfordulóim. 21. századi friss anyukaként apránként el kellett engednem a túlfűtött hajnalig tartó összejöveteleket. Igazis, még szerencse hogy ma Milena ismét annál az óvodása társánál alszik, akit minden lehető kém funkcióval lecsekkoltam az Ukrán aktákban. Sosem lehetünk eléggé biztosak! Főként anyukaként. Szóval...hol is tartottam? Jah igen, az italok. Látom bekészültét az Aida megnevezést kívánó hölgyeménynek. Kitudja miért, de hangzatosabbnak csengett az Estefánia, Steffi becézéssel. De ahogy ő gondolja, úgy alkalmazkodok az elvártakhoz. Muszáj volt megakadályoznom első dózisának felhörpintésében, leginkább úgy, hogy tenyeremet rátapasztottam saját kis üvegcséje tetejére. - Ná-ná! - szólalt meg belőlem a kisstílű aggodalom, minek után levegőt vettem, hogy elmagyarázzam jelenhelyzetben bizarr magatartásom. - Nálunk lenni szokás Ukrajnábán… - kezdem felvezetni minek következményéből rájövök, hogy egy apró dolgot elfelejtettem megemlíteni. A nevemet, amiről az előzőkben ő is kérdezett. - Lotte Brown. De csák Lotte-nák szólítani. - teszem utasításomat ugyanolyan stílusban és hangsúlyban mint ahogy ő tette korábban. Apró provokációmat nyugodtan gondolja csak rokonszenvem első lépcsőfokának. Elvégre akkor szoktam valaki minden szavába rézsútosan belekötni, mikor az illetőt legtöbb százalékban kezdtem megkedvelni. - Így már érteni miért hozni fel Ukrajna. - mintha tényleg egyértelmű volna. Lotte igen sokat mondó Ukrán név. Szinte minden második orosz magára aggatja. Jó, neki még nem kell tudni, hogy a név változtatásnak meg voltak a maga körültekintő ürügyei. Különben Katalina...igen, ezen a neven kellene most szólítania hivatalosan. - ...szóvál, lenni egyfájtá játék. Lényeg, egyik fél mondáni válámi eget verő hülyeség ami vele történt meg, a másiknák pedig eldönteni mennyire nágy hülyeség és á szerint fel kell dobni egy üveg vodká. - nem tudtam mennyire volt érhető, zavaró akcentusom és pantomimeskedő kézmozdulataimban az egész. Biztosra vettem, hogy az alapot sikerült átvinnem, az már más kérdés mennyire érezte ezen játéknak kiskapuit. Ugyanis, mint említettem, ha valaki nem tartja olyan eget verő nagy ostobaságnak más élet-tapasztalatát arra nem szükséges innia. Ez elsődlegesen alátámasztja a hasonlóságot két teljes vadidegen között. Ha ismerkedésre kerül a sor, ez a játék szinte a verhetetlen kategória. Még úgyis, hogy az egyének ittas állapotba kerülnek. Sőt, az aztán az igazi. Mellette a tudattal, hogy ami fontosat ma egymás tudtára adtunk, az holnap a másnaposság által törlődni fog. Egyszerűen csodálatos! - Te kezdeni! - húztam elémbe az egyik kis üvegcsét.
