Verity O'shea

Karakter Teljes Neve

Képzeld el az inged, ahogy rajtam van...

válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz válasz

Tekintette háborgó jeges mélységekről mesélt. Miközben ajkai csúfondáros mosolyra húzódtak. Talán a nő ezzel akarta megmutatni a férfinak, hogy jelenléte már nem a marasztalás váltja ki belőle, hanem valami egészen mást. Undort, elhidegülést, szégyent. Úgy nézett  rá, mintha csak egy folt lenne az életében, amitől minél előbb  meg akar szabadulni. A férfi gyűlölködve préselte össze ajkait, míg kezeit marokra szorította, olyannyira hogy bőre elfehéredett. Verity követte a mozdulatot, majd egy nagyot sóhajtott. Lábai lazán keresztezték egymást, és még mindig úgy méregette szeretője fölé magasodó alakját, mintha nem tudná pontosan mit is kezdjen vele. Pedig nagyon is jól tudta, egyszerűen csak szabadulni vágyott tőle. A tehertől, amit egy házas ember magával cipel. Ő nem akart ezzel sem megküzdeni, sem szembenézni. Azt pedig végképp nem akarta megvárni, míg úgy dönt, hogy elhagyja a családját.  
- Nem hagyhatsz el Vivvi!- Verity a megszólítás hallatára elhúzza a száját. Semmit sem utált jobban, mikor valamilyen módon lerövidítik a nevét. Egyrészt  azért sem, mert idétlenül hangozott, másrészt pedig a nő hamar levont következtetéseket, azokról az emberekről, akik becézgetéssel, akarták belé sulykolni, hogy mennyire mélyrehatóan jól ismerik. Az előtte álló férfi valóban mélyrehatóan ismerte, az ágyban. Ennél többet viszont nem nyújtott, és Verity ezzel meg is volt elégedve, egészen egy bizonyos pontig.  
- Nem?- vontja fel a szemöldökét kérdőn. Mert meddőnek érezte ezt az egész vita kezdeményezést, és inkább kellemetlennek hatott. Ennek itt nem volt helye, sem ideje. Habár kétséges, hogy ezzel a másik fél is tisztában lenne. De ki ő, hogy bárki felfogó képességét lekicsinyelje. Hisz a munkája éppen az ellenkezőjéről tett mindennap tanúbizonyságot, és bizony együttérzést kellett vállalnia, minden megtört lelkű emberrel. Ez nem esett nehezére, hisz ő maga is megtört volt, és gyakran a múltban kereste a válaszokat, hogy hogyan is ment félre az élete. Minden emberben meg volt ez a fajta esendőség.  
- Mi összetartozunk.
- Nem, mi soha nem tartoztunk össze.- a férfi kezei a fotel karfáján landolnak, így elzárva a nőt saját árnyékába. Verity tekintete szeretője gyűrűjére siklik, amely valóban az összetartozást szimbolizálta, és amely azt is jelezte, hogy ezen szentséget az ő jelenléte törte meg.  Részben gyűlölte magát ezért. Ahogy azért is, hogy saját tetteinek diagnózisával is tisztában volt, de hajlandóságot ő sem mutatott arra, hogy szembe nézzen vele, aligha volt különb bármelyik páciensénél ily módon.  
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy tönkretehetlek?- fenyegető szavak hangzanak el, azokról az ajkakról, amelyek egykoron búja ígéreteket súgtak Verity fülébe. Akkor még minden vágyát teljesíteni akarta. Most pedig tönkre tenni. A nő ajkaira egy ravasz mosoly költözött.
- Reggel várlak az irodámban elbeszélgetésre, úgy látom szükséged lesz rá!  


*****

Verity a pezsgős pohár pereme felett vizslatta a tömeget. Egy valamit sikerült leszűrnie: ez a parti egy szopás, aminél még a rákszűrése is izgalmasabb. Gyűlölte az ehhez hasonló rendezvényeket, túl kiszámíthatónak vélte az este eseményeit. Már csak azért is, mert a jelenlévők háromnegyedének ismerte a legféltettebb titkát is, amik már a maguk módján unalmasak is voltak. Meg voltak a jól ismert szerepek, mint minden irodában. Ott van Nancy, a háromgyerekes anyuka, aki próbál egyensúlyozni a munkája, és magánélete közt. Legnagyobb problémája ez mellett, hogy a nőiességét aligha tudja megélni, ilyen keretek közt, így néha kefél egyet a volt férjével, ami bűntudatot von maga után, és ami miatt Szerdán fél négykor bérelt helye van Verity kanapéján.
Nancy tekintette ma este a reménytől csillogott, egyenes Tom lélektükreibe, hisz ma benne látta a lehetőséget, hogy az exférjével megszokott keddi dugást, most a vele szembeálló férfival ejtheti meg. Csakhogy Tom homoszexuális volt, amit eddig egészen jól titkol. Mármint azon kívül, hogy néha úgy affektált akár egy nő. Azt egészen nehezen tudta elrejteni. Verity csak sóhajtva megrázza a fejét, majd egy bőségeset kortyol az italából. Szerette a munkáját, ahogy a változást észrevette az embereken, de nem volt bennük meg az a fajta kihívás, amire a nő vágyott. Valami brutálisra volt szüksége, amitől az ő gondjai eltörpülnek, és csak ténylegesen a munkájának élhet. Ebben a pozícióban viszont, ilyen felhozatal nem nagyon tudtak neki olyat mutatni, ami túl nőtt volna az elvárásain. Legalábbis a jelenlévők közül, aligha hozta annyira lázba a nőt, mint Jamie McAllister. Visszatérő kósza gondolatként tér vissza megannyiszor. Még ha futó pillanat is volt az egész..Verity nehezen szakadt el, attól a sötétlő tekintettől, amely olyan volt, mintha a világ összes fájdalmát látta volna. Talán így is volt. Valóban a látta, átélte, érezte. A fájdalom egyszerre éltette a férfit, és vette el az életerejét. Míg a férfi talán ebben a pillanatban is gyötrődve tekintett a világra, addig Verity azon gondolkodott, hogy vajon mi sejlett fel lélektükreiben az nap, amikor véletlen egymásba ütköztek.

Ha szeretnéd, én eljátszom az áratatlant!