Anton Jorgensen

Anton Jorgensen

if you see your glass as half empty, pour it into a smaller glass and stop bitching.

Ha végigkérdeznék az ismerőseit, több, mint fele a kötélből készített idegrendszerét és a türelmét mondanák. Keveset stresszel, nem húzza fel magát hülyeségeken, higgadtan kezel minden szituációt, ami nyugtató hatással van másokra. A válaszadók maradéka, pedig két részre oszlana; megbízhatóság és empátia. Tartja magát az adott szóhoz, a tőle telhető legjobbat igyekszik nyújtani, nyújtja a karját vagy a vállát, ha valakinek arra van szüksége és nem hajt el senkit, aki hozzáfordul. (Ha mégis, udvariasan teszi meg és nem úgy adja elő a legkisebb problémája is nagyobb a másikénál, holott valószínűleg pont ez az igazság, csak nem érezteti.) 
Ő egyszerűen csak az analitikus gondolkodásmódját nevezné meg.Megalkuvó, konfliktuskerülő. Sokszor érzi azt egy-egy vita nem éri meg a belefektetett energiát, így bólogat a másik szavaira, nyájasan mosolyog és tűr, lenyel dolgokat. Főként felszínes témákban, egyszerű hétköznapi szituációkban. Ritkán megy bele mélyebben a dolgokba saját indíttatásból és ha mégis, az kissé odaszúrósnak érződik. Igen, a pohár nála is be tud telni, ilyenkor sok esetben előjön a passzív agresszív oldala.
Nehezen mond 'nem'-et másoknak. Hajlamos túlvállalni önmagát, megfeledkezni az alapvető szükségleteiről munkaidő alatt. Hogy a legnagyobb problémája öreg korára az legyen milyen lekvárt rakjon a reggeli pirítósára, miközben a felesége a víznyomásról panaszkodik.
Nevetségesen egyszerűnek hat és az is, amíg valaki bele nem gondol mennyi minden kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon és milyen könnyen borul a feje tetejére a világ. Például, mert a többség egy bizonyos politikai pártnak adott hatalmat a választásokkor.Alig egy hete a lánya és egy barátja elgázoltak valakit, de sem bejelentést nem tettek a rendőrségen, sem segítséget nem hívtak az adott éjszakán a helyszínre. A neje és a fiú szülei a rossz média visszhang miatt el akarják hallgatni az ügyet, pontosabban sajátosan, 'diszkréten kezelni a gyerekek jövőjének érdekében.' Több, mint aggódik a következmények miatt. Mind a jogi, mind az emberi oldalon.
Gyerekkori traumából adódóan a fulladás egyébként az egyik legnagyobb félelemből. Tud úszni, de képtelenség hajóra felrángatni és folyó vízbe, tengerbe vagy óceánba hívni. Egy tóval, medencével, uszodával még meg tud békélni.Az immunrendszere sajnos nem a legerősebb. A jövő-menő vírusok miatt szigorúan ügyel a rendszeres fertőtlenítésre, tisztaságra a környezetében és fontosnak tartja az egészséges táplálkozást, mely mellett különféle vitaminkészítményekkel próbálja ellenállóbbá tenni szervezetét. (A júniusi megfázásokat mondjuk egyik évben sem sikerült még megúsznia.)
Az óvintézkedései mellett kedv szerint futással vagy úszással tartja magát formában.

- Szia! Most péntek, este hét óra. Üzleti vacsora a leendő befektetőkkel. A helyszín egyelőre bizonytalan, továbbítom a címet, amint intéztem a foglalást.
- Szia! Megint?
- Igen, megint.
- Nem tudsz mást meghívni helyettem? Nyilván normális stílusban, hogy 'igen'-t is mondjon.
- Fontos a jó benyomás, tökéletesen tisztában vagy vele. A pénzüket kérem, nem mindig elég az orvosaink eredményeiről vagy egy megható helyzetű betegről mesélnem, akit talán megmenthettünk volna egy kísérleti klinikai programmal, ha nem kellett volna választani azt vagy a túlóra béreket fizetjük ki az adott negyedévben.
- Miért nem kéred meg az egészségügyi vezetőt tartson veled? Kompetensebb a témában, lazább körülmények között nagyobb eséllyel győzi meg őket a követelések fontosságáról, mint a bizottsági üléseken. Hasznosabb gardedámod lenne.
- A szórakoztatásuk a cél, drágám, nem a a halálra untatásuk.
- Eléggé értesz a dolgodhoz, meg tudod tanítani. Reynolds nem annyira reménytelen eset.
- Nem, Anton, tartozol ennyivel.
- Jó keresztény példaként az oldaladon? Ez a huszonegyedik század. Senki nem fog egyedülálló nőként megbillogozni egy üzleti vacsorán.
- Ne feledd; péntek, este hét, elegáns öltözet. A poént csiszold addig és jó lesz.
- Nem ez... persze, miért is várná meg, amíg befejezem, mielőtt kinyom?