Általában jó kislány vagyok, maga a földre szállt angyalka, de mint tudjuk a jó és a rossz kislányok között annyi a különbség, hogy a jók, mint én, tudják, hogy kivel legyenek rosszak. A kisasszony pedig a tökéletes példa volt erre, ezért is kaphatott egy cuppanósat az arcára, tudtam, hogy nem fogja túlgondolni és azt hinni, hogy tényleg beindulok a nőkre. Bár igaz, ami igaz, nagyon dögös volt még női szemmel nézve is és HA gerjednék a nőkre, valóban az esetem lenne az egzotikus pofijával és sötét hajzuhatagával. - Akkor legyen vodka. Kikértem a pultostól és egy kacsintással megfűszerezve jeleztem neki, hogy jöhet a szokásos pia, amikor már nem a finom borokat kortyolgatom. Tequila. Nem a legfinomabb ital a világon, de imádtam a hangulatát és egészen jól is tudtam tartani magam tőle. Kötelességét a legjobb tudása szerint végezte, nem leszek fukar, ha borravalóról van szó. Sosem vagyok az, az italaim nagyrészét általában úgy is férfiak fizetik, annak a reményéban, hogy bejuthatnak az ígéretfüldjére. Cuki a naivságuk, de komolyan. Addig is a tekintetem teljes mértékben a csinos leányzónak szentelem. - Estefania Aida Garcia, de kérlek az Aidát jegyezd meg. A kezemet nyújtottam felé, mint minden bemutatkozáskor, de inkább egy cinkos mosolyt tartogattam a számára, hiszen csak éppen arra készülünk, hogy felrobbantsuk a táncteret. -Na és neked mi az elbűvölő neved? nem is tudtam, hogy mi az amit, el tudnék képzelni. A tájszólása alapján valami oroszos ugrott be. Svetlana..ááááh, nem. Natasha? Ugyan. Katia? Az már inkább, de várjuk meg a hölgy válaszát inkább. Közben már sorakoztak mellettünk a feles poharak, a lime és a só. A cukorfalat tisztában van azzal, hogy a tequilát lime kíséretével fogyasztom, sosem citrommal. Szórtam egy kis sót a kézfejemre és elvettem a poharamat a lány felé tartva, mélyen a szemeibe nézve, hiszen úgy illik koccintani és hát, volt is mire. - Salud, señorita!
A spiné, kit rögtönzött szuverenitással köreimben tudhattam jeles estém teljes 50%-ban, helyeslően bólint az ajánlatomra. Melyet kissé sem elszégyenülten egy arcon csappunossal jutalmaz. Egyre inkább elülteti bennem a kétségeim, felsőbb kategóriás színjátszásával. Tartani nem tartottam magától a tudattól, hogy a véletlen szerencsémre tényleg egy leszbikussal hozott össze a sors. Bánni aligha vett rá az öntudatom, főként hogy a bakancs-listámon ott díszelgett a hírhedt leszbikus csók. Nah de még messze vagyunk a smacizástól...épp csak a bemelegítéshez készülődünk. Ismerten a csapós – egy plusz indíttatással – lép elénkbe, pont mikor a nevén nem tudom nevezni partnerem megkérdi a mai napra milyen kísérőt terveztem be. - Vodkáá! - nyújtom meg hazánk neves kis élet-elixirét, miután jelképesen elnyújtom szám mellett a hüvelyk ujj és a kicsi új közti jellegzetes gesztust. Egyenlőre amatőr kezdésbe fogom magam, nehogy a legelején elvágjam magamban a baltát – mondván túl korai még az este, hogy rögvest részeg állapotomba essek. Ámbár nem volt szokásom az asztal alá inni magamat, tudva-levő hogy 5 kupica vodka már képes hozni ugyanazt a színvonalat. Érdeklődés-teljesen bámultam vissza a szőke angyalkára, várva ő milyen voksot tett le az italokkal kapcsolatban. Első ránézésre egy latin keveréket tudnék megjósolni, ami épp annyira tüzes a toroknak mint saját megtévesztő kisugárzása. Gondolta a franc, hogy ilyen jó lehetőségnek nézek elébe, mikor napi terheimben bőven belekontárkodott fogorvos uram lehengerlő képe. Már maga a szkeptikus kialakítása hozta volna az egymagamban való, csendben szenvedésem. Ha hagytam volna persze. Áhh...én ennél jóval makrancosabb fajta vagyok. S némi hasonlóságot vélek észrevenni a jelenlévő most már ivó társamba is. Közös táncikánk ellenére, volt benne valami megfejthetetlenen tény, ami bizonyára ordított róla szorosabb körei beszédeiben. Muszáj vagyok hát kérdőre vonni a nevét illetőleg, még mielőtt elnevezném nyilvánosan Nensinek. Aki fűbe gubbasztva várja mikor lép színre. - És te...megmondáni sokát rejtett neved? - fordulok felé, egy nem eltúlzott kacsintással megbolondítva a közhelyre szánt furcsa de mégis harmonikus hamari viszonyunkat. Kiköpött Rosalia...vagy Esmeralda. A latinó lesütött barnasága szinte alap, hogy ilyen nevekre asszociáljak. Engem lepne meg jobban, ha végül kiderülne, hogy egy északi tartományból száműzték el, pusztán a napbarnítottsága miatt. Feleletét a mihez tartás végett várva, megjelennek mellettem felsorakoztatott kis üvegcséim, libasorban. Csapos barátom pontosan tudta, mik az elvárások. Kénytelenül be kell várnom, míg közli valódi – avagy a helyzet okozta kliséből – kitalált nevét. Közben lélek-szemeim előtt ott égett a vodka erőteljes maró hatása, és egy hozzátartozó rituálé amit oly sokszor a több fős társaságokban mindig alkalmazni szoktam. De előtte, árulja el kit tisztelhetek meg ezen a lehetőségekben végtelen estében.
