Gyermekként te is biztosan sokszor elképzelted, mi történne akkor, ha szörnyetegek mászkálnának körülöttünk, ha az addig ismert világ egyik pillanatról a másikra szűnne meg létezni, s te lehetnél az a hős, aki végül helyre állítja a világ rendjét, nem igaz? Sajnálattal kell azonban közölnöm, barátom, hogy mindezen képzelgések valóban valóra váltak – ám dicsőség és hőstettek nélkül. A mutánsok nem hagynak maguk után mást csak vért, halált és pusztítást. Azt kérded, az emberek mit tettek ekkor? Megijedtek, s igazán emberi módon kezdtek el viselkedni – az ismeretlent kezdték el hibáztatni a kór elterjedése miatt: a vörösszemű gyermekeket. A káosz rövid időn belül eluralkodott, s mindent felégetett maga körül… Szomjúság, éhség, fáradtság, rettegés - ezek voltak az egyetlen érzések, melyek megmaradtak az emberi szívben. Ölj, vagy megölnek – ezzé vált világunk. A kezdeti nehézségek után azonban felépült Kristályváros, az egyetlen olyan település, mely biztonságot nyújt azoknak, akik megmaradtak, s őriz még hajdani világunkból valamelyest. A félvér gyermekektől való rettegés helyett mindenki kénytelen volt belátni, hogy az ő segítségükkel lehet csak felvenni a harcot a mutánsok ellen. S közben, mit sem sejtenek arról, hogy Kristályváros utcái alatt mi bújik meg, vagy arról, hogy a falakon kívül milyen szerveződések folynak. Válassz hát, barátom! Belépsz Kristályváros kapuján, hogy viszonylagos békében éld le életedet, a Konzulátus irányítása és a félvérek védelme alatt? Vagy tán a falon kívül maradsz, és további túlélő csoportok után kutatsz? Ám ne felejtsd, mindannyiunk célja egy és ugyanaz: egy szebb, egy jobb jövő teremtése. Itt a múlt hantjai felett, egy fejfa nélküli sírhalmon...
