Ronan Nordahl Civil Something about me : × Blut im Auge ×
Hozzászólások száma : 88Play by : Kevin CreekmanJoin date : 2021. Mar. 05.Age : 36∆•∆ : "Nem halott az, mi fekszik örökkön,
A halál sem ér át végtelen időkön."
Tartózkodási hely : SydneyFoglalkozás : Archeológus∆•∆ :
| Tárgy: Dr. Autumn Rogers Vas. Ápr. 04, 2021 6:04 pm | |
|
Autumn Rogers "When you light a candle, you also cast a shadow."
kor 30 körül | csoport Bármilyen egészségügyis | play by Ariana Grande | státusz Szabad |
Sokan azt gondolják, hogy az egészségügyben dolgozók élete valójában szörnyen unalmas és szürke. Te pedig csak mélyíted ezt a sztereotípiát, hiszen te sem arról vagy híres, hogy hatalmas izgalmaktól lenne tele az életed. Legalábbis, manapság... A mi történetünk évekkel ezelőtt kezdődött még egy amerikai utam alkalmával, melynek során egy expedíciót szerveztem az amazonasi esőerdő mélyére. Egy tíz fős csapatot szedtem össze, melynek te voltál az egészségügyis tagja, s életedben akkor vettél részt először ilyesmiben. Hatalmas lépés volt ez számodra, amolyan híd, mely a régi és borzalmas életedből vezetett egy jobb élet felé. Az expedíció sok sérüléssel járt, de a te lélekjelenléted, segítőkészséged és találékonyságod páratlan volt. Olyannyira, hogy felajánlottam neked többször, hogy tarts velem egy-egy utazásra. Te pedig örömmel vállaltad, ugyanis rájöttél, hogy mi hiányzott az életedből. Az adrenalin. Rájöttél, hogy az izgalmak éltetnek, attól vagy boldog, ha veszélyben érezheted magad, az okoz neked örömet, ha a szíved oly hevesen doboghat, hogy ki akar esni börtönéből... Pár évig kalandoztunk együtt, s ez idő alatt sikerült megismernünk egymást. Azonban történt valami... Fogalmam sincs, hogy mi. Egyszer csak már nem vetted fel a telefont. Nem válaszoltál az üzeneteimre, a leveleimre, úgy viselkedtél, mintha nem is léteznék. Először azt hittem, hogy valami bajod esett, nem véletlenül loholtam hozzád. Aztán mikor benéztem az ablakodon... Ott voltál. Az arcod gondterheltnek tűnt, de éltél és virultál. Egy utolsó próbálkozást tettem arra, hogy írok neked. Te felvetted a telefont, s egész egyszerűen visszaraktad a helyére. Láttam valami szomorúságot a szemedben, valami megmagyarázhatatlan bánatot... Aztán elsétáltam, s akkor láttalak utoljára. Te hamarosan Sydneybe költöztél, s az ottani kórházban kezdtél dolgozni. A napjaid pedig egyre unalmasabbak és szürkébbek lettek. Talán megházasodtál. Talán gyermeked is van. Mégis a szíved mélyén hűen őrzöd a hozzám kötődő emlékeidet, melyek az életed legboldogabb évei voltak. Mi történt veled? Miért tűntél el? Azt hinné az ember, hogy a világ túlságosan hatalmas hely, mégis mikor két régi ismerős egyszer csak szembetalálkozik évek múltán, akkor jövünk rá igazán, hogy valójában a világunk mennyire apró. Ennyi idő után képes lennél feleleveníteni a régi emlékeket, és újakat csinálni a helyükre? Vagy még mindig tart az évekkel ezelőtti körülmény, ami miatt eltűntél? Bárhogy is legyen... Most nem fogok elsétálni. Ígérem. * * * Ha más arc (és név) jobban tetszene a történethez, könnyedén meggyőzhető vagyok. A múltját illetően mindent a megalkotó fantáziájára bíznék: azt is, hogy miért vállalta el régen az expedíciót, s azt is, hogy miért tűnt el teljesen Ronan elől. Eléggé mély érzésű nőnek képzelem, nem egy femme fatale típusnak, aki mindenkit lever egy ütéssel. A jelenben elég sok kalandot tartogatok a számodra, úgyhogy már csak regisztrálnod kell, hogy belevághassunk az izgalmakba!
|
|