A testemben is éreztem a zene ritmusát, hol andalító, hol vad és szexis, én pedig mindet imádtam. A latin stílusú zene viszont, na az már egy teljesen más univerzumot jelent számomra, arra a csípőm magától járja a táncot, semmi számíttás vagy gondolkozás nem volt benne. Csak érzés. Egészen addig amíg újonnan szerzett táncpartnerem a kis Diabla, nem jelent meg a láthatáron. Na onnantól aztán volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, a körülöttünk lévők tekintete ennek hála, mind ránk irányult. Hibába legeltették rajtunk szemeiket, minden miniméternyi porcikát felfalva, ízlelgetve és gondolatba magukévá téve, még így sem ismerhették fel Steffit, a rezidens csajt a St Claire kórházból. Pedig voltak ám ismerős arcok a névtelen tömegben szépszerivel. A legtöbb pontosan egy ilyen éjszaka után kerül vagy a traumára vagy a detoxba. Ez a dolgok rendje, ők pedig nyilván tudják, hogy egy-egy lopott pillantáson kívül nem kapnak többet tőlünk. Éppen a partnerem hosszü, düs hajának egy tincsét pödörítettem a mutatóujjamra és húztam végig lágyan a kezem, minden akadály nélkül csúszott ki a kezemből, amikor megéreztem magamon egy kezer. Ayyy, csak egy pillanatra veszítem szem elől a gorillákat és máris előlép bennük a primitív énjük? Azt hittem, én fogom megvédeni Diablát és nem fordítva. Be kell vallanom, nagyon tetszett az egész jelenet. Diabla kijelentését azzal kapcsolatban, hogy vele vagyok, egy gyors puszival az arcán támasztottam alá a kis perverzünk számára. Tetszett, hogy ilyen határozottan tudott fellépni és ez abba az irányba hagyta elhajózni a gondolataimat, hogy nem-e ismerem valahonnan, ha máshonnan nem is, innen? Na de a lényeg, hogy sikeresen egymásra találtunk és a Világ legjobb ötletével állt elő, cuki külhoni akcentussal mekoronázva az egészet. - Inkább egy-két pohár kísérjen minket mint egy perverz. Induljunk!- Elhajoltam ezután a fülecskéjétől és rákacsinottam, majd megfogtam a kezét, hogy ne keveredjünk el egymástól a tömegben, ezáltal is enyhítve a feszültségen. Egyelőre. Mind a ketten tudjuk, hogy ezen az éjjelen milyen sorsot szántunk a partizó csürhe számára. A háborús övezet, talán valóban a legmegfelelőbb kifejezés rá. A pultnál egyszerűen csak előre engedtek minket, vagy csak mindenkit kikerültünk valahogy és minket vett észre előszor a bartender. Őszintén ki tudja és kit érdekel? A pultra tettem a mini táskámat és a barna szépségre vigyorogtam. - Neked mi lesz a mérged?