Az autóút alatt csendbe búrkolózott, nem elemezte ki a gála sikerességét, tett megjegyzést a befektetők által ígért és már biztosan kicsiholt összegekre, a bravúros szervezését sem fényezte. Hajnali kettőkör sokan azt mondanák ez normális, más esetében és más esetben hasonlóan gondolnám. A foghíjas forgalomnak köszönhetően gyorsabban érünk a házhoz a napközbeni időhöz képest, egy ásítást és pár szemdörgölést nem bírtam megállni a váltásra várva a lámpáknál. Az üres felhajtóra kanyarodok, a motort még nem állítom le, amikor látom az ajtót akarja kinyitni.
- Köszi a fuvart! - Kapkod. A válla felett kaffantotta felém a háláját és a következő másodpercben már a kiszállásával járó kinti hűvös levegő csap arcon. Az élénkítő hatás nem mellékesen jól jön. A lakásom a másik irányba van a kórházhoz viszonyítva.  
- Nem, mintha nagyon adtál volna választási lehetőséget. - Felállok az ülésről és az autótető felett nézek rá. A rendezvény felénél jártunk, amikor előre vetítettem szeretnék pár dolgot megvitatni vele az este végén, amikor lecsillapodnak a szociális elköteleződései vagy teljesen véget nem érnek. Közben nem zavartam volna vele, a mostani reakciója támasztja alá miért lett volna rossz ötlet. Ugyanaz a nóta, nincs kapacitása, fáradt, más dolga van, etc, mielőtt elindultunk volna épp a nincs kedvem változat volt és mint a többi alkalommal, ezúttal is vettem egy nagy levegőt, elengedtem az ügyet.
- Most már van kedved beszélni? - Vetem oda a kérdést, ami a látszólagos türelem ellenére, mivel másodjára hozom fel közvetlen a dolgot, igenis türelmetlenségről árulkodik. Kiolvashatja a tekintetemből is.
- Komolyan most akarsz beszélgetni?
- Oké, vedd elő a határidőnaplódat, hogy megnézd mikor tudsz bezsúfolni a napirendedbe. Nekem az is megfelel. Fix időpont, tedd rá az üzleti megbeszélés címkét és tökéletes.
- A szarkazmusod még éjnek idején utánozhatatlanul is szárnyal. Később egyeztetünk róla.
- Kérjek a biztonság kedvéért az egyeztetéshez is időpontot?
- Elgondolkodtató megközelítés. Mit mondanál, ha azt mondanám igen?
- Liv...
- Jól van, jól van. Későre jár, azért valld be, ez nem ideális idő a beszélgetéshez.
- Pontosan tudod egyetértek a kijelentéseddel, de nem hagysz választást.
- Rendben. Az ajánlatom a következő. Ha jól emlékszem innen még egy óra a lakásodig, jobb esetben negyvenöt perc, a hétvégét, pedig úgyis nálad tölti Ava. A vendégszoba üres, maradj ott, tudsz normálisan aludni, nem kell még kétszer megtenned az utat és reggel, friss fejjel beszélünk. Nem kell időpontot egyeztetned. Áll az alku?
Nem bírom sóhaj nélkül megállni a jelenetet. Újfent ezt csinálja, kénye és kedve szerint alakítja a dolgokat, diktál. Meg sem lepődök rajta, sose változik. Igaz, én se sokat azáltal, hogy kettőnk közül megint én leszek az, aki enged. Kell egy-két másodperc, mire nagy nehezen rábólintok és legyűröm az ellentmondó gondolataimat. Cseppet sem egészséges ez az egész.  
- Logikus érvelés, elfogadható ajánlat. Áll az alku. Minden a helyén a házban?
- Igen és a gardrób alsó polcán találsz egy dobozt, abban van néhány itt hagyott ruhád.
- Rá se kérdezek.
- Miért nem?
- Akarom tudni?
- Gondolatolvasónak hiszel?
- Nem tartanánk itt, ha igen. A csomagokat mindjárt beviszem, majd a konyhapulton hagyom.
- Tökéletes. Jó éjszakát!
- Jó éjt Liv.
Intek a távozó nőnek és a csomagtartó nyitása közben eljátszok a cigaretta gondolatával, amit hátul tartok vész esetére. A jelenlegi helyzetet a folyamatosan gyülemlő stressz szempontjából annak élem meg. Évekkel ezelőtt feladtam a nikotint, de egy-egy kivétel becsúszik stikában és amint eszembe jut meddig hallgathatnám mindkettejüktől a rávonatkozó megjegyzéseket, ha kiderül, egyből elvetem az ötletet. Az ujjamon pihenő gyűrűt leveszem, mielőtt felvenném a csomagokat és a kabátom belső zsebébe teszem, elvégre már nincs rá szükség a színjátékhoz. Végre.

Learn to sit back and observe. Not everything needs a reaction.