Meg kell hagyni frankó kis bige volt, a maga szolid ruhába öltöztette tüzes maca módján. Lassú, intenzív körtáncunkban ha nem vallanám nőnek magam, bizony most nem egy helyen járna felfedező hadjáratot a kezem, puszta kíváncsiságból. Igazság szerint a női nemet képviselve is elkapott egy fajta endorfin érzés. Biztos a vodka miatt! No de nem vezetett tévútra, egyedül azokat akik mentségükre szólva férfinek születtek, és átkozzák a napot hogy miért nem tértek be hamarabb ebbe a szórakozóhelybe. Mi tagadás kettőnk násztánca fél másodperc alatt elrepítette a férfiak alsó fertályát egyenesen a mennyországba. Roppant mód élveztem, hogy aktuális társam vevő volt az alattomos provokálásra. Mégha az a jó kislány presztízsét is rontotta. Emberemre akadtam, mikor elkapott a hév hogy orvul mindenki figyelmét szembetámadjam. Hmm...oké, legyen akkor pár érintkezés, ahogy az leszbikusokat megszégyenítően illik. Ahogy a zene dinamikája érződik úgy váltok szelídből vad mozdulatokba általa. Egyetlen szám erejéig működik is a közös csáberőnk, - pont mikor kezdem kellően hozni az eltitkolt szeretőt – mikor az első teremtés koronája megérzi előrelátott érkezésének pillanatát. Mellénk szegődik, és két indiszkrét mozdulattal próbál mindkettőnk adottságából egy kicsit lopni. Én azzal a lendülettel csaptam le magamról és partneremről a kezét miután enyhén túlordítva értésére adtam enyhe figyelmeztetésem. - Húsom! - szólítom meg a pajzán hím egyedünket. - Ő velem ván! - jelentem ki, amolyan mocskosul célzós mustrával, beállítva az ismeretlent képzelt szeretőmnek. Nah ebből már is levette a lényeget a pali, és farkát behúzva kullogott arrébb mint akit jól tökön térdeltek. Néha én is okozok magamnak meglepetéseket, főként megsaccolhatatlan reakció készségeimmel. Tudtam, hogy ha finomabbra fogom azzal nem veszem el tesztoszteron túlfűtöttségét. És még milyen jól tettem, hogy durvább eszközömet vágtam a fejéhez. Az akadály tényezőnket immár elküldtem a süllyesztőbe. Jöhet az ilyenkor ildomos ajánlatom, pár pohár kísérőre. Mindezt úgy felvezetve, hogy kissé indiszkrét módon mellé teszem számat a hallószervéhez. Az alap zaját ezzel is kiszűrve, persze. - Kérni válámit inni? - teszem föl mint egy Istenadta férfi...gyorsan korrigálnom kellett, mégmielőtt jenlegi partnerem megtanulja menekülőbe fogni karcsú lábait. - Csák mert hámárosan háborús övezetet kelt kettőnk táncá. - ukrán akcentussal mellékelem ironikus mosolyom kíséretében, mintha nem ezt lett volna alapvető tervem a sanyarú sorsú erősebbik nemmel szemben.
A napokban nagyon frusztrált voltam, annyi okom volt rá, amennyit már rég nem kellett számoljak, már az utóbbi időkben. A legfőbb ok mégcsak nem is Mrs Duvivier, aki meglepő módon gyakrabban kerül elő ott, ahol én vagyok, hanem John... John Tomphson, az edzőm, az amigom, a mentorom. A drága közölte velem, hogy nem folytatja tovább az edzést, mert nos...Nem tud egyszerű tanítványként tekinteni rám. A tőlem már megszokott módon, kedvesen, megértően mosolyogtam és elfogadtam, hogy megszakítsa köztünk azt az egyszerű kapcsolatot, ami volt. Sajnos nem tudtam rá semmiképpen sem máshogy nézni, mint egy haverra, ha ez neki nem tetszik hát, akkor ez van. Már kinőttem abból a korszakomból, hogy ne merjek nemet mondani. Azon felül Stavo meg America...meg a munka. Csak egy kis kikapcsolódásra vágytam, elmenni táncolni és kitombolni magamból mindezt, egy kis izgalomra. Már rég megvettem a tűzpiros ruhát, azóta is a szekrényben várt magányosan, hogy egyszer, talán elviszem valahová és imádva lehet majd valaki által. Neeem kimondottan volt ez cél, tényleg csak táncolni akartam, de ha összejön, akkor összejön. Attól még, hogy nem jött velem senki, azért Stavoval lefurikáztattam magam a Második pokolba és betipegtem a nude színű, magassarkú csodában. Az ajtón belépve egy teljesen más világ fogadott, a zene basszusa is magával ragadott. Rendeltem 2 deci fehérbort, a többit már nem én fizettem, s hamarosan már a táncparketten szédítettem a népet a csípőm mozgásával és a kihívó mosolyommal. A kezeim végig simítottak a felsőtestemen, a szemeim kinyíltak és megpillantották őt! Angyali arca, finom alkata ellenére éreztem, hogy a csajos nem más mint maga az ördög. Áhhháááh Diabla! A nevét sem kell tudnom, de örökké ez a szó fogja elhanyi az ajkaimat, ha ő róla van szó. Cinkos vigyorral köszöntöttem, egy lépéssel közelebb táncoltam hozzá és máris készen állt a tökéletes felállás, hogy lecsábítsuk a férfiakról és néhány nőről azt a bizonyos nadrágot. Hozzásimultam, vele együtt mozgattam a csípőm és csábosan kacsintottam rá. Kíváncsi voltam, hogy ketten mire leszünk képesek. Lehet még az éjjel, meghódítjuk Sydney városát. Hallelujah!
Bődült dizsi és kellő szmog áztatta szag telíttette be körös körül Sdyne zsúfolásig telt utcáit. Az embernek már kedve lett volna bőrén keresztül akklimatizálódni a kinti felpezsdüléshez. Mindezt szombat korai 22:00 órás óraművel. A napokban játszottam el oscar-díjt érdemelve a szívtelen k*rvát. Ideje hát ma adnom hagyomány tisztelően a könnyen kapható virágszált. Mekkora ugrás, nem? Nincs különösebb oka a tombolhatnékomnak, mint egy zsenge éveiben járó Tom Cruise dublőr kényszeres figyelmen kívül hagyása. Melléktermékként alkoholt fogyasztva és egy-néhány csippendéllel kikezdve. Kitudja mit hoz a jövő? Putyin útjai kifürkészhetetlenek! Fél tizenegy előtt kerülök mélyebb indíttatással a város tömegközlekedésbe, egy jól felhelyezett szórakozásra kitűnően alkalmas egybe részes ruhával és egy 20 centis magas sarkúban. Mert hát a szenvedni kell egy nőnek elvet nem szabad elfelejteni a napi teendőkből! Naná hogy jól megbámulnak érte minden létező járművön. Különösebben nem izgat, csakis akkor ha 10 közül a 9-nek valami más tereli el a figyelmét. A second Hell igazán felkapott lett mostanság. Főként hogy mindenki itt élte le második poklát az első számú foglalkoztatásuk után. Ugyan itt a pokol szimbolikus értékkel párosul, az idetévedőknek mégis égni kezd a torka az első welcome drinking után, és kelletlenül égni kezd a teste mikor egy szál semmiben flangáló David Hasselhoffot lát. Ez volt kedveltebb helyeim egyike, ahol apáca ellenesen kiélhettem eddig rejtett, perverz hajlamaim egyikét. A bujaságot. Mintha nőknél ez nem létezne. Igen, valószínű a köztudatban egyszerűbb minket apácaként elhíresztelni mint életörömök után futkosó szajhákként. Úúú...most így felvezetve tényleg jobbnak hangzik. A bizti őrrel ütközöm nem sokkal éjfél előtt, ki olyan ismeretséget látott már bennem mint egy újságírós bódés az üzletemberekben. Így azzal az előzékenységgel fizetésmentesen engedett be, melynek külön rásegítése volt a ruhaválasztásom. Szpászibá! Beérkezésem pillanata jelentősen feltűnés mentes és átlagokhoz simuló. Tudtam első lépteimet hova kell vezetnem, a csapos jóvoltából. Ott sejtelmes kezdéssel kértem az első adag enyhítő vodkámat, melyet párba kértem egy csípős tequilával. Amikor a latin keveredik az orosz kutyával. Elég alapozással indultam hát meg a tánctér felé, ahol még elenyészőben vezették le ideg-görcsszerű táncmozdulatokat az egyének. Mihelyst beálltam valami maradandó szép ritmust kifejezve, azonnal megláttam magam mellett konkurenciámat, aki hasonlóan szép testben csak úgy vonzotta a kéretlen tekinteteket. Emeljük a tétet! A dupla vagy semmi elvet követve csapódtam az ismeretlenhez, akivel tüzetesen próbáltam felvenni ugyanazt a kihívó ritmus. Mit mondjak, kész orgia volt minden jelenlévő szemnek!
[/url]
